Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Próbálok nem arra gondolni, hogy most, hogy végre felépült, nem kéne egy percet se elmulasztanunk egymás nélkül, de látszik, hogy jól beleestem, mert úgy vélem, az is együttlét, hogy elmegyünk együtt nyaralni, kikapcsolódni. Végtére is ott is hempereghetünk, de közben nem a salemi lakás levegőjét rontjuk, hanem kimozdulunk. Egyértelmű, hogy egyre jobban kötődünk egymáshoz, még ha korábban a romantikát igazi szánalmas dolognak tartottam, de most nem csak a hetyke cickók izgatnak fel, vagy a szűk kis járata, érdekes módon imádni tudom a mosolyát, és ha csak együtt alszunk, és odabújik, az is komolyan felemelő érzés. Lassan kezdek megjavulni mellette. - Nem csak az. Egy reptéri vizsgálatnál belefuthatunk, hogy csak a múltam miatt lekapcsolnak, vagy ilyesmi. Tudod... én nem éppen az anyuci kisfia kategóriából vagyok. És te pont ezt imádod te kis perverz... – A nyakcsóktól tudja, hogy máris kőkemény leszek, de ez nem ujdonság, erre a dög mér rá is markol a farkamra, így minden vér kifut a fejemből, és hangosan felnyögök, itt az autóban úgyis csak ő hallja. Nem, az túl kockázatos lenne, ha az ölembe mászna, a végén még fejreállnánk. Csak annyit tehetünk, hogy kibírjuk a végcélig, vagy megállunk ebédelni, és levezetjük a felesleges feszültséget akár a parkolóban, akár egy pár órás szobát kivéve. Kérdés, hogy ő szándékozik-e estig várni, vagy szintén nem bírja. Na igen, ez az egyhetes szünet mindkettőnkben komoly ingereket nyomott el, amit nem lehet némi zuhanyzós önkielégítéssel pótolni. Ha az embernek van valakije, az a legegyszerűbb megoldás, ha csak kivárja, amíg a szőke kis cakfa működőképes lesz. Már csak az a kérdés, hogy miért kínoz így? Még csak a szememet sem hunyhatom be, mert annak csúfos vége lenne, így odahajolok, hogy a nyelvemet átlökje az ő szájába, egy vadabb csók erejéig, aztán vezetek tovább. - Akkor nálam is próbáltál... hatni a képességemre? Hogy ne robbanjak fel, vagy ilyesmi? – Na igen, emlékszem, mennyire türelmesen tűrte, hogy félholtan úgy, de molesztáljam. Ha akkor nem ájulok be, biztosan eljutok odáig, hogy ne csupán izgassam, hanem összeszedjem magamat annyira, hogy képes legyek beléhatolni. Elsőre biztosan okoztam volna valami komoly riadtságot. Talán ez az oka, hogy utána elkezdett hiányozni, mert feltámadt bennem a vágyon túl valami komoly lelkiismeretfurdalás, hogy úgy akarom csinálni, hogy ne csak hogy testileg élvezze, vágyjon valami többre. - Tizenötöt... Remélem már lejebb adtad ezt a számot, ennyi türelmem azért nincsen... – Vigyorgok vissza, végtére is szívesen hallgatom a sztoriját, a gyerekkoráról lényegében alig tudok még valamit. Csak azt, hogy felnőttként hihetetlenül szeretetéhes, és magányos volt, amíg meg nem ismert. Most mindent meg akarok adni neki.
