The Pavillion Farm

Tárgy: The Pavillion Farm Vas. 11 Május - 15:56

First topic message reminder :

North Salem egyik legújabb és egyben legnagyobb lovas farmja, ahonnan rengeteg ismert díjlovagló került már ki. 18 istálló található a farmon, és rossz időben is könnyen elérhető a hely a jól kiépített közlekedésnek hála.
A farmhoz egy külön szálloda is tartozik azok számára, akik kifejezetten a lovaglás élménye miatt akarnak itt megszállni.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Kedd 20 Május - 21:25

Ethan & Quinn

Halványan elmosolyodom, végülis igen, nem kell aggódnom és igazából nem is félek mellette. A motoron sem féltem és a lovon sem fogok azt hiszem, egyszerűen inkább magától a helyzettől tartok, hiszen elég közel kerülünk így egymáshoz, méghozzá olyan részéhez is, ami... Nem, erre még csak gondolni sem merek, vagy akarok, mert akkor még inkább zavarban lennék és ő tuti, hogy látná is rajtam. Megpróbálom egyszerűen magamban tartani azt, ami az eszemben jár és valahogy elvonatkoztatni ettől az apró ténytől. Hát őszintén szólva nagyon nem egyszerű. De végül felkerülök a lóra és igyekszem felvenni a tempót, és persze ügyesen egyensúlyozni, hogy nagyjából tényleg kövessem a ritmusát és tuti, ne essek le. Azért egy kicsit bennem van a félsz még akkor is, amikor elindulunk, de egészen jól bírom, egészen addig, amikor a hasamra kerül a keze. Még a levegőt is visszatartom egy pillanatra, de nem tehetem sokáig, hiszen mozgásban vagyunk, arra is figyelnem kell. Talán butaság, talán azért teszem, hogy elvonatoztassak, de mégis kiejtem a számon Harry nevét. Úgy érzem, hogy el kellene neki mondanom, hiszen ha barátok vagyunk, vagy nem is tudom mik, akkor minden bizonnyal szívesen hallja, hogy jó dolog történt velem nem?
- Ő is olyan, mint mi, és nem régen vették fel az iskolába, mint bármelyik diákot. - magyarázom, de valahogy mégis érzek a hangjából valami negatív felhangot. Szívesen hátrapillantanék, de nem merek, főleg akkor amikor elenged és még gyorsítunk is. Ösztönösen feszítem meg kicsit a hátam és nyúlok oldalra, hogy kapaszkodót keressek, de ott csak a lába van, így a combja az, amit először elérek. Vissza is rántom a kezem és inkább elől fogom meg magam előtt a nyerget. Nem a legbiztosabb, de mégis ott van két oldalt Ethan karja, az elég lesz.
- Nem tehetett róla, csak megijedt és... és nem akart rosszat. Hiányoztam neki, és rosszul érezte magát, a miatt, ami történt. - magyarázom, bár nem is tudom, hogy miért magyarázkodom e miatt. Nem kéne, vagy... mégis kell? Erősebben szorítom a nyerget, és erőtlen hangon szólalok meg újra. - Gyorsan megyünk... - majdnem hozzáteszem, hogy túl gyorsan, ami szerintem igaz is. Először ülök lovon és nem akartam vágtázni, nem akarok vágtázni.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Kedd 20 Május - 12:18

