Parfümbolt

Tárgy: Re: Parfümbolt Szer. 2 Dec. - 21:53

Angie & Carrie-Ann

Jobbnál-jobb programokat szervezünk már le előre, amiket biztosan élvezni fogunk és amikbe Arthurt is be tudjuk majd vonni. Biztosan nagyon fog majd örülni neki ő is, ha már most nem jöhetett velünk. Persze fogalmam sincs, hogy végül is majd mi lesz a jövőben velünk. Nem vagyok biztos magamban, hiába próbálta meg Angie eloszlatni a kétségeimet, amikből van épp elég mostanában bennem. Legalább már az iskolában jobb a helyzet, nem mindenki néz úgy rám, ahogy ez előtt, de ettől még bőven vannak kellemetlen részek, hiszen vannak, akik még félnek tőlem, ha nem is olyan látványosan.
- Oké, mindenképpen, majd megbeszélünk még sok mindent, lesz elég program, az már biztos. - és reméljük, hogy Arthur is jól viseli majd őket, mert azért az ő reakciói gyakorta tudnak kissé kiszámíthatatlanok lenni. Na persze nem azt mondom, hogy teljesen kezelhetetlen, de sokat kell rá figyelni, hogy mi az, ami valami rosszat hoz ki belőle. Mondjuk ebben már van gyakorlatunk és azt hiszem egészen jól is megy. Talán egyre ritkábban kötünk majd ki a közös időtöltések után a betegszobán.
- Igen, ez biztos, szeretnek attól függetlenül, hogy nem vagyok az igazi gyerekük, de ettől még... rossz, hogy hazudnom kell nekik és nem mondhatom el az igazat. - apró sóhaj csak, de aztán megrázom a fejemet és elmosolyodom. Nincs baj, tudom, hogy nem is lesz. Jól érzem magamat, megesszük majd még a sütit, elbeszélgetünk még kicsit, aztán úgyis visszamegyünk majd a birtokra, meglepjük Arthurt és persze előadjuk neki a nem kevés ötletet, amiben majd ő is részt vehet.

//Köszönöm a játékot, remek volt!//

Tárgy: Re: Parfümbolt Szomb. 28 Nov. - 10:27

Carrie-Ann & Angela

Talán úgy tűnhet, hogy csupán azért vagyok kedves és megértő Carrie-Ann-nel mert Arthur szereti. De ez nem igaz, ugyan tényleg csak kis ideje igyekszem megismerni Őt, de megkedveltem. Nem rossz ember, inkább rajta is sokat vert az élet és muszáj volt döntést hoznia abban a helyzetben ami régen elmúlt már, Én is így cselekedtem volna és ez az egy dolog az, ami segít abban, hogy túllépjek a sérelmeken.
-Nincs mit megköszönnöd. - Mosolyogtam rá. Fogalmam sincs, hogy a bátyámmal mégis mi lesz kettejük között, de az idő úgyis eldönti. Én nem lehetek az, aki ezt a folyamatot befolyásolja. Az is lehet csupán barátok maradnak, vagy kedves ismerősök, de bármelyik is lesz, azért jó, ha tudja Carrie-Ann, hogy a barátságomat elnyerte.
-Hidd el, megéri, nekem ma már a kedvenc vidámparki élményeim egyike. - Kacagok fel. De végül is igaz, szeretem a vidámparki nyüzsgést, a sok izgalmas játékot, de a vattacukor nélkül az egész nem ér semmit sem.
-Talán úgy egy éve lehetett mikor megkóstoltam a vattacukrot, még akkor mikor Logan-nel egy csapat gyereket vittünk a vidámparkba. - Mesélem el egyik kedves emlékemet. Igaz, hogy elvileg Én is gyereknek számítottam akkor, de mégis rám lettek bízva a kicsik. Két apróság el is lófrált, mire megtaláltuk őket, el is ment a nap vele. De a segítségem fejében kaptam a vattacukrot és mondhatni Logan-nek köszönhető, hogy megtaláltam a kedvenc édességem.
-Rendben, amikor úgy gondolod, hogy jó volna kicsit a Birtoktól távol valami csajos dolgot csinálni, akkor csak szólj. - Kacsintottam rá megerősítés képpen. Nekem is jól esik olykor, ha elhagyhatom az iskola területét. Nem azért, mert ott olyan rossz volna, de néha nyomasztó a bezártság. Persze valahol jó, hogy ilyen nagyfokú a biztonság, mert odabent senkit nem érhet veszély. Mindennek van jó oldala, csak meg kell azt találni.
-Úgy látom rendesen betábláztuk magunkat programokkal. - Ennyire programra aligha lesz időnk, de jó tervezgetni, majd szépen beosztjuk és akkor hosszú távon akad majd szórakozási lehetőség.
-Nem, valóban nem volt könnyű, de túl jutottunk rajta, ez a fontos. - Mosolyodom el haloványan majd a kérdését kezdem el fejben boncolgatni.
-Nem, azt hiszem nem tudja. Pontosan ebben nem lehetek biztos, de ha tudja is sosem említette. - Ezen úgy igazán nem gondolkodtam el sosem. Annyira természetes dolog volt, hogy megpróbáltuk titkolni milyen másak is vagyunk. Anyám szemfüles asszony, lehet tudott mindenről, de nem foglalkozott vele.
-De szeretnek téged, ez számít, néha nem a vér szerinti család a jobb. - Gondolok itt arra is, hogy ha nem a szüleink neveltek volna minket jobb sorunk lett volna. De persze ez nem egy irányítható folyamat.
-Talán jobb is, ha nem tudnak a képességedről, nagyobb biztonságban vannak így. - A mutáns kérdés miatt a szeretteink biztonsága ingatag, a titkok lehetnek csak a megmentőik.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ ♥

Tárgy: Re: Parfümbolt Hétf. 19 Okt. - 10:25

Angie & Carrie-Ann

Számomra azért a jövő kicsit más, több nehézség van benne és e miatt többször is aggódom azért, hogy mi várhat rám, ha majd tényleg nem öregszem, míg azok, akik fontosak nekem igen. Ott vannak a szüleim, a testvéreim és persze a barátaim, bár utóbbiakból most itt nincs sok, de ettől még nem könnyű elfogadni, hogy végig kell majd néznem ahogyan szépen lassan meghalnak, pedig sajnos akármit is teszek ez vár majd rám. Nem most következik be ugyan, de ettől még aggódom miatta, maximum időnként megpróbálok nem gondolni rá és elnyomni magamban, hátha az valamelyest segít.
- Jól van és köszönöm! - azt hogy támogat és hogy kedves, hiszen nem lenne elvárató tőle igazából egyik sem, de mégis képes volt nyitni felém és kedvesen viszonyulni hozzám, mert a testvére... kedvel, bár azt hiszem ez már Arthur részéről több is, épp ezért érdeklődött Angie is, de én még nem igazán tudom, hogy ezt az egész helyzetet hogyan is kezeljem. Arthur nagyon kedves srác, komolyan kedves, de hogy mit is érzek iránta... nem lenne jó, ha csak azért kedvelném meg, mert ő volt egyedül, aki kedves volt velem, mert egyáltalán hozzám szólt, amíg senki más sem, nem lenne fair tőlem.
- Akkor mindenképpen megkóstolom! - érdekes lehet ez a puncsos vattacukor megoldás. Tényleg nem hallottam még ilyesmiről. Epres, málnás, azok szoktak rózsaszínűek lenni, de ezek szerint ettől eltérően van puncsos is. Az biztos, hogy ezek után, ha van ilyen a vidámparkban, akkor mindenképpen ezzel fogok kezdeni és csak utána jöhet minden más.
- Nagyon szívesen, én bármikor ráérek, amikor nincs óránk. - ami elég gyérül hangzik, de miután tavaly az az egész zűr megtörtént érthető módon nehezebben nyitok mások felé és építek ki kapcsolatokat. Jó dolog, hogy végre megint vannak barátaim és tudok kivel időt tölteni, elég pocsék dolog volt egyedül, hogy mit ne mondjak.
- Akkor azt a mozit semmiképp sem hagyjuk ki! - Arthur most kimaradt, de ez inkább lányos nap, nem is biztos, hogy élvezte volna, no meg akkor nem tudtam volna venni valamit neki is. De akár vihetünk neki innen is egy sütit, hogy biztosan ne érezze magát rosszul a miatt, hogy kimaradt valamiből. Remélem azért megérti, hogy egyébként is szívesen barátkozom a testvérével, az nekem is jó és neki is elvileg, hiszen rossz dolog lenne, ha feszültség lenne köztünk, hiszen Arthur mindkettőnk számára fontos. A családjáról szóló mesére csendben figyelek, hiszen nem sokat tudok róla és ezzel valahol Arthurt is jobban megismerhetem.
- Nem lehetett könnyű. - nem is tudom, hogy mit mondhatnék, csak egy biztató mosolyt vetek rá, aztán meg is érkeznek a sütik, meg a kávé, én pedig kortyolok kicsit, hogy elgondolkozzam azon, amit mondott. Nem lehetett egyszerű gyerekkoruk, főleg olyan szülőkkel, akik nem megfelelően kezelték őket, de legalább ott voltak egymásnak, és végül is ez is valami igaz? Amikor én jövök azért már elbizonytalanodom kissé, hiszen az én sztorim egy fokkal egyszerűbb és egyben mégis bonyolultabb. - Édesanyátok tudja, hogy mire vagytok képesek? - egy gyors kitérő kérdés még, mert kíváncsi vagyok, hogy ő vajon elmondta-e bárkinek is hogy mit tud. Nekem sose ment, a családom semmit sem tud róla és nem is tudom,hogyan mondhatnám el.
- Nekem több testvérem is van, de egyik sem igazi. A szüleim kiskoromban fogadtak örökbe, elég nagy család vagyunk, de szerettem így mindig is. Én vagyok a legkisebb, úgyhogy mindig volt kihez alkalmazkodni. A szüleimről, az igaziakról semmit sem tudok és... nem tudja a családom sem, hogy mire vagyok képes. - sose mertem elmondani, még mindig félek, hogy e miatt szörnyetegnek tartanának, vagy nem is tudom. Ez az egész képességesedi, hogy nem halok meg, hogy nem sérülök... volt amikor nehéz volt eltitkolni, de még mindig ezt tartottam könnyebbnek, mint elmondani az igazat, amit talán nem tudtak volna kezelni.

