Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Elsődleges képesség: Kígyóalak Osztályozás: Béta mutáns Aktiválódás: 16 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Rugalmas csontozatának és húsának köszönhetően képes emberméretű kígyóvá alakulni. Ilyenkor a végtagjait visszahúzza a testébe és a klasszikus, hengeralakú kígyóalakot veszi fel. A feje a kivétel, az ilyenkor is hordozza a vonásait, bár nehezen lehetne felismerni. Mind kígyó, mind ember alakjában egy emberméretű kígyó fizikai erejével rendelkezik, továbbá méregfogakkal, amik harapás esetén egy átlagos embert fél órára bénítanak le. Ezeket nem tudja elrejteni, ha kinyitja a száját, akkor a villa alakú nyelvével együtt láthatóak. A saját mérgére immunis. Képesség távlatai: Erősödhet a mérge, növekedhet a testmérete vagy még keskenyebb, de hosszabb alakot ölthet. Hátrányok:A táplálkozás rágás nélkül megy, egyben nyel le egy nagy falatot (egyelőre tacskó méretűvel bír el), utána viszont legalább egy napig csak fekszik, mert meg kell emésztenie. Ennél nagyobb gond, hogy az emlékeinek nagy része kitörlődött, annyit tud, amennyit a laborban megélt.
Jellem: Magányos vagyok, ez nem ritka annál, akinek kitörölték a múltját. Nem kötődöm igazán mélyen, de vannak barátaim, akiket kedvelek. Ők az itteni alanyok. Még fiatal vagyok, nem tudom, mit kéne várnom az élettől és hogy nekem mi adatik meg. Az agressziómat már kinevelték. Csak akkor támadok, ha bántanak és ha ezt gyakoroljuk. Ölni nem akarok, korábban se tettem. Mindig megállok egy szintnél. Szeretek beszélgetni, de kételkedő vagyok. Kevés emberben bízom. Nem tudom, jó úton járok-e és azt se, hogy ha lépni akarok, menni fog-e. Keresem a helyemet, tele vagyok bizonytalansággal. A világ változik. Régen nem voltak olyanok, mint mi. Úgy érzem, küldetésem van és nem biztos, hogy most a jó csapatban játszom. Tulajdonképpen én vidám vagyok, csak nem mindig látszik. Tudok mosolyogni, szoktam is. Legtöbbször viszont komolyan nézek és beszélek. A vicceket is fapofával sütöm el, másokén nevetek, de nem hahotázósan. A szerelem valahogy kimaradt nálam. Ki szeretne egy szörnyet? Én nem vagyok ember, hanem mutáns és van egy elég durva alakom. Meg a fogaim és a nyelvem. Enni sem tudok úgy, mint a normális emberek. A többi itteni lakos sem mind ilyen. Van bennünk közös, de én kívülállónak érzem magam. Nem tudom, képes leszek-e igazán szeretni. Olyan van, akit kedvelek, akivel jó időt tölteni, de többre nem jutottam. Kíváncsi vagyok. Szeretek sokat olvasni és másokat megismerni. Jó lenne igazán megismerni az embereket. Mindenki titkolózik. Lehet, hogy nekem is ezt kéne. És a múltam! Egyszer ki akarom deríteni, honnan jöttem és meg akarom keresni a családomat. Az Alkali-tó szörnye egyszer hazatér. Ez az egyik legnagyobb álmom. Kinézet, megjelenés: Erős, karakteres arcvonásokkal rendelkezem. Azt szokták mondani, hogy kortalan vagyok, idősebbnek és fiatalabbnak is néztek már. A hajam rövid, sportos, de még nem katonás. Barna szemeim vannak és a sok edzés miatt kisportolt, erős testalkatom. Ami emberi formámban sem emberi, az a két méregfogam és a villás végű nyelvem. Addig néznek embernek, amíg meg nem szólalok vagy nem kezdek enni. Én nyelem a táplálékot, rágni nem igazán tudok. Kevés gesztust használok, mereven szoktam nézni. Ez is olyan kígyós dolog, azt mondják. Nyugodtnak tűnök. Kimértnek. Van, aki fél tőlem, pedig nem kéne. A ruházatomról nem sokat tudok mondani, azt hordom idebent, mint minden alany. Egy kivétel van: a szemüveg. Szeretem, mert komolyabb külsőt ad. Csak ablaküveg van benne, nincs rá szükségem, jól látok.
