Baleseti ügyelet

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Nem bordélyra gondoltam, de ahol a lányok megmutatják teljes pucér valójukat, ott a férfiember nem bír magával. Én nem járok ilyen helyekre, részemről csak az téved be akinek problémái vannak azon a téren, vagy épp az asszony nincs a topon, esetleg bátortalan a nőkkel, de ahol nem kell beszélni és csinálni, ott még oké a dolog. Biztosan volt olyan amikor valaki megpróbálta, szó szerint lenyúlni a műsort, reményemmel azt akartam kifejezni, hogy vigyáznak rá. Bár ha még a kórházba is elkísérték, akkor nem rajonganak a mindent a kéznek rendszernek. *-Nem arra céloztam, hogy prosti lennél, de ha rácsapnak a nyúlkálók kezére, akkor jó.
*Kacsintok rá, remélem megnyugtattam, hogy nem gondolok rosszat felőle, a prostikat sem ítélem el, ha nekik jó, felnőtt emberek, hogy eldöntsék az életüket, de mindennek meg van a módja. A letegezés miatt nem sértődöm meg, most már nem vagyunk a kórházban, ő nem páciens, szóval nekem is lehet. Betartom a szabályokat, annál is inkább, mert a francnak sem hiányzik egy hisztis tyúk vagy egy nagy önbecsüléssel rendelkező ifjú titán, aki bepanaszol. Nekem kell a munka Durya miatt és jól csinálom. Meggyőződésem, hogy velem csak jól járnak, de mint tudjuk az élet van olyan szar, hogy mindenki pótolható. Nevetek azon ahogy megmagyarázza az egészet, nekem is a hancúr nélküli közös reggeli jutott eszembe, sok minden mással együtt.* -Megfordítjuk a sorrendet? Na nem akarom mindjárt az elejével kezdeni, ha már a végén tartunk, de ha már tartunk valahol, szívesen megnézném a popódat. Biztosan világbajnok.
*Megvárom mindezzel a koccintást, karolást és ivást, na meg azt is, hogy lenyelje a kortyot, nem akarom, hogy félrenyeljen. Még sosem fordult velem elő az az állapot, hogy az erlső öt perc után sem láttam még a hátsó domborulatokat. Ez a gyengém, na. Egyébként meg nem vagyok szívbajos, megmondom mi a vágyam tárgya, legfeljebb nemet mond, többet is túléltem már. Bobby engedélyt kap, hogy tálaljon, meg is teszi fülig érő vigyorral, hiszen a kérést is hallotta és ő aztán tudja, hogy milyen vagyok nők terén. Azt is, hogy ez kicsit más mint a többi, mert ide még nem hoztam egy nőt sem kajálni nyitás előtt. Alysáért viszont feláldozok egy órányi alvást, néhány szívességet. Mindenki a maga tányérja felett ehet, nincs közös tálalás, de Bobby talán félreméretezte a bájos táncos évágyát. Hat, óriás palacsinta sorakozik a csaj előtt, ahogy kérte. Almásan és csokisan. Én meg baromarc elkezdenék villával enni, de kénytelen vagyok megint megvillantani vastag szám mögött sorakozó hófehér fogsoromat. Mert az anyám megtanította hogyan kell késsel villával enni, de most inkább érezzük jól magunkat. Még Bobby nagy palacsintája is szinte elvész a nagy kezemben, nekem nem kell falatozni, az egész befér a számba.* -Mmmmmühümmmm. *Hümmögve, nyammogva közlöm, hogy baromi jó és mutatom fel a hüvelykujjamat Bobby felé, aki csak erre várt, és már el is tűnik, hogy magunkra hagyjon minket, meg persze rengeteg dolga van még nyitás előtt.*

