Baleseti ügyelet

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Nem vártam szende, szűzies pírt és szégyenlős mosolyt, na de azért valamivel többet egy unalomtól rezignált arcnál és felvont szemöldöknél. betudom annak, hogy a kis hölgy éppen sebesült, fáj neki, türelmetlen. Ebben az állapotban talán én sem lennék vevő semmilyen bókra, bár nem vagyok nő. Ez az ő szerencséje. A hangulat marad hát a kissé fagyos és feszült, utóbbi a várakozás miatt amiről én igazán nem tehetek, de a mai éjszaka a koboldok arattak és az eredmény látható. Tele vagyunk mint a Mikulás zsákja. *-Hé kislány! a szabály az szabály, nem eshetek neki a kezének míg orvos nem látta, őket szidja ne engem. Itt leszek a szomszédban, még a függönyt sem húzom el teljesen, féltó szemeimet magácskán tartom, és még sikítok is ha ez hiányzik. *Vetek rá egy fogvillantó vigyort és már megyek is Mr. Archibaldhoz, útközben felhúzom Macit és miután meggyőződtem arról, hogy nem nyalja fel újból a padlót, magukra hagyom őket. ahogy ígértem a függöny marad, épp csak annyira húzom el, hogy ne lássák egymás arcát a fájdalomcsillapítótól elszálló fószerral. Néha azért ránézek, tanúja vagyok a csábos csücsörítésnek és ha a meredten való nézéstől borzolódó nyaka felém irányítja a pillantását, visszacsücsörítek neki. Eldobom az agyam tőle, olyan kis szexi azokkal a duzzogóan csücsörgő ajkakkal, talán még a fenekénél is jobb. Mire megjelenik az orvos én is végzek Mr. Archibalddal, a függöny mellett állva lesem és hallgatom a végeredményt ami engem igazol. Na, akkor lesz még okom megszemlélni a kis hölgy popsiját. *-Itt vagyok kéznél. *Szólok Dr. Bentonnak mielőtt még belém ütközne a kávé hiányától fátyolos tekintet miatt. *
-Remek, akkor csinálja Rashid! *Azzal el is szelel mint Ózban a tornádó. Összeszedem a cuccot és kacsintok a nőre. *-Egy röpke pillanat és már itt is vagyok. *Újabb tálcáért, kötszerért megyek, kezet mosok és ha nem is egy röpke pillanat múlva, de öt percen belül megjelenek a bájosan mérges angyalka előtt, közvetlenül a százkarátos vigyorom nyomában. Leteszem a tálcát a lengőasztalra és a gumikesztyűért nyúlok, megugratom a szemöldökeimet és az ágy felé intek a fejemmel.*-Na akkor fekvés Alysa kisasszony! *Megvárom míg összekapja magát és lefekszik az ágyra, addig nem kezdek neki, előírás, egyébként meg sokkal jobban áll a nőnek....nekem is, ha fekszik. *-Egy óra múlva lejár a műszakom, ha megvár meghívom egy tüzes vízre. *Fantasztikus ajánlatom után előkészítem a karját a beavatkozáshoz, kendőt igazítok alá, és nekiállok lefertőtleníteni a seb környékét. Érdekel mi történt vele, de ha nem érdekelne akkor is rákérdeznék, egyrészt a szabály miatt, másrészt, hogy eltereljem a figyelmét.*-Hogy történt ez a kis baleset? Mivel vágta el a karját?

