Nellie’s café

Tárgy: Nellie’s café Pént. 20 Szept. - 22:34

First topic message reminder :

Egyszerű nyugis kis kávézó a város szívében, ami a sétálóutcáról nyílik. Afféle turistacsalogató, a kedves kis táblácskával, ami kilóg az utca fölé. Bohókás hely, mindig az évszaknak megfelelő kellemes dekorációval, kedves pincérlányokkal, és persze finom kávékkal, süteményekkel. Itt tényleg nyugodtan el lehet ücsörögni, megbeszélni a napi gondokat egy baráttal, vagy csak leülni egyedül egy kávé társaságában és elolvasni a reggeli híreket.

Tárgy: Re: Nellie’s café Szomb. 9 Nov. - 15:17

Azért valamennyi erőltetést kénytelen leszek a végén eszközölni, hiszen mégsem hagyhatom a saját vágyaimat sem lógva. Itt van egy szép és cuki csaj, kár lenne, ha megrekednénk a sima beszélgetés szintjén. Így hát bizakodom benne, hogy elég vagány vagyok ahhoz, hogy a végefelé összejőjjön valami olyasmi, ami neki is ínyére van, és kisülhet belőle egy második találka is. Nem húzza el a kezét, ezt jó jelnek, szinte biztatásnak gondolom, mindettől függetlenül nem kezdek nyálcsorgatva vigyorogni, természetes marad az arcom, hiszen mi rossz van abban, ha ketten egy hullámhosszon vannak? Pasi vagyok, szeretek dominálns lenni, ám ha ő ilyen harcos természet, nem nyomom le.
- Minden nem is kell, csak bizonyos dolgok, amikért viszont az utolsó lehelletemig harcolok. – Amikor megvonja a vállát, akkor merészen végigsimítok rajta, jelezve, hogy ő került a bizonyos lista legelejére. Arcom viszont arról árulkodik, hogy áhitattal bámulom, nem falkavezérként, nehogy véletlenül azt érezze, hogy megszerezhető árucikk, vagy vadló, akit csak be kell törni. Látom benne a vívódást, miszerint maradna, de nem akar rögtön mindent, sőt azon is agyalhat, hogy mennyire vagyok nyomulós. Ő viszont leült hozzám, láthatóan bejön neki ez a stílus. Ha meg nem, akkor taktikát váltok majd.
- Jól van, ott a pont, de olyan rövid az élet, ha mindig csak a korlátokra figyelek, akkor semmit nem lehet kiélvezni. Ismered a mondást. Amiért igazán érdemes élni, az káros, vagy egészségtelen. Vagy tiltott. – Teszem hozzá egy kedves mosollyal, a nevetése egészen bezsongat, de nem akarom, hogy túlságosan nagy legyen az önbizalma attól, hogy máris lenyűgözött. Nem egy egy kósza menetre vágyom, valahogy az egész lénye kíváncsivá tett. Hogy miért éri meg nekem? Igazából sosem alkukban gondolkozom, ha jól érzem valakivel, szeretem afféle Casanovaként teljesíteni a vágyait, bármilyen extrémek is.
- Le fogok, és remélem nem csalódsz. A magamutogatás az én asztalom, de tudod mindenkinek más jön be. A modellkedésbe pedig nem haltam még bele, meg prűd sem vagyok, csak aztán nehogy megnézd az előző sorozatot. – Nyújtom át a gépemet (a válltáskámból húztam elő), mielőtt indulnánk. Ez felhívás keringőre, biztos vagyok benne, hogy meg fogja nézni. A digitális gépek egyik korai verziója, még számítógépre nem lehet őket feltölteni, de ki lehetne papíralapú képeket nyomtatni vele. Ha megnyomja az előző kép gombot, és belenéz, akkor két csókolózó, majd egymást vetkőztető lányt láthat rajta. Szexig már nem jut el a dolog, csak ruhátlanok lesznek viszonylag gyorsan, és megölelik egymást. Egész művészien tudok fényképezni. Érdeklődve szemlélem a reakcióját, ha várható ilyesmi. Ha nem rohant el, akkor felállok, és elgondolkozom rajta, hogy vajon hova is mehetnénk, ahol nem fázom meg. Az erdőben már a tököm is összemenne, úgyhogy... marad az X-birtok, mert ha valami szállodai szobát vennék ki, akkor még kurvának érezné magát. A haver stúdiójában pedig most nyüzsögnek, készül az újság, én ott nem vetkőzöm.
- Mehetünk? – Csippantok rá a tyup-tyupra, amikor már a kocsi előtt állunk, és adom át számára a kulcsot, ahogy megígértem.

