Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Mike Sibley Mutáns név: Utazó Születési dátum és hely: 1965. december 26. Los Angeles, USA Besorolás: Diák -> X-men
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Repülés Osztályozás: Delta mutáns Aktiválódás: 11 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Képes mindenféle segédeszközök nélkül repülni. Jelenleg a maximális sebessége 370 km/h, de azért ha ezt huzamosabb ideig csinálja ugyanúgy kifárad, mint az, aki gyorsan fut sokáig. Mivel lényegében a gravitációt hagyja ezzel a képességgel figyelmen kívül, képes ezt átadni másnak is, akár tárgyaknak, tehát hogy pl. magával vihessen valakit, ahhoz nem kell plusz erő, azaz nem szó szerint kell cipelnie. Jelenleg maximum 70 kg-nyi súlyra tudja kivetíteni a saját erejét. Képesség távlatai: A képesség távlati szintjén el tudja érni a hangsebességet is, mint egy szuperszonikus gép, 1125 km/h-t. A képesség a ruházatára is kiterjed, tehát az sem szakad le róla közben. Súly tekintetében legmagasabb szinten akár 2000 kg-ot is "elbír".
Jellem: Igazság szerint nem vagyok túlságosan bonyolult lélek, sőt határozottan egyszerűnek tartom magam. Nem volt gondom soha otthon, sőt kifejezetten kellemetlen, hogy el kellett jönnöm. Mégis csak én voltam a focicsapat kapitánya, az egyik legmenőbb arc és most totál új lapokkal kell indítanom egy suliban, ami állati távol van mindenféle menő helytől? Bírom a nagyvárost, ez pedig vidék, baromi távol áll attól, amit megszoktam. Mégis alkalmazkodni kell valahogy... muszáj lesz. Maradhattam volna otthon is, ez igaz, de mondjuk úgy, hogy ez valamilyen szinten kihívás, no meg volt egy-két gikszer a képességemmel, ami miatt kénytelen vagyok itt lenni. De ne kanyarodjunk el ennyire. Szóval amúgy rendes pasi vagyok, szeretek bulizni, szeretem a pörgést és a csajokat is. Hobbi szinten gitározom, mert hogy azzal is elég jól be lehet vágódni a nőknél, vagy csak valahol a lelkem mélyén érzékeny fiú vagyok... nagyon mélyen.
Kinézet, megjelenés: Szeretem a menő cuccokat, ez itt sem fog megváltozni. Szerencsére pénzhiányban soha sem volt részem, úgyhogy nyugodtan beszerezhetem azt, amire szükségem van, hogy tökéletes legyen a külsőm. A hajam barna, mindig be van lőve tökéletes állapotúra. Lezser cuccokat viselek, amik előnyösen hangsúlyozzák ki szálkás, de izmos testalkatomat. 189 centi vagyok, a gimiben középhátvéd voltam a magasságom és az erőm miatt. A szemem igézően világos kék, amire általában eléggé buknak a csajok, legalábbis ez az eddigi tapasztalatom. A borosta már elég gyakori rajtam, már csak azért is, mert elektromos borotvám van, amivel minden reggel ugyanolyan állapotúra hozhatom az arcomat. A kisfiús vonások mell az arcszőrzet az, ami ad egy kis plusz hangsúlyt. Általában kellemes férfiparfüm leng körbe, szóval tényleg mindenem meg van, ami tökéletes pasivá tesz.
Előtörténet: Az a helyzet, hogy nem sok érdemben említésre méltó van az előéletemben, ha csak azt a tényt nem nézzük, amikor előjött a képességem... vagyis hát ez a dolog, hogy tudok repülni. Vicces, de kölyökkoromban Suparman volt a kedvenc képregény hősöm, valahogy mindig tuti dolognak éreztem, ha valaki képes arra, hogy csak úgy repüljön minden körítés nélkül. Volt időszak, amikor azt hittem, hogy csak képzelem ezt az egészet, vagy netán azért alakult ki, mert úgy bírtam egy képzeletbeli hőst. Ez persze buta gyermeki feltételezés. A lényeg, hogy 19 éve születtem Los Angelesben. Nagy város, én pedig azt szoktam meg, hogy mindig zajlik körülöttem az élet. Apám menő ügyvéd, anyám pedig hegedűművész. Meg ne kérdezd, hogyan jöttek össze, hiszen annyira mások lehetnének ez alapján. De amúgy nem, apám nem az a véresen komoly ügyvéd, egész jó fej pasi. Van egy öcsém, Spike, két évvel fiatalabb nálam, és úgy néz ki, hogy ő teljesen normális. Na nem mintha én nem lennék az, inkább mondjuk úgy, hogy más vagyok. A lényeg, hogy a gyerekkorom tök jól alakult, nem volt gondom, apám sokat keres, anyám hangversenyei miatt gyakran utaztunk, szóval sokat láttam az országból és jártam már Európa néhány nagyobb városában is. Egy csepp okom se lehet panaszra. Menő cuccaim voltak, 16 évesen kaptam meg az első kocsimat, egy Audit, ami nem volt kifejezetten rossz autó abban az időben. A suliban mindig is népszerű voltam még a tanárok körében is. A jegyeimmel általában nem volt gond, egyedül a matek nem ment, de abban is átrugdosott a tanár, hiszen mégis csak én voltam a focicsapat kapitánya. Nem bukhattam meg és kész. Az öcsém rendes kölyök, bár persze néha úgy érzem egy kicsit féltékeny rám, de... remélem majd kinövi. Igyekeztem azért a szárnyaim alá venni, bevonni a menőbb körökbe, hogy ne érezze kiszorítva magát, ami hellyel közzel ment is. Úgy volt, hogy ebben az évben megyek egyetemre. Egy évet halasztottam, mert anyuval elmentem egy hosszabb turnéra, ami miatt nem tudtam volna elkezdeni időben az egyetemet. Nem baj, így legalább világot láttam kicsit. Viszont úgy fest, hogy még mindig nem jön össze a dolog, ugyanis egyik délelőtt két fura fazon állított be hozzánk. Annyit magyaráztak el a szüleimnek, hogy valami állati tuti magánsuliba akarnak elhívni engem, mert hallottak a tehetségemről. Ez a bla-bla szöveg, mert hogy én hallottam ám a fejemben az alacsonyabb pasas hangját. Vágta, hogy képes vagyok valamire, maximum a mikéntjét nem. Oké, baromira meglepődtem, mert bár használtam már elég sokszor a repülést, de soha sem úgy, hogy kis esély legyen is rá, hogy bárki meglássa... Aztán a szüleimet kiküldték és beszéltek velem nyíltan is. Kellett pár nap, amíg végül döntöttem. Menő egyetemi lét, vagy valami különc mutáns suli. Egy dolog miatt jutottam végül arra, hogy ide jövök. Néha előfordul, hogy ha túl izgatott vagyok, akkor felemelkedem. A túl erős érzelmek még kicsit be tudnak zavarna, de csak ha nem koncentrálok eléggé. Az egyetem meg új hely, ciki lenne ott megszívni. Szóval ide jöttem, és csak addig maradok, amíg okom van rá, amíg nem segítenek szépen teljesen kontroll alá vonni a képességemet, aztán irány az egyetem, a menő arcok, és a normális élet!
A hozzászólást Mike Sibley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 28 Ápr. - 8:41-kor.
Repulo ember? Tetszik a sztori, a karijép meg csudijó. Kivácsi vagyok, hogy hány lány fog érted bomlani, én máris tudok egyről^^ De azért csak óvatosan a női erkölcsökkel A lényeg, hogy mindent bele, hajrá, jó játékot neked!