Roxenne Jeffers

Userinfó: Titkos karakter (Nem állítom, hogy multi vagyok, lehet, hogy ez az egyetlen karakterem, de szeretnék inkongítót kérni. Az adminok tudják, hogy ki vagyok)

Név: Roxanne Jeffers
Mutáns név: Kolibri
Születési dátum: 1957.11.13. Washington
Besorolás: Független

Osztályozás  Delta mutáns
Aktiválódás: 27 évesen
Képességek: Emberfeletti gyorsaság. Nem fog továbbfejlődni a képessége, hiszen eleve felnőtt korában jelentkezett nála, és még így is bőven tökéletesítésre szorul. Az átlag emberhez képest kb. tízszer olyan gyors, ami nem csak a mozgást, hanem a reflexeket illeti. Képessségét jelenleg nem használja tudatosan, csak megtörténik, amiből vicces helyzetek alakulhatnak ki. Ha eleget fogja tudni gyakorolni, akkor fizikai harcban gyakorlatilag lehetetlen lesz eltalálni, még mutánsoknak is. Szemvillanás alatt nagy távolságot tud megtenni, és miután hivatásából fakadóan ért a közelharchoz, nem is igazán lesz benne párja. A képességnek nincsenek távlatai, nem fog tudni továbbfejlődni, ez a plafon.  

Jellem: Borzasztóan negatív, cinikus, pikírt jellem, akivel kb. senki nem tud kijönni. Rendkívül meg van bántva a múltjában történtek miatt, ezért inkább a nyers lealázás mögé bújik, minthogy emberi kapcsolatokat kelljen ápolnia. Távol áll tőle minden mély érzelem, szeretetre, szerelemre nem hajlamos, ám ha úgy alakul, hogy kinéz magának valami pasit, akkor igen férfiasan gyűri maga alá, hogy aztán eldobja. Mélyen belül nem képes feldolgozni mindazt, ami történt, így a munkájában maximalista, éppen ezért nincsen hobbija sem. Csak hagyják békén, és teszi a dolgát.

Külső: A haja és a sminkje ugyan rendkívül nőies, divatos, ám a ruházatát illetően szigorúan szorítkozik az FBI női kosztümjeire. Fekete felső, és nadrág, fehér ing, vagy valami halvány. Semmi túlzott ékszer, csak egy lepkés nyaklánc. Gyakran, mintegy kiegészőként napszemüveget tol a homlokára. Az oldalán pisztoly, akárcsak a bokáján, míg az övre csatolva ott a nyomozóiroda jelvénye. Enyhén virágillat lengi körül.  

Előtörténet: A története a középiskoláig szinte szokványosnak mondható. Áltagos kertvárosi család, átlagos kislány. A középiskolában megismerkedett a kosárcsapat kapitányával, akivel azonnal mély szerelemre lobbant. A kapcsolat sokáig kitartott, Roxy még a főiskolai évek alatt is együtt járt Carl-lal, ám míg ő művészeti iskolába ment, a fiút felvették egy neves egyetem sporttagozatára. A gond csak az volt, hogy nem tudta elviselni, hogy nem birtokolhatja már fizikálisan a lányt, gyakran előzetes bejelentés nélkül meglátogatta, letámadta, hátha éppen másokkal kavar. Féltékenysége beteges méreteket öltött egy idő után. Amikor Roxy végül kiadta az útját, Carl nekiment, megerőszakolta a lányt, majd addig verte, míg holtnak nem hitte, és egy árokba dobta. A lányt ott találták meg, éppenhogy csak élt. Kérte, hogy ne szóljanak a szüleinek, nyilvánítassák halottnak, mindenkinek jobb így. Carlt nem kapták el, elszökött, ám Roxy hosszas gyógyterápia elé nézett. Testileg meggyógyult ugyan, ám lelkileg sokáig nem tudta feldolgozni, ami történt. Elhatározta, hogy ha teheti, akkor útját fogja állni az ilyen őrülteknek, mint Carl. Hátat fordított a művészetnek, és jelentkezett az FBI-nál. Az alapokhoz sem volt még túl idős, bár a fizikai kiképzés kőkeménynek bizonyult, mégis fogösszeszorítva tűrt, edzett. A vizsgáit kimagasló eredménnyel tette le, és alig pár évvel ezelőtt megkapta az ügynöki státuszt is. Annak szentelte az életét, hogy a brutálisan megerőszakolt nők gyilkosait, vagy támadóit vette üldözőbe. A lelki sebek nem múltak el nyomtalanul, a stílusa nyers, kesernyés lett, rendkívül keményen oda tud mindenkinek szólni. Türelmetlen, ha nem az történik, amit ő akar. Mivel másra nem koncentrál, hihetetlenül jól tud következtetni, mert beleéli magát az áldozatok szemszögébe. Nem derült ki túl korán, hogy mutánsnak született, ám képessége vélhetően a sorsának megfelelően fejlődött ki. Gyors, gyorsabb, mint bárki más. Szüksége is van rá, hogy el tudja kapni a kiszemeltjeit. Hallott már mutánsokról, ám saját képessége még annyira új, hogy nem is igazán hiszi el. Jelenleg abban nyilvánul meg, hogy egy-egy mozdulata annyira szeles, hogy kiesnek tárgyak a kezéből, vagy túl gyorsan indul el, és leszakad róla a ruha. Annyiban biztos, hogy nem akarja publikálni, mivel is rendelkezik, nem vetne rá jó fényt az irodában. Eddig egyedül dolgozott, mert minden társát elrémisztette a stílusával. Csak azért nem rúgják ki, mert rendkívül hatékony a megoldási aránya.