Shane & Lorelai

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Csüt. 26 Jún. - 14:39

Shane & Lorelai

♪ In the end ♪

Hát persze, hogy megzavar, hogy nem tudok hatni rá, hogy nem áll meg, amikor én azt akarom, hanem a képességem visszacsap rám... szerintem bárkire kellemetlenül hatna egy ilyen jelenet, de gyorsan összekapom magam. Az sem lep meg, hogy durván üti el a kezem a válláról, vissza is húzom azonnal. Az viszont, ahogy rám néz... ahogy fölém tornyosul. Egy fél lépést hátrálok, csak egy felet ösztönből, de aztán tovább nem. Eszem ágában sincs azt mutatni, hogy megijedtem tőle, mert nincs így... Nincs így! Csak a változás lep meg, csupán ennyiről van szó. Én nem változtam, olyan vagyok, mint régen, csak az igazi valóm egy időre mellette háttérbe szorult, de visszahívta, ő tette, ő tehet róla. Ellenben ő nagyon is megváltozott, nem is kicsit, de innentől már tartom magam csak azért is. Nem hagyom, hogy megfélemlítsen, ahhoz fel kell löknie, hogy bármit is elérjen nálam.
Meg viszont nem szólalok, nem gondolom, hogy az most okos döntés lenne. Csak az indulat vezérelne, ami pedig nem túl hasznos. Nem, csendben tűröm, amíg beszél, csak várok amíg végre befejezi és rezzenéstelen arccal állom a tekintetét.
- Hibázhatok... egyszer, de többet nem fogok és csak hidd azt, hogy lépéselőnyben van... drágám... - szintem már úgy sziszegem utána az utolsó szót, amikor megint hátat fordít nekem. Nem hathatok rá jó, de más módon megkeseríthetem az életét, csak össze kell szednem a gondolataimat, csak magamhoz kell térnem és szépen átgondolni mindent, menni fog. Vannak ötleteim már most is, meg fogom én ezt oldani, csak el kell érnem, hogy kitegyék innen a szűrét, csak el kell érnem, hogy ő legyen a kellemetlen alak, akiből mindenkinek elege lesz és amilyen a modora... nem hiszem, hogy ez olyan bonyolult.
Csak akkor veszek egy nagy levegőt, amikor már eltűnik a kijárat mögött és csak ekkor szorítom ökölbe a kezeimet. Ha most lenne valami a kezem ügyében az biztos, hogy a falba csapódna szilánkosra törve. De nincs, így futólépésben veszem az irányt újra a medence felé és egy kecses fejessel vetődöm be újra. Kelleni fog hogy ússzak még pár hosszt, most nagyon.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szer. 25 Jún. - 22:09

Mindig is tudtam, hogy esze van, de néha annyira nulla agyú, és mások életébe taposó szó szerint, hogy nem kételkedtem, utánam fog tudni jönni. Sejtettem, hogy meg fogja ragadni a vállam, csakhogy a börtönévek sok mindenre megtanítottak, ha már másra nem. Kirántom a vállam a kezéből és arrébb lököm a kezemmel.
Azelőtt sosem tettem volna ilyet vele. Azok a kezek, amelyek szerették és vágytak minden porcikáját megismerni, feltérképezni és simogatni, most durván ellökik és tartják őt távol tőlem. Nem fogom külön mondani, hogy ne érjen hozzám, ez a durva ellökés, amely fel nem, de el ellökheti tőlem, bőven elég. Folytatom az utam, ha akar, jön utánam. Nem parancsol már nekem. És legalább ezzel is húzom az agyát, nem igaz?
A szavakra megállok és lendületben visszafordulok, szinte fölé tornyosulok. Kell egy kis színjáték.
-Megkeseríteni? Te? Az én életemet? Játszani én fogok. – lépek még előrébb, szinte tolva magam előtt, ha hagyja. A dutyiban bejött, talán itt is. Tudok bulldog és buldózer lenni egyszerre, ha kell.
-Nagyon súlyosat hibáztál, amikor azt hitted, a játékszered lehetek. Csak vigyázz… az ólomkatonácskának fegyvere is van. – megállok, ha eddig esetleg tudtam menni, ha nem akkor csak fölé tornyosulok. Az olyan jó érzés. Azelőtt óvón borultam fölé…
-Már akkor nyertem, amikor a medencében eltátottad a szád. Túlságosan elbíztad magad, tündérkém. – megrántom a vállam, majd megfordulok és kifelé veszem az irányt.
Egy részem azonban gondolatban visszafordul még, hogy vessen rá egy pillantást. Gyorsan veszek egy nagy levegőt és kivonulok.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Kedd 24 Jún. - 15:08

