Victor Holmes

[justify]Userinfó: Főkarakter

Név: Victor Holmes
Mutáns név: Az Álomvándor
Születési dátum: 1955 november 10, New York (29-30 éves)
Besorolás: Törvényen kívüli

Képesség: Álomszövés
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: 16 éves kor
Képesség jelenlegi szintje:
- Ha célpont ébren van, képes olyan dolgokat teremteni az elméjében amik valójában nem léteznek (Tárgyak, élőlények, személyek egyaránt.)
- Gondolatot olvasni nem tud, és az élőlényeket, személyeket, tárgyakat is csak megteremteni tudja azoknak személyiségével, tulajdonságaival - az azokkal történő interakciókba már nem szólhat bele. Élőlények, személyek esetén súlyos, folyamatos koncentrációval képes a meghatározni azok tetteit (vagyis azt, hogy az illúzió mit csináljon, mit mondjon).
- Ha az illető alszik, az álmot teljesen úgy formálhatja, ahogy akarja, hiszen az nem érzékelésből ered, hanem kizárólagosan az elme szüleménye. Ebben az állapotban gyakorlatilag teljes uralmat kap, és bármit megformálhat, bármit irányíthat, szinte nehézségek nélkül.
Hatótáv: 1 kilométer
Képesség távlatai: A képesség nem fejlődik tovább, elérte legmagasabb szintjét.

Jellem: Victor kettős személyiség. Egyszerre törődő, gyengéd, figyelmes, komor, végletes és kíméletlen. Úgy hiszi, hamarosan eljő a világ vége, és csak a legerősebbek maradnak életben. Ennek köszönhetően akihez kötődni kezd, azt egyre jobban kínozza képességén keresztül, hogy felkészítse az eljövendő borzalmakra. Alapvetően igyekszik nyugodtnak és higgadtnak tűnni, sőt, talán túl is játssza a jó kedélyű vándor szerepét, ám ha eléggé feldühítik, kirobban belőle minden elfojtott haragja, melyet még öngyűlölete is felerősít. Ez utóbbi az, ami szép lassan odáig fajul, hogy euforikus érzéssel tölti el, ha fájdalmat érez...

Külső: Victor száznyolcvan centiméter magas, borzas haja sötétbarna, szemei feketék és mélyen ülnek. Orra kissé karvalyszerű, arca folyton borostás, nem törődik azzal hogy egy bizonyos szintnél jobban leszedje. Nem izmos, inkább szálkás és szikár testalkatú. A legtöbb esetben inget és farmernadrágot visel, ám könnyen felismerhető második világháborús ballonkabátjáról, fekete sáláról és katonai bakancsairól. Ezeket mind nagyapjától örökölte.

