Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Elsődleges képesség: Tudatkontroll/empátia ?? Osztályozás: ?? mutáns Aktiválódás: 8 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Képes állatokat idomítani, sokkal könnyebben, mint mások, pusztán rájuk hangolódva, háziállatokat simnán, illetve kisebb méretű vadállatokat is. Nagyobbakat még csak szelidíteni tud, nem támadják meg, ehhez elég szemkontaktust felvennie velük, és egyszerűen rájuk hangolódik. Embereket képes lenyugtatni, hogyha megérinti őket, akár dühöngőeket, akár csak ingerülteket. Nem csak lenyugtatni, de megnyugtatni is tudja őket, mint a Suttogó, lelki békét teremt nekik, akár ha zaklatottak, vagy idegesek, vagy bármi. Ezen felül nagyon békés kisugárzása is van, békét, nyugalmat áraszt, jobban közelednek hozzá, jobban megbíznak benne. Képesség távlatai: Érintés nélkül vadállatok szelidítése, lecsillapítása, idomítása, illetve embereket is képes lehet majd érintés nélkül lenyugtatni, vagy akár több embert is.
Jellem: Számomra a mutáció nem valami rendellenesség, nem valami betegség, de ez talán azért is van, mert én ebben élek, ebben nőttem fel. Éppen ezért nem irtózom sem a többi mutánstól, sem magamtól, kiegyensúlyozott, és békés természetű vagyok, de ha kell, meg tudom magam védeni. 12 fiútestvér mellett az ember megtanulja kezelni a férfiakat, és persze megtanul harciasnak lenni, ha annak kell lenni. Alapvetően mégis inkább egy kedves, bájos teremtés vagyok, akinek pozitív a kisugárzása, könnyen barátkozik, érdeklődik, szívesen benne van mindenben, de azért figyel, hogy a szabályokat ne hágja át. Szeretem, ha mindennek meg van a maga helye, elpakolok magam után, rendet tartok, és megfigyelem a dolgokat. Nem csak az embereket, hanem a környezetet is. Az embereken hamar észreveszem, ha valaki éppen neki akar ugrani a másiknak, vagy morog, neveltetésemmel együtt fejlődött ki ez a fajta érzék, hogy tudjam, mikor kell lecsillapítani a kedélyeket, kik között uralkodik erős feszültség.
Külső: Kreol bőr, sötét, hosszú haj, sötét szemek. Ami a ruházatomat illeti, egyszerű, kényelmes, sportosabb öltözék, gyakorta kerül elő valamilyen kiegészítő, szeretek tollat tűzni a hajamba, vagy egyéb, indiános kiegészítőt felvenni, mégiscsak oda nyúlnak vissza a gyökereink, nagyon mélyen. Magas, vékony, de sportos testalkatú vagyok, nem fúj el a szél egyből, igyekszem mindig kedves mosolyt villantani másokra, barátságos küllemem van, bíztató, akihez jó odamenni, nem tartanak tőlem. A színek amiket hordok, általában egyszerű, fakóbb színek, az élénk vagy neonszínektől irtózom, a körmeim sem festem, nem hordok műkörmöt, vagy magassarkú cipőt, de ha megkívánja az alkalom, ki tudok öltözni én is, és meg tudom mutatni a még nőiesebb oldalamat, bár a hétköznapokban sem vagyok elhanyagolt.
Előtörténet: 12 fiútestvér mellett az élet minden, csak nem könnyű. De ne szaladjunk ennyire előre. Az Illinois állam beli Dakotán van egy kis birtokunk, ott élek a családommal. Javarészt abból élünk, hogy a birtokunkat gondozzuk, azon tartunk állatot, meg van némi földünk is, amit tudunk művelni. A bátyáim közül sokan a közeli városban dolgoznak, de mindig hazajárnak, úgyhogy 15en lakunk otthon, édesanyám, édesapám, meg a 12 kattant testvérem. Mind fiú, és persze mind rendelkezik valamilyen mutációval. Ezért is szeretem a tanyánkat, mert ott nem tudnak ránk találni. A tanulmányainkat a közeli suliban szereztük, és kezdtük, de az időnk nagy részté otthon töltjük. Anyuéknak nagy sokk volt az elején, amikor James felkapta a traktort dühében és arrébb lökte, mikor összeveszett apámmal. Ekkor volt 11. Ez után a töbi testvéremnél is jelentkeztek a mutációk, többen természet feletti erővel bírnak, de van, aki képes alakváltásra, vagy részleges alakváltásra, esetleg kifinomultabb a hallás, ember feletti érzékszervei vannak, nem ereje. Ez a Willows klán, ahova én is megérkeztem, mint egyetlen lánytestvér. Innentől a sorsom egész egyértelmű lett. Jó képességeimnek hála a suli könnyen ment, és anyukám is fellélegzett, amikor elkezdtem besegíteni neki a konyhába, és a feladatok nagy részét átvállaltam. 13 éhes férfiemberre nem rossz dolog főzni, hát még mosogatni utánuk! A bátyáimmal nőttem fel, így hamar megtanultam, hogyan védjem meg magam, illetve mindig volt valaki, aki megvédett, ha nagyon bajba kerültem. Sajnos azonban nekem nincsen ember feletti erőm, sose volt, így az, ahogy én megvédtem magam, egészen máshogy történt. Megtanultam ugyan verekedni, de nem sokat ért. Szerencsére van egy szuper képességem, ami akkor bukkant fel, amikor két bátyám erősen összekapott valamin, és ha két Willows fiú hajbakap, a lakásból sem marad sok. Nem akartam, hogy összeverekedjenek, és megpróbáltam lenyugtatni őket. Tény, hogy az állatokkal mindig is jól bántam, szerettem a közelükben lenni, de nem hittem volna, hogy emberekre is hatással vagyok. Ahogy Jake karjára tettem a kezem, mintha egészen megenyhült volna, láttam, ahogy lassan száll ki belőle a harag, és Jamesből is. Azóta Suttógónak becéznek. Persze felmerülhet a kérdés, hogy ez mindg szép és jó, de miért én vagyok itt a suliban, és miért nem az a tizenkét lökedék, vagy miért nem jött velem mindegyik? Mert már nagy fiúk. Amikor X-professzor és Eric nálunk jártak, és elbeszélgettek velünk, a srácok úgy döntöttek, hogy ők remekül el lesznek itt, engem azonban érdekelni kezdett az iskola, és szerettem volna tanulni. Persze, amilyen gyakran lehet, és hétvégente fellátogatok hozzájuk, nincs olyan messze az iskola, hamar megjárom az utat, úgyhogy nagy nehezen, de felengedtek, hogy tanulhassak, és kinyíljon előttem a világ.
Igazán szép előtörténet, külön köszönöm neked, hogy megalkottad Őt! A PB-je nagyon cuki, a sztori alapján pedig kiváncsi vagyok, hogyan is fogsz boldogulni vele ebben a vad világban^^ Ha beírtál az avatárfoglalóba, akkor már mehet is a játék^^