Jared & Leah

Tárgy: Re: Jared & Leah Kedd 18 Nov. - 21:54

Leah & Jared

– Ugyan… mást sem akarsz, csak élni! Ezért halt meg Leah is, nem? Ezért adta fel, mert te élni akartál. Az igazság fáj, hát még ha csak az igazság egy részét tudod… szinte már sajnállak téged. – csóválom meg együtt érzően a fejemet, de aztán visszakúszik ismét az arcomra a vigyor. Pontosan ezért szórakoztam ilyen jól vele régen is, remek kis alany volt, tele félelemmel és szomorúsággal, fájdalommal és bűntudattal, egy megtört lány, ki talán fél lábbal már az őrület ösvényére lépett, de én Leah segítségével visszarántottam őt onnan, megmentettem, és ez a hála? Még csak el se fogad a játszópajtásának? Hát milyen dolog ez?
- Rettegsz tőlem? Miért pont tőlem? Nem tettem semmit sem, amiért rettegned kéne tőlem…magadtól kell félned, a démonaidtól, és én mindegyiket ismerem. Sikolts csak, ásd meg a sírod, de idő előtt nem jutsz oda, mert akkor hogyan játszanánk? – hát hol a móka abban, ha azonnal megölöm őt? Talán erre gerjedek, talán nem, még én magam sem tudom, soha nem próbáltam saját magamat megérteni, minek, az ember örök talány, én sem megfejteni akarom őket, csak kigyógyítani őket a félelemnek nevezett kórból, amiben mindannyian szenvedünk. Én már kigyógyultam, uralom a félelmet, mindenkiét, már nincs mitől félnem, az árnyak engem szolgálnak.
Mosolyogva nézem, ahogyan elinal, meg sem próbálom megállítani, csak utána szólok. – Nem menekülhetsz? Újra és újra megfoglak találni, újra és újra felelned kell majd a bűneidért! Hallod? Nem menekülhetsz saját magad elől, megtalállak! – kiáltom utána, és csak akkor hagyom abba, mikor már elég messze ért, hogy ne jussanak el hozzá a szavaim. – Már ott vagyok a lelked legsötétebb zugában kicsi Leah… - már az enyém, ismerem a félelmének bűzét, megtalálom őt, akárhol is van. De most… - Éhes vagy Bohóc? Gyere, menjünk enni, én fizetek, mindjárt éhen halok. – intek egyet a barátomnak és a lépteimet máris a legközelebbi gyorsétterem felé veszem. – Mit szólsz ehhez? Nők… - csóválom meg a fejem. Miért nem képesek észrevenni azt, ami a szemük előtt van?

//Én is köszönöm a játékot, remélem sikerült eleget tennem az elképzeléseidnek Smile

//

Tárgy: Re: Jared & Leah Csüt. 13 Nov. - 15:29

Jared & Leah

Felnézek könnyáztatta arcom rejtekéből, és a groteszk mondatra már vadul rázom a fejem, szinte pillanatként változik, hogy élni akarok, vagy éppen halni. Most éppen magam sem tudom. – Nem vagy te senkim. Nem vagy a pajtásom. Az nem lehet, hogy miattad... Akkor már élni sem akarnék.... – Tagoltan, szinte vontatottan dobálom felé a szavakat, mintha még most sem merném beismerni, hogy mit is mond, mit is sugall nekem. Ha ő tett volna ilyenné, akkor az most áldás? Leahként jobban érzem magam, de akkor miért mondja ezt úgy, mintha valami félelmetes dolog lenne, amivé változtam. Én nem vagyok ilyen...
- Erre gerjeszd te szemét... Az a móka, ha rettegek tőled? Azt akarok, hogy sikoltsak? – Kérdezem elhalló hangon. Van egy olyan érzésem, hogy ha megpróbálnám, arra is meglenne a megoldása. Valahogy mintha teljes mértékben tudná irányítani az életemet. Vajon én vagyok az egyetlen kis játékszere, vagy rajtam kívül még vannak mások is? Ha valahogy sikerülne elintéznem, azzal másokat is meg tudnék menteni. Az lenne az igazi feloldozás, nem is az, hogy Leahként élhetek. Valahogy igazi hős lehetnék, ha el tudnám pusztítani ezt a szörnyeteget. Most viszont... mennem kéne, gondolkozni. Kitalálni, hogy mit is tegyek. Talpra kecmergek, és megpróbálom egész egyszerűen nem figyelembe venni. Már talpon vagyok, és beharapott ajkakkal keresem az egérutat, ahol el tudok majd szabadulni. Ismét a fának vetem a hátamat, hogy meg legyen majd a lendület, amivel el lököm magam. Ébenszín hajam az arcomban, így nem láthatja cikázó pillantásomat. A kérdésére nem válaszolok, bár továbbra sem tudom, hogy ki vagyok, mi vagyok, hogyan tette ezt velem, de egy biztos. Élni akarok. Eljött az idő az elrugaszkodásnak, amit megteszek, és tiszta erből elkezdek szaladni, visszafelé. Még nem vagyok olyan messze, visszatalálhatok. Néhány faág ugyan az arcomba csap, ezzel most nem is törődöm. Visszaérek az utcára, és bár az se óvhat meg, hiszen az előbb is itt demonstrált, de legalább tudom, hogy merre kell mennem. Pár lépés már csak Aaronék háza. A kulcs már a kezemben. Bevágódom az ajtón, majd háromszor fordítom el a zárnyelvet, mintha az távol tartaná a gonoszt. Aztán hangtalanul zokogva roskadok le a folyosón.

