Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Oh biztos voltam benne, hogy úgy se mennek el egy szintnél tovább és pont ezért is húztam az agyukat. Már az is meglepett őszintén szólva, hogy eddig jutott a páros, hogy képes volt a szolidabb verzió még a felsőt is ledobni. Ez a hátsóra pacsi dolog... a fene tudja az ilyesmi engem valahogy sosem indított be, nem csoda, ha nem hatott meg különösebben és egyébként is tudtam, hogy mire megy ki a játék. Lehet, hogy úgy gondolják nagyon okosak, de én az utcán nőttem fel és amikor jártam suliba elég sok tanárral szórakoztam el, tudom, hogyan kell másokat átejteni, én nem igazán dőlök be az effélének. Nem csoda, ha ezúttal se történik meg, csak türelmesen várok, hogy szépen feladják, mert szinte biztos, hogy ez lesz a vége, csak a mikor a kérdés és hát ahogyan sejtettem, hamarosan ez is megtörténik, én pedig még jobban szórakozom a sértettségen és persze a remegő szájon, mint az eddigieken. Vajon tényleg azt hitték, hogy behúzhatnak a csőbe? - Olyan könnyen feladtátok, tényleg azt hittétek, hogy ilyen egyszerű lesz átejteni? - még azért elnevetem magamat, csak hogy még jobban érezzék magukat, de aztán hagyom is annyiban a dolgot, hogy lelépjenek. Az esti fürdőt terveztem be és ha már meg volt az elhatározás, akkor csak nem hagyom ki, irány a tó és irány a kis pancsolás, úgyis sejtem, hogy a következő napok kemények lesznek majd, mert nem fogják majd csak úgy annyiban hagyni a dolgot.
*Sajnálatos módon majdnem patthelyzetben vagyunk. Persze én is azon a véleményen vagyok mint a húgom, Isaac nem biztos, hogy ki tud bármit magyarázni annak ellenére, hogy itt elvileg mi vagyunk a rosszak. Azért van még a mi kezünkben is adu, csak jókor kell letenni az asztalra. Viszont ha nem is mondja ki kerek perec, sok mindent megtehet „nevelés” címén és kétlem, hogy visszafogná magát. Bólintok Ash szövegére, hozzátenni bármit is felesleges lenne csak papagájt játszanék. Isaac-et bevihetjük az erdőbe csak a megfelelő színjáték kell, amiben jó vagyok, Ash meg remekül tud bőgni és szenvedni. Az már más kérdés, hogy megéri-e és mit tudunk vele elérni. Legfeljebb Isaac kap egy kis ejnyebejnyét, de ugyanúgy itt marad és később még jobban megszívathat. Nem, ez az út nem járható, marad a megvesztegetés. Én is levenném a felsőmet, de nem vagyok olyan gyors mint a húgom, el is csodálkozom milyen könnyedén nekifogott és milyen messzire ment el cirka két lélegzetvételnyi idő alatt. Isaac-re azonban semmilyen hatással sincs. Ha nem smároltam volna vele azt hinném, hogy meleg a srác. Nem meleg, pofátlan. *-Az nem ugyanaz! *Előbb elképedek s csak aztán mondom ki amit gondolok, egyszerre Ash ugyanazon mondatával, mintha én lennék a vokál. Megpaskolom még a húgom fenekét, de Isaac rezzenéstelen, hacsak azt a gúnyos vigyort nem számítjuk ami ott remeg a szája sarkában. A húgom is remeg de nem a röhögéstől. Annyira megsajnálom amikor meghallom a hangját, tudom, hogy másodpercek kérdése és elbőgi magát, viszont nem itt kellene. Na azt már nem hagyom, hogy leégjen Isaac előtt, én magam adom a kezébe a blúzát és segítek neki felvenni.* -Tudod Isaac, te nem kicsit vagy szemét. *Minden érzelem nélkül mondom és el is fordulok, nem vagyok kíváncsi mit mond erre, a húgom vállára teszem a kezem és elindulok vele a faházak felé. *-Ez nem jött be, bocsi húgi. Más tervem van.*Nem kell hozzá Isaac, nem kell hozzá semmi más csak egy kis zűrzavar. Azt meg úgy sem tudják ránk bizonyítani, ott sem leszünk. Mire valók a képességeink ha nem erre? Azt aztán hiába bizonygatná Isaac, hogy mi csináltuk, nem hinne neki senki, csak bolondnak néznék. Csak ki kell bírnunk estig a házban, most már legalább tudjuk, hogy mi hol van és sötétben is kitalálunk ha kell, vagy elbújunk a tónál amíg apáék meg nem érkeznek. Még hátrafordulok pár lépés után és nyelvet öltök rá, csak azért, hogy jobban érezzem magam. Tutira röhögni fog, de kit érdekel, úgyis az nevet igazán aki utoljára nevet.*
Viaskodik bennem a dacos és a nyuszi. Nem engedhetem meg, hogy ismét Isaac győzzön, Viszont ha levetkőzöm, akkor is győzött, ebből a helyzetből mi megint nem jöhetünk ki nyertesen. Izgatja a fantáziámat nagyon is ez az egész, de közben meg dühít, és olyan megoldáson gondolom, amiben a srácnak nincsenek megfelelő opciók. Amíg viszont eszembe jut valami érdemi kiút, kénytelen vagyok úgy tenni, mintha nagyon is érdekelne az egész. A hátamon érzem Mary-Kate kezét, kérdőn rá nézek, tovább egyébként sem biztos, hogy mentem volna, de jobb így, hogy ketten hadakozunk az erkölcsömmel. - Ez azért nem teljesen így van. Ha ez csak egy javító tábor, akkor is vannak jogaink. Nem tehetsz meg mindent. Kétlem, hogy kérsz egy belső vizsgálatot. – Csóválom a fejemet, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy lány sírva beront a vezetőséghez, hogy az egyik kisfőnök molesztálta, vállat rántanának rá. Azért mégiscsak olyan szülők gyerekeiről van szó, akik nem kevés pénzt fizetnek azért, hogy a csemetéjük jobb útra térjen. – Szó sincs róla. Azért, mert nincs rajtad felső, még nem jelenti azt, hogy mi is ledobjuk. Tudod, hogy az nem ugyanaz.. – Rázom a fejemet vadul, ha úgy lenne, ahogyan Isaac mondja, akkor nem volna értelme a bikini felsőknek, a melltarónak. Na nem, ebből nem engedek. Megrezzenek, ahogyan MK rásóz a fenekemre. – Naa?! – Nem értem, hogy mire is akad kilyukadni, nekem ebből nem jött le, hogy fel akarjuk tűzelni a srácot, hirtelen az jut eszembe, hogy valamit megint elszúrtam, és ezért van a hugi annyira kiakadva rám, hogy rám csapdos. Könny gyűlik a szemembe, és elkezdem törölgetni. - Nekem ez nem megy.. – Rebegtem a számat, és gyorsan visszahúzom a nacimat, hajolok le a blúzomért, sietve gombolkozom be. Nem is tudom, hogy mit képzeltem, ez nem én vagyok, egyszer akartam olyan lenni, mint Mary-Kate, de egy ilyen srác kedvéért semmi értelme. Ha csak a tesóm nem marasztal, akkor sietősen visszaindulok a szobámba.
És tényleg azt hiszik, hogy kifoghatnak rajtam, vagy hogy képesek hatni rám. Kész csoda, hogy nem nevetem el magamat, pedig nagyon közel vagyok hozzá, így csak a sokat mondó és persze kellően magabiztos mosolyom marad, amit már megszokhattak és, amit valószínűleg utálnak, mint a... szóval nagyon. - Oh tehát már előítéletesek is vagyunk? Itt most ti vagytok rossz helyzetben, a kutya se hinné el, akármit is mondanátok ez a nagy helyzet. - rántom meg magabiztos vigyorral a vállamat. Még hogy erőszakoskodtam velük és ezt elmondanák az igazgatónőnek... Tényleg azt hiszik, hogy eddig még senki se próbálkozott be ilyesmivel? Befeketíteni a táborvezetőket... na persze. Pont a miatt vannak itt keményebb alakok, mert tudják jól, hogy az itteniek is eléggé kemények és tudni kell kezelni őket, én pedig tudom. Nem sokat ér a fenyegetés, vagy a próbálkozás. Ők kertvárosi lányok, akármit is tesznek, itt én vagyok az, aki már többet tapasztaltam, nem olyan könnyű csak úgy átejteni. Azért azon meglepődöm rendesen, hogy végül csak visszatér a szolid szöszi és még mutatványba is kezd. Azért nem kezdek el nyálcsorgatni, láttam már nőt, épp eleget ahhoz, hogy ez ne legyen rám akkora hatással, mint ahogyan azt a két szöszi gondolja, vagy legalábbis az egyik ha jól sejtem máris arra számít, hogy menten eldobom az agyamat, csak mert látok egy meztelen női hátat és mert a testvére fenekére tette a kezét? Hogy oda ne rohanjak! - Még mindig nem érted a játék lényegét szivi. Rajtam amúgy sincs felső, most vagyunk kvittek úgy nagyjából, csak épp én nem állok nektek háttal igaz? Szóval... ez semmi, kár hogy ti ezt nem tudjátok... kertvárosi lánykák. - na itt az ideje, hogy tényleg elnevessem magamat. A két kacsómat szépen karba fonom magam előtt és várok, kész csoda, hogy nem hagyom őket itt és most faképnél, bár csak azért, mert abból úgy se jönnék ki jól és nem adom meg nekik a kegyelmet, hiszen rendesen kicsináltak, még ha nem is szándékosan, de azt hiszik, hogy szórakozhatnak velem, ami pedig nem igen fog menni. Helyzeti előnyöm van, én vagyok a táborvezető, plusz sokkal nagyobb a gyakorlatom abban, hogyan kell másokat kellemetlen helyzetbe hozni.
