Stephan and Linsay Tyson

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szomb. 22 Feb. - 20:03

Nem tudok válaszolni a kérdésére. Ahhoz a gondolataimat túlságosan leköti a mosolygós fiú képe, aki képes volt feldobni a kedvem. Ő volt a második ember, akivel megismerkedtem itt, és aki képes volt arra, hogy elrabolja a szívem. Nem tudom mit kezdenék magammal, ha itt kéne hagynom, vagy ő menne el. Az utóbbit megérteném, elvégre az ő döntése, mit kezd azokkal a hosszú évekkel, amit Isten megadott neki. Csak hiányozna, s hiányzik most is. Szorosan magamhoz ölelném annak ellenére, hogy mivel Stephan felbukkant, ha tudná kivel futottam össze, talán elgyepálná, mivel mindentől védett. A széltől is óvott, jól emlékszem rá.
- Rendben - bólintok rá, remekül figyelmen hagyva a kérdést. Direkt csinálom, nem óhajtok válaszolni. Ha rám néz, úgy is láthatja, hogy nem érzem túl jól magam. [...]
Nem vagyok túl profi én sem. Bakker, a hely nagy része még mindig labirintus számomra! Áááh, örülök, ha egy padig eltalálok, és vissza az épülethez!! Sokáig kóválygunk össze-vissza, mire megtalálom az oda vezető utat. Onnantól kezdve már egész hamar - 10 perc elteltével - érünk a számomra már egészen megszokott placcig, melyet a második otthonomnak nevezhetek.
- Jó ötlet, már várom! Jó éjt! - megeresztek egy mosolyt. Ez az első, hogy először mosolygok, amióta újra összehozott minket a sors. Miután elbúcsúzom, különös grimasszal fordulok el, a szobám felé futva.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szomb. 22 Feb. - 18:37

Örülök hogy elfogadja a segítségem. Könnyen fölsegítem majd figyelek. Nem értem mi a baja. Persze azon kívül hogy hirtelen felbukkantam.
- Minden rendben? - kérdezem mikor mormog valamit de nem értem. - Történt valami még nem voltam veled? - kérdezem újra. Fura a viselkedése. Általában mindig vidám és ostobaságokon töri a fejét de most... Mintha megkomolyodott volna. Gondolkodom majd átölelem.
- Rendben. De te vezetsz. Úgy kerültem ide is hogy eltévedtem. - mondom ahogy rámosolygok. És valóban. Eltévedtem és így kötöttem ki a tó mellett. És szerencsére Rá is így bukkantam. Mondhatom hogy az eltévedésem a szerencsém.
- Már amúgy is menni kéne későre jár. - indulok el vele. Rá bízom magam és arra megyek amerre vezet. Végül vissza érünk az épülethez. Így Lint felkísérem a szobájához majd elköszönve elindulok az első emeletre.
- Ja, és ha lesz kedved holnap lemehetnénk a városba. Csak egy kicsit beszélgetni meg szórakozni. Jó éjt húgi. - mondom majd folytatom az utam hogy én is nyugovóra térjek.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szomb. 22 Feb. - 18:15

Nekem pedig ő jelenti a családot. Nem hagynám magára akkor sem, ha épp egy seggfejként tekintek rá. Most ez a helyzet áll fenn. Sokáig ott fekszem a földön, a füvet fixírozva Ez túl hihetetlen ahhoz, hogy igaz legyen. Nemrég mindig az járt a fejemben hogy hol van már, és most itt van tőlem alig egy karnyújtásnyira. Lágy szellő fúj tűnik fel a színen. Belekap a hajamba, és össze-vissza borzolja.. Egy pillanatra behunyom a szemem, mélyet szippantva belőle, miközben azt kívánom, lassuljon be az idő, csak egy kicsit.... Ha nem haladna olyan vészes sebességgel, egy picit nyugodtabbnak érezném magam.
- Nem, jól vagyok - felelem szűkszavúan, majd inkább elhallgatok. A szellő elvonul, én pedig rá pillantok, megfogva az erős kezet, ami remélhetőleg simán felsegít. Elég szánalmasan festhetek. Áh, megtréfálnám azért amiért csakúgy felbukkant, sokáig semmi jelet nem adva magáról, ám sajnos most ehhez sincs kedvem. El akarok tűnni innen. De vajon a "Ha már készen állsz hogy el hagyd ezt a helyet." mondatot hogy érti? Elhagyni ezt a helyet? Soha nem tudnék innen elmenni. Lerombolt otthonom után ez a második, és Jared.... Jared! Magamban ízlelgetem egy párszor a nevet.
- Jared - halkan ejtem ki a nevet, és gondosan, nem akarom hogy Stephan ezt meghallja. Már egy ideje nem láttalak. Jó lenne, ha felbukkannál. Szeretnélek látni... Szeretnék beszélgetni veled, megérinteni téged. Te nem vágysz rá?
- Húzzunk innen! - nézek fel bátyámra könyörögve, miután rájövök, hogy a gondolkodás közepette ismételten csak a földet bámulom.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szomb. 22 Feb. - 16:09

