Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Alexander 'Alex' Summers Mutáns név: Plazma Születési dátum és hely: 1964. 06. 30. - Honolulu; Hawaii Besorolás: Diák
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Kozmikus sugarak Osztályozás: Béta mutáns Aktiválódás: 12 éves korában Képesség jelenlegi szintje: Képességének alapja, hogy sejtjei felveszik és átalakítják a környezetében lévő kozmikus energiákat, hogy aztán ezt energianyalábok képében sugározhassa ki testéből. Ez az energia felhevíti a levegőt maga körül, a szuperforró hőhatás mellett elektromos töltésű, vagyis plazmaállapotú, innen ered mutáns elnevezése is. Alapállapotban ez az energia teste egészéből sugárzik szerteszét, hacsak nem irányítja. Koncentráció útján képes befolyásolni az energiasugarak formáját és meghatározni azok útját. Kilőheti őket irányított plazma karikák képében, de legtöbbször az energiát testéből karján keresztül vezeti át, így az végül kezén át távozik, sugárnyaláb vagy energiagömb formájában. Az utóbbi módszerrel sokkal fókuszáltabb "lövést" képes leadni, míg az előbbi nagyobb területen pusztíthat. Meghatározva formáját, útját, arra is befolyással van, hogy a csapás milyen erősségű legyen, bár ebben már nagyban közrejátszik éppen aktuális érzelmi állapota is, viszont a hosszú tanulás során megtanulta irányítani annyira, hogy erejét csökkentheti és növelheti, tehát ha más ember ellen használja a képességét, nem fogja vele megölni. A sugárzásra és a hőre, melyet teste közvetít, önmaga immunis, így képtelen vele megsebezni magát, továbbá ez a sejtszintű immunitás bizonyos fokú védelmet nyújt számára öccsének hasonló eredetű optikus sugaraival szemben is. Akárcsak testvére, Küklopsz esetében, Plazma sugarai is csakugyan pusztító erejűek. Képesség távlatai: Bár már elég hosszú ideje Charles Xavier tanítványa, további kitartó edzéssel, és gyakorlással képessé válhat erejének tökéletes befolyásolására. Kifejlődött szintjén már tetszés szerint, játszi könnyedséggel határozhatja meg, milyen formában kívánja kibocsátani az energiát, akárcsak annak erősségét, melyet elképesztő mértékben növelhet vagy épp csökkenthet, mindezt speciális ruha vagy egyéb segítség nélkül. Ez a folyamat azonban még hosszú évekig eltarthat. Hátrányok: Érzelmei és az adott helyzetben a lelki állapota nagyban befolyásolhatja uralmát a képessége felett. Ha nem koncentrálja erejét és elveszti a fejét, kicsúszhat a kezéből az irányítás és nagy pusztítást végezhet ezzel környezetében. Ezért is volt fontos, mikor még képzetlenebb volt, hogy olyan ruhát hordjon, mely egy bizonyos pontra tereli az energiáit, hogy onnan bocsáthassa ki azt.
Jellem:616-os számú akta, Fegyenc #01457 - Summers; Alexander személyi aktája A rab személyiségi jegyei: Önfejű, heves természetű. Nem beszél arról, ami benne zajlik, ha az érzelmei kerülnek szóba, kivétel nélkül csendbe burkolózik, a pszichikai vizsgálatok nem adtak pontos választ a miértjére, de a vizsgálatot felügyelő főorvos szakvéleménye alapján a rab elfojtott emlékekkel küzd, ezáltal további pszichológiai megfigyeléseket javasolt. (A részletes jelentés és a szakorvosi javaslatok csatolmány formájában megtekinthetőek.) Zárkózottságát és annak okait azzal leplezi, hogy másféle személyiségjegyeket mutat a külvilág felé. Apatikus, érzéketlen viselkedést tanúsít környezete és a benne élők iránt, előszeretettel megy bele konfliktusokba és harci helyzetekbe. Temperamentumos viselkedése többször is megmutatkozott a közös foglalkozások alkalmával. Önnön állítása szerint egyedül érzi magát a legjobban, ezért kérelmezi az áthelyezését magánzárkába. A kérelem továbbításra került! #1 megfigyelés: A fegyenc múltjának említésére érzékelhetően feszültebbé válik. Válaszreakciója megegyezik