"Thomas, te a fingot is pénzért adnád, ha tehetnéd."Userinfó: Titkos
Név: Nikola Tesla
Mutáns név: Szörny/Drakula
Születési dátum: Ismeretlen
Besorolás: Független
Képességek: Telepátia
Elsődleges képesség: Telepátia - Biometria
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: Nagyjából száz éve. Ennél pontosabban nem tartja számon.
Képesség jelenlegi szintje: A mutáns gén kiterjeszti képességeit. Képes befolyásolni mások sejtjeit, szöveteit is, akár a távolból. A gondolatok fürkészésében kevésbé gyakorlott, sokkal inkább a szervezeti felépítést és az élettani folyamatokat látja, érzi mindenfelé. Sejtjei között a kommunikáció egyébként is igen gyors sebesség helyett azonnalivá válik. Ezáltal már saját fantáziája által kreált formákat is belekódolhat genetikai anyagba, nem feltétlenül kell azt ellesnie valahonnan.
Képesség távlatai: Többet, gyorsabban, jobban, erősebben. Ha létezik valamiféle gondviselés a világban, talán megkíméli tőle az emberiséget.Jellem: Igen magas az ingerküszöbe, ezért nehéz például megijeszteni vagy megvesztegetni. Ugyanakkor mégiscsak emberszerű, képes az empátiára is. Időnként hajlamos gyermeki kíváncsisággal viseltetni tetszőleges újdonság iránt, ha kellően újszerű vagy érdekes a számára.
Mindenben legalább egy kicsit ínyenc. Szereti a jó borokat, jó írásokat, de legjobban a jó ötleteket. Főleg a sajátjait, mivel igazi zseninek tartja magát, nem is alaptalanul. Viszont ha valakitől megfelelő ihletet, ötletet kap, azt szokása elismerni.
Számára mindenek előtt saját maga a legfontosabb. Nem igazán van olyan veszély, ami komolyan fenyegethetné, ezért ez annyit tesz, hogy a céljait helyezi minden és mindenki elé. Fontos, hogy nem célja az emberek pusztítása. Szórakozásból, cél nélkül nem szokása ártani senkinek.
Külső: Átlagos magasság, sötétbarna haj, világos bőr, rendezett frizura. Általában elegánsan öltözködik, ing-zakó-nyakkendő-lakkcipő, ahogy illik. Van benne egy adag sznobság ennek kapcsán. Kivéve persze kísérletezésnél. Olyankor megadja a módját, és laborköpenyt vesz, kesztyűt és védőszemüveget húz.
Mozgása kimért, tekintete erős akaratot, gesztusai és egész alakja pedig valamiféle meghatározhatatlan felsőbbrendűséget sugároznak.
Látszólagos kora egy érett, valahol a harmincas éveiben járó férfié. Láthatóan fitt és egészséges. Hosszabb megfigyelés után az is feltűnhet, hogy mintha sosem lenne álmos vagy fáradt.
Azért nem biztos, hogy munkamániásnak nézik, szeret úrias stílusú pihenőket tartani.
"A "zseni vagyok" melyik részét nem értetted?"Előtörténet:Sokaknak próbálta már elmesélni történetét rövidítve, egyszerűsítve. Nem igazán vette senki komolyan. Íme egyik próbálkozása, melyet öccsének írt:
Erasmus Alvey Darwin : Fajom története
Akkor kezdjük az elején, mondjuk jó régen. Összehasonlítási alapként hozzuk fel az embert példának, ha már amúgy is szóba került volna előbb-utóbb.
Ennek a fajnak egy az élővilágban egyedülálló módon indult el a fejlődése. Tekintsük egyszerűsítve, hogy a témában kevésbé tájékozott közönség is könnyedén megérthesse! Hogy is zajlott ez akkor? Agyat növesztett és felegyenesedett, miközben más tulajdonságai hátrányukra változtak. Példának okáért se a gerinc, sem pediglen a szív nem a két lábon való járásra lett tervezve. Ezzel egyetemben elindult egy másik fajta fejlődése is, az "összefogás". Egyetlen hatalmas organizmusként kezelhető mára emberek akár a kisebb de még inkább a nagyobb közösségei. Figyeljünk meg akár egy családot, ahogyan közösen igyekeznek fenntartani magukat, vagy egy országot, mely a szomszédja rovására terjeszkedik!
Ez a fajta közösségi fejlődés azonban megfigyelhető más élőlényeknél is. Kezdve a gombáktól a rovarokon át az antilopfélékig. Nyilván különböző mértékben és sikerességgel.
Tegyük fel, hogy ez sikerült egy alacsonyabb összetettségű élőlények szintjén is. Ez a csoportosulás aztán mára kívülről szinte megkülönböztethetetlen egy valóban a szó klasszikus értelemben véve egységes szervezettől. Ráadásul "legkedveltebb alakjában" leginkább - sőt kifejezetten - embernek tűnik. Mondhatni, a forma együtt fejlődött a "rivális élőlényekkel".