*Könnyelműen tett ajánlatom még visszavághat, tudom jól. Isaac sem most jött le a falvédőről, hogy egy ilyen átlátszó trükknek bedőljön, azért van „B” tervem is. Össze kell szednem magam,hogy sikerüljön, ha nem is vágjuk át most, legalább előkészítjük a terepet a nagy szökéshez. Látom rajta mennyire szórakoztatja az egész ötlet, persze nem azért mert egy kis ingyen sztriptízhez juthat, hanem mert már úgy gondolja látja előre a vesztünket. Azért arról a „rendes srácnak hiszünk” dologról még majd el kell beszélgetni vele, nem úgy mint Ash, ő csak figyelmeztet. Én meg is fogom lépni a bizonyítékot ami arra utalhat majd, hogy Isaac nem éppen a táborvezetők mintaképe. Bólintok a kérdés tisztázására, legalábbis ami a fürdőruha nélküliséget jelzi, a többit nem méltatom válaszra. Az addig egész jól megy, hogy Ash-t visszahúzom, a húgi hagyja magát, a többire én nem vagyok felkészülve. Kezdjük ott, hogy nem ájul el amikor Isaac nadrágja felé mutatok. Ez meglepő, minimum a levegőt kellene kapkodnia, de úgy tűnik az innen való szökés feltüzelte, sosem volt ilyen izgalmakban része. Aztán kigombolja a blúzát. Ezen a ponton az én szemöldököm minden bizonnyal hamarabb fennakad mint Isaac-é. Persze nem hagyom, hogy a hirtelen jött zavarom látszódjon rajtam és Ash amúgy is a kezem alá játszik. *-Na látod? Most te jössz.*Olyanok vagyunk mint két kínai harcos, kerülgetjük egymást, egyik sem csinál a másik nélkül semmit. Lépésről-lépésre. Ash azonban tovább megy és el kell gyorsan gondolkodnom, hogy hagyjam-e vagy maradjunk az egy ruhadarabot az egy ruhadarabért felállásnál, mert ugye mi ketten vagyunk szemben Isaac-el. Ash elfordul és már a melltartóját kapcsolja ki, én viszont a kezemet a kezére téve most már megállítom. *-Na azért gatyát le. *Konkrétan áruba bocsátottam a húgomat. Azért ez vicces. Hogy feltüzeljem a srácot és adjak egy kis hangulatot meg löketet az egésznek, rámosolygok csábosan, nem túljátszva….majd Ash melltartókapcson lévő kezéről lassan a fenekére csúsztatom a kezem. Le a gerincén a derekáig, majd a domború formákig. A tekintetem csillog a visszafojtott izgatottságtól, bár nem azért vagyok izgatott mint ami látszik.* -Vetkőzz nagy fiú.*Gondolatban azonban levegőt kapkodok Ash bátorságáért és hitetlenkedem is rajta. Hogy volt képes? *
Úgy látom, nem is tudnám meggyőzni a hugomat, hogy ki volt, akit láttam. Nem káprázott a szemem, és nem létezik, hogy ilyen komoly legyen a hasonlóság, de nem fogom idegesíteni magamat azon, hogy MK nem hisz nekem. Hajlamos felületes lenni, de most továbblendülhetünk, hiszen a tábor szívtipró bunkója itt van a nyakunkon, és nem ereszt. Nagy nehezen azért észbekapok, hogy epilepsziát kéne szimulálni, de attól félek, hogy így túl átlátszó a dolog. Bármennyire is ki van Isaac varrva, azért nem egy falusi tahó, aki ezt bevegye. Inkább csak abban reménykedhetünk, hogy számára elég hatásos volt a rögtönzött színi előadás. - Ez azért.. kissé igazságtalan. Rólad inkább olyan kép élhetne a külvilág felé, mintha valami börtönből szabadultál volna ezekkel a tetkókkal. Mi meg kertvárosi lányok vagyunk. Hogy magyarázod, ha megkeressük a táborvezetőt, hogy erőszakoskodtál? Még ha itt is kell lennünk, nem rabok vagyunk, hanem táborozók. – ingatom a fejemet mosolyogva, kezdek magamra találni, már jár az eszem. Ha MK a gyakorlati felem, akkor én az elméleti, és hát Amerikában hosszú évtizedetek óta védi a jogrendszer a nőket a szexuális zaklatástól. Bármennyire is Isaac az ifivezető, mi meg a szüzikék vagyunk. Na jó, Mary-Kate nem annyira, de el tudja játszani. Ezen a ponton elszelelnék, de úgy fest, a tesómnak más terve van, ezért hagyom magamat visszahúzni. Ha ezzel azt akarja sugalni, hogy bizonyos pontig menjünk bele a dologba, hát rá bízom magamat, hiszen önállóan nem akcióznék így, ahhoz túl prűd vagyok. De.. kigombolom a blúzomat, na nem lassan, csábítóan, csak simán, nem értek én a női fortélyokhoz. Ledobom a földre, majd kibújok a nadrágomból is. Fehérneműben vagyok. Oldalt sandítok, és megfordulok, hogy azért mégse dobjak be csak úgy mindent. Megfordulok, hogy háttal legyek a fiúnak. Kikapcsolom a melltartómat, de még nem veszem le. - Na és most? – Súgom oda az ikremnek. Bele se merek gondolni, hogy milyen fejet vághat most Isaac, de vannak elképzeléseim.
Csak a vállamat vonogatom az újabb és újabb próbálkozásokra. Csak, mert mások is vannak olyan bátrak, hogy egyedül kószálnak, amikor nincs rá engedélyük az nem az én dolgom és nem is az övék. Megtehetik, hogy beköpik az illetőket, kockáztatva azt, hogy ők is bajba kerülnek, netán ellenük fordulnak később és a miatt járnak pórul, nekem aztán édes mindegy. Igazából akár kószálhatnak is idekint, de ha egy kicsit még szórakozhatok is, akkor kihasználom a helyzetet. Úgyis tudom, hogy ez a kis rosszullét is csak színjáték volt. Ügyesek, de én se most jöttem le a falvédőről, nekem is elég sok trükköm van, nem lehet egy könnyen beugratni. Lehet, hogy ez másoknál bejön, mondjuk a szüleiknél, vagy tudom is én, de hogy nálam nem érnek el vele érdemi célt, az is biztos. Persze tény és való, hogy szórakoztat legalább a próbálkozás, pedig csak fürödni akartam, de így egész érdekesre sikerül ez a délután. - Szóval ruha nélkül? És ne aggódj szivi, ki tudom magyarázni magamat, és ha nagyon arra lenne szükség úgyis nekem hisznek, nem pedig nektek, hiszen én vagyok itt a jó fiú. - a széles vigyorból tökéletesen látszik, hogy mennyire élvezem a helyzetet és hamarosan újabb ötlet kezd el a fejemben körvonalazódni. Az még persze odébb lesz, hogy majd próbálkozom vele, de legalább már az ötletmorzsa meg van, hiszen nincsenek azért tökéletesen egy hullámhosszon, az egyik szöszi máris lelécelne, ha tudna, de persze a másik nem engedi neki. Nincs meg köztük az a fene nagy összhang, láthatóan van, amikor rendben mennek a dolgai, máskor pedig ölik egymást folyamatosan. A kijelentésre persze szinte azonnal felnevetek. Érdekes elképzeléseik vannak, annyi már biztos, nem csoda, ha határozottan jól szórakozom a dolgon. - Na persze! Még hogy átverjetek ilyen könnyen? Leveszem, ha ti kezdtek. - és persze nem itt a tó parton, ahol bárki kiszúrhat minket, de annyira azért nem vagyok kiéhezve és meghülyülve sem, hogy lehetőséget adjak nekik, hogy teszem azt lenyúlják a cuccaimat, aztán itt hagynak a fenébe. Simán el tudom képzelni róluk, főleg a vagányabb testvérről, hogy ilyesmi jár most a fejében.
