Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Fogalmam sincsen, hogy a nő miért vág ilyen savanyú képet. Ha csak nem értené, hogy miért állít be hozzá valaki az éjszaka közepén egy meg nem rendelt pizzával, akkor csak furcsálkodna. Ehhez képest a szemeiben lemondás látható, az ajka lebiggyed, amolyan életúnt érzés terül szét rajta, mint aki azt se tudja, hogy hova akassza fel magát. Nem azért jöttem, hogy vigasztalgassam, hanem hogy megmentsem az életét, ha ez lehetséges. Első sorban tolvaj vagyok, Xavier mégis katonaként tekint rám, ami valahol megtisztelő, még emlészik rá, hogy mentettem ki Logant Stryker szigetéről. A botom, és a kinetikus képességem kétségkívül komoly hátteret tud biztosítani, de lássuk be, egy eleve harcra termett mutáns ellen azért már kétesélyes a dolog. Példának okáért ha most ismét Kardfog jön el a lányért.. Benne megvan Logan regenerációja, de olyan van, ha sokszor földhözcsapom, még utána is jön, és lazán leszakítja az arcomat. Azt azért kihagynám, határozottan csinos az ábrázatom, hogy elveszítsem. - Oh, gondolja a kishölgy, hogy az ezredes hagy elvarratlan szálakat? Aligha.. Vélhetően volt egy halállistája, és kegyed most következik rajta. Így is megvolt az a bizonyos egérút. A felvetésén villantok egy sármos félmosolyt, aztán megvonom a vállamat. Még bentről nézegetjük az alakot, aki szépen kómótosan kiszáll a járőrkocsiból, az egyik oldalán gumibot, a másikban elemlámpa, és megindul felénk. - Ezt mintha már csináltad volna egyszer.. igaz, akkor pont Sytker bízott meg ilyesmivel. Miből gondolod, hogy ha ismerik a trükködet, akkor mégiscsak bedőlnek? – A kamurendőr eközben mégsem felénk indul, hanem az egyik mellékutca felé, megnézni, hogy van e a másik oldalon hátsó kijárat. Most valóban leléphetnénk, de Kaylának azért mégiscsak igaza van, gyáva dolog lenne, és nem megoldás. De ha már ilyen rámenősen ötletelget, megvárom, hogy mi jut eszébe.
Az egyetlen igazi és erős kapocs, aki próbált erőt adni nekem és életet lehelt belém a sérülésem után végül meghalt, nem csoda, ha nem vagyok éppenséggel a legjobb hangulatomban és finoman szólva is pocsék a kedvem, erre beállít valami ismeretlen, aki még rá is tesz erre egy lapáttal azzal, hogy veszélyben vagyok, amikor még csak éppen hogy vége a temetésnek, amikor rengeteg dolgom lenne, hogy mindent elrendezzek itt. Ez nem olyan egyszerű, hogy csak úgy elfelejtsek mindent és menekülőre fogjam, főképp, hogy azt sem tudom pontosan mi elől is kell menekülnöm és persze azt sem, hogy egyáltalán miért. Eltelt már egy jó idő, évek amióta nem nyúlt utánam a múlt és úgy fest most újra ez történik. Mintha esélyem se lenne arra, hogy megpróbáljak nyugodtan élni. Persze arra még csak nem is gondolok, hogy netán boldogan éljek, az végképp lehetetlennek tűnik. - Ennyi idő után? - meglepett, bár talán egyszerűen csak Strykernek most lett egyáltalán ideje rá, hogy effélével foglalkozzon, ilyen régi sérelmekkel, mint amilyennek én is számítok. Kellemetlen, főleg számomra, hogy pont ebben a nem épp ideális pillanatban történik mindez. Persze nem tudom mikor is lenne az ideális pillanat arra, hogy valaki meg akarjon ölni nem igaz? Végül behúzom az ajtót, ha ő nem teszi meg, hiszen a fickó már kiszállt a kocsiból és jó eséllyel nem barátkozni jött, vagy hogy megnézze a ház biztonsági állapotát, főképp, hogy a pizzás fiúnak álcázott alak is pont most érkezett meg. - Ha elmenekülünk, menekülhetek egész életemben nem igaz? De... ha elhitetem vele, hogy sikerrel járt és megölt... ehhez viszont el kell kapni úgy, hogy ne öljön meg. - igaza van a képességem nem épp harci, de tökéletesen tudok manipulálni, viszont ehhez közel kell kerülnöm az illetőhöz és ha ezt ő esetleg képes elérni, akkor elküldhetem innen úgy, hogy soha ne is keressen többé. Ha csak szimplán végezne vele, akkor Stryker új embert küld helyette, gondolom ezzel ő is tisztában van, ha már azért jött, hogy segítsen nekem.