//Köszönöm szépen a játékot! *.*//

Tárgy: Re: Jared & Leah Pént. 7 Nov. - 23:46

Leah & Jared

- Én vagyok a te legjobb játszópajtásod! Vagyis inkább te az enyém, de lényeg ugyanaz. Miattam vagy ilyen kicsi lány! – ha én nem vagyok, akkor ő sem ismerheti meg Leah-t, aki igazából csak az ő elméjében létezett, de én voltam olyan nagylelkű és megformáltam neki, majd kissé belebolondult a saját módján a saját gondolatába, de ez érthető, az ember egy fura teremtmény, főleg az olyan esetek,mint Leah. Vagy Shannon? Nem is tudom eldönteni, hogy hívjam innentől fogva, mert mindkettő ő, de kérdés, hogy melyik illik rá jobban. Az előbb megvillantotta a kis szöszit, de látom jobban szeret Leah-két sétálgatni az éjszakában.
- Mi?! Megölni? Ugyan már drágám, miért ölnélek meg? Esetleg egy ujjadat,talán kettőt levághatunk, na de hogy megöljelek? Mi abban a móka? – ugye, hogy semmi? Naná, hogy semmi, erről beszélek! Kell a szórakozás, és ő régen is nagyon jó kis alany volt, vicces volt nézni a kis szenvedését, amit saját magának okozott, az egyik legsikeresebb kísérletem volt, kétségkívül és még nagyon szórakoztató is volt egyben, erre azt kéri tőlem, hogy öljem meg? Ugyan, nem tenném, maximum ha már kiégett volna és nem tudna semmi újat mutatni, de mint tudjuk, ő két ember egybe gyúrva, érdekes kell, hogy legyen.
- Jól van, nem kell kiabálni! – hát azt hiszi tán, hogy süket vagyok, vagy miért kiabál? Huszonhét vagyok, minden rendben a hallásommal, és nem fogja megváltani magát azzal, ha beszakítja a dobhártyámat, úgyhogy megköszönöm neki azt, ha csendben marad, mert cseng a fülem a kiabálástól és kénytelen leszek még a végén idehívni Bohócot, hogy hallgattassa őt el, a barátom pedig nem a finom módszereiről híres, bár én imádom nézni a kis gége metszéseit, igazán vicces mikor csak úgy spriccel a vér a nyakból.
- Oh, dehogynem vagy drágám! Egy olyan alakot bitorolsz, ami nem a tied, soha nem leszel olyan, mint ő volt. Mégis mit vársz? Azt hiszed te vagy Leah? Ő itt Leah! – mutatok magam mellé a néhány pillanatra felbukkanó Leah-ra, akit gyorsan el is tűntetek. – Te csak egy gyilkos vagy, egy… hazug! – kicsit azért felemelem a hangomat, de nem annyira, hogy kiabálásnak minősüljön. Ő egy csaló. Ezt ő is tudja pontosan, ugye? Ugye.