*Isaac élvezi, le sem tagadhatná, az a vigyor az arcán mindent elárul, de akkor sem fog izgatni ha a fene fenét eszik is. A feladatra kell koncentrálnom, hogy előkészítsük a terepet a szökéshez, másrészt az sem ártana ha egy csomagban meg is szívatnánk a srácot. Nem megint, hanem most először, hiszen az a régi, banális dolog nem szívatás volt hanem baleset és én csak segíteni akartam, de nem hagyta. Úgy gondolom még ma is, ha hagyja, hogy segítsünk, nem lett volna ekkora balhé az egészből, ő nem rohant volna el a haverjával és akár meg is egyezhettünk volna a kár megtérítésében. De nem! Ő rohant és pokolbéli boszorkáknak tartott minket. Akkor most miért nem csinál a gatyájába? Azért mert itt nagyobb hatalma van? Fenéket! Lemossuk a pályáról.* -Nem mászkáltunk el sehova, a táboron belül nézünk körül. *Tényleg nem mondta senki, hogy a házból nem lehet kimenni. Egyébként mások is járkálnak itt. Igaz, hogy Ash szellemnek nézte, mert úgy vélte halottat lát, de szerintem csak hasonlított valaki rá. *-Más is járkál. Ash is látta. A többiek meg be vannak szarva.*Megvonom a vállam. Értem én, hogy a dirinő egy szadista vadállat, de pont azért kell meglépnünk innen, hogy elmondjuk apáéknak hova dugtak be minket nevelés céljából ahelyett, hogy elbeszélgetek volna velünk. Mindegy, a lényeg, hogy meglépjünk innen, de ahhoz kell a húgom is aki szerencsére végre összeszedi magát és képes játszani. Azért a látszat kedvéért segítek neki felállni, leseprem róla a homokot, néhány fűszálat a válláról, közben persze agyalok a további lépésen.* -Nincs fürdőruha. Ha rajtakapnak minket, te hogy magyarázod ki, hogy visszaélsz a jogköröddel? Ez minimum hatalommal való visszaélés. *Bájos mosollyal kísérem a vádjaimat, az éppen lelépni készülő Ash karjába csimpaszkodva húzom őt vissza magam mellé. Na olyat nem játszunk, hogy csak én bocsátom áruba a testemet. Egyébként meg egészen más tervem van. Remélem a húgom rájön, hogy ketten többre megyünk, a túlerő mindig fontos, másrészt kell a figyelemelterelés, és azt egyedül ugye nem tudom megoldani. Isaac nadrágja felé mutatok az ujjammal, Ash most fog valóban elájulni.* -Ha mi levesszük, neked is le kell venned.
Próbálom a szemkontaktust tartani, amíg Mary-Kate bele nem visz ebbe az epilepsziás rohamos dologba, onnantól már nehéz, de abban muszáj egyetértenem a húgommal, hogy apa biztosan nem menne bele egy olyan tábor működésébe, ahol a szobákban kell maradni. Az már nem is tábor, hanem pszichiátria. Vagy börtön. Nehéz úgy kezelnem a srácot, mint valami megátalkodott gonoszt, mert amíg a testvéremnek komoly gyakorlata van a rosszfiúk kezelésében, addig én fülig vörös leszek, ha csak rám néz, vagy megszólít. Annyiszor megalázott már minket, mégis, valahogy beakad még a levegő is, amikor ilyen közel van, ráadásul egy úszógatyában, nem csoda, hogy még levegőt is elfelejtek venni. Ezt Mary-Kate dühösen konstatálja, Isaac meg mintha nevetne. Affene! Felülök, és mutatom a hüvelykujjamat. - Jobban hát. Úgy látszik, hogy kezdem megszokni ezeket a rohamokat. – Felelem szemrebbenés nélkül, mintha még bárki is elhinné nekem, hogy rosszul voltam. Feltápászkodok, és megint urrá lesz rajtam a félsz, hogy le kell dobni a ruháimat egy srác előtt. Még ha maradna is a fehérnemű. Nem lehetne, hogy MK megfürdik vele, aztán megismétli? Végülis olyan jók ők együtt, smároltak is, meg minden, miért is kellenék én ide. Ezt hangosan ki is mondom. - Fürödjetek csak, én nem akarok zavarni. – Szemlesütve tápászkodok fel, és már nézelődöm is a tábori házikók irányába. Azért mégiscsak eszembe jutott, hogy Isaacet meg akartam vesztegetni egy csókkal, jól elküldött a fenébe, nem akarok több időt a jelenlétében maradni, hogy felhánytorgassa, hogy eladtam volna a lelkemet egy kis különlegesebb bánásmódért. Ha véletlenül együtt fürdenék vele, akkor megint gúnyolódna. Abból már kezd elegem lenni. Amíg Mary-Kate a vízben ázik, addig kesereghetek a szobámban, akarom mondani kitalálhatok valami esti szökési tervet. Bólintok a hugom felé, aztán elkezdek oldalazni a tábor felé.
Vergődnek és ezt én kimondottan élvezem, főleg a legutóbbi után, hiszen enyhén szólva is pórul jártam miattuk. Elég sokba fájt a motorom javíttatása és még nincs is kész. Azért kell itt melóznom a nyáron, mert kell a pénz, bár nem gondoltam, hogy mindez ilyen szórakoztató lesz majd és sikerül az ikrekbe botlanom. Nem mondom, hogy nem élvezem kimondottan nagyon azt, hogy ezúttal az én kezemben van a hatalom, hiszen akkor hazudnék, de... oh állatira élvezem! Főleg azt, ahogyan próbálják kivágni magukat és még csak nem is sikerül az összedolgozás, mert a szolidabb szöszinek majd leesik az álla. Mondjuk megértem, sejtem én, hogy azóta is arra vár, hogy lekapjam, de nem adom én azt olyan olcsón, főképp, hogy fel kellene fogniuk, hogy ez nem egy laza kis nyári tábor, ahol szórakozhatnak. Okkal kerültek ide, és ha még fel is jelentettem volna őket, akkor most még nagyobb bajban lennének. Az is lehet, hogy apuci úgy tudta csak rendbe tenni a kis ügyüket, hogy megússzák a dolgot, hogy végül ez volt az enyhébb büntetés, szóval még örülhetnek, hogy megúszták ennyivel. - Oh kiscsillag, hát hogy ne lenne tilos csak úgy elmászkálni? Még mindig nincs meg, hogy ez nem egy laza nyári tábor? - nem, nagyon úgy fest, hogy még mindig nem értették meg a lényeget. Ez nem egy laza sétagalopp és az igazgató nő se egy kedves teremtés, bár erről már talán van egy kis sejtésük, de ha nem, hát majd rájönnek. Én még eddig csak hallottam a nőről, de szó se róla, nem túlságosan szép és kellemes dolgokat. Ezt a kis rosszul lét dolgot sem veszem be, érthető. A két csaj eleve simlis, az már látszott legutóbb is, szóval miért is hinném el, hogy tényleg valami gond van és ez nem csak valami terelés? Én mennék fürdeni egyet, de kénytelen vagyok helyette velük foglalkozni, pedig még jó fej is vagyok, mert most még lehetőségük lenne lelécelni vissza a szobájukba, hogy ne legyen ebből komolyabb baj, mert hogy csak úgy elmászkálni nem igen lehet. - Hm... szöszikém, hát mégis csak hajlasz a jó szóra? Ez már tetszik, és hol a fürdőruha? - tőlem aztán jöhetnek szexi fehérneműben is, nem jelent nekem gondot, ha csak nekik nem. A pironkodósabb, visszafogott csaj a nagyobb kérdés, a kis tüzes jó eséllyel könnyebben bevállalja az effélét. Na majd meglátjuk, így a végén még arra is hajlani fogok, hogy ne mártsam be őket, hogy kint grasszálnak egyértelműen azzal a céllal, hogy meglépjenek innen, ami egyébként is nagyjából teljesen lehetetlen lenne, maximum erre ők még nem jöttek rá. Még...