A közös motorozás után úgy tűnik, hogy egy közös lovaglásban is részünk lesz, amely során biztosan közelebb fogunk kerülni egymáshoz, ez pedig Quinn-ben is tudatosulhat, amikor kijelentem neki, hogy elém kell majd felülnie, nem pedig mögém. Nem visszakozik, ami kissé meglepő, de így az arcomon lévő mosoly is rendületlenül ott marad, miközben még azért váltunk néhány szót a lovakról, na meg a motorozásról is, mielőtt útnak indulnánk.
- Igen, tehát mindkettőnek megvan a veszélye, de a lényeg, hogy neked most nem kell ezen aggódnod. – ettől függetlenül én még továbbra se estem le egy paripáról se, ellentétben a járművel, szóval én ezért is ragaszkodom annyira az én igazamhoz, de mégse ragozom tovább, egyszerűen nincs kedvem hozzá. Ideje inkább elindulni, tehát felsegítem a lányt a lóra és pillanatok múlva én is mögötte termek. Egy kicsikét még mozgolódom, amíg tökéletes nem lesz az én helyzetem is, majd ez után kérdezek rá az indulásra. Örülök a közelségének, ez csak természetes és valamiért úgy sejtem, hogy ő belőle is hasonlót fogok kiváltani, de hát lehet, hogy tévedek. Egyértelmű, hogy nem vagyok közömbös a számára, mégse kezdünk egymással mást a barátságon kívül, talán ahhoz még mindkettőnknek változnia kell, hogy ne legyen utána fájdalom.
- Rendben, akkor indulás! – mosolyodom is el, majd meg is kezdődik a ló lépegetése, majd amikor egyre inkább távolodunk a lovardától és jutunk ki a rétre, kezem lassan Quinn hasára csúszik. Így biztosabban tudom tartani, mivel szándékomban áll gyorsítani is a ló tempóján, amit nemsokára ő is megérezhet, na meg, nem utolsó szempont az se, hogy így érinthetem. De a kellemes pillanatot megtöri, méghozzá egy olyan nevet említve, akit én egy picit se fogadok jól.
- És mit keres itt? – ez az első kérdés, ami eszembe jut és nem érdekel a stílus, ahogy felteszem. Azok után, amit Quinn múltjában tett, nem akarom megismerni. És még hogy én bántom ezt a kicsi lányt, soha se tettem ellene semmit, mégis Mercedes tőlem félti, amikor inkább Harry-től kellene.
- Remélem, hogy nem bocsátottál meg neki máris mindent, azok után, ami történt. – mormogom bele fülébe, majd eleresztem hasát, mivel a sebesség most már két kezet követel tőlem, és talán ösztönös is az, hogy most vágtatni szeretnék, nem pedig lépegetni.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Szomb. 17 Május - 21:05

