Jared F. Crowley

"Nem, a gonoszság nemcsak az ember képzeletében él, a gonoszság létezik! Te, úgy látszik, ennek nem vagy tudatában. Én igen. Én érzem. Mindig is éreztem ..."

Userinfó: Titkos karakter

Név: Jared Fergus Crowley (alias: Mark Lloyd)
Mutáns név: Téboly
Születési dátum: Skócia, 1947. június 22.
Besorolás:Törvényen kívüli
Képességek: Ha olyat választasz, ami a listában van, akkor onnan másold a nevét, ha sajátot, akkor előbb egyeztessünk.

Elsődleges képesség: Árnyék-manipuláció
Osztályozás: Alfa(?)
Aktiválódás: 3-5 éves kor között.
Képesség jelenlegi szintje:
~ Aktiválódás után: Képes az árnyékok manipulálására, akár játszani vele, vagy saját kedvére alakot formálni neki.
~ 6-8 évesen: Eleinte csak a saját árnyékát tudta elválasztani a testétől és kémkedni, esetleg a frászt hozni a társaira, vagy a tanáraira.
~ 12-13 évesen: Idővel formálni tudta az árnyékokat, akár egy rémmé, vagy madárrá az akaratával, de csak rövid ideig
~ 16 éves kora körül: El tud bújni az árnyékokban, ezáltal kémkedni tud észrevétlenül, de még csak a saját testalkatának megfelelő árnyékban.
~ 20 évesen: Rájön, hogy ha elválasztja az árnyékát önmagától, akkor tárgyak árnyékain keresztül tud hatni a tárgyakra, szóval ha az árnyéka lelöki a váza árnyékát, akkor a váza leesik és összetörik.
~ 24 évesen: Lelép otthonról, mikor rájönnek az erejére, próbál saját életet élni, családot alapít, de megadja magát az ereje hatalmának, és azon mesterkedik, hogy egyik szobából a másikba az árnyékon keresztül saját maga is közlekedhessen, ne csak az árnyéka.
~ 30 évesen: Végleg kifordul magából, mikor egyik éjszaka betörnek az otthonába, és elhurcolják a gyerekeit, a feleségét pedig megerőszakolják. Először öl valakit az árnyékával. Ekkor jön rá, hogy az ereje még tovább fejleszthető.
~ 35 évesen: A mindent felemésztő embergyűlöletének köszönhetően mást sem csinál csak az erejét fejleszti, míg végül sikerül a saját testét is árnyékon keresztül egy zárt szobába átvinni. Mikor ez sikerült neki összeesett és elájult.
~ Napjaink: Képes az árnyékot uralni, formálni, ha egy kis árnyék is van a szobában. Mások árnyékait a sajátjával fogságba tudja ejteni, ezáltal az embert is, akié az árnyék. Hatni tud az árnyékokra, formálni tudja, de mindez hatalmas erőfeszítéssel jár.
Képesség távlatai:
~ Talán egy nap képes lesz kisebb erővesztéssel nem csak egy ajtó mögé bemenni az árnyékokon keresztül, hanem hosszabb utakat is megtehet majd.  
Hátrány:
~ A legnagyobb hátránya, ha egy apró árnyék sincs, akkor az ereje hasztalan, mintha nem is létezne. Szóval egy nagyobb fényárral le lehet fegyverezni.
~ Ha nem összpontosít és ki tudják billenteni az egyensúlyából, akkor az emberi teste megsérülhet.
~ Ha külön van az árnyékától az árnyékán át is sebezhető, ha valaki rájön a titkára, ez pedig a saját árnyéka, mely amikor külön van a testétől ugyanúgy sebezhető, mint egy ember, csak árnyékon keresztül.