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Miután úgy gondolom túllendültünk a témázgatásaink szexuális töltetű részén, áttérünk a részegeskedésre. Tény és való, sok féle részeg ember létezik és nincs rondább dolog annál ha egy nő nem tud magáról, de ahhoz úgy is kell kinézni. Nem hiszem, hogy Alysa abba a kategóriába tartozik, szerintem irtó mókás lehet, de erről másképp tájékoztat. Kíváncsi vagyok részegen mibe köthetne bele, ám a veszélyekről másképp vélekedek. Széttárom a karjaimat melyek olyanok akár két vízszintes lámpaoszlop és körbemutatok az üres helyiségen.* -Nincs itt senki akitől meg kellene védenem, Bobby pedig nem köt bele magácskába. *Több esze van annál, minthogy abba a nőbe kössön bele aki velem van, másrészt nem olyan fajta. Bobby amilyen hatalmas és nagyszájú, a nőkkel szemben olyan nyuszi, jól tudja, hogy teljességgel felesleges bármilyen érv ha egy nővel beszél. Persze a büfé sem mentes olykor a részegektől, de azokat rövid úton, erélyesen eltanácsolja a további fogyasztástól. Alysa nagyon ért ahhoz, hogyan kell befűzni egy férfit, ha nem lenne az asztal közöttünk, már az ölemben ülne, galambhangja még ebből a távolságból is megremegteti a füleimet. Két kézzel mutatok rá válaszul a kérdésére, hiszen ő itt az élő példa a ritka kombinációra, csak azt sajnálom, hogy a fenekét még nem láttam teljes valójában, bolondulok a női popókért. A legutolsó is ennivaló volt, de sajnos éhezésre lettem kárhoztatva, pedig….
Bólintok a kérdésre és meg is ugrik a szemöldököm. Ismerem a bárt, de nem voltam még ott. Nem járok olyan helyekre, egyszerű az oka, nincs szükségem arra, hogy fizessek a látványért, annál azért jobban el vagyok eresztve rajongás szempontjából. Jobb szeretem azt a verziót, hogy mindent a szemnek és ugyanannyit a kéznek is, azt meg csak privátban lehet elintézni. Teszek róla. Széles vigyor telepedik az arcomra, minden fogam csilivili. Több okom is van rá. Egyrészt mert a „legjobb táncos” kijelentés feltételezi a szex közben való legínycsiklandóbb mozgást, másrészt le lettem tegezve, ami további jó kapcsolatra ad okot.* -Hát ez szuper! De azért remélem arra is vigyáznak, hogy senki ne nyúlkáljon. *Furcsa a férfiember agya, ezt persze egy nő tudná csak kianalizálni. Én úgy vagyok vele, hogy nem vonok le végső következtetést és nincsenek előítéleteim, nem vagyok ellene az egy éjszakás kalandoknak sem, de ha enyém a nő, akkor más ne nyúljon hozzá, még akkor sem ha fizet érte. Viszont megnézheti, ha nagyon muszáj, attól csak büszkébb leszek, hogy az enyém. Persze korántsem tartunk itt.* -Szóval engedélyt kapok arra, hogy tegezzem magácskát? Erre inni kell. *Felállok a poharammal a kezemben és hozzálépek, picit lehajolva, az ő poharához koccintom a sajátomat és pertuba hajlítom a karomat.* -De, de! Egy nagy korty mielőtt megérkezik a palacsinta. *Noszogatom mielőtt még ellenkezne. Százkarátos vigyoromra nem mondhat nemet. *-Gyorsan, gyorsan! *Sürgetem, mert Bobby közben megjelenik az első tál palacsintával, másik kezében egy bögrével amiben sejtésem szerint a csokoládé öntet van. A látványra meg is torpan, kivár míg Alysával a kapcsolatunk új szintre nem lép.*

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*A kisgatyára koncentrálok, hogy mennyire feszülhet a mennyire csodás fenekén, de kár ezzel foglalkoznom, ad nekem más merengeni valót, amitől nekem érezhetően picit verejtékezni kezd a homlokom. Színpadiasan felnyögök, sokat nem kell hozzátennem művészetből, mert eléggé el tudom képzelni milyen lehet az amikor ő a combocskáit összeszorítja a nyakamon. Még egy nagyot szippantok is hozzá, természetesen csak gondolatban. *-Uramatyámborogass. Magácska a fejébe vette, hogy hálából amiért múmiát csináltam a bájos kis karocskájából, teljesen tönkretesz? Ennél szebb halált el sem tudok képzelni. *Nem hiszem, hogy meg tudna ölni,nem úgy néz ki mint egy női ninja, na azokról feltételezném, de a csábos combok nem ilyesmikre valók.  