Brooklyn

Zavart mosolyt húz arcára a doktor.
- Még azokra is. Igazán ígéretesek a kutatások. Egy-két évtized és meglesz rá a gyógymód. – feleli teljes őszinteséggel, hisz tényleg foglalkoznak ezekkel a betegségekkel is. Bár Helmsmannak nem ez a szakterülete, hanem a mutánsok.
A repülés témája egyenlőre elnapolva. Nagyon jó, így a doktornak lesz ideje regenerálódni és tovább beszéltetni újdonsült ismerősét.
Végig várja míg a lány megcsodálja kocsiját, majd végre beszállnak.
- Azért örülnék ha lukak sem lennének az üvegen. Még a végén úgy néznénk ki, mint valami szétlőtt kocsi, ami a gettóból jött. – mosolyodik el Helmsman.
Gyújt, süvít, bent tart, kipufog. És máris hasít a jármű elfele ebből a városnegyedből.
- Gondolom már sokat gondolkodtál arról, hogy mifélék is ezek a gömbök és miért jelentek meg pont a te életedben. – kezdi meg a társalgást.
- Mikor nekem is megjelent a képességem, én is kutattam mibenlétét. Fiatalon is szerettem a tudományt, a fizikát is, így hamar megértettem működési elvét. És az azóta eltelt időben pedig rengeteg mindenre megtanultam használni. Úgy gondolom te is képes lehetsz ugyanerre, hisz hasonló a képességünk, még ha te sötét energiát manipulálsz. – folytatja tovább a doktor okfejtését.
- Tudod tudósnak lenni azzal az előnnyel jár, hogy bármikor megvizsgálhatod magadat. Még ma is szokásom így tenni. Te mit gondolsz? Hagynád hogy képességed rakoncátlanul működjék vagy inkább megismernéd és ezáltal megtanulnád uralni azt? – veti fel a kérdést Helmsman. Megtanulta már, hogy ezek a mutánskamaszok mennyire érzékenyek, nem lehet csak úgy direktbe kimondani nekik a dolgokat. Tisztára mint a politikusok.

A folytatás

-Gyakorlatilag bármire?
Csattan fel a leányzó és elkerekednek a szemei.
-AIDS és rákra is?
Bólint eget valamivel határozottabban és kimászik a boxból. A tálat elviszi a kukához és jó kislány módjára beleszórja a papírmaradékokat. Elhagyván az étkezdét hamarosan eljutnak Zane járművéhez is.
-Nem egyáltalán nem az...
Rázza a fejét kissé émelyülten és elkomorodottan. Nem tudja pontosan miért is, de rátört a fáradtság és a gyomor görcs ahogy a repülés szóba jött. Eddig nem voltak vele fenntartásai. Megszeppentve egy fejbiccentéssel köszöni meg az udvariasságot és kissé félve de beül az autóba. Még sosem látott ilyet, ezért érdeklődve vizslat körbe. Belseje sokkal hétköznapibbnak tűnik, mint a külseje, na meg ez az ajtó... Miután Zane beül mellé, beövezi magát(már ha van már benne). Szégyenlősen térdei közé veszi kézfejeit és morzsolni kezdi azokat.
-Nem törnék össze, csak lukat ütnének rá, egyéb károsodás nélkül...

A bajhoz legjobb higgadtan hozzáállni. Akkor nem lesz nagyobb baj. A kapkodás sosem jó megoldás, mi több csak még jobban megkeveri az embert. Arra pedig nincs szükség.
- Nem jártam. Csak tudok róla. – feleli tömören, nem részletezve ismeretei mibenlétét. Persze sejtheti, hogy mutáns mivolta már elég bizonyíték arra vonatkozólag, hogy honnan az ismeret. Ami részint igaz. Emberként bizonyosan nem érdekelné a szituáció.
- A receptet papírra írják. Ami egy bizonyos gyógyszerre vonatkozik, amit csak külön engedéllyel szabad eladni és csak a kiírt mennyiséget. Nekem azonban nincs szükségem ilyesmire. Gyakorlatilag a fizikai sérülést leszámítva bármilyen kórságra tudok gyógyszert beszerezni. A szakma előnye. – dicsekszik kicsit magával. Hogy ez mennyiben elégítette ki kíváncsiságát, az majd kiderül.
- Ha kész vagy, induljunk. – lép ki a hevenyészett étteremből.
- Ha nem probléma, hagyományos úton utaznánk. Tudom megígértem, hogy megtanítalak repülni. De evés után egy óráig nem szabad elemelkedni a földfelszínről. Így négykerekű járművel mennénk. – fejti ki álláspontját, s ezzel a gondolattal folytatja útját, gondolván Cyntia megtartva az egy lépés távolságot követi őt. Nem kell messzire menniük a doktor fehér DeLoreanéig.
- Jó kocsi. És gyors. – nyitja fel a vendégnek az anyósülés felőli ajtót.
- Ha a gömböcskéid nem törnék ki az ablaküveget, annak örülnék. – kéri, miközben elfoglalva helyét a volánnál, szép lassan elindulnak.