Ethan & Quinn

Talán nem kéne ilyen könnyedén belemennem ebbe a lovaglásba. Tartok tőle, valahol a lelkem mélyén természetesen, de nem tehetem meg, hogy mindig csak félek a dolgoktól. Néha meg kell próbálni és ma ide is eljöttem egyedül. Azt hiszem tényleg változom, tényleg sikerül egy kicsit legalább fejlődnöm, mert körülöttem is alakulnak a dolgok. Itt van Merci, akivel szinte mindent megbeszélhetek. Pár hónapja még nem gondoltam volna, hogy én majd egy Ethan kaliberű pasi motorjára fogok felülni és nem csak azért, mert meg akar viccelni vele, hogy felajánlja a lehetőséget, aztán átejtsen. Aztán előkerült Harry, ami szintén sok mindent megváltoztatott. Ha az emberrel jó dolgok történnek, akkor jó irányba változik, azt hiszem ez végülis teljesen logikus.
- Nem... legalábbis nem mindenben. - mosolyodom el, csak hogy ne bízza el magát. Nem változtam meg gyökeresen, csak azért a magam módján sikerül fejlődni legalább valamelyest. Azért persze attól még így is tartok, hogy majd hova kell ülnöm, mert az, hogy elé üljek mégis csak felettébb félelmetesnek tűnik. Nem is azért, mert... de igen, pont azért. A motornál én határoztam meg, hogy mennyire voltam közel, én öleltem át, de ha ez fordítva van. Már a gondolat is zavarba ejtő, de igyekszem nem azonnal rávágni, hogy még sem.
- Szóval én ülök elől, értem. - bököm ki, és kissé zavartan tűröm a hajam a fülem mögé, de azért nagyon igyekszem, hogy legalább az arcom ne menjen át vörösbe. Azt nem akarom, most az egyszer nem, főleg azok után, amit Merci mesélt. Nem akarom, hogy lássa rajtam, hogy tetszik, nagyon nem akarom, bőven elég volt az a rémesen ciki helyzet a tónál. Eszem ágában sincs megismételni.
- Ebben igazad van, a motor sokkal veszélyesebb, de a ló meg jóval magasabban van nem? - arról azért nagyobbat is lehet esni, és ha az embernek ez rosszul sikerül. De nem félek, mármint ettől nem, azt azt hiszem láthatja is rajtam. Nem hiszem, hogy leesnék, főleg mert látszott rajta az előbb is, hogy tapasztalt lovas, akkor pedig vigyázni fog arra, hogy ne legyen semmi bajom. Közelebb lépek a pacihoz, amikor már elvileg mindent megbeszéltünk. Izgulok, hát persze, és sejtelmem sincs, hogyan kéne egyáltalán nekiindulni a felszállásra. Annyival nagyobb a ló, mint én, hogy arra szavak sincsenek. Így aztán végül segélykérően pillantok hátra, és akkor sikerül végre felkerülni, amikor Ethan segít. Zavartan pislogok, amikor mögém kerül. Igen, pont erről beszéltem, hogy azért így közel lenni hozzá felettébb zavarba ejtő.
- Igen, azt hiszem. - persze sikerül rendesen elbizonytalanodni, amikor még közel is hajol a fülemhez. Tudom, hogy ezeket direkt csinálja, de akkor sem fair a részéről. Nagyon nem.
- Értem, igyekszem együtt mozogni... veletek. - tényleg próbálom felvenni a ritmust, de persze azonnal ki is esem belőle amikor a keze a hasamra csúszik és úgy ölel át. Azért van, hogy ne essek le tudom... hát mi másért lenne? Egy pillanatra behunyom a szemem, hogy megpróbáljak elvonatkoztatni, de sajnos nem nagyon megy. Keresni kéne valami témát, akármit, ami elvonja a figyelmemet a tényről, ami most épp történik. Túlságosan közel van, én pedig ezt nem viselem épp a legjobban. - Képzeld Harry itt van az iskolában. - bököm ki olyan hirtelenséggel, hogy még kicsit magamat is meglepem vele. Nem így akartam ezt előadni, de akartam neki mesélni Harry-ről, tényleg, csak... most úgy érzem muszáj valami, amivel egy kicsit elvonatkoztatok.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Szomb. 17 Május - 14:03