Nem találgatok tovább még magamban sem, hogy mivel foglalkozik amiért mackó kíséri a málnásban és amazon combjai vannak. Erre is sor fog kerülni, persze csak finoman és nem előítélettel kérdezem majd ki, fő az ismerkedés, egyébként meg mindegy, ha szereti és jól csinálja….még minden lehet ebből. Anyám alaposan a fejembe verte, hogy nők előtt azért nem igazán illik szarral teli szájjal beszélni, ő ezt mindig arra mondta ha káromkodtam, hogy ki kellene mosnom a számat szappannal mert szaros. Most Bobby szája az, de gyorsan kapcsol, én meg befogom  Ms. Alysa fülecskéit. Meg sem rezdül, egyszóval hagyja magát. Bobby meg vigyorog, miután túllépett azon, hogy vendéget hoztam meglepinek, akkor is vigyorog amikor kezet fognak, úgy veszi a kezébe Alysa kacsóját mint egy porcelánbabát, még a kisujját is eltartja, bár azt nem most kell. Minden különösebb gond nélkül zajlik a bemutatás, aztán félrevonulok Bobbyval, hogy elrendezzem a reggeli ügyét, a nagyobb gondot a vodka okozza, de tudom, hogy tart a fiókjában egy üveggel, amiből szigorúan csak munka után iszik. Nem árulom be a cimbimet, annál is inkább, mert biztosan szükségünk lesz még egymásra, egyébként is tesó. Úriember vagyok, volt gyerekszobám, nem is akármilyen, okké, hogy nem ezüstkanállal a számban születtem, de anyám mélyen vallásos és apám is az volt, csak én pártoltam el az istenüktől mikor elköltöztem tőlük, meg még egyszer mikor a feleségem meghalt. Ám gyerekként gyakran jártam templomba, minden vasárnapi misén ott voltam és a fejembe lett verve a jólneveltség. Szembe ülök le vele és nézem ahogy helyezkedik, ahogy az ujjai a pohárra fonódnak miután Bobby volt oly kedves és a készletének a felét a poharainkba töltötte. Mit ne mondjak, nem sajnálta. *-Csirió! *Koccintok és  iszom, jónagy kortyot húzok le és élvezem ahogy az alkohol felmelegít, átjár és megbizsergeti a számat belül. Egészen elzsibbadtam tőle. *-Okéoké, megvárjuk a palacsintát, pedig szívesen megnézném milyen amikor be van csiccsentve. Biztosan nagyon szórakoztató, de még nincs veszve semmi. Addig meséljen mit csinál amikor nem tükörbe ugrál bele. Azt tudom, hogy vigyáznak magácskára mint egy ezeréves kínai vázára, erős combjai vannak és szeret mosolyogni. Ez a kombináció eléggé ritka.  *Valamit azért sejtek, biztosan nem bankban dolgozik, ott nincsenek tükrök. Az illatok már kezdenek kifelé szállingózni a konyhából, nem sokára meglesz az a pár palacsinta, az én étvágyamat ismerve minimum tízet csinál majd Bobby, amit meg is fogok neki hálálni. *

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Nekiadtam a reggelimet, vagy a vacsorámat, ha úgy vesszük, elég nekem egyszer megemlíteni a kaját és már háborog is a gyomrom. Azt persze szerencsére nem hallani, de én érzem. Nem vészes, megmaradok de jó lenne már falni valamit, tény és való nem ilyen programra gondoltam mikor még nem találtam rá. Csoki, haza busz, reggeli készítés és ágyba dőlés. Ennyi. Most viszont valószínűleg lecsúszik egy-két vodka a torkomon és egy nagy adag palacsinta, mielőtt érzékeny búcsút és telefonszámot veszek tőle. Milyen igaza van a bűnhődéssel, bár lehet, hogy nekem több időre lesz szükségem de majd megoldom valahogy. Miután kiszínészkedtem magam és nevetést csaltam ki a torkából, kiegyenesedem a görnyedésből, fogvillantós mosollyal folytatom.