Sürgősségi ügy

Tárgy: Sürgősségi ügy Hétf. 18 Jan. - 16:31

First topic message reminder :

Aaron & Leah

Fehér alagút? Képsorokban az élet jelentősebb pillanatai? iszonyatos hülyeség, ezt is tuti olyanok találták ki, akik öt perc hírnévre vágytak, vagy épp többre. Hisz néhány hülye kitalálta ezt, a többiek szajkózni kezdték és ím, megmaradt a köztudatban. De igazából hány olyan van, aki tényleg annyira az élet-halál küszöbén képes lebegni, mint én? Ugyan már...
De miért is vagyok itt? Honnan eme gondolat ebben a sötétségben? Állj! Miféle sötétség? Hogy is volt?
Azt tudom, hogy szombat van. Leah ma reggel érkezett, hogy velem töltse a hétvégét. Nem volt kedvem főzni, és mivel ma egész jó lett az idő elhívtam egy pizzázóba. Sonkás pizzát rendeltünk, mag vagy két liter kólát. Tényleg belőle él meg a gyár, vagy legalább is a hozam harmadát ő adja. Desszertnek almás pitét kértünk, majd sétálni indultunk. Sokan tévelyegtek, bámulták a kirakatokat. Ahogy mi is. Ujjaink összefonódtak, aztán szétnyitottam a bőrdzsekim, hogy Leah hozzám tudjon bújni. Ám így nehéz volt a séta, hát az egyik lépcső korlátjához húztam, nekidőltem, ő pedig végre beburkolózhatott a kabátomba. Imádom, amikor így hozzám bújik, mikor két kis karjával átfogja a csípőm. És közben beszélgettünk, mindenféle semmiségről. Mert nem érezzük szükségét, hogy a látszat kedvéért mindig komoly dolgokat vessünk fel, minek? Aztán a közelben bohóckodó fiúk keltették fel a figyelmem. Régi divat, hogy beülnek a papus drága autójába és bőgetik, bár nem látom értelmét. Naftapazarlás, semmi más. Na meg zajkeltés. Persze van, akinek ez az élet.
Aztán újra Leah-ra figyeltem, hallgattam, hogy megy a suli, mi újság a felvételijével. Örülök, hogy átjön ide suliba, hogy tovább tanul, és közelebb is leszünk. Bár az albérlet kérdése vitatéma még, de most bölcsen kerültük. Olyan kis kellemes, laza hangulat van.
Aztán kiáltás, felbőg egy motor. Már oda se pillantok, melyik hülye képtelen uralkodni magán. De még is kénytelen vagyok, töredék perc, kiáltások, inkább jajhangok, de inkább fájdalom, mintsem jókedv.
Egy pillanat, míg az agyamban tudatosul, hogy az egyik jujzöld batár elszabadult, irányíthatatlanul vagy épp sofőrtelenül pattog fel a járdára, mint egy tekegolyó kuglizva a bábukat, egyenesen felénk tartva.
Inkább ösztön, mintsem meggondolt tett, ahogy Leah-t teljes erőmből eltaszítom magamtól, remélhetőleg a biztonságos zónába. Ha közösen kezdenénk futni, eredménytelen lenne, mindkettőnket elkapna. De annyi erő van bennem, a hirtelen adrenalin, hogy őt ellökjem. Aztán érzem a becsapódást, ahogy a hátam átszakítja a korlátot és majd két métert zuhanok lefelé. Érzem, miként reccsentek a csontok, szakadtak izmok, idegek, hártyavékony belsőségek. De talán a kocsi nem esett rám, azt hiszem, beszorult. Még szerencse. De vajon úgy is marad? Ki az a hülye, aki ordít?
Egy pillanat kell, míg rájövök, a saját ordításomra eszmélek. Hát persze, hisz ezernyi darabra törtem, szakadtam, érzem, ahogy oldalamon lassan csordogál a meleg vér, számban érzem fémes ízét. És érzem, ahogy lassacskán, iszonyatosan lassan a testem elkezdi tenni a dolgát. Első sorban az agy, hisz létfontosságú, akárcsak a szív. Meg a belső vérzések. és minden pokoli fájdalommal jár, nem olyan ez, mint az apró vágás, amivel Leah-nak bemutatkoztam, vagy az az ütés azon a bulin. Nem, ezek súlyos sérülések.
Hallom magam körül a sustorgást, bár tiszta hang nem jut el, hol az ájulás környékez, hol felordítok a fájdalomtól. Az egyetlen, ami mindezen átszökik az a közelgő mentő szirénája. És azt még ilyen pocsék állapotban is tudom, hogy ebből rohadt nagy baj lesz!

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szomb. 2 Ápr. - 11:48

+18

Aaron & Leah

Nagyjából annyi erő dúl bennem, mint egy harmatcseppben. Na jó, ha nagyon akarnám, össze tudnék szedni még egy kicsit. De miért is? Mert ez egy elbaszott nap. Hogy az ujjai törnének le annak a nyomorultnak, aki mentőt hívott! Ha békén hagynak, ha Leah szimplán hazavitt volna, most nyugodtan heverhetnék az ágyamban a gondos ápolásától kísérve. Ehelyett itt kereshetem egy baszott nagy kórházban, összetörve. De hol a fenében van?
Falhoz simulva caflatok a folyosón, inkább csak araszolva, mintsem ütemesen haladva, mikor erőtlen, még is ismerős sikkantás csapja meg a fülem. Nem egészen így szokott sikkantgatni nekem, de attól még megismerem a hangját. De miért sikoltozik?
Immár legalább tudom, merre tartsak, könnyebb is, mintsem vaktában. Ám ahogy kicsapom az ajtót, már amennyire most az erőmből telik a kicsapás teljességgel ledöbbenek a látványtól. Egy idegen pasas próbálja megmászni az én barátnőm! És ráadásul nem csak a sikoltás, nem csak az ellenkező mozdulatokból sejtem, mindez Leah ellenére van, hanem mert tudom, épp elég vagyok neki én is. Akkor meg mi a faszom van?
- A beledet kitépem és azzal akasztalak fel a lámpára te görény! - morranok fel, ahogy belépek most már valóban erőből csapom be magam mögött az ajtót. Az adrenalin és hasonló hormonok remekül hatnak, az utolsó csepp fájdalmat is elleplezik, olyan erőt adnak, amiről az ember nem is hinné, hogy van még benne. Persze azt is tudom, végül is tanultam, hogy a vész múltával ennek hátulütője is lesz, a jelenleginél is rokkantabb állapotban leszek. De előtte még kinyírom ezt a görényt, az tuti.
- Vedd le a mancsod a barátnőmről és jobb, ha a farkad sem kapod ki, mert lenyesem és végignézed!

