Vasilisa és Eric

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Hétf. 16 Dec. - 21:26

Miután több információt árulok el a könyvről, azt mondja a lány, hogy eddig tetszik neki. Ez kissé meglep, mivel nem nézném ki belőle, hogy ilyesmit kedvelhessen. Ezután kicsit megszól, hogy tapsolni kezdek a mutatványa után. Szó nélkül fogadom a szavakat, ugyanis még mindig a lángok hatása alatt vagyok. Majd a szó az én képességeim irányába terelődik.
- Háát az az igazság, hogy próbálgattam már mire vagyok képes, de annyira nem látványos, mint amit te művelsz - mondom, ezzel elismerve hogy jobb nálam ezen a téren.
Ez valószínűleg tetszik neki, mivel eddig is nagyon azt hajtotta, hogy ő mennyire jó... Amikor közli, hogy nem minden tüzét lennék képes eloltani, akkor megforgatom a szemem.
~ Ez már nem igaz! Tényleg ennyire felsőbbrendűnek tartja magát, vagy csak engem nézne le? ~
Ezután búcsúzkodik és távozik. Bizonyos szinten örülök is ennek, nem volt a legjobb a társalgásunk.
- Akkor hát viszlát! - köszönök el tőle. Amint távozik, felállok a helyemről és megpróbálok összebarátkozni a srácokkal, hátha velük jobban járok.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Csüt. 12 Dec. - 20:59

Most már tényleg kezd érdekelni ez az író, de Eric-ből nem túl egyszerű kihúzni az információkat, pedig én tényleg úgy érzem, hogy igyekszem és még próbálkozom is jó fej lenni vele, bár talán ő ezt nem érzi úgy, ahogy kéne. Na de hála a további kérdezgetéseknek végre mesélni kezd egy kicsit, én pedig kíváncsian hallgatom a történetet egészen addig a pontig, ameddig a srác is már eljutott.
- Hmm, szerintem izginek tűnik, nekem tetszik eddig. – azért nem mondanám azt, hogy csak ezért el fogom olvasni, de talán ha ismét összefutunk és addigra eljut Eric is a könyv végére, akkor megkérdezem tőle, hogy milyen volt így egyben, az egész. Viszont ideje másról is beszélgetünk, így jön szóba a bál, na meg persze az önvédelem és mutatom be képességemet is. Imádom a tűzet és egy kis idő már eltelt azóta, hogy használtam az erőmet, utoljára a bögrémet melegítettem át vele, de ennyi. A tapsolást viszont szemöldökfelvonás követi részemről.
- Igen, fogalmazhatunk úgyis. De… figy, nem cirkuszban vagyunk ám, hogy megtapsolj. – lehet, hogy ő ezt pozitív ötletként tette, de nekem nem esik jól és tényleg feleslegesnek tartom. Jobb, hogyha ezt most már a srác is tudja. A bikinis lányoknál viszont ismét kissé sikerül kiforgatnom a szavait. Bizonyára nem így gondolta, de… hát most már mindegy. A pirulás azért cuki, ezek szerint vannak még a Földön ilyen srácok is, akik képesek hamar zavarba jönni egy csaj szavaitól.
- Értem-értem, felesleges túlmagyarázni. – vigyorodom el és egy pillanatra se foglalkozom ezzel a sértődöttséggel, amit most produkálni igyekszik. Hiába dühöng, és próbál továbbra is magyarázkodni, engem nem köt le, én a saját igazamat mondom és mintha most nem is hallanám a másikat.
- Ha ismerkedni akarsz, akkor tanulj meg normális kérdéseket is feltenni. – mert eddig nagyon nem sikerült neki. Ez, hogy kikkel barátkozom, stb… furik. Na mindegy, inkább jobb is, hogyha témát váltok, így térve rá Eric képességére is, így csak kíváncsian figyelem, hogy mit csinál és amikor látom, hogy mire képes, kissé megdöbbenek.
- Hű, ez se rossz. Elég kemény képességed van, akár csak nekem. Gondolom próbálgattad már a határaidat. – ahogy azt én is tettem. Ez amúgy egy kérdés akart lenni, de belül úgy érzem, hogy nem próbált még meg földrengést csinálni vagy esetleg szakadékot létrehozni. Milyen kár is, én bezzeg élek a tűz erejével.
- Azért nem biztos, hogy minden tüzem el tudnád tüntetni. – most ismételten nem örülök annak, amit mond, mert ezzel azt jelzi felém, hogy simán le tudna győzni. Aha, még mit nem. Szerintem nekem ennyi elég volt mára ebből a beszélgetésből, nincs kedvem most tovább itt maradni, amúgy is eléggé harapós a kedvem, szóval majd talán máskor, később lehet, hogy még normálisan, félreértések nélkül is el tudunk majd cseverészni.
- No, én lépek. Hátha most már nyugodtabb fent a helyzet. Majd még tuti összefutunk, pápás. – intek is felé és ahogy jöttem, úgy tűnök most el erről a szintről, hogy ismét a másodikra mászhassak és bebújhassak a puha, meleg takarómba.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Kedd 3 Dec. - 11:13