Nem gondolom, hogy túl egyszerű lenne engem elhajtani, lévén tolvaj vagyok, ismerem a házakba bekérdezdkezés összes módszerét. Most éppen pizzásfiúnak álcázom magamat, és bár tudom, hogy Kaylát nem kell sokáig megtévesztenem, hiszen nem azért jöttem, hogy bántsam, erre logikusan rá kell jönnie. Lássuk be, van egy szimpatikus ábrázom, még hosszú hajjal sem nézek ki ápolatlan arcnak, ráadásul nem besurranva támadtam le a csajt, hanem figyelmeztetni próbálom. Ráadásul egyszer már találkoztunk is, igaz, egy szót sem váltottunk csak biccentettünk egymásnak. Ezúttal viszont muszáj törlesztenem a professzornak, ha már segített Scarlettnek, és így én is tovább tudok lépni. A nő nem mellesleges dögös, hihetetlenül jól néz ki, én mint szoknyapecér kiszúrom azt, hogy ki az aki ilyen törékeny szépség, és mintha bánat ülne a nő tekintetében. Na mindegy, éppen elég segítség az, hogy most segítek neki túlélni. Amint beenged, átsiklok mellette a küszöbön, és még én is kikukkantok mellette, össszeér a vállunk. A rendőrautó sofőrje leállítja a motort, nem látszik innen az alak. Igazság szerint az sem tudom, hogy ki akarja megölni. - Styker bérgyilkosa lehet. Gondolom el akarja varrni a szálakat. Te vagy a következő célpontja. – Most már tegezem, lévén azért jöttem, hogy megmentsem, nem vagyok teljesen idegen. Ha visszaemlékszik, az ezredes már felhasználta korábban Logan ellen, de úgy fest, Kayla a jó oldalra állt, és sokak kimentésében szerepet vállalt. Ezzel nagyon úgy tűnik, hogy végképp célkeresztbe került a mutánsgyűjtő zsoldos listáján. - Magányos gyilkosnak tűnik, de azért megkérdezem, van hátsó kijáratod, vagy szálljunk vele szembe? Nagyjából képben vagyok vele, hogy mit tudsz, de az nem éppen harci tulajdonság. – Mérem végig leplezetlenül, igenis csinos teremtés, de az a hangmanipuláció érintés útján terjed, és ha ki akarják törni a nyakát, akkor már nem nagyon fog megmoccanni.. Ellenben én távolról is hatékony vagyok..
Igyekszem elhajtani a fickót, mert jelenleg se pizzára nincs szükségem, se arra, hogy magyarázkodjak, hiszen most jöttem a temetésről, nincs épp olyan hangulatom sem. Még sem sikerül csak úgy becsuknom előtte az ajtót, mert a helyett, hogy átmenne a szomszédba olyasmit mond, amitől persze elsőre eléggé sikerül ledöbbennem. Erre tényleg nem számítottam, főleg hogy tudom kiről beszél, bár én épp csak futólag láttam, szinte alig, amikor a húgomat elvitte a professzor és most a sapkát levéve a fickót is ismerősnek tűnik. Nem tudom hová tenni, de mintha... láttam Logannel? Őt se sokat, talán csak egy villanás volt, de nem tudom, hogy mi köze van a professzorhoz, vagy épp hozzám és azt sem, hogy miért vagyok veszélyben. Végül nem igyekszem becsukni előtte az ajtót, hanem szépen beengedem, akaratlanul is körülnézek odakint, csak aztán csukom be magam mögött. Nem igazán értem az egészet, de kicsit beljebb tessékelem a nagy házban, hogy ha akar leüljön, én egyelőre állva maradok és úgy pillantok rá. - Miről van szó? Egyáltalán ki maga és miért küldte ide Xavier? - nem vagyok én olyan jóban a professzorral, főleg ha azt nézem, hogy a testvérem Emma Frost, aki nem pont a birtokon élők legjobb barátjaként ismert. Nem tartom ugyan vele a kapcsolatot, de ez nem rajtam múlik, és nem lenne meglepő, ha e miatt nem akarnák, hogy közük legyen hozzám. Végül is nem számít, igazából az a fontos, hogy miért gondolja, hogy meg akarnak ölni. A kis megjegyzést figyelmen kívül hagyom, hogy engem máskor is meg akarnak ölni. Azért ennyire nem vagyok ilyen téren kelendő, legalábbis nem gondolom így. Volt már rá példa igen, de az nem azért volt, csak így jött ki a lépés. Csak a miatt kerültem bajba, mert másoknak akartam segíteni, Emmának, aztán amikor ő már biztonságban volt Logannek. A vége kórház lett, de legalább túléltem, de ezúttal úgy fest valaki kimondottan végezni akar velem, csak épp nem tudom egyelőre, hogy miért és persze, hogy neki erről honnan van tudomása.