Tárgy: Re: Nellie’s café Csüt. 7 Nov. - 13:57

Egyre kíváncsibb leszek, hogy vajon ez a találkozás mivel is fog végződni. Hallhatóan nem erőltet rám semmit, amit nagyon jól tesz, így végül aprót biccentek, majd a felém tartó kézre pillantok, de nem akadályozom meg tettében. Tehát selymes bőrömhöz érhet egy kisebb simítás erejéig, én viszont nem nézek most már kezeinkre, inkább helyes arcát fürkészek, szinte megpróbálva belé látni, kideríteni, hogy mire gondolhat. Az viszont hamar egyértelművé válik, hogy Sebastian mindent megkaphat, amit akar és talán nagyjából mindenkit is, és ez kissé azért zavar. Nem bírom ezt a magabiztosságot. Jó, általában nincs bajom vele, de most mintha ő kerülne én fölém, amit valljuk be, nehezen viselek.
- Talán akkor megtudnád, hogy az élet kemény és nem kapsz meg mégse mindent. – vonom meg cseppet vállaimat, de ez nem jelenti azt, hogy én most itt akarom hagyni, ugyanis eszemben sincs. Inkább rátérünk arra a bizonyos modellkezésre is, amely egy kis ellentétet szül bennem, főleg a célozgatásának, amire rögtön rá is kérdezek. A mostani válaszától függ minden, hogy maradok-e vagy mégis inkább távozom a kávém elfogyasztását követően.
- Ha mindig visszafognád magad? Te szerintem sose fogod vissza magad, szóval a szavaid már most nem állják meg a helyüket. – én is kissé felnevetek, mert oly viccesen hangzik most ez az egész, de végül túllépek ezen. Oké, akkor talán tényleg nem tart annak, én pedig nem fogok okot adni arra, hogy mégis igazzá váljon az, amit talán belül mégis hisz, csak nem mondja a szemembe. Abba viszont csak így simán továbbra se megyek bele, amit szeretne, tehát a fotózásba és a ki tudja, hogy milyen ruhák felvételébe, tehát alkut ajánlok neki, amelyet nem óhajt teljesíteni, e helyett inkább változtat az elképzelésén, teljesen nekem kedvezve. Nem értem, hogy ez miért éri meg neki, ezért is érzem úgy, hogy átverés van ez az egész mögött, de hiába a kérdésem, ő azt állítja, hogy nincs.
- Ettől függetlenül nem hittem volna, hogy te majd csak úgy levetkőzöl nekem. – vonom fel cseppet szemöldökömet is, de aztán kis idővel később csak kiderül az a bizonyos ár is. Egy pici elgondolkodok, úgy téve, mintha tényleg át kéne ezen az egészen rágnom magam, majd végül elmosolyodva biccentek.
- Legyen. De akkor vigyél el valami szép helyre, ahol csinálhatunk képeket. Remélem gép van nálad. – rá bízom a helyválasztást, tehát tényleg rajta áll, hogy hol is fog vetkőzni és ha úgy alakul, talán megengedem neki, hogy rólam is csináljon mégis csak egy-két képet. Az viszont kimondottan poztítv, hogy csak egy sima csók az egész, minden más nélkül, bár… egy ilyen sráctól talán más nem is várható, ahogy én tőlem se.

Tárgy: Re: Nellie’s café Szer. 6 Nov. - 21:57

Nem is az, hogy magabiztos vagyok. Minden nő más, Shana viszont egy domináns, erős nő, akivel muszáj tartani a lépést. Már ahogy bejött, az is olyan volt, mint amikor egy ragadozó lépdel végig kecsesen a saját vadászterületén, ahol tudja, hogy ő áll a tápláléklánc csúcsán. Ha ennél kevesebbet adok, felfal élve. Fogalmam sincs róla, hogy mutáns, és ebből fakad a magabiztossága, azt hiszem, hogy emberként ennyire tökéletes. Nem tudom, hogy mit is reagálnák, ha kiderülne róla.
- Szívesen maradok, aztán majd döntesz, hogy mit akarsz tőlem. Megvannak az elképzeléseim, de... hiba lenne ráderőltetni. Majd ami jön. – Adom meg a választ egy finom mosollyal, és átnyúlok az asztalon, hogy végigsimítsak a kezén. Nem vagyok gyors, megadom a lehetőséget, hogy meglepődjön, vagy elhúzódjon. Ettől még nem kell elköteleznie magát, ez csak egy szimpla cirógatás.
- Hát tudod nagy szívfájdalom lenne, ha le kéne mondanom valamiről. – Jegyzem meg titokzatosan, ebben a kétértelműségben az is benne van, amit nem pénzen kaphatok meg. Mint mondjuk az Ő társasága. Valahogy úgy vélem, hogy nem egy szokványos ismerkedés ez, de elriasztani sem akarom, hátha valami értelmes dolog sül ki belőle.
- Nem, hát persze hogy nem, de ha mindig visszafognám magam, akkor sablonválaszokat kapnál. – Nevetek fel, de csak egy pillanatra, amíg el nem oszlik csinos pofijáró az indulat. Nem gondolom ribancnak, viszont azt kinézem belőle, hogy képes úgy viselkedni, és eljátszani, hogy az. Nem igazán válaszolok a pókeres dologra, csak legyintek, mintha csúcs kártyás lennék. Nem az ő dolga, elejtett mondatokat pedig nem fogok magyarázni. Láthatóan nagyon meglepődik, amikor az ajánlat egyoldalúvá válik, ezek szerint nem igazán vannak gáláns udvarlói, akiktől adott esetben mindent megkaphat.
- Buktatója? – Kérdezek vissza még mindig a pajkos mosollyal a képemen. – Abban mi a buktató, hogy egy angyal pont velem akar vacsorázni, és pont engem akar megnézni? Ne viccelj velem. De ha mindenképpen árat kell szabnom neki, legyen egy csók. Egy sima csók, amely nem szól semmi másról, csak pár pillanatnyi kalandról. Ennyi. Megfelel? – Tolom oda a slusszkulcsot. Tekintetem elidőzik szőke tincsein, zafírkék tekintetén, lágy vonásain, csodás alakján. De mégis, ez a zabolátlan tűz tart fogva, amely meghatározza őt. Nehéz szabadulni a varázsától.