*Egyszerre sok mindennel kell foglalkoznom és ez nem jó a jelenlegi állapotomban. Ez a bezártság, a tábor és minden kissé összezilálta a gondolataimat, nem tesz jót, határozottan nem. Ash nyálat csorgat, közben Isaac támadásba lendül, fenyegetőzik az dirinővel. Nekem meg a megfelelő kerékvágásban kell tartanom a dolgokat. A húgom kikel magából mikor szegény nénikénket emlegetem fel, de valamilyen magyarázatot csak kell adnom a fekete rucira, egyébként tök átlátszó hiszen színpompásban érkeztünk. Kicsit sem nézem hülyének Isaac-et, á nem. Mindegy, amennyire csak lehet, össze kell zavarni az ő fejében is a dolgokat és akkor talán elmegy és mi is visszatérhetünk a tervezéshez. Ash azonban nem igazán játszik jól, de persze nem is kívánhatom tőle, nincs gyakorlata. *-Amit nem tud az meg sem történt. Egyébként senki nem mondta, hogy szobafogság van érvényben. *Nem, erre határozottan emlékszem, nem mondta senki, hogy menjünk a házba és vacsoráig ki sem lehet onnan jönni. Ash süketségén elképedek, nézek rá tócsányira kerekedett szemekkel és tátott szájjal. Nem értem milyen papagájról beszél, de mire magyarázat nélkül félretolnám a kérdéseit, már el is dobja magát. Láthatóan nem vagyunk most szinkronban, Isaac is észre veszi és megint azzal a „nem lehetünk kint” szöveggel jön. *-Nincs szobafogság!*Hörrenek rá a vállam felett, de közben már Ash fölé hajolok a homokban térdelve. A hátunkon csak púp srác is odalép és fentről nézegeti a húgomat, és ahogy elnézem én is Ash gyorsan kipattanó szemeit és tekintetének útját, csodálatban feredőzhet. A fenébe! Nem tud nem nyálat csorgatni? Mindig mindent nekem kell megoldanom? *-Tudom kezelni, ja. _Már jobban is van._ *Nyomom meg az utolsó mondatot, szigorú és elmarasztaló pillantással dobálva a húgomat. *-Mit szólnál egy fürdéshez? Ha már itt vagyunk.*A terv kezd alakulni a fejemben, csak menjünk be a vízbe. Isaacre nézek, majd a húgom felé fordulok, a srác nem láthatja a kacsintásomat, hiszen háttal vagyok neki mikor Ash-re nézek. Csak azért fohászkodom, hogy a húgom végre megtalálja önmagát és együttműködjön velem, és ne fáziskéséssel dobja be magát. A franc sem akar itt éjszakázni, inkább alszom a sivatagban de itt nem, estére már úton kell lennünk hazafelé, csak tudnám merre van.*
Arról én tényleg nem tehetek, hogy Mary-Kate fűvel-fával összejön, és ő már sokkal gyakorlottabban kezeli egy hiányos ruhában feszítő srác látványát, aki még piszkosul jól is néz ki. Én szedegetem az államat, most valahogy nem tudom felidézni, hogy miért is voltunk rá mérgesek, kicsit talán olyan a helyzet, mint amikor a női riporternek meg kell őriznie a lélekjelenlétét, miközben a kisgatyás testépítő bajnokkal készít interjút. Na ez nekem nagyon nem sikerül, és még csattan is a fogam, ahogyan az ikrem összecsukja a számat, ami egyébként hatalmas óóó felkiáltásra nyílik, így nem lesz belőle csak valami értelmetlen motyogás. Aztán észbe kapok, hogy Isaac mennyire gonosz volt velem az eligazításnál, így dühösen pirulgatva tűröm szőke tincseimet a fülem mögé, hogy valami káromkodást eszközöljek ki, ami eddig késik. - Muszáj volt összeporszívózni, mert beleitta volna magát anya perzsa szőnyegébe. Úgyhogy szegény családi rokont el kellett távolítani, mert nem vagyok Hamupipőke, hogy a port meg az ocsut szétválogassam.. – Rántom meg a vállamat, és próbálok oldalt figyelni a testvéremre, aki segítene, csak éppen nem tud. - Eleség? Papagájeleség? Mii? – Nem igazán értem, hogy jön ez ide, megrezzenve ocsódok, hogy miért is kéne felszívnom magamat. Jaaa! És már megint fenyeget minket! Megrezzenek, ahogyan MK lökdös, de csak későn kapcsolok, és ez már nagyon is átlátszó lesz. Hát nincs mit tenni, látványosan eldobom magamat, hogy Isaacnek legyen lehetősége felkapni, na de egy epilepsziás rohamot aligha tudnék hitelesen előadni, picit azért megrándulok néhányszor, ám közel sem vagyok olyan jó színész, mint Mary-Kate. Sőt, ha már Isaac fürdeni vágyik, nem lenne több értelme inkább fürdenünk, ha már ez egy tábor? Így amikor Isaac közelebb jön, akkor kinyitom a szememet, és amolyan „jó a gatyód” pillantással mérem végig a srácot. Hát nem vagyok egy célozgatós típus de ez most így jön ki, mindenki kezdjen vele amit csak akar.
Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit kommandóznak itt kint. Talán tényleg szó szerint kommandóznak, azért van a fekete? Oh jesszus! Nappal van az istenért, hét ágra süt a nap, feketében csak még feltűnőbbek, már csak azért is, mert nem lehetnének itt, nem tehették volna ki a lábukat sem a házból, amíg arra nem kapnak engedélyt, erre persze, hogy kint kóricálnak és van egy olyan érzésem, hogy azon gondolkodnak hogyan tudnának lelécelni innen, ami cseppet sem lesz egyszerű feladat, sőt nagyjából lehetetlen, maximum ezzel még nincsenek tisztában. Persze szándékosan nem nagyon takargatom magamat, amúgy sem vagyok szégyenlős alkat és csak még inkább szélesedik a vigyor az arcomon, amikor láthatóan az egyik szöszi rendesen elképed, majdhogynem leesik az álla és a nyála is elcseppen a látványom miatt. Persze teljesen jogos, kár hogy a másiknak egy fokkal nagyobb a lélekjelenléte. Esetleg még nem is lenne rossz egy fürdőzés hármasban... akkor lehet hogy nem mondanám el, hogy itt kint találtam meg őket. - Jajj, hogy meg ne sajnáljalak titeket. Tudjátok ugye, hogy ha az igazgatónő megtudja, hogy kint mászkáltok abból csak baj lehet? - kíváncsian döntöm oldalara a fejemet, ahogyan végigmérem őket újra, főleg amikor jön a kis előadás. Egyértelműen csak előadásról van szó, valahogy nehezen tudok én már nekik bármit is elhinni, ahhoz túlságosan kis körmönfont fruskákról van szó, akik sok mindent megtennének azért, hogy ők nyerjenek... kár lenne tagadni. - Ah na persze... ha már volt ilyen tudod kezelni nem? Egyébként is ha szólnom kell valakinek, tudod, hogy meg kell magyaráznotok miért voltatok kint ugye? - közelebb lépek és szépen a földön fekvő lány mellé guggolok le. - Szóval felkapjam és siessünk az orvosi szobába? - kérdő tekintettel meredek rájuk, de a szám sarakában azért ott játszik egy sokat mondó mosoly, mert azért sejtem én, hogy ez inkább csak valami színjáték. Az ilyesmiben jó a két lány, cseppet sem lepne meg, ha csak erről lenne szó és semmi komolyról. Ha ne adj isten mégis hát el tudok vele szaladni az orvoshoz, de abból csak ők jöhetnek ki rosszul, hiszen nincs okom rá, hogy falazzak nekik és ne mondjam el, hogy hol találtam meg őket, amikor kóricáltak idekint.
*van néhány tervem, mert tudom, hogy ebben az esetben többre lesz szükség. Van „B” és „C” is, de egyelőre csak az előkészületekkel foglalkozunk. Kavicsok, göröngyök és Ash lángjai lesznek az elterelő hadművelet részei, a karperecről is gondoskodnunk kell, nem szeretném azzal elrontani az egészet, hogy félúton rajtunk ütnek. A fene sem gondolta, hogy ezen a nomád helyen ilyen a technika. Sokszor eszembe jutnak a szüleink, és még mindig azon az állásponton vagyok, hogy fogalmuk sincs hova küldtek minket. Azért érdemes lenne megpróbálni hazatelefonálni, jobb a békesség…hátha. Ha pedig apa nem száguldozik értünk lóerőrohantában, akkor jöhet a szökés. Persze azért is kapni fogunk a fejünkre és jó eséllyel valamilyen másik táborba küldenek, de ha belátják, hogy onnan is elszökünk és felesleges minden erőlködésük, egy idő után abbahagyják. Nem hiszem, hogy ennyi együtt töltött idő után visszaadnának az otthonnak, ettől egyáltalán nem tartok, a mi családunk olyanná vált, mintha a saját gyerekeik lennénk. Pofátlanul ezt használjuk ki. De bármi is történjen a húgom mindig itt marad nekem és én is neki, gondolatban vagy igazából kézen fogva vesszük az akadályokat. Hősiesen szedegeti a köveket és közben Isaac-re gondol, tudom mert én is rá gondolok, a pofátlan egómacsó jól betett nekünk, persze nem miattunk van itt, de láttam rajta milyen remek lehetőség ez neki a visszavágásra. Az a káröröm ami szétterült az arcán és ott csillogott a szemeiben, nem magyarázható semmi mással. Emlegetett szamár mindig megjelenik s bár fennhangon nem mondtuk ki a nevét, Isaac megjelenik, mégpedig suttyomban a hátunk mögött. A húgommal egyszerre ugrom meg, dobom el a magam köveit és fordulok meg lendületből, az ő „azta!!!”-jához én sikítok.* -VÍÍÍÍÍÍ!!!!*Ash inkább csodál semmint mérges, elnyílnak az ajkai és már majdnem nyálat csorgat Isaac látványára, jelentőségteljesen az álla alá teszem a kezem anélkül, hogy ránéznék és felnyomom, hogy becsukjam a száját. Persze én is legeltetem a szemeimet a srác testén de nem olyan feltűnően mint a húgom. Engem legalább nem hoz zavarba a félpucér test. *-Gyászolunk. Tudod szegény nénikét akit Ash összeporszívózott. * Ha már eldobtam a köveket, nem nyúlok hozzájuk, ki tudja Isaac mit szűr le abból mennyire fontosak nekünk. Inkább hátat fordítok neki, szembe állok a húgommal, hogy eltakarjam az adoniszt, előkapok egy zsepit – kicsit használt már – és elkezdem törölgetni vele a húgom száját.* -Ne csorgasd a nyálad húgi. Légy mérges. Szívd fel magad. Ellenség!*Súgom neki összeszorított fogaim között szűrve a szavakat. *-Azt hiszem rohama van. Mindig ez szokott lenni, egyszer csak jön és nem lehet vele mit csinálni.*Tovább törölgetem a száját és a másik kezemmel kicsit megrángatom, egyrészt azért, hogy Isaac, már amennyit lát így a húgomból, azt higgye, hogy tényleg rángatózik, másrészt jelzés Ash-nek, hogy rángassa magát. Közben nagy szemeket meresztek rá, hogy vegye a lapot és remélem Oscar-díjas alakítást nyújt. Most jutott eszembe, és jó ötlet, hogy bekerüljünk a gyengélkedőre. Kezdek én is „aggódó” lenni és „pánikolok”.* -Isaaaaac! Aaazt hiszem baj van! Ash nincs jól!