Tárgy: Re: Parfümbolt Vas. 11 Okt. - 9:45

Carrie-Ann & Angela

Szerintem maga a jövő mindannyiunkat megrémiszt, kit kevésbé, kit jobban. Én valahogy annyira nem aggódom emiatt, volt idő, hogy sokat gondoltam rá, hogy mi lesz majd ha..de akkor sose éreztem jól magam, aztán valahogy megtanultam eltekinteni tőle és máris minden jobb lett, kevesebbet aggódtam és idegeskedtem is. Persze Carrie-Ann helyzete teljesen más és tudom, mondani könnyebb, hogy ne gondoljon rá, kettőnk helyzete merően más.
-Ez a beszéd, koncentráljunk arra amiért jöttünk, kicsit szórakozni, kikapcsolódni, megismerni egymást, ez legyen most a fontos. - Mosolyogtam rá. Persze azért nálam is akadnak pillanatok mikor előjön egyszer-kétszer egy előre gondolás, hogy vajon mi lesz 20-30 év múlva, de sietek is olyankor elhessegetni a képet, nem akarok belegondolni sem. Most minden annyira jó, előkerült a bátyám, életben van és a kapcsolatunk talán még annál is jobb, mint amilyen gyerekkorunkban volt. Blaise-zel boldogok vagyunk. Az iskolában védelmet kaptunk és élhetünk normálisan, barátokra tettem szert, miért is akarnék a jövőre gondolni, ha most minden annyira szép?
-Pedig nagyon finom, Én szeretem, sőt, nagy kedvenc. - Egyszer kóstoltattam meg Blaise-zel, nos neki nem ízlett, de hát egy kudarc még nem a vég. Szerintem finom és ha nem volna az, akkor nem is lenne olyan, nem? Nézzük logikusan. Na majd a vidámparkos kis kiruccanásunkkor megkóstoltatom a bátyámmal és Carrie-Ann is.
-Remek. Nem nagyon szoktam eljárkálni így kávézgatni vagy fagyizni, egyedül amúgy sem az igazi. De azt hiszem ezt gyakrabban be kell majd iktatni, mit szólsz? - Egyértelmű, hogy rá gondoltam, meg persze ha úgy van Arthurra is. Igazából folyton az jár a fejemben, hogy Carrie-Ann és Arthur összeillenek. Arthur képességét Carrie-Ann képes ideig-óráig megszüntetni és így a fejfájás, a gondolatok nem bántják őt. Arthur pedig képes újra bizalmat ültetni a lányba, kiegészítenék egymást. De inkább jobb ha ezt magamban tartom még hiszen nem sok jót váltott ki az előbb sem Carrie-Ann-ből.
-Így van, nem is akarom, hogy elhanyagoltnak érezze magát, például egy mozi az lehet jót tenne neki, szerintem nagyon rég nem volt moziban már. - Talán akkor volt utoljára mikor még kicsik voltunk és a nagybátyánk elvitt minket míg a szüleink távol voltak. Gyermekkorunk egyik legszebb élménye volt, szerettünk a nagybátyánkkal lenni, Ő odafigyelt ránk, fontosak voltunk neki. Sajnos 10 éves lehettem mikor egy repülőbalesetben eltűnt. Azt mondják meghalt, de sose került elő a holttest. Hetekig gyászoltam egyedül.
-Ohh..hát mesélhetek kicsit. Nem tudhatod milyen ha van egy egyidős testvéred aki hasonlít is rád, de valahogy sokkal felnőttesebb és nem engedi, hogy rosszaságokat kövess el. - Mosolyogtam. - A szüleink nem kimondottan akartak minket, apám egyáltalán nem, igazi nyűg voltunk a nyakán. Anyám...szerintem Ő csupán csak apámtól félt és ezért nem is közeledett felénk ahogy azt egy anyának kellett volna. Arthur-ral mi mindig vigyáztunk egymásra. Egymás családja voltunk. Kettőnk közül mindig Ő volt aki higgadtabban gondolkodott és mindig megpróbált megóvni saját butaságaimtól. Mikor a saját hibámból vesztettem el, összetörtem, lázadtam, nem voltam önmagam. De most már minden rendben, úgy érzem legalább is. - Haloványan elmosolyodtam. Sose szeretek a múltra gondolni, valahogy annyira rossz és szomorú, még a szép emlékektől sem lesz kedvesebb a számomra.
-És a te családod? - Ha már ennyire bizalmaskodunk.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Szülinapi Reag ♥ Még egyszer Boldog Szülinapot! :3

Tárgy: Re: Parfümbolt Hétf. 28 Szept. - 20:46

Angie & Carrie-Ann

Nem akarok azon gondolkodni, hogy vajon mit hoz a jövő, félek tőle, hogy az nem szülne semmi jót. Inkább csak a mosttal akarok foglalkozni, hiszen most jól érzem magamat annak ellenére is, hogy előfordul, hogy kellemetlen témák is felmerülnek, de ez nem olyan meglepő, hiszen most mégis csak sokfélét érinteni tudunk. Még nem voltam Angievel így kettesben, valamikor mondhatni ezt is el kellett kezdeni, hiszen mégis csak ott a közös pont Arthur.
- Tudom, én... próbálok máshogy állni ehhez, tényleg, és most nem is akarok erre, meg a jövőre gondolni. - egy félmosollyal rázom meg a fejemet. Tényleg jobb most, ha inkább erre figyelek, hiszen egy parfüm boltban vagyunk, ahol rengeteg szuper illat van és megyünk majd kávézni, sütit enni, tehát ez a nap csak jó lehet. Arthurt is meglephetem majd egy szuper illattal és biztosan örülni fog neki, ha megtudja, hogy elmegyünk majd még szórakozni is egyet együtt hárman, vidámparkozni. Tudom, hogy szuper lesz, olyan igazán remek! Angie rendes lány, pedig az elején határozottan tartottam tőle, de így hogy jóban lettünk mégis csak sokkal könnyebb a dolog.
- Puncsos? Na olyat még nem is láttam! De ezek után kipróbálom. - bár lehet, hogy a sima epresre gondol, ami tuti, hogy finom, de a puncsos dolgokat is szeretem, úgyhogy biztosan nem lesz azzal sem baj, ezek után mindenképpen kipróbálom. A mosolyom nem csökken már, indulunk az új szerzeményekkel a kávézó felé. Biztos, hogy szerzek egy sütit is magamnak, főleg ha már a puncsos dolgokat is említettük. Bólintok neki, aztán megyek csak a pulthoz, hogy leadjam a rendelést, magamnak kérek egy puncsszeletet is és akkor már neki is, remélem nem lesz gond, hogy megtoldjuk kicsit a kávézást egy kis plusszal is. Hamarosan már lehuppanok vele szemben.
- Nem sokára hozzák is. - az ötletre lelkes bólogatásba kezdek, hiszen az ötlet tényleg remek! Nagyon szívesen megyek moziba, egészen régen voltam már és biztosan vannak mostanában remek filmek, amiket érdemes lenne megnézni.
- Persze, szuper lenne! Már előre várom, egészen sok programunk lesz, csak el kell osztani, hogy Arthurt miből hagyhatjuk ki és miből nem. - szórakozottan vigyorodom el, persze csak viccelek. Lehetőleg nem sok mindenből szabad kihagyni, mert ő is szívesen lenne velünk, hiszen Angievel kevés időt töltött a miatt, hogy elszakadtak egymástól. Nem akarok én rossz dolgokra terelni semmit, de mégis motoszkál bennem ez az egész. Alig tudok róla, róluk valamit, csak halványan a történetüket és szívesen hallanék még arról, hogy egyáltalán hogy is volt ez a egész, milyenek a szüleik, miért... miért szakadtak el egymástól.
- Mesélsz nekem kicsit rólad, rólatok? - kíváncsi vagyok, de láthatja rajtam, hogy ha esetleg ezt a témát most hanyagolná, akkor nem fogom erőteljesebben faggatni őt, szívesen ejtem a témát és választok helyette valami más vidámabbat, ha esetleg e miatt a hangulat romlana.

Tárgy: Re: Parfümbolt Vas. 20 Szept. - 18:34

Carrie-Ann & Angela

Természetesen van bennem egy testvéri szolidaritás, ha Carrie-Ann megbántja Arthurt természetesen mellette leszek, ám ha a helyzet fordítva történik és Arthur okozna fájdalmat Carrie-Ann-nek akkor nem leszek rest ezt a szemébe mondani és igyekszem majd a lány és a bátyám közt ingadozva, de fent tartani a barátságot. Nem vagyok olyan személy, aki csak úgy ingadozik, mint a méh, egyik virágról a másikra száll, ha valakit bizalmamba és barátságomba fogadok, akkor az ott is marad míg nem tesz olyan volumenű dolgot ami megvétózza a bizalmat.
Szeretnék a lány barátja maradni, félre ismertem, igen kedves, törődő és jószívű lány, ha nem is kerülnek ennél közelebb a bátyámmal, mint ahogy most vannak, akkor is nyertek már valamit ahogy Én is, nem rendelkezem sok baráttal, de akik vannak azokat megbecsülöm.
-Így van, szórakozni jöttünk, élvezzük ki, hogy nincs körülöttünk fal és, hogy oda megyünk most ahová szeretnénk, felejtsük el a gondokat. - Persze ez nem olyan egyszerű, de meg kell próbálni, néha jót tesz, ha hátrébb soroljuk a gondokat és előtérbe helyezzük vágyainkat és a hobbikat amiket szívesen űzünk. Persze az, hogy nem öregszik vagy nem olyan ütemben, mint más épp elég nagy probléma, olyan, ami sose hagyja hogy teljesen elfelejtsék. De, ha folyton ezen kattog az agya akkor mindig feszült és bús marad, az pedig nem tesz jót az egészségének sem.
-Mindenki fél valamitől, megértem, hogy félsz, de muszáj előre tekinteni, nem szabad hagyni, hogy emiatt az életed sivár legyen és boldogtalan. - Azt nem szabad hagyni, ha esélyt kaptunk egy hosszabb életre akkor meg kell ragadni a lehetőségét. Ki kell használni hisz annyi meg annyi lehetőséggel bír. Persze ott a hátulütője, de minek nincs? Vakmerően bele kell vágni és abból hasznot húzni amiből lehet, tovább fog élni, hát akkor tudását többen is megismerhetik, de ez csak egy példa a sok ó közül, több a jó ebben, mint a rossz, csak meg kell ezt látni.
-Vattacukor..hmm...muszáj lesz vidámparkba mennünk, kell egy jó nagy puncsos vattacukor.. - Nevettem el magam. Igen, remek lesz végre hármasban is kimozdulni, ha Carrie-Ann segít Arthur-nak akkor minden bizonnyal élvezni fogja Ő is a kiruccanást. Most is elég rossz volt hátra hagyni Őt, de meg kellett ismernem Carrie-Annt, Ő mellette pedig ez nem ment volna.
-Egy tejeskávét. - Szóltam oda mosolyogva. A parfümöt szagolgattam míg vissza nem tért az asztalkához.
-Gondolkodtam, egyszer elmehetnénk akár moziba is, Arthur annak is tudna örülni. Mostanában a tananyag sem túl nehéz, lenne időnk, van kedved hozzá? - Kérdeztem a menüt olvasgatva. Megismertem nagyjából a lányt, most már akár dolgozhatunk a barátságépítés fázison.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥

