Sürgősségi ügy

Tárgy: Sürgősségi ügy Hétf. 18 Jan. - 16:31

First topic message reminder :

Aaron & Leah

Fehér alagút? Képsorokban az élet jelentősebb pillanatai? iszonyatos hülyeség, ezt is tuti olyanok találták ki, akik öt perc hírnévre vágytak, vagy épp többre. Hisz néhány hülye kitalálta ezt, a többiek szajkózni kezdték és ím, megmaradt a köztudatban. De igazából hány olyan van, aki tényleg annyira az élet-halál küszöbén képes lebegni, mint én? Ugyan már...
De miért is vagyok itt? Honnan eme gondolat ebben a sötétségben? Állj! Miféle sötétség? Hogy is volt?
Azt tudom, hogy szombat van. Leah ma reggel érkezett, hogy velem töltse a hétvégét. Nem volt kedvem főzni, és mivel ma egész jó lett az idő elhívtam egy pizzázóba. Sonkás pizzát rendeltünk, mag vagy két liter kólát. Tényleg belőle él meg a gyár, vagy legalább is a hozam harmadát ő adja. Desszertnek almás pitét kértünk, majd sétálni indultunk. Sokan tévelyegtek, bámulták a kirakatokat. Ahogy mi is. Ujjaink összefonódtak, aztán szétnyitottam a bőrdzsekim, hogy Leah hozzám tudjon bújni. Ám így nehéz volt a séta, hát az egyik lépcső korlátjához húztam, nekidőltem, ő pedig végre beburkolózhatott a kabátomba. Imádom, amikor így hozzám bújik, mikor két kis karjával átfogja a csípőm. És közben beszélgettünk, mindenféle semmiségről. Mert nem érezzük szükségét, hogy a látszat kedvéért mindig komoly dolgokat vessünk fel, minek? Aztán a közelben bohóckodó fiúk keltették fel a figyelmem. Régi divat, hogy beülnek a papus drága autójába és bőgetik, bár nem látom értelmét. Naftapazarlás, semmi más. Na meg zajkeltés. Persze van, akinek ez az élet.
Aztán újra Leah-ra figyeltem, hallgattam, hogy megy a suli, mi újság a felvételijével. Örülök, hogy átjön ide suliba, hogy tovább tanul, és közelebb is leszünk. Bár az albérlet kérdése vitatéma még, de most bölcsen kerültük. Olyan kis kellemes, laza hangulat van.
Aztán kiáltás, felbőg egy motor. Már oda se pillantok, melyik hülye képtelen uralkodni magán. De még is kénytelen vagyok, töredék perc, kiáltások, inkább jajhangok, de inkább fájdalom, mintsem jókedv.
Egy pillanat, míg az agyamban tudatosul, hogy az egyik jujzöld batár elszabadult, irányíthatatlanul vagy épp sofőrtelenül pattog fel a járdára, mint egy tekegolyó kuglizva a bábukat, egyenesen felénk tartva.
Inkább ösztön, mintsem meggondolt tett, ahogy Leah-t teljes erőmből eltaszítom magamtól, remélhetőleg a biztonságos zónába. Ha közösen kezdenénk futni, eredménytelen lenne, mindkettőnket elkapna. De annyi erő van bennem, a hirtelen adrenalin, hogy őt ellökjem. Aztán érzem a becsapódást, ahogy a hátam átszakítja a korlátot és majd két métert zuhanok lefelé. Érzem, miként reccsentek a csontok, szakadtak izmok, idegek, hártyavékony belsőségek. De talán a kocsi nem esett rám, azt hiszem, beszorult. Még szerencse. De vajon úgy is marad? Ki az a hülye, aki ordít?
Egy pillanat kell, míg rájövök, a saját ordításomra eszmélek. Hát persze, hisz ezernyi darabra törtem, szakadtam, érzem, ahogy oldalamon lassan csordogál a meleg vér, számban érzem fémes ízét. És érzem, ahogy lassacskán, iszonyatosan lassan a testem elkezdi tenni a dolgát. Első sorban az agy, hisz létfontosságú, akárcsak a szív. Meg a belső vérzések. és minden pokoli fájdalommal jár, nem olyan ez, mint az apró vágás, amivel Leah-nak bemutatkoztam, vagy az az ütés azon a bulin. Nem, ezek súlyos sérülések.
Hallom magam körül a sustorgást, bár tiszta hang nem jut el, hol az ájulás környékez, hol felordítok a fájdalomtól. Az egyetlen, ami mindezen átszökik az a közelgő mentő szirénája. És azt még ilyen pocsék állapotban is tudom, hogy ebből rohadt nagy baj lesz!

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Pént. 2 Szept. - 20:48

Aaron & Leah

Attól függetlenül, hogy a saját külsőmmel így nem vagyok megelégedve, és eszembe sem jut, hogy így kellenék neki, nagyon is tud idegesíteni, hogy ha úgy akarna zuhanyozni, hogy rajta van az alsóneműje, hiszen előttem ne takargassa magát! Szerencsére ez nem is így alakul, ezért most mellőzve a bizonytalankodást, én is megszabadulok a fehérneműmtől, hiszen már látott így, és beállok mellé a meleg víz alá. Eredetileg nem akartam hajat mosni, de alaposan elszoktam ettől a hosszú szőke lobonctól, így bevizezem, hogy majd jobban el tudjam fésülni. Remélem pár órán belül már önmagam lehetek, különben levágom valami nagyon rövidre. Miközben a mellemre folyik a víz, a vállam felett visszanézek rá, és behunyom a szememet, ahogyan elkezd maszírozni.
- Aww... de jól csinálod, arany kezed van. – Szinte még a térdem is megroggyan, annyira betalál. Bólogatok, szívesen találkoznék megint a féltestvérével, de talán most nem is baj, hogy nincsen itt, ez a dolog kettőnkre tartozik, és nem hiszem hogy Faye tudna benne segíteni. Nem látom, hogy Aaron elhúzza a száját, de már ismerem annyira, hogy tudjam, nagyon nincsen kibékülve azzal, hogy a testvére mennyire önálló mostanság. Hiába töltöttünk együtt egy pici időt hármasban, nem tudtam eléggé Faye mellett kiállni, holott az lett volna a cél, hogy megmutassam, hogy Aaron is hozzám kötődik, tehát ne csodálkozzon, hogy ha Faye is már a maga útját járná.
- Azért ugye te is iszonyúan jól érzed magad? – Nem teszem hozzá, hogy velem, hiszen ott van neki még az orvosi egyetem, és nem akarom, hogy úgy érezze, elszámoltatom minden percével. A simogatása nyilvánvalóan bezsongat, de vajon nem akkor kellene ilyesmivel foglalkoznunk, amikor már visszabarnultam? Azért biztos ami biztos, bepréselem magunk közé az egyik kezemet, és rásimítom az ujjaimat a férfiasságára, amolyan ki tudja alapon. Na és persze finoman ringatni kezdem a hátsómat. Mintha még nem döntöttük volna el, mit is akarunk ebben a pillanatban.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Hétf. 29 Aug. - 18:06

Aaron & Leah

Nincs semmi titok abban, hogy az alsó rajtam maradt. Bele sem szerelmesedtem az idegen darabba, egyszerűen idáig értem a vetkőzésbe a zuhanyig, aztán meg csak nem egy szál lógóban fogom itt a víz hőmérsékletét állítgatni?
Az előttem elriszáló meztelen testen viszont már kéjesen legeltetem a szemem. Még is csak pasiból vagyok!
Ugyanakkor megvan az előnye, ha az ember párja alakváltó. Nem kell megcsalni, hogy más csajokkal is lehessen. Nem mintha effélére gyakran vetemednénk Leah-val, vagy épp a mostani helyzetnek is ez lenne az oka. És én is tudom, hogy a víz alatt álló szöszi az én kis cserfes barnám, legfeljebb némi tudathasadást okozunk magunknak. Éljen az elmebaj!
És végre én is ledobom az utolsó ruhadarabot, hogy kövessem Leah-t a vízsugár alá. Rögtön meg is fordítom, hogy nekem háttal legyen,majd a kezembe nyomok némi tusfürdőt és a hátát kezdem el mosni. Illetve igazából nem is mosom, inkább masszírozom, mintha el akarnám űzni minden görcsösségét.
- Kétlem, hogy betoppanna... Amennyire rimánkodott, hogy elmehessen abba a nyamvadt suliba, valószínűleg szó szerint a motorra kell majd kötnöm, hogy hazahozzam - vonom meg a vállam, és bár látni nem láthatja, kezem mozgásán érezheti a véleményem ily kinyilvánítását.
- Tegnap beszéltünk telefonom, elmondása szerint iszonyú jól érzi magát - erre már elhúzom a szám, de ez tényleg rejtve marad cica előtt. Közben persze rendíthetetlenül simogatom, olykor letérve gömbölyű popsijára is, majd fel, egészen a nyakáig, hogy a tarkójából is kimasszírozzam a görcsöt. Mert az eddigi történések után tuti tele van feszkóval. Már pedig ha meg akarom vizsgálni, vér kell tőle, nem jó, ha ilyen görcsös.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Pént. 26 Aug. - 17:40

