Moira & Waylon

Megszoktam, hogy általában nem tárt karokkal várnak. Még a legtisztább lelkiismeretű emberek is zavartan viselkednek néha egy jelvény láttán, és automatikusan arra gondolnak, hogy oktalanul fogjuk vádolni őket valamivel, vagy már felkészülnek a legrosszabbra, hogy valamilyen családtag, barát, ismerős került nagyobb slamasztikába. Ugyanakkor általában beengednek. Ha nem, az már régen rossz. Megköszönöm, hogy a férfi a túloldalon kinyitja az ajtót, aztán amint bemegyek hellyel kínál. Nem mintha sokáig terveznék maradni, a kabátomat le sem veszem, de elfogadom az ajánlatot, nem kimondottan szeretem feszélyezni az embereket, de hát ha valami, ez aztán a munkaköri leírás szerves része, és az a legkevésbé sem lenne professzionális, ha olyan nagyon arra törekednék, hogy oldjam a jelen esetben is érezhető, finoman pulzáló feszültséget.
- Pár nappal ezelőtt egy elég furcsa ügyet jelentettek nekünk, de a ház több lakója is hallott róla, úgyhogy gondolom Ön sem kivétel – azért némileg kérdő pillantást vetek rá, mindenhol vannak olyanok, akiket kevésbé érdekelnek a házban terjengő pletykák, meg úgy egyébként is, a bűneseteknek se szeri, se száma ebben a városban, noha tény, hogy az ilyen fajta annyira mégsem gyakori. Ha a fejét rázza, röviden összefoglalom neki azt, amit a sajtóban is lelkesen ismételgetnek, mint egy tönkrement gramofon…
- Szemtanúkat és információt keresünk. Többen láttak távozni egy csuklyás férfit a helyszínről. A környéken, vagy itthon volt esetleg…? – teszem fel a rutinkérdést, természetesen nem gyanúsítottakról van szó, nem az érdekel, hogy hol volt pontosan a „támadás” időpontjában, csupán az, hogy láthatott, halhatott-e valamit.

Botrányosnak kellene találnom mennyire kevés dolgon lepődök vagy hökkenek meg, akadok ki, dobok hátast…manapság már szinte semmi olyasmi nem tud velem szembe jönni, amire ne láttam volna precedenst, vagy ha valóban nem láttam, akkor is elég gyorsan hozzáírom a dolgot azon képzeletbeli listámhoz, melyen a képtelennél képtelenebb események sorakoznak. Gondolom, ez jár azzal, ha az ember már elfogadta a tényt, hogy valaki tényleg kipucolta a fejét, bármiféle orvosi beavatkozás nélkül, vagy ha lányokkal találkozol, akik állatok alakját tudják felvenni, különleges emberekkel, akik egy mozdulattal lángokba borítanak egy fél épületet, és még sorolhatnám. Igen, az elmúlt három évben feltúrtam a CIA minden megoldatlan, magyarázattal nem rendelkező ügyét, és ha valami bizarr történik mostanság az országban, akkor az az akta is jó eséllyel az én asztalomon landol majd. Ahelyett, hogy a főnökeim záros határidőn belül megszabadultak volna tőlem, vagy az idegeikre mentem volna (bár azt hiszem, ez megvolt), most inkább hasznot akarnak húzni abból, hogy bármekkorákat is röhögnek ők odabenn egy-egy eseten, én minden bizarrnak tűnő őrületet elvállalok, és még csak pofákat sem vágok.
Persze ez azért van, mert már bármilyen nyomnak örülnék, és sosem lehet tudni, az ember mikor botlik bele valamibe, egyik dolog aztán a másikhoz vezet, és a végén ott találom magam, ahova mindig is vágytam…a mai eset azonban azt hiszem nem sok effélével kecsegtet. Kannibalizmusra utaló nyomok New York közepén? Mondanám, hogy ilyesmire akármilyen elmebeteg képes, de azért ennél óvatosabb vagyok az efféle gyors következtetésekkel. Sosem lehet tudni. Igen, ez most a nagy elvem és hozzáállásom alapja…mindezek ellenére a tetthely melletti épület első emeleti lakásait végigjárva nem sokat tudtam meg sem magáról az esetről, sem a tetthelyről állítólag sietősen távozó 180 körüli, csuklyás férfiról. Csupa öröm egyedül végigjárni egy New York-i tömbházat. Máris többet tudok a 17-esben lakó nő macskáiról, meg a 11-esbeli fickó vese problémáiról, mint amennyit szeretnék, na meg ami szükséges lenne a nyomozás jelen, felderítő szakaszában.
Felkaptatok a másodikra, a zsebemben ujjaim a jelvényre szorulnak Hogy az ember nem tud beleőrülni olyan egyszerű dolgokba, hogy naponta százszor kell kimondani, hogy „MacTaggert különleges ügynök, CIA”, az az élet apró örömeihez tartozik…megigazítom a kabátom, és megint megnyomok egy csengőt a balra eső lakás ajtaján.