* - Mérlegelés. Mint a bokszolóknál. Kisgatyában? *A vigyor szélesedik s bár szívesen megnézném magamnak kisgatyában, csak húzom az agyát. Ahogy persze ő is, jó kis játék ez, csak épp hiába eltúlzott az a csücsörítés, nem véletlenül mondtam, hogy ne csinálja, a nacimban megmozdul a világ. Hiába, vizuális típus vagyok. Össze is csippentem két ujjal mielőtt magammal rántom a másik irányba. Ej, ezek a nők, tönkreteszik a férfiakat, kis hülye, nyáladzó kölyköt csinálnak belőlünk, ezt nem hagyhatom. Majd kap a fenekére egyet. Mondhatnám, hogy hallgatás beleegyezés, de a sikátor előtt már nem veszem a nyakamba, még a végén a mackójáért kiált, én meg kihagyom a közös palacsintázást, a vodkáról már nem is beszélve és még mindig nem láttam a fenekét. Ez már kész kapcsolat, ilyen sokáig senkivel nem húztam. A magyarázkodásomra aztán olyan választ kapok amire nem számítottam, megint a szívemhez kapok, bár talán a nadrágomhoz kellene.* -Kezdek félni magácskától. Mégis mit tud csinálni egy ilyen törékeny virágszál egy pasassal amit nem köszön meg? *Kinyitom előtte az ajtót, persze előbb körbenézek, bár a kajálda még zárva van, nem valószínű, hogy pont most, a hátsó ajtón akarna távozni egy részeg fazon vagy egy törött lábú szék. De ami az illem, az az illem. *
-Hé!!! Bobby, Rashid vagyok, gyere elő ember, nagy gondban vagyok!
*Az az egyetlen gondom, hogy meg kell etetnem a szép lányt, ráadásul szó szerint, nekem viszont nincs konyhám kéznél. A kiáltásomra egy puffanás és egy cirkalmas szitokáradat a válasz, ám rögtön kapcsolok és befogom a kisasszony füleit. Nem kétlem, hogy hozzászokott ilyesmihez, de most velem van. Hamarosan rövid csend lesz, elengedem a bájos füleket, Bobby pedig megjelenik alul mackónadrágban, felül pántos kötényben és szőrben. Ha nem lenne fekete mint én, Jetinek becéznék, de ő tényleg egy nagy barna medve, még a bundája is megvan hozzá. *-Miazistenfarkát akarsz itt hajnalban? Ááááá, francba, azt nem mondtad, hogy mást is hozol….bocsánat kisasszony, nem maga miatt, csak ugye a….Rashid te anyaszomorító! Máskor szólj ide.* Kezet fogunk egymással alkarosan, a másik kezemmel meglapogatom a vállát, majd a picit magára hagyott nő felé mutatok.* -Anyám boldog, hogy a fia lehetek, és beszélj normálisan. Egyébként hirtelen ötlet volt, a kisasszony pedig farkaséhes. Alysa ez itt Bobby, Bobby, Alysa. *Bobby zavarban van, nem kicsit, megtörli a kezét a kötényében majd ha a nő kezet nyújt, ő is. Az anyja a fejébe verte hogyan kell a nőkkel bánni, nem mindig sikerült, ahogy azt hallhattuk is, de igyekszik. Viszont remekül főz, jobban mint az anyám, de ezt nem mondtam neki. Anyámnak. Miután összebarátkoztak, egy bocsánatkérő pillantást váltok reggelem asszonyával, majd átkarolom Bobby termetes vállát és arrébb húzom, hogy halkabban közöljem vele mit szeretnék.* -Bobby. Hozz egy kis vodkát nekünk, meg kéne palacsinta. Csokis meg almás. *Bobby elhúzódik tőlem, próbál ő halk lenni, de nem megy neki, születetten zengő orgánumú.*-Rashid, itt nincs pia, ez kajálda, nem árulhatok piát te is tudod. Csak büfélötty. *Oldalra hajtom a fejem, és úgy nézek rá. Az „úgyon” azt kell érteni, hogy „haverok vagyunk, ne izélj mááá”. *-Bobby! Tudom, hogy van a fiókban egy üveg vodka, különben nem idehoztam volna. A csaj él-hal a érte, rossz éjszakája volt ahogy nekem is, ne szabotáld a programomat. Majd meghozom. Én nem árullak be tesó, hiszen tudod. Hányszor foltoztam össze az öcsédet a pult alatt? *Látom rajta a vívódást, még egy bocsánatkérő pillantást váltok a nővel, mutatóujjammal időt kérek, közben jól megnyomorgatom Bobby vállát, aki kisiklik a kezem alól mint egy angolna. Felemelt kezekkel, mintha fegyvert fognák rá, mentegetőzik.*-Okéokéoké, igazad van, oké. Jól van, megkapod. De aztán egy szót se! Értve vagyok vagy értve vagyok?
