Userinfó: Főkarakter
Név: Erwan Cooney
Mutáns név: Bipólus
Születési dátum: Gainesville, 1961. január 1.
Besorolás: Diák
Képességek:
Elsődleges képesség: Alakváltás
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 8 évesen
Képesség jelenlegi szintje: Tudatosan képes megjelenését fiú és lány alakja között váltogatni.
Másodlagos képesség: Kifinomult érzékszervek - szaglás
Aktiválódás: -
Képesség jelenlegi szintje: -
Képesség távlati szintje: Az emberi átlag kétszerese.
Jellem: Fiúként csöndes, visszafogott. Szereti a társaságot, de nem szeret a középpontban lenni. Nehezen barátkozik, zárkózott. Szeret tanulni, a tipikus okoska alkat. Lány alakban cserfes, nagy dumás, vidám és a társasági életre teljesen nyitott. Szeret későig fennmaradni és üvöltő zenére bulizni. Mindenkit kedvel és elvárja, hogy őt is mindenki kedvelje. Minél közelebb van a középponthoz annál lazább és fesztelenebb. Fiú alakja szöges ellentéte. Gainesvilleben, ez egy kisváros Dallas mellett, született és ott is nőtt fel, így igazi kisvárosi texasi annak minden aspektusával együtt. Mivel hozzászokott a tíz-húszezres települések szabadságához a New Yorkhoz hasonló óriásvárosokban feszélyezettnek érzi magát.
Külső: Fiúként 172 cm magas, sovány, nyurga alak. Világosbarna, rövidre vágott haja és gesztenyeszín szemei vannak. Általában farmernadrágot és fehér inget visel mellénnyel. Elmaradhatatlan kezéből egy vagy több tankönyv. Ha nem lenne mutáns, akkor egy gimnáziumban lenne jó tanuló. Lányként minél rövidebb annál jobb elvet vallja. Mini fekete bőrszoknyái jók lennének övnek, ujjatlan fűzője alatt nem hord melltartót, a fehér csipkeszegély jó párost alkot világos bőrével. Szalmaszőke haját két copfba fogta a füle mögött. Jég kék szemei forrón izzanak a jégpáncél alatt. 177 centijével magas lánynak látszik. Kisportolt, karcsú. Szeret kosarazni és szereti a rockot. Ha sportol akkor a korszak nagy rock bandái közül válogatott fekete pólókat hord tornadressz vagy mez helyett.
Előtörténet: Harmadikos lehettem. Ültem a folyosón és néztem ahogy a többiek játszanak. Magamnak való kis kölyök voltam, inkább tanultam órák előtt, mint barátkoztam. Iskola után is mindig időben hazamentem. Tehát ültem és néztem a többieket. És elfogott a vágy, hogy velem is beszélgessenek, barátkozzanak, észrevegyenek. Izzadni kezdtem és bizsergett a bőröm. És akkor odajött hozzám az egyik osztálytársam és megkérdezte: szia, te új lány vagy? Azt hittem gúnyolódik velem. Elkezdtem sírni. Egyre több fiú gyűlt oda és vigasztaltak. Becsöngettek. Felálltam és az ablakból visszatükröződve megláttam egy velem egykorú lányt, de magamat nem láttam. Azt hittem álmodom, pedig emlékeztem rá, hogy el se szundítottam szünetben. Néztem a lányt és megnyugodtam, azaz mégsem. A lány arca kezdett eltorzulni és a helyén újra ott voltam én. Nem beszéltem erről senkinek. Idővel egyre többször fordult ez elő velem. Lassan rájöttem, hogy milyen hangulat váltja ki, én pedig hogyan idézhetem elő a hangulatot. Ez után gyakran jártam bulizni a barátaimmal. Azaz nem én, hanem Elisabeth Mayers. Az egyik legcsinosabb lány az utcában. Soha egy fiúnak sem engedte meg, hogy hazakísérje, senki sem tudta hol lakik. Péntek esténként előbukkant és tombolt hajnalig, majd egy újabb hétig nem látta senki. És ez így ment mostanáig. Nem vágyom az izgalmakra. Bőven elég, amit vendégként önmagamban töltök. Hisz nem tudom melyik vagyok én. Azt tudom, hogy készülnöm kell a vizsgáimra, de elég egy rossz szó, elég ha elkezdek szipogni és olyan melleim nőnek, hogy el nem mozdulnék a tükör elől, ha nem szoktam volna már hozzájuk. Hisz jobb fenekem van, mint az osztályban bárkinek. Hogy pont magammal nem járhatok...
Egyik nap Charles és Eric eljöttek értem, és meghívtak ide. Nem tudom itt mitől lenne jobb vagy másabb. De Elisa bulizni akart, hát hozott magával.