Tárgy: Re: Jared & Leah Kedd 4 Nov. - 22:10

Jared & Leah

- Én nem... honnan tudsz te ennyit rólam? Egyátalán ki a fene vagy te? – Kérdezem már remegő szájjal, és azt kívánom, hogy ébredjek már fel az álomból. Ennél még az is jobb lenne, ha még mindig a börtön rabja lennék, Leah békésen szuszogna mellettem, Shannonként vállalhatnám a felnőtt börtönt, ki tudja még hány évig lennék bezárva. De ez az őrület, amely a lelkemet marcangolja, ez elviselhetetlen. Nem is kell rádöbbentenie, tudom én magamtól is, hogy amit egy ideje művelek, az nem az igazi énem, de nekem így jobb. Nem tudok megbírkózni a gyötrő bűntudattal, ezért fogadom el, amit egykori barátnőm kért, megpróbálok élni. És pont ezt hozza fel a rémisztő idegen, aki külsőleg nem is volt olyan félelmetes, most pedig mindennél jobban annak látom. Amikor az alakváltásom öntudatlanul is megjelenik, már tudom, hogy elvesztem. Nem is felébredni, meghalni akarok, valaki vágja el a torkom, hadd vérezzek el itt az utca közepén, mielőtt még a saját szemeimet marom ki, mert nem kívánom látni azt a bábot, amit elém vetít.
- Ölj meg... ölj meg...! – Zokogom a fejemre szorítva mindkét kezemet, ki sem nyitom a szemem, nem is kell, hogy lássam a rémet, amely körülvesz, nem akarom látni Leah sziluettjét. Csak azt akarom, hogy vége legyen. Nem tudom, hogy miért játszik velem, nincsen esélyem, nem vagyok erős. Ha látni akarta, hogy megtörök, hát tessék, itt vagyok én, szinte lemeztelenített lélekkel. Végül mégis felsikoltok, hátha meghallja valaki a segélykérésemet.
- Elééég!!! – Élni akarok. Nem tudom, hogy milyen élet lenne az, valami átokverte fél-élet, de már akkor eldöntöttem, amikor Leah meghalt értem. Még mindig nem fogom fel, hogy az idegen mire képes, vagy hogy honnan tud a titkaimról, ez nem magyarázat semmire, ahogyan előadja. Lehet, hogy nem is akar magyarázkodni, csak itt helyben kizsigerelni, megkapni a lelkemet. Már nem is tudom, hogy mit tehetnék... Amikor felnézek, akkor ott mosolyog rajtam, egyedül, hasonmásom nincsen is ott. Feltápászkodom, nekivetve hátamat az egyik parkbéli fának.
- Én már nem vagyok... Shannon! – Alakulok vissza Leah-vá, de közben rettegek, minden porcikám remeg a félelemtől, s bár a megszokott alakomat viselem, nem tudom hogy mi lenne a bölcs döntés. Tudni akarom, hogy miért is csinálja ezt. Tudni akarom, hogyan érhette el, hogy pár perc alatt nagyobb rémálmot kreált nekem, mint amit lassan egy éve élek meg.