Elindulok és nagyot sóhajtok. Tudom hogy mindent elrontottam, elvégre megszegtem az ígéretem hogy vele maradok. És azt is megérteném ha elküldene melegebb éghajlatra. Elvégre mindent elrontottam. Mikor utánam kiállt megállok és vissza fordulok. A sötétben csak azt látom hogy egy alak össze - vissza bukdácsolva rohan felém majd elesik. Biztos hogy nem a lába elé néz szokásához híven. Egy halvány mosoly fut át arcomon majd oda megyek hozzá.
- Gyere. Megütötted magad? Fáj valamid? - kérdezem ahogy kezemet nyújtom felé. - Tudom hogy mindent elrontottam hogy megszegtem az ígéretem, hogy mindig veled maradok. De el kellett intézne néhány dolgot. - mondom ahogy féltérdre ereszkedem. - Ha már készen állsz hogy el hagyd ezt a helyet. Hogy haza térhess. És ne a semmiből keljen indulnod. Azt akarom hogy nyugodtan élj. - mondom, ahogy a szemeit fürkészem. - Gyere kelj fel mielőtt megfázol. - mondom neki továbbra is felé tartva a kezem. Remélem elfogadja a segítségem és ad esélyt hogy mindent rendbe hozzak. Magamnak sem vallanám be, de szükségem van rá hisz nincs másom rajta kívül. Csak mi maradtunk és Ő az én családom.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szomb. 22 Feb. - 15:17

Sosem láttam még az érzelmesebb oldalát, ezért sosem tudtam hogy valójában mire gondol. Olyan furcsának tűnt, kissé hidegnek, aki nem is beszél az érzéseiről, most ezért is olyan megértenem őt. A másik az, a másik meg az hogy szüleim helyett vált mindkét szülőmmé, egy személyben ami tényleg nehéz meló. Minden erőddel azon vagy, hogy a csemetédet boldognak lásd.
Furcsának hatott a bátyám ebben a szerepben de jól állt neki. Sőt, mellette boldog voltam, de miután tudatosult bennem a szüleim halála, eléggé elhagyatottá váltam annak ellenére, hogy a lelkét kitette értem. Igazából már azt sem tudom hogy ez a sors miatt van -e így, vagy én vagyok a hibás, minden esetre mindkettőre haragszom, de rá sosem tudnék. Csupán fájt elviselni, hogy nem jött azonnal utánam, hiszen úgy volt együtt tartunk mindenhová, és amikor a legkevésbé számítanék rá, hirtelen felbukkan, a holdfény fehéren csillan meg kócos haján, szemeiben pedig ott lappang a sajnálat fénye. Én is sajnálom, de sokáig nem tudom, hogyan mondhatnám meg neki, mire úgy dönt, tovább áll. Ennyi? Most lelép? Most, amikor itt a pillanat, hogy még sokáig beszélgessünk? Ezt nem hagyhatom! Nem, nem, nem! Nem fogom hagyni!
- Hé, várj! - utánairamodok. Nem nézek a lábam elé, a testvérem távolodó sziluettjén tartom szemeimet. Meg-megbotlok, a kezeimmel kell ellensúlyoznom azt, nehogy elessek. Olyan fura újra látni. Vajon ő is változott? Egyelőre.. ugyanolyannak tűnik.
- Nem gondolod, hogy felszínesen vizsgálod? - kérdezi belül egy hang.
- Felszínesen? Hmm, sosem mélyedtem bele igazán egy dologba.
- Lehet nem ártana elkezdened gyakorolni. Hidd el, meglenne a hatása - feleli rá. Ez a párbeszéd végig a fejemben játszódik le, miközben ügyefogyottan oldalra nyújtom kezeimet.
- A fenébe! - kiáltom, de már késő. Ügyesen elbotlok egy kőben.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Csüt. 20 Feb. - 21:00