Az az idő, amit muszáj volt fekvőbetegként eltöltenem csak, hogy rendbe jöjjek, maga volt a pokol, nem tudok sokáig egy helyben semmit sem csinálni és bár Wyatt nem mutatta, de szerintem számára sem volt jó, hogy csupán pár csók erejéig tudott közel kerülni hozzám. A sok fejfájás, gyakori szédülés miatt, ami az agyrázkódás velejárója, többet aludtam, mint talán eddigi életem során összesen. Kicsit bűntudatom is van, hogy ez idő alatt nem foglalkoztam Wyatt-tel, pedig hiányzott az érintése, hiányzott az, hogy csókoljon míg elalélok. De most, hogy jól vagyok többé kevésbé be tudjuk pótolni az elmaradt dolgokat. Az iskola várhat, többen is rendelkezésére állnak a professzornak, nem lesz híján a tanári segítségnek és a diákok sincsenek ezrével. persze visszafogok térni, ez nem is kérdé, de egyelőre szeretném minden időmet kettőnkkel eltölteni. Igaz, hogy jó ideje vagyunk már együtt, de még mindig az újdonság varázsával él a kapcsolatunk, Én, aki bár próbáltam szerelembe esni, soha nem sikerült, és egyszer csak mégis, egy olyan férfi lett a kiválasztott, akire még csak álmomban sem gondoltam volna. Nem hasonlítunk még csak egy kicsit sem mégis nagyon szorosan kötődünk egymáshoz, Én legalább is úgy érzem így van. -Nincs ellenvetésem, mert pontosan ezt terveztem Én is veled. - mosolyodom el ártatlanul, de ismer, ebben a mosolyban egy csöpp ártatlanság sincs, nagyon is inkább szenvedély, amit már nagyon szeretnék szabadjára engedni. legszívesebben azt mondtam volna, hogy ráér az indulás, előtte még próbáljuk ki mennyire is vagyok jól és zárkózzunk be a szobába...de, abból garantáltan hosszabb idő lett volna és elszállt volna a nyaralásra kivett szabadságom. -Remek ötlet volt, a repülő amúgy is annyira fojtott, tele van vizslató szempárral, még csupán egy csók erejéig is 8-an figyelik az embert, jobb így, személyesebb, jobban is élvezem és, mint mondtad, útközben megállhatunk. - Simulok hozzá már amennyire engedi az öv és egy apró csókot hintek a nyaka vonalára. Majd a kezemmel a mellkasán simítottam végig, kár, hogy ruha fedi, jobb volna anélkül. kezem lassan siklott lejjebb míg el nem érte a férfiasságát és megmarkolta a nadrágon keresztül. Lehet, hogy nem ez a legtanácsosabb egy vezetés közepette a zsúfolt autópályán, de bízom Wyatt önuralmában....már ha akad olyasmi. Miután sikerült fogást találnom és kissé tovább elidőznöm ott ismét visszahanyatlok az ülésembe és igyekszem a szaporább légvételem csillapítani. Sajnos ezt teszi, ha az ember hetekig csak fekszik és csak pár érintésre telik a párjától az egészsége érdekében. -Igyekszem rávezetni őket a képességeik nyitjára, segítek kontrollálni a bennük növekvő erőt, persze ez nem mindig egyszerű, főleg a kamasz tizenéves fiúk esetében. - nevetem el magam. Velük nehezen bír ebben a korban az ember, máson sem jár az eszük, mint a csajozáson, ráadásul a hormonok miatt nehezebb kontrollálni az erejüket is, olyan mintha egyszerre két éles bombán ülnének. -Szeretek a gyerekekkel foglalkozni, hálás feladat, már csak azért is, mert láthatom ahogy fejlődnek, tehát van értelme annak, amit csinálok, meg úgy általánosságban is, a gyerekek aranyosak. Kislány koromban mindig is azt terveztem 15 gyerekem lesz... - nevetek fel a képtelenségen, egyelőre ebbe a világba egyetlen gyermek születése is probléma csak.
Szőke védencemet most kissé elvonnám a megszokott környezetéből, az X-Birtok igazán ráér, nem ő az egyetlen, akinek feladata van ott, így nem túlzottan érdekel, ha önző módon kisajátítom magamnak. Sosem gondoltam volna, hogy pont én fogok beleesni valakibe, hiszen a börtönben is igen keménynek kellett lennem, kerülni a felesleges érzelmeket. Jordan azonban egy élettel teli kiscica, aki nem csak fizikálisan kelt vágyat az emberben, furcsa módon még biztonságot is sugároz, olyan lány, aki mellett hosszú távra tervezhet az ember. S nem vagyok zavarban, ha meg kell nyílnom előtte. Már csak az a fontos, hogy ő se nagyon titkoljon előttem semmit, ha tud. Azt is titkolta egy ideig, hogy mi is történt valójában, mert nem akarta, hogy aggódjak. Ezt nem vetem a szemére, vélhetően kettőnkért tette. A csókot illetően nem is tudom, hogy mennyire kell sietnünk, hiszen végre ki tudnánk élni magunkat, ám ha már elindultunk, akkor felesleges gyerekként viselkedve mindig a vágyainkra koncentrálni. Ettől még a csók elnyújtott, igazi csatározós, amelyben egész testünk megbeszül, így aztán nehéz lesz vezetni. Mégis azt mondom, hogy előbb érjünk oda, aztán majd időkorlát nélkül tudjunk hemperegni. Ahogyan hozzámér ott elől, mégis megkeményedek, nála ugye nem látszik mindez, ha csak nem a bimbójának kiugrásából, amit szívesen kapnék most az ajkaim közé, így az utcán csak éppenhogy morzsolom az ujjaimmal, hogy nyikkanjon tőle. Aztán már bepattanunk a kocsiba, hogy elinduljunk. - Pedig ott is be foglak majd zárni egy időre a szobába. – Kacsintok rá megmarkolva a combját, hogy érzékeltessem, vannak vele terveim, noha azért megyünk, hogy az emberek között legyünk, a jó időre való tekintettel hóduljunk a vízisportoknak, partyknak. Nem tudom, hogy a betegszabadsága meddig él még, de nem akarok visszasietni, így megnyugodva bólintok, amikor kiderül, hogy bőven van időnk. - Azért terveztem így, hogy kocsival megyünk repülő helyett, mert útközben megállhatunk valami motelben, vagy bármi összejöhet, amihez kedved van. – Most nem akarom, hogy rossz kedve legyen a történtek miatt, ellenben eszembe jut valami, amikor ráfordulunk az autópályára. – És mivel foglalkozol, amikor a kölyköket tanítod? Lefogadom, hogy a fél diáksereg beléd van zúgva. – Pillantok sokat sejtetően a dekoltázsára. Ezzel nem csak azt fejezem ki, hogy egyedül a külseje lehet dögös, bizony nagyon is édes, kedves lányról van szó, aki biztosan sok mindenkit bevonz.
