Maryse & Logan

First topic message reminder :

Valószínűtlenül nagy reccsenés zendül fel, amikor az átlagos törzsvendéghez képest alacsony férfi a bárszékre huppan, és felkönyököl a pultra. Ülőhelye egyben marad ugyan, de azért alaposan összeroppant elképesztő súlya alatt, őt azonban ez már nem érdekli, az utóbbi időben megszokta, hogy valamiért sok minden reagál így rá. Talán mindig így volt, nem tudhatja, nem emlékszik rá. Egy nap talán nem ártana segíteni ezen, de nem ma. Ma épp az ellenkezője fog történni...bár ki tudja, ha elég agysejtnek kell visszanőnie, csak változik valami akkor is, nem?
-Üdv - szól a még mindig őt méregető kopasz, nagy darab csaposhoz, és lecsap egy húszast az asztalra. - Csinálj úgy, mint egy sörautomata, és addig adagold nekem a piát, amíg ez elfogy. A billiárdasztalnál leszek.
Amint megkapja első sörét, már megy is, és mivel ilyenkor még kevesen vannak itt, egyedül kezd el játszani. A szokásos rutint tartja, egy ütés, egy korty sör.

Bosszantó tud lenni, ha éppen, hogy leülök olvasni máris belém kötnek. Elég bosszantó. Nem sokat foglalkoztam a férfivel, de azért a buksijába egy percre belepillantottam. Két nemi erőszak, veri a feleségét és a fiát. Ch, a családapa mintapéldánya..Na jó, eleget láttam, ideje elhagyni ezt a mocskos elmét. Az alak még egy ideig várja a válaszom, de én továbbra sem foglalkozok vele. Mérgesebb és mérgesebb lesz, mire megjelenik mögötte egy alacsonyabb de annál izmosabb fickó. Láttam, amikor elhaladtam a billiárd mellett és hallottam is egyet s mást. A párbeszédükre nem nagyon figyelek, de az amilyen könnyem elintézi a zaklatómat felhívja a figyelmemet. Elég elegánsan felnyitja a sörét a barom fogaival, de még is neki adja. Hm, egy szomjas hős, nem hangzik túl jól. Jobban megnézve kicsit furcsa nekem, egy egyszerű ütéstől nem dőlne ki ennyire. A csapos gyorsan odasiet hozzám.
- Hölgyem jól van? - kérdi aggódva, mire biccentek, továbbra is a távolodó segítőmet figyelve. Belepillantok a kobakjába, ha a megérzéseim nem csalnak nem egyszerű biliárdozó. Adamantium csontváz és kifinomult érzékszervek, azthiszem lottóznom kéne. Szóval mutáns. Nem tudok nem elmosolyodni. Nos, valahogy köszönetet kell mondanom, így helyes.
- Tehetek önért valamit, Hölgyem? - kérdi a pincér mire bólintok és egy tollat és egy papírfecnit veszek elő a táskámból. Pár rövid sorocska: Egy kis jutalom a segítségért! Ui: Ha kerítesz nekem egy mesés könyvet és egy szófogadó gyerkőcöt, nincs ellenemre a dolog, itt helyben. Szépen összehajtogatom és a csapos kezébe nyomom. A férfi felé intek a fejemmel és egy üveg sörre az ujjammal. A csapos mosolyogva kapcsol és már megy is a pulthoz, hogy a sörrel együtt átadja az üzenetet. A póruljárt fazon továbbra is az asztal előtt fekszik, végülis engem nem zavar különösebben. Lassan kortyolgatom tovább az italom és mintha mi sem történt volna, olvasok tovább.

Ha az ember annyit jár kocsmákba, mint Logan, akkor egy idő után megszokja azoknak természetes aromáit, és a dohány, a sörszag, meg néha a vér és vizelet ugyanúgy beleolvad a háttérbe mint a rossz zene, a széttört székek hangja, és a vele kötekedni próbáló részeg nyikorgása aki már állni is alig tud. Ami szokatlan, az a parfüm. erre már összeráncolja a homlokát, és a bejárat felé néz.
~Mi a...láttam, hogy ez tisztább hely, mint amihez szoktam, de ez azért...á, mindegy.~
Vállat von, és folytatja a játékot. A fehér golyó üti a feketét, ráadásul a jó helyre, aztán pattog még egy darabig, végül megáll magányosan az asztal közepén. Amíg Logan újra felpakolja a golyókat, újra a hölgy felé pillant. Nem tehet róla, érzékeny orrának olyan, mintha a sötét hajú nő parfümben fürdött volna, és ilyen közel nehéz nem tudomást venni róla.
~Könyv? Na jó, azt hiszem láttam mindent. Ennél már csak az lenne súlyosabb, ha az ölébe ülne egy kölyök, és felolvasná neki. Már, ha ez olyan könyv...~
Azért megteszi amit tud, és hamarosan egy bontatlan sörrel a kezében fogna hozzá újra a játékhoz, ám a hely mégsem hazudtolja meg magát. Egy darabig próbál úgy tenni, mint akinek fel sem tűnik az egész, de aztán botját az asztalra teszi, és úgy lép a pároshoz.
-Bocs haver, használhatnám a sörnyitódat? - Kérdi érces hangján a férfitól, és felé nyújtja az üvegét. Korábban puszta kézzel szedte le róla, és most is megtehetné, de kezdi zavarni ez az eszmecsere 3 centire tőle.
-Milyen...sörnyitóm???
Erre Logan barátságosan gyomorszájba bokszolja a colost, csupán annyi erőt beleadva, ami alig vetekszik egy lórúgással, de mielőtt új barátja lefejelhetné az asztalt, szorosan átöleli annak nyakát hátulról, aztán a fickó fogain pattintja le a kupakot. Áldozata végül a padlón köt ki, de ő már nem foglalkozik vele, az üveg száját veszi szemügyre fintorogva, aztán inkább a feltápászkodó piás kezébe nyomja azt.
-Meggondoltam magam, tessék, meghívlak, csak húzz innen.
A hölgyről tudomást sem vesz, mintha nem az ő kedvéért szerelte volna le az alakot hanem...csak úgy. Neki semmi köze nem volt ehhez az egészhez, hisz csak ült ott csendben, akkor minek belevonni akár egy pillantással is?