Tárgy: Re: Parfümbolt Pént. 4 Szept. - 15:00

Angie & Carrie-Ann

Fura dolog, hogy amikor úgy érzed, hogy elkezdtek jól alakulni a dolgaid, akkor mégis csak elbizonytalanodsz és rájössz, hogy nem is olyan egyszerű ez az egész. Angie és Arthur igazából össze tartoznak, hiszen testvérek. Nincs ezzel baj, viszont épp e miatt nem tehetem meg, hogy csak egyikükkel vagyok jóban. Ez akkor már egyértelmű volt, amikor elmentem az elején, amikor úgy éreztem, hogy nem fog menni, mert Arthur kedvel, de Angie fél tőlem, de végül mégis jól alakult minden. Viszont ha Arthurral nem alakulna jól szinte biztos, hogy Angie sem lenne a barátom. Azt hiszem akkor nem is maradnék itt az iskolában, az elmúlt egy év így is elég rémesen alakult és én... nem tudom, hogy újra hogyan tudnám ezt elviselni, jó eséllyel nagyjából sehogy sem.
- Igazad van, azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat és szórakozzunk, nem azért, hogy szomorkodjunk azon, ami még be sem következett és remélhetőleg nem is fog. - mosolyodom el végre, hiszen igaza van, nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, nem tudjuk, hogyan fognak alakulnia dolgaink, nem tudhatjuk azt sem, hogy mit hoz az élet és remélem, hogy nem fog semmi rosszat. Angie kedves lány és úgy érzem tanulhatok is tőle sok mindent, hiszen neki ott van már jó ideje Blaise, a kapcsolatokról biztosan sokat tud nekem mesélni, nekem pedig nem szabad már előre félnem attól, hogy mi lesz esetleg Arthurral. Tudom, hogy e térten kissé talán pánikolós vagyok, próbálok valahogy a rossz dolgokba nem belegondolni, de azért ez nem megy egyszerűen Nehéz elfelejteni a tényt, hogy halhatatlan vagyok, vagy mi a szösz, mások pedig nem azok körülöttem. Vajon hány szerettét képes az ember eltemetni? Láttam én már ilyen filmeket, vannak a sztorikban vámpírok és ott a Hegylakó... hát nem irigylem őket, hogy mit ne mondjak.
- Tudom és igazad van, csak tudod... azt hiszem... félek. - félek ettől iszonyatosan, félek a jövőtől, a képességemtől, hogy mivel jár majd ez az egész, nagyon félek tőle. Nem tudom még, hogyan tudom majd kezelni, hogy egyáltalán képes leszek-e rá, pedig tudom, hogy kénytelen leszek, mert ha nem teszem, akkor csak ugyanúgy rossz lesz. Az se valami élvezetes, ha nem lehetsz együtt soha senkivel sem, mert félsz, hogy fájdalmat okozol magadnak, mert ezzel csak neki okozol fájdalmat. Ha Arthurnak csak azért mondanék nemet, mert idővel meg fog halni, én pedig nem... nem arra kellene gondolnom, ami évek múlva következik majd be, hanem arra, ami most van és én próbálok is, már csak azért is, mert van aki megérti és támogat. Odahaza nehezebb volt ez, mert még csak nem is volt senki, akinek elmondhattam volna, hogy mit érzek, hogy mik a félelmeim, hiszen a szüleim, a testvéreim nem tudnak az ég világon semmit sem rólam és a képességemről. Nem mertem nekik elmondani, félek tőle, hogy nem értenék meg. Aztán persze próbálok visszatérni a vidám részhez, a végén a parfüm is meg lesz, a mosolyom is visszatér.
- Nekem is! Tudod mit ettem iszonyú régen? Vattacukrot! Azt mindenképpen akarok majd a vidámparkban. - jó lesz és biztosan Arthur is örülni fog majd. Segítek neki, hogy jól érezze magát, csak szépen ki kell iktatnom a képességét egy időre és az megy, így jobban fogja érezni magát és tudom, hogy élvezni fogja majd az együtt töltött időt és kiengeszteljük majd őt azért, hogy nem tudott most velünk jönni. A fizetésnél végül nem ellenkezem, azt tanultam a szüleimtől, hogy nem illik visszautasítani az efféle gesztusokat, inkább meg kell hálálni. Az már biztos, hogy a kávét és a sütit én állom majd. A szavaira csak bólintok, aztán magamhoz is veszem a saját kis szatyromat és már indulhatunk is a kávézó felé, hogy aztán ott lecuccoljak.
- Persze, ülj csak le és vigyázz a helyünkre. Mit kérsz? - én már tudom, valami enyhébb és persze jó habos cappuchinoban gondolkodom, egy kis darált mogyoróval a tetején, tuti, hogy finom lesz, sütinek pedig... naná, hogy valami csupa csokisat, esetleg egy kis marcipánnal megspékelve, de megvárom Angie kívánságát is, hogy elmásszam utána a pulthoz és leadjam a rendelést.

Tárgy: Re: Parfümbolt Szer. 2 Szept. - 18:55

Carrie-Ann & Angela

Persze nem úgy értem, hogy a barátság során megbántják egymást, hanem, hogyha Arthur és Ő netalántán tovább jutnának és Arthur bevallaná, hogy szereti, Carrie-Ann pedig visszautasítja esélyt sem adva neki...Szerintem a bátyámat ez nagyon összetörné. Nem akarom, hogy újabb erős csalódás érje, így is bőven volt már része benne. Megtudom érteni Carrie-Ann-t is, mint, Nő a Nőt, persze, de a bátyám mindenkinél fontosabb a számomra.
-Igen, így van. - Kevés kapcsolat tart sokáig, vagyis örökkön-örökké, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet ebben reménykedni vagy tenni azért, hogy így legyen. A mi kapcsolatunk persze soha sem volt zökkenőmentes, vagy Én vagy Ő, de mindig bajba keveredtünk amiből csak sok szenvedés árán kecmeregtünk ki. Viszont ez szerintem nem, hogy szét választott volna minket hanem összébb kovácsolt. Az életemet mellette tudom csak elképzelni.
-Igen, Én sem akarom, hogy köztünk harag legyen, nehéz helyzet ez, de megoldjuk, emiatt most kár elrontani a hangulatot, messze van ez még vagy talán sohasem jön el. - Nem mondhatom azt, hogyha ez bekövetkezne akkor automatikusan minden menne így tovább, nem, azért ez nem, nekem a bátyám mellett a helyem, és bármi legyen mellette állok, persze ha Ő az, aki hibázik akkor megpróbálom erre rávezetni.De elárulni soha nem fogom, képes se lennék rá.
-Akkor inkább örök magányra ítéled magad? Nem akarsz barátokat, szerelmet vagy családot, mert elveszítenéd Őket magad mellől? Örökre egyedül maradni fájóbb, mint elveszíteni valakit, akit szerettél és tudod, hogy Ő viszont szeretett téged, mert megadtad neki amire vágyik, magadat. - Én ugyanebben a helyzetben nem akarnék örökre egyedül maradni, ha valakit szeretek emiatt nem fognám vissza magam, persze a másik személynek tudnia kell mire vállalkozik, ha velem marad, vagyis, hogy míg Én örök életet élek addig Ő megfog halni. Kemény és nehéz dolog ez, de ez nem lehet indok arra, hogy magányos életet éljen valaki. Carrie-Ann nem teheti ezt magával, egyszerűen nem szabad.
-Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki. - Kacsintok rá vigyorogva.
-Persze, fizetünk és irány a kávé és a süti, már a gondolatára is korog a gyomrom. - Nevetek fel majd a kasszához lépve mindent kifizetek én, ha tiltakozik se zavar, ezt most Én fizetem, ha kompenzálni akarja akkor meghívhat kávézni.
-Induljunk, szinte már innen érzem a kávé illatát. - Mosolygok és a vásárolt zsákmánnyal neki is iramodok, hogy helyet találjak magunknak a teraszon, még, jó, hogy a kávézó itt van nem messze.
Találok egy helyet ahová lepakolom a cuccokat.
-Kikéred te a kávékat és a sütiket? - Kérdezem mosolyogva, ha nincs kedve megteszem én, nem arról van szó.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥

Tárgy: Re: Parfümbolt Kedd 11 Aug. - 21:19

Angie & Carrie-Ann

Szándékosan eszem ágában sincs bántani Arthurt, de mi van, ha mégis sikerül e nélkül is? Azért egyáltalán nem könnyű barátkozni egy olyan lánnyal, akinek a testvére egyértelműen kedvel téged, vagy mondhatnám, hogy azt hiszem ő már valami többet is érez talán, bár ezt egyelőre próbáltam még nem igazán engedni magamnak, hogy tényleg felszínre is törjön. Nem azért, mert olyan rémes lenne, csak hát én még nem tudom, hogy mit is érzek és azt sem, hogy hogyan tudnám kezelni, ha arra kerülne sor végül. Nem vagyok szerelmi ügyekben valami hozzáértő, pedig jó is lenne, de... sajnos nem így van. Sosem volt még senkim és az életem is elég bonyolult a képességek miatt, hogy elég bátor legyek, hogy valakit be merjek engedni.
- Gondolom mert szeret és viszont szereted. - mosolyodom el, hiszen azért ez elég fontos alapja ennek az egésznek. Igazán erősen haragudni nem tudsz valakire, ha tényleg fontos neked, ha tényleg kötődsz hozzá igaz? Szóval ő sem hinném, hogy tényleg tudna és fordítva sem. Persze azért még lehet, hogy lesznek majd veszekedések köztük, de kétlem, hogy igazán komolyak. Az én szüleim is veszekedtek már, pedig nagyon szép kapcsolatuk van, nem véletlenül nevelnek több gyereket is és engem is örökbe fogadtak, remek emberek. Ettől még nekik is van nehezebb időszakok, amikor idegesebbek és könnyebben elpattan a cérna akár apróságok miatt is.
- Csak tudod... kedvellek és azt sem akarom, hogy utána már szóba se állj velem. - mert hát erre is meg van az esély. Barátkozik most velem azért, mert hogy itt vagyok Arthurnak és meg akar ismerni és valahol az az ideális, ha ismerjük is egymást és jóban vagyunk, Arthurnak is az a jó. Közben viszont, ha nálunk ez nem működne akkor gondolom nem lenne már oka barátkozni velem, főleg akkor, ha esetleg még zátonyra is futna az egész és valaki rosszul jönne ki belőle. Kétlem, hogy ne adj isten két part közé akarna szorulni, egyértelműen a testvérét választaná.
- Tudom, de... nem élhetek úgy soha sem, mint mások. Ez sajnos... lehetetlen és idővel úgyis ez lesz, akkor... - csak sóhajtva rázom meg a fejemet. Ez ebben a nehéz. Meg fog halni, mert megöregszik és vége, én viszont nem és akkor mi van? Persze a fiatal kori kapcsolatok nem tartanak örökké igaz? Nem kellene már most attól rettegnem, hogy mi van, ha vége lesz, de én mégis pont ezt teszem. Ha mégis csak sokáig tart, akkor végül mindenképpen rossz lesz a vége, mert hát elveszítem, ha meg is szeretem, nem tarthat örökké, számomra igen, de neki semmiképpen sem, erre még nem találtak ki megoldást és ettől még félek tőle nagyon.
- Tökéletes, nekem is tetszik és reméljük, hogy neki is fog. - halvány mosoly, amivel próbálok visszatérni az eddigi jó kedvbe. Sikerült olyan irányba elkanyarodnunk, ami nem igazán segít abban, hogy a nap jól alakuljon, pedig szórakozni jöttünk, és nekem nem arról kéne beszélnem, hogy évtizedekkel később ki hogyan fog majd meghalni. A világ így is zilált, rossz kimondani, de azt se tudjuk ki éri ezt meg, hogy nem lesz e durva minden, ha egyszer Angiet egyszer már el is rabolták és ott volt az a szigetes eset is. - Fizetünk, aztán a kávé és a süti? - azt hiszem ez a sorrend és igenis le akarom rázni magamról a rossz dolgokat. Nem a jövővel akarok foglalkozni, hanem a jelennel, maximum a múlttal. Beszélgetni, megismerni Angiet és jól érezni magamat. Aztán,hogy mi lesz holnap, egy hét múlva, vagy később azt majd meglátjuk, nem kell sehová sem rohanni igaz?