Nagyjából lezárjuk a teás témát, de nem igazán jutunk dűlőre. A lényeg hogy végeztünk és most jön a könyv.
- Fantasy regény. Arról szól a könyv, hogy egy tengeralattjáró eljut a Bermuda-háromszögbe, majd eltűnik. Nyolcan maradnak életben a legénység közül, egy barlangban ébrednek és megtalálnak mindent ami eddig eltűnt a háromszögben. Nagy nehezen kijutnak a felszínre, de egy másik világba kerülnek. Jelenleg itt járok. Nem az a hű de izgalmas regény, de azért élvezem - tartok végül egy kisebb előadást a könyvből.
Ezután kiderül, hogy ő már egy ideje itt van és egy bálon is részt vett. Vajon milyen lehetett? Érdekelne egy Halloween buli mutánsokkal. Az elmondása alapján biztos jó lehetett, legalábbis nem mondott semmi rosszat. Szavaira elmosolyodok egy picit.
- Szóval harcias típus vagy - jegyzem meg. A kis mutatványára pedig "tapsolni" kezdek.
Egyedül a saját képességeimet láttam és tapasztaltam még, másokét nem, így lenyűgöz a látvány. Majd amit mond elpirulok és hevesen rázni kezdem a fejem.
- Nem azt mondtam! -ellenkezek. - Azt mondtam, hogy akár abban is lehetnél és szerintem akkor más sem úgy nézne rád, mint most. Azzal pedig tisztában vagyok, hogy ők is viselnek ruhát - mondom kissé sértődötten.
Úgy néz ki, hogy valami agyatlan perverz alaknak hisz. Mivel már megszáradt a kis folt, amit hagyott a könyvön, egyszerűen csak összecsapom azt, majd ölbe tett kézzel bámulok rá.
- Nem is mondtam, hogy velük akarok barátkozni. Csak az érdekelt volna, hogy milyen diákok vannak itt. Ráadásul te huppantál le és kezdtél a társalgásba, szóval ezért kérdeztelek!
A korábbi elpirulás sokkal sötétebb vörössé válik az arcomon. Most már nem zavarban vagyok, hanem kissé dühös.
- A képességem? - kérdezem. - Máris mutatom!
Alaposan körül nézek, majd hümmögök egy párat. Talán megfelel a környezet ahhoz, hogy sikerüljön amit szeretnék. Kinyújtom a jobb karomat, majd a közelben lévő összes port összegyűjtöm és egy homokkígyót hozok létre belőle.
- Jelenleg csak ennyit mutathatok - szólalok meg. - A talajt, a kőzeteket, a homokot tudom irányítani. A Prof azt mondta, hogy föld manipuláció a képességem.
A mutatványom után a kígyót szépen szabadon engedem és hagyom hogy szétterüljön a teremben. Elvégre nem lenne jó, ha a por csak egy helyen lenne. Még össze kellene takarítanom magam után.
- Hmm, ha tüzes vagy, akkor én pedig vagyok a "porral oltó készülék" - jegyzem meg mosolyogva és csak remélem hogy érti a viccet.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Csüt. 28 Nov. - 21:56