Tárgy: Re: Nellie’s café Kedd 5 Nov. - 22:51

Túlontúl magabiztos és az ilyen férfiak nagyon is veszélyesek a nők számára. Én általában tudom, hogy mikor mit kell tenni és mondani egy pasinak, de most mintha kezdenék egy cseppet elbizonytalanodni. Ez a hatalmas magabiztosság, szinte már-már zavaró, de honnan jön számára mindez? Mégse akarom még bántani, mert bár elképzelem, hogy mit szólna, hogyha csinos pofiján sebet ejtenék, mégis, talán adnom kéne egy esélyt ennek a bizonyos ismerkedésre.
- Rendben, akkor ne siessünk, maradjunk a beszélgetésnél. – bólintok is rá, mivel tényleg talán ez lesz a legjobb most. Majd aztán eldől, hogy lesz-e itt más is vagy esetleg összefutunk még a jövőben. Na de a beszélgetésünk tovább folytatódik, és nemsokára a kávék is ki lesznek fizetve, én pedig most már csak az asztalon fekvő slusszkulcsra tudok koncentrálni. Látom ám, amit látni lehet, és oly egyértelmű, hogy Sebastian direkt tette oda, ezzel akarja bebizonyítani a számomra, hogy ő ilyen szinten megkapja azt, amit akar, hiszen van hozzá elég pénze és igen, ezt már szavakkal is közli.
- Igen, bizonyára jó lehet, hogy mindent megkapsz. – persze én is általában, de azért ennyire nem élek luxusban, bármit nem tehetek meg. Ideje viszont bemutatkoznunk, így megtörténik remélhetőleg a kézfogás is, majd hallhatom is a nevét. Ez után pedig jön az ajánlat, hogy mivel is üssük el az időnket, de ez több, mint röhej, hát nem is tudom, hogy gondolja.
- Ezzel remélem, hogy nem célozgatni akartál, mert akkor akár fel is tolhatod magadnak a kocsid kulcsát. – morgom oda haragosan, mert azt nem fogom lenyelni, hogy leribancozik. Szóval csak ésszel, mert még a végén megsérülhet. Nem is sejti, hogy milyen kárt tudok én benne okozni, nem csak a gyönyörökhöz értek. Mégis, ha úgy alakul, akkor kompromisszumot ajánlok, de ez jól hallhatóan nem felel meg neki… de miért nem?
- Ezt a pókeres dolgot nem értem. Hogy nyernél már mindig te? – vonom fel kissé szemöldököm, de ez után már folytatja is. Áll minden… a vacsi, a vezetés? Tényleg? És még ő vetkőzik nekem, ott, ahol én akarom?
- Mi a buktatója? Ez túl jól hangzik, hogy te mindenről lemondasz, mindent engedsz és nem kérsz semmit se cserébe. Szóval? Mire megy ki a játék? – hajolok kissé közelebb hozzá és szinte fel se tűnik, hogy a kávé már rég a múlté. De addig én innen nem fogok elindulni, amíg meg nem tudom azt, amit szeretnék, tehát hogy csak szórakozik velem, mert ez így nem lehet valós ajánlat. Miért akarna előttem akár meztelenül is pózolni és utána még vacsizni is venni, miközben én vezethetném ezt a csodát?

