Veronika McRoy

Userinfó: Titkos karakter
Név: Veronika McRoy
Mutáns név: Ármány
Születési dátum: 1951. május 29. Glasgow Skócia
Besorolás: Tanár
Osztályozás: Alfa
Képességek:
Elsődleges: Aktiválódás 6 évesen
Szimpátia (Emlék és érzelemkeltés): Érintés útján (bőr a bőrrel), olyan emlékeket és érzéseket kelt mintha ezer éve ismerne, én lennék a legjobb barátja vagy a szerelme vagy csak régi kollégája, osztálytársa, attól függően mit szeretnék, hogy érezzen velem kapcsolatban. Hatása 1-2 óra a célszemély ellenálló képességétől függően. Ezután újra kell rajta használnom a képességet. Hátránya telepatákon nem működik nem tudom őket becsapni vele. A jövőben még fejlődhet annyit, hogy nem csak magamra hanem egy harmadik fél felé is képes leszek ezeket kiváltani.
Másodlagos: Aktiválódás: 15 évesen
Lelkierő: Hasonló az első képességemre annyiban, hogy itt is érintés szükséges, és ez nem velem kapcsolatban vált ki érzéseket hanem a megérintettben saját magáról. Olyakat gondolhat és érezhet magáról, hogy sebezhetetlen, nagyon erős, tökéletes, szép, stb. és ha jól manipulálom hazugságaimmal és a velem kapcsolatos emlékekkel ezeknek az érzéseknek megfelelően cselekszik. Pl: Fegyvert szegeznek rám, de ő azt gondolja hogy a barát nője vagyok és ő sebezhetetlen akkor közém és a fegyver közzé áll gondolkodás nélkül, nem kezd el elmélkedni azon megmentsene és ehhez hasonlók.
Jellem: Régebben önző, egoista és beképzelt voltam. Okosnak és sérthetetlennek gondoltam magam a képességeim miatt. Ám Charles megváltoztatott, ráébresztett az igazi emberi kapcsolatok értékesebbek az erővel akartakénál. Ezért igyekszem kedves és segítő kész lenni mindenkivel. Megpróbálom át érezni mások érzéseit és sajtjaimat is felébreszteni, amelyek réges régen elvesztek.

Külső: Világos barna hajam van a végén erős hullámokkal, kék szemekkel fűszerezve. A magasságom 167cm de a cipők sokat segítenek növelésébe, hogy ne látszódjam nagyon kicsinek. A reggeli renoválás már elengedhetetlen a számomra az apró ráncok és szarkalábak elsimítására már nélkülözhetetlen. Valamiért sosem éreztem vonzalmat a nap iránt ezért bőröm fehér, és makulátlan, csak egy két tetoválás zökkenti ki színéből. Túlságosan is élveztem az életet és túl sokszor voltam kábult állapotban akkor szereztem őket. A derekamon egy ördöglakat a bal vállamon egy kereszt melyet lángok vesznek körbe és a jobb bokámon egészen átnyúlva a lábfejemre, valami nonfiguratív virág féleség, hogy ez honnan jött nem emlékszem rá. Öltözködésem alkalom szerűen mindenhez, de rendszerint kosztümöt viselek nadrággal, vagy térd alatt esetleg fölött végződő szoknyával, de a minikből már kinőttem.  