Aaron & Leah

Örülök neki, hogy mégsem ad hangot annak, ahogyan küzdök, próbálván elnyomni a káromkodást. Annak, hogy az ember átalakul, és új életet kezd, vannak következményei. Már teljesen úgy élem az életemet, hogy a kis tündéri alakomra mérem a ruhákat, tudom, hogy mennyire kell sietnem, hogy elérjem a buszt. Most, hogy nem vagyok képes az alakváltásra, és küzdenem kell még a ruhatárammal is, nem túl jó érzés. Ezért is szeretném, hogy ha Aaron megoldaná valahogy a kis zseni agyával, hogy Leah legyen az eredeti alakom. És ha nem is tudok utána majd váltani, hát abban is kiegyeznék. Elindulunk, úgy érzem, hogy nevetségesen festek ahogyan mindenem kibuggyan a szűk ruhákból, ezt nem nevezném éppen szexinek. Végül úgy döntöttem, hogy az egyik szobatársam ingét húztam fel a pólómra, mert így, hogy már nem vagyok annyira céda, kifejezetten rosszul érezném magamat, ha még a cicim is publikus lenne mindenki számára, azok már csak Aaroné, bármilyen formában is vagyok.
Úgy látom ő sincsen kiegyezve túlzottan a kölcsönruhákkal, de most nincsen választásunk, túl kell esni ezen is. Különben is annyi jó hónapunk volt, nem csoda, hogy ha ki vagyok bukva attól, hogy ez most nagyon nem megy.
Kéz a kézben indulunk végül el a lakásból, hogy sietősnek átmenjünk Aaronhoz, ahol lényegében otthonosan mozgok, de sosem erőltettem, hogy nekem is lehetnének itt cuccaim, ha ő szeretné megtartani a függetlenségét, nekem nincsen ezzel gondom, ha ő sem morog a lakótársaim miatt.
- Ha már ennyit vártam, akkor nem múlik egy órán. – Vonom meg a vállamat, és már kezdem is kigombolni az ingemet. Szívem szerint minél kevesebb kényelmetlen ruhadarabot tartanék fent magamon, és bár már nagyon akarom az igazi alakomat, elfogadom, hogy Aaronnak még regenerálódnia is kell, amihez a komplett reggeli is hozzátartozik. Követem őt a fürdőig, bár nem nagyon értem, hogy miért hagyja fent magán az alsóját, de remélem, hogy majd az is le kerül róla, és most csak a hőfokot próbálja meg belőni.
- Jövök szivi. – Ha már így állunk, le is dobom magamról a maradék ruhadarabokat, hogy oldódjon a feszültség, és igyekszem attól elvonatkoztatni, hogy ebben az alakban kell látnia. Végülis már látott így, sőt, még az első szerelmeskedésünk is pont így történt, így talán nem kell annyira rosszul érezni magamat. Belépek mellé a zuhany alá, és hagyom, hogy rám follyon a forró víz, a hajamat is alátartom. Ha nem vette volna le az alsót, akkor leparancsolom róla.
- Faye sem toppanhat be? Mikor hallottál róla utoljára? Jól van? – Nyúlok a szappan és a sampon felé, ha csak nincsenek egyéb tervei velem. El tudnám képzelni, hiszen már este is majd felfalt a tekintetével, de örültünk, ha élünk. Most viszont.. Ártatlanul nézek fel rá, de ez nem túl hiteles, hiszen jóval magasabb vagyok, mint a Leah alakban, és az őzike tekintet helyett a szexi zafírpillantással kell szembenéznie.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Pént. 19 Aug. - 16:10

Aaron & Leah

Szívem szerint nagyon tudnék röhögni azon, ahogy szegény Leah a teltebb alakjára próbálja felhúzni aprócska gönceit. De nem röhögök, mert tudom, milyen pocsékol érzi magát, és nagy eséllyel egy ilyen akaratlan reakcióra mélységesen megsértődne. Vagy rosszabb esetben teljesen magába zuhanna.
- Köszi - biccentek a kapott ruhákra, bár úgy tartom, mintha valami büdös dög lenne. De hát szegény ember nem válogat, hazáig csak kibírom, aztán átcserélem a sajátomra.
Még is a fürdőszobába vonulok, hogy kissé felfrissítsem magam, és felvegyem az idegen cuccot, addig legalább Leah is ki tud választani egy-két viselhető darabot.
- Menjünk cica - nyújtom a kezem, mikor elkészültünk és végre magunk mögött hagyjuk az albérletet.

Úgy tűnik, végre mellénk pártolt a szerencse, még ha nagyon kis részben is. De legalább nem futunk se ellenőrzése, se kalauzba, a buszmegállótól hazáig vezető út meg szinte már idilli séta. Leszámítva furcsa kinézetünket.
Még is megkönnyebbülök, mikor végre kihalászom a kulcsaim a szűk zsebből és a házba lépve becsukhatjuk az ajtót, kizárva a külvilágot.
- Végre itthon - nyomok egy puszit Leah homlokára, majd a szekrényre dobom a kulcsom és kilépek a cipőből.
- Mit szólsz hozzá, ha előbb lezuhanyzunk, aztán eszünk valamit. Üres gyomorral nem lehet gondolkodni - mosolygok rá, próbálván feledtetni, vagy legalább enyhíteni a rossz hangulatot, és már indulok is a lépcső felé, kezét fogva, magam után húzva. A folyosón pedig már dobálom is le a kölcsöncuccot, hogy végül egy szál alsóban nyissam meg a zuhanyt, próbálván kellemes langyos hőmérsékletet elérni.
- Jössz édes? - pillantok Leah felé, hacsak valahol út közben nem dacolta meg magát, lemaradva tőlem. Ha így van, hát hangosabban szólok, hogy biztos meghallja. Attól nem kell tartanom, hogy más is így lesz vele, hisz nincs rajtunk kívül senki a házban, a falak pedig elég vastagok ahhoz, hogy a szomszédok ne halljanak semmit.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Csüt. 11 Aug. - 10:52

Aaron & Leah

- Azért reménykedek benne. Kísérletezz rajtam nyugodtan.. Mármint így is, érted. – Bírom én a fájdalmat, ha az kell hozzá, hogy meg tudjuk oldani, hogy több senki ne vehesse el tőlem az alakomat. Mármint nem a szöszit, azt nagyon hanyagolnám már, egy korábbi felelőtlen életre emlékeztet, amely már nem a részem. Nem akarom, hogy a kis cuki kinézetem odavesszem. Már teljes mértékben így tekintek magamra, én vagyok Leah, nem pedig az egykori barátnő, akinek a személyazonosságát felvettem. Mintha valami modernkori Edmond Dantes lennék, aki végül Monte Cristo lett. Régen nem olvastam ilyesmit, de amióta iskolába járok, még ez is a kezembe került, és valahol magamra ismertem benne. Pedig nekem nem is a bosszúállás a célom, csak hogy nyugodt életem legyen Aaron mellett. És tudom, hogy most mindketten kellően vágyakozunk egymásra, viszont ő még sérült, én meg dilemmázok a külsőmön, holott én is tudom, hogy már így is csináltuk. De előbb inkább gyorsan oldjuk meg a dolgomat, hogy ismét önmagam lehessek, aztán egymásra vethetjük magukat, hogy a végén kinyomozzuk, hogy ki akart minket bántani. Lehet, hogy butácska vagyok, de azt egyértelmű szándéknak kezdem venni, hogy valaki a vesztünket akarta. Reggel következik folytatása a dolognak, egészen elaludtam a nyakamat, visszatérve Shannon testébe nem olyan kényelmes, főleg egy egyszemélyes ágyon a pasimmal, majdnem leestem a földre.
- Jó reggelt cica. Itt! – Bár fogat még nem mostunk, de talán ez annyira már nem halálos így közöttünk, úgyhogy odapusszantok a szájára, és aranyosnak tartom, hogy tényleg elfogadja így is a fizikai közelségemet, hogy nem a megszokott egzotikus csinije köszön neki oda. Végig is simitok az arcán, aztán kikelek az ágyból. Nincsen külön ruhatáram, mert az alakváltásnál a ruha is változott velem, de főleg a pici alakomra vannak a nacijaim, a melltartók, úgyhogy.. ez érdekes lesz. A válaszára azért odasandítok az ágyékára, és elnevetem magamat, majd csak legyintek, mielőbb túl kell lenni ezen az egészen.. Lehúzom magamról a pólót, a bugyi úgy ahogy elmegy, de melltartót nem fogok tudni felveni, mind kicsi lenne rám. Nézek egy blúzt, de esélytelen, hogy az feljőjjön rám, úgyhogy a Leah ruhatárból választok egy minél nagyobb pólót, na úgy néz ki, mintha kinőttem volna, a hasam teljesen kilátszik, mert a vállaim széthúzzák, és még melltartó nélkül is úgy feszül rám, mintha valami díjbirkózó lennék. Lehet, hogy ez szexis, de most nekem bosszantó, hogy még a bimbóim is majd’ átütik. Találok egy rövid nacit, mert ha hosszút kéne felvenni, fel sem jönne a combomra. A cipővel is bajban leszek, Leah és Shannon között van vagy négy szám különbség. De egy pasi cipőt is felvehetek, úgyhogy most úgy nézek ki, mint egy dilis szőke, aki topban ugrott le futni. Feltűzöm kontyba a hajamat, hogy legalább ne az arcomat keresztezze a szőke hajzuhatag.
- Adok szivi. – Dobok az ágyára egy a haveroktól kölcsönvett farmert, és egy inget is. Még egy tiszta alsót is. Akár el is égetheti őket, lazán bevallhatom majd a lakótársaimnak, hogy hiányos öltözetű pasinak voltam kénytelen adni, csak nem fognak megróni érte. Ha kész van, akkor indulunk, és azért segítek neki, ha még bicegne. Felszállunk egy buszra, és már zötykölődünk is hozzá. Remélem ott nem várnak ránk meglepetések, hiszen ha valaki bántani akart minket, nem biztos, hogy egyedül volt. Hiszen meg is öltünk valakit..