külcsín ξzenécske
A hozzászólást Mary-Kate Baker összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 3 Szept. - 6:33-kor.
Az egy dolog, hogy itt gyűjtögetjük a köveket, amitől már tele van a kezem, de azért én nem szívesen bántanék senkit. Még akkor sem, ha mások állnak a szökésünk útjában. Az a sikátoros eset egyedi volt, el akarták vinni a kocsinkat, bántani akartak minket. Itt szó szerint senki nem bánt, csak bezárva tartanak, és apa is tud róla. Nem mondom, hogy korrekt az eljárás, és a szökés tényleg fontos, na de ha én felgyújtok valakit, annak végzetes körülményei lehetnek. Esetleg a figyelemelterelés szóba jöhet, de az egész tábort nem akarom felgyújtani, ott többen meghalhatnak. Nem csak a ruháim rózsaszínek, hanem a lelkem is, sokszor én még plüssökkel, meg díszpárnákkal alszom, úgy dekorálom a szobámat, mint egy nyolc éves, nekem már kezd kicsit erősnek tűnni ez az egész, ezért csak hümmögök MK szavaira, majd meglátjuk, hogy mi lesz itt este. Igaz, hogy Isaac viselkedése több mint lealázó volt, de ő sem érdemli, hogy bárki is halálos veszélynek tegye ki. Valahol meg érthető, ha utál minket, tropára ment a motorja, bevertük a fejét többször is, szóval.. De ő meg itt visszaél a hatalmával.. El kéne engednie, és mindenki menne a maga útján. A tó környékén kommandózunk, ahogyan a köveket gyűjtögetjük, amikor a hang a hátunk mögött arra késztet, hogy az összes követ, ami a kezembe van, egyetlen mozdulattal ejtsem a földre, a szám elé kapom mindkét kezemet, hogy elnyomjam a sikkantást, azért így is hallani valamennyire. Rosszat sejtve fordulok meg, de már a hang alapján tudom, hogy kivel is van dolgunk. - Azta.. – Csusszan ki a számon. Azt eddig is tudtam, hogy Isaac milyen jó pasi, még akkor is, ha amúgy nagy szemét, de valahogy a hugom mellé be tudtam sorolni őt gondolatilag, hiszen Mary-Kate sem egy angyal. Na de azt nem gondoltam volna, hogy a bőrdzseki alatt ilyen izmok lapulnak. Őszintén szólva nem szoktam ilyesmin gondolkozni, most pedig túl hirtelen jön minden, hogy szó nélkül hagyjam, úgyhogy össze kell szednem az államat, hogy a mellizmairól felfele nézzek, és nem lefelé a dudorodó gatyája irányába. – Hogy mi...? Neked ahhoz semmi közöd nincsen.. Elég bunkó voltál az eligazításon, hát sosem hagysz már békén minket? – Próbálok dühös arcot vágni, de nagyon nem megy, mivel önkéntelenül is csücsörítek a csodálkozástól. Gyakorlatilag folyamatosan elragadtatott sóhajokra ragadtatom magamat, de igyekszem kijönni a transzból, ezért segélykérően a hugomra pillantok, hátha ő jobban a sarkára tud állni.
Bár a két lány elég nehéz eset, de a maguk módján azért tudnak szórakoztatóak is lenni és szó se róla ha az egyikük olyan állati jól csókol, akkor nem csoda, ha az is érdekelne, hogy milyen lehet a másik. Lett volna rá lehetőség, de annyira még én se vagyok gerinctelen, hogy kihasználjam aztán mondjam, hogy nem segítek és oldják meg, ahogy akarják... Bár be kell vallanom valami eszméletlenül nagy volt a késztetés, de azt hiszem így is elég nagy büntetés nekik, hogy itt kell lenniük, az meg főleg, hogy én vagyok az, aki jelenleg felettük áll, pedig mindkettő eléggé kis úri kisasszony ahhoz, hogy ne nagyon viseljék el, ha irányítani akarják őket. Arra még sem gondolok, hogy a végén még szökést kísérelnek meg, nem... ezt nem hittem volna, ennyire azért még ők se lehetnek zakkantak. Oké nem egy jó hely, de ha javítóba kerülnek, vagy közmunkára az még akár rosszabb is lehetne, szóval csak nem packáznak azért az igazgatónővel, mert annak csúnya vége lehet. Láttam én már itt nagyon csúnya büntetéseket. Ha innen nézzük nem csoda, ha le akarnak lépni, de ettől még ugyanúgy nincs értelme kockáztatni. Én magam csak egy szimpla sétára indulok, hogy felmérjem a terepet, hiszen nekem is új a tábor. A haverom nem jött most, lepihent, hiszen holnap kezdődnek a komolyabb dolgok, ma csak a vacsoránál kell majd ügyelnünk, addig végül is nekünk is nyugi van. A nyakamban törölköző, feltett szándékom, hogy megnézem milyen a víz. Van egy külön strand rész, de természetesen el van kerítve, viszont nekünk bármikor használható, csak a fiatalabbaknak nem, akik büntetésből vannak itt, hiszen ez nem egy nyaraló, itt nevelni akarják őket és úgy néz ki, hogy valaki úgy döntött a kis szőkékre is rá fér. Végül is egyetértek velük, majdnem kinyírtak. Talán itt egy kicsit észhez térnek és jobban belegondolnak, hogy a tetteiknek következményei vannak és nem mindig húzza ki őket valaki a bajból. - Hohóó! Hova a séta szöszik? - jó eséllyel rájuk hozhatom a frászt kicsit, meg valahonnan a hátuk mögött szólalok meg. Bár papucs van rajtam, nem klaffogok olyan nagy erőkkel, hogy felhívjam magamra a figyelmet. A két csak feketében van, a szőke haj csak úgy világot, felettébb röhejesen festenek, mint valami elcseszett kommandós Barbie páros. Rajtam csak a fürdő nadrág van, papucs és persze a törölköző a nyakamban. Tökéletesen látszanak tehát a nagyon is jól kidolgozott izmaim és persze a jó néhány tetoválás is. - Mit akartok így feketébe burkolózva? Gondolom nem úszni mentek. - azért jól végig mérem őket, úgy állok meg mögöttük, remélhetőleg nekik is van annyi eszük, hogy nem akarnak nekiiramodni, hogy fussanak... amúgy sincs hová, ha ezzel még nem lennének tisztában. A végén még lehet, hogy nem egyedül kell fürdenem? Bár gondolom nem hoztak fürdőruhát, de az már részlet kérdés.