Cyntia számára egyértelművé vált, hogy a fölösleges kapkodás és szerencsétlenség se mhúzta volna ki a bajból. Ironikus módon, z is kiderült, hogy nem is volt semmiféle gond. Ugyanis Zane már tud az iskolára.
-Ön is járt oda?
Kérdezte félve. Kicsit idősnek tűnik ahhoz, hogy így legyen. Egy ilyen kiállású ember talán nem is lenne hajlandó iskola padba ülni soha többé, maximum dolgozatokat javítani nyugdíjas éveiben, amikor már nincs jobb dolga.
A második vak harapás ezúttal sikerült mindneféle fennakadás nélkül.
-Ez izgalmasna hangzik. Álltalában mire írják fel a receptet? Ha nem vagyok túl indiszkrét?
Legyűri za utolsó falatot, majd leöblíti egy kisszénsavas fekete, csúfnevén kátrány lével. A maradék krumpliját kézvbe veszi, nyugodtan hátradől és majszolni kezdi míg várja Zane válaszát.
Mikor felmerül a távozás ésszerű gondolata a lány magához öleli a poharat amine ka nagyjában még van ital és azt a kevés krumplit is amije maradt. Megrágja az aktuális nagyobb falatot és miután lekűzdötte, öblít rá egyet.
-Én készen vagyok.

A meglepetések mestere újfent akcióban. Hatása: félig megrágott étel felbüfögése, újból rágásra, avagy hogyan kérődznek az emberek című produkciót láthatják, amit megspékel egy kiadós zavarodottsággal, mintha ez is a szám lenne.
- Lehet, de tudok róla. – feleli egykedvűn. Persze az már más kérdés, hogy honnan van az információ.
Egyre biztosabban látja, hogy nem szeret magáról beszélni. És főleg a gömbökről. Jól van, majd ha már végre megnyugszik, s elkezd bízni benne, akkor erre is sor kerülhet. Végső soron nem is rossz egy ilyen zavarodott tini. Ha körülményes is befogásuk, azért valahogy csak sikerül. Mint egy vad macskát idomítani. Ezek után meg sem lepődik, hogy milyen morcosan reagál családneve kapcsán felvetett elméletére. Jobb ezt hagyni, egyébként is érdektelen információ.
Elneveti magát.
- Nem, nem tart sokáig. Bár én azt találom fel, amire kiírják a receptet, tehát nem vagyok orvos. Igazi doktor vagyok. – feleli, s meglepődve konstatálja a lány érdeklődését. Úgy tűnik neve nem csak a felsőbb körökben kelt figyelmet, hanem az egyszeri nép leányai között is. Annyira, hogy még az evés is félre csúszik. Elmosolyodva csóválja meg fejét.
- Azért figyelj, hova teszed az ételt. – nyeli le az utolsó falatot.
- Ha kész vagy, menjünk. Szerintem valami kevésbé feltűnő helyen folytassuk a társalgást. – pislant fel a gömbök felé. Bár talán ezzel megint rossz kedvet okoz a lánynak, de ki kell ismernie. És ha kell, hát mesél magáról. Még ha nem is szeret.

Zane messzemenőkig helyes következtetést vont le az elhangzottakból. A lány ijedtében viszsaköhögi torkából a már jól megrágott nyelésre alkalmas falatot. Szájához kap vörösen és lenyeli.
-Azt nem ondtam!
Szólalt fel eréjesen mégis suttogó hangon. Amolyan suttogva kiabálva. Zöngétlen hangokat képezve csupán. Nem sokka lezután döbben rá, hogy ezzel is cska elszólta magát.
~Basszus basszus basszus...
-Vagyis hát, szóval...
Zavarodottan markolászott egy szalvétát amivl amúgy makulátlan, pirosló arcát törölgette. Próbálve ezze lsi elbújni a szégyneteljes helyzet elől. Végül anagy kapkodásban megadja magát. Rezignáltan hajol vissza za ételhez. Kicsit morcosan megragadja a burgert. Ránéz és kissé kedvtelenül ismeri be ah elyzetet.
-Az...
Egészen visszatért a jókedve amíg Zane fel nem emlegeti mostoha apukáját. Cyntia egy pillanatra, egy egészen hosszúra sikerült pillanatra pislant félre a földre. Felderengenek neki azok az álom képek ahol Niel Armstrong röhög, lilán izzó szemmel, fehér hajjal, hátamögött a visszatérő egység és a földünk.
-Bizonyára...
Dünnyögi morcosan. Zane teljes neve ámulattal és némi jókedvel tölti el.
-Hűűű, ez aztán név Doktor úr. Nem tart sokáig szignózni a recepteket? Vagy ön nem ilyen értelemben doktor, vagyis orvos?
Nézfel rá kíváncsian. Ez za idős fazon ahogy az idő halad egyre jobb társaságnak bizonyul Cyntia számára. Olyannyira, hogy még akkor sme veszi le róla a tekintetét amikor a szendvicsbe harap. Csak pislog, hogy kishíján az orrába dugta az egészet. Utána pedig bociszemeket villogtatva bámul tovább.

Még mindig félősen halad mögötte. Nehéz lesz erről leszoktatnia. Ha majd sikerül önbizalmat vernie belé, akkor talán, vagy túlságosan is. Amit az imént látott az még számára is nem volt teljesen érthető. Már pedig ha dr. Helmsman nem ért valamit, akkor ott baj van. Egyébként sem kell látnia a lányt, gömbjei energiáját érzi. Nem szokványos energiaként, inkább valamiféle zavarásként, de mivel már tudja mivel van dolga, így az azonosítás nem okoz gondot, mi több egyedivé teszi.
- Szívesen! – nyugtázza a hálálkodást. Nem nehéz megnyerni egy ilyen szakadt lányt. Lassan fogyasztja ételét.
Bentlakásos iskolás kollégiumban lakó mutáns lány… Szinte biztos, hogy a Xavier intézetről van szó.
- Szóval mutánssuli… És a szüleid tudják, megszokták. Hát ez jó. Csak azt nem értem, miért kell külön suliba járnod? S nem pedig szabadon, a többiekkel. Ennyire félsz, hogy a gömbjeid nem fogadnak neked szót? – közérzete és kedve javul. Ez jó.
- De egyébként úgy értettem, hogy itt a városban. Vagy a szüleid ide valósiak? – firtatja tovább burgere végére érve.
- Hm… Armstrong. Mint az űrhajósé. De bizonyára csak névrokon. – vélekedik.
- Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok. – árulja el nevét, ami nem titok. Nem így kiléte.