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Kedd 29 Márc. - 22:01

Aaron & Leah

Biztos vagyok benne, hogy valaki kiütött. Csoda, hogy a tudatomnál vagyok. Elájultam, de az alakváltás visszadobott a Leah-alakba, és csak azt érzem, hogy a hasamon fekszem egy kórházi ágyon, és valaki hátulról tapogat, a fenekemet fogdossa. Meg sem tudok mocccanni, csak a szempillám rebben, remélem bárki is legyen az, nem vette észre. Bízom benne, hogy így van, ha már a hátsómat méregeti. Azt hiszem nem én kellettem neki, hanem a nővérke, de velem is megelégszik, bárki legyen is. Ha tippelnem kéne, akkor az egyik orvos lehetett, aki nagyon nagy szemeket meresztett rám. Csak attól félek, neki majdnemhogy mindegy, hiszen nem lepődhetett meg túlzottan, hogy ha velem is azt akarja csinálni, ami Elena sorsa lett volna. Az igazi nővérke bezzeg most éppen ebédelhet, nem is sejti, hogy mekkora mázlija van velem. Nem is tudom hogy drukkolnom kellene-e, hogy Aaron ne jőjjön ide, legalább nem kerül bajba. Vagy pont az lenne a lényeg, hogy jőjjön, és mentsen meg? Nem tudnám eldönteni, de meg kéne próbálnom moccanni. A karomat kihúzom magam alól, de csak azt érem el, hogy a fickó ráfog, és felmordul. Eddig csak mustrált, most jönne a lényeg, erre én itt felébredek. Minden erőmet összeszedve oldalra fordulok, bugyi már nincsen rajtam, de a felső még igen. De legalább már az arcát látom, még a fent látott fiatal doki volt az, vélhetően nem bírt a gerjedelmével, és miután látta, hogy lefelé megyek a lifttel, a lépcsőházban lesietett utánam. Még szerencse, hogy Aaront nem látta meg. Minden erőmet összeszem, és dulakodni kezdünk, de egy akkora taslit kapok, hogy csillagokat látok. Na... akkor ha dönteni kell, akkor most gyere Aaron. Azért egy sikkantás felszakad a tüdőmből, hátha a párom valamennyire össze tudta magát szedni, hogy döntsön. Vagy hogy elkerülje a helyet. Bánomisén... Az állam sajog mint az istennyila, mandulavágású szemeimbe könny gyűlik, a fickó pedig elkezdi oldani a nadrágját. Én még erőt gyűjtök egy végső támadáshoz.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Hétf. 21 Márc. - 16:43

Aaron & Leah

Már-már ellenkeznék, vagy inkább legyintenék, hogy nem kell fájdalomcsillapító, kemény gyerek vagyok. Aztán visszamarad a mozdulat. A fenébe is! Attól hogy könnyen gyógyulok, miért kéne végigkínlódnom minden percét? Még ha az átlagnál a fájdalomcsillapítót is gyorsabban dolgozza fel a testem miért ne járna néhány perc nyugalom, bódulat?
Így hát nem is ellenkezek, nem tartom vissza feleslegesen Leah-t, csak figyelem távolodó alakját. Érdekes, hiába csinos a nővérke, hiába guszta a hátsója, ami eltűnik, nem kelt bennem olyan perverz kéjérzetet, még ilyen állapotban sem, mint Leah lányos bája. Persze, a képességével megtehetnénk, hogy minden alkalommal más-más alakban élvezem a testét, de nem csak azért nem igénylem, mert esetleg bántaná. Egyetlen ilyen volt, az első, mikor azt a szöszkét húzta magára, de már akkor is tapasztaltam, nekem a barna sokkal élvezetesebb.
- Ha kikerülünk innen, elmesélhetnéd, ezeket honnan tudod? - kérdem kíváncsian, ahogy visszatér. Gyors pillantással nyugtázom a feliratot, majd segítve neki ökölbe szorítom a kezem, hogy könnyebben leljen rá a megfelelő érre. Aztán élvezem, ahogy szétárad bennem a szer, ahogy csitul a testszerte lüktető fájdalom. Lehunyt szemmel élvezem a pillanatnyi békét, csak a falon ketyegő óra neszeit hallom, nem zsong a fejem, nem lüktetnek a porcikáim.
Katt-katt... katt-katt...
Lassan eszmélgetek, és nem feltétlen azért, mert már is teljesen múlna a hatás, még csak nem is azért, mert unnám a nyugalmat. Nem... Túl sok volt már a katt... Gyógyszert szerezni jóval nehezebb, mint egy tolókocsit, főképp nővérruhában. Az csak egy segédeszköz, szinte minden emeleten van egy-kettő a folyosón elszórva szükség esetére. Még is... túl sok idő ment el... nem tetszik. Hol lehet Leah?
Nagyot nyögve ülök fel az ágyon, két karommal támaszkodom,nehogy újfent hátradőljek, aztán megpróbálok lemászni az ágyról. Nem kéne még, tudom, még is hajt a balsejtelem. Még jó, hogy az esetleg újratörő, roppanó csontok később is összeforrnak, nem kell olyan deformitástól tartanom, mint az átlagembernek.
A falhoz idomulva sápadok el, ahogy a lábaimra ereszkedem. Gyengécskén kapaszkodok minden bútorba, mint valami szottyadt öregember. Még jó, hogy a fájdalomcsillapító hat, nem ordítok a fájdalomtól, pedig tudom, hogy most fáj. Fájnia kell. De valamit csinálnom kell, nem bírok tétlenül feküdni, mikor érzem, hogy baj van. A fenébe...
Lassan, gyengén araszolok az ajtó felé, óvatosan nyitom, maratoni futóra emlékeztető remegéssel nyitom résnyire, hogy kinézzek a csendes folyosóra... Mondtam, ott a végén egy szék. De hol van Leah?