Tárgy: Re: Nellie’s café Kedd 5 Nov. - 21:49

Miközben visszafelé sétál, legeltetem rajta a szememet, ellenben azon tűnődöm, hogy ha mindketten ennyire magabiztosak, és csinosak vagyunk, akkor vajon ez hogy fog működni? Két domináns általában ki szokta nyírni egymást. De visszafordul felém, és a csodaszép, kéken villodzó szempár máris feledtet velem mindent, amit eddig kétségként felsorakoztattam, nem elhanyagolandó tény a felém hullámzó fedetlen keblek, hiszen folyamatosan kukkolok. Helyet foglal, én pedig valamiért szabadkozni kezdek.
- Máris? Mindössze annyit mondtam, hogy szívesen megismernélek, de nyilván benne van a pakliban, hogy mást is akarnék tőled. Egyenlőre az is elég, ha csak kávézunk, nem vagyok egy sietős alkat. – A nevetése határozottan bejön, kedvemre való, ha valaki meg tudja élni az érzéseit. Tudom, hogy kissé vulgáris, vagy őszinte vagyok, de az igazat megvallva nem érdekel, hogy ez kit szokott zavarni. Valakinek nagyon bejön, akinek pedig nem, azért nem fogok megváltozni. Tudom, hogy általában ő szokott másokat leszólítani, és ritka az, hogy ő hódoljon be, legalábbis az alapján, amit mutat. Na majd meglátjuk. Kár lenne, hogy pofára ejtene.
- Pedig már azt hittem, hogy jó úton vagyok. – Hunyorítok rá most vidáman, és érzem, hogy csak incselkedik velem. Egészen jól csinálja. Látom, hogy csak a kötelező női köröket futja, de nem áll fel, nem távozik, nem koptat le. Akkor csak dobálgassuk egymásnak a labdát, az a jó, ha éppen nálam van, mert akkor tudom, hogy mit kell tennem. Elmegyek tehát fizetni, és jó látványosan az asztalra tolom a slusszkulcsot, amin a Porsche márkajel úgy világít, mint egy aranyhal. Nehéz neki ellenállni.
- Nem a pénz a lényeg, hanem amit megvehetünk rajta. – Vonom meg a vállamat, de magabiztosságom nem csökken. Ha már a neveknél tartunk, jó bunkó vagyok, hogy neki kell eszemben juttatnia. – Sebastian. – Ő is bemutatkozik, egész egzotikusan hangzik, ahogyan ízlelgetem a furcsa betűsort. Az ajánlatomra viszont nemcsak hogy hezitál, egészen megütközik. Pedig én csak valami extrát akartam.
- Ugye erre most nem vársz választ? – Kérdezek vissza, hiszen sem visszakozni, sem bocsánatot kérni nem szándékozom. Felvállalom azt, amilyen vagyok. – Nos... szívesen megnéztelek volna, de ha nem hát nem. Gondoltam nem mindenki ajánlja ezt fel. De tudod mit... én meg nem alkuszom. Nem szoktam vetkőzős pókert játszani, hiszen abban csak én nyerhetek. – Sugallom titokzatosan, de nem fejtem ki, hogy mire is gondolok. – Vezethetsz, a vacsora is áll, de én mást találtam ki. Hogy lásd, mennyire úriember vagyok, nem lesz fotóstúdió, oda megyek, ahova akarod, és én fogok neked pózolni, te pedig eldöntheted, hogy milyen ruhamennyiségben? – Sejtelmes mosoly.

