Charles és Lara

Tárgy: Re: Charles és Lara Szomb. 4 Jan. - 12:12

Nem is győzködném. Nem hiszem, hogy vannak van értelme. Felsorakoztathatok érveket, természetesen ez nem jelentene gondot, de úgy gondolom, mindig az a fő, hogy az ember eldöntse mit is akar, és könnyebb lehet, ha a tapasztalatai alapján ítél. Ezért is döntöttünk úgy, hogy tölthessen el itt egy kis időt, úgy is, hogy nem tartozik ténylegesen közénk. Ennyi bizalmat muszáj szavazni valakinek, nem várhatjuk el, hogy ő megszavazza nekünk, ha mi sem tesszük meg igaz? Innentől pedig már rajta múlik, hogy mit is tesz, hogy végül marad, vagy esetleg inkább tovább áll és éli egyedül az életét. Bár ez utóbbit nehéz elhinni, hogy valaki direkt egyedül akar lenni, főleg hogy... akármennyire is reméljük idővel ez az egész mutáns kérdés problémákat fog szülni. Nem tudom még, hogy pontosan mi lesz, nem látom a jövőt, és csak remélni tudom, hogy ne lesz nagy baj, nem lesznek harcok, hanem rendeződhet majd minden. Én legalábbis biztosan erre fogok majd törekedni. Most viszont az a fő, hogy ezt a nőt sikerüljön meggyőzni arról, hogy itt jó helyen lehet, persze csak finoman minden erőltetést hanyagolva.
- De tudod az sem jó, ha örökre bujkálni kell és elrejteni, hogy kik vagyunk, főleg mert sokunk képessége segíthetne is az embereknek, jobbá is tehetnénk a világot, nem csak rosszabbá. - sablon szövegnek érezheti persze, de attól még így van. Csak sajnos igaza van abban, jól érzi, hogy az emberek sokkal jobban félnek az újdonságtól, mint hogy a jó oldalát nézné. A boszorkányüldözés pedig nem lenne valami jó ómen, főleg mert akadnak köztünk nagyon is veszélyesek. Ezt én tudom a legjobban, vagyis mi tudjuk, hiszen szembenéztünk Shaw-val és elveszítettük Tündért. - A jövő még ködös, de csak remélhetjük, hogy nem lesz annyira nehéz az elfogadás, mint amennyire lehet. Sajnálatos módon a mutánsok között is akadnak szélsőségesek és nagyon erősek, így hát nem vagyok benne biztos, hogy mi húznánk a rövidebbet. - az arcomra aggodalom ül ki, mint minden esetben, amikor ez a téma felmerül. Nem tehetek róla, akármennyire is mutáns vagyok, attól még nem akarom, hogy harcok legyenek, hogy az embereknek bajuk essen, hiszen... mi is azok vagyunk attól, hogy egy magasabb genetikai szintre léptünk. És az emberek között is akadnak sokan olyanok, mint Moira, akik megértenék ezt, és akik nem lennének ellenünk, de ők is ugyanúgy megsérülhetnek, ha rosszra fordulnak a dolgok, no meg persze elveszíthetik a hitüket, ha olyan valakivel kerülnek szembe, mint Emma...
- Mi nem zárunk ki senkit sem, az ajtók nyitva állnak akkor is, ha csak időnként szeretnél benézni, nincsenek kikötések. - nem végletekben gondolkodom, hogy valaki barát, vagy ellenség. Lehet akár csak visszajáró vendég is, aki tud rólunk, akiben bízunk annyira, hogy nem árulna el, de közben ugyanúgy éli tovább az életét. Nem szabunk meg neki semmit sem, ha jól sejtem ez a válasz, amire várt, vagy talán pont, hogy azt hitte majd valamiféle negatív megnyilvánulást kap? Arra tőlem nehezen számíthat, még akkor is, ha tudom, hogy Logan, vagy Eric nem támogatnák teljes vállszélességgel a döntésemet. De nem is várom el tőlük, hogy mindenben egyetértsünk, azért vannak különböző vélemények, hogy mindent számításba vehessünk.
- Mert mit szeretnél pontosan? - ez a fő kérdés, hogy neki hogyan lenne jobb. Vagy egyelőre még nem tudja? Nem várja el senki, hogy beköltözzön és a jelenlegi életét egyszerűen csak dobja ki az ablakon.

