Jack Farmer

"A bölcs vezet, az erős követi a bölcset."

Userinfó: Főkarakter neve: Eric Lensherr
Név: Jack Farmer
Mutáns név: Még nincs
Születési dátum: 1965. május 10.
Besorolás: Diák
Képességek:

Elsődleges képesség: Emberfeletti erő
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: Még nem aktiválódott, csak a mutáns gén jelent meg nála.
Képesség jelenlegi szintje: Jelenleg teljesen átlagos emberként működik.
Képesség távlatai: Képes lesz majd egyszer egy átlagos ember erejének akár hússzorosát kifejteni, tonnákat felemelni.  

Jellem: Azt, hogy az élet kemény, én valahogy máshogyan fogom fel. Fura módon nem szoktam túlságosan gyakran összezuhanni, mint a legtöbben, a dolgok jó oldalát nézem, ha csak tehetem. Szeretek ábrándozni, nagyokat beszélgetni, nevetni, társaságban lenni. A mindenem az, hogy a közösségnek ereje van, ezért sokat gondolkozom, hogyan menthetnénk meg a bolygót, ebben pedig legnagyobb szerepet a mutánsoknak adnék, hiszen ők megtehetik, hogy segítenek. Koromhoz képest jóeszű kölyök vagyok, amikor pedig véletlenül van egy kis szabadidőm, rajzolgatok, gitározom, és énekelek. Általában kerülöm a konfliktusokat, a békés megoldások híve vagyok, szeretem, ha mindenki jól érzi magát.

Külső: Igen kölyökképem van, ami valamiért mégiscsak a lányok zsánere. A hajamat gyakran változtatom, most éppen valami korai Elvis stílusban viselem, ruházat tekintetében pedig a laza, és kényelmes vonal híve vagyok, póló, farmer, bőrzseki. Néha elfelejtek borotválkozni, a szemem kisfiúsan csábos.


Előtörténet: Ülök a buszon, amely majd távol visz az otthonomtól, mégis izgatottam várom, hogy mi fog történni, ha majd megérkezem. Több mutáns barátom van, valahogy mindig is elfogadtam, hogy a világot bejárja egy misztikus erő, képességgel felruházva, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy én is egy leszek majd közülük. Fogalmam sincsen, hogy én mit fogok tudni, a telepata professzor annyit közölt csak, hogy látja bennem a tudást, de a mibenlétét még ő sem képes felfedni, de ha aktiválódik, nem árt, ha mihamarabb a közösség része leszek. Hosszas dilemma volt, mert számos barátomat kellett hátrahagynom, és persze a zene a mindenem, a banda frontembere nélkül vajon hogyan működhet tovább? Az élet azonban a változásokról szól, itt az ideje, hogy megtudjam, hogy mire vagyok képes. Magam vasalom a farmeremet, ezért anya nem szólt bele, apa pedig anyára hallgat. Náluk nem jött ki hasonló, lehet, hogy nálam sem fog soha, de attól még jó buli megismerni egy rakás új embert. Már ha végre sikerül legyűrnöm a hatalmas ügyetlenséget, amely évek óta kisért. Nem szó szerint átok, de hajlamos vagyok mások testrészeit ajtófélfába zárni, nem veszem észre, hogy mások alól kihúzom a széket. Nem is feltétlenül ügyetlenség, figyelmetlenség. Amit rendszerint próbálok viccel elütni. És a lányok. Azok a szép lányok. Már ha nekem ők kellenének. De valamiért halálosan rá tudok unni a sablon cicákra. Két komoly kapcsolatom volt eddig, az egyik egy hatalmas duci lány, aki imádott táncolni, és nagyon laza volt, a másik pedig egy örök durcás szakács csajszi, aki megrögzötten rendmániás, kényszeres, de őt is bírtam. A rövid, futó kapcsolatoknak nem is vagyok a híve. Lassan begördül az iskolabusz, én pedig ölembe véve gitáromat szállok le, és miközben búcsút intek, elkaszálom a visszapillantótükröt. Elnézést kérő mosolyomra a sofőr csak rezignáltan fejcsóvál, én pedig megyek megváltani itt is a világot.