13-as szoba

Tárgy: Re: 13-as szoba Hétf. 25 Nov. - 19:26

Biztosan nincs itt... akkor talán az lenne a legjobb, ha írnék egy levelet, és bedobnám csak és akkor talán még találkoznom sem kell vele. Ez így egész jó, amúgy is féltem tőle, hogy beszélnem kell valakivel, és így legalább megúszom ezt az egészet. Épp a táskámban próbálok kotorászni egy papírért és tollért, ezért aztán a halk lépteket nem is hallom meg először. Elég jól tompít rajtuk a szőnyeg szerencsére, vagyis ez így nem stimmel, inkább szerencsétlenségemre, ugyanis így, amikor megszólal már egész közel érve hozzám majdnem a szívbajt hozza rám. Ennyire nem jó elmerülni valamiben, de nekem mégis sikerül a táskám tartalmában. Ha nagyobb rend lenne, akkor egyszerűbben találnék tollat, meg papírt, de sajnos ez nincs így, tehát marad az ijedelem, amikor meghallom az ismeretlen hangot. Az én alacsony méretemhez képest ez a srác szinte égimeszelőnek számít, akkor is, ha nem pont két méter, így konkrétan fel kell néznem rá, amikor szembefordulok vele. Őszintén szólva először nem is nagyon tudom, hogy mit mondjak, főleg mert ő is elég zavarosan kezd bele a mondókájába. Arról már nem is beszélve, hogy finoman szólva is komikusan fest ezzel a külsővel. Tiszta cukormáz a szája, és még ott van a kezében egy kis fánk is. Úgy fest, hogy a kulturált evést nem sikerült elsajátítani, vagy annyira szereti a fánkot, hogy nem tudott magának megálljt parancsolni. Az első pár szava tényleg elég zavaros, de azért igyekszem feldolgozni az információt. Nem megy a legkönnyebben, főleg mert így is úgy is eléggé zavarban vagyok. Soha sem megy jól, hogy egy ismeretlennel beszélgessek, főleg ha még fiú is az illető. Annyira belém fagy a szó, hogy simán belekezdhet újra a mondandójába, én aztán nem akadályozom meg benne.
- Én meg Quinn Henderson. - fogadom el a kezét és meg is rázom kicsit. A magam módján csak éppen hogy érezni lehet a kézfogásomat, nem vagyok az a határozott típus, aki olyan húde nagyon megragadja a másikat. Azt hiszem a kézrázásomból is teljesen jól érezhető, hogy milyen a jellemem, csendes és felettébb visszafogott. - Az enyém... az enyém a táska. - mondjuk könnyebb a dolgom, mert én simán felismerem őt, hiszen láttam az erdőben, csak ő nem engem. Bár mintha sejtette volna, hogy ott vagyok, de eszem ágában sem volt megmoccanni, hogy tényleg tudja, hogy igaza van. Most is elég nehezen nyögöm ki ezt a pár szót, eléggé ciki az egész, csak ne kérdezze meg, hogy hagytam el, mert nem vagyok a legjobb abban, hogy hazudjak. Általában igazat mondok, és ez most is esélyes, hogy így lenne, amitől persze rémesen zavarban lennék.
- Elhagytam az erdőben és tényleg elég fontos dolgok vannak benne. Örülök, hogy megtaláltad. - eresztek meg egy halvány mosolyt, ami nem valami bátor, de azért próbálkozom tényleg. Végülis azért vagyok itt, hogy megismerjek másokat ,és valahogy ezt csak elé kéne érni, bár egyelőre még sejtelmem sincs, hogy hogyan, ha egyszer minden alkalommal, ha találkozom valakivel, így viselkedek. Nem tehetek róla, nem bízom másokban, egyszerűen félek, hogy a végén úgyis annyi lesz az egésznek, hogy aztán úgyis az illető faképnél hagy, vagy megun, vagy... megijed tőlem. Mintha nem is lenne sok értelme annak, hogy kapcsolatokat alakítsak ki, eddig még soha sem sikerült jól.