Tárgy: Re: Jared & Leah Csüt. 23 Okt. - 0:53

Leah & Jared

- Blablabla, ugyan már, ne hazudj magadnak, így is egy egész szép kis hazugság az életed, a végén még belefulladsz! Az pedig nem akarod, ugye? – kérdezem együtt érzőn, ahogyan mosolyogva döntöm oldalra a fejemet. Foglalkozom én az emberekkel, az elméjüket és a lelküket tartom rendben, őt is próbálom rádöbbenteni arra, hogy nem a saját életét éli. Vagyis de, azt éli, hiszen a saját fantáziájának az életét éli, de ez most mellékes, ő ezt nem tudhatja, és nem is kívánom neki még elárulni. Hát akkor mégis hol maradna a jól megérdemelt szórakozásom? A mai nap sajnos nem volt túlságosan izgalmas, itt az ideje egy kis mulatságnak!
Mosolyogva figyelem döbbent arcát, majd ahogyan eltűnik az álca. Megérintheti Leah-t, fizikai alakot öltött, legalábbis addig, amíg én megengedem neki. – Nézzenek oda…hát előmerészkedtél? – sokan gyávaságként könyvelnék el a viselkedését, én inkább csak megbánásként fogom ezt fel. Megbánta a tetteit, és mivel úgy gondolta, Shannonként képtelen jobbá lenni, így inkább felvette a saját képzelgése jellemét, szó szerint újjászületett, én pedig segítettem ebben neki. Igazi kis kaméleon, hasznát lehetne venni, de én nem szándékozom kísérletezgetni rajta, az nem az én asztalom, én csak… látni akarom a szemében a döbbenetet és félelmet, pont ugyanazt, mint régen, milyen jól is szórakoztunk!
- A múltad elől nem futhatsz el, kedvesem! – kiáltom utána jókedvűen. Nem futhat el saját maga elől. Természetesen nem hagyom őt meglépni, utána eredek, bár nem futok, feleslegesnek tartom, tapasztalataim alapján tudom, hogy ilyenkor az ember fogja magát és lekuporodik siránkozni, nem foglalkozva azzal, hogy mi történhet, ha odaér a másik fél. Így van ez most is, megpillantom őt a földön és mosolyogva, ráérősen lépek közelebb hozzá, Leah ezúttal nincs velem, még csak az kéne, hogy szegény lány tudathasadást kapna, mielőtt befejeztem volna ezt a kis játszadozást. – Hát szabad így faképnél hagyni valakit? – csóválom meg a fejemet, ahogyan leguggolok mellé. – Tudod Shannon…én megértelek, tudom miért tetted, de be kell látnod, hogy beteges ez az egész, ráadásul reménytelen is. Mégis hogyan lehetnél olyan, mint ő? – Leah meghalt érte, úgymond meghalt saját magáért, ő pedig erre képtelen lenne. Fura egy helyzet, de ez van, ő megteremtette a tökéletes embert a saját elgondolása alapján, és végül ide jutott. Sajnálatos.

Tárgy: Re: Jared & Leah Vas. 19 Okt. - 12:40

Jared & Leah

Biztos, hogy még mindig alszom. Álmodom. Ez nem is lehet más. Túlságosan felzaklattam magam mostanában, hiszen Tati egyre kevesebbet van velem, egyememre jár, ha jól tudom. Én sosem akartam továbbtanulni, nincsen hozzá se agyam, sem kedvem, de akkor vajon mit fogok kezdeni az életemmel? Hetvenéves koromig nem lehetek pultos, de még ráérek gondolkozni a továbbiakon, csak közben szaladnak az évek, és ha most nem kezdem az agyalást, lehet, hogy már késő lesz. Ezt nem ma éjszaka fogom kitalálni, főleg, hogy amit látok, az nem is létezik. Aaron mellett könnyű sok butaságot enni, most is csak elcsaptam a gyomrom, ezért látok ilyen butaságokat.
- Én... nem vagyok bizonytalan. – Hazudom, rázva a fejemet hevesen, és fogalmam sincsen, hogy miért állok le vele vitatkozni. A külseje alapján egészen kedvesnek, szimpatikusnak is tűnhetne, ha nem játszana ajkain az a folytonos torz vicsor. Hol előrelépek egyet, felbátorodva, hogy aztán megriadva ugorjak vissza, magam mögé tekintve, hátha egy fának tudom vetni a hátam. Igazából az sem jó megoldás, mert akkor még menekülni sem tudok. Fogalmam sincsen, hogy miért mond ilyeneket, honnan tudja, hogy bizonytalan vagyok, hogy milyen rémeseket álmodok, ez is csak valami rémség lehet, amit elnyomott tudatalattim kényszerít most rám. Közelebb lépdel, nekem földbegyökerezik a lábam, olyan magabiztos. Legszívesebben sikítanék, a hajamat tépném, annyira ismerős ez a hanghordozás, biztosan tévedek, én gyakoroltam eleget, valószinűleg csak ezért hallom bele. – Ki-kitől? – Remegem, majd feltűnik ő. Mozdulni sem tudok, olyan, mintha tükörbe néznék. Nem, ez nem igaz. Sokkal inkább olyan, mintha ismét Shannon lennék, le is hull rólam az álca, szőke vagyok megint. Magasabb is, mint eddig. Előrenyúlok, hogy megérintsem, nem tudom, hogy milyen érzet lesz majd, közben pedig a férfi arcába nézek. - Ez... ez nem lehet igaz... – Most már tényleg kibuknak a könnyeim, sarkonfordulok, és teljes erőből futni kezdek. Nem veszem észre, hogy nem is az úton, hanem a fák között, be a sűrűbe. Az ágak belecsapnak az arcomba, szemembe, majd valamiben elbotlok, s a földre zuhanok. Magam alá húzom a sérült végtagot, az sem érdekel, ha kiment a bokám. Rádöntöm a fejem, és keservesen zokogni kezdek. Nem álmodok, megőrültem.

