Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Szóval, amikor megláttam a képességedet, egyből az jutott eszembe, hogy "Siriuuuuuus!", nem tudom mennyire vagy járatos Harry Potter téren. Aztán tovább olvasva jót mosolyogtam a Steve és Roger barátokon, ez olyan Marvel fanatizmusra utal. Na, de a lényeg. A pb-t a magam részéről imádom, úgyhogy itt már megvettél magadnak kilóra, de tovább olvastam és mint kiderült nem apróztad el. Nagyon tuti lett a képesség, volt már az oldalon vámpírszerű, sőt még zombiszerű képesség is, de vérfarkasosjellegű még nem, de nagyon jól kitaláltad, úgyhogy le a kalappal, nagyon passzol is amúgy a pb-hez! Aztán maga a jellem és kinézet leírás szépen megfogalmazott és átgondolt, a fickóval tuti, hogy élmény lesz majd játszani, ha már ilyen kis vicces figura. Az Előtörténeted se hagyott kivetnivalót maga után, nagyon szépen felépítetted, én szeretem is egyébként ezt a betekintős fórumátumot, olvasmányos, így adminnak is szórakoztató. Szóval semmi hiba nincs, tényleg minden úgy kerek, ahogy van és drukkolok, hogy a főnökasszonnyal jól kigyere majd, bár biztosan a gyengéid a csini szőkék. Egy szó, mint száz mutáns nevet és pb-t ne felejts foglalni, aztán már szaladhatsz is ugatni a holdat.
Név: Bart Black Mutáns név: Hounder - vadászkutya, hitvány ember. Születési dátum és hely: 1948. Május 4., New Jersey, USA Besorolás: Független
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Állatias átalakulás Osztályozás: Delta mutáns Aktiválódás: 21 éves korában Képesség jelenlegi szintje: Egy éjsötét, hosszú bundájú, átlagon felüli méretű kutyává alakul. Az átalakulás minden egyes alkalommal leírhatatlan fájdalommal jár. A teljes átalakulás végbe menetele egy kb 180 cm hosszú, és egy méter marmagasságú kutyát eredményez. Átalakulást követően többnyire ösztönösen viselkedik, áthágva a józan ész szabályait. Rendkívüli állóképessége, tudatalatti ösztönei, kiváló hallása és szaglása emberi formájában is segítik őt, ám kutya alakban ezek többszörösen felerősödnek. Egyedül kutya alakjában a testén szerzett sebei gyorsan regenerálódnak, ám korántsem hallhatatlan. Bármikor képes átalakulni, de ha ezt holdfényben teszi, akkor ereje megduplázódik. Rendkívül jól ért a kutyák és más állatok nyelvén, ám állatként parancsol fajtársainak, akik megalkuvást nem tűrően teljesítik azt.
Képesség távlatai: Egyelőre állati formában nem képes teljesen uralni cselekedeteit, ösztönösen cselekszik. Élete árán is védelmezi azt, aki közel áll hozzá, és kegyetlenül lerohanja, aki oltalmazottja éltére tör. Ezzel csak az a baj, hogy ritkán állja meg, hogy a támadó ne váljon áldozattá. Amennyiben képes lenne cselekedeteinek teljes tudatában lenni, kevesebb áldozatot hagyna maga után.
Jellem: Vicces figurának vallja magát, de elborult viccein többnyire csak egyedül nevet. Gyakran fordítva sülnek el poénjai, és magából csinál idiótát. Könnyedén kijön a sodrából. 21 éves kora óta menekül, az élet megedzette annyira, hogy képes legyen agresszívan, sőt, néha már feleslegesen brutálisan fellépni, ha a helyzet úgy hozza. Hűséges típus, ha megkedvel valakit, fajtársaként oltalmazza őt. Rendkívül gyors döntéshozó, reflexei az éles helyzetekben is mindig helytállnak. Imádja az állatokat, a természetet, de amivel mindig le lehet venni a lábáról, az mégis egy jó sportkocsi. Nem képes az anyósülésen meghúzódni, ha autóban ül, csak a volán mögött hajlandó helyet foglalni. Ha ez nem kivitelezhető, akkor inkább két lábon jut el a kitűzött célig. Türelmetlen jellem, aki rövidesen toporzékolásba kezd, ha egy percnél is többet kell várnia. Persze ő sorozatosan elkésik mindenhonnan.
Kinézet, megjelenés: Mintegy 180 cm magas, átlagos - inkább sovány - testalkatú pasas, borostás ábrázattal. Haja sötét fekete. Világoskék szemeit több hölgy is szép szavakkal illette már. Szeret adni a megjelenésére, ezért nem jár izomtrikókba, joggingba vagy szakadt farmerekbe. Kedveli az ingeket, a nyakkendőt, az elegáns ruhákat, de a laza póló-rövidnadrág kombinációt is az évszaknak megfelelően. Bőre kissé sápadt, a nap inkább égeti, mintsem barnítja, ezért ha lehetősége van, kerüli a túlzott napsütést. Alapvetően életvidám figura, ezért gyakran mosolyog. Ha dühös, vagy csalódott, külső szemmel nézve viccesen ráncolja össze szemöldökét. Így ha akarná se tudná letagadni, mit érez. Arca sokszor helyette is beszél, ezért képtelen hazudni, úgyis elárulná magát.