*Indokoltnak érzi a fekete rucit!!! Behalok rajta, hát nem egy angyal? Indokoltnak érzi….naná, hogy igazam van. Kis szemöldök emelgetéssel veszem tudomásul, hogy enged a gyengéd erőszaknak, egyébként én magam vetkőztetném le és vetném tűzre a babarózsa ruhát, mert ittnem hagynám semmi pénzért, elvégre a húgom. Nem is akármilyen tesó, iker! Gyakran befejezzük egymás mondatait, gyakran egyszerre beszélünk és ugyanazt mondjuk szóról-szóra, persze csak ha nem valami tudományos értekezésről van szó vagy rock bandáról. Elválaszthatatlanok vagyunk, azt is megérezzük ha a másiknak valami baja van, pedig nincs is a közelben, szóval nem hagyom itt holmi csipkés ruha miatt. Nagyon remélem, hogy másban is igazam van és ha esetleg lebuknánk Isaac által, akkor simán letagadjuk, úgy sem hinnének neki. Mi mossuk kezeinket, ilyen kérem nincs, körbe is röhögöm ha előjön vele. Épp elég bajunk van így is, nem kell nekünk még ez a tábor is, mindenáron le kell innen lépnünk. Ha csak kicsit is sejtenénk az igazságot, biztosan másképp alakultak volna a dolgok, de a jótékony tudatlanság burka alatt leledzünk. Kavicsokat gyűjtünk és helyezünk át a magunk előnyére, mígnem a tó partjára nem érünk. Addig Ash szellemet is lát, de mivel mi meg a szellemekben nem hiszünk, csak megvonjuk a vállunkat. Onnan ahol megtorpanok, látni a tavat, én még mindig nem vettem észre semmilyen tiltótáblát, szóval foghatom arra is, hogy senkit nem figyelmeztettek hol a határ, ha esetleg lefülelnének. Az általam eltervezett munka nagy részét elvégeztük, nyomot nem hagytunk, hiszen csak kavicsokat rakosgattunk, ami nálunk van meg jó alibi arra, hogy dobálni akartuk a vízbe. Persze hellyel-közzel megjegyzem hova raktuk a nagyobb és számottevő kavicsokat, sötétben ugyan nem fogom látni őket, de az erő ami belőlem árad majd, mindent vinne, de csak a kavicsok mozdulnak majd meg. Azért füvet kitépni csomóstól még nem tudok, de érdemes lenne megpróbálni. Ha jól számolok a dolgokkal, a kavicsok és a föld felszínén lévő száraz föld, vagyis por és göröngy elég lesz figyelemelterelésnek az egyik oldalról, míg a másikat Ash veszi kezelésbe a tűzzel, így teljes lesz a káosz. A második rész csak ezután következik és a karperecek miatt fontos, de ezt majd később beszélem meg a húgommal, most csak körülnézünk. *-A kavicsok megvannak, te azt nézd, hogy hol érdemes tüzet gyújtani és mit érdemes lángra lobbantani. A lehető legközelebb kell terelni a jónépet a kapuhoz és a kerítéshez, vagy a tóhoz, majd meglátjuk mennyire lehet megközelíteni és mikor jelez a karkötőnk. Vissza meg számoljuk a lépéseket. Oké?*Ebből már tudhatja mi a tervem, az én okos húgom. Ha számokról van szó abban jó, még gyököt is von nekem a visszaútból az tuti.*
Mindig is én voltam a szkeptikus alkat, aki szereti a problémákat maszírozni, ő pedig lényegében az ahogy esik úgy puffan mentalitást követi. Valahol irigy vagyok rá, hogy én nem tudok ugyanolyan könnyen lépni, döntéseket hozni. Racionális elmém szabályokért kiált, valójában viszont nagyon is álmodozó vagyok, akinek a tej is megalszik a szájába, ha a húga nem rángatja, vagy rugdossa ide-oda. – Nem szívesen mondanék le a rózsaszínről, de.. legyen, itt most indokoltnak érzem, igazad van. – Ilyen gyakorlati kérdésekben mikor nem? Mint ahogyan azt sem szívesen idézem fel, hogy azon az estén mindkettőnk képessége megnyilvánult, ezzel is többek vagyunk a szüleinknél. Mégsem akarok bántani senkit, de ha rájönnek arra, hogy mit tudunk, amit még nagyjából egymással se nagyon veséztünk ki, akkor lehet, hogy kalickába zárnak, és teszem azt kísérletezni akarnak rajtunk. Még csak ez kéne, a tűszúrástól is rosszul leszek, gyorsan beájulok. - Aha. Remélem, hogy így van, mert nem akarok még vele is foglalkozni. – Leutánozom a mozdulatát, egyébként is élénk a fantáziám, még csak az kéne, hogy elkezdenék régen halott ismerősöket látni, ennyire még nem őrültem meg. A tó felé ypszilonba leválasztódó ösvény felé bandukolunk, eddig még nem állított meg senki, de most csak feltérképezzük a helyet, majd este kommandós ruhában jövünk vissza. Mondjuk nekem feketéből nincsen garbóm csak egy félig áttetsző discos rucim, amivel picit túl lennék öltözve, a hasamat viszont szabadon hagyja. Ha lebuknánk, még mindig megvan rá az esély, hogy csábítónak jó leszek benne. Mary-Kate ruhatársa viszont szinte teljesen fekete, amennyi rock együttest szeret. Nem is értem, hogy egy vad rocker miért nem lehet példának okáért sárgában? Mindegy, bármerre nézek a szekrényében, kapucnis pólókat látok, csupa Metallica és AC&DC. Mivel egy a méterünk, majd nekem is adhat belőle, ha nem éppen kommandósnak ítéljük meg a rucikámat. Hátrafelé sandítok olykor, de még mindig nem kapott el minket senki, mégis kétlem, hogy ilyen könnyű lenne távoznunk.
*Ash tényleg nagyon negatív, az összes tervemet dugába dönti a kételkedésével. Így nem lehet tervezni. Persze én vagyok a merészebb, ő a gyakorlatiasabb, de azért nem kellene mindenben csak a hibát látni. Legalább lenne valami ötlete neki is, de egyelőre csak hátráltat.* -Sötétben minden ló fekete. Mi is, bár nem vagyunk lovak, de ha sötét rucit húzunk, akkor kevésbé leszünk feltűnőek mint egy rózsaszínben. Egyébként ha mindenki alszik és úgy verik fel az álmából, eleinte zavarodott és azt sem tudja mi történik. Persze gondolom lesznek őrök, akik nem alszanak, én meg ezt nézem ki belőlük. A zárt ajtót meg ki lehet nyitni. *Isaac már más kérdés. Mondjuk eddig is tudta mire vagyunk képesek, látta ahogy a kavicsok a levegőbe emelkedtek és a kocsi tolvajok felé repültek és gondolhatta, hogy a fickó karja sem magától gyulladt ki. Még sem szólt senkinek, még előttünk sem nagyon hozta szóba. Persze nem ért rá ezzel foglalkozni, viszont most nagyon is sok ráérős ideje van, másrészt édes a bosszú. Nem hiszem azonban, hogy ezt másnak is elmondaná.* -Szerinted hinnének neki ha azt mondaná, hogy én a levegőbe emelem a kavicsokat te meg a puszta gondolatoddal meggyújtod a faházat?*Még ha meg is próbálkozna vele, simán letagadhatjuk, hiszen elvileg ilyen nem létezik. Ha esetleg magas kormányzati szinten tudnának hasonló esetekről, akkor azt az 51-es körzetbe zárták és egy ilyen szimpla kis tininevelő táborba nem jutott el a híre. Én is keresek köveket, néhányat fel is veszek, néhányat azért a helyükön hagyok, hogy ott is legyen. Amit összegyűjtünk azt majd a házunk köré rakjuk. Én nem veszek észre semmi gyanúsat, ugyanis nem azokat nézem akik minket néznek, hanem agyalok a tervemen, hogy még Ash se köthessen bele. A kocogtatásra azért odanézek ahova a húgom mutat de nem látok semmi gyanúsat. Megrántom a vállam.* -Willen meghalt. Én nem látok senkit, biztos csak képzelődtél, vagy hasonlít rá valaki. *nem is vesztegetek több időt erre. Tovább megyünk a tó felé, abszolút ráérősen sétálgatva, mint aki csak céltalanul lődörög és körülnéz. A kettőből az egyik igaz, körülnézünk de nem minden cél nélkül. Már látom a tóhoz vezető ösvényt, tábla még sehol, szóval addig mehetünk nyugodtan. Csak legalább annyit lássunk, hogy merre kell menni, és van-e tényleg csónak vagy úsznunk kell. Egyébként nem akarok és sokáig vízben lenni, ide is busz hozott minket, ergo szárazföldön is hazajuthatunk, csak egy ideig kell a vízben lennünk, hogy ne legyünk szem előtt. Nem túl célszerű a szökésben lévő raboknak az úton menniük.*
Én aztán totál nem vagyok szarkasztikus, de most igaza van a hugomnak, hogy enyhén kétségbeestem a helyzet súlyát a nyakunkon érezve. Isaac amúgy egy egész sármos pasi lenne, de nekem nem az ilyen gonoszok jönnek be, én azokat kedvelem, akik figyelmesek, akik észrevesznek, és nem csak úgy, ahogyan ő teszi. Ehhez képest még a felajánlásomon is röhögött, pedig egy csóktól reméltem, hogy jobb ellátást kapunk, de ez most már teljesen füstbe ment. Annyit tudok tenni, hogy MK-ra bízom magamat, hiszen ő a gyakorlatias, viszont én voltam cserkész, hiszen aki olyan szabálymániás, mint én, annak azért van egy-s-más a tarsolyában. - Sötétben? És.. ha addig bezárnak minket? Ezekből még azt is kinézem, hogy éjszakára vaskos lakatok alá készülünk. De ha azt mondod, hogy este, akkor este.. A tűz.. nem kell könyörögni neki. Megy magától. Csak kérdés, hogy ha Isaac szája eljár hogy mit tudunk, azzal apa bőven bajba kerülhet. Ezt akarjuk? – Kérdezem szájhúzva de mégis bólintok, amikor arra kér, hogy ököl nagyságú köveket keressek. Végülis nekem nem kell segédeszköz, csak némi gyúlékony anyag, neki meg kellenek a taszítható tárgyak. A kövekben igaza van, így amennyire lehet, próbálok felmarkolni néhányat, most az nem is fontos, hogy esetlegesen a ruhámat is összekenem vele. Ha Mary-Kate-nek munició kell az esti csatározáshoz, rajtam ne múljon. Azért ahogyan félszegen rápillantok a körülöttünk lévőkre, akik figyelnek, mintha felfedeznék közöttük egy alakot, aki nagyon ismerős, de honnan... Olyan sápadt a bőre.. Nem ez a fiú volt, akit még hatodikban csúfoltunk? Na nem csak MK és én, hanem még egész sokan az osztályból. De nem is tudom, hogy mi lett vele, várjunk csak.. Nem meghalt? Vízbe fulladt, vagy mi, de akkor rosszul emlékszem? Túlélte valahogyan, és most pont egy táborban van velünk? Ez azért bizarr.. Kissé távol áll a minket nézegetőktől, és azért lopva megkocogtatom a hugom vállát, hogy nézzen már oda. - Te hugi, az ott nem a kis Willen? Azt hittem, hogy meghalt.. – Viszont amire MK már oda néz, a srác már belép az egyik ház mögé. Jobb híjján megvonom a vállamat, és elindulok vele az ösvényen. Lehet, hogy csak hasonlított. Azért hátborzongató volt a hasonlóság. Mindegy, van most más dolgunk is..