azzal, amit érzelmei boncolgatásakor kaptunk tőle, további kérdésekre pedig már egyre ingerültebben reagál. #2 megfigyelés: A fegyenc tömegverekedésben vett részt, miután az egyik rab az ebéd során szüleit szidalmazta. Az ügy mélyebb átvilágításához újabb megfigyelés javasolt! #3 megfigyelés: A pszichológiai vizsgálat során a fegyenc azt állította, nem emlékszik szüleire, sem pedig arra, honnan származik. Mégis, mikor múltjáról, pontosabban az első emlékére vonatkozott a kérdés, újfent ingerülten reagált. #4 megfigyelés: Az udvaron állomásozó őrök fültanúi voltak, mikor több rab is torzszülöttnek nevezi a #01457-es számú fegyencet. A verekedés során a fegyenc mindőjüket gyengélkedőre juttatta. A fegyencet még aznap magánzárkára ítélték. #5 megfigyelés: Újabb verekedés. A vizsgálatok alapján három rab összeállt, hogy az egyik elítéltünk, [név titkosítva] ellen támadást szervezzenek. A fegyenc csatlakozott a küzdelemhez, de kiállt [név titkosítva] mellett, mire a többi rab is rátámadt. A küzdelem után a fegyenc a maga egészségi állapotát figyelmen kívül hagyva [név titkosítva] állapota felől érdeklődött. #6 megfigyelés: A fegyenc cselekedetei azt bizonyítják, hogy arrogáns és hűvös viselkedése csupán felszínként szolgálnak, miközben ő maga igenis törődik azzal, ami a környezetében történik. (Megj.: A fegyenc folytonos haragja és ellenséges viselkedése visszavezethető múltjára, melyről nem beszél, az elfojtott emlékekre és érzelmekre, melyeket ezzel a védelmi mechanizmussal palástol. - a részl. szakvélemény csatolva!) A fenti személyiségjegyek kiegészítése a megfigyelések alapján: Mutatott viselkedése lepelként szolgál valós személyiségének elrejtésére. Törődését elnyomni igyekszik, nem nyílik meg, nem is bővelkedik a szavakban, önmagát is inkább a tettek embereként írja le. Bizalmatlansága feltehetőleg múltjának eredménye. Javaslat: A fegyenc dühkitörései miatt további elkülönítés és fokozott megfigyelés javasolt! Gyógyszeres kezelés nem szükséges, mentális rendellenességre utaló jelek nincsenek.
Az elvégzett megfigyelések fényében további pszichológiai vizsgálat nem szükséges! A fegyenc a továbbiakban Frederick Foswell őrnagy felügyelete alá kerül.
A megfigyeléseket végezte: Dr. Leonard Rolen, börtönpszichológus Az aktát lezárta: James Wright tizedes
Kinézet, megjelenés: 178 centiméter magas, fehér bőrű fiatal. Durvább vonású, markáns arccal és kék íriszekkel rendelkezik. Szőkésbarna haja van, melyet leginkább csak elől hagy megnőni, egyébként rövidre nyírva hordja. Vékony alkatú, azonban korához képest edzett, izmos, köszönhetően mozgalmas múltjának és a katonai berkekben eltöltött időnek. Azóta is szereti formában tartani magát, rendszeresen edz, az iskolai kondi gyakori látogatója, ez a szokása valószínűleg még a katonai börtönben ragadt rá, ahol szintén sokat járt le edzeni. A sportos külső mellett a "rosszfiús" megjelenés is jellemzi, köszönhetően egyrészt modorának, másrészt a szintén sportos, lezser öltözködésének. Ahogy más területeken, úgy külsejét illetően sem foglalkozik különösebben azzal, hogy mit gondolnak róla mások, ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint az, hogy kivétel nélkül mindig abban jelenik meg, ami épp kedvére van. Határozottan a kényelmet részesíti előnyben, az elegancia pedig sosem izgatta igazán. Ettől függetlenül azért ad a ruháira, azonban stílusát tekintve leginkább farmer jellemzi, a kényelem híveként pedig egy pólót vagy épp egy trikót hord, arra meg általában kedvenc, sötét színű dzsekijét veszi fel, de a hosszabb, kapucnis pulcsikat is kedveli, és az sem degradál neki, hogy hébe-hóba melegítőben forduljon meg, ha épp egy délutáni edzésről jön. Külseje csak jobban kihangsúlyozza független, "vadóc" személyiségét.
