10-es szoba

Tárgy: 10-es szoba Vas. 2 Feb. - 18:32

First topic message reminder :

- Hát ez lenne az! - mondom belépve a szobába. Elég nagy rendetlenség van, de elvégre ő is fiú, csak nem zavarja.
Az ablakhoz sétálok és kinyitom, majd ledobom az ágyamra magam, és rágyújtok. A szobámban már csak dohányozhatok! Lelököm az ágyamról a bőröndömet, hogy könnyebben eltudjak feküdni. Velem szemben van egy emeletes ágy, ahová Stephen nyugodtan lepakolhat. Lenézek a földre, és besöpröm az ágyam alá a súlyzókat, hogy ne zavarjanak meg a közlekedésben. Szeretem ezt a szobát. A régi szobám nagyobb volt, de nem zavart. Az ágyam melletti éjjeliszekrényen lévő hamutartóba raktam a cigit és felültem az ágyban. Kikaptam a farzsebemből az irataimat és leraktam őket az éjjeliszekrényre. Jogsi, személyi és a többi. Azonban ez kevés volt. Mivel két életem volt, majdnem kétszer annyi irat birtokában is voltam. Körülnéztem, és szerencsére gyorsan megtaláltam. A földön hevert, biztos lelöktem éjszaka vagy hasonló.
- Nos, remélem nem zavar a kupi. - mondom és széttárom a karomat. - Az emeletes ágy a tied lehet, illetve oda pakolsz ahova akarsz!
Visszaülök az ágyamra és neki dőlök a falnak.
- Megértem, hogy nem maradtatok egy helyben. A mutánsoknak nehéz. Minél többet vagy egy helyen, annál nagyobb az esélye, hogy hibázol és kiszúrnak. - mondom megértően. - De ez is megfog változni egyszer!

Tárgy: Re: 10-es szoba Vas. 2 Feb. - 19:13

-Igazad lehet. Bár amíg nem találkoztam Erickel és Charlesal nem igazán találkoztam mutánsokkal és azóta se. Jobban éreztem magam ha nem voltam sokat emberek között és nem kevertem a bajt, de ha kellett megvédtem magam. - Mondom majd elnyomom a cigit és eldőlök az ágyon. - Te hogy kerültél amúgy ide? Persze ha nem akarsz nem kell beszélned róla. - mondom majd a felső ágy alját figyelem. ~ Nehéz a mutáns élet de meg lehet szokni. Főleg ha megtanuljuk kezelni az erőnket és ez a lényeg. ~ gondolkodom magamban.

Tárgy: Re: 10-es szoba Vas. 2 Feb. - 18:57

- A változásokat mindig nehéz elfogadni. - mondom, és az ablak felé legyezem a füstöt. - Szép dolog, hogy így foglalkozol vele.
Elgondolkodom azon amit Stephen mondott. Megvédeni magukat. Szerintem minden mutáns képes rá, csak van aki nem akarja megvédeni magát. Azok bolondok. Hagyják, hogy az emberek megalázzák őket, csak azért, mert látnak reményt arra, hogy valaha is befogadnak majd minket. A mi dolgunk az lenne, hogy felkészüljünk a háborúra. A forradalmunkra. Arra, hogy megmutassuk az embereknek mit jelent a hatalom. Ezért is jöttem ide. Nem akarok itt maradni tanárnak, se harcosnak. Én nem fogom úgy leélni az életem, hogy nem tettem semmit sem azért, hogy megváltoztassam a sorsunkat. De ehhez egyetértés kellene. Valami olyan dolog, amitől minden mutáns rájön: nem tűrnek meg bennünket. Hogy most kik tudnak rólunk azt nem tudom pontosan. Anyám elmesélte, hogy felsőbb körökben tudnak rólunk. Ez kissé idegessé tett akkor. Pont azok tudnak rólunk, akiknek kezükben van az életünk. Vagyis csak volt. Charles és Eric ugyanis megtanítják itt nekünk, hogy használjuk, és ahogyan elsajátítottuk az erőnket, már nem állíthatnak meg minket. Ez pedig felvillanyoz. Nem kilátástalan a helyzetünk!
- Szerintem minden mutáns képes megvédeni magát, csak van aki nem akarja, mert fél bántani másokat. - mondom elgondolkodva. - Pedig előbb utóbb muszáj lesz.

Tárgy: Re: 10-es szoba Vas. 2 Feb. - 18:45

- Engem aztán nem zavar a kupi. - mondom és ledobom táskámat az alsó ágyra majd leülök. Viccesnek találom hogy a súlyzókat az ágya alá kotorja de megértem. - Hogy őszinte legyek engem nem zavart hogy költözködnünk kellett, csak az hogy a húgomat nagyon megviselte. Gyakran előfordult hogy ha ideges lett valami miatt kigyulladt ez az körülötte. Úgy hogy jobb szerettem mellette lenni de én többnyire dolgoztam hogy ellássam őt. Ezért nem is bántam hogy ide került, mert így nem szenved hiányt semmiben. - mondom ahogy rágyújtok én is. - Remélem hogy Hamarosan tényleg minden megváltozik. Mert lehet mi megbírjuk védeni magunkat, de vannak akik nem. - teszem hozzá.

Tárgy: 10-es szoba Vas. 2 Feb. - 18:32

- Hát ez lenne az! - mondom belépve a szobába. Elég nagy rendetlenség van, de elvégre ő is fiú, csak nem zavarja.
Az ablakhoz sétálok és kinyitom, majd ledobom az ágyamra magam, és rágyújtok. A szobámban már csak dohányozhatok! Lelököm az ágyamról a bőröndömet, hogy könnyebben eltudjak feküdni. Velem szemben van egy emeletes ágy, ahová Stephen nyugodtan lepakolhat. Lenézek a földre, és besöpröm az ágyam alá a súlyzókat, hogy ne zavarjanak meg a közlekedésben. Szeretem ezt a szobát. A régi szobám nagyobb volt, de nem zavart. Az ágyam melletti éjjeliszekrényen lévő hamutartóba raktam a cigit és felültem az ágyban. Kikaptam a farzsebemből az irataimat és leraktam őket az éjjeliszekrényre. Jogsi, személyi és a többi. Azonban ez kevés volt. Mivel két életem volt, majdnem kétszer annyi irat birtokában is voltam. Körülnéztem, és szerencsére gyorsan megtaláltam. A földön hevert, biztos lelöktem éjszaka vagy hasonló.
- Nos, remélem nem zavar a kupi. - mondom és széttárom a karomat. - Az emeletes ágy a tied lehet, illetve oda pakolsz ahova akarsz!
Visszaülök az ágyamra és neki dőlök a falnak.
- Megértem, hogy nem maradtatok egy helyben. A mutánsoknak nehéz. Minél többet vagy egy helyen, annál nagyobb az esélye, hogy hibázol és kiszúrnak. - mondom megértően. - De ez is megfog változni egyszer!

Tárgy: Re: 10-es szoba

» 13-as szoba
» 6-os szoba
» 13-as szoba
» 11-es szoba
» 6-os Szoba