Alysa & Rashid

Looney Tunes

-Helyben vagyunk, nem gond. *Vágom rá csípőből, nem mintha üdvözítően hatna rám egy medve pofon, de azért sok mindent kibírtam már. Amúgy nem hiszem, hogy egy ájultából ébredő test gyorsabb nálam, szóval az esélyesek nyugalmával pillantok a Nőre. Miután megszabadítottam szegényt a hegyomlástól, Mr. Macival foglalkozom, próbálom a sok vért a lábából a fejébe önteni. A méltatlankodásra már jobban megnézem a törékeny virágszálat, százkarátos vigyor a jutalma, és egy egyet értő bólintás.*-Csak arra akartam rávilágítani, hogy nem a jó oldalt emelte. Elég annyira megemelni, hogy magasabb legyen a szívénél. *Némi gyorstalpaló elsősegély percet tartok, közben nyújtom a kezem az ilyen esetekben nagy sikerrel alkalmazott módszer tárgyáért. *-Semmi sem lehetetlen. *S ezzel talán szép elegánsan belelépek egy csapdába, a kijelentés persze gyanúra adott okot, de nem feltételezek és nincsenek előítéleteim. Höhö, pont nekem lennének? Toccsan a víz, bájos csíkot hagyva maga után Mr. Maci vagyis Dwayne arcáról lecsorogva, a mesék óriása ébredezik, én lassan leteszem a lábát, mert a hivatástudatom azért még működik és akár egy nagy pofont is bevállalok, de nem dobálom a pácienst. Amint megszólal, gyógyultnak nyilvánítom és immár az ágyon ücsörgő, lustán lábat lógató, szexin kócos nőt veszem jobban szemügyre. Sajnálatos, hogy a legjobb részén éppen rajtaül, de oldalról kukkantva is elég izmos, elég feszes és minden bizonnyal elég ringó. *-Alysa. A legszebb név a legszebb hölgynek. *Mr. Archibaldot egy időre feledve hajolok meg nagy karmozdulattal, mint a lovagok a kalapjuk lengetésekor. Dwayne most már boldogul magától is, csak lassan próbálkozik amit szívből ajánlanék én is neki. A következő pillanatban egy kecses ám begyolcsozott kar lendül az orrom elé, némi királynői parancsnak álcázott kéréssel. Kezem a keze alá teszem és lehajolok hozzá, fölötte cuppantok a levegőbe, hogy érezze a törődést de ne legyen túl közvetlen, inkább poénosra veszem, ahogy én magam gyakran ejtőzöm eme gubóban.*-Nahát! Még nem látták el kegyedet?! Fájdalom, de nem vagyok orvos, és varrónő sem, csak Rashid az ápoló, de a legjobb. Mutassa csak, meglátom mit tehetek. *Mr. Archibald még várhat, az ipse úgy is épp repül, míg a bájos kis Barbie baba sehol sem tart. Leülök az ágy szélére ami teljesen szabálytalan, és a hevenyészett kötés alá kukkantok. *-Á, nem borzasztó. Nem valószínű, hogy varrni kell, de doktor mond rá áment. Akkor jövök és bepólyálom kegyedet, addig Mr. Archibaldé vagyok. *Visszabugyolálom és felállok, az a tervem, hogy galléron kapok egy nyakkendőst és hozom is, hogy minél előbb nekiláthassak a csinoska kötözésének, mert akkor hamarabb feláll arról a csodás popsiról. Elengedem Alysa kezét és Macinak nyújtom, hogy felhúzzam, ha még beszédülne, az én karjaimba tegye, nem vagyok oda a pasikért de biztonságosabb mint a padló.*-A hölgy azt mondta húzzál haza tesó, szerintem pihend ki a fáradalmakat, nálam jó kezekben lesz. Kikísérlek nehogy megint a padlót nyald, ma már volt takarítás ugyan, de egy kórházban sosem tudhatja az ember. *Szemet forgatok, szándékosan túlzóan. h Maci kezet fog velem felhúzom, remélve, hogy nem én leszek dr. Benton következő páciense a műtőben sérvvel.*

Alysa & Rashid

Looney Tunes

*Még fáradtan is egész jól elvagyok, azt vallom, hogy mindenben van valami jó és ha röhögsz rajta akkor kibírod. Nekem bélkilógva is van kedvem röhögni és énekelni is, mert azzal csak megy az idő és ha már itt kell lennem , legalább élvezzem is. Egyébként a jókedvű beteggel gyorsabban megy a munka, együttműködőbb és kicsit elfelejti a baját. A nevetés gyógyít, már az okosok is megmondták, a hülyék meg rég tudják. Mr. Archibalddal csak magamat szórakoztatom, mert a pasi teljesen elszállt a fájdalomcsillapítótól, őt már nem kell szórakoztatni. Az már a nappalos feladata lesz mikor kimegy belőle a bogyó hatása és ordítani fog a fájdalomtól. Remélhetőleg én már otthon leszek, ágyban párnák közt, Durya pedig a suliban. Míg kötözöm a pacákot a kedvenc számomat énekelem, nem túl hangosan mert nem mindenki vevő az énekhangomra, pedig szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy remek, és még rá is játszom az élvezetet. Amennyire ezen a decibelen lehet, repeszt a torkom. Félig sem készülök el, máris benyújtja valaki a kérvényt egy Archibald adagra. Kellemes hang, némi csipkelődéssel és huncutsággal. *-A rendelést vettem. Hisztiűzés folyamatban. *Szólok egy ércesebb dallam után, vigyorogva bár az nem látszik a függönyön keresztül. Odaát egy kicsit jobb kedv uralkodik, elég volt egy kis löket és ez jó érzéssel tölt el, akkor is ha úgy érzem a következő percben a hölgy mellé dőlök a vizsgálóágyra és bedobom a szunyát. Néhány pillanattal később úgy dobom el a kötszert mintha tüzes vas lenne. Égzengés, földindulás, de legalábbis az utóbbi biztos, tart akadályt az újabb dallamok felcsendülése elé. A függöny is meglebben ahogy a súlyos test magával húzza picit, az iménti kellemes hang pedig immár önmagát adja, meg a pánikot. Vagy nem. Maci, már a nevéből is sejlik, hogy nem kis ember, méretes kezével nyúl át a fehér vászon alatt, mint aki jattot vár. Feltételezem most épp nem ez fordult meg a fejében hanem eldobta a tudatát. Ledobok mindent a tálcára ami még a kezemben maradt, felugrom és Mr. Archibaldhoz fordulok akinek úgy is olyan mindegy mert még mindig repül és fog is egy darabig. Irtó jó cuccot kapott.* -Mr. Archibald! Sürgős lovagias dolgom van, kérem várjon. *függönyt rántok válaszra sem várva, picit belerúgok Maciba mert nem számítok arra, hogy ilyen nagy kiterjedésű, majd felpillantok az iménti lelkes közönségemre. Bájos nő, ravasz és ijedt szemekkel, feltételezhetően világbajnok popóval, amit most sajna nem tudok meglesni, de talán ha Macin segítek….a nőre vigyorgok a százkarátos mosolyommal, befogva mindkét fülemet, mert üveghangon visít szegény.* -Csak semmi pánik hölgyem! Itt a felmentő sereg. *Hogy fogom felemelni a bölénynyi hegyet azt nem tudom, remélhetőleg előbb magához tér és önállóan is menni fog. Megpaskolom az arcát, majd kap egy kisebb pofont mivel az elsőre érzéketlen maradt.* -Mr. Maci! Héhóóó ember! Ébresztő, feltálalták a steak-et! *Megfogom a kisebb sziklányi fejet és megemelem.* -Hölgyem, kicsusszanna alóla? *Alólam nem kellene, szívesen fetrengenék a combjain és lennék most a sarka is a popója alatt. Amint szegény mackót hagy, leteszem a fejet és a lábaihoz nyúlok, azokat emelem meg, minimum darunak érezve magam.* -A lábait kell megemelni, hogy a vér a fejébe menjen, akkor majd magához tér. Ahogy a méreteit elnézem sokáig fog tartani, addig szusszanjon egy kicsit. *És a vigyor még mindig nem tűnt el az arcomról. *
-Segítsek? Mi történt? Szólja Dr. Bentonnak?*Drága fehér kollégám ugrik oda a szemben lévő ágy felől, ő nem mosolyog és a nőt sem nézi meg magának, abszolút hivatástudata van.* -Szerintem csak a hellyel van gondja, megoldom. *Tartom a hídpillérnyi lábakat, magamhoz támasztom, hogy az egyik kezem felszabaduljon, majd a kezemet nyújtom a nő felé. *-Szabad egy táncra? Ááá, csak vicceltem. Nem gondolta ugye, hogy ekkora behemóttal a karomon táncra perdülök? *Legyintek.*[color]-Idenyújtaná a poharat? [/color]*A kis szekrényre mutatok ami az ágy mellett áll és egy vizespohár árválkodik rajta, szerencsére még tele van. Ha megkapom, Macira öntöm, telibe az arcába. Ez biztosan használni fog, a legjobb módszer ahhoz, hogy ájult embereket fellocsoljanak, szó szerint.*