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szomb. 6 Aug. - 11:46

Aaron & Leah

- Csodákra sajnos én sem vagyok képes, felelőtlenül meg neked nem akarok ígérgetni - húzom el a szám sajnálkozón. Csodákra azért én sem vagyok képes, főképp úgy nem, ahogy Leah szeretné. Faye vérével elvehetném a képességét valahogy, de ez az ő problémáját nem oldaná meg, hisz nem az az eredeti alakja, hanem ez a szőke. Márpedig pont ettől igyekszik megszabadulni, így kéntelen a képessége birtokában maradni. Íme a huszonkettes csapdája.
- Ne kínozz - sóhajtok újfent mosolyogva jövőbeli ígéretére. És ha egy nap alatt nem oldjuk meg? Megvonná tőlem magát? Csak mert ebben a formában van. Jobb, ha erre most nem gondolok, és végképp nem firtatom. Majd ha napirendre kerül a dolog, akkor ráérünk megtárgyalni.
Helyette inkább lehunyom a szemem, hallgatom a szuszogását és viszonylag hamar álomba merülök. Végül is, bonyodalmas nap volt, rendesen kimerültem normál tekintetben is, erre még ott vannak a sérülések.
Leah motoszkálása az, mi elsőként az agyamhoz elér. Apró mozdulatok, mi közelségünk folytán engem is érintenek, és mik arra késztessenek, hogy ha lustán is, de felnyissam a szemem.
- Neked is jó reggelt édes. És hol marad a csókom? - motyogom álomittasan. Jó néhányszor aludtunk már együtt, tudhatja, nem vagyok az az azonnal ágyból kiugrós alkat, szeretek még nyújtózkodni párat, ha mellettem van, akkor pedig többnyire egy reggeli hancúrral szépítjük a napot. De attól tartok, erről most le kell mondanom.
- Jól vagyok, csak kissé mereven. Mármint az izmaim - helyesbítek azonnal, mielőtt felhívásnak venné a dolgot. Mert hallom, látom milyen türelmetlen, ideges. Rendben, akkor menjünk.
Nyújtózom egyet, szinte hallom, ahogy az ízületeim kiropognak. Aztán elkelek, némi morcossággal figyelem a kölcsön boxert, majd tétlenül tárom szét a karom.
- Kölcsönadtál egy nadrágot meg inget a szobatársadtól. még sem mehetek végig korán reggel egy ballonkabátban a városon!
Na igen, a mocim a tegnapi parkolóban maradt. Még azért is el kell mennem a nap folyamán, de csak ha Leah-t már a házunkban tudhatom. Nem jöhet velem, nincsenek papírjai erre az alakjára, és ha lennének se érnék vele sokat, hisz elvileg elhunyt. Amilyen szerencsénk van, tuti belefutnánk az első rendőrbe.
- Adj ruhát és öltözz. Majd otthon tusolunk és reggelizünk, jó? - kérdem, miközben már ki is mászok az ágyból, nyújtózom még néhányat, aztán a fürdőbe libbenek kicsit felfrissíteni magam, hogy aztán csipátlan, felöltözve nyújtsam a karom és mehessünk végre. Nem lesz hosszú séta, talán egy buszt is elkapunk, jegyhez nem kell igazolvány. Bő negyedóra és otthon vagyunk.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szomb. 23 Júl. - 8:19

Aaron & Leah

Bólogatva elfogadom, hogy neki azért komolyak a határai, és azon sem akarok hisztériázni, hogy ha ennyire nem árthat neki semmi, akkor vélhetően az öregedés sem. Én viszont öregedni fogok majd, bár.. arra mondjuk sosem gondoltam, hogy ha van egy állandó alakom, mindig erre változhatok vissza, hiszen ez külső és belső adottságokkal is jár, akkor én sem fogok megöregedni? Akkor nem kell elveszítenünk egymást? Nem is tudom, azért nem lenne rossz, ha úgy alakulna, hogy nem dobna, amikor már elkezdek ráncosodni. Különben meg felnézek rá, és imádok, hogy az aggályaimat ilyen férfiasan félresöpri, mintha tényleg nem nagyon izgatná magát semmin. Ez azért megnyugtató dolog mindenképpen, lehetek mellette törékeny nő. Korábban nem volt senki komoly az életemben, nem volt, aki azt mondja, hogy édes, nem volt, aki mondjuk udvaroljon, és átöleljen... Most viszont itt van nekem ő, és még az se zavarja látványosan, hogy visszaszőkültem. Csak az, hogy más pasikkal lakom együtt. Viszont én nem akarnék erőltetni semmilyen összeköltözést, főleg mivel csóró vagyok, és nincsen külön lakásom, neki meg van, tehát nem vethetem fel. Neki bizonyára megvan a jól bevált, bejáratott élettere, amibe még ilyen komoly kapcsolat esetén sem biztos, hogy beleférek.
- Engem nem az érdekel, hogy bárkit is megbűntessünk, bár bevallom azért én is megrugdosnám. Csak.. soha többé nem akarom, hogy bárki elvegye tőle az alakomat. Jó lenne, ha ezt meg tudnád oldani. – Nem tudom, hogy mit jelent az, hogy vért vesz tőlem, de elég magabiztosnak tűnik abban hogy hátha ismerje ezeket a mutáns génekeket, amelyeknek a működésével én totál nem vagyok tisztában, csak azt tudom, hogy Tati is tud dolgokat, meg Aaron is tud dolgokat, és nagyjából ennyi. Aaron nem az eszemért szeret, noha most éppen a továbbtanulásban munkálkoom.
- Ugyan szívem, én is nagyon akarom, de majd akkor, ha visszakaptam magamat. De egy perccel sem később. – Azért megborzongok, annyira jól esik, hogy még így is kiván, de tudom én, hogy arra van ráindulva, hogy olyan törékeny tudok lenni a karjaiban. Igen, nem véletlenül, hogy én magam is ahhoz alakhoz ragaszkodom. Ha már lehetőségem van megváltoztatni, hogy is nézzek ki, lelkileg is arra hangolódom. Leteszem a fejemet, és pár pillanattal később már alszunk is. Hosszú órák múlva ébredünk csak, mázli, hogy a lakótársaim egész hétvégén nincsenek. Kedvetlenül nézegetem a hajamat, még mindig szőke, és ezen az se segít, ha befestem barnára. Attól még Shannon maradok.
- Jobban vagy kincsem? Gyógyultál? Akkor menjünk hozzád, mert nem akarok tovább várni. Szabályosan rosszul érzem magamat így. – Próbálok nem nyafogós hangon affektálni. Nulla sikerrel.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Csüt. 21 Júl. - 15:43

Aaron & Leah

- Ilyenen ne problémázz, édes. Nem akarok olyan vad szavakkal vagdalkozni, mint halhatatlan, de roppant kicsi az esélye, hogy... - nem fejezem be, nagyon jól tudja, hogy miről van szó. Na persze igazából sose kerestem a határaimat, majd hülye lennék kíváncsiságból ölögetni magam. Persze lehet, bármiből felépülnék, legfeljebb egy levágott fejet lenne nehéz visszanöveszteni, de ki tudja? Kipróbálni tuti nem fogom soha, annyira őrült azért nem vagyok.
Elégedetten bólintok a beleegyezésére. Sokkal problémásabb lenne, ha ellenkezne vagy ódzkodna attól, hogy vért vegyek tőle és vizsgálgassam. De végül is, én vagyok az orvos, még ha papírom nincs is róla.
- Nyugi édes. Ha megtaláljuk, aki ezt kifundálta, az még azt is megbánja, hogy kijött az anyjából. Sőt, még azt is, hogy nem holmi általános pazarlás volt az apjánál - mosolygok, kissé talán sötétebben, mint szoktam. Effélére Leah-nak kérnie sem kéne, kifejezett élvezettel fogom megölni az illetőt. Ha megtaláljuk, márpedig ezért mindent el fogok követni.
Komorságom egy puszival enyhítem, mosolyogva nyomon az ajkára, mely bár más, mint a megszokott, azért nem kellemetlen. Végül is, annyira nem kell meglepődnöm, találkoztam már ezzel az alakjával, igazából le is feküdtem vele. Akkor meg mit toporzékolunk.
- Ne hozd kísértésbe a nagybeteget - sóhajtok elhalón, színpadiasan, ahogy vetkőzni kezd. Ej, ha nem ilyen állapotban lennék! Persze azért már sokkal jobban vagyok, de még mindig nem az igazi.
Ugyanakkor be kell valljam, Leah Barna alakja sokkal jobban bejön, mint ez a szöszi. Dögös, kétségtelen, egyértelműen szexre termett. De az a kislányos báj, esetlenség... na az az én igazi drogom.
Ugyanakkor ez most még véletlen sem csúszik ki a számon, sejtem, neki így is van elég baja, nem kell hogy tudja, nekem nem ez az igazi. Majd ha rendbe jöttek a dolgok, majd akkor megmondom, mennyivel dögösebb úgy az én szemembe.
- Aludj egy kicsit, sokk volt ez most neked - ölelem magamhoz, egy apró puszit nyomva szőke fejére is. Egyértelműen kissé kimelegszem, ahogy hozzám simul, lábát a combomra emeli, de azért úriember vagyok. nyugtatón cirógatom ölelő karommal, és igyekszem magam is elaludni. Ránk fér egy kis pihenő, aztánmeglátjuk, mit hoz az ébredés.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 10 Júl. - 12:27