//Én is bocsi a lassúságért, de Charles nehééééz kari. ^^//

Tárgy: Re: Charles és Lara Szer. 25 Dec. - 17:36

Xavier tökéletesen megfogalmazta azt amire gondolok. Saját magamnak kell ráébrednem, hogy mennyire biztonságos itt, vagy hogy az ők szándéka mennyire jóindulatúak. Egy tünékeny mosoly játszik a szám sarkában, ahogy helyeslőn bólintok a tökéletes összegzésre, de ezen felül nem akarok semmit hozzáfűzni, mert az úgy hatna, mintha kéretni akarnám magam, hogy győzködjön még, noha erre semmi szükség.
Azt viszont jó tudni, hogy azért érzem meg őt a fejemben, mert ő így akarja, s nem azért, mert én ezt is tudom, nekem erre is kihat a képességem. Ezt is megjegyzem magamban, a többi sokszáz új információ mellett. Néha kételkedem benne, hogy egyáltalán van még hely a fejemben ennyi mindennek. Ám ezt jelenleg, nem gátol abban, hogy tovább lendítsek a beszélgetésen, hiszen rengeteg kérdőjel cikázik még a fejemben. Aztán legfeljebb kifolyik a fülemen ami már fejben nem fér el.
Ami a másik dolgot illeti… - Magam is sokat gondolkoztam már azon, miként hatna az életemre, ha megtudnák, hogy… - nem jön még a számra a „mutáns” szó - … más vagyok. Számításba vettem minden eshetőséget, de mindannyiszor arra lyukadtam ki, hogy én húznám a rövidebbet, és hogy nem akarom. – Még mindig visszacsengenek Ace szavai is a fülemben arról, hogy kísérleteznének rajtunk az emberek, ha fény derülne a létezésünkre. Igaz, hogy a sármos ’tantóbá nem tapasztalatból beszélt, de én inkább hiszek neki, mintsem megbíznék az emberi jó szándékban. Nagy úr a félelem, és nincs veszedelmesebb létforma a Földön az embernél, ha fél. Nem kell messzire nyúlni példákért a történelemben. Gondoljunk csak vissza Hirosimára.
- Félre ne érts, nem azt akarom, hogy most felsorold a dolog jó oldalait is amolyan PRO és KONTRA szerűen. Azt akartam én kihozni ebből, hogy amennyiben a döntésem végleges, úgy helyem sincs már itt többé? Mármint, hol húzódik az a határ, ahonnan már én is szélsőséges nézetűnek számítok, és elhúzhatok a fenébe. – nem tudom mennyire értékeli ezt a fajta társalgási stílust, de akkor sem tudnám máshogy megfogalmazni, ha emiatt most csúnyán néz rám. Nem tudom még nevén nevezni a dolgokat. Mentségemre szóljon, hogy mutáns-világban én még csak most tanulok járni.
Egyébiránt a céltalan bolyongás nekem is tökéletesen megfelel. Xavier ritmusához igazítom a lépteimet, aztán majdcsak kilyukadunk valahol. Vagy sehol. Igazából ráérek, csak ne vesszek el örökre.