Az már nem az én bajom, hogyha a fiú nem képes felfogni, hogy forró a teám. Mivel a tűz amolyan lételem a számomra, így szeretek forrón is fogyasztani dolgokat, de mivel nem ismer, ezt nem tudhatja. Én viszont nem ragozom túl, tehát tovább is lépünk ezen a témán, így jutunk el a Salvatore könyvekig. Nem hallottam még soha se róla, de most eljött az ideje ennek is, főleg, hogyha Eric hajlandó is lesz mesélni róla. Ha nem, akkor majd utána nézek – ha eszembe jut -, vagy megkérdezem mástól, szóval nem fogok ez miatt mély depresszióba süllyedni vagy ilyesmi.
- És milyen témában ír könyveket? Ezzel, hogy amatőr író és még nem híres, nem mondtál ám túl sokat. – nézek is rá kíváncsian, mert ha ez volt mind az író ismertetése, akkor meg kell hagyni, hogy iszonyat szegényes ez az egész. Túlesünk nemsokára azért a bemutatkozáson is és bár nem megy minden gördülékenyen, azért én igyekszem ám jó fejnek tűnni, de tudom, hogy nem vagyok mindig az. Nem lehet mindenki mindenkivel jóban, de mivel új ez a hely, így próbálom általában megadni az esélyt.
- Hát meglátjuk, reméljük a legjobbakat. Én azért már találkoztam itt nem egy jó fej emberrel, hála annak a Halloween-i bálnak. – említem is meg, és most, hogy így belegondolok, nem rémlik, hogy ott lett volna. Szerintem kihagyta, vagy akkor még nem járt ide? Na… fogalmam sincs. Az öltözködésem is meg lesz említve, amit azért nem nézek túl jó néven és nem szeretek magyarázkodni se, de most megkapja azt, amit szeretne, tehát szépen hosszan a tudtára is adom, hogy miért vagyok abban, amiben. Persze ez se feltétlen világos még mindenki számára, de én nem vagyok ám mindig túl bonyolult jellem, olykor egyszerűen is meg lehet érteni.
- Oh, nem bántottál meg, ahhoz sokkal több kéne. – vigyorodom is el kissé, majd vállvonogatás következik. – Nem parázok a fiúktól… elég erős vagyok, hogy megvédjem magam. – tartom is el magamtól bal kezemet, így nemsokára tenyeremben egy kisebb láng jelenik meg. Jobb, hogyha mindenki tudja, hogy kivel packázik, a tűz pedig nem játék, ahogy én se, tehát nem kicsit vagyok veszélyes csaj.
- Tehát neked a bikinis csajok jönnek be. Tudod, ők is szoktak ám ruhát hordani. – jegyzem meg én magam is, mert azért az gáz, ha egy pasi csak akkor néz meg egy nőt, ha azon kevés a cucc. Abban is ugyanúgy szép, de hát kinek mi. A másik nem néha nagyon is egyszerű.
- Öhm, hát remek kérdéseid vannak, mivel még én is eléggé új vagyok itt. Az, hogy én kikkel barátkozom, az nem jelenti azt, hogy te is velük fogsz, tehát erre felesleges felelnem is, a klikkeket pedig szintén nem ismerem. – zárom össze tenyeremet e közben, így tűntetve el belőle a lángot, majd jöhet még egy korty ital is.
- De miért engem faggatsz? Inkább próbálj meg ismerkedni és szerezz magad infokat, ismerd meg az embereket. – próbálok tanácsokat adni, mivel én ilyen vagyok és eddig azért nagyjából bevált. Nem lehet úgy ismerkedni, hogy mindenkiről tudakolózni kezd és már így megy oda, mert minden ember más és más. Van, aki kedvel mondjuk engem és csupa szépet mond rólam, míg a másik gyűlölettel beszél… és Eric abból szűrné le a véleményt, akitől kérdezi, tehát én ebbe nem megyek bele. Mondjuk, kezdem úgy érezni, hogy ennek a srácnak én már most nem vagyok szimpatikus, nem képes mindenki elviselni engem, de majd meglátjuk.
- Na és neked mi a képességed? – váltok hirtelen témát és térek rá egy kissé izgalmasabbra. Én már megmutattam az enyémet, most tehát ő jön, ideje egymásról is beszélnünk, nem csak mindig másokról, az úgy unalmas.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Vas. 24 Nov. - 21:25