Tárgy: Re: Nellie’s café Hétf. 4 Nov. - 19:10

Meglepő ez a fajta ismerkedés most a számomra, de nincs vele semmiféle problémám se. Talán azért, mert helyes és még jól is öltözött, simán lehet, hogy remek társaság lesz számomra a mai napra és talán még a jövőben is, de egyelőre még ne fussunk ennyire előre. Egy kölcsönös megnézést követően viszont már a kávék után is indulok, nem nagyon figyelve feszengését, és amikor végül a pincérnő előkészíti nekünk a két finomságot, már meg is fogom a csészéket, hogy az asztalunkhoz sétáljak velük. Igen, ez most már a miénk, mivel ne fogok ám csak úgy egyedül kávézgatni, ha azt ilyen remek társaságban is megtehetem.
- Máris ágyba vinnél? Na ne hidd azt, hogy ilyen egyszerű dolgod lenne. – nevetek is fel halkan, csilingelően, miközben szép szemeimet a másikéba fúrom és úgy hallgatom további szövegelését. – A nagy Őt, ez egyre jobb lesz. – de ahogy már a farkát is szóba hozza, kezdem egyre jobban érteni a dolgot. Menő gyerek lehet, aki minden csajt megkaphat, tehát olyan, mint én, csak éppen férfiban. Kihívás, talán éppen ezért se szabadna odaadnom magam neki, még véletlenül se, hiába is oly vonzó most a számomra az, hogy leteszteljem ezt a srácot. A többi ember viszont egyelőre nem zavar, se engem, se pedig őt, tehát egye-fene, megengedjük nekik, hogy maradjanak. És hogy lesz-e intimebb társalgás?
- Nehogy azt hidd, hogy máris bevágódtál nálam, ahhoz még bőven több kell. – a mosolyom továbbra se tűnik el ám csinos pofimról, miközben lassan a kávémat szürcsölgetem és közben tovább érdeklődöm tőle. Őszinte, ez tetszik. Jobb az ilyen férfi, mint az, aki folyamatosan nyal, és azt hiszi, hogy ezzel tudja levenni a nőket a lábukról. Én bírom az őszinteséget, de ha az már fáj, akkor azért cserébe adok viszont fájdalmat, csak én nem ilyen érzelmit, hanem inkább testit, ahhoz úgyis értek.
- Áh értem. – bólintok rá, de mást már nem fűzök hozzá ehhez a kielemzéshez. Ez a papos duma amúgy egészen jó volt, de ő szépen magamra hagy, amíg elmegy fizetni, így most én is megtehetem azt, amit az előbb ő, tehát felmérhetem magamnak hátulról is. Ez a ruha viszont túl sokat takar, fogalmam sincs, hogy mennyire lehet formás az ő hátsója. Na de csak visszatér hozzánk, így folytatjuk csevejünket, miközben azért a kávék is fogynak. Ez a kocsi nem rossz, kár lenne tagadnom, hogy tetszik és hogy szeretnék beleülni…
- Azért, mert gazdag vagy, még nem ejtesz ámulatba idegen. Még csak a neved se árultad el nekem… - tekintek is szemeibe, mert azért azt nem ártana tudnom, hogy kivel is van dolgom. Közben jobb kezem átnyújtom az asztal fölött, hogy bemutatkozhassak.
- Én Shana vagyok, és hidd el, észből sincs hiány. – kacsintok felé, de azt most nem adom a tudtára, hogy egyetemre járok, azt pedig végképp nem, hogy milyen szakra. Nem kicsit érdekel az emberi elme, a viselkedések, minden, ami velünk kapcsolatos, így rajta is könnyen átlátok ám. A pszichológia sok mindenben segít nekünk az életben.
- Hogy mivan? Valami kis ringyónak nézel vagy mi? – dőlök is most már hátra egy kisebb, gúnyos nevetés után. Azért ez vicc, hogy mit képzel magáról. Pár perce beszélgetünk és máris azt akarja, hogy pózoljak az ő menő verdáján? Még mit nem!
- Na jó, ehhez keress valaki mást. Még ha szívesen modellkednék is, akkor se teszem azt egy vadidegen kedvéért, csak hogy rajtam legeltethesse a szemeit. – ez tényleg vicc. Hogy mekkora képe van, hát hihetetlen. Talán le kéne törölni vagy… játszadozni vele?
- De alkut ajánlok. – hajolok is közelebb hozzá. – Együtt pózolunk és én döntöm el, hogy mennyi ruha lesz rajtad… illetve, én vezetek és még egy vacsira is meghívsz. Na? – így mindjárt kellemesebb lenne ez az egész. Nem egyedül leszek rajta semmiféle fotón se, hanem ő is ott lesz mellettem. Vajon ehhez mit szólna majd apuci és anyuci? Szerintem tuti, hogy nem megy bele.

Tárgy: Re: Nellie’s café Szomb. 2 Nov. - 12:57

Sejtem én, hogy nem ehhez szokott hozzá, de ha mindig csak a sablont kapná, akkor arra miért is figyelne fel? Pont az a lényeg, hogy úgy keltsük fel valaki érdeklődését, hogy kellemesen meglepődjön, érezze, hogy ez csak neki szól. Nem egy prűd alkat, teljesen jól tűri a vizslatásomat, ezek szerint tökéletesen tisztában van az adottságaival, és nem fél használni őket. Remek! Szerencsére nem tud az én kis hazárdjátékomról, és ha minden jól megy, sosem kell majd felfednem ezt előtte. Ellenben az indító szavaira kicsit beharapom az ajkamat, állkapcsom megfeszül, két napon belül már a második lánytól kapom ezt meg. Én nem vagyok olyan, mint mások, talán inkább a lányok hasonlóak, hogy mind ugyanarra a téves feltevésre jut. Ám nem öntöm szavakba bosszúságomat, kár már az elején veszekedéssel indítani. Inkább a fenekét figyelem, amíg odasétál a pulthoz, és hamarosan már kávézunk is.
- Kettesben. De az nem azt jelenti, hogy máris ágyba akarlak vinni. Tudod először kávézni hívjuk a nagy Őt, mielőtt azzal kérkednénk, hogy nekünk van a legnagyobb farkunk a vidéken. – Mosolygok rá bűbájosan, attól függetlenül, hogy ilyen szókimondó vagyok, még remélem, kellemesnek találja a társaságomat. – Egyenlőre maradhatnak, ha érdemesnek találsz a későbbi valóban intimebb társalgásra. – Döntöm oldalra a fejemet, aztán csak egy aprót tűnődöm a kérdésén, végülis ez nem is annyira kérdés. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a csodás eszeddel, vagy a sziporkázó humoroddal, hiszen nem ismerlek. Egész egyszerűen jó volt a segged így elsőre, ez a naci olyan, hogy még papok is nyálcsorgatnak utánad. De attól még érdekelt, hogy milyen stílus is tartozik a csinos kis pofidhoz. – Felállok, és odamegyek most én a pulthoz, és fizetem a számlát, mielőtt még feledésbe merül, aztán térek csak vissza a leányzóhoz, és a kávémhoz, amely gyorsan fogy.
- Bízom benne, hogy a kocsi csak eszköz, de a cél nyilvánvalóan az, hogy ámulatba ejtselek. – A mosolyt mindenképpen jó jelnek veszem. Megiszom a kávém maradékát, de még leülök vele szemben, amíg fogyaszt, nem sietünk sehova. – Dehogynem van, csak kérdés, hogy vevő vagy-e rá. A kocsikázást összekötjük valami extrémmel. Egy haverom egy helyi tinimagazin főszerkesztője, a holnapi számban lennél benne, amint az autón pózolsz valami szexi őszi kollekcióban. Nem jár érte pénz, de láthatják, hogy milyen jó nő vagy. Na mit szólsz? A jelenlegi modell hozzád képest egy bányarém.