Még sok olyan dolog van, amit nem tudok Quinn-ről, de ahogy telik az idő és minél több időt töltünk együtt, ez az egész úgy változik. Most is például kiderül a számomra, hogy szereti a lovakat, amit annak idején nem tudtam, de ettől függetlenül a csónakázást se bántam meg. Jól éreztem magam és az a süti is nagyon finom volt… talán rávehetném a lányt, hogy valamikor ismét csináljon. Végülis, talán nem olyan nagy munka.
- Örülök neki, én is jól éreztem magam. – bólintok is rá és bár tudom, hogy ő a végén talán mást is szeretett volna, én ezt megtagadtam tőle. Hogy ez változik-e a jövőben, az majd kiderül, de én úgy éreztem jónak és ha visszamehetnék a múltba, akkor se változtatnék azon, ami akkor történt. Így nem bántottam meg, ellenkező esetben pedig már fájdalmat okoztam volna neki. Na mindegy is, jobb most nem ezek agyalni a továbbiakban. Leszállok a lovamról, majd miután Tornádó elfogyasztotta a Quinn-től kapott kockacukrot, iszogatásba is kezd, én nekem pedig most, hogy ennyit beszélgetünk a lovaglásról, eszembe jut egy ötlet. Nem tudom, hogy ő mennyire fogja díjazni, de bizonyára hamar kiderül. Amikor viszont meghallom, hogy máris benne van, mindenféle unszolás nélkül, egy nagyobb vigyor kerül képemre.
- Alakulsz te, most már nem kell unszolni. – jegyzem is meg neki és nagyon is kedvemre való, hogy végre tudott dönteni, méghozzá elég hamar, szóval akkor Tornádónak lesz még egy köre. Nem hiszem, hogy annyira zavarná, azért teljesen nem fárasztottam ki, és bár én úgy gondoltam idefelé jövet, hogy elég volt mára a lovaglásból, Quinn kedvéért mehetünk még egy kicsit.
- Hát itt pont fordítva. Szóval elém fogsz felülni és akkor én fogom a kantárt, így pedig nem lesz bajod és véletlen se csúszol le. – magyarázom is meg neki és bár bizonyos helyzetekben ezt máshogy is csinálják, de akkor a hátul ülő is tapasztalt lovas, nem pedig olyan, aki először kerül egy ilyen négylábú hátára. Szóval jobb lesz előttem, úgy hiszem.
- Még kiskoromban tartottam a lovaktól, de nem történt még problémám, és úgy érzem, hogy alaptalan ilyen helyzetben a félsz. – kis szünetet tartok, majd ez után teszek még szavaimhoz egy mondatot. – Na meg, mint tudod, a motorról sokkal nagyobbat lehet esni és jobban meg is lehet sérülni a sebesség miatt. – és mivel tudja, hogy imádok motorozni, ezért talán most már sejtheti azt, hogyha attól nem tartok, egy lótól se fogok. A motor egyébként is tönkremehet, és bár a ló se tökéletes, de szerintem egyikkel sincs baj, ha ügyes az, aki rajtuk ül. Motorral mondjuk már estem, de ezt nem most fogom részletezni. Quinn még úgy látom, hogy egy kicsikét ismerkedik a lóval, majd amikor úgy látom, hogy Tornádó is menetre kész, a lányra tekintek.
- Akkor hát csüccs fel rá. Ha nem megy, segítek. – tehát ha kell, akkor segítek majd neki, hogy miként tudna a legkönnyebben felülni és amikor ő már fent van, egy gyors mozdulattal mögötte termek és talán furcsa érzés lesz a számára, de egész testem az övéhez simul, tehát így formás hátsója is pont ölemnél van. Nem kell félnie, nem szúrja most ott semmi, így kapom el a kantárt, amikor a lány úgy érzem, hogy rendben van.
- Indulhatunk? – kérdezem is meg tőle kissé füléhez hajolva, majd megbököm cseppet a lovat lábammal, mire az lassan, lépegetve indul meg a rét felé. A vágtatás még ráér, előbb érezzen rá a lány is.
- Érezd, ahogy a ló mozog és add át magad neki, mozogj vele… és velem. – ösztönösen mosolyodom el az utolsó szón, hiszen van pillanat, amikor máshol is együtt kell mozogni a partnereknek. Nem is értem, hogy mi van ma velem, hogy ennyit gondolok a szexualításra, de hát nincs mit tenni, férfi vagyok és egy ideje nem voltam már nővel. Mivel nem megyünk gyorsan, ezért átveszem jobb kezembe a kantárt, úgy irányítom a lovat, na meg lábaim segítségével, balom viszont a másik pocakjára csúszik, így fogom kissé magamhoz, vigyázva rá, le ne pottyanjon, miközben orrommal be is szívom Quinn illatát. Rég voltam ilyen közel hozzá, sőt, ennyire talán még sose és most nagyon is jól esik ez nekem.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Pént. 16 Május - 21:20