Tárgy: Re: Jared & Leah Csüt. 9 Okt. - 10:05

Leah & Jared

Fura egy dolog az élet, tele van őrültekkel, el sem hinnétek mennyi féleszű bolond mászkál az utcán, mégse veszik észre őket, vagy mert nem akarják, vagy mert remekül titkolják, hogy bolondok. Az őrült normálisnak hiszi magát, ez köztudott dolog, én sok őrültet ismerek, velük dolgozom, minél inkább igyekszem őket a legjobban megrémíteni, hogy megnézem miként reagálnak. Ha én azt mondom, hogy az őrültek veszélyesek, főleg a csendes őrültek, akkor azt el kell hinni, mégiscsak az én munkám, igaz? A zsenialitást és az őrültséget egy nagyon vékony vonal választja el magától, de azt hiszem én ezt a vonalat kiradíroztam, eltüntettem. Zseni vagyok, egyesek őrültnek neveznének, de ez nem igaz, nem vagyok az, csak… másként látom a világot.
-Hogy én ki vagyok? – nevetek rá jókedvűen. – Ez jó, ez tetszik… nem az a kérdés, hogy én ki vagyok, hanem, hogy te ki vagy, kedveském, mert szerintem ezt még te magad sem tudod, igaz? Szegény…rossz lehet ilyen bizonytalannak lenni egy amúgy is bizonytalan világban. – mondom együtt érzően, ámde még mindig jókedvűen vigyorogva. Hányszor hallom ezt a kérdést… ki vagy? Mégis ki lennék? Az vagyok, akinek hinni akarnak, akár a Mikulás is leszek, ha éppen attól félnek, csakis rajtuk áll, hogy kivel néznek farkasszemet, mikor szembe kerülnek velem. – Nem, nem, nem, nem… - csóválom meg a fejemet, ahogyan kicsit közelebb lépkedek és oldalra döntöm a fejemet, ahogyan őt nézem a gyér fényben. – Már találkoztunk és nem mehetsz még el, úgy nem, hogy nem köszönsz el tőle, igaz? – az utolsó szó után néhány pillanattal később tűnik csak fel mellettem Leah. Az igazi, bár ez egy vicces megfogalmazás, tekintve, hogy én teremtettem őt, de mondjuk, hogy igazi a látszat fenntartása kedvéért. Vicces, hogy az ember elképzeli magának a legjobbat, majd kihasználja ezt is. Leah, vagy ahogyan akkoriban hívták, Shannon például megteremtette a tudatalattijában Leah-t, akinek én fizikai testet adtam, majd mit csinál ezzel a lánnyal? Eléri, hogy felgyújtsa magát és meghaljon a pici kis Shannonért… hát szabad így kihasználni a tudatalattinkat? – Mondd csak… milyen érzés tükörbe nézni? Ahogyan az ő arca néz vissza rád… mit tettél, Shannon? – oh, igen, tudom a nevét, mindig is tudtam. Imádtam ott a rendőrségnél lenni, leginkább azért, mert vele elszórakozhattam. Ő volt az egyszemélyes cirkusz, aminek én voltam az egyszemélyes nézőközönsége.