Nagyot sóhajtok mikor megszólal. Sejtem hogy nem úszom meg egyszerűen a dolgot.
- Lindsay, tudom hogy már nem vagy gyerek. Ezzel tisztában vagyok. - mondom majd a tó felé fordulok. Soha nem beszéltem előtte mit érzek, és ez gondolom össze zavarhatja. - De nincs másom rajtad kívül ezért vigyázok rád. Nekem sem volt könnyű ez az idő mert nem tudtam jól vagy- e. Csak abban tudtam reménykedni hogy itt nem eshet bajod. - mondtam halkan. És nem ismétlődik meg ugyan az mint régen. Lin tudnod kell hogy nem te voltál a hibás. Bármikor megtörténhetett volna. Gondolkodom majd nagyot sóhajtok. Jobban örültem volna ha nem ilyen ellenségesen fogad. De jogosan dühös. - Minden esetre remélem majd megbocsájtasz. Jó éjt Lin. - mondom majd elindulok arra amerről jöttem hogy vissza keveredjek az épülethez. Bár reménykedem hogy utánam jön, de nem kényszeríthetem hogy velem jöjjön elvégre ő már felnőtt.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Csüt. 20 Feb. - 20:41

Érzem, hogy kezd létrejönni bennem valami. A torkomat a keserűség, s nem a szomorúság gombóca tartja fogva. Elég nehezemre esik hogy válaszoljak, de pár percnyi némaság után sikerül összeszednem magam eléggé ahhoz, hogy legalább egy mondattal megillessem a "kedves" tettét, amivel a "javamat szolgálta".
- Felnőtt vagyok, meg tudom védeni magam! - rivallok rá. Nem az a legnagyobb bajom hogy magamra hagyott. Ez az egyik ok a haragomra, de az sokkal rosszabbul esik, hogy gyereknek hisz. Azt akarom, hogy ne lásson bennem egy gyenge valakit, de ezek szerint nem változott egy cseppet sem, míg én igen. Egy picivel komolyabb lettem, ám ez nem jelenti azt, hogy például lemondanék a csínyekről. A bosszú édes! Nem tudom még hogy vagy mikor, viszont kitervelek számára valami frappánsat, és bevetem.
- Elfelejtetted, hogy.... - majdnem kikotyogom, ám aztán elnémulok egy pillanatra - nem dobom be csakúgy ezt a lapomat? Először máshogy kapod vissza, és csak fináléként jön a perzselés - gondolkodom hangosan. Amíg nem tudja hogy nem tudom irányítani, legalább egy biztos lapom van, amivel szívathatom. Ha meg nem elég biztos, hát megerősítem valamivel! .. Ahhoz viszont további tervezésre lesz szükségem.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Csüt. 20 Feb. - 19:59

Mikor fölkel hamar rájövök hogy ő tényleg a húgom. Nehéz beismerni de ez alatt a kis idő alatt nagyon megváltozott.
- Tudom hogy dühös vagy. És megértelek. - mondom a tarkómat vakarva és közelebb lépek. Nem lehet neki könnyű és tudom miért dühös. Magára hagytam annak ellenére hogy megígértem vigyázok rá. - Úgy gondoltam hogy itt nagyobb biztonságban leszel. Én csak a javadat akartam. Lin! Nem érted? Ha mellettem maradsz lehet bajba kerültél volna. - magyarázom és megállok egy karnyújtásnyira tőle. Még így a hold fényében is kitudom venni az arcát. Ahogy a hangja sugallta nagyon dühös. Nagyot sóhajtok mert sejtem hogy véres bosszút fog még ezért állni. És véletlenül sem suttyomban. Hanem nyíltan áll majd bosszút. És meg értem meg persze meg is érdemelném. Elvégre magára hagytam. - Megtudnál bocsájtani nekem ezért? Csak féltem hogy bajod esik. És tudod hogy számomra te vagy a legfontosabb. - próbálom jobb belátásra bírni de velem szemben mindig haragtartó volt. - Lehetne hogy nem pörkölsz meg? Cserébe kérhetsz bármit. - próbálom felvidítani. Remélhetőleg sikerrel.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Csüt. 20 Feb. - 19:38