Belülről azonban sokkal inkább hasonlít egyfajta "bolyra", ahol a sejtek/alkotóelemek differenciáltsága eleinte nem túl nagy, és képesek egymás szerepét átvenni, amennyiben szükséges. Képesek helyváltoztató és helyzetváltoztató mozgásra önmagukban is, és szabályozhatják önmaguk valamint - az egymás közötti folyamatos kommunikáció által - egymás differenciálódását és osztódását.
Mivel az alapvető tulajdonságai után ez a szervezet könnyedén vesz fel táplálékot és felépítése is képlékeny, gyorsan képes alkalmazkodni és regenerálni önmagát.
Mialatt elérte jelenlegi formáját, sok másfajta élőlényt bekebelezett, tanult tőlük, belőlük. Persze ahhoz, hogy fel tudjon építeni egy ilyen alakot, sok embert is "megkóstolt", mintát vett belőlük. Megtetszettek neki. Elkezdett közöttük élni, és néhányukat felfalásuk helyett egyszerűen csak megfertőzte. Kis élősködő "darabkái" könnyedén elnassolgattak a gazdatesteken anélkül, hogy ez problémát okozott volna bárkinek. Elég volt időnként "betakarítást" végeznie.[...]Az öccse, Charles vér szerint mondhatni, valóban az öccse volt. Valójában azonban nem igazán jelenthetjük ezt ki. Erasmus Alvey eredetileg halva született, csupán az anyja által hordozott paraziták gyorsan felfalták testét, átvették annak helyét, hogy megtörténhessen a gyermek várva várt csodálatos feltámadása.
A kisöcsi nem hitt a mesékben, és úgy igazán semmiben, amit nem mutattak meg neki. Kinevette bátyját és mesebeszédnek nevezte a történetet. A fajok fejlődéséről szóló részt azonban megjegyezte, és később saját szájíze szerint megírta saját művét.
Hősünk többé nem vágyott rá, hogy felfedje magát bárki előtt. Megírta a vérszívó parazita szörnyeteg meséjét, majd eladta a fiatal írónak, Bram Stokernek.
Az az igazság, hogy régóta élt az emberek között. Tanult tőlük, tanult belőlük. Igen ám, de ezzel nem érte be, így amolyan bábuként játszott velük. Általában nem is tudták, hogy befolyásolják őket. Egyébként is igyekezett minél finomabb módon tenni mindezt. Csakhogy mikor az emberi evolúció is gyorsult valamelyest a gyakori sejt- és példánypusztulás miatt, melyet részben a kemikális-, részben pedig később a radioaktív szennyezések okoztak, az emberi faj egyre több tagja kezdte hordozni azt a gént, ami aztán megnehezítette a dolgát.
Ezt a gént később egy genetikus "x-génnek" nevezte el. Akiben ez megtalálható, és aktív, azt nem képes irányítani. Hathat a szöveteire, befonhatja a saját húsával, táplálkozhat belőle, de legfeljebb "erővel bábozhat vele".
Persze az emberek hamarabb felfedezték a változást, mint hogy az indokát tudták volna. Hogy miért? Mert láthatóan véletlenszerű elváltozásokat hozott létre szervezetükben, ami látszólag leginkább a genetikai állományuk maradékától függött. Ezért lehetséges, hogy rokonok rendszerint egymáséhoz hasonló - képességnek nevezett - furcsaságokat örökölnek. Ezt a szörnyeteg könnyedén kiokoskodta, de az embereknek természetesen egy szót sem szólt róla. Ugyan, miért tette volna?
Egy szó, mint száz, egyre ritkábban tudta észrevétlenül machinálni hősünk a körülötte lévő embereket. Így lassanként le is szokott róla, és inkább az emberi tudományok felé fordult. Közben természetesen kutatva az újdonsült ellenállás okát is. Nem telt sok időbe, és fejlett gondolkodása valamint sokáig és sok helyről összegyűjtött tudása révén több néven is híres tudóssá vált. Az x-gént pedig beépítette a DNS-ébe, melynek következtében előtte is új távlatok nyíltak meg.
Már-már a fizika és a sejtbiológia jelenleg belátható határait meghazudtolva képessé vált nem csak ellesett de fantáziája segítségével kiötölt formákat is létrehozni, melyeket aztán ugyanúgy képes rögzíteni genetikai "könyvtárába". Más eukarióta sejteket távolról is képes "ingerelni", és az összes a bolyhoz tartozó sejt azonnali (látszólag nulla idő alatt) képes egymással kommunikálni bárhonnan bármikor.
Így igaz. Mára egy hatalmas, vérből és húsból szőtt képzeletbeli pókháló közepén terpeszkedik, és hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb találmányok megalkotásán töri a fejét. Most azonban újból előjött, hogy körülnézzen az eddig is érdekesnek tartott emberek közé. Kíváncsi, miben mesterkednek, eközben valamilyen grandiózus ötletet, célt keres magának...