Előtörténet: 1969. május 4., szombat, 18.00. Gyülekező a téren.
- Állati nagy buli lesz, Bart haverom! - termetes hasát fogva dől hátra, és teli szájból röhög, vagy inkább röfög Steve. - Hát, cimbora, egy ilyen mázsás sertéssel, mint Te, más nagyon nem is lehet, csak "állati nagy". - húzom félmosolyra számat. Tudom, nem veszi magára, megszokta, hogy ledisznózom. A piszkálódás megszokott dolog köztünk. Továbbra sem hagy fel az állatias nevetéssel. - Hagyd már abba, Zsírosbödön! Úgy röhögsz, mint egy megkergült disznó... - rúgja meg légies mozdulattal Steve termetes hátsóját Konrad. Persze nem izomból, de a redők így sem állnak meg a hullámzásban néhány másodpercig. - Jézusom, még nem is ittál Steve. Mi lesz itt, ha nekiállunk keményen vedelni? Végül is, a mi Bart cimboránk ma lett 21 éves. - veregeti meg a vállamat elismerően Roger. Én vagyok a legidősebb a mi kis bandánkból. Majd korban így követnek a sorban: Steve, Roger és Konrad, ez a mi kis "Fantasztikus Négyesünk". Az egyikőjük szuperevő, és vagy 140 kilós, a másikuk mindennek megoldását a dolgok szétrúgásában látja meg. Mit is várhatnánk egy kissé széllel-bélelt agyú focistától? Roger pedig természetében hozzám hasonlít. Kimért, csendes, amolyan művész lélek. Bár én hirtelen haragú vagyok, ő szinte minden szituációban megőrzi hidegvérét. Ha mondhatok ilyet, vele vagyok el a legjobban. - Na milyen nagykorúnak lenni? - tartja számhoz a wiskeys üveget, mintegy mikrofonként funkcionálva, miközben széles vigyor ül arcán. - Ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Nem értem miért kerítetek ennek ekkora felhajtást. - veszem ki az üveget a kezéből, és jól meghúzom, majd továbbadom a srácoknak. Ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Ez a kis összeröffenés, utcán dajdajozás sem az én agyamból pattant ki. Minden lehetőséget megragadnak, hogy alkalmuk legyen az ivászatra. Éppen ezért hoztak mindhárman whiskeyt születésnapomra. Jellemző. Ezt mind a négyen szeretjük. Pech, hogy éppen hétvégére esik ez a jeles nap. Ma valahogy semmi kedvem nem volt ehhez, nyűgösen keltem, a fejem reggel óta majd szétrobban. De hát a srácok miatt eljöttem. Mindenük a banda. Nekem is. Együtt nőttünk fel New Jersey legszegényebb negyedében. A szüleink többnyire alkoholisták, munkanélküliek, vagy háztartásbelik. Egyedül Rogers nevelkedik normális családban. Anyja tanár, apja középvezető egy építkezési vállalatnál, a nővére pedig egyetemista. Párszor bepróbálkoztam már Lily-nél, több-kevesebb sikerrel. - Kár, hogy nem kötöttük el Rogie apjának a camaroját! Bart kiélhette volna piszkos vágyait. - biceg felém Steve, majd megkínál az ő piájából is, miközben tokája fel le ugrál a röhögéstől. - Az kéne még csak! Végül is piás vezetésért mostmár mehetnék a nagyok közé. Szerinted bebörtönzött feketékkel akarok aludni a 21. születésnapomon, Te marha? - pöckölöm tarkón a nagyokost. Bár egyedül nekem van jogsim a szupercsapatból, mégis, van annyi eszem, hogy ne lopjak autót és sakál készen ne száguldjak bele az első villanypásztorba. Szép kis megkoronázása lenne a napnak... Maradunk a gyalogos bandázásban, nem kopik el a lábunk. Legfeljebb Steve hasának az alja.. egy kicsit.