Tárgy: Re: Parfümbolt Szomb. 8 Aug. - 23:19

Carrie-Ann & Angela

Én hiszem, hogy akár barátnők is lehetünk Carrie-Ann-nel, ám ez még nagyon is alakulóban van. Minden attól függ, hogy megbántja-e a testvérem vagy sem. Ha nem, nos nem látom akadályát, hogy barátnők legyünk, akár legjobb barátnők is. Nem vagyok az a haragtartó típus, igazából nem is haragudtam rá, egyszerűen csak féltem, hagytam, hogy a félelem kerítsen hatalmába. Az a szörnyűség ami a szigeten történt mindannyiunkkal annyira a hatalmába kerített, hogy képtelen voltam szabadulni tőle. Most, hogy Carrie-Ann-nel beszéltünk kicsit mintha jobb lenne, mintha kezdeném elengedni a múltat és a vele járó fájdalmat, végül is már egy éve történt. Az pedig nem most volt. Jó volna, ha végül csak úgy gondolnék vissza rá, mint valami kalandra ami nem volt valami őrületes buli, de túléltem és ez a lényeg, ez most még nem megy, de idővel talán fog.
-Blaise nem haragtartó típus, inkább az a nyugodt megfontolt ember, na persze akadnak emberek akiknek a név listája szerepel nála, de rám még igazán sohasem volt mérges, de még csak haragudni se igazán haragudott rám. - Persze akadt már nálunk is vita vagy apróbb veszekedés, de mindig sikerült közös nevezőre jutnunk. Valahogy mindig megtudunk beszélni mindent, ami szerintem nagyon jó. Ha akadnak is titkaink egymás előtt, semmi olyan amire rámehetne a kapcsolatunk.
-Ki tudja, még bármi lehet, de ha nem jönne össze se leszek csalódott. - Tudom, hogy a kapcsolatok nagy része zátonyra fut, hogy semmi sem tündérmese vagy tart örökké, de hinni lehet abban, hogy a mi kapcsolatunk örökkön örökké tartani fog és még azután is. Tudom egy kissé szentimentális vagyok, de nem baj.
Tudom, hogy semmi jogom beleavatkozni a "kapcsolatukba", nem is akarok én ezzel rosszat a lánynak, csak a testvérem féltem, felnőtt ember, idősebb, mint én, de olyan gyermeki lelke van. Én csak a legjobbat akarom neki ha már elvettem tőle a gyermekkorát önön butaságom miatt.
-Tudom mi a képességed..de ez ne akadályozzon meg téged abban, hogy boldog légy, a boldogság mindenkinek kijár, még ha apró viharfelhők is keretezik be azt a parányi boldogságot, feladni nem szabad, abból kell kihozni mindent amink van, nem szabad elzárkózni minden lehetőség elől. - Én és a nagy szavak, még a Birtok előtt én se igazán így éltem, mindenben rosszat láttam, féltem, bosszankodtam, tomboltam, a képességemmel sok rossz dolgot tettem, de mára már nagyon megbántam. Azt hittem mert más vagyok már semmire sincs esélyem, hogy ezzel nem vagyok normális..de az vagyok, olyan vagyok mit a többi ember, nagyon is olyan.
Carrie-Ann-nek is mindenre meg van az esélye még azzal a bökkenővel is, hogy az élete hosszabb ideig fog tartani, mint bárki másnak.
Mosolyogva zárom tenyerembe az aprócska üvegcsét, ezzel az ajándék dolog Blaise-nek meg is van.
-Hát sajnos nem, tudod, hogy elvesztettük egymást...igyekszem újra megismerni a bátyám, de még hosszú út áll előttünk, nagyon hosszú. Majd találomra egy jó férfias illatot kiválasztunk. - Kacsintok rá.
-Olyan kellene amitől magabiztosabbnak érezhetné magát egy picikét, annyira gyámolatlan olykor. - Sajnos nehéz neki a társaságba olvadnia, ami érthető, de nagyon rossz dolog is. Talán sikerül majd egyszer beilleszkednie és az élete a normális mederben folyhat tovább.
-Mit szólsz ehhez? Ez jó illatú, régebben volt ilyenje Blaise-nek. - Mutatok felé egy kék kis üvegcsét.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥

Tárgy: Re: Parfümbolt Csüt. 30 Júl. - 14:04

Angie & Carrie-Ann

Ahhoz képest, hogy az elején simán el akartam rohanni, most egészen jól állunk, beszélgetni tudunk, együtt vásárolni, mint barátnők, bár abban persze biztos vagyok, hogy ha valami komoly probléma lenne Arthurral, mármint köztem és közte, akkor ez hamar elmúlna. Angienek a testvére a legfontosabb és ez így is van jól, nekem pedig eszem ágában sincs bántani Arthurt, fel sem merült bennem ilyesmi, egyszerűen csak... majd meglátjuk. Én már annak is örülök, hogy végre nem vagyok egyedül, hogy van aki hajlandó szólni hozzám és nem néz rajtam mindenki keresztül úgy, mint ahogyan azt eddig tették, nem is kívánhatnék most ennél többet. A többit pedig majd természetesen meglátjuk, azért így is reménykedem, hogy akár még jobbra is fordulhat a helyzet, de ne akarjak túl sokat egyszerre nem igaz?
- Az ilyesmi be tud válni ezek szerint, főleg annál, aki oda van érted, gondolom úgyse tudott volna haragudni. - legalábbis ahogyan leírta, hogy milyen idilli a kapcsolatuk, milyen tökéletes és hogy szeretik egymást nem hiszem, hogy komolyabb baj lehetne közöttük. Jó persze biztosan van olyasmi, ami azért még nekik is fejtörést okozna, de remélhetőleg nem a közeljövőben következik be majd ilyesmi. Ha már ilyen jól megvannak, akkor ez maradjon is meg.
- Nem tudhatod, csak talán ha nem számítasz rá, akkor majd sokkal nagyobb lesz a meglepetés. - látszik, hogy tényleg nagyon szereti és ez irigylésre méltó. Nem azt mondom, hogy irigykedem, szimplán csak jó dolog, meg aztán még elég fiatalok is ahhoz, hogy máris házasság legyen a vége. Nem akarok én vészmadár lenni, végülis tényleg bármi történhet, aztán ki tudja, hogy a jövő mit hoz, az útjuk nem biztos, hogy örökké egy irányba tart, bár persze vannak ritka kivételek is, amikor egy fiatalkori szerelem tényleg sokáig tart. A kérdése viszont már kicsit megzavar, hiszen még csak Arthur testvére, nekem pedig olyan választ kell adnom, ami tényleg jó, amivel nem okozok neki fájdalmat, de ez azért jelenleg elég nehézkes, mert még én magam sem tudom, hogy mi is pontosan ez. Kedvelem én Arthurt, de hogy szerelmes lennék... nem tudom, még sosem voltak és nem tudom, hogy ezt pontosan mikortól jelenthetjük ki.
- Tudom és én nem is akarok neki rosszat, csak még bizonytalan vagyok. No meg tudod... - halkan sóhajtok csak egyet, hiszen azért van más gond is, nem csak az, hogy most akkor én mit érzek, vagy mit nem. - Tudod, hogy mi a képességem Angie? - sebezhetetlen vagyok, azaz nem is csak az, regeneráló, gyógyulok és az alapján, amit mondtak nekem erről, nem elég hogy nem érzem a fájdalmat, bátran kést állíthatsz a hátamba, elmászkálok vele egész nap... egy idő után nem fogok tovább öregedni. És akkor mi lesz? Ezt hogyan oldhatnám meg? Szerelmesnek lenni... nem lenne az veszélyes, ha olyan valaki, mint én? A hirtelen reakció, ami kicsit kiszakít a gondolataim közül. Észre sem vettem, hogy a kezemben maradt egy parfüm. Végül csak visszakerül a mosoly az arcomra az ő örömét látva és átadom neki a kis üvegcsét. Legalább ez meg van, úgyhogy azt hiszem sikerült elérni, amit akartunk.
- Oké ez jó ötlet, de azért inkább ketten, te jobban ismered az ízlését. - nem csak az a fontos, hogy nem tetsszen, az is, hogy neki is, szóval mégis csak össze kell dugni a buksinkat, hogy megtaláljuk a tökéletes illatot és ha már itt vagyunk még lehet hogy magamnak is akasztok le valami egyszerűbbet, amúgy se volt még sosem olyan igazi parfümöm.

Tárgy: Re: Parfümbolt Szomb. 25 Júl. - 5:18

Carrie-Ann & Angela

Arthur kedvéért mentem bele ebbe az ismerkedős helyzetbe. Nem akarom, hogy úgy érezze nem állok mellette, hogy nem akarom segíteni abban, hogy végre szocializálódjon, hogy szerelmes legyen vagy barátokat találjon. Végül is, talán két-három perccel Ő az idősebb, de a mostani helyzet alapján mintha én volnék az idősebb akinek vigyáznia kell rá és a helyes úton tartani, hogy ne essen baja és minél több szebb dolgot találjon az életében.
Bár most már, hogy kicsit többet tudok Carrie-Ann-ről élvezem a társaságát, azt hiszem egész jól kijövünk egymással és talán még barátnők is leszünk idővel, olyanok, akik elmondanak a másiknak mindent, megbeszélnek minden rosszat és jót, nos ebben már régen volt részem, örülnék neki és szerintem Ő is.
-Naná, a vásárlás és a süti egyben nagyot tud tarolni. - Vigyorgok. Bár a testvéremet kicsit sajnálom, jönni szeretett volna Ő is, megtudom érteni, viszonylag mi vagyunk az egyetlenek akikkel beszélget vagy akikkel jól érzi magát, mi pedig ott hagytuk a birtokon egyedül. Kicsit szívtelennek is érzem magam, bevallom. De másképpen nem lett volna alkalom arra, hogy megismerjem Carrie-Ann-t. Ha hármasban vagyunk mégsem tehetek fel neki kérdéseket vagy beszélgethetünk Arthur-ról mikor épp jelen van. Ezt a kis kiruccanást muszáj volt nélküle megejtenünk. Sok szempontból jobb így, de persze nem akarom elhanyagolni a bátyám és majd ahogy Carrie-Ann is mondta valamikor kiruccanhatunk vidámparkba vagy valamilyen más szórakoztató helyre hármasban.
-Talán pár percig zsörtölődött, de utána már jobb hangulatban volt, szerintem a rávetített boci szemeim nyerték meg. - Kacagok. Blaise nagyon szeret engem. Számtalanszor bizonyította már, hogy én vagyok számára a legfontosabb, az a parfüm pótolható, ezt Ő is megmondta, épp ezért szeretném is pótolni a számára. Na meg, ezt az illatot én is szeretem rajta, olyan férfias.
-Igen, tényleg nagyon jó. Bár Blaise előtt nekem sem volt szerencsém, vele azonban úgy érzem, hogy bármeddig is élünk együtt leszünk. Vicces, meg korai is talán, de örülnék, ha megkérné a kezem. Mondjuk Ő biztos nem úgy gondolkodik, mint én. - Mosolygom. Végül is együtt vagyunk, ez a lényeg nem? Ha végzek itt a suliban, ami hamarosan már itt van, akkor én is szeretnék Xmenként tovább itt maradni Blaise-zel, persze erről vele még nem beszéltem, kissé túlságosan félt, ahogy a bátyám is. De majd ha aktuális lesz úgy is beavatom ebbe a fiúkat, elég lesz akkor veszekedni.
Talán nem kellene ennyire gonosz módon neki szegeznem a kérdést, de nagyon is foglalkoztat, hogy mit érez a bátyám iránt. Ha semmit, akkor örülnék ha nem szédítené, ha pedig komolyan érdeklődik iránta akkor próbálja közelebb engedni magához a testvérem, Arthur nagyon zárkózott, félénk, Ő biztosan nem fog lépni bármit is érez iránta, márpedig látom rajta, hogy egyszerű barátságnál több van benne Carrie-Ann iránt.
Csak hallgatom a magyarázkodását és elmosolyodom. Ő lehet még nem tudja, hogy szerelmes, de hamarosan az lesz, ha még nem. Az az érzés ami most benne kering bennem is megvolt egykor, szóval nem félek attól, hogy játszadozna a testvéremnek, szavai őszintén csengtek. Megértheti, hogy én csak a testvérem miatt aggódom, nem akarok én neki kellemetlenséget, csupán aggódom.
-Nyugodj meg, nem kiakarlak vallatni, csak kíváncsi voltam, a bátyám az egyetlen családtagom, aki sokat számít nekem, csak aggódom érte. - Elmosolyodom. Nem akarok én itt vallató nyomozót játszani, megtudtam amit akartam.
-A kezedben van a megfelelő parfüm. - Sikkantok fel örömömben. A nagy beszélgetés közepette most tűnik csak fel Carrie-Ann kezében levő pici, fekete üvegcse.
-Na, nézünk valami parfümöt Arthur-nak? Válaszd ki amelyiknek az illata tetszik, megvesszük és te majd átadod neki, örülni fog, hogy tőled kapja. - Tudom, hogy örülni fog, Arthur nem tudja leplezni, hogy oda van Carrie-Ann-ért, én látom rajta.
-Ha végeztünk jöhet az a kávé. - Dörzsölöm össze a tenyereimet nevetve.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥

Tárgy: Re: Parfümbolt Csüt. 9 Júl. - 17:31

Angie & Carrie-Ann

Oh hát én eddig az voltam, otthon sok barátom volt, sokan szerettek, de ez a helyzet itt sajnos teljesen megváltozott, főleg azok után, amit tettem, még ha azért is volt, mert nem volt más választásom, de ezt a legtöbben nem értik meg olyan könnyedén sajnos. Azért még igyekszem, még mindig próbálkozom, hátha változik majd valami végre jó irányba, hátha nekem is könnyebb lesz és majd mások is jobban elfogadnak. Ha nem is hamar, de majd... már az is nagy előrelépés, hogy legalább már nem vagyok egyedül és ha Angie-nek ment, akkor másnak is sikerülhet. Jó persze más ez annyiban, hogy ő a testvére miatt kezdett bele, és csak remélhetem, hogy már nem csak miatta teszi, hanem esetleg tényleg szimpatikusnak is talál, hogy tényleg kedvel legalább valamennyire, vagy idővel majd megkedvel. Az azért jó érzés lenne, ha lennének végre barátaim. Nem vagyok az a típus, aki szeret egyedül lenni. Sok testvérem van, ahhoz szoktam hozzá, hogy sokan vesznek körül.
- Oké, szuper lesz! Vásárlás, süti, fagyi, kávé, fenomenális nap lesz! - és ebben tényleg biztos vagyok. Nagyon fogom élvezni az egészet és remélhetőleg mindketten. Persze azért nem feledkezünk meg most sem Arthurról. Ő is biztosan szívesen eljött volna, de kell egy csajos nap is, meg amúgy is nekünk sem árt összeszokni kicsit, akkor csak még jobb lesz a helyzetünk vele is nem igaz? Szóval igenis ezt most meg kellett lépni, aztán mondjuk majd a következő kiruccanást már hármasban tesszük meg, pl. a vidámparkba, azt biztosan élvezné és szerintem mi is. Mindig csak valahol attól félek kicsit, hogy senki se érezze magát kilógónak, ha lányos dolgokról van szó, akkor Arthur, ha testvériről akkor én, ha pedig... hát nem is tudom talán valami szerelmiről, akkor Angie? De reméljük, hogy nem lesz ilyen.
- Akkor máris meg van az engesztelés módja, reméljük úgy már tényleg nem fog haragudni. - mosolyodom el miközben a parfüm bolt felé vesszük az irányt. Azért abban én is biztos vagyok, hogy Blaise nem haragudott meg rá igazán. Ahogy mesélt róla nem olyan fiúnak... férfinek tűnik, aki ilyen lenne, főleg ha a másik nem szándékosan tesz valamit, akkor nem is illik azt túlságosan zokon venni, én legalábbis biztosan nem tenném, főleg ha valami még pótolható is és egy parfüm pont ide tartozik.
- Akkor szerzünk egy olyat! - eltökélt vagyok és reméljük, hogy egy ilyen kis városban is elég nagy a kínálat ahhoz, hogy megtaláljuk a tökéleteset. - Nagyon jól hangzik, szerencsés vagy és... tényleg jó lehet. Tudod nekem... még nem volt senkim sem úgy, szóval... tényleg jó lehet. - kissé azért elbizonytalanodom. Nem szoktam pasikról beszélgetni, főleg nem mert általában barátkozom velük és nem veszem észre még csak a közeledés jeleit sem. Tudom-tudom, én vagyok a vaksi, de hát nem tehetek róla, én se érthetek mindenhez. Viszont pont e miatt fagy kissé belém a szusz, amikor elhangzik a kérdése. Na igen azt hiszem erre számítani lehetett, de attól még hirtelen nem is tudom, hogy mit kellene mondanom rá. Csak őszintén igaz?
- Én... én nagyon kedvelem Arthurt. - bököm ki első körben, miközben a kezembe kerül egy üvegcse... na persze azzal most nem igen foglalkozom, hogy mi van benne, meg se szagolom, inkább csak melléktevékenységnek jó, hogy valamivel lefoglaljam a kezemet és ennyi. - Rendes srác és tényleg jó vele lenni és miközben mindenki utált ő mégis csak rendes volt velem, szóval... Nem tudom, hogy pontosan milyen is a szerelem, de jól érzem magam mellette, szóval... - végül visszateszem az üveget és bizonytalanul sóhajtok egy hatalmasat. - Tudom,h ogy milyen választ vársz tőlem és nem fogom őt megbántani, nem ígértem neki semmit, amit ne tartanék meg. Majd... azt hiszem meglátjuk. Én még e téren elég tapasztalatlan vagyok és nem is tudom, hogy mit kéne éreznem. - bököm ki végül, bár az utolsó szavakat inkább egy szuszra darálom le. Hát nem egyszerű annyi szent. Ezzel megbirkózni, amikor én magam sem tudom, hogy mit akarok belőle kihozni... úgy nehéz a magyarázás.

//100. hsz :bigeyes:

//

Tárgy: Re: Parfümbolt Szomb. 4 Júl. - 15:30

Carrie-Ann & Angela

Azt hiszem megtudom érteni mit érez Carrie-Ann. Én sem vagyok valami nagy társaság kedvence, lényegében talán azért, mert elég csendes vagyok, nem igazán keresem más emberek társaságát és inkább Blaise-zel töltöm az időm ami megint csak egy jel másoknak, hogy inkább nézzenek másfele. Ha pedig nem Blaise-zel vagyok hát akkor a bátyámmal, így ez a kettő minden időmet kitölti, na nem mintha panaszkodnék, csak mondom, hogy értem milyen, ha éppen nem nagyon beszélnek az emberrel. Igaz, hogy én önszántamból nem keresgélek barátokat Ő pedig nem talál a szigetes árulás miatt, de valahogy a kettő mégis egyre megy.
-Uhh, na igen, a fagyi se esne rosszul, tudod mit, ma kirúgunk a hámból és még sütizünk is egyet ha időben belefér. - Kacsintok rá vidáman. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz csak így megtervezni a napot majd belevetni magunkat a szórakozásba. Szeretek a bátyámmal lenni, beszélgetünk, nevetgélünk, de itt szinte ki is merül, nem nagyon jár el sehová sem. Blaise-zel pedig annyi időt töltök amennyit lehetséges, mert sokat dolgozik, és hát lássuk be, az az idő, amit sikerül együtt töltenünk sem kirándulásokból áll.
Ilyen csajos napot nem igazán tartottam azóta, hogy az egyetlen legjobb barátnőmet elveszítettem a saját hülyeségem miatt. Carrie-Ann-nel talán sikerül annyira összebarátkoznunk, hogy mindkettőnk számára jó legyen és néha kissé kikerüljünk a mókuskerékből és elmenjünk kirándulgatni, vásárolgatni.
-Igen, a tortát imádja és szerintem örülni fog neki, ha felhozzuk, hogy vidámparkba mennénk. - Jó volna megmutatni Arthur-nak, hogy az életnek van szép és élvezhető oldala is még ha eddig sajnos nem ismerhette. Carrie-Ann is kész segíteni neki ahogy én is, ami magától értetendő. Szeretném, ha szép lassan sikerülne egyenesbe hozni az életét. Megérdemli, hogy boldog legyen.
-Nem haragszik, csak hát a kedvenc parfümje volt, eltörtem, de utána már nevettünk is, viszont tudom, hogy szerette ezért venni akarok neki egy másikat. Hogy milyen vele? Erre nem is tudom, hogy válaszoljak. Nagyon szeretem Őt, sose veszekszünk és mellette tényleg úgy érzem biztonságban vagyok és, hogy bármi gond vagy baj van, azt megtudjuk együtt oldani. Ő maga egy nagyon kedves, vicces és néha kissé szégyenlős srác, bár szerencsére előttem már nem félénk. Szerintem tökéletes pár vagyunk, bár merész ezt így kijelenteni, de én így érzem. - Mosolyodom el. Hát ez van, a mi egymásra találásunk is érdekesen indult, de a legjobb dolog lett belőle.
A parfümboltba belépve odaköszönök az eladónőnek majd a férfi parfümök között kezdek nézelődni.
-Kérdezni akartam, hogy te mit érzel a bátyám iránt? - Bukik ki belőlem egy parfümöt nézegetve. Ma így is úgy is megakartam kérdezni, tudni akarom, hogy nem fogja megbántani a testvérem. Jó, persze nem akarok beavatkozni a kettejük dolgába és persze Carrie-Ann dolga ha nem szeretne közelebb kerülni a testvéremhez, de nem akarom, hogy hülyítse Arthur-t. Ő nem ezt érdemli.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Friends & Chocolate Cake