Alysa & Rashid

Ide pedig jöhet egy általád jónak talált idézet, mely legyen tömör és rövid.

*Szép éjszakára virradtunk,a belem kilóg már majdnem, hamarosan úgy húzom magam után mint egy uszályt. Nem tudom mi van a levegőben, de hogy van valami az biztos, mert ma volt itt minden ami máskor napok alatt gyűlik össze. Mióta itt dolgozom a kórházban szép számmal gyűlnek a különös esetek, ilyenben nem volt részem Jonathan mellett. Az éjszakai műszak viszont több okból is előnyös. Először is azért mert jobban fizet mint a nappali műszak, másodszor azért, mert így nappal a lányommal tudok lenni és mostanában muszáj is. Új iskola, új otthon, kisebb igények. Szeretném megadni neki ami erőmből csak telik, de lássuk be, Jonathan pénze nélkül még a balett iskolát is nyögve fizetem ki. Erről persze nem tud, rajtam sosem látni, ha fáradt vagyok, ha elkeseredett, legfeljebb ha dühös, de azt is ironikusan adom elő. Jobb nevetve szenvedni, ezt nem egy kínai bölcs mondta hanem én és van alapja, meg tapasztalatom is van benne. Nem remélem, hogy az utolsó betegem lesz az akihez most igyekszem, de remélhetőleg alábbhagy a roham és lesz egy kis pihenő időm, különben én fekszem az egyik vizsgálóágyra. Belépek az egyik elfüggönyözött ágyhoz, kezemben egy tálcán minden ami egy szép nagy és….marha rondán összevarrott sebhez szükséges. Elámulok mikor meglátom, nem vagyok sebész sem varrónő, de talán én is szebben össze öltöttem volna azt a vágást. Hiába, ha sok a beteg akkor be kell érni a medikusokkal is. *~Hol tanult ez varrni, cipészműhelyben?~ *Leteszem a tálcát az állványra, kihúzom a széket az ágy alól és leülök.* -Kellemes szenvedést Mr. Archibald, mert én mondom fájni fog. Majd hozok még abból a bogyóból, hogy elszálljon. Héhó! Jól repül?
*A fickó van vagy negyven éves, szakállas, véres és kissé kiütötte a fájdalomcsillapító. Meg még részeg is. Vigyorogva mutatja fel a hüvelykujját majd bealszik.* -Jól van Mr. Archibald, aludjon csak, addig én múmiát csinálok magából. *Nekilátok a kötözésnek, szépen komótosan, legalább a kötése legyen profi ha már a combján húzódó vágás csálé. Hogy még kellemesebbé tegyem az időt, rágyújtok a kedvenc Kool & The Gang számomra, a Big Fun-ra. *