Cuple cipőszalon és kávézó

First topic message reminder :

Cuple cipőszalon és kávézó.

Jeff & Kiki

Nem hiszem el, hogy elhagytam! Pedig tudom, hogy a táskámban volt. Otthon eltettem azt a nyomorult kupont. Csak azzal lehet bejutni a cipőszalon VIP részére, ahol az a rendezvény lesz ma. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy voltam képes elkeverni! Vajon ki tudom dumálni magam? Még van egy kis idő a kezdésig, minimum fél óra, addig még feltúrhatom a táskámat, amint odaértem és talán meg lesz az a szelvény csak valahol elbújt az alján, hogy a frászt hozza rám. Így is elég sokat adtam ki azért az újságért, amiből ki lehetett vágni, nem volt két fillér. De megvettem saját pénzből és azóta spórolok, hogy majd a cipellőkre is legyen keret. Ciki, nem ciki, de a mekis meló azért segít, ha nem is ez álmaim munkája. Végül is annyi tény, hogy emberekkel találkozom, és ezt a részt még élvezem is, bár az nem minden esetben tölt el boldogsággal, hogy én adok mások kezébe egészségtelen kajákat, de akkor is megvennék, ha én nem dolgoznék ott, tehát végül is ilyen téren nem kell e miatt rosszul érezni magam igaz? És amúgy is kell a pénz, ha ténylegesen a saját lábamra akarok állni. Viszont akkor is muszáj megtalálnom azt a fecnit fél órán belül, mert ha nem sikerül, akkor nagyon gázban leszek. Szörnyű... cipőkatasztrófa van kilátásban! Olyan akció lesz hamarosan, hogy ihaj és azt egyszerűen nem lehet kihagyni. Épeszű ember legalábbis tuti, hogy nem tenné, és én sem vagyok rá képes. Tudom én, hogy menni fog, hogy jókor jó helyen legyek.
Gyors lépekkel közelítem meg a célt tehát, azaz a cipőboltot, és lendületesen lököm be az ajtót, amikor sikerül kiszúrni, hogy... tele van? Ennyien jöttek? Esélyem sincs bejutni, ha nem lesz meg az a nyomorult szelvény. Ha pedig a végén kerülök sorra, amikor már bárki bemehet... a sok hiéna minden elkapkod és esélyem sem lesz. A sok hülye mániákus! Jó, ezt ne én mondjam igaz? Oké, nyugalom! Van még minimum húsz percem és annyi idő alatt meg kell, hogy oldódjon ez, ha más nem, hát valami csoda kell, hogy történjen. Addig viszont első körben kell egy hely, ahova leülök és kirámolom a táskámat. Viszont egész kellemes lenne, ha addig sem unatkoznék, ezért nézek körbe és szúrom ki az egyedül ücsörgő pasast, akinek mintha valami ismerős lenne az arcán, de... őszintén szóval nem tudom hová tenni hiába kutatok a gondolatim között.
- Öhm... szia, leülhetek ide, amíg... kiborítom a táskámat? Persze, csak ha nem zavarok, vagy ilyesmi. - egyelőre megállok az asztal mellett, és megvárom, amíg engedi, hogy leüljek. Persze majd abban az esetben be is mutatkozom, de nem kell semmit elrohanni, mert simán lehet, hogy nem akar majd egy árva szót sem váltani velem és akkor keresek majd valami más helyet. Nem vagyok én azért annyira nyomulós, hogy túlzásba essem. Fel tudom fogni, mikor nem kíváncsi rám valaki.

Morgolódom, hogy haza kell mennem Valentin napra, mert a szüleim visszaköltöztek abba a kisvárosba, ahonnan eredetileg Los Angelesbe mentünk, és ezek a gyerekkori emlékek nincsenek éppen az ínyemre. Most már sikeres vállalkozásom van, nem éppen arról akarok beszámolni, hogy ki a szívem válaszottja. Nekem bőven jó úgy, hogy csak randizgatok, szórakozok, alig vagyok még husznnégy éves, minek kössem le magamat? Az üzlet most nagyon jól megy, állandóan jönnek új befektetők, most is éppen egy szuper prezentáción vagyunk túl. Jeeter mellettem ül a terepjárómban, az indiai srác az egyik legjobb barátom, sztk keretes szemüvege mögül mindig lelkesen magyaráz a fura kis akcentusával, és persze lelkesen hallgatja hódításimat. Most azonban kiteszem a cég raktárházánál, amíg távol leszek, ő a kizárólagos vezető, biznom kell abban, hogy nem szúrja el a dolgokat, végülis csak pár napról van szó. Bíztatóan vállon vereget, és kiszáll, én pedig beletaposok a gázba. Hátrapillantok, mögöttem az ülésen ott van a cuccom, csak éppen a lényeg hiányzik, a cserfes barátnő. Az utóbbi pár nap eresztéséből megpróbáltam ugyan feldobni annak lehetőségét, hogy valamelyik kis lepedőbajnok csaj csináljon úgy a hosszú hétvégén, mintha nagyon mélyen ismernénk egymást, de teljesen érthető módon egyik sem vállalta be. Hát hiába, ha olyanokkal tartom a kapcsolatot, akik könnyűvérűek, távol fog állni tőlük minden családozás. Mint ahogy tőlem is, de muszáj megfutnom a kötelező köröket, mégiscsak a szüleimről, és a hugomról van szó. Évente 2-3 alkalommal bele kell hogy férjenek az életembe.
Utolsó mentsvárként be akarok ülni valami kávézóba, hátha sikerül gyorsan felszedni egy bevállalós csajt, végülis nekem is lehet mázlim. Nyílik az ajtó, némi csilingelő hang, én pedig belépek. De csütörtök reggel mit is várhatnék, lassan tíz óra, mindenki munkában van, nekem azért könnyebb, hogy saját cégem van, ellenben a kávézó iszonyatosan kihallt, alig lézeng benne bárki is, bombázó pedig pláne nem. Sóhajtva leülök az egyik boxba, ha már itt vagyok, a kávét lenyomom. Odalibben hozzám a viszonylag szépnek mondható pincérlányka, már éppen kezdenék reménykedni, amikor meglátom az ujján a jeggyűrűt. Hát basszus, ez nem az én napom. Így hát a szokásos sármos mosolyomat csupán rávillantom, ám nem kezdek vad flörtbe. Amint megjött a forró ital, morózusan kortyolgatni kezdem, és úgy fókuszálok a bejáratra, mint oroszlán a sásból az antilopcsordára. Hátha...

Cuple cipőszalon és kávézó.

Tárgy: Re: Cuple cipőszalon és kávézó