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szomb. 19 Márc. - 18:19

Aaron & Leah

Megsimítom az arcát, azért a gesztusaim a sajátjaim. Végülis Elena is barna hajú, barna szemű, így annyira nem is vagyunk egymástól távol külsőben, felismerheti bennem Leah-t, bár igaz ami igaz, azért mégiscsak konfortosabb érzés mindkettőnknek, ha a valódi önmagam lehetek. Aaron tanított meg újra élni, és már nyíltan kimondtam, hogy szeretem, és azt hiszem ő se akarna mást keresni helyettem, még ha az ilyen Elena külsejű szexi nővérek nagyon is kelendőek. Végtére is Aaronnal nagyon összeillünk, hasonlóak a vágyaink, ebből a szempontból szerencséjre van velem, gyorsan odadobom magam bármikor, amikor úgy kívánja. Sőt, én magam is igen kezdeményező vagyok.
- Nem baj, kivárom. De valami fájdalomcsillapítót szerzek neked, ígérem. – Bólogatok, elég ügyesen el tudok vegyülni, már régóta megtanultam kezelni a képességemet, manipulálni tudok másokat, és nem lepődök meg semmin. Ezzel esetleg aljasnak is lehetne tartani, de most a párom szolgálatába állítom a tudásomat, és nem érdekel, hogy ki mit gondol. Ugyan nem vagyok egy túl okos alkat, mégis felfogtam azt, amit Aaron mondott. Már csak meg kéne valósítanom.
- Jól van, akkor először hozom a fájdalomcsillapítót, és ha kicsit is jobban vagy, akkor valami tolókocsival kimegyünk innen. Kitartást édes! – Nyomok egy csókot a szájára, és továbbra is Elena alakjában távozom, hogy aztán pár perc múlva térjek vissza. Injekciós tű a kezemben, tartalma Contramal, elég gyorsan hat majd, nem gondolom, hogy infúziózni kellene. A másik kezemben pedig egy balonakbát, és egy kalap. Tökéletes álca lehet. Lecsüccsenek az ágya szélére, és megkeresem a vénáját. Kicsit megütögetem az ép karjánál, és benyomom.
- Na kerítek akkor egy tolókocsit. – Bólintok, és ismét kifelé indulok. Eltelik pár perc, de nem térek vissza.

***

Amint kilépek Aaron szobájából, egy kloroformos kéz tapad a számra, és hiába dulakodok, közel sem vagyok olyan erős, mint a fiatal doki, akihez EKG-zni kellett volna menni. Nagy perverz a fiú, mivel nem mentem be hozzá, úgy gondolta, hogy majd megoldja ő maga. Mivel most senki nem jár a folyosón, ezt büntetlenül megteheti. Szerencsére legalább nem Aaron szobájába visz, hanem kettővel arrébb, én erről viszont már nem tudok. A sors iróniája, hogy ájultan nem tudom tartani Elena alakját, ezért mire letesz, addigra már ismét Leah vagyok, a nővérruha viszonylag nagy rám, az illető pedig nem érti a dolgot, karbafont kézzel hümmög felettem, ugyanis egy ágyra rakott le. Nem vagyok tudatomnál.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szer. 16 Márc. - 16:30

Aaron & Leah

- Rabszolga? - horkanok fel vigyorogva, még ha közben itt-ott bele is nyilall a testembe. De ezt nem tudom kihagyni. No persze a játékaink során igen sok mindenbe belekóstoltunk már, és még messze nincs az ötlettárunknak vége. Olykor még az is belefér, hogy Leah legyen a dominánsabb egyed. Még is mosolyt csal arcomra a kikötése.
- Majd meglátjuk - tszem még hozzá egy halkabb, fájdalmasabb sóhaj keretében. A kérdésre viszont csak egy apró vállvonás a válasz elsőként, amit azonmód meg is bánok. Azért ennyire még nem vagyok jól.
- Nem tudnék pontos időhatárt mondani Leah. Ennyire még sose törtem össze magam. A létfonotsságú szervek már épek, de ez sok erőt vesz el belőlem. Járni még tuti em fogok tudni legalább egy fél óráig-óráig. Vagy tovább. Sérült a csípőcsont, de nem elsődleges.
Talán érti, talán nem. A testem, a mutációm elsősorban az életben maradáshoz szükséges sérüléseket gyógyítja, a csonttörések másodlagosak. És pont ezért most jóval lassabb folyamat is. Persze mikor csak egy csonton törik, akkor más nem vonja el az energiát, akkor gyorsabb. De ez azért.. még is csak elgázolt egy kocsi és majd két métert zuhantam. Más bele is halt volna, még akár a mentő kiérkezése előtt.
- Talán keríteni kéne egy tolókocsit meg valami viselhető ruhát. Kórházi köpenyben túl feltűnő vagyok, de szimpla ruhában egy tolókocsival csak egy egyszerű beteg. Szerezned kéne egy széket és ruhákat. Akár a dolgozói öltözőből, akár betegtől. Csak ne kis szoknya legyen, az nem áll jól - mosolyodom el biztatón, ép kezem óvatosan felé nyújtva. Ez most főképp neki necces, hisz én elvagyok itt a szobában, de neki össze kell szednie a cuccokat valahonnan.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 13 Márc. - 11:52