Ethan & Quinn

Valahogy a lovakkal jóban vagyok, nem is tudom, hogy miért. Ez így alakult. Igaz, hogy nagyok és mondhatnánk, hogy félelmetesek is kicsit, de valahogy van valami biztató és megnyugtató a szemükben, amibe jól esik belenézni. Nem tudom igazán jól elmagyarázni. Ha valaki megkérdezné, hogy miért szeretem a lovakat, akkor csak annyit mondanék, hogy mert. Van amit nem lehet elmagyarázni, azt se tudnám megmondani, miért nem szeretem a gombát. Egyszerűen csak rossz az íze és kész, ennél bővebben ezt nem lehet kifejteni, a lovakkal is valahogy így van. Olyan barátságosak és kész.
- Lehet, hogy jobb lett volna, de nekem sem jutott eszembe és igazából élveztem a csónakázást is. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Jó nem minden pillanatát és időnként volt egy cseppnyi halálfélelmem is, de azért nem volt annyira vészes és végülis vele tölthettem az időt, tehát ez már önmagában is bőven elég volt arra, hogy jól érezzem magam. A lovának szépen adok egy kockacukrok. Élvezettel habzsolja, ami nem meglepő, eddig is minden ló oda volt érte, ha adtam neki. A kérdés az, ami kizökkent abból, ahogy nézem az iszogató állatot. Kissé először persze elkerekedik a szemem, na erre nem gondoltam őszintén szólva.
- Azt hiszem jó lenne és nem lesz baj, ha ketten ülünk fel, akkor biztosan nem esem le. És hogy szokták, mint a motoron mögéd? Vagy eléd? - sejtelmem sincs, hogy ezt hogy kell. Nem szoktam lóra ülni és főleg nem mással. De ha mögé ülök, akkor nem fogok lecsúszni hátul? Vagy tudom is én, valami nagyobb lendületnél egyszerűen csak leesni oldalra, ha nem sikerül elég erősen kapaszkodni. Simán meg van rá az esély. Előtte ülni viszont lehet, hogy egy fokkal zavarba ejtőbb lenne, bár mindenhogy az lesz. Ez azért egészen más, mint a motor, nagyon más.
- És sosem féltél? Tudod, mert olyan nagyok, és jó nagyot lehet esni gondolom, ha valami nem megy jól. - buta kérdés lenne? Én tényleg elég sok mindentől félek, most ettől a helyzettől is kissé, de tényleg nem lesz baj, ha vigyáz rám és nem eshetek le. Közelebb lépek kicsit a pasihoz, amikor lassan befejezi az ivást, és finoman végigsimítok a fején. Barátságosnak tűnik, nem az a vad típus, akitől tartani kellene. - Nem baj, ha ketten ülünk fel a hátadra igaz? - tudom én, hogy nem tud válaszolni, de a lovak igenis nagyon okosak és nekem valahogy jól is esik beszélgetni velük.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Pént. 16 Május - 10:34