Aaron & Leah

- Attól még féltelek, mert ki tudja, hogy mik a határaid. Ha valamikor már nem vagy képes mindezt túlélni, jaj, azt én se élném túl. – Nem vagyok éppen egy romantikus alkat, mint ahogyan ő sem az, és ez nem baj, de most valahogy kibuggyan belőlem a kétségbesés. Tiszta mázli, hogy csak nekem blokkolódott a képességem, mert ha ő sem tudna gyógyulni, ki tudja, hogy annak milyen következményei lennének. A kis szúrás talán nem olyan vészes, elsőre amikor megmutatta, csak simán elképedtem, most viszont nagyon is aggoldalmaskodva figyelem, és hatalmas sóhaj szakad fel a mellkasomból, hogy sikerüla regeneráció. Hiába vagyok most Shannon alakomban, mégiscsak odanyomok egy csókot a szájára, meg kell szoknom, hogy ilyen magas vagyok megint. Legalábbis jó lenne nem megszokni, hanem gyorsan visszaváltozni. Odabújok hozzá, így azért teljes más a póz, de Aaron annyira édes, hogy lazán kezeli a változást, így is átölel, gyengéd velem.
- Oké, végülis te vagy az orvos. Nekem megfelel, hogy vért veszel tőlem. De igérd meg, hogy ha bárki is felelős ezért, nem fogjuk hagyni, hogy... És.. köszönöm, hogy elintézted azt a vadállatot. Egy percig sem féltem, amikor már megjelentél. – Na jó, azért aggódtam érte, mert nagyon rosszul festett szegény, de már bíztam kettőnkben annyira, hogy összefogva el tudjuk intézni az orvost, aki Elena alakomban meg akart erőszakolni. Amikor elájultam, visszaváltoztam Leah-vá, de csak itthon lettem Shannon. Nem értem ezeket az átmeneteket. Az elejét azért mégis, Leah az állandó alakom, és amikor elájulok, megszűnik az alakváltás, de hogyan lettem Shannon megint? Valaki teljesen leblokkolja az erőmet. Ha lehet, akkor jó lenne, ha véglegesen Leah maradna az igazi alakom, hiszen már csak így vagyok igazán önmagam, erre szólnak az igazolványaim is. Vajon Aaron képes ezt megoldani nekem? Orvos, ért a vérhez is, hátha tudna erre hatással lenni. Xavierhez ezért nem akarok ilyen kérdéssel fordulni. Ha Leah lennék, és soha többé nem tudnék átváltozni, engem az sem érdekelne. Akkor legalább boldog lennék, és nem érhetne semmi vész. Vannak előnyei az átváltozásnak, de lelkileg teljesen megvisel, ha a régi életem kerül előtérbe. Bólintok, és de gyorsan ledobom a felsőmet, még a melltartót is, a naciból is kibújok. Így azért más az alakom, de főleg kényelmi megfontolásai is vannak, hogy oda tudjak hozzá bújni. Óvatosan felhúzom az egyik combokat, és rá helyezem, remélem nem okozok fájdalmat, aztán közelebb araszolok, hogy behunyjuk a szemünket. Pár óra alvás lehet, hogy ránk fér. Addigra hátha véget ér ez a rémálom.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Pént. 8 Júl. - 15:31

Aaron & Leah

- Ugyan édes, tudod, hogy ez meg se kottyan - mosolyodom el biztatólag. Hisz emlékezhet, magam is ekképp mutattam be neki a képességem. Egy kisebb karcolás vagy szúrás már fel sem tűnik, főleg, ha csontokat forraszt össze a képességem.
Még is elengedek egy apró, megkönnyebbült sóhajt, ahogy a szobába lép az apró ollóval. Amilyen hangulatban van, a legnagyobb konyhakéssel is érkezhetett volna.
A karcolásra vigyorogva húzom fel a szemöldököm, és ez marad akkor is, mikor erősebben szúr meg, hogy végre kibuggyanjon a vérem. Már valóban fel sem veszem. Persze nem lettem érzéketlen a fájdalomra, de ez messze nem olyan vészes.
Aztán csendesen nézzük, ahogy elzáródik a seb, egy apró mozdulattal dörzsölöm szét az ujjaim között a kicseppent vért.
- Nem vagy szerencsétlen édes - húzom megint magamhoz, újfent puszit nyomva a búbjára. Fura, szokatlan a szőkesége, a változás, de én tudom, hogy az én cseppnyi Leah-mat ölelem, szóval nem zavar a dolog, legalább is nem annyira, mint az első percekben.
- Ne gyártsunk paranoiás elméleteket, amíg nem tudunk semmi fixet. Lehet, de lehet az is, hogy még is allergiás reakció egy eddig ismeretlen anyagtól. Lehet véletlen szerencsétlenség, lehet szándékos dolog. Majd kiderítjük, jó? - simítom végig tenyeremmel a buksiját, hogy aztán csak bólintsak a visszhangzott kérdésre. Igen, hazamegyünk, ott én is jobban érzem magam, meg a lehetőségeim is bővebbek.
- Gyere te kis hisztis - vigyorgok rá enyhítőn, miközben újfent elnyúlok az ágyon, és kinyújtom akarom, hogy könnyebben hozzám bújhasson. Mert tudom,s ejtem, ez most nagyon kell neki, hogy öleljem, hogy kicsit csillapodjon. És így talán az idő is gyorsabban telik. Alig várom, hogy végre a saját házamban lehessek. A saját gatyámban...

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 19 Jún. - 14:20

Aaron & Leah

Tudom, hogy nem szívleli azt, hogy ha nagyon kiborulok, ezért aztán legtöbbször igyekszem ezt visszafogni, de most olyan komoly a helyzet, hogy nem tudok nevetgélve vállat vonni. Muszáj, hogy valahogy kiálljon mellettem, hogy átöleljen, mert így tényleg azt éri csak el, hogy felpattanok, és kiugrok az ablakon. Ő egy erős pasi, tud rám hatni, de fel kell ismernie azt is, hogy mikor van itt az ideje annak, hogy empatikus legyen. Legalább minimálisan. Hiszen véglegesen leszámoltam a múltbéli életemmel, már nem vágyom Shannonnak lenni, ez már egy teljesen másik út. Mégis felnyüszögök, ahogyan egy puszit ad legalább, bólintok, és feltápászkodom.
- Nem akarlak megsebesíteni, de oké, próbáljuk meg. – Körülnézek, és mivel a szobában nem találok semmit, ami erre alkalmas lenne, kimegyek a fürdőbe, ahol a kisollómat tartom. Azért mégse egy késsel akarok nekiesni a pasimnak, még akkor sem, ha most egy picit nyers is volt velem. Visszaülök mellé, és finoman megkarcolom a bőrét. Nem, ez nem lesz elég. Beleszúrom az ujjába, hogy kibuggyanjon a vére. Hatalmasat sóhajtok megkönnyebbülésemben, amikor az apró seb azonnal összeforr, ezek szerint legalább az ő képességére számíthatunk.
- Akkor csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Nem tudom, hogy az a perverz mit adott be. Egyáltalán ő volt? Mintha pontosan tudta volna, hogy mire vagyok képes.. – Még mindig élek a gyanuperrel, hogy talán ez az egész meg volt rendezve, és Aaront is direkt ütötték el. Ha így van, akkor tudják, hogy kik vagyunk, és esélyes, hogy az illetők a múlttammal is tisztában lehet. Úgy tűnik, hogy ez az ügy sosem ér véget.. Ahogyan beletúr a hajába, én is megteszem vele, remélve, hogy nem tol el, hogy nem a saját alakomban vagyok, és nem tudok vele mit kezdeni.
- Semmilyen allergiám nincsen. Próbáljunk meg aludni, és.. este átmegyünk hozzád? – Kérdezek vissza, mivel nem akarok igazoltatást útközben, bár ha belegondolok, ez este is felmerülhet. De most nem tudok jobbat. Odabújok hozzá, és várom az ötletét. Attól félek így is nagy veszélyben vagyunk, ha valaki a nyomunkban van... Nem szoktam én hozzá, hogy gondolkozzak, vagy hogy döntéseket hozzak. Egy kiadós hempergés talán oldaná a feszültséget, de Aaron nincsen jól, és nem is biztos, hogy kívánna ebben a formámban..