1969. május 5., vasárnap, 02.20. városmenti kocsma
Konrad éppen 5 métert repül ki a bárajtón. A felek egymással szemben méregetik egymást. Ez a hülye rámászott az egyik punk nőjére. Így kell ezt csinálni! Egy esti bunyó kellett, hogy teljes legyen a napom... És pár monokli. Visszatántorog a csehóba, és az ajtóban kiköpi a véres metszőfogát a padlóra. A levegő megfagy egy pillanatra, monoklival a szemünk alatt pislogunk, hogy most akkor mi lesz. Mi a végletekig mellette vagyunk, ha Ő folytatja, mi is azt tesszük. Mindkét fél rendesen kivan már, de egy utolsó roham még belefér. - A jó édes anyukátokat! - hagyja el száját a szitok, majd rohamozni kezdi a melákot, aki kisegítette az ajtón. Harci üvöltéssel mi is nekik esünk, négy a négy ellen, ez így fair. Csak ők kicsit nagyobbak, persze Steve így is kitesz belőlük kettőt. Akkora pofont kapok, hogy csak a csattanás visszahangzik a fejemben, majd mikor földre kerülök, a kopasz néhányszor gyomron rúg. Úgy érzem, hogy kitálalom azt az üveg whiskeyt és persze a belsőségeim is a padlóra, de időt sem enged a hányásra, ugyanis felcibál, és most engem hajítanak ki. Amíg ezek hatan odabent verekednek, engem kint aláznak a sötét utcán. Rendőrségre itt nem számíthatunk, erre nem merészkednek. És ebben a városszéli putriban hajnalban már rajtunk kívül senki sem múlatta az időt. Így gondolni sem merek arra, hogy egy külsős a segítségünkre siessen. A pultos lány és a punk nője a pult alatt sikítoznak, mi pedig orrba-szájba ütjük egymást. Feltápászkodom a földről, és dühösen a porba öklözök. Megrohamozom, de a végkimerülés határán már nem sok erőm van ellenállni. Ismét a földre kerülök. Esze ágában sincs abbahagyni az ütlegelésem, én pedig egyre kevésbé látok ki a monoklik mögül. A világ megszűnni látszik, és eszméletemet vesztem. Egy kóbor kutya merészkedik a közelembe, és nedves orrával ébresztgetni próbál. Résnyire nyílt szememmel látom, ahogy a kopasz mellettem piheg, kifáradt az ütlegelésemben. Odabent ordibálnak, én pedig egy utolsó erőt merítek magamon, és négykézláb megtámaszkodom. Látom a megrökönyödést kiülni ellenfelem arcán, de feltápászkodik, és ismét odajön, hogy befejezze amit elkezdett. Végleg. Ütés a fejemre, majd egy nekifutás. És lő! Úgy gyomorszájba rúg, hogy ismét a földre rogyok, miközben vért hányok fel gyomrom tartalmából. Ismételni próbál, de reflexszerűen lába után nyúlok. Már már feladóan, de mégis.. elkapom a lábát, és mintha az erő visszaszállna belém. Leírhatatlan érzés járja át minden egyes sejtemet. Megszorítom a végtagot teljes erőmből, és lábszárának reccsenése jelzi, hogy kezem szorítása csontot tört. Amíg kifordult bokáját fájlalja a földön fetrengve, érzem, ahogy a különös bizsergés elterjed végtagjaimba is. Az égető fájdalom minden porcikámban megszűnik, én pedig dühödten nekiesek a földön fekvőnek. Erőmön felül teljesítek, hiszen minden egyes ütésem csontokat tör testében. Félbehagyom, s mellé rogyok. Nem csoda, hiszen leírhatatlan fájdalom lesz úrrá rajtam, majd az utolsó, amit tisztán látok, a telihold fénye, amely szinte vakítóan ég az elmémbe. Mintha egy álomvilágban lebegnék, különös, homályos képek villannak fel, a hangok tompák, én pedig eltolom magam a földtől. Mintha nem is én lennék, de mindent érzek, mindent látok, mégis, mindent teljesen másképp. A szagok felerősödnek, a hangok kitisztulnak, én pedig egy üvöltést préselek ki torkomból. Vagy inkább hörgést. Nekiesek a földön fekvőnek, és eszement marcangolásba kezdek. Mielőtt még kiálthatna, átharapom a torkát, és az erő végleg elhagyja testét. Édes mámorként élek meg minden pillanatot, de mégis tudom, hogy mit csinálok. Helyből beugrok a kocsmába, és látom a megfagyott, rémült tekinteteket visszanézni rám. A felek elengedik egymást, és a remegő 3 punk törött sörösüveget tart felém. A srácok hátrébb lépkednek párat. Egy szó sem hagyja el az ajkukat, csak a nők sikítoznak, és segítségért kiabálnak. Néhány pillanattal később minden vérben úszik, a három punk holttestén lépegetek végig. A srácokat nem bántom. Nem! Tudom ki barát, és ki ellenség. A fiúk szemébe nézek, ők pedig riadtan kiszaladnak a helységből. Nem követem őket. Kisétálok a ajtón. Tudom mit kell tennem. Eltűnni. Örökre. Mától minden másképp lesz.
[/color]
A hozzászólást Bart Black összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 6 Szept. - 21:52-kor.
Kezdőlap 
by 
Aztán tovább olvasva jót mosolyogtam a Steve és Roger barátokon, ez olyan Marvel fanatizmusra utal. 
Szóval semmi hiba nincs, tényleg minden úgy kerek, ahogy van és drukkolok, hogy a főnökasszonnyal jól kigyere majd, bár biztosan a gyengéid a csini szőkék. 