*A húgomnak egyrészt igaza van, ketten döntünk, főleg mivel rá is számítanom kell a kivitelezésben, de másrészt arra is gondolok, hogy esetleg ha előre tudja mire készülök nem megy bele. Azért neki is vannak elvi határai amiket már jól ismerek, hiába akar innen megszabadulni, minden bizonnyal nem minden áron. Nálam ez szóba sem jön…na jó, embert azért nem ölnék. *-Az időben azt jelenti, hogy megtudod azelőtt, hogy te is tudj tervezni és azután, hogy lenne időd visszakozni. *Tudom, hogy megtenné, számtalanszor megtette és egyedül maradtam, persze nem is volt olyan fontos a cselekmény mint most. Azért tartom magam a tervemhez, most úgy is csak felmérjük a terepet, hiszen nem lehet fejjel menni a falnak. *-ASH! Egy kis szarkazmust vélek kihallani a szavaidból. Igen, gondolom, hogy van valahol a közelben, vagy inkább….remélem.*Hitetlenkedve nézek rá, ez nem jellemző a húgomra, igaz ez az egész helyzet nem jellemző rá. Rám annál inkább, én szoktam bajba keveredni a legtöbbször, amikor ő is velem van az csak azért mert magammal rángatom. Ezt apa is tudja jól. Egy ilyen kötelező nyári tábor nem a világ vége, de biztos vagyok abban, hogy nem tudták milyen is ez. A ketrecről biztosan nem tudtak. Abban is igaza van a húgomnak, hogy nincs kész tervem, csak kezdemények, minden attól függ, hogy mit találunk a tábor területén. Az viszont fontos, hogy ne Az utolsó pillanatban jusson eszébe, hogy a kedvenc rózsaszín ruciját magával hozná. Ha megyünk, nincs csomag, legfeljebb alsónemű. Az a feneség, hogy pénzünk sincs, hiszen apáék nem adtak, lévén ide nem kell, mert teljes ellátást kapunk – de milyet??!! – és nevelőtáborban nem viszik látvány kirándulásra a résztvevőket ahol elkölthetik a sazüleik fáradtságosan megszerzett vagyonának nagy hányadát. *-Nem most. Csak körülnézünk Ash, hogy tudjuk mi merre van. Sötétben megyünk, vagy inkább hajnalban amikor mindenki mélyen alszik és ha felébred azt sem tudja hol van. Szóval akár csukott szemmel is tudnunk kell merre megyünk. Egyébként hogy állsz a tűzzel? Megy magától vagy könyörögni kell neki? Mert szükség lesz rá a figyelemelterelés miatt. Nagy kalamajkát rendezünk, hogy senki ne tudja hol áll a feje. Lesz nagy rohangálás. Mekkora távolság kell? Nekem pár méter. Keress ököl nagyságú köveket is a ház körül…..menjünk arra. Ott van a tanárigazgatófelügyelőfőnök háza. *Szépen terelgetem, közben mosolygok azokra akiket véletlenül elénk vezérel a kíváncsiságuk, míg beszélek, nem mozog a szám sem csak vigyorgok szélesen és a fogaim között szűröm a mondanivalómat, nézek körbe a táborban a kerítés felé, a kapu felé és meglátom az ösvényt is a tó felé. Kíváncsi vagyok meddig tudunk menni míg ránk nem szólnak. Táblát egyelőre nem látok ami tiltaná, hogy arra nem mehetünk.*
- Ez nem tűnik túlságosan eltervezettnek. Azt hittem ketten döntünk az ilyesmiben. És különben is, ezeket a fém karpereceket hogy akarjuk levenni? – Nagyon jó fej, hogy így magabiztosan hisz abban, hogy képesek lehetünk megmenekülni, de bármennyire is gyakorlatias típus, szeretnék én is tudni a dolgokról, és hátha van olyan részlete a tervnek, amit én jobban kivitelezhetnék, de most kellően pocsék a kedvem ahhoz, hogy jobban a sarkamra álljak, és átvegyem tőle az irányítást, inkább ráhagyom. Már csak azt nem tudom, hogy mire fog kelleni a kisolló, hiszen nem acélból van, hogy a drótkerítést átvágja, és a karpereceink ellen is totál hatástalan lenne. Félig guggolva osongálok az ikrem mögött, kétlem, hogy ilyen egyszerű lenne megszöknünk, bár biztosan a fél tábor minket figyel. - Gondolod, hogy csónakokat rejtettek el a közelben? Hátha valaki szökni akarna, és ezzel adnak egérutat? – Vonom meg a vállamat kissé szkeptikusan, úgy vélem, hogy ez azért túlzás lenne, de ki tudja, hátha most a hugom vezérletével tényleg jól alakul majd ez a kis szökés. Aztán ha végre apa elé kerülünk, akkor egyrészt elmesélhetjük, hogy hova küldött minket, másrészt lehet, hogy jó sokáig jók leszünk, hogy még véletlenül se merüljön fel benne semmi hasonló büntetés. Én amúgy sem költök semmire, ami a zsebpénzt illeti, de készsésggel hagyom magamtól megvonni. - Semekkorát. A lényeg, hogy kijussunk. – Azért tényleg sajnálnám, ha meg kéne válnom mondjuk a díszpárnámtól, de úgy vélem most a saját testi épségünk a fontosabb. Ha most mindent itt kéne hagynunk, akkor én is megteszem, és jobban kell MK-ra hallgatnom, hogy a felesleges kérdéseknek nem most van itt a helye. Körbekémlelek, remélem nem látom sehol Isaac-et, holott azért elég bántó viselkedése ellenére kedvelhető figura, mindent összevetve izgalmas volt a vele töltött éjszaka. Mámirn hogy annak ellenére, elcsaptuk, jó társaság volt. Kár, hogy így ellenünk fordult, pedig még összevarni is megpróbáltuk. - Most akarunk megszökni, vagy még csak felmérjük a terepet? – Tűzöm a fülem mögé az egyik szőke tincsemet, aztán megmerevedek, amikor hátulról valaki megkocogtatja a vállamat. Behunyom a szememet, és sóhajtok egyet, nem merem megnézni, hogy ki az.