Lényegében fizikailag tényleg jobban vagyok, az agyrázkódás és a kisebb karcolások is mulandóak, de azért a bennem mardosó félelem és bizonytalanság még megmaradt. valahol tudni akarom ki tette ezt velem valahol pedig mélyen elásom még az ötletét is, hogy kiderüljön. Félek attól, hogy valaki, aki egyszer közel állt hozzám, tette ezt. De tekintve, hogy gyermekkorom óta nem igazán érintkeztem emberekkel, nem voltam társasági lény, ez olyan kicsire szűkül, hogy szinte a közvetlen közelemben élők is gyanúsak lehetnek. Maradéktalanul csak Wyatt-ben és a professzorban bízom meg, meg persze Eric-ben. Mindenki más, még ha szinte elképzelhetetlen is róla, de képes lehetett rá. -Wyatt, a látszat néha csal. - Kacagok fel. Igen, szende is tudok lenni és vad is, a helyzet hozza és tagadhatatlan az is, hogy bár dühös voltam rá, de valahol annyira vonzó volt a pimaszsága. Dühített, hogy képes volt a helyzetet kihasználni mikor a golyót műtöttem ki belőle, de izgató is volt, olyan érzést keltett bennem, amit még senkinek sem sikerült. Először csak vágyakoztunk a másikra, de nem kellett sok, hogy beleszeressek és teljesen nekiadjam magam. Voltak már Ő előtte férfiak az életemben, de egy sem volt képes felkorbácsolni a vágyamat, Rá elég csak gondolnom, hogy nedves legyen bugyim, ezt pedig élvez, szereti, hogy ilyen hatással van rám. A csók után kissé úgy érzem az indulást nem kell annyira sürgetni, ráérünk arra még, inkább bújjunk össze egy hét szünet után először. Végig simítok a farmerjének elején és elmosolyodom mikor megérzem amit kerestem. -Hmm...hmmm - Vigyorgok, de többet nem szólok. Szeretem, ha romantikus és puszilgat, ölel, vagy összebújunk az ágyban, de a szenvedélyes stílusa valahogy sokkal közelebb van hozzám. -Végre, már a kimozdulás is jól hangzik, nem szoktam meg hogy minden nap a négy fal között vagyok. - Mindig is ide-oda mászkáltam és csak estére kerültem ágyba és reggel már mentem is el otthonról, vagyis a szobámból, egy hét pihenés, nos, szokatlan volt a számomra. -Nem fognak, tudnak helyettesíteni és nem gond, lábadozhatok és ennyi még kijár, utána úgyis munkába állok és ha kell akkor kicsivel többet is dolgozom majd. - Ez nem lehet probléma, de szükségem van most erre az egy hét pihenőre valami nyugodtabb környezetben és utána bőven elég lesz neki állni a nyomozásnak. -Néha Én is lehetek rossz kislány és meglóghatok a munkából. - Kacsintottam rá majd beszálltam a kocsiba.