¬-Értve vagy tesó! Addig kiülünk. *Már fülig érő vigyorral lépek vissza Alysához és mutatom az utat a konyhán keresztül az étkező rész felé. Úriember vagyok, még széket is kihúzok neki, hogy leülhessen, közel a konyhához és távol az utcafront ablakaitól. Alig teszem le én is a seggem, Bobby már hoz is két vizespoharat teletöltve, nagyot koppannak az asztalon.*-A víz. Vagy limonádé. *Nem az, de mégsem hozhatja ki kupicában, egyrészt mert nincs neki, másrészt álcázza a vodkát, az alkohol szag viszont nm látszik a kirakatüvegen keresztül.*

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Szeretem a hivatásomat, anyám istene a megmondhatója, hogy mennyire, de valóban számolom a perceket,h iszen én is emberből vagyok és elfáradok. Ne fizikailag, azt bírom és teszek is azért, hogy bírjam. A lelkem hal meg olykor azokkal akik elmennek, akik nem élve hagyják el a kórházat, akiken nem tudnak segíteni a legjobb orvosok sem, és ott vannak a gyerekek. A balesetek, a részeg sofőrök, a drogfüggő szülők nem válogatnak, gyakran esnek áldozatul gyerekek, akikben tartani kell a lelket, mosolyogni és nevetni, viccelődni, hogy jobb kedvük legyen. Ahogy Alysával is tettem, hogy elvonjam a figyelmét, de ez csupán egyetlen apró csepp volt a tengerben. Ám mindez nem tartozik rá és a kellemes estére, nem kell tudnia róla,és másnak sem. Had higgyék az emberek, hogy az ápolókban egy angyal lakozik. Szélesen mosolygok most is, a pillanatnyi keserűséget elmossa az ő mosolya. *-Nem csak az utolsóét. *Az egészet, és bár lenne időm egy kis lazításra, néha meg is teszem, hogy elmegyek a haverokhoz és legurítok egy pofa sört, de a legtöbbször sietek haza Duryához. Ma éjszaka a szokottnál is rázósabb volt a műszakom, azt hiszem nem csak az ápolók rejtegetnek a bőrük alatt angyalt hanem néhány páciens is, és Alysa ilyen. Persze nem rohanok előre, ha soha többé nem találkozunk, akkor is szép emlék lesz, ha pedig úgy alakul, hogy nagyon lazán összejövünk néha, annak örülni fogok. Nem tervezek, már nem. Az élet úgyis más történetet írt a számomra, és sajnos nem csak az élet. Ezt már megtanultam. Kötetlen csevegésbe kezdek, az arcán látom, hogy nem ezt várta tőlem. Bólogatok, hogy jól hallotta aztán mikor nekiáll érzékletesen leírni , megtorpanok, a gyomromra szorítom a kezem és ijedt vonásokat festek a vidámak helyére. *-Héé! Ne csinálja ezt velem, végigcsorgatom az egész utcát a nyálammal. Látja?...Már csorog is. Palacsinta mi? Csokis, meg almás. Hát maga aztán tudja hogy kell élni. *Mielőtt még frászt kapna attól, hogy hétrét görnyedek, kiegyenesedem és elnevetem magam. A fejemet ingatom vigyorogva és elalélok attól ahogyan az ajkait nyalogatja. Megfogom a kezét, nehogy a hirtelen irányváltás miatt lemaradjon és már másik sarok felé igyekszem. Tudom is hova vigyem, nincs nagyon messze, csak pár sarok. Mióta eljöttem Jonathantól már nem vagyok olyan nagy legény, nem járok kocsival mert arra nem telik, jó nekem a busz is meg a metró, a külön pénzem pedig Durya balett óráira költöm. Ha már iskolát kellett váltania akis eminensnek, legalább a balett maradjon meg. *-A hajnali csoki a legjobb és egyébként nem hizlal. Az esti viszont annál inkább. Vigyázzon mert egy ápolóval beszél. *Megfenyegetem a mutatóujjammal ami a termetemből adódóan olyan akár egy biliárd dákó. *-Nincs messze, megéri sétálni egy kicsit, csak pár sarok. Szóval vodka és almás palacsinta csokival. Én a piétért vagyok oda ha már így megkérdezte….