Aaron & Leah

Magától értetődő történet, hogy ha ennyire meg van sérülve, mindent megteszek, hogy jobban legyen. Egyébként is hajlamos vagyok behódolni neki, hiszen erős, karizmatikus pasi, nekem pedig mostanság rá van szükségem, túlzottan sokáig voltam a magam ura, megannyi felületes afférral, börtönnel, na és persze Leah önfeláldozó halálával. Már nyugodtabb életetet akarok élni. Jó, azért Aaron kellően izgalmassá teszi az életemet, mint amikor példának okáért kikötöz, vagy éppen olyan szinten halálra sérül, hogy ha nem tudnám, hogy meggyógyítja magát, akkor itt kapnék szívrohamot. Így is halálra aggódom magamat, nehéz még megemésztenem, hogy majd jobb lesz. Csakis arra tudok építeni, hogy olyan határozott, mint máskor, durván leütötte a szemtelen dokit, így csak idő kérdése, hogy tényleg annyira magánál lesz, hogy további mocskos dolgokat lesz velem hajlandó csinálni. Már alig várom, nanáhogy, csak előbb jussunk ki innen. Épen és egészségesen. Azért elég durva, hogy Elenára ennyire rá vannak gerjedve, bár igaz ami igaz, azért a bárban én is csak napi tizenöt ajánlatot kaptam, pedig közel sem vagyok olyan nyúlánk mint a nővérke. A pasik már csak ilyenek, a farkuk vezeti őket. Szerencsére Aaront is, mert ha csak rám néz, már attól teljes testemben bizsergek, olyat adott nekem, amit még soha senki. És a kólaigényeimre is tökéletesen ráérzett. Leülök mellé, hogy legalább picit szusszanjunk, és jólesően mosolyodom el, ahogyan vigyorogni látom. Tudom, hogy gonosz dolog lenne tőlem odadörzsölni magamat a férfiasságához, hiszen most Elenát látja, de lényegében ez mindegy, csak izgalmassá teszi a dolgot, hogy a személyemben bármilyen külsejű csajt megkaphat, nem kell megcsalnia. De amúgy sem hinném, hogy ilyesmire vetemedne, valahogy szorosra fűztük a szálakat, hogy ez ne merüljön fel. Viszont most a saját alakomba nem változhatok vissza, az már tuti lebukás lenne.
- Szóval játszani akarsz szívem? Tudod, hogy olyasmiben benne vagyok. Akár még rendőr is lehetek, és csak akkor engedlek el, ha a rabszolgám leszel... – Megint megnyalnám a számat, de attól félek ezzel csak kínzom őt, hogy még darabokban van, így csak szendén mosolygok, bár tudom, hogy még ez is bejön neki. Felhúzom a szemöldökömet amolyan provokatív jelleggel, aztán megsimogatom az arcát.
- Ahhoz viszont járnod kell. Mennyit várjunk? Nem akarlak tologatni, az túl bonyolult a meneküléshez. – Ücsörgök mellette, megfogva az ép kezét, hogy ne okozzak további fájdalmat.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 6 Márc. - 18:20

Aaron & Leah

Leah nagyon ügyes kislány, legalább is ami az utasításaim követését illeti. Nem kérdezősködik, nem sopánkodik a fiatal doki orra miatt, egyszerűen teszi, amit mondok. helyes, ezt szeretem. és persze ebben a kényes szituban nem is nagyon érnénk rá vitatkozni.
Ugyanakkor végre a szerencse is kissé mellénk pártol, megjegyzem, ideje volt már. A folyosó üres, a szobák se zsúfoltak. Bár ezen az osztályon ez annyira nem ritka, itt a szobák inkább a CT-re váró betegeknek,a kontrasztanyagosoknak van fenntartva, nem elfekvő.
- Orvosrira ne menj édes, de otthonra beszerzünk neked egy ilyen nővérkeruhát - vigyororodom el, talán nem épp a helyzethez illőn, még is némi élvezettel, ahogy végre zárt ajtók mögé kerülünk. Nem maga a nővér külseje dob fel, tucatlány. Leah-t nézném meg ebben a szerkóban, mert ő másként vonz, mint a többség.
- Tudtam, hogy bókolásban én vagyok az erősebb - húzom el a szám, ami vehető akár mosolynak is, de inkább egy elfojtott nyögés grimasza, hisz a kezemben eltört csontok újra hozzálátnak a felépüléshez. Ez pedig enm egy élvezetes folyamat, főleg, ha már a létszükségleti szervek helyrehozatala ennyi energiát vett el.
- Nem kell semmi, gyógyszer ezen nem segít. Mielőtt ki kéne jutnunk innen, hogy otthon pihenhessek.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szer. 2 Márc. - 10:40

Aaron & Leah

Amennyire csak lehet, gyorsan kéne cselekednem, hogy Aaron titka ne derülhessen ki, hiszen az enyém akkor biztonságban lenne, de nem tudnám elviselni, hogy ha elszakítanák őt tőlem. Valahogy nem csak a szerelem az, amely mellette tart, és még csak nem is a szex, hanem a kötődés, a ragaszkodás, hogy ő sem kavart másokkal, és annak ellenére, hogy olykor nagyon uralkodó típus tud lenni, odafigyel rám. Még senki nem bánt így velem korábban, és ezt nem vagyok hajlandó eldobni magamtól. Így sebtiben kapkodva gondolkozom a megoldáson. Kellett nekem a kórház bombázó cafkáját lemásolni, most mindenki engem akar megfektetni. Jó, amikor még szőke voltam, nem volt tőlem idegen az ilyesmi, Aaron mellett azonban teljesen más életet élek, még ha kaptam is sok ajánlatot a bárban, vélhetően ez nem fog megváltozni a főiskolán sem, de valahogy egy kórház olyan belterjes, hogy ha egy ilyen céda, mint Elena, mindenkinek szétteszi a lábát, akkor akár közkézen is foroghat. Gondolom neki is jó, mert mindent megkap, amit csak akar, mintha egy kórházi prosti lenne, fúj... Ettől függetlenül igyekszem nem meghökkent fejet vágni, hiszen a mimimám a sajátom, ha véletlenül szemforgatok, akkor csúnya lebukás jöhet belőle. Egy jó ideje nem váltok már alakokat, megmaradtam Leah-nak, így most komolyan koncentrálnom kell hogy ne essek ki a szerepből. Már bent vagyunk a liftben, és éppen vinném lefelé a kis beteget, amikor utolér valaki, nem tehetem meg, hogy mégiscsak elnyomom előle a gombot, mert még megelőz a lépcsőházban, és kérdőre von, ha leértünk.
- Igen, hozzátok, de előtte még csinálunk egy EKG-t is, Dr. Jacobs javaslatára. – Bólintok szemrebennés nélkül benyögve az első nevet, amit a kórlapon láttam. Mivel a fiatal doki inkább engem néz, csak nem gondol bele, hogy mit is zagyválok. Udvarias pofival hallgatom, és mintegy véletlenül az arcomhoz érintem a kezemet, és a hajammal játszom, tudom, hogy ez önmagában is gerjesztős mutatvány, hát még Elena alakjában szinte nyílt célzás. Na nem mintha el akarnám itt csábítani a fickót, sokkal inkább terelés, amíg ki nem találunk valamit.
- És én is tagadom... – Lehelem, remélem, hogy közben Aaront nem üti meg a guta, de ezzel legalább el tudom irányítani a dokit arról, hogy miért nem kell most CT-re mennünk. Visszatartom a lélegzetemet, mintha csak gondolkoznék a válaszon, hiszen a szemem sarkából látom, hogy Aaron már készül valamire. A szám elé kapom a kezemet, ahogyan reccsen a két különféle csont. Bólogatok, és kitolom Aaron a folyosóra, visszalépek félig, hogy megnyomjam a legfelső emeletet, majd betolom az egyik szobába.
- Én se gondoltam, hogy ez lesz. Ne hozzak valamit, amivel felgyorsíthatjuk a folyamatot? Rémesen festesz édes. – Csóválom a fejemet, még nem változom vissza önmagammá, hiszen nővérként ha itt találnak, még mindig jobb esélyeink vannak, mint ha Leah van itt az egyik megszöktetetett beteggel.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szer. 24 Feb. - 16:37