Jellem: Leginkább céltudatosnak mondanám magam., hiszen amit akarok, azt el is érem, vagy így, vagy a rosszabbik úton. Gyűlölök várni, de ha ez kell a terveim megvalósulásához, akkor erőt véve magamon, sokakat megszégyenítő türelemmel vagyok képes folytatni az utat a cél felé. Mindemellett akaratos vagyok, és többnyire mindent azonnal akarok, mint egy akaratos öt éves, csak az eszközeim rosszabbak. Hirtelen haragú vagyok, és nem tűröm az ellentmondást, legyen ez akár banki ügyintézés, vagy munka. Könnyen kihoznak a sodromból, s olyankor a fejem elvesztve kiabálok azzal, aki eme ostoba húzást elkövette. Ha ennek az ellenkezője történik, akkor azt azt jelenti, hogy tervezek valamit, és annak régen rossz vége lesz. Bosszúálló vagyok, és nem tűröm az engedetlenséget, ha már én vagyok a főnök. Üzletet vezetek, amihez határozott jellem és vasakarat kell. Persze nem mindig voltam ilyen, egyszer én is voltam reménykedő gyermek, aki azt hitte, hogy a világ majd szép lesz, és ő lesz az, aki megváltja, de melyik gyermek nem hiszi ugyanezt magáról? Gyerekként naiv és barátkozó szellem voltam, a szó mindegyik értelmében. Hiszen otthon, amíg nem született testvérem, tényleg annak éreztem magam. Mikor nagyobb lett, segített belevinni a rosszba, és elkezdtem igazi gyerekként viselkedni, majd suliba mentem. Ott már bátrabban ijesztgettem a társaimat az erőmmel. Ez az erő felruházott valami olyan felsőbbrendű érzéssel, hogy hamar felküzdöttem a hatalomra vágyó alfelemet addig, míg tisztelni kezdtek a többiek. Én voltam a focicsapat kapitánya, és fürödtem az elismerésekben, ráadásul a rivaldafény mindig jó. A gimnáziumban sem volt ez másképp. A jó beszélőképességem és esetleg az öklöm mindig szívesen használtam... Sosem néztem a fájdalmat, amit okozok. Persze azt nem mondom, hogy legyőzhetetlen voltam, de annak éreztem magam. Hogy vannak-e más tulajdonságaim? Empátia? Együttérzés? Sajnálat? Átérzem-e mások fájdalmát? Amióta elvették tőlem a családom, nem. Nem tudom, és nem is akarom. "Az empátia a gyengék kiváltsága, te nem vagy gyenge. Uralni születtél, nem fejet hajtani" Mondta a szegény megboldogult apám egykor és igaza lett. A többi embert mozgató érzelmek hiányoznak belőlem, s már szeretni sem vagyok képes. Viszont hazudni és manipulálni sokkal inkább. Az emberek csak bábok, és meghalnak a munkáért, amit akár éhbérért is képesek elvállalni, hát nem csodálatos?

Külső: A kinézetemről sokat tudnék beszélni,de megpróbálom leegyszerűsíteni. Fekete hajjal jöttem a világra, majd ahogy egyre cseperedtem, szőkévé fakult. Eme halvány szőke haj a gimnáziumig tökéletesen megmaradt, majd az évek múlásával egyre sötétebb lett, és mára már majdnem fekete színben pompázik. Talán már egy kevés ősz hajszál is megjelent benne, de ez a korral jár. Tekintetem gyermekként ég kék volt, mára szürkés, de ha felbosszantanak zöldes villanás vehető ki belőle. Határozott és jeges pillantásomat kevesen állják, de nem is ez a lényeg, sokszor egy pillantás elég, hogy megijesszek valakit. Magasságom átlagosnak mondható, a természet nem áldozz meg két méterrel, de a jó dolgokból sokszor keveset adnak, nem igaz? Arcom sokszor borostás, és bár lassan a negyvenhez közeledem a kopaszodás alig észrevehető. Arcomon viszont az idő otthagyta a nyomát, a homlokomon gondterhelt redők jelentek meg, ahogy a szemem sarkában is. Néha kipihent vagyok, de többnyire a fáradtság karikái megmutatják magukat a világnak, megjelenésem mégsem nevetséges, inkább tiszteletet parancsoló. Ez persze köszönhető a fekete ingnek, a nyakkendőnek, és a fekete öltönynek, amit hűvösebb napokon egy fekete szövetkabáttal takarok el a hatás kedvéért. Szeretem a hivatalos megjelenést, de főnök lévén nem jelenhetek meg joggingban és melós öltözetben. Az egész lényem egyszerre rémiszthet meg és vonja magára a figyelmet. Lehet, hogy alacsony vagyok, de a megjelenésem az, amiért ki tudok tűnni a tömegből. Sokan könyvelnek el egy újgazdag senkinek, de azok nem tudják, milyen utat tettem meg addig, míg saját üzletet nem nyitottam.