A lány szavaira elmosolyodok, majd megcsóválom a fejem. Úgy tűnik napalmot iszik, legalábbis a magyarázata szerint.
- Hát jó, ha te mondod, biztos úgy van - adom meg magam.
Nem fogok ezen összeveszni. Ha szerinte nagyon forró, akkor legyen nagyon forró, de meg vannak a magam módszerei, amivel kivédjek ilyesmiket. Ezután rátérünk a Salvatore témára. Nagyon nincs képben a dologgal, de mintha egy picit érdeklődne, mivel így mástól szeretné megtudni a hiányzó infókat.
- Nos, ő egy amatőr író, de szerintem egész jó. Ez még nem rendes könyv tőle, amolyan amatőr kezdeményezés, de ha így folytatja, akkor egész híres lehet később - próbálom picit felvilágosítani.
Sajnos nem tudok túl sokat mondani a könyvről, amit olvasok, mivel nemrég kezdtem. Szerencsére ezután máris jön a bemutatkozósdi. Amikor elárulja, hogy nem szeret beceneveket adni másoknak, megnyugszok. Nem igazán bírom, ha valamilyen idióta néven akarnak szólítani. Az Eric az pont jó. A jellemzésére viszont kuncogni kezdek.
- Nem mondanám magam ilyennek. Az tény, hogy előbb körülszaglászok, de azt nem mondanám, hogy megbújok az árnyakban. A kérdésedre a válaszom pedig, nem igazán nyerték meg a tetszésem így elsőre. Viszont ha szerencsém van, akkor kellemesen csalódok majd.
Ezzel le is zárnám a témát, nem igazán akarok tovább foglalkozni vele. Amint elárulja miért így öltözött, bólogatni kezdek. Így már minden világos, én sem öltöztem volna fel fürdés után.
- Elnézést, nem akartalak ezzel megbántani. Csak kicsit furcsa volt számomra, hogy így köntösben jelensz meg a fiúk között. Nem zavar, felőlem akár bikiniben is lehetnél. Bár akkor lehet, hogy nem így néznék rád... - jegyzem meg. - A múlt este érkeztem picit még fáradt vagyok. Kikkel szoktad itt tölteni az időt? Hátha megtudok némi információt az itteniekről. Esetleg itt is jellemző a klikkesedés, mint a rendes sulikban?
Remélem ő már elég régóta itt van és fel tud világosítani néhány téren.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Vas. 24 Nov. - 12:01

