Brooklyn

Nem volt nehéz összeraknom a képet, elég volt csak belépnem az irodába, meglátnom a másik ürgét, és már össze is állt az egész, hogy mire is ment ki tulajdonképpen ez a "sürgős" behívás. Csak azt nem értem, a főnök miért pont engem jelölt ki a fickó pesztrálására. Mármint, nem mintha konkrét bajom lenne ezzel a MacTaggert-tel, csak éppenséggel nem teljesen értem, mi közöm nekem különleges ügynökök körbevezetéséhez egy ügyben, amiben ráadásul csak közrejátszottam. A nyomozást nem én vezettem. De mindegy, végtére is a főnök szava a döntő, ez pedig így is fog maradni, akármennyire is nem tetszik ez nekem. Arra mondjuk kíváncsi leszek, hogy mennyivel fog jobban haladni az ügy, hogy leküldtek egy alakot az FBI-tól. Oké, megértem, hogy befolyásosabbak azért, mint mi, helyi erők, végül is, tény, hogy fejlettebb, és némileg talán korszerűbbek is lehetnek a felszereléseik és a módszerek, viszont ez az ügy így is van elég zavaros ahhoz, hogy ne egy FBI-tól érkezett ügynökön múljon a felgöngyölítése, ezt pedig most minden különösebb előítélet nélkül mondom.
Végül aztán csak bólintok egyet némán a főnök úr szavaira, hogy azért érzékeltessem vele, bármennyire is elfogadom, hogy ő a főnök, aki úgyszint csak követi a fentről kapott utasítást, rohadtul nem tetszik, hogy kaptam valakit magam mellé, és ez most tényleg nem MacTaggert miatt van, hisz még nem is ismerem, csak szimplán nem kedvelem, ha kapok egy társat. Egyetlen partnerem van és volt eddig, az pedig Phill. Egyben ő is az egyetlen, akit képes voltam megtűrni magam mellett, és aki ugyanígy volt velem. Nem baj, azért igyekszem legalább egy kicsit biztató képet vágni a dologhoz, hogy ne írjam le magam már most a különleges ügynök előtt, mint begyöpösödött városi zsaru. Így hát aztán csak kurtán visszabiccentek, hasonlóképp köszöntve, majd szavaira egy halvány félmosollyal reagálva felelek.
- Kyle Mathers. Nekem pedig elhiheti, elég fura az ügy ahhoz, hogy ne azon múljon, ki kapja meg. - intézem felé a szavaimat, amik ugyanakkor kissé a főnöknek is szólnak, ugyanis elég csak ránézni, és máris látszik rajta, sőt, szinte süt róla, mennyire nem tetszik neki, hogy az FBI belepiszkál egy rendőrségi ügybe holmi rejtélyes tüzek miatt. Ha rajta múlna, gyanítom semmi ilyesmire nem kerülhetne sor soha ezen az őrsön. De ezzel részemről lezártnak tekintem a témát, és a főnökre pillantok, van-e még valami, de mivel ő nem szól semmit, csak visszatér az előtte nyitva fekvő aktához, orrára biggyesztve szemüvegét, én a fejemmel intve jelzek új "társamnak", hogy kövessen, ha gondolja, azzal megfordulok, és elhagyom az irodát. Úgyis jobb, ha nem a főnök előtt beszélünk a továbbiakban.
- Gondolom a lényeget úgyis tudja. Gyújtogatás, a helyszínek között nincsen összefüggés. Se olaj, se benzin, se semmi olyan anyag vagy maradvány, amiből kiindulhatnánk. Egyetlen valamink van, egy férfi. Bűnrészességgel tartjuk a kihallgatóban. Nemrég hoztuk be, miután megpróbáltam megölni magát, de eddig semmit sem mondott. Ha gondolja, tegyen egy próbát. - összegzem a lényeget MacTaggert számára, aztán ráemelem pillantásomat.
- Vajon mi olyat szagolt az FBI ekörül az ügy körül, amire ennyire ráharapott? Talán ez is valami 51-es Körzet szindróma? - kérdezem tőle, halvány vigyorral, éreztetve azért vele az iróniát a hangomban. Nem benne nem bízok, csak úgy összességében az FBI-ban.