Előtörténet: Mit is mondhatnék, amivel nem ijesztelek el? Bér nem mintha engem ez érdekelne, hogy most elszaladsz, vagy sem, de akkor mindjárt átgondolom, melyik az az emlék, ami nem rontja el teljesen az illúziódat rólam. De amíg az emlékemen töröm a fejem, addig itt van ez a kis levél, még én írtam... Voltam talán öt éves, nézd el...
Már nagyon hiányzol nekem. Remélem minél előbb hazajössz, mert anya már nagyon sír, a hasában meg ott mozog a testvérem, aki nem hagyja aludni. Velem minden rendben van, és a suli is szuper, a csoporttársaim egy kicsit félnek tőlem, de ez nem zavar, legalább nem vernek majd meg. Mindent úgy csináltam, ahogy te tanítottad. Bejött a terved, és most már többet nem fognak bántani, csak gyere haza hamar... Fárasztó anyára vigyázni, pihenni szeretnék.
Üdv, Mark"

Vannak még ilyen leveleim, de elhiszi, hogy ez az iromány tőlem ered? Igen Mark írta alá, de hazudtam a nevemet illetően. Én nem mindig voltam Jared Fergus Crowley... Egészen huszonnégy éves koromig a Mark Lloyd nevet viseltem. De ne szaladjunk ennyire előre. Mindenre sort kerítünk szépen sorjában... Nézze csak találtam még egy levelet. Itt már azért szebben írtam, talán voltam kilenc?!

Tudod nem örülök neki, hogy el kellett menned, azért a meccsemet nem kellett volna kihagynod. Eddig még sosem történt meg. De meg tudlak érteni, hiszen az öcsém idegesítően hisztis. Én sosem voltam ilyen. A suliban is kiálltam magamért, és tisztelnek. De senki sem lehet olyan, mint mi ketten. Remélem a szülinapomra azért haza tudsz érni, de ha nem, akkor majd elteszek neked egy szelet süteményt. Anya a kedvencünket süti. Meggyes-málnás csokitorta. Visszatérve a meccsre, hála nekem megint nyertünk, és a csapat éljenzett és büszkék rám. Azt hiszem, egy napon profi sportoló leszek.
Üdv, Mark"

Igen itt már sokkal céltudatosabb lettem. Akkoriban nem kedveltem az öcsémet, mert mindenért nyafogott és hisztizett. Anyám elkényeztette. De sosem zavart, hiszen ott volt nekem a sokat utazgató apám. Sosem tudtam, miért utazik annyit, csak elment, és hazajött. Olyankor mindig fagyizni vitt minket, vagy hamburgerezni. Sőt egyszer még valami vidámparkba is elvitt minket. Próbált jó apa lenni, de persze az élet sosem tökéletes nem? Ahogy anyám sem volt az...

Tudok valamit, amit nem kellene. Talán el sem kellene mondanom, de ha én sem vagyok őszinte hozzád, akkor ki? Anya sokat jár el itthonról, engem pedig egyedül hagy Joseph-el. Persze ő állandóan játszani akar, de nekem tanulnom kell. Lassan itt a felvételi, és így nem tudok koncentrálni. Legalább anya is itthon lenne. De vajon merre járkál? Egyik nap ittasan jött haza, ami nem volt szép látvány. Remélem nem tettem semmi rosszat ezzel, hogy elmondtam, most mennem kell...
Üdv, Mark"

Itt már voltam vagy tizennégy. Akkor mentem gimnáziumba, és mint kiderült, anyánk dolgozott, de mellette csalta apánkat. Nem tudtuk soha, hogy hová megy. Talán elege lett. Persze tény, hogy az utazós munka, amit apám művelt, nem leányálom, de talán én voltam az egyetlen, aki kitartott mellette. Sosem szidtam és a tiszteletére vágytam, amit csak kemény munkával érhettem el. Bezzeg az öcsém...

Nem mentem anyáékkal. Engem nem érdekel, ahogy a mama szid téged, mennyit utazol. De ők nem tudják, mennyit dolgozol, hogy eltarts. Nekem is hiányzol, de addig el leszek itthon. Kaja van, ha nincs, akkor rendelek pizzát, ahogy mondtad... Képzeld megint összevesztem velük. Nem értik, miért vagyok ilyen lojális hozzád, mikor alig vagy itthon. Szerintem nem tudnak a levelekről, amiket írunk egymásnak. Még jó, hogy postafiókra küldöd. Vigyázz magadra!
Üdv, Mark"

Mint látja, volt egy törődő énem, és ez még tizenkilenc éves koromban is megmaradt. Egyetemre jártam már. Az érettségi eredményeim kiválóak voltak, pedig égetni való gyerek voltam. Minden iskolában és minden gimnáziumban. Bíztam apámban, és nem értettem anyámékat. Kicsit nevetséges visszagondolni azokra az időkre. Akkor még azt hittem, hogy nem leszek olyan mint apám. Legalábbis munka téren.