Tárgy: Re: 13-as szoba Vas. 24 Nov. - 15:44

Magamban egykedvűen dúdolgatva igyekszem fel az első emeletre egy félig megevett igen tekintélyes méretű fánk társaságában. Számon körbe érzem a ragacsos cukormázat, ahogy kellemetlenül ragad az arcomra, ujjaimat pedig valószínűleg le sem tudom majd a maradékról választani, de hiába. A nagyobb süteményekkel mindig meggyűlt a bajom és nem tudtam illedelmesen, etiketthez illően elfogyasztani őket. A fánk viszont egyre gyorsabban fogy, zsebkendő hiányában pedig nem tudom leszedni a mázat a számról, így lépteimet meg kell tempózni, mielőtt az első velem szembe jövő azt hiszi, hogy tekintélyes mennyiségű kokainba toltam a képem, ami nem lenne túlzottan pozitív hatással a jövőmet nézve. Magamban morfondírozva kanyarodom be a hálószobák folyosójára, lépteim elhalkulnak a szőnyegre lépve. Napok teltek el és még a kutya nem jelentkezett a táskáért. Lehet, hogy nem volt annyira pótolhatatlan és beszerzett egy másikat? Volt súlya, könyvek lehettek benne füzetekkel, a könyveket pedig nem egyszerű pótolni, illetve ki tudja, hogy az iskola honnan szerzi be a könyveket és milyen gyorsasággal. Sok lehet raktáron felkészülve az újabb mutánsok érkezésére, akiknek könyvet is kell osztani. Várok még két napot, ha valaki ezek után nem jelentkezik érte, elkezdek körbekérdezni a lányok között. Határozottan nőies a táska, kétség kívül lány hagyhatta el, hacsak nem valamelyik fiú szereti a nőies holmikat. Meglepne, de annyi furcsa dolog van már manapság, hogy csak rálegyint az ember.
Lábaim kitartóan visznek szobám felé, már csukott szemmel is tudom az utat, eltévedés nélkül. Megtorpanva állok meg az ajtóm melletti szomszédos ajtó mellett és félre döntött fejjel figyelem a hölgyeményt, aki a szobám előtt vert sátrat és határozott ábrázattal kémleli az ajtómat. Vagy kevésbé elhatározottal? Maradjunk ennél.
-Segíthetek? - nyelem le a falatot mielőtt megszólalok és igyekszem számat megtörölni, de már csak víz segíthetne rajta, vagy az, hogy lekapargatom onnan. -A táskáért jöttél, vagy ismered a tulajdonosát? Valaki elveszítette napokkal ezelőtt és már szeretném visszaadni a tulajdonosnak. Vagy lehet nem is ezért jöttél... - tiszta, máztalan kezemmel tarkómat megvakarva hunyom le szemeimet. 21 évesen az embernek illene tudni beszélni idegenekkel, ehelyett letámadom azt aki az ajtóm előtt ácsorog olyan kérdésekkel, amikről talán nem is tudja, hogy mi közük lehet hozzá. Torkomat megköszörülve nyitom ki újra szemeimet és nézek a lányra.
-Kezdjük újra... Dolan Robertson vagyok. - nyújtom felé kezemet egy mosoly kíséretével, melynek hatására úgy nézhetek ki mint egy fehérre mázolt bohóc. -Ne haragudj az előbbiért. Valaki elveszített egy táskát, itt van nálam, kiragasztottam egy hirdetést is a faliújságra, de senki nem jelentkezett érte még. Nem akarom, hogy nálam legyen fél évig, mert nem kell senkinek, vagy megfeledkeznek róla, kidobni meg sajnálnám mert a súlyából ítélve sok hasznos holmi lehet benne, talán könyvek, amik hiányoznának a tulajdonosnak, de ameddig nem tudom kié, egy helyben toporgok csak. - adok magyarázatot kissé összekuszált viselkedésemre, majd újra a fánkba harapok, még több cukros maszlagot felvíve ezzel az arcomra, de már ki bánja, itt vagyok a szobámnál, bent lemosom. Szegény lehet sokkot kap, azt hiszi valami eszelős vagyok és inkább egy kecses hátraarccal elfelejti a nevemet, a szobaszámomat és azért, hogy miért jött, majd indítványozza kérelmét az igazgatóság felé, hogy helyezzenek házon kívülre, mert lehet, hogy később közveszélyes hajlamaim is lehetnek. Lassan rágva, minden ízt kiélvezve figyelem a lányt és várom a futását vagy a kérdések özönét, elmeállapotom súlyosságáról.