Előtörténet: Christopher Summers és Katherine Anne Summers boldog házasságban éltek, szerelmükből két fiúgyermek is született, előbb Alex majd pár évvel később öccse, Scott jött világra. Christopher múltja régre nyúlik vissza és szorosan összefonódott a hadsereggel. Megbecsült katona volt, őrnagyi rangon szolgált gyermekei születésekor és az Amerikai Légierő egyik tehetséges tesztpilótájaként tartották számon. Mikor áthelyezték, hivatása miatt a család elköltözött Alaszkába, Anchorage városába. A két fiú gyermekkora ide köthető, azonban minden megváltozott, amikor Christopher úgy döntött, elviszi családját az egyik repülővel kirándulni. megbecsült katonaként viszont feltehetően ellenlábasokat is szerzett magának az évek során. A gépet azóta is ismeretlen tettesek megtámadták. Miután lángra kapott a repülő, a szülők elkeseredésükben a két ejtőernyőt gyermekeikre adták rá, és túlélésük reményében kilökték őket, mielőtt a gép lezuhant volna. Scott és Alex elszakadtak egymástól. S nemcsak egymást, de múltjukat is elveszítették.
- Hé, Summers! - merengésemből mély, dörgő hang zökkent ki. Egyből felismerem, mégsem reagálok rá, ehelyett továbbra is higgadtan ülök, a főzeléknek kinéző valamit turkálom a tálcámon. Akkor sem izgatom fel magam, mikor az ürge rácsap az asztalra, mikor két lapáttenyerével ránehezedik, hogy közelebb hajoljon hozzám. - Netán bedugult a füled, kölyök? - nem válaszolok, csupán felemelem az ebédről a tekintetemet, és belenézek a rám meredő, vizenyős szemekbe. Az acélszürke írisz még hatásos is lenne a bámulásánál, ha nem lennének ilyen durván véreresek a szemei. Bozótos szemöldöke szinte összeszalad középen egy folytonos vonallá, ahogy homlokát ráncolva néz rám. Az enyhén őszülő dzsungel pedig, amit ő oly' nagy lelkesedéssel szakállnak nevez, eltakarja ráncos képének nagy részét és a tényt is, hogy az egyetlen még meglévő fogát csikorgatja éppen. Őszintén szólva... nem tudnám eldönteni, hogy a látványa vagy a szájából áradó lehelet zavar-e jobban, mely egymagában képes volna teljes erdőket kipusztítani. Némán figyelem, aminek meg is lesz a hatása, mert még közelebb hajol. Már-már kérdésessé válik, hogy fenyegetni akar-e vagy csak megtetszettem neki. - A helyemen ülsz, sápadtbőrű! - ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy alkoholtól bűzlik a figura. Igaz, ezen a helyen, ha jók a kapcsolataid, csaknem minden lehetséges. Ebből a szempontból olyan, mint Vegas, csak itt kisebb a mozgástér. - Sápadtbőrű... - visszhangzom a jelzőt, amivel illetett, ízlelgetve a szót. Azért tartom olyan furcsának, mert őt sem lehetne éppenséggel napbarnítottnak nevezni. Márpedig az nem számít, hogy a kosz miatt sötétebbnek látszik. - Új szót tanultál a cellatársadtól a napi zuhanyzói bábszínház közben? - számhoz emelnék egy adaggal a furcsa állagú kajából, mire ujjak fonódnak a csuklómra. - Anyád jó nagy ribanc lehetett, ha ilyen kölköt ellett! - a vörös köd egy pillanat alatt száll le rám szavai nyomán. Ujjaimmal elkapom hosszú szakállát és ránva rajta egyet verem be a fejét az asztalba. Egyszer. Majd még egyszer. Az ujjak a csuklómon elernyednek, mire felállok a padról, több cimborája is felém közelít. Nem is veszem észre, mikor tör ki a bunyó. Annyit érzékelek, hogy két kéz hátulról próbál meg lefogni, míg az egyik szemből támad. A hátul fogó kezek pedig elég fogódzkodónak minősülnek ahhoz, hogy elrugaszkodva páros lábbal rúgjam képen a szemből jövőt, majd a könyökömmel intézzem el az engem lefogó illetőt. Ezután még ketten jönnek, de a buli hamar véget ér, mikor a katonák közénk állnak. Pár perccel később egy sötét zugba löknek és már kattan is a magáncellám ajtaja. Feltápászkodok a földről, majd megrándult vállamat masszírozva dobom le magam a nyikorgó ágyra. Hátamat a hűvös falnak vetem, fejemet is nekitámasztom. Behunyom a szemeimet. A hideg érzéstől valami furcsa jut eszembe. Valami régi érzés. Valami ismerős. Nem tudom, mikor alszok el. Nem tudom, mikor borítja el tudatomat az álom fátyla. Csak azt tudom, hogy zuhanok. Forog velem a világ és én csak az arcomba csapó hűvös szelet érzem. Süvítése kizár minden egyéb zajt. Mégis, mintha odébb tompa puffanást, valami csattanásfélét hallanék. Fölöttem a csillagos ég. A Hold ezüstös fényének szépségét sötét füstcsík töri meg, mely mintha ómenként lebegne az égen. A talaj pedig egyre vészesebben csak közelít. Oldalra pillantva a távolban látok egy sötét sziluettet. Apró termetűt. Talán csak a távolság teszi, hogy olyan kicsinek látom. Mégis kezemet nyújtom. Kiáltani akarok, de mintha megnémultam volna. Saját hangomat sem hallom. Hát újra próbálom. És újra. Majd újra. Ekkor ébredek fel, verejtékben úszva, saját hangomat hallva, amint kiáltok: - Scotty!!!
