Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
"Ha egy nap a sebesség öl meg engem, ne sírjatok, mert én mosolygok."
Userinfó: Főkarakter
Név: Kanon C. Emerson Mutáns név: Turbó Születési dátum: 1968 Japán, Tokyo Besorolás: Diák Képességek: Emberfeletti gyorsaság
Elsődleges képesség: Emberfeletti gyorsaság Osztályozás: Delta Aktiválódás: 10 évesen Képesség jelenlegi szintje: Jelenleg a reflexei olyan mértékben fejlettek, hogy akár egy szempillantás alatt elkap egy több méter távolságban zuhanó kisebb tárgyat. Futás közben lényegesen nagyobb sebességgel halad, mint egy normális ember. Egyelőre egy forma 1-es versenyautó sebességével tud futni. Mivel elég gyorsan kapkodja a lábát, így egy sima vízfelületen is simán tud futkározni, amikor csak akar, hisz' nem süllyed el, csak minimális szinten érintkezik talpa a vízzel. Csak addig, amíg "el nem löki" magát. Hosszabb távon még kifárad. Képesség távlatai: Képessége fejlesztésével jóval nagyobb sebességgel képes majd rohanni, így nem okoz gondot a falon lévő felfutás, ami gyorsaságának köszönhetően simán működni fog. Akár megállás nélkül futhat, amerre csak kedve tartja.
Jellem: Képességemhez kapcsolódóan nagyon cserfes, hiperaktív lánynak tartom magam. Benne vagyok minden hülyeségben, ami a móka kedvéért simán szóba jöhet. Már gyerekkoromtól fogva megvolt ez a túlbuzgó tulajdonságom (legalábbis bő 6-7 év elteltével), úgyhogy sokszor visszanyalt az a bizonyos fagyi. Sajnos képes vagyok minden apró-cseprő dologba beledugni az orrom, ezért nem csoda, ha kissé minden lében kanálnak neveznek el. Ennek a viselkedésnek is meg van a maga rövidke története, de haladjunk tovább, milyen is vagyok én még. Nagyon lelkiismeretes vagyok, és sajna könnyű engem megbántani is. A legkisebb szurkálódásokon is képes vagyok elbőgni magam. Ez a hiperaktív tulajdonságommal egész szépen "összefér". Dehogyis fér össze... Legalább ne furkálódnék be mások társaságába és ne kelljen beleütnöm az orromat a dolgukba. Csak hát én eléggé kíváncsi fáncsi vagyok, úgyhogy a csendben ücsörgés, jobbnál jobb témák nélkül nekem abszolút nem megy. Inkább vágódok oda egy tök ismeretlen csoporthoz, minthogy egyedül hintázgassak, átkarolt térdekkel...
Külső: Nem vagyok túl magas, mint ahogy a japánok általánosságban sem a magasságukról híresek. Én elvagyok azzal a 168 centiméteremmel is, nem akarok holmi felhőkarcoló lenni, így is még fejlődésben vagyok. Normál testalkatom van, amiről szerintem nem is tudnék többet mondani. Eredeti hajszínem sötétbarna, de szinte havi rendszerességgel változtatom, hol szőkét, hol lilás-fekete árnyalatot kap a hajam. Jelenleg a fekete, sötétbarna és egy kis vöröses színben pompázik, de ki tudja milyen lesz holnap. A szemem sötétbarna, viszont olyan szinten mély árnyalatú, hogy már a feketére is totál hasonlít. Úgyhogy mondhatni, hogy egyszer barna, egyszer fekete, a fényviszonyoktól függ. Szeretem változtatni az öltözködési stílusom, mint ahogy a hajam színét is. Ettől függetlenül a sötétebb színek szerelmesei közé tartozom. Minden színnek a sötétebb árnyalatáért vagyok oda, persze a fehér kivétel. Szeretem kombinálni a fehéret a többi színnel, szóval igyekszek alaposan kiválogatni az összeillő darabokat. Nem vagyok divatmániás, de azért teszek a kinézetemre. Karkötőket, nyakláncokat, kalapokat és egyék kiegészítőket is szívesen hordok, ellenben a sminkért kevésbé vagyok oda.