Ha már itt találom Quinnt, akkor számomra egyértelmű, hogy oda is megyek hozzá. Miért kerülném el a társaságát? Nem érzem úgy, hogy ez szükséges lenne, hiába vagyok biztos abban, hogy Mercedes nem tartotta a száját. Nem olyan erős lány ő, mint amilyennek hiszi magát, de mindez már nem számít. Ahogy viszont látom, a szépszeműt megzavarom ténykedése közben, így perdül velem szembe és még haja is tesz róla, hogy útban legyen, amely mosolyt csal helyes képemre.
- Meglehet, hogy értek egy kicsit hozzájuk. – vonom meg vállamat egy cseppet, mivel nem fogok itt menőzni ilyesmivel, amikor rengeteg másik ember is tud lovagolni. Az viszont érdekelne, hogy szokott-e ide járni. Azért, mert elkerültük eddig egymást, még simán lehetséges, bár kissé meglep az, hogy pont Quinn áll a karám mellett, ő, aki oly sok mindentől fél. De úgy tűnik, hogy a lovak kivételek.
- Ha tudtam volna, akkor lehet, hogy ide hozlak és nem csónakázni. A víztől úgyis tartottál. – vigyorodom el, miközben egy régebbi emléket hozok szóba, majd nemsokára leszállok a lóról és a lány mellé állok, miközben kunyerálok Tornádónak némi finomságot, amit a lány nem is tagad meg tőle. A kockacukrot tehát boldogan nyammogja, majd ez után a vízhez vezetem, ami nincs messze tőlünk és hagyom, hogy nyugodtan iszogasson.
- És nincs kedved kipróbálni, hogy milyen lehet? Tornádóra ketten is felülhetünk, erős és nagy ló és én majd vigyázok rád. – döntöm oldalra kissé fejem, ebből pedig sejtheti, hogy elvinném egy körre. Ha a motoromon nem zavarta a közelség, akkor talán itt se fogja, bár tény, hogy ahogy a ló mozog, jobban összeérintkezne testünk, mint a járművön, de ezt szerintem ő is sejti. Neki kell eldöntenie, hogy akarja-e vagy sem, én nem erőltetem. De akkor nem kellene félnie, nem egyedül lenne, az én magabiztosságommal pedig semmi probléma.
- Egy ideje már tudok, de tény, hogy régóta nem foglalkoztam ezzel. Amikor pár hete erre motoroztam, akkor tűnt fel a lovarda és azóta járok ide időnként. – mesélek is kicsit magamról, miközben lazán megtámaszkodom a karámnál. A ló még mindig iszik, bár már lassabban, mint eleinte, tehát kíváncsi vagyok akkor Quinn döntésére. Lovagoljunk együtt vagy sem? És most még kivételesen ezt nem is perverz módon gondolom, valahogy még nem képzeltem el eddig a lányt szex közben, főleg nem úgy, hogy meztelen, formás testével rajtam ül és munkálkodik… Khm, lehet, hogy még egy kis vadmacskát is elő lehetne hozni belőle, nem biztos, hogy mindig félénk marad.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Csüt. 15 Május - 20:41

Ethan & Quinn

Nem is nagyon figyelek fel rá, hogy valaki közeledik. Annyira nem hangos a ló járása, no meg amúgy is erre mindenfelé lovak vannak, nem feltűnő, ha a hátam mögül is hallok egyet. A hang viszont már sokkal ismerősebb és jellegzetesebb, tehát arra már természetesen felfigyelek. Bár ezt inkább hitelesen úgy írhatjuk le, hogy elég hirtelen pördülök meg, még a kezemben szorongatott pár kockacukrot is majdnem sikerül elejteni, de végül sikerül őket megtartani. A hajam az arcomba keveredik, gyorsan el is tűröm, hogy ne zavarjon, aztán egy szolid mosolyt varázsolok az arcomra. Nem az igazi, de azért igyekszem.
- Nem nehéz, ha az ember tudja, hogy mit szeretnek. De úgy látom, hogy te sokkal jobban értesz a lovakhoz. - pillantok fel és kár lenne tagadni, hogy így lovon ülve, feketében, csizmával a lábán... Jól van Quinn vert ki szépen a fejedből a butaságokat, mert nincs annak semmi értelme! Merci elmesélt mindent és nem kell nekem ebbe belefolyni még csak távolról sem. Rendkívül nagy butaság lenne, ez a ő ügyük és nekem semmi közöm hozzá. Nem számít, hogy Ethan hogy néz ki, idősebb is nálam és kicsit sem passzolunk össze, arról már nem is beszélve, hogy megmondta a tónál amit megmondott, én pedig ezt szépen... elfogadtam, vagy valami ilyesmi.
- Elég messze van a buszmegálló, ezért nem jártam még ere, de nagyon szép hely és csodásak a lovak. - fordulok vissza egy pillanatra, amikor érzem, hogy az amelyikkel eddig barátkoztam finoman megbökdösi a vállam. Széles mosollyal az arcomon simogatom meg a fejét. - Hát nem volt elég? - pedig már így is eleget adagoltam nekik, de végül még egy utolsó kockacukrot nyújtok felé, amit persze, hogy lelkesen habzsol be. Igazán édes egy állatka. A kérdésére viszont csak meglepetten rázom meg a fejem.
- Oh nem, én nem tudok lovagolni, sosem próbáltam, csak... szeretem a lovakat, de elég nagyok nekem. És állítólag a magabiztosság nagyon fontos nekik, ez pedig rám kicsit sem jellemző. - rántom meg egy apró mosollyal a vállam. Azt hiszem ezzel ő is tisztában van, nem nagyon kell ecsetelnem neki részletesen. A felvetésére persze azonnal lépek is oda a lovához, hogy adjak neki egyet a nálam lévő kockacukrokból, a tenyeremben lévő maradékot, pedig visszasüllyesztem a kis zacskóba, amiben kaptam őket, és szépen elteszem a zsebembe. - Te régóta tudsz lovagolni? - pillantok vissza Ethanra, amikor végeztem a művelettel. Nem tudtam róla, vagy csak nem rémlik, hogy mondta, no meg azt hiszem nem is terelődött eddig még a lovakra a szó.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Csüt. 15 Május - 12:44