A zuhanás következtében a Summers fivérek elvesztették emlékeiket. Alex egy kórházban tért magához, felépülését követően pedig árvaházba került Omahában, Nebraskában. Több nevelőszülővel is rendelkezett, ahogy teltek az évek, ugyanis minden alkalommal, akik adoptálták, végül el is dobták maguktól, mintha egy engedetlen kiskutyáról volna szó. Nevelkedett katonai családban, vallásos szülőknél, egy ízben pedig egy farmon élt és segédkezett egy idős úrnak a háztáji munkákban, de minden alkalommal visszakerült az árvaházba, ahol szintén nem tudott beilleszkedni. A folytonos rémálmok, elfeledett múltja és az ingázás az otthon és a nevelőszülők között megkeményítették a fiatal fiút, főleg, hogy adoptálói között akadtak olyanok is, akik gyakran örömüket lelték abban, hogy rajta vezessék le a feszültségüket. Egyszer azonban úgy tűnt, a tinédzser végre valódi otthonra talált a Blanding család személyében. A kedves házaspár a lányuk mellé mindig is akartak egy fiút is, mely meg is adatott nekik, azonban a családot trauma érte, mikor a fiatal fiuk, Todd tragikus autóbaleset áldozatává vált. A Blanding-pár örökbefogadta Alex-et, s úgy kezdtek tenni, mintha ő lenne Todd. Azt nem tudhatták, hogy ezzel felhívják magukra, pontosabban Alex-re egy bizonyos illető, Vincent figyelmét, kit mindenki a helyi suli bikájaként ismert.
Nem tudom, honnan érkezhetett az ütés. Túl gyorsan történt. Ahogy kinyitom a szememet, a világ még mindig kissé forog körülöttem. Kezem alatt szalmaszálakat tapintok. Ahogy pedig látásom kissé tisztul, úgy válik egyértelművé: a pajtában vagyok. - Rajta, pattanj fel, ne fetrengj ilyen látványosan! - egy rúgás éri az oldalamat. Igen, ez nagyban segít a felkelésben! Viszont a hangot egyből felismerem. - Vincent... mi a fenét művelsz? - a srác arca szinte eltorzult a dühtől, az ökle pedig villámgyorsan mozdult, egyenesen a gyomorszájamba vágva. - Te befogod! Én kérdezek! - újabb ütés, amitől kissé előre görnyedtem, ahogy pedig fel akartam egyenesedni, nekilökött az egyik oszlopnak és mellkasomnak támaszkodva szorított oda. - Szóval, ki vele... mennyit tudsz? - Miről beszélsz? - kérdeztem vissza ingerülten, próbálkozva ellökni őt, kevés sikerrel, mert visszapréselt a fa oszlophoz. - Ne tedd itt a hülyét! Todd-nak hívatod magad velük, szóval köhögd ki szépen, mit tudsz? - Nem én hívatom magam... A kérdésének semmi értelme nem volt. Egészen, amíg fülemben nem visszhangoztak szavai. "Todd-nak hívatod magad..."; "Mit tudsz?" Villámcsapásként ért a felismerés, a döbbenettől pedig még a szabadulási kísérletekkel is felhagytam, úgy meredtem rá. - Te voltál. - most Vincenten volt a sor, hogy elsápadjon, még a hangja is vékonyabb volt, mikor újra megszólalt. - Az... az baleset volt, oké? A francért kellett az úton hülyéskednie! Csak egy pillanatra nem figyeltem... Nem tudtam mit mondani. Hallottam Todd balesetének a történetét. Mégis, úgy érződik, mintha ezzel vált volna teljessé a kirakós. Egy rántást éreztem a pólómnál, majd a földre lökött. - Nem hagyhatom, hogy elpofázd!