Tárgy: Re: Parfümbolt Szer. 1 Júl. - 20:30

Angie & Carrie-Ann

Próbálom én elfelejteni a múltat, de azért nem könnyű, ha bármikor végigmész a folyosón, akkor azt látod egyesek tekintetében, hogy mennyire elszúrtad, hogy mennyire utálnak egyesek. Ezt láttam Angie-n is eddig, de most már egész más a helyzet. Hát igen, ha valaki megismer azért ez szerencsére változik, csak hát nem volt egyszerű elérni ezt a bizonyos változást, kellett hozzá Arthur. Attól tartok, hogy Angie se próbált volna meg máshogyan viszonyulni hozzám akkor, ha nincs közrejátszónak a testvére és nem miatta akar megpróbálni elfogadni engem. Nem mondom, hogy ez elviselhetetlenül rossz érzés, de azért természetesen nem is a legjobb, de a lényeg, ami megtörtént és nem feltétlenül a miért. Tényleg örülök neki, hogy itt vagyok most vele, régen voltam már igazán kötetlen programon valakivel és tényleg nagyon hiányzott már a dolog. A nevetésének pedig külön örülök, azt hiszem tényleg rendben leszünk így, ezt nem lehet csak úgy megjátszani.
- Azt hiszem úgyis épp elég melegünk lesz majd a végére, hogy belénk férjen egy jó hideg valami, akár fagyival megspékelve. - úgy csak még jobb lenne. Oh én régen is nagyon szerettem eljárni mindenféle helyekre, hogy efféléket iszogassak, ez azóta sem változott, csak az, hogy nem volt kivel az utóbbi időben, de szerencsére most már van. Talán rosszul, de kicsit úgy érzem, hogy Angie-nek is szüksége van valakire, akivel jó érezheti magát, nem csak én vagyok így ezzel. Mármint itt van neki a testvére, meg Blaise, de ez azért egészen más, mint amikor egy lánnyal vagy együtt, mert mi mégis csak jobban hasonlítunk egymásra és jobban megértjük a másik problémáit nem igaz?
- Ez jó ötlet, viszünk neki a végén tortát és ha bedobjuk neki a vidámpark ötletét, akkor főleg örülni fog, reméljük. - főleg hogy igen régen nem sok lehetősége volt sajnos szórakozni, de most itt vagyunk neki mi és mi tudunk segíteni neki, hogy egy kicsit élje azt az életet, amit régen nem volt lehetősége a rossz sors miatt, de most majd változik. Itt vagyunk neki mi ketten és feldobjuk kicsit az életét, vagy legalábbis normálissá varázsoljuk, amire eddig nem volt lehetősége, hogy ilyet éljen.
- Oh hát persze, az nem jó ha morcos, bár azért biztos megenyhült, ha fontos vagy neki. Egyébként... milyen srác, milyen vele? - azt nem merem kimondani, hogy nem ijesztő-e neki, hogy Blaise idősebb, meg gondolom tapasztaltabb, meg x-men is. Nekem nem sok tapasztalatom van semmilyen szinten sem, pasikkal sem, szóval őszintén szóval tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy vajon esetében milyen lehet ez az egész kapcsolat dolog. Régebben a nővérem azért mesélt időnként a fiújairól, de én inkább mindig cska barátkoztam, saját tapasztalatom sajnos egyáltalán nincs. Nem azt mondom, hogy most majd akkor egyértelműen lesz, ha itt van Arthur, egyszerűen csak... hát a jó ég tudja, azt hiszen csak szimplán kíváncsi vagyok, meg amúgy is beszélgessünk, úgy tudjuk megismerni egymást és ez is hozzá tartozik.

Tárgy: Re: Parfümbolt Szomb. 27 Jún. - 20:09

Carrie-Ann & Angela

A múltat felhánytorgatni felesleges, lehetséges, hogy igen bizalmatlan vagyok, de igyekszem ezen változtatni. Nem jó érzés félelemben élni csak mert nem merek nyitni. Ami megtörtént azon nem lehet változtatni. De élek és ez a fontos, nem haragudhatok rá mikor látom, hogy mennyire próbálkozik helyre tenni a hibáit. És persze most már így tisztán gondolkodva átlátom az Ő akkori helyzetét is. Én sem cselekedtem volna máshogy, ha a bátyámról vagy Blaise-ről lett volna szó. Könnyű ítélkezni, ha még nem kerültél ugyanabba a helyzetbe. Én is beleestem a csapdába és előre ítélkeztem, úgy, hogy lényegében semmit sem tudtam az egészről, nagy hiba volt. Most már tudom, hogy ezzel magamon sem sokat segítettem, inkább még mélyebbre süllyedtem a félelmeim vermében. De majd most megpróbáljuk rendezni a fura, kesze-kusza ismeretségünket, és hiszem, hogy sikerülni fog. Megismerjük a másikat és ha ebből nem is lesz életre szóló barátság, hát akkor is lesz valami pozitív kapcsolat. Arthur érdekében pedig mind a ketten képesek vagyunk elrendezni a múltat, ez már egy plusz pont Carrie-Ann javára.
Felnevettem Carrie-Ann izgatottságán. Ha már nevetek az csak jót jelent, legalábbis Blaise szerint, aki már látott igen búskomornak is.
-Hmm, habos jegeskávé, na most már én is vágyok rá. Befogjuk iktatni a mai nap az tuti. - Mosolyogtam rá. A puszi kicsit meglepett, de örültem neki, hogy ennyire közvetlen, magamhoz öleltem egy pillanatra. Nem lesz itt semmi gond, most úgy érzem bármi nehézség is jönne a beszélgetésünk kapcsán azt is képesek leszünk áthidalni.
-Szerintem egy kis csokitortának tudna örülni, majd beugrunk egy cukrászdába és veszünk neki. - Remek ötlet, biztos, hogy kitudjuk engesztelni egy kis süteménnyel. Édes szájú akárcsak én, a karácsonyi sütiket is majd mind felfalta.
-Vidámpark? Remek ötlet, az jó móka lesz és nem hiszem, hogy Arthur olyan sokat mulatott volna régebben.. - Kicsit elszorul a torkom szomorúságomban. Annyira nem fair, hogy ez történt vele, velem kellett volna megtörténnie.
Most talán lesz esélyem valahogy kárpótolni Őt, amúgy is megígértem neki, hogy majd kiruccanunk egy útra kettesben, hát csak annyit változott a terv, hogy hármasban fogunk, de nem hiszem, hogy ez ellen lenne bármilyen ellenvetése. Ha jól látom rajta akkor szereti Carrie-Annt. Én leszek majd Cupido.
-Itt egy parfümbolt a közelben, van kedved bejönni velem, szeretnék Blaise-nek nézni valamit, a múltkor véletlenül eltörtem a kedvenc parfümjét, azóta picit morcos, hátha ettől megenyhülne a morgós maci. - Kacagom el magam.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Friends & Chocolate Cake

Tárgy: Re: Parfümbolt Szer. 17 Jún. - 12:03

Angie & Carrie-Ann

Örülök neki, hogy eddig is eljutottunk. Az elején nagyon erősen tartottam tőle, hogy esélyünk sem lesz rá, hogy jól alakuljanak a dolgok, de lám mégis úgy fest, hogy igen... tényleg akár barátok is lehetünk. Angie kedves lány, már az elején is így gondoltam és teljes mértékben megértem azt is, hogy tartott tőlem, hiszen egyáltalán nem viselkedtem vele szépen és senkivel sem. Az a más dolog, hogy nem volt választásom, de az ember nem foghatja mindig másra azt, ha nem talál megoldásokat. Nem mutogathatsz folyton másokra, van ami igenis a te hibás és kész. Kérhettem volna segítséget, ha nem félek annyira, hogy a családomnak baja esik, de nem mertem. Nem voltam még ilyen helyzetben, nem láttam a megoldást, a kiutat, nem tudtam, hogy mitől lesz jobb, hogy hogyan oldhatom meg a helyzetet, pedig tényleg igyekeztem rájönni. A végén végül csak sikerült jól dönteni, legalább ez is valami, arra pedig próbálok nem gondolni, hogy kik sérültek meg miattam, hogy kik haltak meg miattam, vagy kik haltak meg majdnem... mert akkor biztos, hogy még újabb hetekig nem mozdulnék ki a szobámból és az senkinek se tenne jót, hiszen most itt van Arthur is. Úgy érzem, hogy neki is segítenem kell, mert szegénynek rettenetes élete volt és most már lehetne neki sokkal jobb, csak egy kicsit talán... el kéne fogadnia, hogy vannak, akik mellette állnak, itt vagyunk ketten és így... tényleg minden sokkal jobb lesz.
Most viszont a vidámságé a terep, irány a város, miután összefutottam a bátyámmal North Salemben. Átutazóban volt, ezért nem együtt jöttem Angievel a birtokról, de a megbeszélt időben pontosan érkezem is, hogy tényleg együtt tölthessük a délutánt. Szerintem jó lesz, talán idővel mások is elfogadnak az iskolában, legalábbis tényleg nagyon remélem, hogy így lesz.
- Szia! Nekem tökéletes! Még egy kis plusz zsebpénzt is kaptam, úgyhogy simán belefér. És... iszonyatosan vágyom egy habos jegeskávéra. - teszem még hozzá széles mosollyal és azért azt nem tudom megállni, hogy ne lépjek közelebb és két puszival köszönjek neki még a szia környékén. Tudom, hogy még nem vagyok olyan fene nagy barátnők, de... leszünk remélem, még jobbak is, mint most. A közös pont meg van, Arthur személyében és tényleg nagyon remélem, hogy más már nem jön majd közbe, lehetőség szerint semmi más. Szeretném ezt a nyarat igazán kiélvezni, mert az előző... finoman szólva se sikerült jól.
- Tudom, de majd kárpótoljuk. Mit szólnál, ha vinnénk neki is valamit? És akár... egyik nap elmehetnénk hárman is valahová, mondjuk a vidámparkba? Azt hallottam, hogy Peekskillben van egy fantasztikus darab és már pár hete nyitva áll a beköszöntött nyár miatt. - persze, ha van kedve, no meg Arthurnak is. Ezzel talán kiengeszteljük, hogy nem jöhetett el a csajos napra. Egy vidámparki kiruccanás szerintem jót tenne mindegyikünknek, biztosan jól éreznénk magunkat. Elég régen voltam már ilyen helyen, Arthur talán még sosem. Azért remélem, hogy ha elmegyünk, akkor nem fogja majd negatívan értelmezni a dolgot, de majd felvidítjuk. Tudom, hogy nehéz, de ha ketten igyekszünk, akkor csak sikerül nem igaz?

Tárgy: Re: Parfümbolt Kedd 16 Jún. - 6:08

Carrie-Ann & Angela

Nos a múltkor megbeszéltük Carrie-Ann-nel, hogy akkor hamarosan elmegyünk vásárolgatni, beszélgetni, esetleg meginni egy kávét vagy valami. Nincs más módja annak, hogy megismerjem közelebbről. Még se kérdezhetem meg Arthurt, hogy mit tud a lányról, milyen lenne már az? Mikor együtt kakaóztunk az étteremben akkor egész szimpatikus volt Carrie-Ann, a beszélgetés vége felé már egész megkedveltem. Persze a múlt azért köztünk lebeg még és fog is egy ideig, de mindenen túl kell lépni. Végül is mind a ketten ártatlanok vagyunk. Én nem tehettem arról, hogy a szigetre sodródtam, neki pedig a családját kellett védelmeznie. Valahol mind a ketten az áldozatai vagyunk a múlt azon darabkájának. Én kész vagyok megbocsájtani neki, és nem csak a testvérem miatt, bár leginkább Ő az oka ennek, hogy ennyire próbálkozom. Jó látni, hogy végre boldog. Olyan érzés mintha lassan minden visszarendeződne a helyére és eltűnne minden árny és rossz. Már nem akarok mást csak örömöt és boldogságot a testvéremnek. És ha a boldogság számára Carrie-Ann, hát áldásom rá. Arthur is elfogadta Blaise-t pedig tudom, hogy van benne tüske. Hát most rajtam a sor, hogy mindent megtegyek érte. Az órámra pillantok és pont delet üt, ekkora beszéltük meg a találkát carrie-Ann-nel, és no lám, pontosan is érkezik. Mosolyogva indulok meg felé.
-Szia! Pont időben! Mit szólnál, ha először elmennénk vásárolgatni aztán valahová beülnénk kávézni? - Vázolom fel a mai csajos program ötletem. De persze, ha valami más ötlete támad akkor nekem bármi jó. Csupán próbálok ötletelni hogyan is tudnánk leginkább beszélgetni. Mert itt most ez a lényeg, hogy megismerjük kicsit jobban egymást.
-Arthur nagyon morcos volt, hogy nem visszük magunkkal, néha úgy érzem én vagyok az idősebb. - Kacagom el magam. Arthur a számomra mindig is első helyet töltött be. És, hogy most újra velem van igyekszünk bepótolni minden elmulasztott évet. Épp ezért nem örült neki, hogy a "csajos napra" nem jöhetett Ő is. De ha jött volna már nem lett volna teljes értékű csajos nap. És beszélgetni se tudtunk volna miatta.

♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ "csajos nap!"

Tárgy: Re: Parfümbolt Kedd 11 Nov. - 21:18

The Store (I.)

- Olyan, aki kevésbé figyel rám. Túlságosan irányítottam, megmondtam neki, hogyan élje az életét. Látod, azóta találta meg a boldogságot, hogy én nem vagyok. – Ez bárki már szájából akár megbánásnak is tűnhetne, ám Alice közben olyan mosolyt vág hozzá, hogy mindennek tűnik, csak mártírnak nem. Sőt, mintha a mondandója egy jól begyakorolt mézesmadzag lenne, amivel fel akarja magára hívni a figyelmet, mintha szándékosan nem törődne azzal, hogy Dominique-t elmarja magától. De vajon miért? Miért nem számít neki, hogy minél jobb színben tűnjön fel az unokaöccse választottja előtt? – Oh, pedig én imádom a gyerekeket. A parfümboltba nem csak felnőttek járnak. Rengeteg régi játékot tartok, az egész helynek megvan a hangulata, ugye te is érzed kedveském? – Továbbra sem foglalkozik a szinte percről percre ellenségesebbé váló lánnyal. Mintha csak magának mondaná mindezt, hogy szóval tartsa a szőkeséget, s közben olyan leplezetlen pillantásokat vet, mintha minden porcikáját meg akarná jegyezni magának. Mintha belül szorgalmasan jegyzetelne. Akkor derül fel csak igazán a tekintete, amikor a lány végre kérdésekre ragadtatja el magát.
- A parfüm bizonsági szolgálata mondta. Akit természetesen rád fogok küldeni, ha nem hozod vissza a könyvemet jövő hét végéig. De ugyan, ez csak formaság, reméljük, hogy gondos gyermek vagy, és vigyázol arra, ami nem a tiéd. – Ez vajon célzás lenne Sebastiasnnal kapcsolatban is? Vagy éppen életveszélyes fenyegetés. És tényleg, mintha meg sem hallaná a felcsattanást, csak mondja a magáét. Az utolsó kérdésre mégis válaszol, mielőtt eltűnne egy hátsó függöny mögött.
- Szenvedélyes, és magában hordozza az örökkévalóság igéretét. Akárcsak te. – Biccent még kislányosan, majd távozik, így a lánynak sem marad más választása.

Tárgy: Re: Parfümbolt Hétf. 10 Nov. - 21:29

Who are You?

- Mi az, hogy nyíltabb? – vonom fel a szemöldököm kérdőn, majd ráncolom is össze némiképp haragosan. Nem tudom, hogy miért, de ez a nő tenyérviszketést okoz nekem, pedig nem vagyok az a kifejezetten tettleges típus. De van az a fajta kígyó, aminek a nyaka semmi másra nem való csak a fojtogatásra. - Meg ne sértődjön, de nevelésből igencsak leszerepelt. Remélem, hogy nem akar saját gyereket! – szalad ki a számon. Kedves hangon ejtem a szavakat, angyali mosolyom azonban elmarad, mint ahogyan glóriámat is ördögszarvak tartják ebben a pillanatban.
- Nem kívánok éppen öntől elfogadni szerelmi tanácsokat. Szeretném a saját bőrömön megtapasztalni ezeket a dolgokat és köszönöm szépen, de nem az anyám, hogy meg akarjon védeni a világ mocskától. – koppannak súlyosan szavaim. Az anyám jut eszembe, akivel szintén találkoztam nem is olyan rég, s most, hogy felrémlik, először Heloiset Alicenek hittem, szinte felfordul a gyomrom. Ez a boszorkány össze sem hasonlítható az édesanyámmal, aki bár elhagyott, de aki iránt mégis szeretetet vagyok képes érezni a nagymérvű szomorúság mellett. Alice meg csak egyszerűen halálosan idegesít. És valamiért bizsereg tőle a tarkóm is, mintha gonosz lélek közeledne felém.
Dühös tigris morran fel bennem apám emlegetésére. Honnan tudja? Étienne emléke szent, s ha ez a nőszemély egy rossz szót is szól rá, menten kettéharapom, tizenhét évem minden magabiztosságával, úgy bizony!
- Hozott? Mégis honnan tudta, hogy jövök? – a képeslapra gondolok, de nem részletezem. Koránt sem volt biztos, hogy eljövök, még magam előtt sem döntöttem el szentül a mai reggelig, ekképpen Seb se tud róla. Akkor honnan tudhatná ez a nő? Kezdem tényleg azt hinni, hogy mindig itt volt, és ez rettenetesen zavar.
- Ha szépen kéri és nem fenyeget mindenféle őrökkel, akkor is visszahozom. – forgatom meg a szemeimet. Megfordul a fejemben, hogy nem viszem el se a könyvet, se a parfümöt, de szeretném bizonyítani Sebastiannak, hogy tényleg találkoztam a fúriájával. Nem árt, ha tudja, hogy miket állított, azt hiszem.
- Köszönöm! – emelkedek fel a könyvvel és a parfümmel. Eszemben nincs megszagolni itt helyben – szerintem sose fogom használni – de azért egy kérdést megér. - ÉS ha szabad tudnom, mitől is illik hozzám annyira? – ha kapok választ, akkor megvárom, ha nem, akkor viszont a végtelenségig nem fogok itt szobrozni. Inkább elindulok haza.

Tárgy: Re: Parfümbolt Szer. 29 Okt. - 20:39

The Store (I.)

Azt, hogy Alice mennyire szörnyeteg, nehéz még most leszűrni, hiszen Sebastian elmondása alapján egy végtelenül ragaszkodó fiatal nőről volt szó, aki szabadszellemű stílusban nevelte a srácot, volt köztük némi mocskos perverz dolog, de ahogy a lány sejtheti, szinte elképzelhetetlen, hogy Seb mit láthatott az öregasszony stílusú néniben. Fura... A nő teljesen úgy kezeli Dominique-t mintha minimum hatvan év lenne köztük. A pillantása szinte acsarkodóan lekezelő a folyamatosan mosolyra nyitott ajkak ellenére is.
- Itt voltam én is cukorfalat, de hagynom kellett, hogy Ő élje az életét, megismerje a korlátait, és végre azt kapja, amire mindig is vágyott. Szabadságot. Talán visszafogtam őt, lehetett volna nyíltabb... – Az egész felvetés szintén képtelen dolognak hangzik, hiszen Seb pont arra panaszkodott, hogy a túlzott közvetlensége a nőkkel nyomta rá bélyegét szinte az egész életére. Mintha Seb nem is erről a nőről beszélt volna, mint ahogy Alice is egy teljesen másféle viszonyt vezet most fel a lány előtt. A feleletre felkacag, van az egészben valami vészjósló.
- Édes drágám valójában te nem tudsz még semmit a szerelemről. A vágyakozásról. Az elfogadásról. Ezen segíthetünk, de most. Rém elfogalt vagyok. – Ismét egy nonszensz állítás, a francia szőke lányon kívül egy árva lélek nem toppant még be, amióta itt van. Érdekes. Alice figyelmes fejjel hajol előre, igazi választ ugyan nem kap, mégis úgy tűnik, mint aki tökéletesen elégedett. – Nos majd mesélsz, ha úgy véled, hogy van miről. Meglepnélek egy kis kölcsönajándékkal. Miután úgy tudom, hogy az édesapád lévén te is szereted a táncművészetet, hoztam neked egy könyvet. – Áll fel, és egy vaskos könyvvel tér vissza, a másik kezében pedig egy rózsaszín üvegű fiolával. Nem ül már le, csípőre vágott kézzel úgy tűnik, hogy búcsúzkodni készül. – A parfüm a tiéd, én választottam, fogadd ezt tőlem amolyan ismerkedésnek. Azt hiszem illik hozzád. A könyvet ha megtennéd, hogy jövő hét végére visszahozod, nagyon hálás lennék. Nem szeretném érted küldeni a parfüm biztonsági őrét. – Biccent, és sarkon fordulva távozik a bolt egyik hátsó kis függönye mögött. A könyv egyébként franciául íródott, és ha belelapoz, képes illusztrációkkal fedezheti fel mindazon táncokat, még plusz korreográfiákkal, amikre Etienne is megtanította.

Tárgy: Re: Parfümbolt Hétf. 27 Okt. - 18:13

Who are You?

Az idős hölgyek szokása ez az arccsipkedés és bár nem ismertem egyetlen nagyanyámat sem, a szomszéd néni elégszer jött át hozzánk odahaza, hogy tudjam, utálom az ilyesmit. Elfintorodom, de leküzdöm a reflexet, mely szerint azon nyomban el kéne csapjam Alice kezét az arcomról. A pillantása zavarba ejt, utálatos érzés, ahogy glédába állítja a hátamon a pihéket. Ez a nő nem tűnik normálisnak, azt kell mondjam, de miért is lenne az? Aki ilyesmiket csinál az unokaöccsével, amiket ő Sebastiannal az csak rémes szörnyeteg lehet, nem vártam mást, azt hiszem.
- Jól sejti, hogy én itt leszek, de ahogy ön eddig sem volt, engedje meg, hogy kétkedéssel fogadjam az iménti megjegyzését.
Próbálok nagyon udvarias maradni, de a bicska nyílik a zsebemben ettől a nőtől. A sziget előtt sem tudott volna megenni reggelire, de azóta sok minden történt, én is más lettem így nem fogom hagyni magam. Az összes elfojtott haragomat a nyakába tolom, hogyha okot ad rá, ebben biztos lehet.
- Jaj, milyen kedves, hogy ezt mondja! – játszom az olvadó szüzet, de közben legszívesebben felképelném. Nem tudom, hogy minek kell itt smúzolni, de le a kalappal Sebastian előtt, hogy ennyi éven keresztül tudott ennek a perszónának az árnyékában élni. Egyelőre nem kapcsol be a védekezőösztönöm, csak az undor van, semmi más. Eleget vert az élet mostanában ahhoz, hogy ne az életem és épségem féltése legyen az első, hanem mások érdekei.
- Csak az kérdez ilyesmit, aki még soha az életében nem volt szerelmes. – koppan súlyosan a hangom. Még mindig mosolygok, de nincs már ebben semmi kedves, ahogy érzem, a nő szavai mögött sem lakik egy csipetnyi jóérzés sem.
- Kérdezzen, mire kíváncsi? Szívesen válaszolok, de ad hoc nem kívánnék mesélni magamról. – jegyzem meg. Nem kívánom lenyűgözni, ahhoz elég rossz képet állított ki róla Sebastian. Viszont amit megmondtam, azt megmondtam. Hogyha kérdez, akkor válaszolni fogok. És közben lassan fogyasztom a teámat is.