A kishölgy szótlanul lépdel Zane melett, egy fél lépéssel lemaradva. Akaratlanul is inkább meghúzódik és megbújik Zane domináns árnyékában. Karjai maga előtt nyútva, kézfeje a másikat fogja, tipikus védekező pozitura. Fejét is mélyen leszegi, csak a betont figyeli maga előtt és néha rápillant egy-egy szemétre a földön. Betérnek egy teljesen hétköznapi, hamburgerezőbe. A három gömb az alacsony épület fölé röpül és ott követi kal ányt. Kicsit koszos, kicsit üres helység. Aki van azok is inkább a söpredék szánalmasabb, mélább fajtái. Már józanodó Punk-ok akik fájós fejükbe tömik a burgert. Fáradt munkások, megnem becsült, alulpénzelt irodai dolgozók. Helyet foglalnak, Cyntia egy gyerek egyszerű sajtburgert kér, kis krumplival, kevés kólával.
-Köszönöm, és önnek is. Jó étvágyat.
Köszöni meg bátortalanul a pincérnek aki fittyes se hány rá, és természetesen Zane-nek. Picit mélázik az étek fölött, amikor végre rászánná magát Zane ismét megtöri acsendet. Letesz ia tányérra a húsal és sajtal tömött egészségtelen pogácsát és magához veszi a krumplit. Leszegett fejjel kétkézben szorongatva válaszol.
-Egy bentlakásos iskolába járok. Vagyis, ilyen kollégium, meg iskola is, de ne mkötelző oda járni. Szóval egy érdekes öszvér intézmény. Tudnak róla, kicsi korom óta megvannak. Mondhatni megszokták őket.
Amilyne bátortalanul kezdett bele a végére annyira kellemesen és lágyan mosolyogva mesélt róla, hogy nem hurcolták meg kiskorában azért ami.
-Önnel mi a helyzet? Mr... Ó Bocsánat... Milyne neveletlen vagyok, a nevem Cyntia Armstrong.

Rossz környéknek nem véletlenül ez a neve: rossz szándékú emberek élnek ott, és csórók, akiknek nincs pénzük módosabb helyre költözni.
Szótlanságuk ellenére nincs csönd. Ilyenkor kell kezdeményeznie a férfinak, amit meg is tett. Még szerencse, hogy ő is megszokott éhezni, noha másképpen is tudja oltani étvágyát. A jelek szerint a lány is. Hevenyészet beleegyezése a vacsizásra erre utalt. Így szépen megindultak a legközelebbi kajálda felé. Egy sarki hamburgeres dolgozott még, így az amerikaiak népi eledeléből vételezhetnek magukhoz egyet. Helmsman egy normál burgert rendel. Annyi pénzt nyújt az elárusítónak ami bőven fedezi mindkettőjük vacsoráját. Figyelve Cyntiát harap aprókat húspogácsájából.
- Mond, van hol aludnod? Szüleid tudnak a kis barátaidról? – utal itt a három gömböcskére. Nem árt megismerni a lány hátterét. Ő most egyszerű embernek hathat, pedig nem az. Hatalma nem csak az energia felett van. Így más téren is tud segíteni, ha úgy látja kedve.

Csönd honolt a környéken. A fejemben kavargó gondolatok elcsillapodtak, még a gömbök gondolatai is elcsöndesültek. A távolban kutyaugatás, és sziréna törte meg a város alapzaját. Néhol hangos üvöltözés, káromkodás. A sikátor távoli végében el-el zúg gy néhány jármű. Ki sietve ki ráérősen. A lány feltűnően próbálta kerülni a szemkontaktust, de sűrűn pillantott az idős társaságra. A leült csöndet végül egy határozott hang törte félbe. Cyntia lassan nézett a meghívóra. Akkor kapott észbe, és fogta fel, hogy majd kilukad a gyomra.
-Igazat megvallva az vagyok.
Vakarta meg füle tövét zavarában. Cikinek érezte a dolgot, de már kopogott a szeme. Nyelt is egyet, hogy legalább az igenre elmúljon.

Maga a megtestesült határozottság. Akkor van nagy baj, mikor nem így viselkedik. Megnyerő, hűvös mosoly, és gavallérkodás. Ez fő jellemzője.
Ritka esemény, mikor egy nő igazat ad egy férfinak. Még ekkora korkülönbség esetén is. Jóleső érzés keríti hatalmában Zanet, hisz beismerni az ő igazságát mindig nagy szó. Tudományos berkekben különösen is nehéz a másik igazát elfogadni, hogy az ő elmélete bizonyult helytállónak.
Persze a lány bizonytalansága megmarad, s golyó is visszatérnek köréje. Láthatólag minden kezd visszaalakulni a régi kerékvágásba. Ám Helmsman már tudja, mit rejt e lány. Ezért is igyekszik a kedvességnek és bizalomnak valamiféle jelét mutatni. Persze nem könnyű esett, hisz félős a másik, nem engedi közel magához. Zane tartja a távolságot, de ez nem mehet a végtelenségig. Akárcsak szótlan egymásra tekintgetésük. Zane töri meg a csendet.
- Éhes vagy? Későre jár már. Szerintem ránk férne egy kis evés. – veti fel az ötletet. Talán ezzel ki tudja mozdítani Cyntia jelenlegi holtpontjáról.