Előtörténet: Victor 1955-ben született New Yorkban, jelenleg 29 éves. Életének korai évei nem voltak különösebbek, bár apját ritkán látta, köszönhetően annak, hogy Milo Holmes utazóügynök volt. Anyja Emma viszont, mint egy sikeres ügynök felesége, otthon maradt. Ám mikor Victor 16 éves lett, életre kelt benne a mutáns gén, a hatalom, mely később egész életét kicsavarta és megkeserítette.
Eleinte nem sok tűnt fel neki. Az emberek néha különösen viselkedtek körülötte, olyasmiket véltek látni, amik nem voltak ott... Viszont ezeket a dolgokat Victor mind elképzelte magának, mielőtt osztálytársai, barátai elmesélték volna, hogy láttak valamit. Majd mikor elkezdett ráébredni, hogy mire is képes, és hogyan reagálnak az emberek, ha különös dolgokat mutat nekik. Ekkor kezdte el érdekelni a pszichológia, főleg a viselkedéskutatás, behaviorizmus, mely ebben az időben kezdett el igazán kiforrani.
Így hát végül jelentkezett egyetemre, és pszichológiát hallgatott. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Stella Hemsworth-el, itt ismerkedett meg egy akkor még viszonylag ismeretlenebb íróval, H. P. Lovecrafttal, itt lett a horrorregények és novellák nagy rajongója. És ekkor kezdett el szülei között megromlani a viszony köszönhetően annak, hogy anyja egyedül maradt otthon, apja pedig folyamatosan utazott. És belépett a képbe Jonah Holmes, Milo két évvel fiatalabb öccse. Jonah és Emma között gyengéd szálak kezdtek kialakulni, és a férj gyanakodni kezdett.
Victor mindeközben lelkesen folytatta kísérleteit képességeivel, és igencsak beletanult annak irányításába. Ám Stellának nem merte elmondani, félte, hogy a lány szörnyetegnek tartaná. Nem sokkal a diploma után összeházasodtak. Victor mindent megtett, hogy huszonnégy éves fejjel elindíthassa saját rendelőjét, Stella pedig, aki történelmet hallgatott, egy New Yorki múzeumban kapott állást, így végül a Nagy Almába költöztek.
Victor így újra gyakran láthatta édesanyját, és még édesapjával is találkozott néha. Így történhetett meg, hogy Victor rájött az anyja és nagybátyja közötti viszonyra. Nagyapja két évvel később kezdett betegeskedni, és idősebbik fiához költözött, hogy Emma egész nap figyelhessen rá és ápolhassa. A fiatal pszichológus egyre többször látogatta meg nagypapáját, és beszélgetett vele.
Az öreg órákon át képes volt mesélni neki a második világháborúról, a hőstettekről, a szörnyűségekről, és valahol mélyen nem csak szakmai és családi szempontból, de érzelmileg is elragadta magával unokáját. Ám egy idő után Victor nagypapának egyre nagyobb fájdalmai voltak, és egyre többször hajtogatta: Bárcsak meghalt volna a lövészárokban. Csomagjai közül elővadászta régi katonai kabátját, sálját és bakancsát: Ennyi maradt meg az egykori felszerelésből. Unokájának ajándékozta őket, és arra kérte, emlékezzen rá úgy, mint hős katonára, ne pedig mint beteges vénemberre.
És ekkor történt. Victor Holmes csókot lehelt nagyapja homlokára, majd megfogta a kezét. Az öreg harcos szemei előtt egy pillanatra elmosódott a világ, majd ott találta magát a lövészárokban, egykori társai mellett. Az unoka tudta mi történik. Látta nagyapja szemében az örömöt, a könnyeket. Tudta, hogy az idősebbik Victor Holmes kiugrik a lövészárokból barátai oldalán, és megrohamozza a német harcállásokat. Repültek a golyók, üvöltve robbantak a bombák, halálsikolyok záporoztak. És az első golyó eltalálta. Majd a második. A földre rogyott. Bajtársai próbálták felsegíteni, de a golyózápor közepén ez lehetetlen feladatnak bizonyult. És az ifjabb Victor Holmes irányította a lövedékeket. Azok becsapódtak nagyapja mellkasába, és átfúrták szívét. Ahogy Victor ott állt, látta a könnycseppeket az öreg arcán. Hallotta ahogy szuszogása elhalkul, majd megszűnik.
Felvette a székről az öreg katonai kabátot és magára öltötte, majd a sálat is nyaka köré tekerte. Felhúzta a régi katonai bakancsot is, és ránézett egy fényképre halott nagyapja ágya mellett, amin bajtársaival pózolt, majd belenézett a tükörbe. Nagyon hasonlított rá. Ki ő egyáltalán? Harcos? Gyilkos? Összezavarodott.