Tárgy: Re: Nellie’s café Pént. 1 Nov. - 13:58

Nem túl szokványos, hogy így kezdeményezzenek nálam beszélgetést, és ez csinos pofimra is kiül, miközben zöld szemeimmel ezt a jól öltözött, eléggé tetszetős srácot bámulom. Kb annyi idős lehet, mint amennyi én is vagyok és talán még jó társaság is lesz a mai nap során. Nem sietek sehová se, miért ne beszélgethetnék hát vele? Azért feltűnik, ahogy végig leszek nézve, de mivel már oly megszokott számomra ez, ezért nem is teszek semmit se ellene, csak türelmesen várok, amíg kinézelődi magát. Persze, ha tudnám, hogy mire képes, nem állnék így, sőt, már a bosszún törném a fejemet, de most ilyesmiről szó sincs, inkább megkezdődik a mi furcsa kis beszélgetésünk.
- Egyértelmű. A pasik mind egyformák. – jegyzem is meg, de nem bunkón, teljesen normális hangsúlyban mondom mindezt, de nem várok már választ, inkább a pulthoz sétálok, ahol megrendelem a két kávét, majd amikor elkészülnek, az asztalhoz is sétálok velük, hogy az egyik csésze már a srác elé is kerüljön, én pedig vele szemben helyezkedhessem el.
- Oh, szóval kettesben szerettél volna maradni velem? Akkor el kéne tűnnie innen ennek a sok-sok embernek. Vagy ők nem zavarnak? – mutatok is körbe ártatlanul, majd nézek bele ismét a másik szemeibe. – Na és mivel érdemeltem ki a figyelmed? – úgy teszek most, mintha nem lennék tökéletesen tisztában testi adottságaimmal, de számomra ez csak egy kellemes kis játék. Rég találkoztam itt, Peekskill-ben idegenekkel, főleg jó pasikkal, így hát miért szalasszam el az alkalmat? Na de az biztos, hogy ezek után lóg ám nekem, mert mégis csak én hoztam ide a kávékat, de tényleg, még nem fizettem. Én távozáskor szoktam ezt megtenni, de ha ennyire akarja, én aztán nem utasítom el a meghívását.
- Még valóban nem. Gondoltam ráérek vele, de ez esetben te fizetsz. – nem köszönöm meg a meghívást, se semmi ilyesmi. Csak lazán kezdem el kortyolgatni a finom italt, és amikor a fagyihoz érek, akkor a csészén lévő kanalat veszem kezembe, hogy azzal folytassam az étel-ital fogyasztását, de közben azért füleimet hegyezem. Kíváncsi vagyok, hogy mit ajánlj. Teperjen csak egy kicsit, ha akar… Ahogy a kocsi szóba kerül, kíváncsian pillantok arra, amerre biccent és amikor meglátom azt a gyönyörűséget, halkan fel is hümmögök, amolyan elismerően.
- Nem rossz. És azt hiszed, hogy ezzel leveszel a lábamról? – kérdezek is rá kíváncsian, majd végül ajkam mosolyra húzódik. – Mondjuk kezdetben nem rossz, bár az ebéd helyett mást is ajánlhatnál. Nincs valami kreatívabb ötleted? – kérdezgetem tovább, miközben most már szemeimmel is csak a kávémat figyelgetem, úgy téve, mintha nem vennék róla különösebben tudomást. Pedig nagyon is, csak kíváncsi vagyok, hogy elő tud-e állni mással is vagy marad egy egyszerű ebéd… az tényleg snassz, ahogy ő is mondta. Hozzám több kell!