Azt nem mondanám, hogy én vagyok a szőke herceg fehér lovon, de jelen pillanatban azért valamennyire mégis csak hasonlítok rá. Így külsőleg legalábbis, mert a belsőm, mint tudjuk, maximum egy gonosz, rosszakaratú hercegéhez hasonlítható, legalábbis sokan így gondolják, én pedig nem töröm magam, hogy megváltozzon a véleményük, csak néhány kivételes esetben. Mivel a mai nap ilyen szép idő van, ezért is döntöttem úgy, hogy lenézek erre a farmra és teszek pár kört ezzel a bizonyos fehér paripával. Eleinte feketét kerestem, de nem akadt olyan, amelyik igazán megfogott volna, ellentétben ezzel a makacs jószággal, aki tökéletesen illik hozzám. A motorom most a parkolóban pihen, hiszen azzal jöttem le idáig, én pedig egy hosszabb lovaglótúráról térek vissza a lovarda felé. Szegény Tornádó elfáradt, ideje lenne innia valamit és egy jó csutakolás is ráfér majd, amelyet akár én magam is elvégezhetek, sose zavart az ilyesmi.
Viszont még akad egy kis távolság, így végül lassítunk, majd lépegetve haladunk tovább, így érkezünk meg ahhoz a bizonyos karámhoz is, mely mellett egy ismerős, barna hajú leányzó ácsorog, kezében néhány finom falattal, amit jelenlegi lovam is irigykedve figyel.
- Ahogy látom, simán lekenyerezted őket. – szólalok is meg, és hogyha eddig esetleg Quinn még nem vett észre, akkor most majd bizonyára észre fog. Jó ideje ismerjük már egymást és elég sok időt is töltöttem vele, így a hangom nem lehet idegen a számára, ha pedig felpillant rám, akkor ismét teljes feketeségemben láthat, fehér lóval és szőke tincsekkel. Egy nadrág, hosszú szárú csizma, lábvédő és egy rövid ujjú póló van most rajtam, tehát lerí rólam, hogy ide készültem, ahogy a lovam piszkos állapotáról pedig az, hogy túl vagyunk már egy túrán. Egy kis ideje már nem láttam ezt a kis tüneményt, így örülök neki, hogy ő is pont most jár erre.
- Eddig még nem igazán láttalak itt, pedig én gyakran megfordulok errefelé. – örültem is neki, amikor ráleltem a helyre, mert bár nem mindig a szívem csücske a lovaglás, akadnak idők, amikor kikapcsol, mint például ma is, így teljesen nyugodt állapotomban találhat, nem pedig a morgósban. Meg is állok egyébként mellette, így a ló addig is pihenhet, de még nem szállok le róla, inkább csak a többi ló felé téved tekintetem.
- Te is lovagolsz majd egyet? – nézek végül vissza a leányzó felé, miközben ráveszem magam és végül ott hagyom a ló hátát, így megszabadulhat terhemtől, én pedig végig is simítok fején. – Kaphatna ő is egy kockacukrot? – döntöm oldalra kissé fejem és meghagyom a lánynak, hogy ő adja oda neki, nem akarok én semmi örömteli pillanatot se elrontani.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm Vas. 11 Május - 16:09

Ethan & Quinn

Nem sokat foglalkoztam eddig lovakkal, de amikor volt rá lehetőségem, akkor mindig oda voltam értük, ezért sikerült most ide keverednem. Bár persze fel nem mernék rájuk ülni, ahhoz igazából túlságosan nagyok, de csak nézni őket az igenis remek dolog. Legalább van egy kis lehetőségem gondolkodni, kicsit sok minden történt mostanában, amit nekem feldolgozni nagyon nem egyszerű. Merci... hát amiket mondott az nem is tudom, hogy hogyan érintett. Lehet, hogy nem is kéne, hogy érdekeljen, hiszen Ethan megmondta, hogy úgy tekint rám, mintha a húga lennék és... ilyesmik, de attól még valahol mélyen mégis csak bánt, hogy így viselkedik. Persze ettől függetlenül megmondtam Mercinek, hogy engem nem zavar, nem állnék közéjük, ha tetszik neki, mert mi értelme is lenne? Mint valami bonyolult szerelme háromszög, amiben én igazából nem is vagyok benne, hiszen nem vagyok szerelmes, és Ethan sem belém, akkor pedig miért is kéne bárkinek rosszul éreznie magát? Persze Merci ezt nem nagyon hitte el, de mégis hogyan győzhetném meg attól, hogy pedig tényleg így van? Őszintén fogalmam sincs róla! Ezért is jöttem el, pedig nem szoktam egyedül elhagyni a birtokot. Nem vagyok az a bátor típus, bár mostanában kicsit jobban megy ez is. Azt hiszem mégis csak fejlődöm, lassan de biztosan. Egyszer talán még jobban is menni fog.
Egyébként sem olyan veszélyes felülni a buszra és eljönni megnézni pár lovat nem? Azon is gondolkodtam, hogy elhívom Harry-t, csak félek tőle, hogy úgy elügyetlenkedne valamit, hogy halálra rémisztené őket, vagy... fordítva, azt pedig nem akarom, mert ha én megijedek, az senkinek sem lenne jó, főleg itt, ahol bárki megláthatja. Majd figyelek rá, azért már az utóbbi időben jóval ritkábban sikerül annyira megijednem, hogy véletlenül tűntem el, bár egy idegen helyen azért sokkal nehezebb.
Szóval a buszozást túlélve szépen lekászálódom és csak egy kis séta kell, hogy elérjem a célt, azaz a farmot. Elég nagy, de... csak nem fogok elveszni rajta. Az már nehezebb, hogy kibökjem nem akarok lovagolni, csak nézelődni, de egy egészen kedves hölgy segít nekem és még azt is megengedte, hogy esetleg pár kockacukrot elosztogassak. Legalább tudom, hogy melyik karámhoz kell menni, ahol biztosan barátságos lovak vannak. Szóval most épp egy szimpla rövid ujjú kék pólóba, lófarokba fogott hajjal, farmerban és edzőcipőben állok a kerítés legalsó lécén és egy nem túl nagy ló fejét simogatom. Kedves jószág, nem is értem, hogy lehet az, hogy vannak, akik félnek a lovaktól. Nem valami gyilkos vadállatok, akik direkt ártanak valakinek, főleg ha nem is fenyegeti őket senki és semmi. Azt hiszem amúgy is érzik, hogy nekem eszem ágában sincs ártani nekik.

Tárgy: The Pavillion Farm Vas. 11 Május - 15:56

North Salem egyik legújabb és egyben legnagyobb lovas farmja, ahonnan rengeteg ismert díjlovagló került már ki. 18 istálló található a farmon, és rossz időben is könnyen elérhető a hely a jól kiépített közlekedésnek hála.
A farmhoz egy külön szálloda is tartozik azok számára, akik kifejezetten a lovaglás élménye miatt akarnak itt megszállni.

Tárgy: Re: The Pavillion Farm

» Beyaert Farm