Zane határozott fellépése megakasztja Cyntia gondolat menetét. Nem hagyja hogy túlgondolja az egészet és elkalandozzon rossz irányba. Lassan mérlegelni kezdi a helyzetet, de nem tud dűlőre jutni magával. Még is csak ő okozott itt ekkora károkat, nem illene ezt ennyiben hagyni. Na meg ha nem állítja le Zane, akkor kitudja mit művelt volna. Ez volt az a gondolat amin tényleg fenn akadt.
-Igaza lehet.
Haja lassan teljesen kifehéredik, ezzel arányosan a meredezettsége is csökken. Egyre jobban kókad lefelé, míg végül a súlya végleg lehúzza. Ám tövéből még bőven szivárog a feketeség. A gömbök lassanként elérik korábbi méretüket, már egészen kicsi korukban megindultak Cyntia feje felett egymás körül táncolva. Ahogy nőttek úgy lettek egyre rendezettebbek, fegyelmezettebbek.
A lány tekintetén lassan megjelennek a bizonytalanság kisebb nagyobb jelei. it egy vad idegen aki ha kicsit durván is de segít neki, ugyan akkor ott van a suli, amit már ismer és ott is vannak órák... No ha nem ekkora hatásfokkal. De szülei is úgy tudják, hogy odajár. Szeme sarkából mozgást észlel. Feltekintve a betonról Zane-t pillantja meg aki ismét közel jött hozzá. Nem feltétlenül tart tőle, de már csak megszokásból is egy lépést hátrál és felemeli a kezét egy szó nélkül. A gömbök összeálltak végleg, leereszkedtek és ismét keringtek Cyntia körül. A lány nem igazán jutott szóhoz inkább csak állt és nézett Zane-re közben belül rágódott a dolgokon.

A lány zavarodott, a szó nem épelméjűségére vonatkoztatva, hanem csak aktuális érzelmi állapotként. A visszaváltozási folyamatnak azonban még nincs vége. Ez újfent meglepi Dr. Helmsmant. A lány újbóli ijedségében túl sokat kérdez. Ennek nem örül. Megint visszaesik a korábbi állapotba. Már pedig nem akar megint egy félőst istápolni.
- Gyakoroltál. Mint egy tanulóvezető. Néha megesik, hogy félrecsúszik a kormány, de azért van ott az oktató, hogy egyenesbe tegye a kocsit. Ezért vagyok itt. És nem lett senkinek semmi baja! – emeli fel határozottabbra hangját. Meg kell értetnie a lánnyal, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nincs szükséges egy pánikolós, hisztérikus érzelmi nyivákolásra. Az ilyesmit sosem szerette. De van egy igen hatásos, bár nem túl emberbarát módszere a lenyugtatásra. Lenne humánusabb is, de éppen nincs nála hordozható kézi patikája.
Hátrahőköl látva, hogy valami fekete porszerűség reppen le ajkairól. Úgy látszik, hogy az előbb sikerült egy kis sötét anyagot beszipóznia. Csak remélheti, hogy nem okoz benne egészségkárosodást. A lány pedig halad a hiszti felé…
- Nincs semmi baj. Nyugodj meg! – emeli meg hangját erőteljesebben. Van mikor a másik lekiabálása hatásos. Talán most is bejön. Láthatólag gömbjei újra összeállnak, felettébb furcsa módon. Mintha valamiféle gravitációs torzulást generálnának, ami érthető, hiszen ettől sötétek. Mint a fekete lyuk, mely elnyeli a fényt, no nem azért mert éhes, hanem mert olyan erős a gravitációja, hogy még a fotonok sem tudnak elszabadulni. Zane megkerülve a formálódó gömböket, megpróbál Cyntiához hozzáférni, óvatosan átölelni.

A dolgok kezdenek egyre jobban zavarossá válni Cyntia számára. Értetlenül pislog. Szemhéja alatt az értelem most még annyira se, teljes a sötétség a helyzetet illetően.
-Hogy, mi?
Kérdez vissza kábán a lány és megfogj a fejét. Néhány tincse ismét előre hullik. Mielőtt még felnézne a nagy agonizálásból a haja lassan lebegni kezd. Szerte ágazik a feje fölött mindenfelé, mint egy erős elektrosztatikus térben lenne. A korom fekete haj végeiről peregni kezd a feketeség. Eközben a lány felkapja a fejét. Bármennyire is úgy tűnhet nincs összefüggés a hirtelen felindulás és a haj állapota között.
-Nekem?! Mikor? Mit tettem? Ez ugye nem én voltam?
Tekintet körbe ijedten és szinte azonnal felpattant a földről.
-Jajj istenkém, ugye nem esett senkinek semmi baja?
Aggodalmaskodott és lépett pár lépést hátra. Eközben a fekete takaró alól elkezdett kikandikálni fehér haja. Zane szájáról is lekerül a fekete anyag, a környéken szétszóródottak is elkezdenek 3 csomópontba gyűlni. A három csomópont körül spirálisan áramlik a fekete anyag. Közepén 1-1 fekete kis gömb kezd kirajzolódni. A fény megtörik körülötte, ettől úgy néz ki eltorzul minden körülötte pár centivel. A lány hajáról leváló feketeség egyértelműen a kialakuló gömbökbe siet.
-De én nem akartam bajt okozni...
Hátrébb lépet és öklét a szájához emelte, ujjaira egy picit rá is harapott.