*Döbbenve vegyes sértődöttséggel nézek a húgomra. Még a kérdőjel is látszik az arcomon, hogy ugyan miért nem nézte ki belőlem, hogy ismerek olyan szavakat amiket elvileg csak ő ismerhet. Azért mert nem túl gyakran használom, nem biztos, hogy sötét vagyok mint az éjszaka, csak nem mindig van kedvem megcsillogtatni a tudásomat. Máskülönben jobb ha nem mindenki tudja mire vagyok képes, sok mindent titkolok magamról, olykor még a húgom előtt is hiszen kikotyogja az istenáldása. Az a jó ha keveset feltételeznek rólam és nem számítanak okos dolgokra, mert így akaratlanul is alábecsülnek az pedig az én malmomra hajtja a vizet. Végül úgy döntök nem veszem a szívemre, legalábbis nem adok hangot a méltatlankodásomnak, a jelenlegi feladatra kell koncentrálni. *-Időben megtudod.*Ash-nek nem szabad mindig mindent előre megmondani, mert akkor hajlamos arra, hogy elgondolkodjon a lehetséges buktatókon és még visszatáncol, elég ha az utolsó pillanatban tud meg dolgokat, ahonnan már nincs visszaút, bele kell kényszeríteni a szabályokra felépített kis lelkét a galádságokba. Bár sok mindenben benne szokott lenni, most pont nem hiányzik az ellenkezése és a hibák részletes kifejtése a részéről. Bólogatok és a fejemet rázom a továbbiakra míg be nem jönnek az elkövetkezendő időre kirendelt szobatársaink, akik láthatóan teljesen beletörődtek a helyzetükbe. Valószínűleg ez volt nekik az utolsó mentsváruk és a kevésbé rossz a sok más nagyon rossz lehetőség közül. Nekünk viszont – úgy érzem – lehetett volna még ennél jobb is, és hajlandó vagyok elszenvedni a büntetést amit a bűneinkre kiszabnak de nem egy Guantánamo-i munkatáborban. Magam után húzom a húgomat, hogy minél hamarabb házon kívül legyünk, és megindulok a ház háta mögé. Ez lesz a célirány, aztán majd innen fordulunk el és megyünk körbe ameddig csak sejthető a „birtok” határa. Úgy sétálok mint aki marhára ráér, hiszen még nem kaptunk semmilyen munkát aminek a nem elvégzése miatt elővehetnek minket. Látszólagos céltalan sétánk közben a kerítést keresem és azt nézem merre fut, merre kell menni a tóhoz és milyen messze van.* -Attól függ mekkora. Nem hiszem, hogy át tudnánk úszni, de akár találhatunk csónakot is a közelben. Talán az egész tábor önellátó és akkor a halat is a tóból fogják ki. De nem kizárt, hogy úsznunk kell, ha a kerítés túl magas, vagy a tetején szögesdrót van, bár azt le lehet takarni egy melegítő felsővel vagy pokróccal. A lényeg, hogy legyen valamerre menekülő útvonal, a karszalagot megoldjuk.*A kis olló is azért kell, hogy kipróbáljunk valamit. Sajnálatos módon az illető nagy bajban lesz és kinéz neki egy kis magánzárka, de a jó ügyünk érdekében bármire hajlandó vagyok. Járulékos veszteség. *-Ha el tudunk szökni, akkor itt kell hagynod a cuccaidat. Ez mekkora gondot okoz neked? *Valamit valamiért. Viszont nem vihetünk magunkkal bőröndöt, sporttáskát, az csak hátráltatna. Mondjuk az én tatyóm még elvileg jó, hiszen a vállamra tudom venni, nem akadályoz, legfeljebb abba pakoljuk bele a legszükségesebbeket. Az én ruháim pótolhatok, csak el kell mennem a turkálóba. *
- Milyen szavakat ismersz hugi, ezzel azért megleptél. – Mosolyodom el halványan, de abban igaza van, hogy nagyon megalázva érzem magamat. Engem nem érdekel túlzottan Isaac, engem nem csókolt meg, pedig lehet, hogy akart, csak túlzottan visszahúzódó voltam. Jó, volt bennem némi irigykedés, hogy a halál torkában csak úgy smárolnak, én nem volnék akkor sem ennyire laza. Mégsem ez vezetett oda, hogy felajánlkoztam. Csak ki akartam használni, hogy pasiként biztosan vevő az ilyesmire, és hátha kapunk némi engedményt, vagy akár lehetőséget is arra, hogy elszökjünk. Buktam az egészet, és még meg is alázott. Hát ez szívás. Még jó, hogy a hugom megőrzi a hidegvérét, és belehelyezi magát ebbe a szörnyűségbe, mint valami akcióhősnőt, mert máris a megoldáson, na és persze a szökésen jár az esze. Gyorsan fel kell zárkóznom, hogy ha tartani akarom a lépést. Végülis igaza van, viccelek, de imádok túlzásba esni, és végülis ha mégis komolyan gondolja, akkor még mindig felgyújthatok valakit. Isaacnek van öngyújtója, könnyedén rá lehetne fogni. De Mary-Kate leint, másféle terve van. - Már nagyon kiváncsi vagyok, mit találtál ki. – Bólogatok nagy vigyorogva, és gyorsan felcsapom a böröndömet, hiszen kipakolni még nem sikerült. Hoztam cicanadrágot, de csak háromnegyedes, kilátszik alóla a hófehér vádlim, de éjszaka csak nem tűnik majd fel senkinek, ahogyan kommandózok az ikremmel. Még nem tudom, hogy mi az elképzelés, de abból, hogy a kisollót kérte, valami galádság kell hogy legyen a dologban. - Nem? Pedig.. azt hittem, hogy valami komplettebb dologban gondolkozol. – Elkezdem visszarámolgatni a dolgokat, ügyesen elrejtve, hogy senki ne találja meg lehetőség szerint. Egy fekete hosszúujjú felsőt veszek, amiben talán meg is fogok sülni, de hát kit izgat, ha egyszer a hugi azt mondja, hogy feketébe menjek? Már bújok is bele, és pillanatok múlva már úgy nézek ki, mint valami nindzsa, még kapucnim is van, véletlenül ez a felső pont olyan. Amikor mások is bejönnek, akkor már át vagyok öltözve, éppen húzom le a felsőmet a hasamra. – Igen.. körülnézünk... – Helyeselek, mert pocsék vagyok az improvizációban, és hagyom magam kifelé húzni. Olykor riadtan magam mögé nézek, hogy nem követ-e senki, de szerencsére elég kis pontnak számítunk, én pedig bízom MK találkonyságában. Sok zűrből kisegített már, talán itt a következő alkalom. - Ha nincs teljesen elkerítve, akkor átússzuk...? – Kérdezek rá, én még erre is képes lennék, csak hogy kikerüljünk innen. Ha már apánál vagyunk, akkor nyert ügyünk van.
-Mert egy idióta, megalomán.*Függetlenül attól, hogy jóképű és remekül csókol, még a gondolatától is nedves lesz a bugyim, de ugye most ki vagyunk szolgáltatva és meg vagyunk alázva, szóval nem ájuldozunk a pasi miatt. Ash kicsit eltévedt az utóbbi időben, de majd visszavezetem ahhoz a poénkodó, baciktól nem rettegő, bármikor piszkosnak lenni tudó szemtelen lánnyá aki volt. Élvezni fogja, ezt garantálom, persze az elején még ki fog bukni, de majd belejön. A szállásunk az első próbatétel és elég lassan veszi a lapot, értetlenül nézek rá miért akar sátrat állítani, hiszen az még a jelenlegi négy falas háznál is rosszabb és kevésbé civilizált. Végül elmosolyodom és felmutatom a hüvelykujjam. Remek, megértette, nem lesz itt gond. *-Jappp….azt is megcsinálhatjuk húgi, de kevésbé drasztikusra gondoltam. *Szemforgatva nézek rá de nem zökkenek ki, csak viccelt, csak viccelt. Az én húgom, Ash nem nyír ki senkit, legfeljebb agyilag a fárasztó és tudálékos szövegével amikor úgy istenigazából beindul. *-Bár az öngyi csaj biztosan benne lenne, nem kell Isaac-en kívül senkinek nagyon megszívnia. *Elvileg kész a tervem egy része, már csak az hiányzik, hogy mindezt átültessük a gyakorlatba, viszont szükséges a biztonsági intézkedéseket megismernünk. Kerítés, kapu, őrség (?) miegymás. Nem árt tudnunk hol szállásolták el a felvigyázókat, Isaacet és a Jégkirálynőt. *-Ash. Oké, ha jót tesz a lelkednek, ugorj valami csinibe, csak valami sötét színű legyen. *Néha tényleg kiborító tud lenni. Nagyot sóhajtok, majd elégedetten nézem ahogy előszedi az általam kért cuccot, és még többet. Ash kész fegyverraktár.* -Oké, modellrepülőt nem fogunk összerakni és egyelőre csak az ollód kell, de most tegyél el mindent szépen vissza a helyére. Körülnézünk. *A cuccaimat az ágy alá tolom, ha kell valakinek rongyos farmer, megtalálja. Épp belépnek az ajtón mikor Ash visszahúzza a naciját, mosolyt rajzolok az arcomra.* -Épp azon gondolkodott a húgom, hogy átvegye-e a tütüjét, de mondtam neki, hogy nem lesz balett óra. Szóval mi most…..kicsit körülnézünk.*Vigyorgok mint egy t4jbetök, a többiek meg csak néznek ki a fejükből mintha szellemet láttak volna, belekarolok a húgomba és húzom kifelé a házból, majd odakint elsunnyogok vele a ház mögé. *-Oké, megkeressük a kerítést, de nem megyünk közel hozzá, nehogy azt higgyék, hogy szökni akarunk. Csak követjük végig és meglátjuk mekkora a hely, hol a kapu, van-e a másik és milyen magas. A tavat is meg kell néznünk mekkora és meddig terjed, el van-e kerítve. Kell találnunk egy kijáratot, aztán jöhet a második fázis.*
Kezdőlap 
by 