- ökölbe szorított keze már a levegőbe lendült, mikor a vörös fény elkezdte elárasztani a helységet. Az energia körülöttem áramlott, én pedig rémülten próbáltam kapálózni, mintha elhessegethetném, mire a fénysugarak össze-vissza kezdtek repkedni. Ezzel az energia pedig belülről kezdte el letarolni a pajtát. Vincent ordítva rohant ki, utána akartam kiáltani, de figyelmemet a vörös sugarak kötötték le, melyek belőlem jöttek. Karikákként röpködtek szét, játszi könnyedséggel haladtak át a fán, áttörve a deszkákat, ki a sötét égbolt felé. Majd a jelenség abbamaradt, a testem újra normálisan viselkedett. Döbbenten bámultam végig magamon, a ruháimnak semmi baja nem volt. Reccsenések hangja ütötte meg a fülemet, ropogás. Felnéztem, s elkerekedtek a szemeim. A gerendák lángra kaptak. Kifutottam, sokáig csak szedtem a lábaim, meg sem álltam. A domboldalról néztem vissza, s láttam, hogy a lángokban álló építmény lassan összeomlik.
A Blanding-incidens után a házaspár lemondott Alexről. Őt gyanúsították meg a gyújtogatással, s mindegy volt, mit mondott, nem hittek a fiú egyetlen szavának sem. Esély nélkül, hogy megmagyarázza, Alex előbb visszakerült az árvaházba. Ez még vadabbá tette, így aztán viselkedése és kísérlet miatt, hogy megszökjön a nevelőktől, javítóba került. Haragja és kontrollálhatatlan képessége miatt ott is hamar zűrökbe keveredett... hogy megzabolázzák, katonai iskolába került. Az évek alatt igyekezett uralkodni magán, hogy erejét is uralhassa. Viszont mikor nagykorúként már bele akarták csalni egy balhéba, hogy fegyvereket csempésszenek ki, Alex nemet mondott, mire a tettesek ráverték a balhét. Abban reménykedve, hogy a külvilágtól elzártan erejével nem árthat senkinek, Alex nem tiltakozott bebörtönzése ellen. Charles és Erik itt találtak rá és szervezték be az elsők közé a Xavier Magániskolába. Miután megtanult együtt élni képességeivel és bánni velük, harcolt a békéért az X-Men oldalán. Végre úgy érzi, valami jót cselekedhetett, s végre valódi otthonra talált.
Élvezem, ahogy a forró zuhany a testemet éri. Ismét sok időt töltöttem lent az edzőteremben, az ilyen napok után pedig általában hullafáradtan dőlök az ágyba. Most is, ahogy fejem leér a párnára, alig hunyom be a szemeimet, máris álomba zuhanok. Meg se fordul a fejemben, hogy a zuhanást másképpen is megtapasztalom. Vagyis... megtapasztaltam. A gép zúgása tölti meg a dobhártyámat. Vörös fények villóznak, a műszerfal sípoló, vészjelző hangot ad ki. Ahogy anya könnyes arcára pillantok, elszorul a torkom és az én szemeim is megtelnek könnyekkel. - Erősnek kell lenned! Magadért és az öcsédért is! - suttogja a fülembe a szavakat, mielőtt könnyes puszit nyomna az arcomra. Értetlenül nézek, de ő csak meghúzza a hátamon lévő zsák szíját, mielőtt még egyszer, s akkor utoljára rám nézne. - Nagyon szeretünk titeket! - újabb könnyek záporoznak le arcán, majd egy gyengéd lökést érzek mellkasomnál, s mintha a világ eltűnne a lábaim alól. Hanyatt kezdek el zuhanni, anya eltűnik a szemeim elől, még látom az egyre távolodó gépet elhúzni, füstcsíkot hagyva maga után az égen, mely keresztülhalad a Hold látképén. A gép zúgása helyett most már csak a szél süvítését hallom, nem sokkal később pedig egy tompa puffanást a távolban. Oldalra fordítom a fejemet. Messzebb tőlem ott látom az alakot. Az apró zuhanó testet. Megint kinyújtom a kezemet. Kiáltani akarok. Scotty!!