Helmsman nem véletlenül a tudományok doktora. Elég okos és intelligens ahhoz, hogy észrevegyen dolgokat, jelen esetben a gravitáció működését. Így alkalma bizonyult életet menteni. Bár a lány még eléggé fura állapotban van, vélhetőleg az előbb történtek utóhatása. Legalább megbizonyosodott arról, hogy mi történik, ha a sötét anyag az emberi testbe kerül. Most gondol először arra, hogy milyen jól tette, hogy óvatosan járt el, nem engedett kíváncsisága csábításának és nyelt el egy kis sötét energiát. Meglehet neki is ártott volna. Arra pedig nincs szüksége.
A mesterséges lélegeztetés működik, megindul a légzés. Bár Zane az utolsó levegőátadásnál érzett valamit a lány szájába, ami az övébe is átkerült. Mintha szenet evett volna. Elfintorodik a különös íz érzetén. Azt persze nem veszi észre, hogy ajkai teljesen befeketednek.
Cyntia magához tért. Hirtelen mozdulataitól Zane hátra hőköl. Nem mellékesen őt is elfogja egy köhögő roham. Mire az elmúlik, Cyntia is helyrejön.
- Valami csodálatos! – feleli Zane elhaló hangon. A jelek szerint a lánynak homályosak az elmúlt percek. Talán jobb is. Még korai lenne megtudnia mire is képes. Akkor megijedne, elszaladna, bezárkózna egy konténerbe és a Marianna-árokban dobatná magát. Dr. Helmsman pedig azt nem szeretné. Persze válasza nem mond sokat. Így valami tartalmasabbat is megfogalmaz.
- Sikerült megmutatnod miképp is működik erőd. Köszönhetően annak, hogy megfogadtad jó tanácsaimat. – húzódik mosolyra fekete színű szája.
- Gyere, felsegítlek! – nyújtja kezét a lánynak.
- Nem jó a földön fetrengeni. Még a végén felfázol nekem. – aggodalma teljesen alaptalan és megjátszott, de így próbál továbbra is jó színben feltűnni. Bár talán nem is kell magát annyira megerőltetnie.

A szerencse, vagy tán a sors akarta úgy, hogy Zane eléggé észnél legyen ahhoz, hogy a lány ne szegje nyakát, és ne legyen teljesen tragikus a végkifejlet. Cyntia nem mutatja jelét annak, hogy lélegezne. Bőre tapintása igen különös. Hideg, műanyag szerű. Színe még nem nyerte vissza teljesen eredeti állapotát. Annak ellenére, hogy a lány nem vesz levegőt, szíve igenis ver. Különös túlvilági dübbenéseket produkál. Zane mikor hallgatja érezheti is, hogy pumpálja az erekbe a sötét energiát, vagy anyagot. A lány bőre a végtagoknál az ujjaitól kezdve elkezd visszaalakulni, pihe puha világos, emberi bőrré .Lassan fel is melegszik. A furcsa hatású rész mellkasa felé haladva egyre lassabban tűnik el. Végül szinte teljesen visszahúzódik, egy utolsó dobbanás után. Visszatér a rendes szaporább szívhang. Cyntia szemei kipattannak, pánikszerűen kalimpálni kezd és ahogy tud megpróbál oldalra fordulni ahol köhögő rohamot kap. Minden egyes köhintés egy-egy fekete porfelhőt lök ki a lány testéből. Amint za utolsó elhagyja a testét mélyen fellélegez. Négykézláb néz fel a földről, enyhén könnyes szemekkel szaporán véve a levegőt.
-Mi, mi történt?
Nézett körbe lapos tekintettel a leamortizált környéken. Felült a sarkára és kétségbe esetten nézett Zanere. Mindazok ellenére, mennyire tartott tőle, félt tőle, és még annyira se bízott benne, mos az idős kopasz figura volt a legbiztosabb pontja. Arcába lógó koromfekete fürtjeit egy erőtlen mozdulattal túrta a feje tetejére, hogy jobban láthassa a szinte napként ragyogó Zane-t ebben a sötét, esetlen helyzetben.
-Mi történt itt?
Fintorogva felhúzza az orrát és fújtat kettőt. Kezével pedig megtörli enyhén nedves orrhegyét és még fúj egy utolsó nagyot, hogy a szokatlan illet kikerüljön belőle.