Még csak néhány hete élek New York-ban, de mégis hatalmas csalódás az egész. Jó sose kedveltem a nagyvárosokat, ezt aláírom. Legalább vannak még kevésbe drogtól fűtött, útszéli hangulatos kis helyek, ahová nem a kispályás dílerek vagy a helyi menő 18 év körüli srácok járnak. Szerencsémre felfedeztem néhány ilyen sarki kocsmát. Na igen, szeretek kocsmába járni, ritka ott a gazdag sznob, bár több a fafej is de azért vannak tűrhető egyedek is. A mostani felfedezésem egy árban viszonylag jó hely. Kellemes meg színekkel és hallgatható zenével. Belépve néhány szempár rám szegeződik, de ehhez már hozzászoktam a kocsmalátogatásaim alatt. Talán a szolid és kifinomult öltözködésem miatt van, vagy csak szimplán kevés elegáns hölgy jár kocsmába. Nem túl zsúfolt a hely, ez tetszik. A pulthoz veszem az irányt.
- Jó estét! - Köszöntem illedelmesen mire a csapos egy percre rám bámult.
- Mit adhatok a hölgynek? - kérdezte nyálas hangon, vigyorogva.
- Egy pohár vodkát kérek. - Az igazat megvallva utálom a vodkát, egyszer ittam jó magyar barackpálinkát, azóta mindenek felett az a favorit, de kétlem, hogy itt kapható lenne olyan. Végül is mindegy, most a vodka is megteszi. Az itt a legerősebb ital, és nekem most egy jó erős italra van szükségem... Nem várom meg amíg a csapos kiszolgál, inkább keresek valami eldugott kis asztalt. Felállok és körbetekintve a billiárdasztal melletti kis sarokban áll egy üres kétszemélyes asztal. Ablak mellett, és nem a bérházak a kilátás. Ritka kincs, azonnal lecsapok rá. Leülök, fekete ballonkabátomat a szék támlájára terítem, táskámból előveszek egy könyvet és kinyitom ott ahol épp abbahagytam legutóbb. Két perc múlva a vodkám is megérkezik, pont ahogy kértem. Helyes. Lassan belekortyolok, szeretem ha kissé égeti a számat, majd tovább olvasok.
- Mit keres egy ilyen szép kislány egy kocsmában és mit szeretne azzal a pohár vodkával? - Egy magasabb spicces férfi áll az asztalom másik végén és vigyorogva rám figyel. Egy percre felnézek a könyvből, majd mint aki semmit nem hall vagy lát folytatom az olvasást.
- Csak nem vitte a cica a nyelved csinoska? - kérdi az asztalra támaszkodva. Távolról is érzem a piaszagát, de így... Phej... Most még csak rá se nézek, folytatom amit elkezdtem. Nyugodtan, nem zavartatom magam.
- Hozzád beszélek, Kislány! - morogta kissé hangosabban, mire a fejével közeledni kezdett felém. Felpillantok és egy gúnyos mosollyal nyugtázom a dolgot, folytatom az olvasást. A fazon egyre idegesebb, lehet, hogy csak nincs hozzászokva az ilyen viselkedéshez, de ez az ő baja, én nem fogok vele fölöslegesem vesződni. Néhányan a körülöttünk levő emberek közül figyelték a történést, szegény fazon meg csak még jobban fújtatni kezdett.

Valószínűtlenül nagy reccsenés zendül fel, amikor az átlagos törzsvendéghez képest alacsony férfi a bárszékre huppan, és felkönyököl a pultra. Ülőhelye egyben marad ugyan, de azért alaposan összeroppant elképesztő súlya alatt, őt azonban ez már nem érdekli, az utóbbi időben megszokta, hogy valamiért sok minden reagál így rá. Talán mindig így volt, nem tudhatja, nem emlékszik rá. Egy nap talán nem ártana segíteni ezen, de nem ma. Ma épp az ellenkezője fog történni...bár ki tudja, ha elég agysejtnek kell visszanőnie, csak változik valami akkor is, nem?
-Üdv - szól a még mindig őt méregető kopasz, nagy darab csaposhoz, és lecsap egy húszast az asztalra. - Csinálj úgy, mint egy sörautomata, és addig adagold nekem a piát, amíg ez elfogy. A billiárdasztalnál leszek.
Amint megkapja első sörét, már megy is, és mivel ilyenkor még kevesen vannak itt, egyedül kezd el játszani. A szokásos rutint tartja, egy ütés, egy korty sör.