Aaron & Leah

Gyűlölöm ezt a fajta tétlenséget. Persze ennyi idő után már megszokhattam volna, józan eszem tudja is, hogy mindez ez én javam szolgálja, hisz ennek segítségével összerakom magam, újraépül testem, túlélve szinte bármit, amibe egyszerű halandó lazán beledöglenek.
Ám ennyire még sose törtem össze magam, és bár tudom, hogy ebből is felépülök, még is dühít a helyzet, amibe kerültem. Az pedig kifejezetten nem hat jól a kedvemre, hogy egy idegen pasas markolássza a barátnőm hátsóját. Persze tudom, ez nem Leah alakja, a doki pedig nem tud róla, hogy nem a nővért tapizza. Még is elönt a düh, a tudat, hogy ha valaki még egyszer bepróbálkozik, kitekerem a nyakát!
Le-lecsukódó szemmel figyelem a fejem felett elhaladó lámpákat, ahogy Leah a liftek felé tol, mintha tudná, merre is kell menni. Amúgy meg... a kórházi személyzet nem nagyon firtatja egymás között, ki hova is megy!
- Hé, tartsd a liftet kérlek! - csendül egy hang, fokozva hangulatom egy pasié. És száll is be mellénk, félkómásan látom fiatal, nyurga alakját, fehér együttesét, kitűzőjét. Hát ilyen nincs!
- Oh, az összetört pasi - nyúl az ágy végén hagyott kartonért, érdeklődve lapozva végig, majd teszi is vissza, immár a nővérre emelve tekintetét.
- Gondolom hozzánk hozod CT-re. Még jó hogy elkaptalak, legalább nem kell várnod. Jó volt a múlt heti parti. Ahogy doktor Louis nekiállt karaokézni az halála volt. Szerintem csóri semmire sem emlékszik, és azóta se érti, miért dúdolja körülötte mindenki röhögve azt a számot. Bár azért talán annyira nem is volt hamis - jópofáskodik tovább, én meg érzem, ahogy kezeim ökölbe szorulnak. Jobbomba belesajdul a kín, a csontok még csak most kezdenek épülni, még nagyon messze a felépülés, főképp ha erőltetem is. Még is, másként nem tudom visszafogni magam, rá még sem ordíthatok a pasira, én végül is épp agonizálok, elég rendesen.
- Azért láttam ám, ahogy eltűntél Frank-el a szobában. Ő persze tagadott mindent, de hát... - vonja meg a vállát a srác, picit közelebb csúszva Leah-hoz, már-már szemérmetlen közelségbe. Bakker ez egy kórház és egy beteg hever mellettetek!
- Esetleg amíg a beteg a gépbe fekszik bejöhetnél a felvevőbe. Tudod, csak megnézni a képeket!
Moccan balom, az ép, emelem, mintha csak sajgó fejem akarnám megfogni, vagy épp a maszkot lehúzni az arcomról. Ez tipikus viselkedés a magukhoz térő sérülteknél, zavarja őket az idegen test a szájuk előtt.
és moccan a fiatal doki is, elszakadva Leah-tól hajol felém, már csak rutinból is, hogy visszatartson. Ám meglepő mód nem értetlenséget, nem nyögéseket kap. Jobbom csattan az arcán, ököllel verve be az orrát. Érzem,a hogy törik a csont, enyém is újra, övé is. Neki szerencséje van, a feje a lift oldalához koppanva veszejti el eszméletét, ám én ordítani tudnék az újabb fájdalomhullámtól, ahogy az épp csak forró csontok ismét eltörnek az erőltetéstől. Ösztönösen babajgatom balommal a sérült részt, miközben szemeim elfutja egy-két könnycsepp.
- Ha még valaki kikezd veled leszállok innen és komolyan megölöm - sziszegem fájdalomtól sötéten, miközben a lift diszkrét döccenéssel megáll és szétnyitja szárnyait. Szerencsére üres a folyosó, senki nem kap sikítófrászt az ájult dokitól.
- Nyomd meg a tetőgombot, had utazzon kicsit. Aztán keressünk végre egy üres szobát!

