Csatlakozás az X-ekhez

First topic message reminder :

A taxiban ülve azon járt az eszem, hogy vajon mit szúrtam el, amiért így félresiklott az életem. Nem olyan régen még minden rendben volt aztán villámcsapásként minden tönkrement. A szüleimet lehet, hogy megölték azonban az is lehet, hogy nem ráadásul nekem is menekülnöm kell. Ráadásul a legjobb barátom, aki az egyetlen volt elküldött helyre ahol állítólag biztonságba lehettem. Mivel már évek óta ismertem és vakon megbíztam benne ezért azt tettem, amit mondott. Tisztában voltam vele, hogy ismer néhány elég veszélyes fickót azonban ezek még náluk is veszélyesebbnek tűntek. Vagyis én így gondoltam ugyanis még a szokásosnál is jobban próbált ködösíteni. Mikor megállt a kocsi nem akartam hinni a szememnek és rögtön arra gondoltam, hogy rossz helyen vagyok.
- Ez a helyes cím?
- Igen.
- Nem tudja mi ez a hely?
- Hát egy iskola.
Nem volt mit tennem, mint kiszállni és kifizetni a taxist, aki gumi csikorgatva azonnal el is húzta a csíkot. Néhány percen keresztül bámultam az épületet, ami simán elment volna egy kastélynak is. Nem tudtam, hogy itt kicsodák lakhatnak, de nagyon reméltem, hogy tényleg tudnak segíteni meg találni a szüleimet. Így hát odaléptem az ajtóhoz és ökölbe szorított kézzel dörömbölni kezdtem az ajtón. Meglehet nem valami udvarias viselkedés akkor viszont nem volt kedvem jópofizni. Úgy döntöttem amint kinyitják, az ajtót keresek valami fejest és kiderítem, mit tudnának értem tenni.

Mikor meghallottam, hova is lettem küldve nem akartam hinni a fülemnek. Fogalmam sem volt miért küldhetett egy iskolába engem. Lehet, hogy Tom arra gondolt, hogy a rossz fiúk egy suliban sosem keresnének. Ez mondjuk nem olyan nagy marhaság ugyanis nem erősségem a tanulás. A lógás sokkal jobban ment nekem, de nem az én hibámból pusztán a tanárok nem lopták be magukat a szívembe. Meg akartam kérdezni mégis pontosan milyen iskola is van ott azonban ő addigra már elment méghozzá sietve. Az a pasas vagy tudott valamit erről a környékről vagy pedig egy sürgős fuvarhoz riasztották. Nem volt más hátra, mint előre és remélni a legjobbakat. Míg az ajtóhoz értem igyekeztem alaposan szemügyre venni az épületet és megállapítottam nem csak puccos, hanem hatalmas. Én valószínűleg eltévedtem volna egy ekkora házban, sőt egész biztos, hogy térkép nélkül a mosdót sem találtam volna meg. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy olyan bentlakásos suli lehet sznob diákoknak. Ettől a gondolattól kicsit megrémültem ugyanis nem akartam, hogy egy nyafogó nyelvtanár nyisson ajtót, aki minden egyes mondatomba beleköt. Egyszer volt egy ilyen tanárom, akinek feltett szándéka volt, hogy úriembert farag belőlem és az osztálytársaimból. Egyik óra előtt, hogy némi önbizalmat öntsek magamba sutyiban megittam vagy fél liter ecetet. A nő természetesen ismételten pikkelt rám és belemászott az arcomba, amitől még idegesebb lehet és akkorát böffentettem, hogy összeesett, mint egy krumplis zsák. Ez után az eset után végre megtanulta, hogy nem illik behatolni más intim szférájába. Szóval ott álltam az ajtó előtt és éppen kopogni akartam mikor váratlanul kinyílt az ajtó és egy mosolygó angyal állt mögötte. Barnás haján megcsillanó napfény vöröses színt kölcsönzött neki, ami még ellenállhatatlanabbá tette. Meleg, kedves tekintetétől még egy frizsider is simán leolvadott volna. Pár pillanat erejéig elképzeltem, ahogyan ez a nő átöleli meztelen felső testemet azonban rögtön kiráztam a fejemből ezt az ostobaságot és próbáltam odamenetelem céljára koncentrálni. Valami olyasmiről beszélt, hogy nem mehet oda be akárki, ami engem egyáltalán nem izgatott bár ismételten megfordult a fejemben, hogy lehet átverés az egész.
- Dick Grayson vagyok és egy ismerősöm azt mondta, hogy maguk tudnának segíteni nekem.
Legbelül több érzés kavargott bennem egyszerre, mint félelem, bizonytalanság, türelmetlenség, harag.
~Azt ajánlom ennek a nőnek, hogy minél előbb vezessen, valamilyen fejeshez vagy nem állok jót magamért. A szüleimmel ki tudja, mi van talán nem is élnek nincs időm jópofizni. ~ gondoltam magamban.
Egész végig morcosan néztem magam elé nem, csak azért mert morcos voltam, hanem azért mert mindig ilyen képet szoktam vágni.



A háta mögül nem olyan messze tőlünk lépések zaját véltem hallani. Ahogyan erősödött úgy csatlakozott hozzá két kacarászó leányzó hangja.
- Csak a pufi adhat neked erőt és mindent lebíró akaratot.
- Hahhaha.- ezt nem értettem kristály tisztán, bizonyára ezért mert a másik lány teli szájjal nevetett.
Pár pillanatra elhallgattak majd mindketten hangosan és persze vidáman felnevettem majd elindultak felfelé egy lépcsőn. A kételyeim egyre nagyobbra nőttek miszerint egy leány kollégiumba lettem küldve.
~ Mégis mit képzelt mit tudnának ezek nekem segíteni? Lehet, hogy az egész egy baromi nagy átverés és most otthon fetreng a röhögéstől. Na, érjek, csak haza esküszöm, a saját golyóival fogok megetetni.

A taxiban ülve azon járt az eszem, hogy vajon mit szúrtam el, amiért így félresiklott az életem. Nem olyan régen még minden rendben volt aztán villámcsapásként minden tönkrement. A szüleimet lehet, hogy megölték azonban az is lehet, hogy nem ráadásul nekem is menekülnöm kell. Ráadásul a legjobb barátom, aki az egyetlen volt elküldött helyre ahol állítólag biztonságba lehettem. Mivel már évek óta ismertem és vakon megbíztam benne ezért azt tettem, amit mondott. Tisztában voltam vele, hogy ismer néhány elég veszélyes fickót azonban ezek még náluk is veszélyesebbnek tűntek. Vagyis én így gondoltam ugyanis még a szokásosnál is jobban próbált ködösíteni. Mikor megállt a kocsi nem akartam hinni a szememnek és rögtön arra gondoltam, hogy rossz helyen vagyok.
- Ez a helyes cím?
- Igen.
- Nem tudja mi ez a hely?
- Hát egy iskola.
Nem volt mit tennem, mint kiszállni és kifizetni a taxist, aki gumi csikorgatva azonnal el is húzta a csíkot. Néhány percen keresztül bámultam az épületet, ami simán elment volna egy kastélynak is. Nem tudtam, hogy itt kicsodák lakhatnak, de nagyon reméltem, hogy tényleg tudnak segíteni meg találni a szüleimet. Így hát odaléptem az ajtóhoz és ökölbe szorított kézzel dörömbölni kezdtem az ajtón. Meglehet nem valami udvarias viselkedés akkor viszont nem volt kedvem jópofizni. Úgy döntöttem amint kinyitják, az ajtót keresek valami fejest és kiderítem, mit tudnának értem tenni.