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Hétf. 6 Jún. - 16:18

Aaron & Leah

- Igen - bólintok helyeslőn a visszakérdezésre. Lehet, hogy sérti a kijelentésem, de én így látom a dolgot. Persze lehet, magam is kiborulnék, ha elveszne a képességem, de igazából anyámtól bőven elég hisztit láttam, hogy ne tudjak türelmes lenni a dologgal szemben. Lehet higgadtan aggódni és kétségbeesni is, de a női hisztérikát nem viselem túl jól, főleg nem ilyen állapotban.
A kirándulással kapcsolatos infókra viszont csak bólogatok, jelezve, hogy hallom és figyelek is. Ugyanakkor nincs sok hozzáfűznivalóm. Nem mintha nem tudnék mit mondani, de azt hiszem, Leah-nak most épp elég a maga gondja, nem akar még hallani arról, miféle mutánsok és emberek léteznek. Talán majd egyszer, majd máskor. Majd ha túl vagyunk ezen a problémán, hisz egyszerre csak eggyel jó foglalkozni.
- Hozz valami éles kis szerszámot, egy ollót, egy kést és meglátjuk - vonom meg a vállam a saját képességemmel kapcsolatban, miközben egy puszit nyomok a feje búbjára. A színe más, a tapintása más, de az illat akkor is Leah-é.
- Egy kis vágás, még ha nem is gyógyul, nem vészes. De legalább kizárhatunk egy lehetőséget - teszem még hozzá, ha esetleg nem értené a dolgot. Rajtam egy sebtapasz is segít, de valóban jó lenne tudni, egyéni vagy csoportos a baj.
- Valószínűleg valamiféle kábítószert adott be, úgy értem elkábítót. Mint amit altatásnál használnak - fejtem ki, szabad kezemmel a hajamba túrva. Na igen, most jó lenne, ha eltettük volna azt a fecskendőt, de igazából nem is volt szem előtt, meg nem is gondoltunk rá. Minek, akkor még nem volt semmilyen jelentősége, nem utalt semmi arra, ami most fennáll.
- Van valamilyen allergiád? Gyógyszerre, vegyszerre, bármire? - sorolom, ami eszembe jut. Mert mi van, ha ez valamilyen extrém allergiás tünet? Bár efféléről még nem hallottam, de nem lehetetlen. Miért is lenne az?
- Ha kicsit lehiggadsz, ha kicsit jobban leszek, hazamegyünk. Ott veszek tőled vért és megnézzük, jó? - vetem fel egy sóhaj és szájhúzás elegyével. Nem volt igazán szándékomban bárkinek is megmutatni az otthoni magánlaborom, de Leah-t sem hagyhatom így, kétségek között. Meg hát valljuk be, izgatja a tudós fantáziám a történés.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 5 Jún. - 12:00

Aaron & Leah

- Hisztizek? – Kérdezek vissza, és átkarolom magam a kezeimmel, felhúzva a térdeimet az ágyra, ráhajtom a fejemet, és próbálok nem hüppögni. Lehet, hogy ehhez az alakomhoz nem is illene, de most nagyon nehezen tudom visszafogni a kétségbeesésemet. Tudom, hogy általában próbál segítőkész lenni, de a maga nyers módján teszi, ami most nagyon nem esik jól. Csak azért nézem el, mert tudom, hogy ő testileg sérült, és nem arra figyel, hogy megválogassa a szavait, előbb regenerálódnia kéne, míg én összeomlok hirtelen gyorsasággal. Inkább megpróbálok lenyugodni, és csak simán hozzábújni, remélve, hogy nem nyomom meg túlzottan a frissen gyógyult bordáit, hiszen teljesen összetört, még bőven órák állnak előtte, hogy teljesen felépüljön.
- Gondolhatod, hogy mi sem arra készültünk. Valami állat előre megtervezte, hogy összegyűjt minket. – Azért mégis megremegek, ahogyan legalább puszit ad, igen, erre van most szükségem, hogy így is elfogadjon. Szőke tincseimet az álla alá fúrom, szinte dorombolok, mint egy macska, és állatira hálás vagyok, hogy nem lök el magától. Lehet, hogy én vagyok annyira felszínes, hogy ha neki teljesen megváltozna az alakja, nem tudnék vele mit kezdeni..
- Egy nagyobb hatalmú mutáns akart kezdeni velünk valamit, de hogy miért.. arra már nem emlékszem. – Emelem fel a fejemet, hogy ránézzek. Ráncolom a homlokomat, sosem az eszemért voltam híres, de az igaz, hogy amióta Leah bőrében vagyok, már próbálok nem dinka prosti lenni. Most nem is merem Aaron megcsókolni, örülök, hogy legalább velem együtt gondolkozik, és legalább a kezemet szorongatja. Nem tudom, hogy valaha visszaszerzem e a valódi alakomat, hiszen én már csak Leah-ként tudok létezni. Mintha újjá születtem volna, valahogy így érzem. Engem már az se érdekel, ha nem is tudnék alakot váltani, de úgy érzem magamat tényleg önmagamnak.
- Kipróbálhatju, hogy nálad mi a helyzet, de talán esetedben nincsen baj. A kórházban... az a fickó elkábított... Elájultam, és már Leah-ként tértem magamhoz, de ugye nekem már az az alap alakom, lehet, hogy ő adott be valamit, ami fokozatosan megölte a képességemet.. – Másfelé nem jártam nélküle, nem értem senkihez, és nem mentem be sehova. A folyosói fogasok egyikéről akasztottam le a kabátot neki. Csak ott lehet a bibi, annál az orvosnál, aki elkábított, és meg akart erőszakolni. Mintha... tudta volna, hogy én nem is Elena vagyok... Kék szemeim lassan tágra nyílnak, lehet, hogy Aaront is direkt ütötték el...?

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szomb. 28 Május - 8:53

Aaron & Leah

- Ha hisztizel, akkor csak azt éred el, hogy megfájdul a fejem és én is morcos leszek, édes! - morranok rá tanító bácsi jelleggel. A becézés pedig most teljesen szándékos és kigondolt, hisz látom, sejtem, mennyire megrendült most, egyértelmű, mennyire kétségbe van esve. A kérdés az, csak a képessé eltűnése okán, vagy azért is, mert ebben az alakban mutatkozik előttem? Pedig tudhatná már a buta cica, hogy régóta nem csak a kis ártatlan barna kinézet miatt vagyok vele. Persze az keltette fel az érdeklődésem, és a vágyam is rettentően szítja, de nem hinném, hogy csak ez tartana minket együtt már több, mint egy éve, figyelembe véve a távolságot is.
Ártatlan barnákat a városban is leltem volna bőven eleget, benne van valami, ami mellette is tart, és nem gondolom, hogy ez a külalakváltozással eltűnne.
Pont ezért fogom meg a kezeit, mintegy biztatva, legalább miattam ne parázzon, marad így is épp elég baj. És azt hiszem, csak belelépek a százas körbe, hisz ragaszkodó bújása sejteti félelmeit. Ugyanakkor feledteti finomságát, alig begyógyult bordáim még érzékenyek, ajkamba harapva fojtom el fájdalmas nyögésem, nehogy még emiatt is kiboruljon most nekem.
- Érdekes kirándulásaitok vannak - mormogom csak úgy az orrom alatt, miközben apró puszit nyomok a homlokára vigasztalón. Kissé fura, hogy más a termete, kezei is picit nagyobbak, alakja is teltebb, de azt hiszem, egyelőre jobb, ha úgy teszek, mintha mindebből semmit sem vennék észre.
- És kiderült, hogy ott mi lehetett a gond? - kérdem, mert a dolog elgondolkodtató, kiindulásnak pedig jó lehet, bár félek, a mi ügyünkhöz nincs köze, vagy Leah nem fog tudni mondani semmi hasznosat.
- A te képességed látványos édes, egyből feltűnik a változás. Az enyém észrevétlen zajlik, lehet az is leállt, legfeljebb nem tűnik úgy fel, mert a sérülések java már begyógyult. De tételezzük fel, hogy csak nálad van gond. Amíg nem jöttünk haza nem volt gond, a kórházban is működött. Ugyanakkor azonkívül csak a taxiban voltunk meg itt. Menjünk lépésről lépésre, hátha találunk valamit. Merre jártál, mi volt a kórházban, amíg nem voltál mellettem?
Igen, így a jó, okos. Mindent lépésről lépésre végigjárni. Lehet kapott valamit, érintkezett valakivel, de csak némi spéttel jöttek ki a tünetek. Nem tudom, efféléről még nem nagyon hallottam, az orvosin meg végképp nincs olyan óra, ami a mutánsok képességvesztésének lehetőségeiről szól. De talán így Leah is higgad egy kicsit és inkább a gondolkodásra fordítja az idejét, mintsem a kétségbeesésre.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Kedd 24 Május - 20:51

Aaron & Leah

El sem tudom képzelni, hogy mi lesz velem, ha Aaron ebben a formámban meggyűlöl. Nem így kellek neki, és ha nem tudok visszaváltozni igazi önmagammá, hanem ez a régi selejt lesz a szeme előtt, akkor csakhamar elveszti majd a vágyat, amely kettőnk között éledt, és ki fog dobni. Lehet, hogy eddig is kétségei voltak velem kapcsolatban, de most már végképp ez volt az utolsó csepp. Nem, valamit tennem kell, azon felül, hogy nem tépem ki a szőke tincseimet. Már egészen elfelejtettem, hogy kék volt a szemem, annyira megbarátkoztam a barnával. Ami egykor tetszett magamban, hogy nagyok a melleim, széles a csípőm, most annyira furának hat, tisztára még a helyigényem is megnő, mintha szédülnék minimum. Behunyom a szememet, erőlködöm, de semmi. Csoda, hogy nem kezd el vérezni az orrom. Kinyitom végül, és visszapillantok Aaronra, mintha egy idegent látnék, holott tudom, hogy megértő, pedig ő az akinek ez furcsább lehet.
- De... nem... megy! – Nyüszítem egész Leah-san, legalább a stílusom megmaradt, bosszankodva forgatom a szememet, de mégiscsak felsegítem Aaront. Nem merek most ránézni, de ő mégiscsak a kezeim után nyúl, holott fordítva lehet, hogy lennék olyan önző, hogy ne akarjam ugyanezt. Így meglep a dolog rendesen, rákulcsolom az ujjaimat az övére, és hirtelen lendülettel hozzábújok, és eszembe se jut, hogy talán fájdalmat okozok.
- Volt. Amikor a mutáns birtokokon elmentünk nyaralni a sulival, akkor kerültünk egy olyan szigetre, ahol nem működött. De nem csak az enyém, a társaimé sem. Most viszont... te gyógyulsz, csak velem van valami... – Pillantok rá fel, végülis ő az orvos, meg az egyetemista, hátha van valami világmegváltó tuti ötlete.. Mert én most enyhén kétségbeestem...