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Vas. 21 Feb. - 13:39

Aaron & Leah

Bármennyire is tudom, hogy Aaron meggyógyul majd, még nem beszéltük át a képességét mélyebben, így fogalmam sincsen, hogy ilyen súlyos sérülésből mennyi idő alatt képes felépülni. Abban azért bízom, hogy ha innen kimenekítem, akkor házi körülmények között is képes lesz összerakni magát. Mi van, ha meghal? Ez még nem is merült fel bennem, ám most alaposan összeszűkül a gyomrom, és csak az nyugtat meg legbelül, hogy nem úgy tűnt, mint aki haldoklik, a tudatánál van, és világos parancsokat ad. Merengésemből a fékcsikorgás döccent ki, megrezzenve pattanok fel, még csoda is, hogy nem ütöm be a fejemet. Na igen, ezért is mázli, hogy ilyen apró vagyok. Már tökéletesen elfogadtam az új önmagamat, Shannon meghalt, és Leah vagyok, s voltam amióta megszülettem. A mozdulataim, a ruháim, gesztusaim mind-mind sajátok, már nem szenvedek a cipővásárlásnál, nem merengek a tükörbe nézve. Ennek ki az oka? Csakis Aaron. Olyan szinten elfogad, és az benne az érdekes, hogy a sok szextimese ellenére a lelkemet szereti. Ha alakot kellene váltanom, tudom, hogy akkor is mellettem maradna, és megtalálnánk egymásban, ami igazán kell nekünk. Azon is csak enyhén lepődött meg, amikor az első együttlétünk alkalmával is visszaváltoztam szőke önmagammá, mert túl szűk volt az új test. Azóta ugyan erre nem került sor, de ha teszem azt más formában szeretne megkapni, nem nagyon ellenkeznék. Olyan mókás kis játékokat találunk ki, de van egy olyan érzésem, hogy arra gerjed, hogy Leah-ként milyen törékeny vagyok. Na igen, a pasik perverzek. Nem mintha én nem az lennék. Csak még nehezebben alkalmazkodom, hiszen előtte igen silány, egyhangú nemi életem volt, és most mellette tudok igazán tombolni. Már ha most sikerül megoldanunk ezt a mostanit.
- Sietek vissza! – Bólintok, és körül kell néznem kint, hogy kinek az alakját vehetem fel. Hacsak nem találok egy női orvost, mert a képességem csakis a gyengébbik nemre átalakulást engedi. Ez mondjuk nem is baj, furcsán érezném magamat, ha eltűnnének a melleim, és valami lógna a lábam között. Pár pillanattal később látom, hogy az egyik fiatal csaj elindul lefelé a lifttel, vélhetően ebédelni, így nem tér vissza az ideig. A függönyök takarásában már változom is, és lépek vissza Aaron mellé, ahol már egy orvos áldogál. És parancsokat is kapok, gyorsan kell lépnem.
- Hogy doktor úr, rögtön intézem. – Bólintok, és várakozóan ácsorgok mégiscsak mellette, jelezvén, hogy még a beteggel lesz dolgom. A kérdésre elmosolyodom, holott tudom, hogy Aaron most tépné le az illető fejét, ha tudna legalább mozogni. Az orvos elégedetten biccent, és ellépve mellettem belemarkol a fenekembe. Kissé megugrom, de talán ez nem lebukás, remélem a másik csaj sem volt túl nagy céda. A férfi nevet egyet, aztán kilép a vizsgálóból.
- Basszus... Na nyomás. – Lépek be a gurulós ágy mögé, és elkezdem kitolni a folyosóra. Mivel az alakom mellett a ruhám is változott, talpig fehérben vagyok, hát persze hogy sikerült a legszexisebb nővért megtalálnom, mert nagyjából csak a haldokló betegek nem néznek meg. Az igazi alakomban ennél jóval szolidabb vagyok. Egy másik lift felé indulok, hogy még véletlenül se fussak össze a másik Elenával.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Pént. 12 Feb. - 16:49

Aaron & Leah

Ha nem fájna a nevetés, tuti biztos felröhögnék az én kis drámázó szépségemen. Olyan élethűen alakítja a kétségbeesettet, hogy ha nem ismerném, nem látnám a szemében a nyugalmat talán még én kezdeném nyugtatni. Ugyanakkor azt is érzem, ahogy fürge kis ujjai a tárcámra marnak előrelátón. Ezért még dicséret jár a kis tolvajnak. De nem most, most azon vagyok, hogy valahogy kikerüljünk ebből a slamasztikából. illetve főként ő, mert ha az én titkomra fény derül, ő még mindig játszhatja a meglepettet. De valahogy nem szeretném kipróbálni, az a szerep milyen jól megy neki.
Apró döccenéssel fékez a mentő a kórháznál. Hát, valljuk be, betegszempontból nem épp humánus dolog, de hát megértem én, hogy rohadtul siet. Bár miattam nem kéne, de senki nem kérdezett.
Ügyes kezek húzzák ki a hordágyat, fogják az infúziót, és mint a kórházas filmeknél, csak úgy rohannak befelé. Legszívesebben leinteném őket, felesleges rohanni, kezeljenek mást. Nem lehet. A fene beléjük, abba a hülye sofőrbe.
Izgatott hangokkal telik meg a tér, egy elfüggönyözött vizsgálóba tolnak, takarót terítenek lecsupaszított alsó részemre, bár átmeneti sínbe tett lábam kilóg. A sín nem rossz, helyreteszi a csontot, így az gyorsabban gyógyul. Legalább is a megszokottnál, a nálam megszokottnál. Nekik tuti, hogy horribilis tempó lenne.
Tudom, hogy most van egy pillanat, tényleg annyi, míg a baleseti ügyeletes jön, de a mentősök már leadtak. Drága édes kórházi rendszer!
Kezem a maszkon matat, megpróbálom lehúzni, bár épp kezembe is rendesen belesajdul.
- Egy nővért Leah! - suttogok a lehető leghalkabban, hisz ki tudja, mi van a függönyön túl, mit hall és ki.
- El fognak küldeni teljes test CT-re, röntgenre. Nem készülhet felvétel. Nővéralak - morranok, talán nem épp barátságosan, de határozottan. Aztán már csattan is a maszk vissza a helyére, miközben érzem, ahogy a morfium hadakozik a testemmel. Az egyik kábítana, a másik harcol ellene. Helyes, nem üthet ki most.
És rezdül is a függöny, zöld uniformba öltözött negyvenes pasi lép be, kezében gyorsan lejegyzett adatok. Szinte fel sem néz belőle, Leah felé sem pislant elsőre, helyette a kartont a szekrényre téve azonnal mellkasomra tenyerel, ujjai rutinosan futnak végig mellkasomon. Tudom, hogy azt nézi, bekeményedett-e a hasfalam, ami súlyos belső sérülésre utalna. Hát, nincs szerencséd öreg.
- Úgy tűnik, a beteg talán megúszta belső vérzés nélkül. Azért kellenének felvételek, ultrahang, CT, a szokásos sürgősségi rutin - emeli a fejét, most először pillantva Leah-ra, aki ekkor már remélhetőleg valamelyik befelé jövet látott nővér alakját viseli.
- Ah, Elena... Ugye áll még az esti kávézás - kacsint kajánul a nővérre. Eh, ember, ha felkelek innen leverem a fejed a helyéről!