Néha már nem bírom tartani a titkomat, ami egyre csak nagyobb. Nem tudom, hogy tudod-e, de végre találtam valakit, aki mellett el tudom képzelni a jövőmet. Tara kedves lány, de előtte is titkolóznom kell. Ahogy előtted, de hogy is mondjam el neked, ha te is annyi titkot őrzöl? Anyám megőrjít. Azt hiszi én vagyok az oka az öcsém engedetlenségének. De már nincs erőm vitába szállni vele. El fogok költözni apa. Csak megvárom, míg hazaérsz, hogy elbúcsúzhassak. Munkát is találtam az egyik cégnél, és lakás is ahol ideiglenesen lennék, amíg házat nem vehetek. Csak siess haza.
Szeretettel, Mark"

Ez volt az egyik olyan ritka aláírás, amit nem az "üdv" szóval írtam alá. Itt egy titkom volt, amit el akartam neki mondani, de féltem, sőt rettegtem, mi lesz, ha megtudja. Elvégre huszonnégy voltam, és akkor már ki tudja mióta rejtegettem, tudja? Azt hittem, hogy elfogadja, de tévednem kellett. Mindenki ott volt aznap, még a barátnőm is. És a párom volt az egyetlen, aki pozitívan fogadta. Akkor tudtam, hogy ő az, aki tényleg szeret. Mert a családom kidobott. Itt megindultam a lejtőn. Van itt még pár megkeseredett levél, s talán némelyik az alkohol hatása alatt íródott...

Sajnálom, hogy csalódást okoztam. De nem vagyok torzszülött. A fiatok maradok, ha akarjátok, ha nem. Én megbocsájtottam nektek a viselkedésetekért, mert a családom vagytok, de nem tudom elfogadni, hogy kitagadtatok. Csak egyszer ülnél le velem megbeszélni. Évekig kiálltam melletted, és ez lenne a hálád? Majd egy nap sajnálhatod, amit tettél... A nevedet eldobtam, és azt is amit választottatok keresztnévként. A kitagadás ezzel jár, nem igaz?
Üdv, J.F.C."

Itt már pár év eltelt, mégis mindent felemésztő harag tört rám, akárha eszembe jutottak. Tara próbált mindent megtenni annak érdekében, hogy ne omoljak össze, de nem tudod megakadályozni azt, ami megtörtént nem igaz? Gyógyszert szedtem évekig, s csak a munkámba temetkeztem. Felhagytam azzal, hogy profi sportoló legyek. Felesleges. Valami olyat akartam, amivel kaszálhatok, amivel megismernek. Legalább a nevet. Be kell törni a piacra, és ez mára sikerült is. Van egy kocsmám, egy éttermem és egy irodaházam rengeteg alkalmazottal. És mi történt a családommal? Apámtól jöttek néha levelek, hogy sajnálja, de soha nem válaszoltam.

Sajnálom, amit veled tettem. Féltem. Tőled és attól... Attól, amit tudsz. Az öcséd és az anyád elmentek. Egyedül maradtam, így most volt időm gondolkodni, és igazad volt. Te nem vagy torzszülött, hanem a fiam vagy. Kiálltál mellettem, de én nem tettem ugyanezt veled. Szeretném veled megbeszélni...
Üdv, Joshua"

Tudja ekkor nem érdekelt már. Családom volt, és gyermekeim, amiről fogalma sem lehetett. Sajnos beleestem apám csapdájába, és a leveleket már nem én küldtem az apámnak, hanem a hat éves fiam írta nekem. Annyira törekedtem arra, hogy ne legyek olyan, mint apám, hogy észre sem vettem azt, hogy végül a pontos mása lettem. Ezért határoztam, hogy hazamegyek, és elviszem őket magammal az étteremhez, amit akkor nyitottam meg. De a látvány, ami fogadott, az felért egy pokollal. Elvitték őket. Mindenhol vér volt, és egy férfi éppen akkor szállt le a feleségemről, én pedig egyszerűen csak... megöltem. Megérdemelte. Az emberiség csak egy kis idegesítő piszok a köröm alatt, hiszen emberek vették el a családom. És tudják miért? Mert a házunk szimpatikus volt nekik és unatkoztak. Unalomból vitték el a gyerekeimet, és a feleségemet pedig meggyalázták és megölték. Magánnyomozó kereste évekig a fiaimat, de nem akadtak rájuk. Én pedig az évek alatt kiépítettem az én kis irodaházamat, ahol egész nap csak dolgoznak. Nem nagy, két emelet, könyvelést végeznek. De most nagyobbra készülök. Egy gyárat akarok megvenni. Ahol ruhákat gyártanak. Már folynak a tárgyalások. Ne mondja, hogy nem jó biznisz? Az unatkozó korcsok mindent megtesznek, hogy legyen keresetük. Ez az én szerencsém, nem igaz?