//Ezer bocsánat a késésért!
és Boldog Karácsonyt ^^ //

Tárgy: Re: Charles és Lara Vas. 8 Dec. - 10:42

Nem tehetek róla, hogy ezt táplálták belém, bár nem vagyok én annyira tartózkodó, vészesen soha sem voltam, inkább csak nyugodt típus és afféle gondolkodó, aki valamelyest megrágja a szavakat, mielőtt kimondja őket. Nem hiszem, hogy ezzel baj lenne, végülis nem lehet mindenki egyforma igaz? Az sem zavar, ha valaki közvetlenebb nálam, de persze ettől még ez fordítva másnak jelenthet gondot, bár persze, ha nem mondja el, akkor nem is tudok ezen változtatni, mert hát nem szoktam ám folyton mindenkinek belemászni a fejébe csak azért, hogy megnézzem mit gondol, vagy érez. Akkor nem lenne a környezetemben senkinek önálló élete, mert mindig úgyis tudnék róla mindent, ez azért nem fair. Minden bizonnyal oka van rá, hogy megállít a séta közben, de nem jelent gondot, csatlakozom hozzá és meglátjuk, hogy mire akar kilyukadni. Azért persze egy-egy kérdés részemről is bőven belefér.
- Igen, ezzel sokan így szoktak lenni az elején. Kell egy idő, amíg sikerül tájékozódni, néha még én is elkeveredem, főleg az újabb építésű szárnyakban. - eresztek meg egy apróbb mosolyt. Nem vagyok én annyira visszafogott, de hát nem ismerjük még egymást és túlzásba sem szoktam esni, no meg a nagy hangoskodások azért távol állnak tőlem már egyre inkább. Ha az embernek annyi mindenre kell figyelnie, mint nekem, akkor nem fér bele a nagyon kötetlen fesztelenség, mert valahogy mindig készenlétben áll.
- Ez azon is múlik Lara, hogy hogy szeretném, vagy hogy milyen mélyre nézek, de tudod nem szokásom engedély nélkül túl gyakran mások fejébe nézni, csak ha... szükség van rá. - ez amúgy tényleg így van. Régebben persze gyakoribb volt, hogy használtam a képességemet gond nélkül bárkin, de már ez egyre kevésbé van így. De ő azért más, hiszen gond nélkül beengedtük az iskola menedékébe és azért mégis csak tudni kell, hogy ki az akinek lehetőséget adsz belépni a falaink közé. Ahhoz tudnom kell, mi van a fejében, hogy mit gondol, hogy nem vezérli-e esetleg valamiféle rossz szándék. Túl sok a vesztenivalónk, hogy ne legyen értelme kockáztatni.
- Megértem, hogy gyanakvó vagy, ez sokakkal előfordul, főleg ha a körülményeik is okot adnak rá. Kár lenne győzködnöm téged, inkább majd a helyzet adja magát, és belátod magadtól, hogy itt nem kell tartanod semmitől. - újabb mosolyt eresztek meg, ahogy rá pillantok, majd szépen tovább és figyelem a folyosót, ahogy haladunk előre. Az a jó, hogy elég nagy itt a tér ahhoz, hogy akár bent is gond nélkül el lehessen sétálgatni, akár céltalanul is egy jó ideig, és végülis most azt hiszem nincs is konkrét célunk. Én legalábbis a szobámba tartottam, ő pedig lehetséges, hogy pont engem keresett. A kérdése pedig természetesen jogos, hogy ki az ellenség, bár ezt bonyodalmasabb kifejteni, viszont ő már felnőtt, valamennyivel többet tudhat, mint azok a diákok, akinek még saját magukkal is gondjuk van, nem pedig még azon is agyaljanak, hogy kitől kell félniük.
- Én nem így fogalmaznék, hogy bárki is ellenség, de tudja jobb mindenre felkészülni. Akadnak szélsőséges gondolkodású mutánsok, akik nem adnák könnyedén az emberek tudtára, hogy létezünk. - nem fogom Eric szavait harsogni, mert nem akarom, hogy így legyen. Nem fogok úgy gondolkodni, mint ő, hogy minden ember veszélyes, és a megtudják, hogy létezünk, félni fognak tőlünk és ezzel együtt majd üldözni is akarnak, mert sokan így tudják kezelni csak a félelmüket. Én igenis hiszem, hogy több olyan ember akad a világban, mint Moira és nem olyanok, akik inkább bezárni akarnak minket, vagy eltüntetni a föld színéről.