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Csüt. 11 Feb. - 8:51

Aaron & Leah

Amennyire lehet, elhajtom a népeket, és csak azon kattog az agyam, hogy most mi lesz. Régen én voltam a szép, de buta, most cuki vagyok, de attól még nem okosodtam meg túlzottan, így nem tudom, hogy mit is tehetnék. Eszembe ötlik még az előtt, hogy szólna, hogy ő meggyógyítja magát, és akkor fény derül a titkára, a legtöbb ember ugyanis még elkerülte az ilyen természetfeletti mizériát, nem most kéne kihirdetni, hiszen onnantól kezdve senki nem lenne biztonságban, mindenkit gyanakvás övezne, aki egy kicsit is fura. Én nem akarok olyan életet, hogy vadásszanak ránk. Mielőbb ki kéne menekíteni Aaront ebből a helyzetből. Annyit el tudok érni, hogy legalább ne koptassanak le, szorongatom a kezét, és bólogatok neki, hogy tudja, megértettem a helyzet súlyosságát. Kapkodom a fejemet, hogy gyorsan kitaláljak valamit, amivel leléphetünk. Szerencsére senki nem rám figyel, hanem Aaronra, pont ezen kéne változtatni valahogyan, ám túlzottan lelkiismeretesek ezek a mentősök. Viszont ahogyan szétszedik a ruháját, még menekülni sem tud nagyon miben. Mintha ez lenne a legfontosabb. Csak ússzuk meg valahogyan. Egy óvatlan pillanatban amikor a nadrágja darabjait vágják le róla, kiveszem belőle a tárcáját, hogy ne találják meg, minél inkább anonim, annál több esélyünk van rá, hogy ne derüljön ki ez az egész.
- Jajistenem, jajistenem... – Motyogok látványosan, hogy ne legyen gyanus, hogy miért nem aggódok jobban. Biztosan lesz pár perc, amikor nem foglalkozik vele senki, mondjuk valami folyosón, ahol esetleg felvehetem egy másik lány alakját, mondjuk egy nővérét, majd alaposan körbe kell néznem.
- Nem hagyom. – Bólogatok, és csak annyira hagyom magamat arébb tolni, hogy még bármikor ugorhassak, ha van valami. Esetleg okozhatnék balesetet, hogy a kavarodásban el tudjunk szelelni, bár Aaron még felállni sem tud jelenleg, nem hogy szaladni, ráadásul a balesetben mások is megsebesülhetnének, Aaron példának okáért még jobban. Nem, meg kell várni, hogy beérjünk a kórházba. Egyenlőre tehát marad a kivárás, és tekintve hogy milyen sebességgel száguldunk, elég jó eséllyel mindjárt ott vagyunk. Már nézelődök ki az ablakon.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Csüt. 28 Jan. - 16:53

Aaron & Leah

Mindenki tolong, mindenki látni akarja, mi történt. Ilyen vérszomjas teremtmény az ember, ha nem ő sérül, ha nincs köze a dologhoz, akkor hajtja az információéhség, a tudás birtoklása. Ha más nem, hát azért, hogy aztán tovább adhassák, jól informáltnak tűnhessenek mások szemében. És vannak az ügybuzgók, akik normál esetben életet menthetnek, nekem csak bajt okoznak. Hisz az ilyen rohan telefonért, kiált orvosért. Persze meglepő is lett volna, ha egy ilyen baleset után felállok és elsétálok. A fene a hülyékbe!
Hallom a körülöttem sündörgök különös szimfóniáját, az egyre közeledő mentő sivítását. Aztán szakértő kezek futnak végig rajta, tűt döfnek karomba, gondolom infúziót és hasonló jókat csepegtetnek. Pedig nincs rá szükségem, csak egy nyugodt sarok kellene, meg persze béke. Na ez az, mait nem adnak meg. Ostoba emberek!
Maszk kerül arcomra, éltető dús oxigén, elfojtva nyögésem, ahogy a hordágyra emelnek, nyakam köré merevítő kerül. Rutinosan raknak az autóra, ködösen hallom, ahogy Leah erősködik, hozzátartozó, végül felengedik. Persze, a kísérő nem árt, amíg nincs láb alatt.
Mozog az autó, süvít, visít a sziréna, szétrepesztve amúgy is koccolt fejem. Hűs levegő csap meg, ahogy felvágják a nadrágszáram, széthúzzák ingem, végigtapogatnak, miközben ismerős szavak csengenek, egyre aggódóbban.
- Bal comb törött, jobb csukló tropa. Biztos, hogy a bordák is törtek, remélhetőleg belső szervek, tüdőt nem szúrnak. Már ha nincs alapból belső vérzése...
Nincs faszfej, azok már begyógyultak. De mit tudhatod te, mit értesz ehhez? Embereken tanultál, emberekre szakosodtál, és csak a sejtéseidre, az általad ismert valóságra alapozol.
Érzem, ahogy apró, remegő kéz szorítja az enyém, olykor odébb taszítják, újabb tű szalad, most a combomba. Morfium, basszák meg!
Minden igyekezetem, hogy felnézzek, csak egy pillanatra, óvatosan magamra vonjam Leah figyelmét, míg a doki a lábamnál ténykedik.
Finoman visszaszorítom a kezét, megpróbálom az arcomhoz húzni.
- Ne hagyd, hogy megröntgenezzenek, ne hagyd, hogy eltávolítsanak mellőlem - suttogom, és ez inkább parancs, mintsem kérés. A röntgen maradandó, bármelyik orvos lekérheti, archiválják, a film újrahívható. Bizonyíték, olyan, amivel felhívhatom magamra a figyelmet. Nem kell.
- Magához tért? Hall engem? - tolja is azonnal el a doki Leah-t, amint észreveszi a dolgot, Aprót bólintok, próbálok a morfiumhoz képest tiszta és éber maradni. Nem üthetnek ki, most nem.