Tárgy: Re: Jared & Leah Vas. 5 Okt. - 10:27

Jared & Leah

Nem lépdel felém annyira hangtalanul, hogy ne hallanám meg a lépteit, ezért is vagyok talán picit nyugodt. Ha meg akart volna lepni, megtehette volna. Segítőkész lenne? Talán. A külseje alapján nem ítélhetek, pár évvel idősebb srác, mint én, ettől még lehet kedves és baltás gyilkos is, nem az a típus vagyok, aki ne adná meg az esélyt. Végülis az éjszaka közepén is járnak emberek az utcán, útba igazíthat, ha úgy alakul. Magabiztosan mozog az alig pislákoló fényben, talán idevalósi, jól kiismeri magát. Bevárom, picit közelebb is lépek, hogy legalább ebből a mozdulatból erőt merítsek. Végre az egyik lámpa fényénél tudunk találkozni, megpillantom az arcélét is, barátságosnak tűnik, ettől viszont még nem szabad következtetéseket levonnom. Nem rezzenek meg, mint aki ugrásra készen, hiszen ha rendes ember, megsérteném vele, de ha egy kis józan esze is van, logikusnak tarhatja, hogy egy magamfajta lányban azért lehet félsz így az éjszaka közepén a kihalt kertvárosban. Ha tenni akarna velem valakit, lehet, hogy feltörő sikolyaimat is későn hallanák meg az alvók.
Nem tudom hova tenni a gerincemen felkúszó nyugtalanító érzést. Vigyort nem szoktam senkiből kiváltani. Főleg ilyen széleset. Talán azért nem futok el azonnal, mert annyira belémhasít az értetlenség. Nocsak?
- Csak a benzinkutat... – Fogok bele ismét a magyarázatba, hogy aztán tökéletesen megnémuljak rettenjek meg a hallottaktól. Hogyan ismerhetne...ő engem? Honnan tudja a titkomat? Belém lát valahogyan?
- Ki vagy? – Az előbbi bizonytalan közeledés most a visszájára fordul, kettőt hátrálok, az értetlenkedés lassan keveredik az iszonyattal. Minden, amit el akartam felejteni, s elfogadni, hogy most már ki vagyok, hirtelen felszínre tör a torz mosoly láttán. – Most találkoztunk... és talán jobb is, ha búcsúzunk is. – Oldalt pillantok, hátha jár még más is az utcán, de nincsen olyan szerencsém, sehol egy lélek. Ilyenkor még a kutyák sem ugatnak, tökéletesen csendes minden, kivéve a lelkemben dúló hangos morajt. Lehet, hogy igaza van a furcsa kísértetnek, megőrültem volna?

Tárgy: Re: Jared & Leah Szomb. 4 Okt. - 10:55

Leah & Jared

Bár egyesek azt hiszik, hogy az álmok csak képzelődések, valójában nagyon is igaziak. Miért ne lehetne valami igaz, ami álom? Miért ne lehetne valóságosa az, ami a fejedben történik? Az, csak nem vallod be, mert úgy fájna a tudat, hogy milyen sebezhető is vagy. És én ezt adom meg az embereknek, rádöbbentem őket arra, hogy minden félelmük, minden rémálmuk valóság, amit ők hoznak létre, ők növelik, ők adják az erejét, de végül én vagyok az, aki életre hívja őket, aki ezzel a hihetetlen erővel ruházza fel őket. Életed ad neki,tudatot, fizikai testet, hogy azt csinálhassák, amihez a legjobban értenek. Én valójában egy művész vagyok, éppen úgy, mint Bohóc. Ő a végrehajtó, én pedig az, aki… aki megteremti neki a lehetőséget.
Akárcsak most, ahogyan közelebb settenkedem az utcán lévő sötét alakhoz. Nem látom, hogy ki ő, háttal áll nekem, de ez nem is baj, nem szeretek egyből az ember arcába nézni, az olyan sok hazugságot rejt, míg az árnyéka a tömör igazság, a félelmeinek összessége… ott akarom először látni az embert, ahol sebezhető, ahol nem látom az arcán a hazug mosolyt, amit az életnek nevezett gyötrelemnek ajándékoz. Az embernek szokása hazudozni, nemcsak másoknak, de magának is. Én az igazságot akarom, és mindig meg is kapom.
-Nocsak… - szalad ki a számon, ahogyan széles vigyor ül ki az arcomra, amint előrébb lép és megpillantom az arcát. Erre mondják, hogy kicsi a világ igaz? Emlékszem rá, emlékszem a kis barátnőjére, aki… aki valójában nem az volt, akinek hitte. Imádtam nézni a gyötrődését, ahogyan a saját tudatával, saját vágyálmával hadakozik, és végül feláldozza önmagát magáért. Talán furán és bonyolultan hangzik, de valójában igencsak egyszerű. És mit ad a sors, visszadobja hozzám az eltévelyedett báránykát. – Máris menni akarsz? Még csak most találkoztunk. – oh, nem fogom én azt hagyni, hogy most csak úgy faképnél hagyjon. Igazán jókat szórakoztam rajta, az egyik legjobb alany volt, miért ne nosztalgiázhatnánk egy kicsikét? – Képzeld csak, egyszer ismertem egy olyan lányt, mint te. Bizonytalan volt, kétségek gyötörték, folyamatosan megakart felelni, de nem a világnak, csak egyetlen embernek. A halott barátnőjének. Fura, nem? Miért akarna bárki is megfelelni egy halottnak? Ez maga az… őrültség, igaz? – nem kell semmi konkrétat mondani, elég ha csak… célozgatunk, ha felvázoljuk a dolgokat, és majd az ő kis meggyötört lelke szépen kifogja töltögetni a lyukakat.

