Shosanna Webber

Tárgy: Shosanna Webber Hétf. 25 Ápr. - 18:02

Shosanna Webber

"Mit tennél meg azért, hogy szabad légy?"

Userinfo: Főkarakter - Charles Xavier

Név: Shosanna Webber
Mutáns név: Szemfényvesztő
Születési dátum és hely: 1962. december 5. New York, USA
Besorolás: Kísérleti alany

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Színezés, alakformázás
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 8 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes vagyok a színeket megváltoztatni, egyelőre csak egy háznyi területen. Érzékelem a színeket csukott szemmel is és a formákat is, szinte vakon is tudok közlekedni, mert egyszerűen csak tudom, hogy mi hol van és változtatni is tudok rajtuk. Átszínezhetem a dolgokat és hidd el egy világos szoba falai, ha hirtelen feketévé váltanak az ijesztő tud lenni. Az alakokat is változtathatom, kockát körré, gömböt hengerré, bár ez még nehezebben megy, de nem rossz dolog nyilat formázni egy kis golyóból, legalábbis volt idő, amikor azt hittem ez jó dolog.
Képesség távlatai: A változások valósak, habár nem tartanak örökké, most még. Idővel amit megváltoztatok úgy is marad, akár véglegesen is átalakíthatok épületeket, akármit... amit csak akarok.
Hátrányok: Az képességem instabil lett a szer miatt, amit beadtak, néha nem én irányítok. Olyan, mintha nem csak én lennék odabent a fejemben, mintha hallanék egy hangot, amit figyelmeztet, hogy mit kell tennem, ami valamit suttog és azt akarja, hogy olyasmiket tegyek, amiket én nem akarok. Ijesztő, ha nem vagy a magam ura, én pedig úgy érzem pár hete, hogy cseppet sem vagyok az.

Jellem: Régen alapvetően kedves és segítőkész voltam, persze egy adag bizonytalansággal, ami az árvák sajátja többnyire, de mégis éltem a saját életemet, ahogyan tudtam. Mára már ez nagyban megváltozott, hiszen a szenvedéssel eltöltött évek engem is kifacsartak és megváltoztattak. Komolyabb lettem, keményebb, még ha ott is van bennem az aki voltam és ahhoz, hogy teljesítsem a feladatot kénytelen is leszek majd újra elővenni. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni, de igyekezni fogok, hiszen talán a szabadságom múlik rajta és azt nem akarom veszni hagyni, még ha nem is biztos, csak az esélyem van meg rá. Bele kell rázódnom újra a kinti világba és a kinti életbe és mindent meg fogok tenni azért, hogy sikerüljön még ha iszonyatosan nehéz is lesz.

Kinézet, megjelenés: Hosszú, göndör barna hajam van, a szemem is barna, a bőröm ellenben elég világos. Nem vagyok az a tipikus szépség, bár tény, hogy azért figyelemfelkeltő a külsőm. Elég nagy szemeim vannak, az arcom vékonyka, az ajkaim teltek. Nem látszik rajtam vészesen, hogy nyomot hagyott volna az elmúlt négy év, de főleg azért, mert az utóbbi napokban már odafigyeltek rám annyit, hogy összeszedjem magamat. Az összes egyértelmű jel és a többi inkább ruha alatt rejtőzik, a kísérletek nyomai, a tűszúrások helyei és a többi.
A ruházkodásom átlagos, nem kaptam azért olyan nagy keretet, hogy igazi divatcica legyek és nem is ez a cél. Szeretem az egyszerűbb holmikat, a föld színeket, a nadrágot elsősorban és mindent, ami könnyű és puha. A finom anyagok hiányoztak, hiszen odabent ilyesmit sosem kaptam.

Előtörténet: Shosanna vagyok, vagyis... azt hiszem már csak voltam. Az egész négy évvel ezelőtt kezdődött, akkor még Shosanna voltam, mostanra már csak a 68-as kísérleti alany. Annyiszor hallottam ezt a számot, hogy szinte már félek tőle. Lehet félni egy számtól? Vagy attól félek, amikor hallom, vagy... akitől hallom? Furcsa, mert most hogy kijutottam is furcsa érzés, a fülembe cseng, mintha újra és újra elsuttogná egy hang, hogy biztosan ne felejtsem el, hogy miért vagyok itt, hogy mi a dolgom, hogy miért engedtek el, miért szívhatok újra friss levegőt. Konkrétan őrült érzés volt, amikor először éreztem a nap melegét a bőrömön, a szellőt szabadon szállni, a virágok illatát. Fogalmam sem volt róla, hogy ezek ennyire hiányozhatnak és arról sem hogy elég csak pár kínokkal teli hónap és elfelejtem őket.
A 68-as kísérleti alany vagyok, négy évvel ezelőtt New Yorkban tanultam. Festészetet, fényképészetet, művész akartam lenni, miután kikerülve az árvaházból elkezdtem felépíteni az önálló életemet. Pincérkedtem mellette, bébiszitterkedtem és igyekeztem elrejteni azt, aki vagyok, vagyis ami vagyok. Irányítom a színeket, a formákat, képes vagyok őket megváltoztatni és alakítani, így persze alkotni is könnyebb, de nem használtam gyakran, mert nem használhattam, hiszen feltűnt volna valakinek és fel is tűnt. Egyik reggel nem a szobámban ébredtem, nem a kis albérletben, amit Susy barátnőmmel béreltünk, hanem egy kocsi hátuljában, ahol talán egy másodpercem volt, hogy felfogjam elraboltak, amíg újra nem jött az injekció és a kábulat.
Négy éve élek a hely, ahol sikolyok között alszol el, ahol rettegsz a másnaptól, ahol még csak belefásulni se tudsz a mindennapokba és már csak azt várod legyen vége, te legyél a következő, akit elvisznek, mert akkor nem jössz vissza, ahogyan mások sem, akiket ismersz és akkor biztosan vége lesz... és akkor már az se számít, ha örökre.

Shosanna vagyok, azaz a 68-as kísérleti alany és elengedtek. Azért engedtek el, hogy megtaláljak valakit. Hogy a bizalmába férkőzzem, hogy megtudjam, hogy mit tud, hogy mit látott és ha már mindent tudok, akkor visszavigyem. Amíg puhatolózom szabad vagyok és azt ígérték, ha épségben visszaviszem, akkor elengednek. Hogy hiszek-e nekik? Nem, hát persze hogy nem, de hogy van-e más választásom? Nincs, hát persze, hogy nincs. Beadtak valamit. Rosszul fogalmazok, sok mindent beadtak, de ez most más. Az eddigiek próbák voltak, a képességemmel, új képességekkel, de ez valami egészen más. Furcsa érzés, azóta is hallom a suttogó hangot, ahogyan ismételgeti a 68-as számot, a tükörben mintha nem mindig magamat látnám és az éjszakák... Alig aludtam azóta, hogy eljöttem, de érzem a napot, láttam a napfelkeltét többször is, valami fenomenális élmény! Próbáltam festeni, de nem ment, mintha valami gát akadályozná bennem. Meg kell keresnem őt, ez a dolgom és... hogy visszavigyem, ha eleget tudok róla.

» Kieran & Shosanna - Városi fogócska