Tárgy: Re: Nellie’s café Pént. 1 Nov. - 8:04

Úgy tűnik, ez bizony sokkal érdekesebb lesz, mint a levél, amit éppen olvastam. Szépen összehajtom, miközben a szőkeség megfordul, és elteszem a táskámba. Akit láthat az egy valóban helyes srác, most éppen vissza sem fogom magam. Zakó ugyan nincsen most rajtam, de csupa márkás férfiruházat, vászonnadrág, selyeming, nyakkendő, olasz bőrcipő. A hajam kicsit égnek meredősen hajlakkal beállítva, mintha valami rendezvényre indulnék, pedig csak szeretek elegáns, és szexi lenni, ez utóbbi előidézésére halványan édeskés férfillat leng körül, az Adidas egyik korai változata. Nem láttam, hogy a lány kintről jött, csak akkor pillantottam fel, amikor elment mellettem, tehát tőlem akár pincérnő is lehet, ezért szólítom meg, ha pedig mégsem az, kellemes dolog lesz elnézést kérni. Most, hogy jobban meg tudom őt nézni, és már szembe is fordul velem, nem tehetek róla, szinte automatikus mozdulattal villan a tekintetem, amiből ő nyilván semmit nem vesz észre, de máris teljes meztelenségében látom magam előtt. Mintha úgy rakták volna össze, olyan jól néz ki, most már nem kell a testheztapadó naci alatt sejlő domborulatokon fantáziálnom, tudok mindent. Az intim részeket amilyen gyorsan csak lehet megnézem magamnak, de nem feltűnően, hiszen illik a szemére koncentrálni, így gyorsan meg is szűntetem a varázst. Azt végülis már megszokhatta, hogy végigmérik a srácok.
- Felszedni? – Kérdezem ártatlan mosollyal, aztán már választ sem kapok, mert ő elmegy a rendelésemért. Nahát...! Kíváncsian várom, míg helyet foglal, én pedig legyőzve a kezdeti meglepetést, gondolkozás nélkül húzom magam elé a megrendelt kávét, és csak miután beledobtam a cukrokat, kevergetni kezdtem, utána szólalok meg.
- Igazából reméltem, hogy bárki is vagy, kettesben tudunk maradni. – Döntöm oldalra a fejemet, majd hozzáteszem. – És ne viccelj, én kezdeményeztem, akkor természetes, hogy állom a dolgot, látom még nem fizettél. – Belekortyolok, még kicsit meleg, várnom kell, addig a fagyiját nézem, láthatóan nem kell attól félnie, hogy elhízik, a saját szemmel konstatáltam, hogy milyen csodás alakja van.
- Ha már ilyen jó fej voltál, hogy csatlakoztál, lássuk csak, mit is tudok kínálni. Túlságosan snassz lenne egy kocsikázás, majd egy ebéd? Végülis most is iszunk valamit, de tudok én gáláns lenni. Tudod jót tett helyében... – Mosolygok rá pajkosan. Biccentek kifelé, és az ablaktükrön át láthatja a kint parkoló sportkocsit.