és ne csücsörítsen ennyire zabálnivalóan. *Szívesen a falhoz szorítanám egy kis entyempentyére, de kétlem, hogy kora hajnalban értékelné.* -A testőrök leléptek? Nem jönnek utánunk? Nehogy egy váratlan mozdulat miatt a földön találjam magam. Egyébként még két sarok, ha nem bír lépést tartani,csak szóljon és a nyakamba veszem. *Eskü megtenném, ahogy elnézem pillekönnyű, meg sem kottyanna. Két sarok után egy keskeny sikátorba fordulok be, ahová az üzletek hátsó kijárata nyílik. Konyha, raktár, miegymás. Nem szeretném ha szatírt kiáltana ezért igyekszem gyorsan megnyugtatni.* -Ne izguljon, nem akarom megerőszakolni, de az étterem még nincs nyitva…vagy már nincs a fene sem tudja. Jó cimborám dolgozik itt, isteni palacsintát tud sütni és vodka is van. Mellesleg jön nekem egyel. *Két nagy kuka között egy kopott piros ajtóhoz lépek, nem kínai. Kinyitom és bekukkantok,majd mikor tiszta a levegő, előreengedem.*

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Mondanám, hogy egészen más érzéseket kelt bennem, de az már tolakodás lenne, éppen elég az amit eddig előadtam. Persze hivatalosan még ennyit sem lehetne mert az ár a páciens-ápoló kapcsolat megsértése, de úgy hiszem elég körültekintően jártam el, ha ellenérzést váltottam volna ki belőle, már észrevettem volna és visszakozom. Mindezzel együtt meg is említem Durya jelenlétét az életemben, csak finoman ezt is, mert nem jó ajtóstól rontani a házba, másrészt ne szándékozom senkiből sem pótanyát csinálni, főleg nem azóta, hogy kissé pofára estem. Túl sokat vártam és terveztem Kaylától és vele, az én hibám amit nem követek el még egyszer. Különben is csak egy italról volt szó, esetleg többről, kis beszélgetés mert anélkül nem tudok meglenni, a többi meg majd jön magától…vagy nem. Nem fogok a kardomba dőlni, de tény és való, hogy kíváncsivá tett a nő,nem különben szemrevaló teremtés és még mindig nem láttam a fenekét. Némileg sejtem már, hogy mivel foglalkozhat, de nem kérdezek rá direktbe, a saját szavaimmal fogalmazom meg amivel derültséget váltok ki belőle. *-Úgy veszem észre telibe találtam. *Elalélok attól a doromboló cicahangtól ami a torkán kijön, ez a nevetés a zsigereimbe eszi magát, megbizserget a kellő helyeken. Igyekszem visszagyömöszölni az érzést, ennek nincs itt az ideje és abban sem vagyok biztos, hogy csak „még”. Szóval a kötözésre és az italra koncentrálok jobbára, a többit elteszem későbbre….hátha. *-Itt nincs semmilyen ellátás, ez saját raktárból van. *Félreértés ne essék, nem halok éhen de ha mégis, akkor kell legyen nálam valami amit félperc alatt le lehet gyűrni és még csak lesem kell hozzá ülnöm. A mai éjszaka így indult, szerencsére nem lett a végére éhkopp, bár az még nem tudom hogy fog rám hatni a pia. Sokat nem ihatok, még el kell indítanom Duryát a suliba, és észnél kell lennem különben megint a fejemre koppint. Eltűnök kis időre, lekenyerezem a kollégát így nem kell tovább bent maradnom, és még tisztálkodni is van időm mielőtt