Amíg várakozom, a sötét éjszakában felvillan egy fényszóró, és egy sziréna, ami most nincsen bekapcsolva, csak felbúg egy pillanatra, jelezve a közeledtét. A fák árnyékának takarásában észreveszem, hogy lelassít a ház előtt egy pillanatra, a vezetőülésen mintha egy alak áthajolna az anyósülés felőli ablakhoz, hogy jobban megnézze magának a házat, aztán továbbhajt. Nyelek egyet, a mocit nem vehette észre, pár házzal arébb tettem le. Ha igaza van a professzornak, és Kaylát valaki el akarja tenni láb alól, akkor még nagyobb a gond, ha az illető még rendőr is, vagy annak adja ki magát, hiszen a törvénnyel szembeszállni nem éppen finom dolog.. New Yorkban már régen jártam, kifejezetten a kisvárosokért vagyok mostanság oda, Chicacoban bőven elég volt nekem az a bandaháború, kezdve a házassággal, majd a sógorom megölésével, tiszta Rómeó és Júlia volt, csak éppen én nem vagyok olyan érzelmes típus. A házasság érvénytelenítése után leléptem, és belekeveredtem abb a zűrbe Stryker szigetén, és ha most nem tartoznék Xaviernek Scarlett miatt, akkor ezt sem vállaltam volna be, ugyanis a hősies tettek nem az én asztalom. Ezért remélem, hogy a nő mielőbb ajtót nyit, és gyorsan el tudom magyarázni, hogy mi a helyzet, hinnie kell nekem. Amennyire Xavier elmondta, őt és még többeket is megszöktettek Strkyer szigetéről, de így bemondásra kérdés hogy mennyire hisz majd nekem.. Sosem találkoztam a nővel, de úgy hírlik, Farkashoz volt köze, és Kardfog akarta felhasználni őt valami manipulatív módon, hogy Logant behálózza. A nő csak eszköz volt, de a professzor szerint jóindutú, és csak a testvérét védte, így most megérdemli, hogy éljen. Hm.. Nem tudom, hogy Logan mit látott benne, de alig érezhetően megrezzenek, amikor ajtót nyit. Aztazatyaúristenit, de jó nő, így már érthető! Logan egy jó nagy barom lehetett, hogy nem erőltette meg magát, amikor Styrker molesztálta, akkor kellett volna egy életre lelépni ezzel a Kaylával, de úgy, hogy soha ne találjanak rá. - Na akkor most vagy beengesz de sürgősen, vagy nagy bajba kerülsz. Xavier küldött, valaki meg akar ölni. Téged állandóan.. nem? – Intek sürgetően, leveszem a baseball sapkát, hátha ő látott már engem, csak én nem őt. Hosszú hajam van, de simára borotvált állam. Ha én akartam volna bántani, akkor nyilván nem hívom fel rá a figyelmet, remélem ezt számításba veszi. Mert jól sejtem, a rendőrautó csak tett egy kört a tömb körül, és ismét felvillannak a fényszórói.