Álmai képében Alex emlékei szépen lassan elkezdtek visszatérni és kitisztulni a lezuhanásukról. Beszélt ezekről az álmokról a Professzornak, s a segítségével újra megtalálhatta öccsét, Scottot. A testvéri viszony felépítése és az elvesztett évek mellett azonban más dilemma is nehezíti még Plazma mindennapjait a Xavier Iskolában.
nem számítottam rá, hogy a kezem ügyébe kerül. Azt hittem, elveszett. Könnyű felismernem a levélben Jeff kézírását. Ő volt lényegében az egyetlen, amíg a katonák közt voltam, aki igazán jó arcként viselkedett velem, és akinek a társasága nem bosszantott. Emlékszem, olykor egész éjjel képes volt fennmaradni, hogy a kis barna, bőrborítású naplójába írogasson. Egyszer ugrattam is vele, hogy elcsórtam, de olyan a kézírása, hogy ha akartam volna se tudtam volna elolvasni. Könnyedén legalábbis biztosan nem. Most azonban láthatóan megerőltette magát, hogy hellyel közzel olvashatóan körmöljön, mert a szavait könnyebb kivenni, mint régebben. "... kissé megfogyatkoztunk, tudod." "Embereket keresnek, és tudom, elég zűrös volt, mikor..." "Jó lenne, ha visszajönnél, keményen nyomattad a kiképzést, és arra gondoltam..." "Jó harcos vagy, és remek katona lennél." "Szükségünk van Rád!" Mélyet sóhajtok. A levél régi, még a cellámban kaptam meg, a lap azóta rendesen fel is vett némi sárgás árnyalatot. Sosem válaszoltam rá, de felébreszti bennem a gondolatot: Talán tényleg hasznosabb lennék köztük? A seregben? A bűntudat mellett mellkasomban újra felébred a mással össze nem téveszthető, szorító érzés. A kétségek.
- Plazma, minden rendben? - jön oda hozzám Bestia, miután épp az edzőteremből lépek ki, én pedig csak kurtán biccentek felelet gyanánt. Mit vár? Lelkizést? - Csak mert a gyakorlat során most keményebben használtad az erődet, mint máskor. - jegyzi meg, mire én türelmemet veszítve állok meg a folyosón és fordulok vele szemben. - Mert erre van a gyakorlat. Semmi bajom! - mondom, mintha tényleg csak ennyiről lenne szó, és nem a kétségeimtől akartam volna megszabadulni odabent. Látom rajta a megdöbbenést, majd inkább csak beletörődően bólint, mire én nemes egyszerűséggel magára hagyom a folyosón. Már úgyis megszokta a bunkóságom...
Olvasgattalak folyamatában is, ahogyan készülgetsz és már akkor láttam, hogy szépen alakul a kari. Először is nagyon örülök, hogy hozod Alexet. Szerintem jó kis kari, de nem annyira népszerű, hiszen a filmben nem szerepel olyan sokat és gonoszság, hogy a másodikból szinte kihagyták. A képességedet szépen összeraktad, nem apróztad el a leírását, szóval gratula! A jellemet is remekül összeraktad, nagyon tetszik ezt a katonai aktás dokis megközelítés, szépen visszaadja még a kari jellemfejlődési vonalát is. A kinézetet nem lehet nagyon elrontani, az is nagyon pöpec lett és hát az Et! Nagyok tetszik a felépítése és az is, hogy belevittél pluszokat is azzal, hogyan alakult a sorsa az árvaházban töltött idők szüneteiben. Benne volt az is, hogy mikor jött elő először a képessége, de tuti, hogy Jean szomorú lesz, ha tényleg el akar menni a birtokról, majd nagyon megpróbálja lebeszélni róla, készülj fel. Lényeg a lényeg, minden tökéletes, úgyhogy mehetsz foglalózni, aztán vár a játéktér.
Kezdőlap 
by 
Először is nagyon örülök, hogy hozod Alexet. Szerintem jó kis kari, de nem annyira népszerű, hiszen a filmben nem szerepel olyan sokat és gonoszság, hogy a másodikból szinte kihagyták. 