Előtörténet: 1974. márciusában kezdődött el az életem csak igazán. Az előző hat évnek nincsenek fennmaradó, felejthetetlennek mondható emlékei. Hat évesen kezdtem el az iskolát, a többi kortársammal együtt. Mivel szegényes családból származok, nem adatott meg nekem az a lehetőség, hogy a felső tízezer egyik leghírhedtebb általános iskolájába kerüljek. Így maradt a vidéki, lepukkant iskola, ami kicsit sem nevezhető tanintézménynek, inkább egy nevelőiskola, ahová a rosszcsont gyerekeket zárják be a szülők. Ugyan erről naiv édesanyám és édesapám (aki amerikai származású ügyvéd)semmit sem tudott, én pedig abban az időben nem mondtam el a suliban történt megrázkódtatásokat. Pedig lett volna történetem bőven. A tanárok napi szinten üvöltöztek, hol egymásnak estek, hol a diákokat szapulták, s mindezt elég szépen sikerült eltitkolniuk. Nem is kell mondanom, hogy ez volt életem egyik legrosszabb hat éve. Minden órára remegve mentem be, hogy mikor fog lealázni az egész osztály előtt a matektanár, vagy épp mikor fog valami löttyel leönteni az osztályom legrosszabb diákja. Tizedik születésnapom alkalmával kaptam egy hatalmas tortát. Nagyon örültem neki, hiszen a mi pénztárcánk nem nagyon engedhette meg az ilyen luxust. Kisebb ajándékokkal halmoztak el, köztük volt a kedvenc piros, pöttyös labdám. Amint kézbe vettem már rohantam is az udvarra játszadozni. Futkároztam körbe-körbe, kerülgetve a labdát, néha felkapva azt, s bizony hamar észbe kaptam, hogy egész gyors a tempóm. Tíz évesen persze nem sejtettem semmi komolyat, így elkönyveltem, hogy csak szimplán jók a génjeim, ezért tudok gyorsan szaladni. Az iskolában is túlszárnyaltam mindenkit testnevelésórán, szóval valamilyen szinten a tanár is meg volt velem elégedve. Ekkor aktiválódott képességem, ami ugyan egyelőre nem volt feltűnő, szimplán gyorsabban tudtam futni, mint egy átlag ember. Így egészen tizenkét éves koromig húztam ki a "kínzókamrában", mely sajnos a mai napig is áll, várva a szerencsétlen gyermekekre, akik csak a tanulásért mennek oda, s nem is sejtik mi vár rájuk odabenn. Én mindenesetre örültem, hogy átkerültem a középsuliba, ami viszonylag jobb házirenddel rendelkezett. Egyenruhák, tisztaság, kedves, segítőkész tanárok. Ez várt engem a középiskolában, aminek felettébb örültem. Máris kezdtem kinyitni az emberek felé, nem csak otthon voltam az a buzgómócsing. Végre sikerült a közösségnek is megmutatnom, milyen vidám leányzó is vagyok én, ha nem terrorban kell élnem. Pikk-pakk lettek barátaim, kezdtem úgy érezni, hogy már nem különbözök tőlük annyira, mint általánosban. Persze a 'beleütöm az orrom mindenbe' még most is érvényes, és sajnos sokan nem tűrték sokáig ezt tovább. Pedig én csak örültem, hogy egyáltalán szóba állhatok velük, hisz' éveken át egy buta osztálytársam bántásait kellett elviselnem. Örök barátnőm, -akit csak Cherynek becéztünk- maradt meg nekem. Ő tartott ki mellettem a végsőkig, és ő volt az, aki elviselte a hülyeségeimet. Tényleg egy igaz barátra tettem szert. És ekkor jött Ő. A tökéletes, a sulibálvány, akiért mindenki odavolt. A világ leggonoszabb