Előtörténet: Az első emlékem, hogy egy hálóban vergődöm, egy nagyon sűrű hálóban. Sisakos, egyenruhás emberek kiabálnak és elcipelnek. Mikor be akarnak adni nekem egy injekciót, az egyiket sikerül megmarnom, aztán filmszakadás. Dr. Jones azt mondta, ennél többet ők sem tudtak kideríteni rólam. Megmutatta azt az újságcikket, amit az Alkali-tó szörnyéről írtak nem sokkal a felbukkanásom után. Nem is értettem teljesen, hogy lehetséges, hogy tudok beszélni, ismerem a nyelvet, ha bögrét mutat, képes vagyok nevén nevezni és az amerikai elnököt is felismerem, de a saját életemből semmi nem maradt meg. Nagyjából 16 éves lehettem, mikor elfogtak. A szüleimről fogalmam sincs és arról sem, hogy vannak-e testvéreim. Jártam egyáltalán iskolába? Csak annyit tudok, hogy itt egész más képzést kapok. Már 4 éve lakom a bázison. Még nem jutott eszembe megszökni. Hova mennék? Nincs otthonom, nincs családom. Vagy van, de a büdös életben nem deríthetném ki. Amit itt kapok, az megfelel. Az első napokban annyit tudtam tenni, hogy szörnnyé alakultam, kígyóvá. Úsztam a vízen, mint a csík és egész kis helyekre is be tudtam jutni. De vad voltam és aki a közelembe jött, az kapott a fogaimmal. Akkor még nem hordoztak mérget. Dr. Jones kísérletezett rajtam, azt mondta, felkészít engem és a többieket valami különlegesre. Az államnak szüksége van az erőnkre, hősök lehetünk. Tele voltam varrásokkal, öltésekkel, a helyük még mindig megvan. Eleinte haragudtam és támadtam, később rájöttem, hogy itt csak segítséget kapok. Arra is megtanítottak, hogyan uralkodjak magamon. És kaptam egy nevet. Én vagyok Wilmer Murtaugh, a Kobra. Dr. Jones 2 hónapja halt meg. Aki őt követte a posztján, azt nem szeretem. Megalomániás és nem úgy bánik velem, mint az, akit már-már apámként tiszteltem. Mintha rab lennék. De még mindig nincs hova mennem és a szemeim előtt lebeg, hogy hős lehetek. Csak tanulnom kell. A képességem fejlődik, az erőm nő. Múltkor majdnem halálra szorítottam valakit. Azt mondták, ez jó így, de még nem elég. Sokkal erősebb emberek is léteznek. Állítólag a nukleáris kísérletek miatt indult el ez az egész. Akik azzal foglalkoztak, azok sejtszinten kezdtek átalakulni. Mi pedig már egy sokadik generáció vagyunk. Itt legalább van magyarázat. Egy dologban vagyok bizonytalan. A kormány biztosan jó célokra akar minket felhasználni? A híreket követem és néha szoktak cáfolni elég meredek állításokat. Mi van, ha igazak? Ha csak a hatalom a cél? Tanulok, mert úgy leszek erős és nem sírok, mert arra nincs idő. De figyelek. Kétellyel fogadok mindenkit ezen a helyen. Kivéve a társaimat. Mind fura dolgokat tudunk, de szerintem nincs köztük rossz ember. Valakit találnom kell, akiben még mindig bízhatok, ők a társaim. Ahogy a testemet pedig egyre jobban kezdem uralni és ők is, olykor felmerül a gondolat, hogy meg kéne ismernünk a kinti világot. Nem tévéből, nem újságból. Vajon még sok olyan él, mint mi? És ha igen, mivel jár mindez? Nem akarom, hogy ellenük használjanak fel. Félek attól, hogy a saját fajtám ellen akarnak fordítani. Nem emlékszem a múltamra, de azt tudom, hogy nem vagyok gonosz ember. Érzem.
Először is üdvözlünk itt az oldalon és ne haragudj, hogy csak most értem ide, de hosszú volt a tegnapi nap és történetesen pont a szülinapom. De már itt vagyok és fogadlak is el. Örülünk érkezésednek, mert nem vagyunk sokan az oldalon, pedig nagyon szeretjük, és az újaknak is örülünk, reméljük sokáig maradsz és tartalmas játékaid lesznek. És akkor a kariról: Nagyon ötletes képességet találtál ki neki! Még nehezebb egy mutánsnak, ha a külseje emberi alakjában is más, mint az átlagé, nem csoda, ha a karidban épp e miatt ilyen bizonytalan jellem alakult ki és hát az már biztos, hogy a bázison ügyesen tudják machinálni szegény mutánsok gondolkodását, nem csoda ha szegény Wilmer is úgy véli, hogy ahol van, ott is kell lennie. Szépen kidolgoztad a jellemét, részletes lett és tökéletesen passzol a karihoz is, a pb számomra ismeretlen, de ez semmit sem vesz el belőle, nagyon jó választás a karakterhez, olyan komoly-kemény, de mégis kedvelhető már csak külső alapján is. Szegény szomorú sorsot tudhat magáénak és kíváncsi vagyok rá, hogy az előéletéről vannak-e már ötleteid és azokat ki fogod-e fejteni, vagy ez még számodra is a jövő zenéje-e, de biztosan figyelemmel fogom kísérni, hogyan alakul majd Wilmer sorsa. Nem is tartalak fel, irány tovább a játéktérre és ne feledj foglalózni sem, ha esetleg erre még nem került sor. Még egyszer üdv nálunk!
Kezdőlap 
by 
De már itt vagyok és fogadlak is el. 
Örülünk érkezésednek, mert nem vagyunk sokan az oldalon, pedig nagyon szeretjük, és az újaknak is örülünk, reméljük sokáig maradsz és tartalmas játékaid lesznek.