A jó doktor még csak nem is sejti, mi fog történni. Már egyik is sok csodálatos dolgot volt alkalma megfigyelni a lány kapcsán. Magát a sötét anyagot, mi eddig csak elmélet volt, ám most már bizonyítottan létezik. Illetve ő tud róla, a világ még nem. Hirtelenjében nem is tudja, hogy melyik is lenne a nagyobb dolog: bizonyítékokkal publikálni a sötét anyag létét, avagy ebből a leányzóból faragni egy sötét figurát. Mondjuk fekete huszárt. Ám jelenleg ez még igencsak bizonytalan elképzelés, hiszen a képesség különlegessége folytán annak irányítása is problematikus. Noha Zane már megfigyelt pár dolgot, mik az esetleges védekezéshez szükségesek, nem egészen biztos a dolgában. De magabiztossága és csodálata jól elrejtik ismerethiányából eredő bizonytalanságát.
Ahogy a lány magába szívja a sötét energiát, ismerős vonásokat fedez fel arcán. Amit gyakran lát a tükörben, vagy politikusok találkozóján. Egy pillanatra megrettenti a látvány. Talán kezd ráébredni hatalmára és tetszik neki az? Ez részint jó, mert pontosan ezt akarta elérni. Másrészt ha nagyon rákap az ízére… és míg nem fejti meg képességének titkát… akár veszélyt is jelenthet rá nézve. Balsejtelmét igazolni látszik a különös nem természetes természeti jelenségek, mint Cyntia küllemének megváltozása. Különös energia jelenlétét érzékeli. Ő is feltekint az égre. Amit lát, attól tátva marad a szája. Az még hagyján, hogy az eddig még nem érzékelt sötét anyagot fedezheti fel, de a lány jövőjét is megláthatja. Előbb-utóbb uralni fogja majd azt az erőt. Az energiazavar az ő kapcsolatát is gátolja a körülötte lévő energiamezőkkel, noha saját tartalékaira nincs hatással. Ha éppen tudományos kíváncsiságát nem nyomná el a páni félelem, most megpróbálna magába szippantani egy kis sötét energiát. De nem tudja, mi történne akkor vele, hiszen még a lány is, kinek erre képességéből adódóan ösztönös hajlama van, sem tudja jól kontrollálni a helyzetet.
Apró forgószél kapja fel. Zane hátrébb ugrik, nehogy magával ragadja a különös jelenség. Figyeli mi történik. Nem sokáig tart a repülés, váratlanul szakad félbe. Még éppen idejében észleli a lány eszméletvesztését. Egy kis energiatöbblet a lábakba és már fut is. Épp időben ahhoz, hogy a lezuhanó lányt karjaiba kaphassa. Látszólag újra a régi. Óvatosan leteszi a föld egy száraz és kevéssé piszkoz részére. Fülét a szájához hajtva próbálja meghallani lélegzik-e még. Ugyan nem orvos, de az emberi test működéséről kellett tanulniuk, így az alapvető dolgok elméletével tisztába van. Más kérdés a gyakorlat. Zane azért a biztonság kedvéért egy kis mesterséges lélegeztetésbe részesíti Cyntia-t.

Cyntia tekintete merőben más amióta magába szívta egyik gömbjét. De nem csak a tekintete, hanem a kisugárzása. Magabiztosság, arrogancia, a hatalom. A füst elmosódott és ismét kavarogni kezdett a lány teste körül. Egyre szorosabban és szorosabban. Végül pedig egy furcsa ruházat jelent meg rajta. Inka szimbólumokkal ékesítve. Látszólag nem igazán figyel újdonsült mentorára. Az eget kémleli. Mély levegőt vesz aztán hunyorít. A ragyogó hold foltjai nőni látszanak fehér részei pedig megfakulnak, a csillagok szintén egyre haloványabbak. Zane az állatokhoz és Cyntiához hasonlóan érezheti ahogy mozdul valami hatalmas, valami gigantikus. Ahogy Cyntia keze emelkedni kezd mindkét oldalán a földet körülvevő sötét energia kicsit ugyan de megmozdul. Már ez az apró változás ami beállt az energiák eddigi egyensúlyába elviszi a TV adókból a képet, a telefonokból a térerőt. A sötét égből egy még sötétebb tölcsér kezd kirajzolódni.
-Fogok.
Ahogy forog akár csak egy leérni készülő tornádó Cyntia úgy emelkedik felé. Alig, hogy eléri az 5 méteres magasságot Cyntiáról a sötét ruha szinte lerobban, a tölcsér is elterül egy lökés hullámban. A természet visszaállítja az egyensúlyt amelyet a lány próbált felborítani. Szeméből eltűnik az izzó fény és eszméletlenül kezd a föld felé hullani. Gömbjeinek nyoma sincs, ahogy fehér haja is korom feketére színeződött szemöldökével együtt.

Doktor Helmsman mellkasa előtt keresztbe fonva karját figyeli amint ifjú tanítványa próbálja alkalmazni tanácsait gömbjeire. Kezdeti bizonytalanság, hát még szép, hogy az. Akit eddig nem tanítottak és csak úgy hellyel-közzel tudja erejét irányítani, az nehezen hiszi el, hogy vannak módszerek, melyek segítségével elérhető az uralom. Ez sikerülni látszik, hisz a gömbök láthatólag Cyntia akarata szerint mozognak illetve oszlanak szét füstszerűen apróbb szemcsékre. Olyan ez, mintha a gyári csomagolású kilós tintát szépen a használathoz szétporítanánk. Úgy már lehet vele írni. S Helmsman pontosan ezt is várja. Smaragdjai mosolyogva figyelik, amint a lány magába szívja a sötét energiát. Ismerős jelenség számára. A feltörő energiahullám felé eső részét elnyeli, neki nem árthat. Az más kérdés, hogy a fák, a lámpák, a fal és az ablakok üvegei megrepednek, meggörbülnek, az állatok és emberek elmenekülnek a környékről. Ez mind lényegtelen részletkérdés. Igen látványosan nyilvánul meg Cyntiában az energia felvétel. Helmsman tudja miről van szó, noha ő már teljesen leplezve, láthatatlanul is képes ezen művelet végrehajtására. Persze sötét energiával neki sem volt még dolga mostanáig.
S végül megtörténik a várva várt csoda. Egy igen hangzatos mondanivaló rajzolódik ki a levegőben. Helmsman elégedetten bólogat.
- Ez az kislány! Megy ez neked! – kiált fel örömében, de az csak tovább fokozódik látva amint Cyntia ha csak kicsit is, de lebegni kezd.
- Valóban az. S ha engeded, hogy tanítsalak, hamarosan te is képes leszel repülni az erőd segítségével. – s hogy szavait prezentálja, újfent felemelkedik a földről. Nem marad azonban álló testhelyzetben, hanem vízszintesen előre dőlve, mintegy úszva a levegőben, tesz egy kört a lány körül, majd fejmagasságában levitálva állapodik meg előtte.
- Na, mit szólsz? Szeretnél repülni?