Tárgy: Re: Charles és Lara Pént. 6 Dec. - 17:12

Kimért biccentésére erőt veszek magamon, hogy ne húzzam el a számat. Rendszerint csalódott leszek az ennyire tartózkodó magatartástól, mert én ennél jóval közvetlenebb közeghez vagyok hozzászokva, és ez a főnök- diák magatartás is idegen nekem. Felmerül bennem, hogy ez nem ellenem szól, hanem alapból ennyire tartózkodó a professzor (nekem ezt kell feltételeznem), szóval megpróbálok ehhez is idomulni, és jómagam is valami hasonlóan hivatalos, kimért hangnemet megcélozni. Nem hinném, hogy sikerül, de egy próbát megér. Mindenesetre elindulunk... valamerre. Nem tudom még pontosan, hogy merre tartunk, majd ő terelget, én pedig veszem a jeleket.
- Minden rendben, köszönöm. A kúria pedig - kihangsúlyozom a szót, de inkább csak magam miatt, hogy jegyezzem meg, mint az épület pontos megnevezését. - ... huhhh. Hát jó nagy. Még mindig eltévedek, és olyan helyeken kötök ki ahol nincs semmi keresnivalóm. Ám türelmesek velem az oktatók és a diákok is, és készségesen eligazítanak. Kell még néhány alkalom megszokni a helyet, valamint kiigazodni az útvesztők között, de ezt te is tudod. Azt hiszem, meg szoktam érezni mikor belenézel az elmémbe. Ezzel egyébként mindenki más is így van? Megéreznek magukban? - oké, "hivatali hangnem hadművelet" ezennel elbukott. Nem megy ez nekem. Folytatom hát társalgási stílusban. - Nem kertelek. Még mindig a svindlit keresem a háttérben. Tudod, valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. A menedék a gyerekeknek, a képzések példátlanul színvonalasak, ám bocsáss meg, ha kissé cinikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy valóban a szeplőtlen jó szándék vezérelt benneteket. Vannak olyan tárgyak, amik majdhogynem küzdelemre, taktikázásra oktatják a diákokat, mintha harcra képeznék őket; javíts ki ha tévedek. Viszont ezzel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés, hogy mégis ki az ellenség? - beszéd közben egyre lelkesebb vagyok, a végét már szinte hadarom, mintha attól tartanék, hogy menet közben leállít és faképnél hagy válasz nélkül. Úgy hiszem, valamilyen szinten már én is belekeveredtem ebbe, akármi is legyen ez , és ha még ki is hátrálnék ebből, akkor is benne vagyok, a közvetett része lettem. Csak épp azt nem tudom, hogy pontosan minek is lettem a része. Első körben erre szeretnék választ kapni. Nem követelőzve, nem számon kérve, csak úgy a magam egyszerű középosztálybeli módján: mondtam, ahogy éppen gondoltam.

Tárgy: Re: Charles és Lara Szer. 4 Dec. - 22:16

Egy délutáni séta mindig kiválóan hat az emberre, még rám is, főleg ha mindezt odakint tehetem meg mondjuk a parkban, ahol kikapcsolhatom kicsit a zavaró gondolatokat is. Erre is szükség van, főleg egy olyan ember esetén, mint én, akinek azért elég sok gondja és dolga van, plusz a sajátján kívül még másét is fejben kell tartani. Persze nem gondolom én, hogy ez olyan nagy teher, de azért időnként igenis érdemes egy kicsit szünetet tartani és kikapcsolni. Így is elég sok aggasztó hírt kapni mostanában mindenféle zavaros egyedekről. Azért persze, hogy figyelni a világ híreire, amennyire lehet. Persze könnyebb lenne, ha tartanánk a kapcsolatot még az FBI-os ismeretségekkel, de ennek már akkor sem volt sok értelme és ma sem lenne. Meg kell állni a saját lábunkon és nem belevonni mindenféle csatározásba a diákokat. Annak nem lenne jó vége, ebben teljesen biztos vagyok. Egyre többen érkeznek hozzánk és ezért is jobban oda kell figyelni a fiatalokra, no meg a helyre is. Ez továbbra is maradjon egy csendes közeg, nem szeretném, ha bármiféle zűr beférkőzhetne ide. Ezen vagyunk legalábbis legfőként, azért vannak itt felnőttek is, akik tehetünk, ha mégis valami baj történne.
Épp efféle gondolatokba mélyedbe, a hátam mögött összefűzött ujjakkal lépdelek végig a folyosón a szobám felé, amikor meglátom az ismerős arcot. Lara, ki tudja talán találkoztunk is már futólag a városban, bár én gyerekként igen keveset mozdultam ki a birtokról. Meg volt az okom, nem voltam soha közösségi ember, és hát a közösség sem volt oda értem, tisztában vagyok vele, hogy sokan nem viselik jól a gazdagabb réteget. Bár én magam soha sem kérkedtem azzal a vagyonnal, amit örököltem, de attól még nem sokat tehetek az előítéletek ellen. Egy mosoly természetesen azonnal az arcomra kerül és épp futólag biccentenék a hölgynek, amikor láthatóan megáll, így hát én is így teszek és nem haladok tovább mellette. Kényelmesen vagyok öltözve, azért nem viselek ám folyton zakót, vagy ilyesmit, bár persze azért az elegáns szintet tartom. Alul egy élére vasalt sötétbarna vászonnadrág, hozzá passzoló övvel és kényelmes cipővel, felül pedig egy szimpla hófehér ing, betűrve, de azért nyakkendő most nem tartozik hozzá, a felső gombok is szabadon vannak hagyva.
- Lara... - apró biccentéssel indítok, ahogy ezt előzőleg is kiviteleztem volna, ha tovább megyünk egymás mellett. - Természetesen, miben segíthetek? Hogy tetszik neked eddig a kúria? - akkor hát el is indulunk minden bizonnyal a folyosón, egyelőre tehát nem a szobámat célzom meg. Végülis nem sietek sehova, nyugodtan beszélgethetünk egyet. Bizonyára akadnak kérdései, én pedig készségesen válaszolok mindenre.