Tárgy: Re: Nellie’s café Csüt. 31 Okt. - 18:52

Hosszú és fárasztó napon vagyok túl, de legalább véget ért a hét. Olykor fárasztó, de egyben mégis kellemes egyetemistának lenni, ami viszont szomorú, hogy ezen a hétvégén nincs buli. Mindjárt itt a Halloween és mi nem bulizunk? Áh, ilyet nem lehet. Holnap majd szépen összeszedem a bagázst és kiruccanunk valahova, táncolni és pasizni egy nagyot. Ma viszont talán tényleg jót fog tenni a pihenés, agyilag teljesen leszívott ez az egész, így most kissé fáradtan sétálok végig az utcán, mivel nemrég érkeztem meg Peekskill-be, majd az ismerős kávézó mellett lassítok és végül meg is állok.
~ Hmm, miért ne? Nem ártana egy kicsit felturbóznom magam. ~ - nem is agyalok tovább, kezem a kilincsre kerül, majd a csengő már jelzi is érkezésemet. Ha tehát a tekintetek felém szegeződnek, láthatják is dögös külsőmet, tehát a fekete, hosszú nadrágot, a hozzá passzoló, elegáns, hosszú ujjú blúzt, melynek felső néhány gombja ki van gombolva és gyönyörű, ezüst színben rikít és a lábaimon lévő fekete, magasszárú csizmákat. A naci természetesen szépen rá is tapad testemre, így emelve ki minden formát, amit csak lehetséges és nézni kell. Hajam amúgy kibontva, zöld szemeim körül kevés smink, de minden tökéletes, mint mindig.
Egy pillanatra körbetekintek, felmérve, hogy kik is vannak ma idebent, aztán pedig lassan a pult felé sétálok. Nem mindenkinek tűnt fel érkezésem, ez rögtön érezhető lesz, amikor egy meglehetősen helyes srác mellé érek, ő pedig furcsa szavakkal szólít meg.
- Hát… így se próbáltak még meg felszedni, hogy ugráltatni akartak. – pillantok is le rá, szépen pislogva is néhányat hozzá, miközben végül elmosolyodva biccentek felé. Legyen egy jó napja, legalább én se fogok unatkozni. Mondhatjuk úgy is, hogy kölcsönös kihasználás és bár fáradt vagyok, azért normális kedvemben talál. Odasétálok tehát a pulthoz, majd megrendelem a srác kávéját, mellé pedig a sajátomat is, amelyben karamell és vanília fagyi is van, tehát tudok élni. Néhány percet várni kell, de amint minden megvan, már vissza is libbenek a fiúhoz, aki elé le is csúsztatom a csészét, és végül vele szemben helyezkedem el.
- Tényleg pincérnőnek nézek ki? – bukik ki belőlem a kérdés, miközben a szívószálat lassan mozgatni kezdem a kávémban, hogy minél jobban összekeverhessem az ízeket, de gyönyörű íriszeimet nem veszem ám le a másikról.
- És mit kapok a kávéért cserébe? Nem a nőknek kell meghívni a pasikat, szóval jössz nekem eggyel. – dőlök is hátra kényelmesen, majd jobb lábam átteszem a másikon, hogy meglegyen az a bizonyos kereszt és ez után emelem csak fel poharamat, hogy a szívószálat ajkaim közé vehessem és végül lassan inni kezdjek. Be kéne mutatkoznom? Na és? Ha kíváncsi a nevemre, majd úgyis kérdez, én viszont a kisujjamat se mozdítom most ilyen téren, van még időnk bőven, hova siessek?

Tárgy: Re: Nellie’s café Csüt. 31 Okt. - 18:27

Betérek a kis kávézóba, hogy végigolvassam Alice „néni” levelét. Egy jó ideig még nem fog meglátogatni, így csak az élményeiről olvashatok, miszerint afféle hippiként járja Európa nagyvárosait. Már nem kell dolgoznia, hiszen a cége szépen beindult, már akkor is növekszik, ha semmilyen tevékenységgel nem járul hozzá. Egy gazdag, és gondtalan nagynéni. A pénzzel nekem sincsenek problémáim, a metálfényű Porsche 911 ott parkol a kis kávézó előtt, ahol hagytam. Na igen, szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyesmibe születettem, de már ezt tartom a megszokottnak, mindazonáltal nem nézem le azokat, akiknek ez nincs. Az egyik kellemes kis faasztalhoz ültem hát le, hogy átfussam a levelet, amely talán támpontot adhat, hogy mikor is láthatom majd Alice-t, hogy megoszthassuk egymással legutóbbi élményeinket, és még arra is látok esélyt, hogy lenyomjunk egy menetet. Az utóbbi időben határozottan kritikus volt e téren, hogy az ember ne molesztálja a saját unokaöccsét, de bizonygattam neki, hogy valójában én akarom jobban, ezért csak belement. De már unom kissé, hogy állandóan erőltetnem kell, mintha ez valami perverz dolog lenne. Marhaság. Nem az anyám, nem a hugom, így hát dugom. Nagy ritkán, amikor évente egyszer összefutok vele. Ez viszont most ismét tovaszáll, legalábbis ahogyan a sorait olvasom. Nem ártana most már rendelnem is valamit, úgy könnyebb az időtöltés. Felnézek, koradélután van, még csak most indul be az élet. Nem voltam még itt, ezért fogalmam sincsen, hogy van-e a pincérnőknek valami egyenruhájuk, ezért odaintek a közelemben elsétáló szép szőke kiscsajnak.
- Hali. Egy Dupla kávét kérek, jó sok cukorral. – Szólok hozzá, remélve, hogy nem lőttem nagyon mellé. Ha meg igen, legalább ürügy az ismerkedésre. Awww... milyen hosszú combjai vannak. Ez még érdekesebb is, mint a levél. Rákönyölök az asztalra, amíg visszafordul.

Tárgy: Nellie’s café Pént. 20 Szept. - 22:34

Egyszerű nyugis kis kávézó a város szívében, ami a sétálóutcáról nyílik. Afféle turistacsalogató, a kedves kis táblácskával, ami kilóg az utca fölé. Bohókás hely, mindig az évszaknak megfelelő kellemes dekorációval, kedves pincérlányokkal, és persze finom kávékkal, süteményekkel. Itt tényleg nyugodtan el lehet ücsörögni, megbeszélni a napi gondokat egy baráttal, vagy csak leülni egyedül egy kávé társaságában és elolvasni a reggeli híreket.

Tárgy: Re: Nellie’s café

» Juliette & Joanne - Café Grumpy