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Pént. 20 Május - 16:39

Aaron & Leah

Sok ez így egyszerre. Nem vagyok egy hülyegyerek, sőt, de ez most hirtelen nekem is sok. Épp elég összerakni magam a sok sérülésből, a beadott fájdalomcsillapítótól kissé kókadt vagyok, nehezen tudok most ésszerűen és főként okosan gondolkodni.
Leah problémája még is rákényszerít, vagy rá kell hogy kényszerítsen, mert ez tényleg baj. És nem feltétlen azért, mert a szőke mivolta nem annyira vonzó számomra, mint a barna, amit megismertem.
- Nem tudom édes, de kérlek, ne kezd hisztérikázni - sóhajtom, és bár tudom, nem vagyok most túl kedves, még is jobb, mintha pofon vágnám. Mert tartok tőle, ha nem állok hidegen és józanul a dologhoz, tényleg átcsap hisztisbe. Azt pedig kifejezetten rosszul tűröm, még tőle is.
Közben azért nem csak az agyam igyekszem működésbe hozni, hanem az izmaim is. Óvatosan bár, de felüléssel próbálkozom, valami háttámlafélét keresve, akár az ágy részeként, akár a falat, csak hogy valaminek nekidőlhessek. Közben persze azért a szükségesnél jobban rá is játszom, hogy eltereljem a szöszi figyelmét az idegösszeroppanásról, helyette saját esetlenségem helyezzem előtérbe. Talán úgy nem csak magára figyel, hanem rám is.
- Ne essünk kétségbe, mert az nem a legjobb tanácsadó - vállalom fel az okos szerepét, miközben igyekszem megfogni a kezét legalább, akár mindkettőt, attól függően, hogy tudok helyezkedni és mit tesz ő.
- Gondolkodjunk ésszerűen vagy legalább is próbálkozzunk. Volt már hasonló veled? Bármikor, akár Leah-ként, akár.. Shannon-ként?
Olyan idegen nekem ez a név, olyan fura. Kissé bizarr is, mert hiába tudom, hogy ő Leah, hiába ismerősek a gesztusai, mimikája, még sem ő. nah, még a végén én is skizo leszek!

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 15 Május - 20:09

Aaron & Leah

Örülnék én már ha a srác ott tartana, hogy markolássza a fenekemet, de még többet is. Magától értetődő módon mindig ott lyukadunk ki, de ez nem csak felületes testi vágy, én tényleg szeretem őt, és talán ő is engem, de imádok vele hemperegni. Nem olyan, mint bárkivel korábban, ahol csak a gyorsaság és a kielégülés volt a lényeg. Vele minden perc igazi kincs, úgy tűnik előjön a romantikus énem mellette, ahogyan megtanít arra, hogyan is élvezem ki mellette a szerelmeskedést, hol elnyújtva, hol extrém helyeken, pózokban kipróbálva. Sajnos nem tartozik ide az az eset, amikor halálos sérülésből kell kilábalnia, annyira még én sem vagyok perverz, sokkal inkább aggódok érte, ezért kiszolgálom amennyire csak kell. Most nincsen jobb ötletem, mint hogy Scott gönceibe öltöztessem, ami szintén nem az övé, de talán majd átmegyünk hozzá, és ott átöltözhet, remélem már tényleg gyorsan összekapja magát. Mellettem még sosem sérült meg, így nem tudom a gyógyulási képesség tempóját. Egyszer megmutatta, megvágva magát, az ott gyorsan eltűnt, szinte pillanatok alatt, de abból nem tudok kiindulni, valóban úgy tűnik, hogy a sérülés komolyságától is függhet a gyorsaság. És ekkor jut el a tudatomig, hogy ki is vagyok most külsőleg. Shannon visszatért. Tisztára mint egy elcseszett Dr. Jeckyll és Mr. Hyde szitu. Nem akarok többet már a régi önmagam lenni. Kezd rendeződni az életem, végre magamért kellek valakinek, úgy ahogy vagyok. De most ez..
- Nem tudom. Megint.. Shannon vagyok, és hiába próbálok alakot váltani, nem megy. Se Leah, se más csajra... Mi történik veleeem? – Rogyok le a földre, és a tenyerembe temetem az arcomat. Még a tenyerem is nagyobb, mint volt. Minden porcikámban a régi vagyok. És még csak ötletem sincsen, hogy hogyan. Arra már gondolni sem merek, hogy mi lesz most velem, hiszen nincsen Shannonként semmilyen igazolványom, semmim... Most mi lesz?
- Azt hittem, hogy már soha többé nem találkozom vele, most miért kell ezt...? - Nézek fel az ujjaim között a srácra, biztosan totálisan csalódást okozok, hogy így kiakadok, és tudom, hogy a szőke énem nem is tetszik neki, most biztosan meg fog undorodni tőlem.. Viszont a nyüszögő hang, amit kiadok kínomban, ha hangszínre nem is, de stílusra Leah-t idézi. Legalább valami...

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szer. 11 Május - 19:04

Aaron & Leah

Noha nagy a kísértés, most nem vagyok annyira léha hangulatban, hogy finoman rámarkoljak a felém ringó kerek popsira. Illetve hát a gondolat megvan, talán az erő is meglenne, de azt hiszem, most jobb, ha hagyom a testem regenerálódni, és nem csoportosítok át egy adagnyi vért jelenleg épp szükségtelen helyekre. Legfeljebb szemem gyönyörködtetem a látványba, már amennyire a behúzott függönyök engedik. De nem is baj az, jól esik ez, legalább a szemeim nincsenek túlerőltetve, nem súlyosbítjuk fejfájással a helyzetet.
Annak viszont kifejezetten örülök, hogy lekerülnek rólam a fertőtlenítő szagú kórházi cuccok, a bőröm is fellélegzik kissé. Egy kellemes tus jó lenne, lemosni a port, a szagot, kissé átdörzsölve rózsálló bőröm. Mert igen, jól látja Leah, a nyílt sebek lassanként összeheggednek, a kék-zöld foltok látványosan szívódnak felfelé, visszaadva bőröm eredeti napsütötte színét.
Érzem én is, hogy jobban vagyok, bár gyenge és fáradt, de legalább már nem sajgok úgy. Így kellett volna már az elején, egy nyugodt szoba, csendes ápolás. Nem a kórházi csatatér, a félsz, hogy fény derül mindenre.
- Ez továbbra is más gönce - húzom el a szám lehunyt szemmel, ahogy ügyesen rám ad egy boxert. Nem vagyok bacifóbiás, az én helyzetemben hülyeség is lenne, de talán nem úrizálás, ha a saját gatyámban szeretek tespedni. Persze ha ló nincs...
- Ne visíts, édes - nyögök fel, tenyerem a homlokomra simítva, ahogy Leah valami riadalomnak ad hangot. Bár.. igazából ez nem is egészen az ő hangja...
Meglepetten nyitom ki a szemem, igyekszem látni a sok sötétség utána félhomályban. Aztán már emelkedem is, persze nem ugrálok még, de legalább az alkarjaimra támaszkodva könyökölök az ágyon, miközben a tükör előtt sápítozó szőkét figyelem. Nem teljesen idegen, találkoztunk már, mikor először feküdtünk le egymással. "Ő" segített túllendülni a holtponton, de Leah azóta se vette fel, még játékból sem.
- Hogy érted, hogy nem tudsz? - húzom össze a szemöldököm, inkább erőltetetten gondolkodón, mintsem ijedten. Egyelőre még nehezen forog az agyam, még kell egy kis idő, míg összerakom a kirakós darabjait.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Hétf. 9 Május - 10:30