Tárgy: Charles és Lara Hétf. 2 Dec. - 18:59

.:Charles és Lara:.
Charles és Lara Sober_023

Sokat tűnődtem az elmúlt napokban, és úgy hiszem, hogy sikerült már lenyelni ezt a mutáns békát. Legalábbis már nem idegen annyira a kifejezés és nem kapok szívinfarktust amikor kiugrik valaki a falból, a tükrökből, vagy csak úgy a semmiből előbukkan. Igen, már felfogtam, hogy felül kell írnom mindent az elmémben az általam ismert világképről, és letisztult már annyira ez a képlékeny massza, ami az új életemet jelenti, hogy ne kezdődjön "miért" vagy "hogyan"-nal minden kérdésem. Úgyhogy, amikor felkerekedtem, hogy megkeressem Xaviert, nem a - számára minden bizonnyal már iszonyat fárasztó- sablonos kérdésekkel teszem.
Igazából teljesen más foglalkoztat immár, amit úgy teljes egészében még nem is tudok megfogalmazni. Túl hirtelen jött, vagy talán még közel sem tudok eleget ahhoz, hogy tudjam is mibe ütöm a szikár orromat, egyszerűen csak teszem. Pedig nem általános jellemzőm fejjel menni a falnak, vagy csak úgy spontán, megfontolás nélkül tenni bármit is. Talán itt az ideje elkezdeni. Még akkor is, hogy ez a személy most Charles Xavier.
Kislány korom óta élek North Salemben, és mint tipikus középosztálybeli ember, gyakran csináltunk viccet Mr. KőGazdagékból, hisz miért is tagadnám, hogy valamilyen szinten mind irigyeljük azt akinek több adatik. Ezzel kapcsolatban még nem tudom miként vélekedjek, mert amit eddig tapasztaltam tőle az pozitív, másrészt viszont ott a Sloane'S, ahol utáljuk az ilyeneket. Kétszínű vagyok? Talán egy egészen kicsit igen.
Azonban ahogy az egyik folyosón szembe jön velem, már ki is verek minden ilyesmit a fejemből. Nem azért, mert tudom, hogy ő telepata, hanem mert újra más dolgok kezdenek foglalkoztatni. Olyasmik, ami miatt végülis a keresésére indultam. -Ami egyébként komoly kihívás egy ekkora épületben. -
Nem érek még egészen közel hozzá mikor leszólítom, előbb viszont felveszem vele a szemkontaktust, mert nem akarok úgy tenni, mint aki csak erre járt, és odaköszön. Francokat. Nincs nekem annyi eszem, hogy ha még úgy egyáltalán az eszembe is jutna, akkor képes lennék élni efféle boszorkánysággal.
- Szia! Ráérsz egy kicsit? Sétálhatnánk.

Tárgy: Re: Charles és Lara

» Volunteers Park
» Tyler és Lara
» Lara Sloane
» NY, Brooklyn, Gold St - Apple Lara James' bérlakása
» Charles & Scott