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy Szer. 27 Jan. - 20:05

Aaron & Leah

Ma csak amolyan ejtőzős talink van, olykor még az is előfordul, hogy egymásnál alszunk, de hát megkezdtem a sulit, és még állati nehéz minden nap ingázni az X-Birtokról idáig, muszáj lenne beindítani az albérlet témát, ezt nem is feszegettem azóta Aaronnak, mert mintha nagyon nem vette volna be a gyomra. Ezt szándékosan nem akartam észrevenni, és visszatérni rá, mert úgy vélem, hogy az én döntésem, és jobb ötletem nincsen rá, hogyan költözzek a városba, ráadásul ilyen olcsón, így mindez most jegelve van, de pár héten belül aktuális lesz a beköltözés. Most ellenben ez mit sem számít, randizunk egyet csak úgy spontán módon, hiszen most nem hajt a tatár, van egy hosszúhétvége, ilyenkor nincsenek óráink. Mivel nekem nincsen családom, ahova hazautazzak, csak az én Tati tesóm, Aaron pedig időnként ránéz Faye-re, ezért szabad a pálya, annyit hentergünk, amennyi jól esik, estére még tervnek is írtam elő, hogy a nemrégiben felvetett pasi kikötőzős bujaságot ma megvalósítsam. Az ölelkezés közepette mesélem, hogy milyen óráim vannak, kikkel sikerült megismerkedni, végtére is egyikünk sem kavar másokkal már jó ideje, így fiúkkal éppenhogy barátkozom csak, Aaron az alfahím, nem is örülne annak, ha csak beülök egy kólára valakivel. Nem is nagyon hallom meg a motor bőgését, eddig is bőgették a srácok, de Aaronnal hallottuk együtt. Mandulavágású szemeimmel most az övében merülök el, hogy csókra nyissam a számat, amikor érthetetlen módon eltaszít magától, nekiesek a korlátnak, de nem vészesen, viszont pár pillanattal később már sikoltva pattanok fel, sötét tincseim összekeverednek különféle kócba, ahogyan szinte őzszerű módon szökdelve pattanok oda Aaron testéhez, hogy felmérjem a károkat. Nem is én hívom a mentőt, és már csak akkor tudatosul, hogy Aaron tud regenerálódni, amikor már mindketten a mentőben vagyunk. Ő fekszik, és megpróbálják ellátni, én pedig mellette ücsörgök, próbálok nem láb alatt lenni, és elképzelésem sincsen, hogyan keveredünk ki ebből. Most csak fogom a kezét, és törölgetem a könnyeimet. Vajon ebből is újra tudja magát építeni, vagy meghal? Valahogy öklendezni támad kedvem, de elnyomom, amennyire csak lehet, most nem én vagyok a fontos. A mentőautó csak száguld.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:

Tárgy: Sürgősségi ügy Hétf. 18 Jan. - 16:31

Aaron & Leah

Fehér alagút? Képsorokban az élet jelentősebb pillanatai? iszonyatos hülyeség, ezt is tuti olyanok találták ki, akik öt perc hírnévre vágytak, vagy épp többre. Hisz néhány hülye kitalálta ezt, a többiek szajkózni kezdték és ím, megmaradt a köztudatban. De igazából hány olyan van, aki tényleg annyira az élet-halál küszöbén képes lebegni, mint én? Ugyan már...
De miért is vagyok itt? Honnan eme gondolat ebben a sötétségben? Állj! Miféle sötétség? Hogy is volt?
Azt tudom, hogy szombat van. Leah ma reggel érkezett, hogy velem töltse a hétvégét. Nem volt kedvem főzni, és mivel ma egész jó lett az idő elhívtam egy pizzázóba. Sonkás pizzát rendeltünk, mag vagy két liter kólát. Tényleg belőle él meg a gyár, vagy legalább is a hozam harmadát ő adja. Desszertnek almás pitét kértünk, majd sétálni indultunk. Sokan tévelyegtek, bámulták a kirakatokat. Ahogy mi is. Ujjaink összefonódtak, aztán szétnyitottam a bőrdzsekim, hogy Leah hozzám tudjon bújni. Ám így nehéz volt a séta, hát az egyik lépcső korlátjához húztam, nekidőltem, ő pedig végre beburkolózhatott a kabátomba. Imádom, amikor így hozzám bújik, mikor két kis karjával átfogja a csípőm. És közben beszélgettünk, mindenféle semmiségről. Mert nem érezzük szükségét, hogy a látszat kedvéért mindig komoly dolgokat vessünk fel, minek? Aztán a közelben bohóckodó fiúk keltették fel a figyelmem. Régi divat, hogy beülnek a papus drága autójába és bőgetik, bár nem látom értelmét. Naftapazarlás, semmi más. Na meg zajkeltés. Persze van, akinek ez az élet.
Aztán újra Leah-ra figyeltem, hallgattam, hogy megy a suli, mi újság a felvételijével. Örülök, hogy átjön ide suliba, hogy tovább tanul, és közelebb is leszünk. Bár az albérlet kérdése vitatéma még, de most bölcsen kerültük. Olyan kis kellemes, laza hangulat van.
Aztán kiáltás, felbőg egy motor. Már oda se pillantok, melyik hülye képtelen uralkodni magán. De még is kénytelen vagyok, töredék perc, kiáltások, inkább jajhangok, de inkább fájdalom, mintsem jókedv.
Egy pillanat, míg az agyamban tudatosul, hogy az egyik jujzöld batár elszabadult, irányíthatatlanul vagy épp sofőrtelenül pattog fel a járdára, mint egy tekegolyó kuglizva a bábukat, egyenesen felénk tartva.
Inkább ösztön, mintsem meggondolt tett, ahogy Leah-t teljes erőmből eltaszítom magamtól, remélhetőleg a biztonságos zónába. Ha közösen kezdenénk futni, eredménytelen lenne, mindkettőnket elkapna. De annyi erő van bennem, a hirtelen adrenalin, hogy őt ellökjem. Aztán érzem a becsapódást, ahogy a hátam átszakítja a korlátot és majd két métert zuhanok lefelé. Érzem, miként reccsentek a csontok, szakadtak izmok, idegek, hártyavékony belsőségek. De talán a kocsi nem esett rám, azt hiszem, beszorult. Még szerencse. De vajon úgy is marad? Ki az a hülye, aki ordít?
Egy pillanat kell, míg rájövök, a saját ordításomra eszmélek. Hát persze, hisz ezernyi darabra törtem, szakadtam, érzem, ahogy oldalamon lassan csordogál a meleg vér, számban érzem fémes ízét. És érzem, ahogy lassacskán, iszonyatosan lassan a testem elkezdi tenni a dolgát. Első sorban az agy, hisz létfontosságú, akárcsak a szív. Meg a belső vérzések. és minden pokoli fájdalommal jár, nem olyan ez, mint az apró vágás, amivel Leah-nak bemutatkoztam, vagy az az ütés azon a bulin. Nem, ezek súlyos sérülések.
Hallom magam körül a sustorgást, bár tiszta hang nem jut el, hol az ájulás környékez, hol felordítok a fájdalomtól. Az egyetlen, ami mindezen átszökik az a közelgő mentő szirénája. És azt még ilyen pocsék állapotban is tudom, hogy ebből rohadt nagy baj lesz!

Tárgy: Re: Sürgősségi ügy