Aaron & Leah

Teszek-veszek körülötte, de csak szépen halkan, hogy ne hasítson bele még fejfájás is. Most nyugalomra van szüksége. Be is sötétítek, hogy mielőbb álomra tudja hajtani a fejét, és csak a hűvös kendővel térek vissza, amivel megtörölgetem a homlokát. Tudom, hogy mondta, hogy a láz itt most nem szabad, hogy ijesztőnek tűnjön, a gyógyulási folyamat része. Nem ismerem Aaron korlátait, így hinnem kell abban, hogy teljesen fel tud épülni. Leülök mellé az ágyra, hogy felitassam a nedvességet a bőréről, de akaratlanul is elmosolyodom, ahogyan arra utal, hogy még ilyenkor is megnézne valami dögös ruházatban.
- Azt elhiszem édes, csak előbb kapd össze magadat. Én itt leszek, segítek. – Már lényegesen jobb az állapota, mint a kórházban, igaz, kifele menet még a kezét is sikeresen eltörte pluszban. Talán pár óra még, és már talpra is tud állni. Estére akár hancúr is lehet belőle. Én aztán semmi jónak nem leszek elrontója. Sőt, tulajdonképpen vele tudok egyedül önmagam lenni. A keze ügyében vagyok, tehát ha véletlenül meg akarná simogatni a hátsómat, csak tessék!
- Hogyne. – Bólintok, és elkezdem kigombolni a felsőjét, és kiemelem a ruházatból. Ha fel tud ülni, akkor még a kórházi pizsamát is lehúzom róla, teljesen lemeztelenítem. Gyorsan elviszem a közeléből, hogy ne frusztrálja, és csak magamban szisszegek, hogy szegény hogy néz ki, de tényleg bizakodó vagyok, hiszen a szemem láttára kezd rózsaszínné válni a sebszél, tehát valamit mégiscsak tudhat a srác. Azon gondolkozom, hogy a szobatársaim közül melyiknek lehet hasonló mérete, mint Aaronnak, és arra jutok, hogy Cameron olyasmi kaliber. Talán majd valahogy kimagyarázom, hogy miért vettem el tőle alsóneműt, meg hasonlókat, de mivel másfél napig még nem tér vissza, ez most még távolabbi gondnak tűnik. Visszatérek ismét, és ráadom a boxert. És ekkor veszem észre, hogy magasabb vagyok, mint az előbb, és a mellem is látványosan nagyobb. Lenézek a hajamra, és a szemem elé húzok egy tincset. Szőke! Neee! Felpattanok a srác mellől, és bámulok be az ovális tükörbe. Ez kétségkívül Shannon!
- Neee! Mi történik velem?! Aaron! – Nézek rá kétségbesetten. – Nem tudok visszaváltozni...! – Behunyom a szememet, koncentrálok, de semmi. Hová tűnt Leah? A hangom is a régi, picit mélyebb is mint a dallamos Leah-hang. Mi a fene történt? Kétségbeesetten omlok le az ágyra, és a tenyerembe temetem az arcomat.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Csüt. 5 Május - 18:44

Aaron & Leah

Nehéz eldöntenem, főképp ebben a kába állapotban, Leah jószívű ápoló, vagy gondoskodó anya szerepben tündököl épp. Persze azt tudom, nem szándékos a dolog, sokkal inkább ösztönös ez, és bár ágálhatnék ellene, valahogy most jól esik. Amúgy sem épp leányálom egy komolyabb sérülésből feljavulni, merthogy az én helyzetemben ez inkább javulás mintsem gyógyulás. De egy ilyen összetett sérülésnél, főképp ha közben beizzít még egy macerás kórházi affér is, végképp megvisel a dolog. Sajog mindenem, noha tudom, érzem, ezek már főképp utózöngék, a veszélyes belső sérülések rég elhárultak, a csontok nagyjából összeforrtak, immár főként csak erősödnek. Még sem napsütéses nyaralás a dolog.
- Egy csini nővérruhát, mély dekoltázzsal? - vigyorodom el a kérdésre, talán egy leheletnyit sikerül felidéznem a szokásos pajkosságból. De ennyire futja csak, le is hunyom a szemem, ahogy újfent végigfut testemen egy gyengeségi hullám.
Nem is hallom, mikor megy ki a szobából, se azt, mikor tér vissza. Talán az ájulathoz hasonló állapotban lebegek, noha magamról tudok, a külvilág, a múló idő nem jut el hozzám.
Csak mikor valós az inger, mikor kellemes hűvösség simul homlokomra nyitom fel a szemem, elsőre kissé homályosan érzékelve a környezetem, majd fokozatosan kiélesedve ismerem fel azt a szépséges arcot.
- És a szerkó? - kérdem ráspolyos hangon, nyelvemmel enyhítve kiszáradt szám feszességét.
- Vegyük le ezt a göncöt jó? Gyűlölöm a kórházi szerkót, a más ruháját meg pláne - emelem erőtlenül kezem, mintha csak végig akarnék inteni magamon. De remélhetőleg a valós mozdulat nélkül is érti, mire gondolok. Aztán már arra koncentrálok, hogy ahol kell kissé megemelhessem magam, hogy még se neki kelljen, annyira nem vagyok pehelysúlyú és ő sem súlyemelő.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Kedd 26 Ápr. - 20:44

Aaron & Leah

Nem érnék vele semmit, ha most hirtelen Aaron ellen fordulnék. Szeretem őt, úgy hogy van, pontosan tudom, hogy nem egy makulátlan jellemű alak, mint ahogyan én sem vagyok az. Ez számomra már elvi kérdés, hogy rám odafigyel, most is megmentett, így nincsen miről beszélni, értem az indokait, miszerint egyértelműen tanu lenne. Nyilvánvaló, hogy nem csak minket buktatna le, hanem más lányokkal is megtenné, amit velem akart. Már csak az a kérdés, hogy a céda Elenát nem kéne e valahogy felvilágosítani, hogy meg akarták erőszakolni. Végül elengedem magamtól a kérdést, a lány úgy tűnik elég nagy cafka, és a közbejárásom nélkül is megtalálja majd a következő fickót, aki majd rámászik. Elég provokatív, kicsit magamra emlékeztet. Ám én nem vagyok Leah, mármint az eredeti Leah, hogy másoknak legyek az angyala. Nincsen kedvem vitatkozni arról, hogy miért itt vagyunk, jelenleg New Yorkban tanulok, és az volt a leglogikusabb, hogy ha nem ingázom a birtokról, hanem kiveszek egy szobát, most ez így sikerült, hogy három fiúval, na de már nem vagyok a régi, hűséges tudok lenni Aaronhoz. Olykor együtt tévézünk este, de amúgy ennyi, mindenki a saját szobájában az úr. Miután odasegítettem az ágyamra, mellé gugolok, hogy segítsek lehuppanni. Lehúzom a cipőit, hogy mellette maradjak, amíg bekómál. Egy pohár vizet nem ártana hoznom,
- Hozok édes. Mást nem kérsz? – Simogatom meg az arcát, de talán most nem erre van szüksége, én mégse akarom gyengédség nélkül hagyni. Nekem elég egy pohár kóla, de neki csak én kellek. Vagy.. hozzak valami italt? Nem is tudom hirtelen, én és az egészségügy. Csak ki kell várni, és Aaron magától meggyógyul. Amíg tűnődik a válaszon, addig gyorsan felpattanok, és kiszaladok a közös konyhába, hogy egy konyharuhát benedvesítsek, és azzal menjek vissza. Ha már ott vagyok, akkor aggódó csücsörítéssel törölgetem a homlokát, kérdőn végigmérve, hogy miben segíthetek még.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szer. 20 Ápr. - 16:05

Aaron & Leah

Értékelem, hogy Leah nem kezd el hisztérikázni, meg az élethez való jog elvéről papolni. Az ilyen görény nem rendelkezik ezzel a joggal. Aki képes rámászni egy nőre, annak kedve ellenére, az eldobta magától az élethez való jogát. És persze továbbra is ott a lehetőség, hogy látta Leah képességét, és esetleg a későbbiekben eljárna róla a szája. Szóval erről ennyit.
Amúgy se igen lenne most erőm és kedvem a témát boncolgatni. Egyelőre minden maradék energiám felemészti, hogy kijussunk a kórházból, a sikeresen fogott taxi hátsó ülésére már félholtként rogyok be. Fáj mindenem, lassan kezd múlni a beadott gyógyszer hatása. És persze dolgozik a képességem is, a testem apránként helyrehozza magát, viszont ez pokoli energiákat emészt most fel bennem.
Ebben az ájulatközeli állapotban nem is nagyon figyelem, hova visz a taxi, igazából csak akkor kezd gyanús lenni, mikor liftbe szállunk. A mi házunk kertes, ott max lépcső van az emeletre, de az is már bent. Nem lift...
Félárbócos szemhéjak mögül figyelem az idegen lakást, a berendezést, a széthagyott holmikat és lassan összeáll a kép. Az a fránya albérlet, ahol Leah más srácokkal lakik együtt.
Halk morranással tudatosítom, hogy észleltem végcélunk és hogy nagyon nem tetszik, hogy itt kell lennem, hogy egyáltalán ő is itt van. Mármint nem hogy velem, hanem hogy másokkal.
De továbbra is túl gyenge vagyok most ahhoz, hogy a szokásos habitusommal lépjek fel. Mint egy törékeny porcelánbaba óvatoskodunk egyre beljebb, szerencsére a falak elég közeliek, hogy óvatosan ott is támaszkodhassak, míg végre be nem érünk a szobájába, le nem zúghatok végre egy ágyra. Ez kellett volna már a legelején is, nem az a fránya kórház!
- Azt hiszem, aludni fogok... Hozz vizes ruhát és ne ijedj meg a lázamtól - mormogom száraz szájjal. Mintha egy egész homokozót benyaltam volna, olyan érzés most. Persze tudom, folyadékveszteség, satöbbi. Meg persze a láz, amivel a testem önkéntelen is védekezni akar a fertőzések ellen. Mert ez így egyben sok volt még nekem is. Persze belehalni nem fogok, a felépülés se tart tovább néhány óránál. De azért a normális reakciók még megvannak. Nem sérthetetlen vagyok, pusztán jóval gyorsabbak és erősebbek a reakciók.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 17 Ápr. - 10:39