Kirohant a lakásból, anyja hiába próbálta megállítani, és elindult New York utcáin. Nem akart aludni. Nem mert aludni. Tudta: Ha alszik, azt fogja átélni, amit az öreg. És nem akarta. Nem merte. Állt a Hudson folyó partján, és remegett. Nézte a víz felszínét, és nem tudta, hogy a fájdalom, a keserűség, vagy a félelem rázza-e őt. Ott töltötte az éjszakát. Egy szemhunyásnyit sem aludt, és reggel tért haza, aggódó feleségéhez.
Gyilkosnak tartotta magát, mégis lelke egy része győzködte, hogy boldoggá tette egy öreg harcost. Végül elaludt Stella karjaiban. Szörnyű rémálmok gyötörték. A félelem és rettegés, a háború... Nagyapja hiába volt boldog halálakor, érezte a golyók fájdalmát. A keserűséget bajtársai elvesztéséért. És ez mind visszatért Victorhoz. Sötét démonokról álmodott, akik darabokra akarják szaggatni a testét. És mégis ott volt az a különös boldogság. A boldogság, melyhez foghatót még soha nem érzett. Izzadtan, könnyes szemekkel ébredt aggódó felesége mellett. De végre megnyugodott. Közelebb érezte magát az öreghez, mint valaha.
Hónapok teltek el. Senkinek nem beszélt arról, mit tett. Még mindig senki nem tudott képességéről. De nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor elvette valaki életét.
Egyik nap családi vacsorára érkezett feleségével szüleihez. Ám már az ajtóban hallották az üvöltözést. Odabent nagybátyja, apja és anyja felváltva ordibáltak.
Victor megkérte Stellát, hogy menjen haza, ő pedig belépett a lakásba.
Milo rájött, hogy Emma és Jonah között milyen viszony alakult ki. Késsel a kezében tartotta sakkban az ölelkező házasságtörőket. És Victor elkövette élete legnagyobb hibáját. Beleavatkozott a vitába.
Hiába próbált bármivel érvelni, bárhogy nyugtatni, a vita egyre vadabbá vált, és apja előrelendült. Victor annyira ledöbbent, hogy nem tudott mit tenni. A kés pengéje anyja mellkasába fúródott akit...
Victor egy pillanat alatt rideggé vált. Látta mi történt. Jonah maga elé rántotta anyját, hogy ne őt érje a szúrás. Nem gondolkozott. Felidézte legsötétebb gondolatait, legnagyobb félelmeit, a legszörnyűbb dolgokat, amiket csak olvasott, és képzelete teljes hatalmával lecsapott nagybátyjára. A férfi perceken át sikoltozott a félelemtől, összevizelte magát, maga alá piszkított, majd üveges tekintettel meredt a plafonra. Apja elkeseredetten markolta felesége holttestét, zokogva. Victor megszédült, majd elkezdett az ajtó felé botorkálni.
Hazatért. Stellával átbeszélgették az éjszakát, és Victor tudta mi vár rá. Felkészült rá. Nem akart elaludni, de tudta, hogy nem kerülheti el, így megvárta a reggelt. Másnap reggel még megtudta: Apja felakasztotta magát, amiért leszúrta anyját. Senki nem tudja mi történt nagybátyjával, de a férfi nem tud megszólalni, nem tudja kontrollálni magát. Olyan, mint egy rongybaba.
Végül Victor lefeküdt az ágyra, és behunyta a szemét. Elaludt. És amit látott, az a világ vége volt. Egyetlen nagy háború, amiben csak a legerősebbek maradhatnak életben. Ahol Istenek harcolnak halandó emberekkel, angyalok zuhannak alá lángoló szárnyakkal. És Victor megvilágosodott. Ez nem büntetés volt azért, amit csinált. Ez egy vízió volt a jövőről. Csak a legerősebb győzhet. Csak a kegyetlen maradhat életben. Csak a harcosok élhetik túl. Nincs más esély. Álma elején még sikoltozva menekült a szörnyek elől, amiket látott. Végén viszont már együtt rótta velük a város utcáit, és kereste a gyengéket. Az elesetteket.
És felébredt. Összepakolta ruháit egy hátizsákba, magához vette pénzét, és elindult. Nem hagyott hátra cetlit. Egyszerűen eltűnt Stella életéből. Hogy a nő keresi-e? Ki tudja... De ennek már majd három éve.
Azóta Victor járja az országot, és néha kiválaszt egy-egy embert, belép az álmaiba, és kínozza éjszakáról éjszakára. Ráadásul tökéletesen kiismerte képességét, így már nem kínozzák sötét rémálmok sem, mondhatni: Azt tehet mások álmaival, amit akar. Aki elbukik, annak úgyis mindegy... Megöli magát vagy elmegyógyintézetbe kerül. Lényegtelen. Aki viszont túléli, erősebb lesz. Bátrabb. Gyorsabb. Mostanában kezdett el hallani a Mutánsokról is. És rájött: egy mutánsokból és emberekből álló csapattal nemcsak túlélhetné az apokalipszist, de akár meg is előzhetné. Ehhez nem kell más, csak hogy az ő kezében legyen minden...