Előtörténet: Harminchárom évvel ezelőtt születtem Skócia Glasgow nevű városában, egy ősi nemesi család sarjaként. Bár őseim eljátszották és elherdálták a családi vagyont és birtokot, mégsem éltünk szegényesen a szüleimmel és két bátyámmal együtt. Megbecsült névvolt arrafelé a McRoy és mint nemes ember édesapám is egyetemet végzett és nagyon is jól keresett a helyi szénbányákban mérnökként. Édesanyám középosztály béli, viszont soha nem kellett az otthoni munkákon kívül semmit sem dolgoznia, rengeteg ideje volt arra, hogy neveljen minket. Óvodás koromban kezdődtek a bajok. A kisebbik bátyám is iskolás lett, én pedig nagycsoportos, barátokra és társakra vágytam. Fura mód egyik napról a másikra egyre több gyerek kezdett szeretni és a barátjának hívni. Nekem adták az otthonról hozott játékaikat és édességüket. Olyan volt, mintha a királynőjük lennék, és ez nagyon imponált nekem. Tetszett a szerepem és vissza is éltem vele. Egészen addig, míg nem kezdtek el otthon panaszkodni a gyerekek, hogy nincsen mivel játszaniuk, és elmondták, hogy nekem adták a dolgokat. Lázadó szülők tucatjai jelentek meg az óvodánál, hazugnak és csalónak neveztek engem és vissza kellet adnom mindent amit csak kaptam. Többet nem mehettem oviba és otthon is megkaptam érte a büntetésem, amiért szégyent hoztam a családra. Az egész évet szinte a sarokban töltöttem, és csak arra az egy rövidke boldog hónapra gondoltam, amíg uralkodhattam és dúskáltam a javakban. Tanulságként pedig levontam nem fogadok el semmit ingyen amíg nagykorú nem leszek, hogy megvédhessem magam. Az általános iskolában és a középiskolában mind egyre tökéletesebbre és tudatosabbra formáltam ezt a képességemet, és úgy használtam ki az osztály társaimat. Mindig enyémek voltak a legnépszerűbb barátok és a legokosabbak. Minden reggel megvolt ki melyik házi feladatomat másolja át az övéről. Utána jötte a fiúk azok voltak csak a szép idők, az egész rögbi csapattal jártam, na nem egyszerre csak szép sorban mikor melyiknek nem volt betörve éppen az orra, vagy ki volt éppen a leghelyesebb, és kit kívántam meg. A leggazdagabb csajokkal jártam vásárolni és klubokba ahová a szüleiknek volt tagságijuk így potyán fogyaszthattam, de soha nem fogadtam el semmit amit megtartottam volna. Kötelező volt a sport a középsuliban én pedig a tornát választottam, a végére egész ügyes akrobata lettem és formás hajlékony testre tettem szert. A mai napig tornászom, de mostanában kezdek át térni az egyre terjedő aerobikra. Viszont a csodás testem mellet szert tettem még egy mesés képességre, én csak lelki erőnek hívom. Nem egy vézna, szemüveges fiúval hitettem el, hogy a barátnője vagyok és ő nagyon erős és bátor és uszítottam rá a focicsapat valamelyik tagjára, hogy zaklat engem és védjen meg, vagy csúnyácska duci lányokkal ,hogy mese szépek és nagyon csinosak és miket melyik fiú szeretne vele járni csak fél őt megszólítani. Gonosz voltam velük igen, de akkor csak az érdekel, hogy jól szórakozzam és ez meg is történt, jókat nevettem rajtuk az egész iskolával egyetemben. Az érettségi után minden képen azt szerették volna a szüleim, hogy dolgozzam. Eszem ágában sem volt, az nem lenne méltó egy királynőhöz. Összepakoltam a holmimat, kinyitottam apa széfét és a család pénzével együtt leléptem. Utazgattam a királyságban és gazdag emberek társaságát kerestem. Képességeimnek hála mindenki nagyon kedves és szívélyes volt velem. Minden hol addig maradtam amíg nem túl feltűnően de valamelyest kifosztottam őket. Három évig sikerült ez csinálnom, de túl nagyravágyó lettem, és a tökéletes bűntényt terveztem. Elküldtem a családomnak az összes pénzt amit eddig szereztem kárpótlásként a széf miatt és elmentem Anglia legnagyobb értékmegőrzőjébe. A bank egyik fő részvényeseként mutatkoztam be, mindenkivel kezet fogtam akivel csak találkoztam még a takarítónőkkel is. Így emlékeztek rá, hogy gyakran láttak itt engem megfordulni. Az igazgató kicsit nehezebb dió volt, csak azt hajtogatta, hogy az kizárt még soha életében nem látott engem és hívni akarta a biztonságiakat,nagy nehezen azért de csak sikerült megérintenem amikor megfogta a telefon kagylót. Utána készségesen kísért le a páncélterembe, ahol végre hasznát vettem a már régóta gyűjtögetett kulcsaimnak. Amiket a gazdag emberek széf kulcsairól vett minták alapján gyártattam, pontosan felcímkézve melyik széfhez valóak. Nem volt nehéz dolgom még az igazgató is segített a rekeszek kinyitásában akkor éppen azt hitte, hogy a társam a bank rablásban. Az aktatáskámat megpakoltam gyémántokkal és más drága kövekkel, a pénz olcsóságnak számított volna ezekhez képest a hely igénye miatt. Elkövettem azonban egy hibát nem számoltam a kamerákkal. Tökéletes képet küldtek rólam az összes határ átkelőre busz és vonat állomásra és repülő térre. Az úti célom Hollandi volt a gyémánt kereskedők otthona, jó sok pénzt kereshettem volna ott. Pont az útlevelemet pecsételték volna, amikor megállt a levegőben az útlevél kezelő keze. Engem pedig rendőrök serege vett körbe. Húsz évet kaptam, de a fogolyszállítóból sikerült megszöknöm egy kedves és segítőkész őrnek hála, aki igazi hőn szerelmesnek bizonyúlt. Egy teherhajóval az Egyesült Államokba jutnom. Itt kezdhettem mindent előröl, és szépen is alakultak a dolgaim, duzzadt a bankszámlám. Két évvel ezelőtt viszont rossz kastélyt próbáltam kifosztani. Simán besétáltam látszott, hogy egy iskola, ezért tanárnak adtam ki magam és aki megállított, hogy ki is vagyok neki is így mutatkoztam be. Pont a nyitott széf előtt álltam, amikor megjelent mögöttem Charles, gyengéden megérintettem, de mintha vissza felé sült volna el a dolog, szinte ezer éve ismerem és nagyon jó barátom még egy nagyobb adományt is adtam az iskolának. Bekerültem az X-menek közzé, de a harcok nem az én világom. Így tanárként igyekszem segíteni a diákoknak felkészülni és elsajátítani képességeiket az élethez.