átöltözve újra megjelenek a kis szirén előtt. *-Óhó, számolta a perceket. Helyes, helyes. *Vigyorgok rá telibe, kivillantva mind a harminckét fogamat, ami nem nehéz lévén elég széles szám van. Igazán üdítő jelenség, főleg kora hajnalban egy nehéz műszak után, mondhatni gyógyír minden tagomra és a lelkemre, pedig én szoktam másokét helyrerakni. Mindkettőt. Megpaskolom a belém karoló kézfejét és kivezetem a fullasztó, kórházi szagból a friss levegőre, amiből mélyet szippantok. *-Egy kis séta és ott vagyunk. Addig meséljen egy kicsit magáról. Mi a kedvenc étele? *Valószínűleg nem ilyen kérdésre készült, de minek bonyolódjunk bele másba? Egy kedvenc ételből is meg tudok róla annyit mintha elmondaná az egész életét,másrészt ha gyorsan mondja még korrigálhatom az útirányt. Ebben az időben nem sok minden van nyitva, legalábbis olyan hely ahova készülünk,vagy már bezártak,vagy még nem nyitottak ki. Egy kis furfangra lesz szükségem, hogy a hajnali órán megvendégeljem egy italra. Ám egy ápoló olyan helyekre is bejut ahova az orvosok nem, sokkal közvetlenebb kapcsolatot alakítok ki a páciensekkel, arról nem is beszélve, hogy kiterjedt hálózatom van az olcsó, könnyen elérhető de jó minőségű helyek vezetőiből.*

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Az édes humorbonbon megint az elmémbe eszi magát, szándékosan érti és válaszolja félre amit mondok. Értem én, több kell ahhoz, hogy megsértődjek vagy ellenkezzek vele. Megingatom a fejem és százkarátos vigyorral a képemen fenyegetem meg a mutatóujjammal. Ej ez a nőcske alaposan megdolgoztatja az agyamat. Olyan mint én férfiban; tökéletes. Papírmunka ide vagy oda, igaza van, én hamarabb végzek vele, legalábbis itt, szakmailag mint ahogy a doki megírja neki az elbocsátó papírjait. A felháborodott kérdésre én is felháborodom, mindketten viccesre véve a dolgot, mert ezt azért nem lehet elkomolykodni.* -Na az nem szeretnék lenni, halálra aggódhatnám magam. Elég egyért tördelni a kezeimet. *Durya még nem olyan nagy, hogy azt az igazi, apukás fejtörést okozza, de azért így is megharcolok vele nap mint nap. Szerencsére pasikkal még nem kell számolnom, bár a tükör jelen van, de csak nem szédül bele egy piruett közben. Humorbonbonom nem csak édes de ködös is ami a válaszadást illeti, találós kérdéssel készül. Persze nem én lennék és nem férfi, ha ezek után az Ötödik utcai női horgolóegyletre gondolnék, ahova minden este beeszi a fene. Biztos nem a piros fonalgombolyagokra vigyázott annyira Maci koma.* -Áááá, értem. Látványélvezeti menedzser. *Csípem a csajt, nem szó szerint, de csípem. Az a fajta aki szarik a világra és arra mit szólnak az emberek, azt teszi mai neki a jó. Nem ad a külsőségekre, az is bizonyítja, hogy szóba áll velem. *-Nekem tetszik, olyan….egyedi. *S mire eljutunk a nadrágig már készen is vagyok, összekötöttem a kellemeset a hasznossal, elláttam a kezét és még egy csomó mindent megtudtam róla. A bónusz ezután jön amiben persze nem kételkedtem, ki az aki ellen tud állni egy sármos arcnak, egy zengő hangnak és egy csillogó fogsorvigyornak? *-Óhó, már csak ötvenkét perc. *Jelzem, hogy már egy kis idő eltelt mióta feldobtam az ajánlatot, ápoló vagyok, éjszakai műszakban, a másodperceket is számolom. Összeszedem a cuccost és a tálcával együtt felállok, természetesen cak azután, hogy megszemléltem a farmerját.