Tárgy: Re: Jared & Leah Pént. 3 Okt. - 16:00

Jared & Leah

Kicsit éhes is vagyok, az éjszaka közepén ébredés ezzel jár. De nem, nem fogok még rágcsálnivalót is magamhoz venni, az a biztos út kezdete lenne az elhízáshoz. A kóla az, amely most rám nyugtató hatással van. Aaron mindig figyelmes ebben a tekintetben, de most talán másodszor alszom nála, nem várhatom el, hogy a hűtőbe bekésztíve tárolja nekem a kétlitereseket. A benzinkút tökéletes lesz. A víztől felfrissültem, de az álom még nem teljesen úszott ki az elmémből. Zaklatott vagyok, jó lenne, ha végre egy kicsit meg tudnék nyugodni. Igazság szerint nem is emlékszem pontosan, hogy mit is álmodtam. Valami rémeset. Bemászott egy alak a szoba ablakán át, és a lábaim után tapogatózott. Amikor ócsúdtam, tényleg nyitva volt az ablak, a szél vadul tépte a függönyöket, valóságosnak tűnt. Ezért sem volt maradásom, nem tudtam volna csak úgy átfordulni a másik oldalamra, hogy semmi baj nincsen, majd ismét álom jön a szememre.
Az utcán alig jár ilyenkor valaki, a biztonságra ezúttal nem gondoltam, ha valaki bántani akar, nappal is megteheti, habár az igaz, ilyenkor kevesebb a tanu. Erőt veszek magamon, és megindulok a vélt irányba. Elgondolkozva fürkészem a sötét lombú fákat, az alig-világítást, és próbálom betájolni magam, hol is kéne elhelyezkednem, ha benzinkút lennék? A dzsekim zsebébe rejtem az ökleimet, és rájövök, hogy bár a kulcscsomót felragadtam, de a táskámból nem pakoltam át a tárcát. Affrancba! A bosszús keresgélés közepette észre sem veszem hogy közel került hozzá. Megfordulok, aprót rezzenve.
- Ha csak az lenne... Mehetek vissza... Benzinkutat kerestem, de mindegy is. – Bizonytalanul lépek felé, a sötéttől alig látom az arcát, és erre mondják, jobb félni, mint megijedni. Még akkor is elfuthatok, ha próbálkozna.