Jordan jobban van végre ahhoz, hogy kicsit ki tudjunk mozdulni. Azt, hogy ki akarta bántani, majd a későbbiekben is megtudhatjuk. Jelenleg együtt akarnék lenni a szőkémmel, hogy ő se a munkára koncentráljon, s én is félre tudjam tenni, hogyan is kéne megalapozni az új életünket. Attól félek priusszal úgysem kapnék érdemi munkát, lehet, hogy kénytelen lennék felkeresni a híres-hírhedt főnökét, hiszen úgy hírlik, bárki kaphat nála bentlakásos melót, ha kész tartani magát a szabályokhoz. Az iskola része nem túlzottan érdekel, ám ha akarnak egy jó bunyóst, hát velem csak nyerhetnek. Viszont ezzel még most várok, legalább egy hetet töltsünk együtt, aztán meglátjuk. Igaz, hogy most bérelek egy kis lakást Salemben, de az lemondható, ha meglesz a Xavier féle állás, akkor végülis lehetünk ott is együtt, felnőttek vagyunk, majd kérünk valami közös szobát. - Amikor megismertelek, elsőre olyan szendének tűntél, most meg kész vadmacska vagy... – Ez nem teljesen igaz, hiszen amikor megpróbálta belőlem kiszedni a golyót, és a lábai közé nyúltam, s a kebleit simogattam, láthatóan izgatta a dolog, nem szaladt el. A későbbiekben gondolkoztam azon, hogy csak azért tette, mert angyali türelme van, és inkább segíteni akart, még olyan áron is, hogy szexuálisan zaklatom. El kellett telnie némi időnek, hogy mindketten rájőjjünk, hogy vágyunk a másikra, és talán ez tényleg szerelem. A semmiből érkező, mégis elsöprő, még ha főleg a szexre is építünk. Másra jelenleg nem tudunk, erre van lehetőségünk, és imádom újra és újra kitágítani az egyébként szűknek gondolt, valójában nagyon is sikamlós finom falú belső barlangját, amely oly édes érzést okoz elmerülni, hogy ha most rágondolok, már most azon tűnődöm, hogyan fogjuk kibírni az első motelig, hiszen közel egy hetet kellett elvesztegetnünk egymástól külön. Jó, együtt aludtunk, olykor össze is bújva, ami számomra tényleg újdonság, hiszen korábban nem voltam éppen egy romantikus alkat. Most viszont megcsókolom még a vállát is amikor jóéjszakát kívánok. Furcsa, de érte képes vagyok változni. A csókját viszonzom, igyekszem a farmerben megkeményedő farkamat most lecsítani, mert akor az életben nem indulunk el. - Igen, sajnáltalak szivi. Szeretek lenni, most majd kapsz bőven programot. Na gyere. – Fogom meg a kezét, a másikkal pedig a sporttáskát, amibe igyekeztem minél változatosabb pakkot összerakni. Ha gond lenne az ő cuccával, természetesen hozom azt is. - Nem gond hogy ilyen hosszúra nyúlik a szabadságod, hogy a baleset után még el is utazol? Nem fognak cseszegetni érte? – Kérdezem, miközben lefelé megyünk a Camarohoz. A csomagtartóba rakom a holmijainkat, csak egy kisebb táskát hagyunk a hátsó ülésen amiben víz, és némi rágcsálnivaló van. Ha majd ebédelni akarunk, ahhoz meg kell állni.
Nos sajnos be kell látnom azt, hogy Wyatt minden percben nem lehet velem, nem félhetek még az árnyékomtól is. Most már jobban vagyok, az utolsó felülvizsgálat is lezajlott amin megállapították, hogy megmaradok. Hurrá! Már nincsenek tünetek sem, jól vagyok, egyedül a félelem az, ami mégis kicsit még bennem van és kísért. Igaz, hogy az utóbbi időt kizárólagosan Wyatt házában töltöttem, vele, de még így is bezárattam vele minden ajtót, ablakot. A paranoia úgy tűnik beköltözött a napjaimba. Értékeltem nagyon is, hogy velem van éjjel nappal, de volt egy kis lelkiismeret fordulásom amiért nem igazán volt ideje másra az őrködésemen kívül. Ráadásul az egész elején pár napig még csak nem is igazán tudtunk egymásra hangolódni, leginkább az Én hibám miatt. Nem tudtam elengedni magam, féltem, ami még ugyan most is tart, de lényegesen kevesebbet szorongok. Mikor bedobta az elutazást, mint lehetőséget feldobódtam. Még amúgy sem terveztem visszatérni az iskolába és nem is igazán hiányolnak, tudják pótolni az óráimat és a lábadozásom sem okozott felfordulást