Pofim visszatorzul eredeti, normálisnak tekinthető állapotba. A gömbök pedig azonnal visszaugranak és saját útjukat kezdik ismét járni. Félénken megemelem a kezemet, mutató ujjam kissé görnyedten mutat előre. Mozgatni kezdem, de semmi sem történik. Tanácstalanul fordulok ismét újdonsült mentorom felé egyéb instrukciók érdekében. Ezek szinte azonnal, kérés nélkül előállnak. Ránézek az egyikükre. Biccentek neki mire az a kinyújtott tenyerembe libeg. Addig a másik kettő úgy változtatja a pályáját körülöttem, hogy ismét egyenlő távolságba vannak egymástól. Nagy levegőt veszek, egy kicsit tartok attól amit Zane tanácsolt, de szemlátomást nem lehet belőle bajom.
~Kérek szépen egy kis energiát.
Nem kellett sokat unszolni, a gömb halovány fekete füstöt kezd árasztani magából ahogy fizikai anyagából ismét energia lesz. E=m*C^2. Tenyerem lassan remegni kezd. Furcsa bizsergető érzés fonja körbe szépen lassan, ahogy az energia belép a testembe. A hideg is kiráz a kellemes érzéstől. Tekintetem követni kezdi a karomon felfele áramló érzést. Ahogy eljut a mellkasomba, ott egy halk dübbenéssel egy lökéshullám indul ki onnét. Ez a hullám kitaszítja testemből a pozitív energiákat. Zane feliratát pedig félig felperzseli apró kisülések képében. Az energia löket pedig visszahúzódik. Addigra pedig hajam lobogni kezd, szemeim mintha világítani kezdenének. Akár csak egy pár lila szentjánosbogár. Mind a három gömb egyszer csak megáll. Porrá lesz mind és körülöttem kezd kavarogni. Ebből pedig kiíródik:
-Soha jobban és szabadabban.
A körülöttem tölcsérként kavargó sötét anyag és energia egyvelege pár centire eltaszít a talajtól.
-Ez csodálatos!
Szólaltam fel eltorzult hangon.

Nem ma tanulta meg uralni az energiát. Több mint húsz éve gyakorolja azt. Gyakorlatilag teljesen egyedül. Nem volt sose tanára, önmaga tanára volt. Persze segítségére volt a tudomány is, hogy jobban megértse miképpen is működnek a különféle energiamezők. Ezen tudás révén vált igazán virtuózzá. Ma már bármire képes, bár is ezt hiszi, egyedül az elnyelt energia mennyisége szab határt képessége erejének. S azt a végső határ még ez idáig nem érte el.
Figyeli a lány reakcióit. Ahogy tátva marad a szája eme egyszerű műveleten mint egy szó levegőbe írása. A repülés ennél komplikáltabb, az mégsem tűnt fel neki. No, mindegy, sokkalta jobban tud a lányra hatni ha az őhozzá hasonlóan használja képességét.
Nem megy neki az írás, a koncentrációtól meg úgy eltorzul arca, hogy attól akaratlanul is vigyor terül szét arcán.
- Ne görcsösen próbáld. Lazán. Mint mikor kézzel írsz. Próbáld meg úgy mozgatni az ujjadat, mintha a levegőbe írnál. – ad tanácsot, s már mutatja is, hogy kell. Jobb tenyerével a levegőt simogatva széttörli a meglévő szót.
- Tereld az energiát a tenyeredbe. – emeli magasba jobbját, melyben elkezd fényleni egy energiagömb.
- Aztán szívd az ujjaidba az energiát, mint toll a tintát. – a fény átjárja Zane kezét.
- Aztán csak enged ki, mintha toll lennél ami papírra ír. – kezd el mutatóujjával írni a levegőben. Egy rövidke mondat születik meg: Hogy vagy?

Nem mindenki tudja... Néha én is úgyérzem, bár így volna. Ugyan akkor olykor ennek is meg vannak a maga előnyei. Eric ék legalábbis nagyon azon vannak, hogy azt az oildalát lássam a képességemnek. Amiért hálás is vagyok. De néha nehéz ezzel megbírkózni. Sóhajtottam és már fel is kaadt a szemem. A sűrű, sötét éjszakára amely ezidő alatt, alantas módon ránktelepedett. Épp készültem volna egy heves magyarázkodásra, sűrű bocsánatkéréssel megfűszerezve, hogy nekem mennem kell. Meg elkések és különben is. De tátvamardt a szám amint Zane-re néztem. Tekintetemmel figyeltem a létrejött gömböket. Ámultma és bámultam. Valahol egy picit furdalta az oldalamat, hogy nem vagyok mostmár egyedüli bogyóka. Azt persze nem tudtam, hogy az ő gömbjei fizikailag mások, nem oylan tömörek mint az enyéim. Kíváncsiságomat felkelttte az aranyos gesztus. Egyik gömb a kezemhet repült, tett körlötte egy kört majd darabjaira bomlott. Igyekeztem kiírni vele én is a "Szia" szócskát de nem nagyon akartak a gömbök mindegyike egyhelyen maradni, pontosna odaszálni és pontosan az amelyiket szerettem volna. Koncentrálás közben fle sem tűnt, hogy a nyelvem már kilóg a számból és bandzsítok is egy kicsit.