Nem direkt öntöztem le szerencsétlen srác könyvét, de ami történt, az megtörtént. Az időt nem vagyok képes visszaforgatni és amúgy se tartom ezt olyan nagy dolognak. Max ha hisztizni kell, akkor szépen itt hagyom, vagy kiosztom, aztán ennyi. Volt baj, nincs baj. Amikor viszont Eric válaszol, így mondva el, hogy nem történt baja, sőt, még a fájdalomtűrése is magas, kissé felnevetek.
- Lehet, hogy kemény srácnak hiszed magad, de ez a tea forróbb, mint az átlag és azért a túl meleg dolgokat az emberi bőr nem bírja úgy, ahogy kellene. – döntöm is meg kissé fejem, majd ez után gond nélkül iszom az italomból. Nem fűzök mást hozzá, szerintem mákja van, hogy ténylegesen nem az ő kezére csöppent, mert lehet, hogy kissé felhólyagosodott volna a bőre. Na de mindegy, lapozzunk. Térjünk rá arra a bizonyos könyvre, amelyről eddig még soha se hallottam, de itt a lehetőség, hogy meséljen róla.
- Ja, hát jólvan, te tudod. Akkor tudatlan maradok a témában, majd megkérdezem mástól. – vonogatom meg vállaimat is, mert én csak beszélgetni próbáltam, de nem erőszak ám, szóval akkor lapozhatunk. Inkább iszok egy újabb kortyot, majd ejtek meg egy bemutatkozást is, de még csak a pacsim se lesz viszonozva. Fura egy srác, de talán kár, hogy pont ide ültem és nem ahhoz a kisebb társasághoz.
- Nekem jó az Eric, nem szokásom másoknak beceneveket adni. – pillantok bele szemeibe, majd jöhet végül egy más jellegű kérdés, amelyre tényleg kíváncsi vagyok, hogy milyen választ is ad. Meglepő, hogy egyedül ücsörög itt…
- Áh értem. Szóval te inkább az árnyékban megbújó figyelő vagy, aki ki tudja, hogy mikor lép elő onnan és avatkozik be a történésekbe. – kuncogok fel, mert azért ez így vicces. Sose voltam ilyen alkat, szóval nekem újdonság ez az egész, amivel ő előjött, de hát persze mindig is tudtam, hogy akadnak visszafogottabb emberek is.
- És eddig mire jöttél rá? Valamelyikük szimpi vagy tök távol állnak tőled? – kíváncsiskodom kicsit, amely után azért ő is kérdez, így lazán végignézek magamon, megvonom vállam, majd zöld szemeim újból a fiú arcára tévednek.
- Minek öltöztem volna jobban fel? Nemrég fürödtem és gondoltam alvás előtt dumálok valakivel, de fent a csajok idegesítőek voltak, így lejöttem ide. Mindig is jobban kijöttem a másik nemmel. – magyarázom is meg tetteimet. Meglehet, hogy neki tetszik a látvány, de hát sokaknak tetszik, én pedig nem fogom csak úgy mutogatni magam. Ahhoz olyan srácra van szükség, aki hasonlóan benne van a játékokban, mint mondjuk az a fiú a bálon.
- Miért, talán zavar, hogy nem húztam pulóvert, meg nadrágot, meg mittom én még mit? Nem szeretek átlagos lenni. – azért kíváncsi vagyok a válaszára. Ahhoz képest, hogy elvileg inkább visszafogottabb jellem, simán rá mert kérdezni a viseletemre. Hmm, talán mégis csak érdekes lesz még ez a beszélgetés, na majd meglátjuk.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Csüt. 21 Nov. - 21:16

Miután megtörténik a kis baleset, szinte azonnal beszélgetésbe elegyedünk.
- Nem, nem esett semmi bajom! - válaszolok határozottan. - A fájdalomtűrésem pedig elég jó ahhoz, hogy egy kis teától ne kezdjek el visítozni és fel-alá szaladgálni.
Ahogy leül, azonnal a könyvet kezdi el vizslatni, de azonnal megnyugtatom hogy no para, minden okés. A kérdésén nem lepődök meg, valahogy sejtettem, hogy nem fantasy rajongó. Az emberek többsége gyerekes dolognak hiszi a fantasy műfajt, vagy azt sem tudja mi az. Én nagyon szeretem, jobban leköt, mint azt olvasni hogy valaki épp kivel kavar.
- Salvatore egy fantasy író. Szerintem most inkább nem kezdek kiselőadásba, hogy milyen művei vannak, meg hogy ki az egyik leghíresebb karaktere.
Miközben beszélgetünk, próbálok végig a szemébe nézni, illetve amikor beszél, akkor a szájára is figyelek. Nem tudok szájról olvasni, de néha azért összejön és könnyebben megértem az emberek mondani valóját. Amikor bemutatkozik, kissé elmosolyodok. A nevére egyből az ugrik be, hogy Víziliza.
- Rendben, Lisa. Nem igazán van becenevem, általában Eric-nek hívnak a legtöbben, de ha kitalálsz valamit, akkor köthetünk kompromisszumot! - jegyzem meg.
Remélem nem akar majd semmilyen idióta nevet kitalálni, mint pl ahogy nekem egyből a Víziliza ugrott be...
- Az az igazság, hogy új vagyok még és nem igazán merek ismerkedni. Előbb megfigyelem az embereket és próbálom kideríteni, hogy kivel vagyok nagyjából egy hullámhosszon. Egyébként pedig olvastam, nem csak magányosan ücsörögtem. Van különbség! - mondom, továbbra is mosolyogva. - És te mit keresel itt a fiúk között, egy szál köntösben, ha szabad kérdeznem?
Nagyon érdekel a válasz. Nem vagyok hozzá szokva, hogy ennyire lengén legyenek lányok a közelemben. Na nem mintha bánnám, sőt! Eléggé kíváncsi természet vagyok, tehát a látvány most is birizgálja a fantáziámat.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Szer. 20 Nov. - 23:41