Megpróbálok elkúszni előle, de nem sikerül. Mielőtt stratégiát válthatnék, közelebb lép, a holdfény rávetül, én pedig hamar feladom. Be kell valljam, elég gyerekes, hülye ötlet volt a földre vetni maga. Tőle kicsivel messzebb állok fel, leporolom magam miközben ő beszél. Aztán rápillantok, és tágra nyílt szemekkel veszem észre, hogy egy már rég nem látott személlyel van dolgom. Szokatlan hogy újra itt van valószínűleg ezért jutottam el odáig, hogy halványabban - de még emlékszek rá.
- Ez elég hülye kérdés volt, viszont nekem is van hasonló. Te az vagy, aki egyedül ideküldött, eltaláltam? - kérdezem karba tett kezekkel - Te vagy Stephan - jelentem ki összevont szemöldökökkel. Tekintetemből hamar lesüt a barátságtalanság. Nem vagyok túl vidám, mert a látványa furcsa gondolatokat ébreszt bennem.

[No problemo! Very Happy

]

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szer. 19 Feb. - 23:14

//Öhm srácok. ^^ Azért egy kicsit próbáljunk meg a játékban minőségibb szintet megütni és feljebb tornázni a hsz-ek hosszát, mert bár nincs minimum szószám, de az öt sor azért kritikán aluli. ^^//

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szer. 19 Feb. - 22:14

A lány nem válaszol ezért közelebb lépek. - Nem akarlak bántani csak tudni akarom hogy te vagy - e Lin. - mondom és lassan még egy kicsit közelebb lépek így pont a hold fényébe lépve próbálok rájönni tényleg Ő az e akit keresek. - Lin ugye te vagy az? - kérdezem halkan és lehajtom a fejemet és nagyot sóhajtok. Nagyon remélem hogy tényleg ő a kishúgom mert nagyon hiányzik.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szer. 19 Feb. - 22:08

- Nem volt Jó ötlet ennyi ideig itt maradni - sóhajtok fel keserűen, ezután felállok és hasonló gondolatokkal telve nekiveselkedek annak hogy elhagyjam a helyet, amikor hirtelen felbukkan valaki nem messze tőlem. Ijedten ugrok hátra, hang nem jön ki a torkomon. A furcsa idegen kérdése után néma csendbe burkolózok, ezután megpróbálok a földhöz lapulva eltűnni előle. Ki lehet ő? Ebben a sötétségben semmit sem látok!
Na jó, ad némi sejtelmes fényt a Hold fénye, de az nem elég erős ahhoz, hogy a teljes tópartot beragyogja. Csupán finom, fekete körvonalak árulkodnak arról, hogy egy fajtársammal van dolgom.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson Szer. 19 Feb. - 21:28

Csak bolyongok kint a szabadban. Nem bírtam tovább bent maradni most meg csak mászkálok és próbálok kiigazodni. Lint még mindig nem láttam és kezd idegesíteni. Cigivel a számban zsebre vágott kezekkel állok meg a tó mellett és figyelem a fogyóhold tükörképét.Lin vajon merre vagy? Kár volt egyedül elengednem ide. Biztos nehéz lehetett neked. Gondolkodom majd nagyot sóhajtok. Bizonyára ma már nem futok össze vele. Ahogy ott állok léptek zaja üti meg a fülemet. Arra fordulok és kíváncsian figyelem az illetőt. Pár lépéssel közelebb megyek hozzá és már biztos vagyok benne hogy egy lány áll velem szemben. - Lindsay, te vagy az? - kérdezem tőle. Veszteni semmit nem vesztek. És hát ha tényleg ő az. Biztatom magamat.

Tárgy: Stephan and Linsay Tyson Szer. 19 Feb. - 21:17

A tótól nem messze ülök, és azon gondolkodom, mikor bukkan fel Stephan. Egy ideje Jareddel sem találkoztam, pedig jó lett volna, ha legalább őt láthatom. Február tizennegyedike is egy átkozott nap lett számomra. Magányosan, s unalmasan telt el. Nagyrészt az épületen belül kódorogtam, most pedig azzal töltöm az időt, hogy itt nézelődök reménykedve abban, hogy felbukkan egy lélek.
Van egy olyan érzésem, hogyha éjfélig várnék itt sem történne semmi. Valld be Lins', már elég késő van. Este kilenckor ki bukkanna fel? Jobb lenne, ha eltűnnél innen. Egy keserű sóhajtással reagálok a felszólaló belső valamire. Bármi legyen az, igaza van. Jó ideje kint vagyok már, s várakozom mindhiába.
Felállok leporolva magam, ezután azon vagyok, hogy elinduljak.

Tárgy: Re: Stephan and Linsay Tyson