Megcsóválja fejét.
- Nem egészen a visszaverődéshez van köze. Elnyeli a fényt. Ezért sötét. Mert a fény elvész, nem világítja meg. Ha visszaverődne, akkor már látható lenne. – okítja ki a lányt.
- Nem kell megismételned magadat. Elsőre és értek a szóból. – jegyzi meg epésen. Nagyon utálja ha egy ember így viselkedik. Ez általában annak a jele, hogy csekély a szókincse, ezért mondandóját újra meg újra ugyanazokkal a szavakkal ismétli meg, így akarván nyomatékosítani annak fontosságát. Primitív népség.
Zöld szemeivel figyeli ahogy a lány játszik a gömbökkel. Félelme ellenére egész ügyesen tudja irányítani őket. Ezen véleményétől még bizonytalan megnyilatkozása sem tudja eltántorítani. Azért azt nehezen tudja összekötni, hogy a sötét anyag élőlény lenne. Legalábbis semmiképpen sem lehet földi életforma akkor. Valami másnak kell lennie. De lehet, hogy egyszerűen csak a lány képességének a része. Csak még nem döbbent rá. Továbbra is azaz elmélete, hogy csak érzelmi gyengesége folytán véli úgy, hogy élnek a gömbök. Ezt csak igazolja az is, hogy nincs kibékülve képességével.
- Pedig nem mindenki tudja manipulálni a sötét energiát. – kezét kinyújtva fényes energiagömböt generál.
- Látod, ilyet én is tudok. – a gömb kisebb gömböcskékre oszlik szét és vígan röpködnek Zane körül akarata szerint.
- Nem nehéz. Csak gyakorlat kérdése. – a gömböcskéket egymáshoz közel állítva írja ki a levegőbe ezt a szót: szia.
- Csináld utánam! – buzdítja Cyntiát.

-Azt hittem azért, mert nincs miről visszaverődnie...
Értetlenkedtem még míg volt rá lehetőségem.

-Nem tudom, hogy pontosan fáj e, de nem tsz jót nekik amit művel velük, úgyhogy hagyja abba ha megkérdhetem...
Morogtam még rá. Vettme egy mély levegőt, kezemet leengedtem, a füst lassan összeállt ismét egy gömbbe. A körülöttem keringők sebessége is jócskán lankadt. Sokuk összeolvadt és végül 3 egyforma, focilabda méretű gömb keringett ismét körülöttem.
-Igen, nem! Vagyis nem tudom... Néha mondanak ezt azt. Reagálnak az érzéseimre.
Néztem rájuk, felemltem ak ezem mire az egyik belelibegett.
-Olykor önfejűen cselekszenek. De csak engem védelmeznek.
A másik kettő is közelebb jött és a középső körül keringtek.
-Olykor pedig szótfogadnak.
Eddig lazán tartott kézfejemen szétfeszítettem az ujjaimat és az összes gömb 5 különálló kissebre vált  és egy nagy gömb hálójaként forogtak.
-De szerintem önállóak.
Elernyesztettem ismét a kezem és visszaállt a 3 gömbös felállás.
-Én nem tartom annyira nagyszerűnek...
Dünnyögtem az orrom alá.

Bizalom. Nehezen megszerezhető emberi hozzáállás. Most mégis sikerülni látszik. És ez jó. Mert nem akármilyen képessége van a lánynak. Több mint különleges. Talán sokkalta nagyobb hatalom is rejtezik benne. Csak felszínre kell hozatni vele. S erre pont ő ne lenne képes? Néha határozottsággal csodákra képes az ember. Erre utal az is, hogy ’elereszti’ Zanet.
- Sötét energia. A sötét anyag tartalmazza, mely univerzumunk legnagyobb hányadát teszi ki. Csak nehéz érzékelni. Innen a név. De mikor esténként fel tekintesz az égre, az apró pontként fénylő csillag közötti sötétséget ez alkotja. Nem a fény hiánya miatt sötét az ég. – egy kis fejtágítás a jó doktortól. Igaz, ez nem az ő szakterülete, de jó ha egy tudós konyít a többi tudományághoz is. Barátkozási kísérlete igen szikrázón sikerül. Több mint különösnek találja a jelenséget. Egyrészt olyan mintha antianyaggal találkozna és heves kisülés formájában semmisítenék meg egymást. Másrészt pedig érzi a keletkező szívó hatás, mely leginkább a fekete lyukak sajátsága. Igaz, ott a gravitáció mérhetetlen szintű növekedése folytán. Itt nem érez ilyen jelenséget. Minden esetre zavaró és óvatosságra ad okot. Persze ez egyáltalán nem meglepő, hiszen sötét anyagot és energiát még senki sem vizsgált meg, jószerével csak teória az egész. Azért nincs is annyira nagy dobra verve. De ma átütő eredményt lehetne elérni.
Oly könnyedséggel mozgatja Cyntia a gömböket, mintha csak valamiféle végtagja lenne. Tágra nyílt szemekkel szemléli az eseményeket.
- Elnézést! Nem tudtam, hogy ez fájdalmas. – visszakozik a lány váratlan kirohanásán.
- Csak ismerkedni akarok. De ezek élnek? - kérdez újfent, következtetve Cyntia előbbi megfogalmazására. Bár nehezen tudja elhinni. Inkább gondolja azt, hogy a lány nem tudja mindig uralni erejét és a gömbök akaratlan mozgását véli értelemnek. Pedig csak ő cselekszik, ösztönösen. Minden esetre jobb belemenni a játékba. Mert máris felhővé változott a labda. Az eddigieket megtapasztalva úgy véli jobb vigyázni. Találkozás energiapajzsával nem biztos, hogy kellemes esemény lenne úgy az energia, mint maga számára. Bár megpróbálhatná magába szívni. De túlságosan ismeretlen területen tapogatózik.
- Nézd, nem akarok rosszat. De olyan csodálatra méltó a képességed, hogy nem tudok betelni vele! – vált csodálkozó hangnemre. Hátha ezzel sikerül tompítania az előbbi kellemetlen incidens élét.