Nem vagyok éppen hétköznapi jelenség és ahol én megjelenek, ott bizony észre is vesznek. Na nem azért, mert hogy béna lennék, hanem mert egyszerűen sikeresen fel szoktam dobni a hangulatot és mivel imádok ismerkedni és társalogni, ezért most is ezt teszem. Megérkezem tehát a fiúk folyosójára, majd a társalgóba is, ahol a köszönésemet néhányan azért viszonozzák, de ez után a kandallót célzom meg. Akadnak itt olyanok, akik dumálással töltik el az idejüket, de én nem őket akarom most megzavarni, e helyett inkább a magányosan olvasgató srácot szemelem ki. Addig minden jól is megy, amíg odaérek hozzá, de a szőnyeggel már nem számoltam, így tényleg majdnem az ölébe pottyanok. Mák, hogy nem, még a végén ledobott volna… ha nem is magam miatt, akkor a forró teámnak köszönhetően, mely egyébként most kis adagban a könyvére csöppen. De mintha nem lenne mérges ez miatt.
- És te rád nem csöppent? Csak mert tudtom szerint az emberek nem nagyon bírják a forró dolgokat. – dobom is le magam mellé, majd szépen kortyolni is kezdem ezt a finom, citromos illatú nedűt, miközben már a könyv lapjai felé is kukkolok.
- Salvatore könyv? Öhm, most tudnom kéne, hogy az mi? Csak mert fogalmam sincs róla… - árvaházba nevelkedtem az utóbbi időkben, előtte pedig nagyjából az utcán éltem, tehát nem volt lehetőségem semmiféle sorozatok nézésére, tehát ha akar, nyugodtan felvilágosíthat, de akár lapozhatja is a témát, nem leszek attól kevesebb, ha nem tudom meg, hogy miről is szól az iromány.
- Én Vasilisa vagyok, de hívj csak Lisának. – emelem is pacsira a kezem, tehát ha engedi, akkor bizony összeütjük tenyereinket, mert hogy kezet fogni nem fogok vele, az is tuti biztos.
- Na és te miért nem vagy a srácokkal? Ahogy nézem, jól eldumálnak, fura, hogy te magányosan ücsörögsz itt. – intek is fejemmel a hármas bagázs felé, akik azért néha felénk pillantanak. Bizonyára ők is furcsálják, hogy ilyen laza szerelésben lejöttem közéjük, de hát miért ne? Nem érzem úgy, hogy tartanom kéne itt bárkitől is, na meg, egyébként se vagyok szégyenlős, tehát fő a kényelem.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Szer. 20 Nov. - 20:34

Miután kinyitom a könyvecskémet, belelapozok, majd elkezdem olvasni. Pár sor után tekintetem körbejár a bent tartózkodókon. Olyan személyt keresek, akivel esetleg így első ránézésre könnyen összehaverkodhatnék. Ekkor lép be egy lány és köszön mindenkinek. Ahogy ránézek, kissé meglepődök. Hozzá képest túl vagyok öltözve: a lábamon egyszerű edzőcipő, sötét farmer nadrág és egy egyszerű fekete póló.
Nézem a lányt és "különös" dolgok jutnak az eszembe. Amint észre veszem, hogy felém tart, tekintetem újra a könyvbe és a sorok közé vetem, majd folytatom az "olvasást". Nem igazán tudom mi történik, csak annyit veszek észre, hogy a lány majdnem az ölembe zuhan, de sajnos még időben vissza nyeri az egyensúlyát... így csak a teájából kapok egy kis ízelítőt, egyenesen a könyvemre. Szerencsére csak pár foltot hagy, a szöveg az sértetlen maradt. Szavai hallatán felnézek rá, de hamarosan már lehuppan mellém.
- Semmi gond, szerencsére nem olyan helyre löttyent az italod, hogy ne tudjak majd olvasni - mondom. - Egy Salvatore könyvet olvasok. A nevem Eric, benned kit tisztelhetek? - kérdezem udvariasan, ha már így idehuppant mellém egy esetleges beszélgetőtárs.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric Hétf. 18 Nov. - 17:36