* -Vodka, egy ápoló és egy kellemes hely rendel. Csüccsenjen le a váróban, megtalálom. Ja, hogy éhen ne vesszen. *A nadrágom zsebébe nyúlok és az utolsó életmentő csokimat felé nyújtom, ha elfogadja csak a tálcával a kezemben suhanok el a dolgomra. Egy óra múlva – kellett az a nyolc perc, hogy lemossam magamról a kórházszagot és átöltözzem – ott állok előtte. *-Na most kiválthatja a receptjét. *Ja, én vagyok a recepten és már nyújtom is a karom, hogy kiszambázzak vele. Azzal nem dicsekszem hány óra plusz műszakomba került, hogy időben le tudjak lépni, de a kollégák irtó rendesek ha nőről van szó.*

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Egyem a lelkét még humora is van. Visszamosoly a jutalma azért mert első szóra fekszik. Értékelem ha egy páciens ennyire együttműködő, az éjszakai sürgősségin ez olyan ritka mint Godzilla az Ötödik utcában. Ekkorra elfogy mindenki türelme, az ápolóké is, a tízen akárhányadik lenyomott óra után kevés arcon látni mosolyt, mondjuk az enyémen mindig van. Nem állok le mert akkor én is cseszhetném, egyébként meg a mosoly vagy az én esetemben a vad vigyorgás is ad még némi pluszt, picit olyan mint a dilibogyó, feldob. *-Igyekszem. Amikor az én időm jön el, már gyorsabban mennek a dolgok. *Nem magamat akarom fényezni, de na….ápoló több van mint orvos, utóbbiak rohangálnak egyik betegtől a másikig, nekem csak meg kell csinálnom amit mondanak, ők azonban döntenek arról, ki a sürgősebb és néha elmegy az idő az életmentéssel, olyankor a többiek még tovább várnak. Óvatos vagyok, a fertőtlenítő azonban biztosan csíp, tapasztalatból tudom, és mivel a „lábaim elé fekvő” hölgyike elég gyámoltalan beteg szempontból, ahogy Duryánál is bejött mindig, neki is megfújom a sebét. Ez hűsít, hamarabb megszárad és nem csíp, és persze roppant gondoskodó cuki pasinak állít be. Eddig legalábbis minden nő elméletileg elalélt ettől a jelenettől. Míg arról beszél, hogyan történt az esemény, nem figyel a saját nyűgére én pedig nyugodtan felrakhatom a varratokat helyettesítő keskeny tapaszokat, majd, hogy azok legalább huszonnégy órán át a helyükön is maradjanak, elkezdem körbetekerni gézzel.* -Bogyóra nem iszunk kislány, válasszon. Vagy az egyik vagy a másik. Bár én a helyében a tüzes vizet választanám, mert akkor engem is megnyer.
*Rákacsintok két tekerés közben. Az oszlopnál még nem gyanakszom ám a tükörnél már igen, felnézek rá, a szemöldökeim a homlokomra ugranak.* -Gondolom nem a vidámparkban történt. *Tévedés ne essék, nem ítélek el senkit sem a munkája miatt, és az, hogy egy hegynyi mackó kísérte el, nem gyerekparkot enged feltételezni. Elvigyorodom az öltözékét nézve, tisztában vagyok a jelen divatőrülettel, de egy poént megengedek magamnak. Hitelt érdemlően akadok ki, hozzádobva a csodálkozó pillogást.* -A nadrágja is ott szakadt el? *Megingatom a fejem miközben egy ragtapasszal rögzítem a vékony, de szellős kötést.* -Ezek a tükrök, már azokban sem bízhat az ember. Kész is. Bogyó vagy én? *Teszem fel végül a kérdést, és reménykedem, hogy megszemlélhetem még azt a popsit mielőtt a nap az égre battyog.*