Tárgy: Re: 13-as szoba Hétf. 18 Nov. - 16:17

Pár napja sikerült rendesen megáznom, és elhagynom a táskámat, de őszintén szólva eszembe se jutott, hogy meg kéne néznem a táblát a földszinten, hátha valaki írt oda, hogy megtalálta. Mármint... tudom, hogy ki találta meg, tudom, hogy néz ki, sőt láttam is már a folyosón egyszer, ha jól emlékszem, de olyan lazán elmentem mellette, mintha észre sem vettem volna. Ő pedig nem ismert meg, ami ugye teljesen érthető, hiszen nem látott. Egyszerűen csak meg kellett volna szólítanom, de akkor el kellett volna magyarázni, hogy mi történt, miért volt ott a táskám és azt is, hogy miért nem szóltam, hogy ott vagyok. Arra képtelen lettem volna, akkor inkább várok, a táskám nélkül, a fontos cuccaim nélkül... amik persze hiányoznak állatira, de mégis túlságosan bátortalan vagyok ahhoz, hogy bármit is tegyek értük. Így aztán eltelt az a pár nap, mire megláttam a kiírást, hogy az illető keresi a táska gazdáját, amit az erdőben talált. Azt hiszem nem nézett bele, mert akkor a nevem is megjelent volna a sorok között igaz? Még így is kellett pár óra, hogy rávegyem magam és megkeressem a szobáját. Délelőtt láttam a hirdetését, most viszont lassan már a vacsoraidő is közeledik, tehát tényleg nem siettem el a dolgot. Konkrétan még most is félek, hogy esetleg kérdezgetni fog majd, hogy mi történt, miért hagytam el a táskámat, és hogy miért nem volt annyi eszem, hogy legalább keresni kezdjem. Nem tudom, hogy mit fogok neki mondani, főleg, mert egyáltalán nem tudok jól hazudni. Vagyis jobban megfogalmazva sehogy se tudok hazudni, nem hogy jól nem. Ezért nincs velem gondja Ethannak, nem kellett használnia nálam soha a képességét, mert igazat mondok, akkor is, ha az rém kellemetlen. Akkor inkább nem mondok semmit, de hazudni nem szép dolog, ehhez azért tartom magam.
A szívem irreálisan hevesen ver, amikor végre megtalálom a srác szobáját, és kopogtatásra emelem a kezem. Még ez után is kell pár másodperc, hogy tényleg rászánjam magam a mozdulatra. Amikor meg van gyors mozdulattal tűröm a hajam a fülem mögé, ami most is kiengedve omlik alá, majdnem a hátam közepét súrolva. Egyébként egy egyszerű farmer van rajtam, persze a szokásos kék színben, egy sima testhez álló halványlila póló. Nem egy kivágott darab, de igazság szerint amúgy is elég lapos vagyok ahhoz, hogy ez bármit is számítson. Az egészen pedig egy sötétlila kardigán kiengedett cipzárral. Vékonyabb fajta anyag, mert hát bentre nem is kell ennél több, de egy szál rövid ujjút meg kevésnek éreztem volna. Szóval nincs más, mint várni és persze aztán valahogy elmagyarázni neki ezt az egészet. Még nem tudom, hogy fog sikerülni, de menni kell nagyon remélem. A legjobb az lenne, ha a kezembe adná a táskát, én pedig gyorsan hátra arcot vágnék és már itt se lennék, hogy ne zavarjam. Meg hát amúgy is... bemenni egy fiú szobájába, személyes terébe, az azért nekem elég nagy kihívás, mert hát ki tudja, hogy mennyire rendes és pakolja el a cuccait. Én meg tuti, hogy halálosan zavarba jönnék, ha olyasmit látnék meg, amit egyébként nem kéne, és ami rajtam kívül keveseket zavarna meg, de én képes lennék megint felsülni és eltűnni a szeme elől, akkor pedig már tényleg nem maradna más, mint a magyarázkodás. Nem igazán szeretek magyarázkodni... beszélni sem.

Tárgy: 13-as szoba Szomb. 19 Okt. - 11:19

Tárgy: Re: 13-as szoba

» 10-es szoba
» 13-as szoba
» 11-es szoba
» 6-os Szoba
» 3-as szoba