A temetés után még átöltözni sem volt időm. Valahogy azt hittem, hogy majd Rashid is tiszteletét teszi, de talán miattam volt, még sem jött el. Nem kárhoztatom érte, hiszen én voltam az, aki végül kiadtam az útját, hiszen tudom ez az élet nem működhet úgy, ahogyan ő hiszi. Persze szép és jó egy ideig álomvilágban élni, de Jonathan halála újra felnyitotta a szememet. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy mást is magammal rántok, mert az én sorsom sosem alakulhat jól. Eddig akármit is tettem mindig rossz vért szült, mindig valami rossz lett a vége akkor is, ha épp jót akartam és azt hiszem ebbe már kezdek belefáradni. Talán jobb, ha tényleg nincs mellettem senki sem, akkor senki miatt sem kell aggódnom. Most pedig itt vagyok egyedül a hatalmas házban. Jonathan képes volt rá és rám hagyta. Sosem gondoltam volna, hogy előkerül a végrendelet, amiből kiderül az enyém... az egész. Nem, ilyesmire egy pillanatig sem gondoltam, de nagyon úgy tűnik, hogy mégis csak ez történt és most nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Azt hiszem az lenne a legjobb, ha túladnék rajta. Túl nagy egy embernek és nem is hiszem, hogy fenn tudnám tartani. Szép hely, tele emlékekkel, de nem nekem való. Ha eladom lesz belőle valamennyi pénzem és tovább léphetek újra, kereshetek valami más életcélt, de az már biztos, hogy Emma közelében maradok, bár úgy sejtem ő még mindig nem kíváncsi rám, de ha már tudom hol van, hát... legalább néha láthatom, ha már nem akar beszélni velem, hiszen a telefon azóta sem csörrent meg, pedig tudta, hol keressen. Felkapom a fejemet, a nappaliban ücsörögve merengve a múlton, amikor csengetnek. Nem tudom, hogy ki érkezhetett, hiszen nem rendeltem semmit és nem is igazán van, aki itt meg akarna látogatni. Nem csoda, hogy meglepődöm. Leteszem a poharat az asztalra, amiben valamilyen egészen kellemes vörösbor pihen, csak aztán állok fel. A cipőmbe már nem bújok vissza, mezítláb lépdelek el az ajtóig. Talán csak a postás, vagy valamiféle részvétnyilvánító levél lehet. Az ajtóban, amikor kinyitom még sem a postás áll, hanem pizza. Elgondolkodom, de biztos, hogy nem rendeltem semmit. - Jó napot! Nem hiszem, hogy pizzát kért volna bárki is a házhoz, főleg hogy csak én vagyok itt. Talán... a szomszédban. - igen, ha jól emlékszem ott egy család él, ők biztosan esznek effélét, bár mintha ott lettek volna a temetésen, még is azóta már eltelt egy kis idő, lehet hogy úgy döntöttek pizzával zárják a napot, nem kizárt. Azért nem csukom rá a fickóra csak úgy az ajtót, megvárom amíg távozik és csak aztán, persze ha nem, akkor... hát azt majd akkor meglátjuk.
Hátra kellett hagynom Scarlettet, hiszen egyértelműen jobb életet érdemel, mint amit én tudnék számára biztosítani. Mögöttem már annyi ellenség van, akik mind az én véremre pályázok, hogy a kislánynak, bármennyire is kedves volt számomra, zaklatott sorsa lenne. Így is be volt zárva hosszú évekre, ha most magamhoz láncolnám, annak semmi értelme nem lenne. Álljon csak be Xavierhez, válasszon majd idővel magának egy rendes párt, én pedig ki fogom heverni. A kérésem csak annyi volt a professzor felé, hogy törölje ki visszavonhatatlanul az elméjéből az emlékemet. Valaki más mentette meg, például a Farkas, vagy az ifjú Scotték, nekem mindegy. A lényeg, hogy minden jóra fordult. Ám ahogyan az lenni szokott, Charles viszonzást kért. Egy szívességet. Van egy hozzánk hasonló nő, akit végülis Logan elfelejtett, elsodródtak egymástól, de a professzor mégiscsak figyelemmel kísérte a sorsát. És állítólag most veszélyben van, halálos veszélyben. Ha már Scarlettet befogadta, és új életet tud számára biztosítani, kötelességem még nekem is harcba szállni a jó ügyért, ez egyszer utoljára. Ráadásul a nő nem is lakik messze, motorral csupán pár mérföld. New York egyik külvárosa, a kertvárosi részleg. Mivel nem tudom, hogy kik pályáznak rá, valahogy el kell nyernem a bizalmát, mindez Xaviert nem érdekli. Pár órával később már ott is vagyok, és éjnek évadján csöngetek a ház kapuján, a fejemen baseball sapka a helyi pizzafutár vállalat logójával, a tenyeremen gőzölgő pizzás doboz, na és persze a motorom az utcán kitámasztva. A bőrdzsekim alá a másik kezemmel nyúlok, ráfogva a pisztolyra, a botot most nem hoztam, túl sok helyet foglalna, és végső soron kinetikus energiával bármit fel tudok ruházni. Akár a pizzásdobozt is. Viszont a kártyapakli nálam van, mindig hatásos municiónak bizonyult. Figyelem a ház tetejét is, attól félek, bárki is akarja bántani, nem fog sokáig váratni magára. Az indok nem érdekel, nekem is sok van már a rovásomon. Valakinek az útjában áll; ennyi.
Kezdőlap 
by 