Tárgy: Re: Parfümbolt Pént. 10 Okt. - 19:16

The Store (I.)

A nő egész stílusából árad valami tudálékos lekezelés. Külsőre igen fiatalos, és vannak bizonyos kislányos nyafkaságai, de amiket mond, az alapján mintha minimum egy nagyival beszélne a lány. Cseppet sem esik nehezére a francia, a brit név ellenére a szakavatott fülnek olyan érzése lehet Dominique-nek, hogy anyanyelveként kezeli. Vagy oda született, vagy a Nicols felvett név. Talán férjezett? Vagy özvegy? Sebastian erről nem mesélt. Lehet, hogy egyszerűen nyelvzseni.
- Ön tudja kedveském, legyen hát így. – Csipkedi meg a lány arcát komolykodó mosollyal Alice, és elkezdi a szervírozást. Forró vizet tölt ki, így a mérgezésről szó sem lehet, még ha baromira nem is bizalomgerjesztő az illető. Belelógatja a választott filtert, és odakészíti a mézet, cukrot, tejszínt is, hátha éppen erre lenne szükség. Közben oda sem figyel, hogy mit csinál, úgy fixírozza a lányt, mintha habzsolná a tekintetével. Nem szúrós ez a pillantás, sokkal inkább olyan, mint amikor egy kislány vágyik egy imádott macira, majd megütődve néz vissza a hirtelen támadt kamaszos visszavágáson.
- Talán jobb is így Dominique, hogy már nincsenek meg ezek a köteléket. Én mindig is itt leszek neki, és ahogy sejtem a kishölgy is. – Tér vissza a talányos mosolya, amely nagyon is mesterkéltnek tűnik, mintha csupán eljátszaná a kedves és joviális nagynénit, de a valódi arcát még nem mutatta meg. Nagyon különösnek tűnik, hogy Sebastian hogyan bírta ki mellette több mint húsz éven át, hiszen ahogyan a lány sejtheti, ebből a nőből nagyjából húsz perc is elég lehet. És hogy még volt is köztük valami, egyenesen elképzelhetetlennek tűnik.
- Csak elengedtem a kezét, amint nyilvánvalóvá vált, hogy nem tölthetem ki az életét. Bíztam benne, hogy lépésem megnyitja felé az utat, amely akár egy Önhöz hasonló ennivalóan kedves lányhoz vezeti majd. – Vajon miért tűnik ez minden eddiginél veszélyesebb kijelentésnek? A nő mosolya csak az arcán látszik, a szeme jéghideg marad, mintha két ezüst pénzérme lenne a helyén. Úgy fénylik, mint a lidércfény.
- Bevallom, kiváncsi lettem. Önre természetesen. Amióta ismerem az én kicsimet, nehezen tudta bárki is lenyűgözni. Sosem érezte azt, hogy valaki... tökéletes. Önnek annak kell lennie, ha megfogta. – Egyértelmű, úgy beszél a fiúról, mintha valami tanítvány lenne, nem is az unakaöccse. Csak felmerül a kérdés, mire tanította ki? – Az én szerelmi életem tiszavirág életű, nem olyan tiszta, mint Sebastiané, ha ugyan az. Miből gondolja a hölgy, hogy valójában szerelmesek? Manapság... – Irritálóan cukormázas mosollyal von vállat.

Tárgy: Re: Parfümbolt Vas. 13 Júl. - 21:26

Who are You?

♫ Let's play pretend, let's act like it comes
naturally ♫

Megkeményednek arcvonásaim a legyintésre, egy pillanatra dacosan szorítom össze ajkaimat, hogy aztán kedélyes, színpadias mosolyban szülessen újjá a gesztus. Maradok a franciánál, ez a kapaszkodóm, s közben igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy keserű epe gyülemlik fel torkomban. Amennyire nyájas ez a helyzet, olyan mű is, olyan kényelmetlen. De nincs az a hatalom, hogy ezt kimutatva örömet szerezzek a másik félnek. Ki tudja ennél a romlott nőnél – igen, nekem az, nem tud megszépülni a szememben még az ínyenc teakészítéstől és a kedveskedéstől sem – mi az, ami megpöccinti a „de jó” kapcsolót.
- Üresen, köszönöm. Addig nem szoktam eldönteni, hogy teszek-e bele cukrot vagy citromot, amíg nem ízleltem meg a nyers valóját a teának. – felelek szintén nagyon finom udvariassággal. Valójában mondhattam volna, hogy cukorral kérem, egyszerűbb lett volna, de így mégis jobban esik a lelkemnek. Valamiképpen azt érzem, hogy nem hagytam, hogy a nőnek igaza legyen, csavartam egyet a dolgokon és megismertettem magamból is vele egy kis darabot. Egy lényegtelen darabot. De ennyi az, amire számíthat tőlem. Önszántamból nem fogok kitárulkozni neki.
Nem hat meg, hogy mit mond a gyűjteményéről. Hátborzongató, de nem öli meg mosolyomat.
- Megtisztel! – futok le még egy ilyen kört, majd hagyom is az egészet annyiban. Belefeledkezem a teáskészlet csodálásába, a gőzölgő italba. A teával le lehet nyűgözni. Nem leszek tőle kezesbárány, de el tudom ismerni az értékeket és tisztelem azokat, akiknek a teázás egyfajta szertartás. Nem mindig, minduntalan kell neki nagy feneket keríteni, de havonta egyszer én is viszek bele némi rituálét. A szobatársnőim már megszokták, de először azért lestek rendesen. Nem hiszem, hogy kinéztek belőlem ilyesmit.
Hogy honnan ez a szerelem? Apám rajongott a keletért. Egy időben szeretett volna Teaházat nyitni, de aztán nem fért össze a dolog azzal az elképzelésével, hogy meg akar védeni a világtól. No meg ki jönne egy olyan teaházba megnyugodni, melynek a pincéjében holtak várnak felboncolásra illetőleg torhoz való kikészítésre? Naugye. Elvetette az ötletet igen hamar. De a tea szeretete megmaradt.
- Ugye nem képzeli a néni, hogy egy olyan család, mely úgy bánt Sebastiannal, ahogyan, egy fikarcnyit is érdekel? – vágok vissza. Tekintetemben felvillannak a düh lángjai, de mozdulataim, ahogyan a teás csészére fogok rá, ahogy visszahelyezem azt az asztalra mind maradnak nyugodtak, könnyedek.
Érzem, ahogy a hátamon glédába állnak a pihék. Nem válaszolt, naná. De ez is elég volt ahhoz, hogy levonjam a legfontosabb konzekvenciát: legyek óvatos, mert Alice egy mutáns. Nem, nem különleges. Mutáns. Bármennyire is utáljam ezt a szót, róla egyértelműen ez jut eszembe. Olyan kellemesen irritáló a modora, mint ahogy napfény táncol egy késpengén. Nem kedvelem a társaságát már most. De ettől még nem fogok felállni és távozni nagy sebbel-lobbal. Érdekel, hogy mi a fenét akarhat, sőt. Azt akarom, hogy takarodjon el. Ha ehhez az kell, hogy megtudjon rólam dolgokat? Megkapja őket. Aztán fulladjon bele, ahogyan akar!
- Az ön drágája volt mindaddig, amíg el nem dobta, mint egy megunt játékot. – jegyzem meg, mert ezt muszáj. Nem sokat beszélt Seb a nénikéjéről, de az a kevés is elég volt ahhoz, hogy zsigerből utáljam. - A válasz egyébként nagyon egyszerű. Egy iskolába járunk, mégis hogy ismerkedtünk volna meg? Ugyanabba a társalgóba sodort minket az idő. – válaszolom. Ennyi elég, nem fogok litániába kezdeni. Inkább kérdezek, hiszen nem csak neki vannak kérdései.
- Miért jött vissza? Tudtommal szerelmes volt és nagyon jól érezte magát ott, ahol eddig tartózkodott. – utalok egy régi lapra, amelyről Seb mesélt. Az utolsóra – a kocsis előtt – amit Alicetől kapott. És igen, a kérdésben van némi másodlagos „Miért nem húz vissza oda, ahonnan jött?” tartalom is. Nyers vagyok, heves. S ezt nem mindet tudom a finomság és udvariasság álcája mögé rejteni, akármennyire igyekezzem is.

Tárgy: Re: Parfümbolt Vas. 13 Júl. - 21:00

The Store (I.)

A nőtől udvarias, hogy franciául szól a lányhoz, egy egyértelmű, közben pedig nagyon is ijesztő, hogy honnan tud ennyit Sebastian szerelméről? Az iskolában egyikük sem látta, szóval roppant érdekes helyzet. A szúrásra egy pillanatra megdermed, majd kedélyesen mosolyogva úgy legyint, mintha holmi moszkítot készülne arébbhesegetni.
- Mademoiselle Beaulieu, igazán lekötelez. Remélem nem vette túlságosan erőszakoskodásnak, én már csak ilyen vagyok kedvesem. – Megkapja a választ, és már kiséri is hátra a fiatal lányt, akitől alig tűnik idősebbnek, ám minden gesztusában úgy viselkedik, mintha legalább hetven éves lenne. Az asztalok egyikére mutat, aztán amikor Nique leült, várakozóan áll meg asztal szélén.
- Hogyan hozhatom a teát? Tejjel, cukkoral, netán egy kis mentalikőrrel megbolondítva? – Dönti féloldalasra a fejét, huncutul mosolyogva. Amikor megkapja a választ, sarkon fordul, és csak pár pillanat múlva tér vissza, amíg ki nem pakolt hátul mindent egy szecessziós tálra. Igazi szamovárról van szó, a hölgy ínyencnek tűnik, a tea illatát pedig Nique ha szintén szakavatott, kínai keveréknek tudhatja be, nem britnek. Leül nem is a lány mellé, hanem szembe vele, és amíg tölt, addig körbenéz a bók hallatán.
- Igazán köszönöm kislányom, van izlése. Sok idő volt, amíg felhalmoztam mindent, s azt kell mondanom, megérte. Páratlan a gyűjteményem, nem is mutogatom ám mindenkinek. – A hangja ismét vészjósló kissé, de lehet, hogy csak a szőkeség képzeli bele. A kérdésen a néni, merthogy nagyon annak képzeli magát.
- Ugye nem képzeli a kishölgy, hogy egy olyan családból, amelyből Sebastian származik, ennyire egyedi lenne a különleges vérvonal? – Kérdezi ezúttal kislányos nevetéssel, aztán a lány kérése alapján elkezdi a cukor kanalazást, vagy tej csepegtetését. A szeme ezüstösen csillog, amit Nique nem tud egyenlőre mire vélni.
- Na és meséljen magáról, aki elrabolta az én drágámat, hogyan ismerkedtek meg? – Kérdezi sokat sejtetően, ám a tekintetéből az olvasható ki, gyakorlatilag tisztában van a dolgokkal.

Tárgy: Re: Parfümbolt