Nincs sok kedvem tovább hallgatni a csajok csipogását a társalgóban, de a szobámba se akarok még elvonulni, így hát úgy döntök néhány perc után, hogy lelépek. Így hagyom magam mögött a második emeletet, majd sétálok lefelé mezítláb, végig a hosszú folyosón, egészen az első emeletre. Lehet, hogy ez a társalgóféle a fiúk számára lett kihelyezve, mégis olykor megfordul itt egy-két csaj, akkor én miért ne lehetnék itt? Belépek tehát, majd végül egy kisebb mosolyt villantok a bent tartózkodók felé.
- Hali! – bal kezemmel intek egyet, jelezve, hogy köszöntem, majd már beljebb is lépkedem. Elég furcsa lehet megjelenésem, mivel csak egy hófehér köntös van rajtam, lábaimon ugye semmi, kezemben pedig egy piros színű bögre, amelyben gőzölög is a meleg tea. Oké, nem meleg, hanem egyszerűen forró, de én így szeretem. Arcomon nincs smink, mivel nem is olyan régen fürödtem, kezeimen és lábaimon pedig fekete körömlakk díszeleg. Hajam most kibontva omlik végig hátamon, meg néhány tincs előre vállaimra, amelyek folyamatosan helyet változtatnak, ahogy befelé sétálok, egészen a kandalló közelébe. Viszont azzal nem számolok, hogy az előttem lévő szőnyeg kissé fel van gyűrődve, így már botlok is cseppet, a tea pedig löttyen, egészen egy srác könyvére. Hű, hát nem hiszem, hogy örülni fog neki.
- Huhh, megúsztam a becsapódást. – könnyebbülök is meg, amikor ismét megvan az egyensúlyom és csak ez után esik le, hogy a forró lötty a fiú közelébe került. A kezemre is csurgott egy pici, de mivel engem a forró dolgok nem bántanak, így nem hat meg.
- Öhm, bocs, nem volt szándékos. Azt hibáztasd, aki így hagyta a szőnyeget. – mutatok is le, majd végül lábammal meg is igazgatom azt, hogy ez után a srác mellé dobjam magam a kanapéra, majd pofátlanul a könyv felé kezdjek el kukkolni.
- Mit olvastál eddig? – mert hogy most már nem olvassa, az is biztos. Azért remélem, hogy nem pont a kedvenc könyvét tettem tönkre, mert akkor lesz itt hiszti, amire nem vagyok kíváncsi, de talán nyugodtabb típus annál. Mindjárt kiderül.

Tárgy: Vasilisa és Eric Vas. 17 Nov. - 21:26

A múlt este érkeztem az új otthonomba, még nem találkoztam senkivel, ezért úgy gondoltam, megkeresem a többi diákot, aki itt él. Elég sokáig barangolok az épületben, össze is futok másokkal, de senkitől sem kérdezem meg merre van a társalgó, ahol össze szoktak gyűlni. Mivel új vagyok még, nem igazán bátorkodok csak úgy megszólítani másokat. Most is úgy megyek ismerkedni, hogy egy könyvet szorongatok a kezemben...
Nagyjából egy órán át mászkálok az épületben, mire megérkezek a társalgóhoz. Párszor elmentem már mellette, de még csak most tűnt fel igazán, hogy itt van. Mivel végre valahára megtaláltam a szobát, bemasírozok.
- Sziasztok! - köszönök mindenkinek, majd leülök egy szabad helyre.
Kinyitom a könyvet és elkezdek olvasgatni, bár leginkább a többi diákot figyelem, akik itt egybegyűltek.

Tárgy: Re: Vasilisa és Eric

» Vasilisa Cromwell
» Eric Lensherr
» Eric Lensherr
» Jane&Eric
» Eric és Jane