Aaron & Leah

Nyögdécseklve nyúlnék Aaron hóna alá, hogy együtt kibicegjünk innen, hiszen a lábujjaim szinte eltörtek a brutális rúgástól, de a cukimnak más tervei vannak. Szótlanul fonom karba a kezeimet, hogy közelebb sasszézzak az ajtóhoz, amely még résnyire nyitva áll, onnan figyelem, hogy nem közeledik-e senki. Nem válaszolok, tudom, hogy csak aggódik értem, ahogyan én is tettem érte. Korábban soha nem aggódtam senkiért, Leah halála indított el nálam valami olyan kapcsolót, amely után igenis képes voltam közelebb engedni másokat magamhoz. Tatjana volt az első, utána sorban következtek az x-birtokon élő barátaim, de leginkábbb Aaron volt az, aki a jeges felszín alatt megtalálta a szívemet. Odafigyel, egyengeti az utamat, és ami a legfontosabb, nem engedi, hogy ilyen csúfságok megessenek velem. Régen ha valaki rámmászik amikor ájult vagyok, meg sem kottyant volna, amolyan mindegy kategória. De most már kezd normalizálódni az életem, már van vesztenivalóm. Aaron úgy tűnik nem akar tanut hagyni, amin nyelek egyet. Tudtam, hogy van egy bizonyos sötét oldala is, de eddig nem érdekelt. Őszintén szólva most sem zavartatom magamat, csak az emberölés tényén rezzen meg az arcom. Viszont egyetértek vele. Perverz, mintha mi nem azok lennénk. Viszont ez az alak elég durván..
- Ahogy jónak látod édes, másoknak se ártson ez a szemét. – Most már tényleg alányúlok, látom, hogy még mindig remeg a fájdalomtól. Miután már utcai ruhában van, nem lesz feltűnő senkinek, így el is indulunk kifelé. Senkivel nem találkozunk, vélhetően ezt tudta a perverz doki is, eléggé elhagyatott ez a folyosórészlet, a sikolyomra sem figyelt fel senki.
A lépcsősor mellett azért találunk egy akadálymentesített lejtőt is, amin a tolókocsisok közlekednek, így nem kell behajlítania a térdét, visz minket lefelé a lendület. Csakhamar leérünk, én pedig minden erőmet összeszedve tartom az ő súlyát is. Leintek egy taxit, végül ebben is szerencsénk van. Hátulra bepakolom a kedvest, én pedig mellé ülök a másik oldalról, nem kéne, hogy a taxisofőr még mustráljon is, ha az anyósülésre huppanok. Ma többen akartak meghúzni, mint amennyire Aaronnak szokott harci kedve lenni. Ez pedig nagy szó. Mivel a város szélén vagyunk, sokáig tartana, míg Aaronhoz érnénk, ezért a saját címemet mondom be, a lakást, amit bérelek azzal a három sráccal, akikről tudom, hogy a hétvégén mindenki hazautazik, ezért most nincsenek ott. Aaron tárcájából fizetek, amint ott vagyunk, a sofőr nem kérdez semmit, neki mindegy. Felérünk a lifttel, és már nyitom is neki az ajtót.
- Mindjárt ledőlhetsz szivi, csak tarts még egy kicsit ki. – Itt már tud támaszkodni a fal mellett. Rövid előszoba után egy kisebb nappaliba érünk, nekünk amolyan közös helység, van konyhapult, hűtő, innen nyílik mindenkinek a szobája, meg a közös fürdő. Bár már itt is leülhetne a kanapéra, inkább mutatom a saját szobámat.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Kedd 12 Ápr. - 16:11

+18

Aaron & Leah

Na igen, sokszor épp elég a határozott fellépés ahhoz, hogy összezavarjuk a másikat. Bár sejtem, most az összezavarásban sokat segít ramaty állapotom. Mert hát, valljuk be, azért elég röhejes is az egész. Alig állok a lábamon, nem épp úgy nézek ki, mint aki képes lenne ledönteni a dokit. De szavaim, durvaságom, ami valljuk be a pillanatnyi helyzetben még mindig finomnak mondható, némiképp javít a fellépésemen, épp eléggé összezavarva az ipsét ahhoz, hogy rám terelődjön a figyelme, békén hagyva Leah-t. Bár nem tudom, mi is legyen a következő lépés, nem is kell nagyon agyalnom rajta, a drágaság megoldja helyettem. Pici talpai csattannak a pasas tarkóján, és úgy tűnik, ügyeske is, mert padlót fog a perverz. No igen, azért ha az a két kis lovaglásban erősödött láb rúg...
- Így engedjelek én el? - morgok halkan, bár igazából csak olyan megszokott zsémbesség ez, mintsem valódi szidás. Ugyanakkor hiába rohanna már is Leah, eltolom támasztékot kínáló kezét, és a szoba sarkában pihenő kis szekrényhez lépek. Egy-két fiókot kihúzok, mire meglelem a sterilbe csomagolt fecskendőt és mellette a tűt. Rutinosan tépem fel a zacskókat, de nem keresek bele tartalmat, levegőt szívok a tubusba, majd rátolom a tűt és az elélt pasihoz lépek. Fogaim összeszorítva fordítom a fejét, megkeresve a füle mögött futó vastagabb erőt. Nem mindegy, milyen eret talál meg az ember, a legkönnyebb a combon lenne, de az túl nyilvánvaló és vetkőztetni is kell. Itt meg takarásban van, nehezebben észrevehető. Gondolkodás nélkül döföm a tűt a vénába, határozottan nyomva bele a levegőt, aztán eldörzsölöm a tűszúrás nyomát, még a haját is rásimítom Aztán a zsebembe rejtem a használt cuccot, a csomagolásával együtt és csak eztán fogadom el a rám váró Leah-t támasztását.
- Nem kellenek tanuk, és amilyen perverz, nem is érdemel többet - vonom meg a vállam egy grimasz kíséretében, ami most a testemen végighullámzó fájdalomnak szól. Embert öltem, na és? Egy mocskos perverz állat volt, aki képes lett volna rámászni egy idegen nőre. Emellett nagy eséllyel megtapasztalhatta Leah képességét.
A lépcsősor viszont már elveszi a jókedvem, azt a picit, mit a bosszú hozott. Összeszorított fogakkal lépegetek le, ügyelne, nehogy elessek, hisz tudom, így is épp elég nehéz vagyok a törékeny lánynak.
- Ha igen, csak pofozz fel. De azért addig még kibírom, míg beülhetünk egy kocsiba - motyogom, egy pillanatra enyhítve állkapcsom szorításán. Aztán már az utcát kémlelem, jó lenen mihamarabb felszívódni. De legalább egy kórház környékén mindig akad taxi is, hol sietve hozva egy aggódó rokont, hol látogatási idő végén vadászva az utasokra.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 10 Ápr. - 17:08

Aaron & Leah

Összeszorítom a számat, ahogyan érzem, hogy letépődik a bugyim, ha moccanni akarok, és lépni, akkor hamarosan eljön az idő, ám Aaron mégiscsak ideér a maga esetlen, összetört valójában. Szegénynek még a keze is eltört a liftben, ahogyan behúzott annak a másik idiótának. Ez a kórház Elenára gerjedő perverzekből van összerakva? Nem is tudom. Imádok Aaronnal hemperegni, mert az egy saját döntés, és a múltam kapcsán tudom, hogy milyenek is a pasik, én sem voltam egy fedhetetlen nőszemély, már azonban bőven lenyugodtam, és nem érdekem, hogy csak úgy lélektelen szexben legyen részem, csak mert a külsőm folytán megtehetem. Tudom, hogy nem vagyok az a mellkidobós szőke bombázó, bőven elég, ha kislányos bájom Aaronnak gerjesztős, ám így is bőven vannak, akiknek bejövök, talán valami törékeny, egzotikus porcelánbabát látnak bennem.
A pasim szavaira még mindig nem moccanok meg, a korábbi sikolyom elegendő volt ezek szerint, hogy tudassam vele, hogy még élek, és nagyon is ellenemre való az, amit éppen művelni akarnak velem. Remélem, hogy ezek után nem lesznek gátlásaim a szex tekintetében, mert még csak az kéne. De ez hülyeség, még nem történt semmi, csak a bugyim bánta, meg talán egy kicsit oda lettem vágva erre az ágyra. A kloroform már kezdi a hatását veszteni, és ha egy kicsivel több lélekjelenlétem lenne, biztosan nagyokat vigyorognék Aaron domináns fellépésén, nekem tényleg ő az alfa. A fickó, aki eredetileg Elenát akarta leteperni, majd beéri velem, felnéz, és hátat fordítva többen le, hirtelen köpnyi-nyelni nem tud a hirtelen támadt fenyegetéstől, s látva, hogy Aaron nincsen éppen a legjobb bőrben, hihetlenkedve hápog, nem tudva, hogy mit kezdjen a helyzettel. Na ekkor rúgok. A hátamra gördülve, páros lábban a tarkóját. Remélve, hogy eltalálok valami ideggócot, amivel kiüthetem. Aaron ehhez jobban értene, de hát ő szemben van, és nála most bőven elég a fellépés. Szerencse, hogy cipőben vagyok, mert az még rásegít, de még így is úgy érzem, hogy menten letörnek a lábujjaim, a fickónak kőkemény feje van, de nagyon eltalálom, azonnal összecsuklik, én meg fogösszeszorítva pattanok le az ágyról, és húzom fel a nacimat.
- Édes.. ez nagyon nem a mi napunk. Húzzunk innen, de gyorsan. – Szaladok oda hozzá, bár iszonyatosan fáj a lábam. A hóna alá nyúlok, és kikukkantok a folyosóra. Aaron már úgy tűnik az új ruháiban van, most nem fogunk szarakodni a tolókocsival, kibicegünk. Elméletileg a kórház minden szintjén van egy kijárat, amely lefelé vezet, és nem lehetünk olyan magasan. Néhány kacskaringós lejtő után le tudunk érni a földszintre, és már csak egy taxit kéne fognunk.
- Ugye nem fogsz nekem elájulni drága? – Kérdezek azért rá, miközben támogatom.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy