Jefferson Mendez

"Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz."

Userinfó: Főkarakter neve: Eric Lensherr

Név: Jefferson Mendez
Születési dátum: 1991.06.26. Los Angeles, CA  
Besorolás: Ember


Jellem: Gyerekkoromban javírhatatlanul romantikus lúzer voltam, de kellett pár pofáraesés ahhoz, hogy igazi macsó lehessek. Talán erre mondják azt hogy ami nem öl meg, az megerősít, hálásnak is kéne lennem főleg annak a szőke cafkának, aki ennyire összetörte a szívemet, de inkább nem gondolok rá, és élem világomat. Most már jól menő, sikeres, sármos pasi vagyok, aki előtt nincsen akadály, régen kivertem a fejemből a hülye érzelgős gondolatokat, csak a mának élek, azzal bújok ágyba, akivel csak akarok, és nem érzek nyomást miatta. Igazán sajnálom, hogy ha ezzel női szíveket török össze, de őszintén szólva nem érdekel, magyarázzák meg annak, aki ezt tette velem. Ez nem mentség, nem foglalkozom a dologgal. Ha kell, akkor gyengéd vagyok, ha erre vágyik valaki, azt mondom, amit hallani akarnak, magamról szinte sosem beszélek. Jólnevelt vagyok, nem rontom el az estét a rosszul irányzott felesleges bókokkal, inkább azt éreztetem, hogy nélkülözhetetlen vagyok, erre jobban kapnak a csajok. Minden más csak uncsi, uncsi, uncsi.

Külső: Nem a születési adottságaim tesznek azzá, aki vagyok. Átlagos szív alakú arcom van, sötét hajjal, és fekete szemmel, ám mára már pontosan tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy felturbózzunk valakit. A hajam mindig a legújabb divat szerint, izléses kis borosta, tűfejnyien csillogó fülbevaló, így néz ki, amit nyak felett látsz. Nyak alatt már sokkal több munkám van a dologban. Évek óta napi több edzéssel alakítottam ki a testem olyanra, amely ma a legtöbb nőnek igencsak szájtátó meglepetést okoz. Konditerembe nem csak járok, nagyon is komolyan edzek, illetve a küzdősportok közül a kempót részesítem előnyben, mert nemcsak férfias, az állóképességet is nagyon próbára teszi. És mi az ami takarja e csodát? Sikeres marketinges cégvezető vagyok, ezért az elegáns és sportos vegyítéseként sportzakókat hordok, főleg selyeminggel, amerikai nyakkendővel. A lábaimon márkás bőrcipő, ráadásul méregdrága óra figyel a kezemen. Az ékszerekkel csinján bánok, nehogy valaki azt higgye, hogy az erősebb nemhez vonzódom. Szóval maradok a szolid, de csinos karkötőnél, és egy izléses nyaklánc. Az illat ami körülleng, amolyan finom édeskés, de mégis férfias illat.  

Előtörténet: Az életem nagyon is unalmasnak indult, egy olyan világnak, amiből csak kitörés lehett a vágyam. Poros kiváros, ahol nem történik semmi. Engem valahogy mindig a zene vonzott, igazi művészlélek voltam, dalszövegeket írtam, többféle hangszeren megtanultam játszani, énekes akartam volna lenni, de a bájos pofimon kívül semmi igazán ütős nem volt bennem, naív voltam, és félszeg. Egy dologban mégis határozott. Nyaggattam a szüleimet, hogy költözzünk Los Angelesbe, hiszen ott rengeteg híresség él, ott majd biztosan felfedeznek. Sokáig könyörögtem, makacskodtam, és végre kötélnek álltak, bár úgy vélték, hogy rendes emberként nekem valami rendes melóval kéne foglalkoznom, mint a pincérkedés, autószerelés, vagy afféle dolgok, mégis, egy idő után látták, hogy muszáj lesz engedni az akaratomnak. Felköltöztünk hát az angyalok városába, ahol tovább írtam a számaimat, és egyre jobb lettem a hangszeres zenében is. A középiskolában sem volt még barátnőm, valahogy nem voltam egy kezdeményező alkat.
Talán így figyelt fel rám a lány, aki mint kiderült, hülyülni akart, rajtam köszörülni a nyelvét a barátnőivel. Én azt hittem, hogy érdeklem őt, és tényleg van értelme annak, hogy együtt vagyunk. Túlságosan akkor a tanulásra koncentráltam, hogy a szüleim kedvében járjak, akik azt akarták, hogy legyen egy szakmám, és majd utána foglalkozhatok a zenéléssel. Igazi Clark Kent voltam a sok igazán laza középiskolás között, még a szemüveg is stimmel. Amikor kiderült, hogy átvert, akkor kissé összeomlottam. Egymás után vertem szét a gitárjaimat, estem neki láncfűrésszel a zongorának. Másnap már nem is mentem iskolába, mert fülig bele voltam zúgva, de nem tudtam volna elviselni, hogy örökké rajtam röhögjenek.
A szüleim ezúttal bólintottak, és továbbköltöztünk, ezúttal New Yorkba. A középiskola hátralévő évében már nem zenéltem, de nem is próbáltam annyira görcsösen jó lenni, csak magamat adtam, amikor egy tapasztalt, jó fej csaj meghallgatott, beavatott abba, mire is buknak igazán a csajok, hogyan lehetek rossz, akire mindenki vágyik. Nem voltunk sokáig együtt, de hálás voltam neki. Az egyemre marketing szakra jelentkeztem, ahol rengeteg lány volt, én pedig egyre bátrabban ismerkedtem, néha elég volt egy félmosoly is, és már jöttek a szobámba. Egyre vagányabban öltözködtem, megtanultam élni a tehetséggel, a marketing pedig csodás választás volt, hiszen a kommunikációról rengeteg esik. Az iskola mellett rendszeresen lejártam edzeni, hogy külsőleg is úgy nézzek ki, amit sikerrel lehet bevetni bármilyen bombázó esetén. Az egyetemet hatalmas baráti körrel végeztem el, magától értetődött, hogy páran összeállunk, és egy céget alapítunk. Babapelenkát reklámozunk, és árulunk a neten néhány indiai haverral, a székhelyünket pedig Las Vegasba tettük át, hiszen itt lehet a legjobban csajozni. Most már nem is akarnám legkötni magamat, pénzem van valamennyi félretéve, de még nem futott fel annyira az üzlet, hogy hátradőljek.