Tárgy: Re: Jared & Leah Szomb. 27 Szept. - 23:23

Leah & Jared

Imádom a munkámat! Csupa móka és kacagás az egész, imádom hallgatni a sok féleszű bolond szövegelését arról, hogy mi késztette őket a szörnytetteikre. Aztán éjszakánként a sikolyaik… zene füleimnek, ahogyan a haláltusájukat hallgathatom, Bohóc igazán jó ebben, megérdemelné, hogy a világ megismerje őt, lehetne a művész neve mondjuk Mr. Halál, elvégre már szinte művészi szinten űzi ezt. Nem használ pisztolyt, ő késsel dolgozik, apránként vágja fel az embert, kiélvezi minden mozdulatát, mintha csak ecsettel festene a vászonra, nézni is remek, hát még hallani… a tökéletes összhang, nem véletlenül vagyunk mi ilyen jó csapat, kár, hogy a többség nem kedvelné őt, pedig igazán remek egy fickó. Ő volt az, aki megvédett engem, ha bántottak, akkor csak gondolnom kellett rá, és ő feltűnt, mosolygott mint mindig, és végzet azzal, aki fájdalmat okozott nekem. És ezt teszi azokkal a bolondokkal is, akiken kísérletezem. Nem hinném, hogy a gyógyszeres kezelések bármit is megoldanának, szerintem az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk a félelmeinktől, az nem más, minthogy irányítsuk őket, hogy szembenézzünk velük… én erre képes vagyok, irányítom mások félelmét, testet adok nekik, és akkor hívom elő őket, amikor csak akarom. Nem kevés embert kergettem már az őrületbe, de személyes meggyőződésem, hogy ezen illetők már alapjaiban sem véve voltak épelméjűek.
Nagyot nyújtózkodva lépek ki a sikátorból, mosolyogva pillantva Bohócra, aki viszont csak meredten bámul a másik irányba. Követem a tekintetét, és ekkor szúrom ki a kihalt utcán sétáló alakot. – Megtréfáljuk? – villantok cinkos mosolyt barátom felé, majd meg sem várva a válaszát tüntetem őt el, és küldöm vissza a fejembe. Először is fel kell térképeznem a helyet, nem állíthatok csak úgy oda vele, a végén még halálra rémülne szegény lány. Azt pedig nem akarjuk, ráér később is meghalnia. Csendben lopózom utána, és csak akkor szólítom őt meg, mikor már elég közel értem hozzá, hogy megállapíthassam, egy nővel van dolgom. Vagy inkább lánnyal… - Hello! Csak nem eltévedtél? – a szavaim dallamosan koppannak az éjszaka csendjében, és ehhez mérten természetesen mosoly játszik az arcomon. A komolyság nem az én reszortom, jobban szeretem mindennek a vidám oldalát nézni.

Tárgy: Jared & Leah Csüt. 25 Szept. - 21:25

Jared & Leah

Zihálva ébredek fel. Nem emlékszem, hogy mit álmodtam, de valami igazán rémes lehetett, hiszen szinte vízben úszom. A takarómat a földre rúghattam valamikor, mert csak a csipke fehérneműben kiráz a hideg, ahogy a nyirkosság lassan rám fagy. Oldalra pillantok, Aaron békésen szuszog mellettem a másik oldalon, nincsen szívem felébreszteni, Faye pedig szintén az igazak álmát aludhatja, itt most én vagyok a vendég. Óvatosan lecsusszanok az ágyról hogy ne ébresszem fel a srácot, és kivonulok a fürdőbe. Miután könnyítettem folyó ügyeimen, a mosdó fölé györnyedek, szembenézve a tükörképemmel. Rémesen festem, ében tincseim teljesen nedvesek a megpróbáltatásoktól, biztosan nincsen kedvem most visszaaludni. Megmosom az arcomat, és a nyakamra is gurgatok egy kis langyos vizet. Egy fokkal jobb, de levegőre van szükségem. Megtörölközöm, és ismét a szobába lépek. Összedobálom a széthányt ruháimat, és gyorsan felöltözök. Kintről hallani a tücskök ciripelését, talán egy kis séta rám fog férni. Talán felkelthettem volna őt, legalább annyi ideig, hogy öleljen át, de úgyis az lett volna, hogy kakót csinál nekem, mintha holmi ötéves lennék. Jólesik a gondoskodás, de túlzásba sem kell vinni. A séta éppen elegendő lesz, és talán még egy éjjelnappalit is találok, vagy benzinkutat, ahol vehetek egy kólát. Ilyenkor biztosan drága, de amúgy sem költök sokat, főleg, ha Aaronnál vagyok. Felragadom az egyik kulcsot, nemsoká úgyis jövök, de attól félek, hogy ha csak behúzom magam mögött az ajtót, nem tudnék visszatérni. Kilépek a sötét utcára, hogy legalább tájékozódjak kicsit. Most járok itt másodszor, nem biztos, hogy jó ötlet itt ilyenkor kóricálni, de ugyan, mi bajom lehetne? Megindulok a foghíjasan világító lámpák fényében. Csak úgy találomra.

Tárgy: Re: Jared & Leah

» Jared Davis
» Jared F. Crowley
» Aaron & Jared
» Dr. Jared DeWitt
» Leah Carmichael