embere, aki csakis rajtam szórakozott hat éven keresztül, Nakatsu Akita. Milyen vicces, hogy ez az ember az, akit az egész iskola istenít. Majdnem az egész iskola... Szerencsére nem volt akkora mákja, hogy továbbra is egy osztályba kerüljünk, így ezt valamilyen szinten megúsztam, csak hát Japánban máshogy mennek a dolgok. Gyakran változtak az órarendek, és akadt olyan nap, amikor három órán keresztül össze voltunk vonva egy másik osztály felével. Nem is kell mondanom, hogy pechemre Nakatsu mindenhol ott volt. A rajzórán, kémián és angolon. Minden olyan órán, amit egy kicsit is szerettem... Tizenhét éves esztendőm rohamosan közeledett. Egyre érettebbé váltam és a képességem is komoly fejlődéseken esett át. Tudtam, hogy ez nem akármilyen erő, ezért sem szóltam róla senkinek. Tűk, vizsgálatok, orvosok és laboratórium lett volna a sorsom, ha ez kiderül. Egy átlagos nap volt, leszámítva a tizenhetedik születésnapomat. Ugyanúgy értem be az iskolába, mint mindig, egészen addig csináltam mindent berögzülten, amíg a legutáltabb személy nem állta el utamat a folyosón. Reméltem nem valami rossz szót akar a fejemhez vágni, de száján csak egy "Boldog Szülinapot" bukott ki. Nagyon meglepődtem rajta. A nagy és tökéletes Nakatsu felköszöntött. Valamilyen szinten örültem ennek, de semmi több. Az utóbbi időkben nem piszkált, sőt, mintha a társaságomat kereste volna, de aztán rögtön a felköszöntésem után félrehívott. Én pedig, mint jó kislány mentem utána. Nagyon nem kellett volna... Az én kis titkom szépem kiderült. Nakatsu rákérdezett, többször is, azt állítva, hogy látta, ahogy hazafelé száguldok. Próbáltam volna kimagyarázni magam, hogy ez csak görkori, semmi szupererő, de most őszintén. Ki hitte volna ezt el? Valami olyasmit mondott, hogy nem kürtöli szét, pedig az ő hírnevével bárki elhitte volna azt, amit mond, még ha hatalmasat is hazudik. Életemben először voltam hálás ennek az embernek, mert azért ő is időközben felcseperedett és már nem arra a gonosz kisgyerekre hasonlított. Pontosan egy év elteltével a hazafelé vezető úton futottam össze az alapítókkal, Charles Xavierrel és Eric Lensherrel. Felvilágosítottak a képességemet illetően és elmondták, hogy vannak még rajtam kívül mások, egy iskolában, ahol megoldást találhatunk szupererőnk kiküszöbölésére. Először hihetetlennek hangzott mindez, de olyan hihetően mondtak el nekem mindent, hogy nagyon is szerettem volna tagja lenni annak a közösségnek, akik olyanok mint én. A családommal való beszélgetés során is sikeresen meggyőzték szüleimet, így pár nap elteltével már az X-birtokon belül csodálhattam a mutánsok világát.
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Kanon C. Emerson Szomb. 29 Márc. - 15:13
Húú sorry, hogy csak most, de elfelejtettelek, de végre meg vagy. Nem találtam semmi hibát az előtörténetedben. Kicsit talán túl egyszerű is, de nem lehet mindent mindig megbonyolítani. :)A kemény gyerekkor ellenére is szépen felcseperedtél és biztos jó sorod lesz a birtokon. ^^ Avit már ha foglaltál, akkor szuper, ha még nem, akkor azt ne feledd, aztán mehet a játék.
Kezdőlap 
by 