az iskolában. Ez a kis kikapcsolódás pedig talán segít, hogy vissza tudjak rázódni a hétköznapokba, hogy újra tanítsak félelem nélkül és Wyatt-nek se kelljen állandóan testőrt játszania. -Persze, nem gond, az autóval ha nem kapunk dugót akkor gyorsabban is ott lehetünk, és mégiscsak több mindenre lesz így lehetőség. - Kacsintottam rá vigyorogva. Egyértelműen tettem utalást pár rövidebb kitérőre. Most, hogy egészségügyileg teljesen épnek ítéltek és a szorongás is elfogadható állapotba süllyedt sok ötletem van hogyan is tudnám kárpótolni Wyatt-et az elmúlt napokért. A sok gyors kaját ugyan nem tudom feledtetni, mert nem vagyok egy igazi szakácsnő, de az ágyban képes vagyok valami igazán kívánatosat összeállítani. Odaszökkentem hozzá és a nyakát átölelve megcsókoltam mint egy ízelítőnek és egy kezdésnek, hogyha benne van, akkor szívesen folytathatjuk komolyabban is az út során vagy akkor maikor megérkezünk az út feléhez a motelbe. Mivel a birtok le van rendezve így nem is gondolkodom tovább vagy hezitálok. Ez lesz a legjobb döntés, kikapcsolódunk, nem kell félnem sem míg távol vagyunk az itteni zűrtől. Tény, hogy Wyatt-et nem kell félteni, de tudom képes lenne bármire értem és ez aggaszt. Nem akarom, hogy bajba keveredjen vagy megsérüljön még ha ez elég esélytelen is. Tudom, hogy az, de bennem van az aggodalom ahogy benne is értem, ez már csak ilyen. -Fura lesz kimozdulni, megszoktam, hogy a lakásodban vagyunk egész nap. - Néztem rá elkalandozva. Nem akarok ennek az előzményére gondolni így egy picit megrázom a fejem mintegy felejtés képpen és elmosolyodom haloványan nehogy aggodalmat ébresszek benne.
Eltelt pár nap, addig én sem nagyon mozdultam ki, hogy Jordant ápolhassam, védhessem. Még nem kaptam infót a haveroktól, hogy ki lehetett a levél írója, aki ráadásul el is ütötte a szőkémet, így marad a várakozás. Csak éppen már kezdek meghülyülni a bezártságtól, és pattanásig vannak feszülve az ideim, hogy gyorskajákon élünk, hiszen nem akarok lemenni vásárolni, mert ki tudja, mikor törne be valaki a lakásba, hogy meglepje lábadozó kedvesemet. Aztán amikor úgy látom, hogy a szőke cica már nem szédeleg, és a horzsolásai is lassan kezdenek eltündezni, bedobom a nagy ötletet, utazzunk el. Ez több szempontból is nyerő dolog lehet. Egyrészt nem találnak meg, másrészt valóban ki tudunk mozdulni. Atlanic City lesz a úticél, ahol a kedvétől függően tudunk játszani, vagy ha jó idő van, akár kiülni a strandra, pancsolni egyet. Addig sem gondolunk arra, hogy ki akarja őt elvenni tőlem. Azt hiszem gondolkodás nélkül kinyírnám, bárki is hozzáérne, nem érdekel, hogy ezzel ismét a sittet kockáztatom. Végre valami jó is van az életemben, amióta az ikertestvéremet megölték, ami az én saram volt. Az a kis hülye művészlélek sosem volt életrevaló, nekem meg túl sok minden volt a rovásomon. Mondjuk nem tudom, hogy ki az, aki egy olyan anyámasszonykatonáját összetéveszt velem, a fülbevalós, tetkós rosszfiúval. Azzal a rosszfiúval, akiért Jordan bugyija oly forrón ázik minden alkalommal. Valahogy ez a tűz és víz dolog táplálja a szenvedélyünket, gerjedek a kislányos bájára, ő meg élvezi, hogy valaki nem bánik vele olyan törékenyen, mint azt a külseje engedné mutatni. Az utazás remélem neki is jót fog tenni, kimozdulhat, és nem a négy falat bámulja. A pakolászással lassan megvagyunk, lényegében ez lesz első közös kiruccanásunk. Őszintén szólva nem érdekel, hogy az X-Birtok felé hogyan számol el a szabadidejével, csak az számít, hogy velem legyen. - Biztos, hogy nem gond, hogy kocsival megyünk? Nem akarnék fennakadni egy reptéri vizsgálaton. – A terv az, hogy olyan másfél nap alatt érünk oda, éjszakára megalszunk valami motelban, és holnap késő délután érünk oda. Pont ideális a kaszinózáshoz. Aztán másnap reggeltől jöhet a városnézés, na meg a szörf.
Kezdőlap 
by 