Shane & Lorelai

♪ Numb ♪

Hogyan válhat a szerelem ilyen szintű gyűlöletté? Tényleg elég egyetlen hiba ahhoz, hogy minden a feje tetejére álljon? Egy olyan valakiben, mint amilyen én vagyok igen. Még ránézni is fáj, egyszerűen átvert, megalázott és még nekem kellett volna meghallgatnom a szánalmas kis magyarázatát? Nekem kellett volna... megbocsátanom? Nem! Megérdemelte, amit kapott, hogy lássa az élet így működik, nem lehet mindent csak játéknak verni és főleg... engem nem verhet át, engem nem lehet! Annak súlyos következményei vannak, hiába hiszi most azt, hogy ő olyan nagy legény, mert itt van és mert olyan nagy a szája. Nem, én vagyok itt a valaki, ő csak egy szánalmas kis féreg, akit minden bizonnyal tévedésből fogadtak be, akinek nem mehetett máshova, mert jó eséllyel sehol se viselték volna el.
Az viszont tényleg meglep legalább egy pillanatra, hogy nem tudok megmoccanni. Nem tudott semmit, amikor ismertem, de itt sincs véletlenül valamire képes és hiába tart zakkantnak, maximum őrült zseni titulust kaphatok, mert az eszem az soha nem hagyott cserben és azt biztos, hogy se perc alatt utána járok, hogy mire képes. Valaki tudja, ha pedig így van, akkor én is tudni fogom. A szavai hallatán csak összeszorítom a szám, de már pörögnek a fogaskerekek. Nem fogom ezt én annyiban hagyni, abban biztos lehet. Egy próbát megér, hogy feloldjam a dolgot, mert ha az van, amire tippelek... Gyors léptekkel indulok meg utána, amikor már érzem a lábaimat, amikor már mozdulni tudok. Egyszerűen csak megragadom a vállát és magammal szembe fordítom, vagy legalábbis megpróbálom. Láttam én mennyire tartotta eddig is a távolságot, az csak jó, ha ez most kellemetlenül érinti.
- Ne hidd, hogy csak azért, mert nem tudok hatni rád nem keseríthetem meg az itt töltött minden egyes percedet... Ha háborút akarsz megkaphatod, tudod, hogy szeretek játszani. - felemelem az állam és csúfondáros mosollyal mérem végig. Úgy fest, mint akinek tényleg elég rendesen ellátták a baját. Sajnálnom kéne e miatt? Már rég nem vagyok képes ilyesmire, megérdemelte, amit kapott, nem fogom úgy érezni, hogy hibáztam... soha! Az a cafka is megérdemelte a sorsát, hiszen nyílt tény volt, hogy a pasi az én pasim, ő volt a legnagyobb marha a földön, hogy ezt figyelmen kívül hagyta, és a tetejében épp a mi lakásunkban, a mi ágyunkban!

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Hétf. 23 Jún. - 20:41

Felhorkantok.
-Frászt vagyok a szíved és van lábad, járj rajta. Ha meg visznek, az nem én leszek, hanem a zsernyákok. Vagy a dilidokik.
Belül nagyon is elégedetten terül el a kárörvendő mosoly a képemen. Magamban. Nagyon is lehet tudni, mivel tudom felhúzni. És akkor már csak le kell csapni a megfelelő időben, addig is húzni az agyát. Királyság!
Félrebiccentem a fejem, úgy tekintek rá. Higgye csak, hogy gyenge vagyok. Higgyen annak, akit látott akkor. Szerettem. Akartam. Vele lenni. És ezt tette velem. Megérdemli, hogy megfizessen érte.
-Csak… nincs valami baj a lábaddal? – ciccegek, miközben a fejem csóválom. – Ejnye, hát nem te beszéltél az imént arról, hogy gyenge vagyok? Csak tán nem inadba szállt a bátorságod?
Gúnyos tekintettel és arccal mérem végig.
-A vak is azt mondta, majd meglátjuk… csá, kisvirágszál, mérgező szömörce… - fordulok meg és intek egyet közben a kezemmel.
Rám mások képessége nem tud hatni, visszaadom nekik, ezért ő is képes lépni, ahogy megpróbálja fordítva. Ezt azonban nem látom, mert elindulok kifelé. Ott akarom hagyni, had egye a méreg.
Zsebre vágom a kezem és fütyörészve húzok ki onnan. Abban a gondolatban hitegetve magam, hogy még mindig nem tud megmozdulni.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Vas. 22 Jún. - 12:07

Shane & Lorelai

♪ No angels ♪

Felszökik a szemöldököm, aztán csak lágyan elmosolyodom. Már miért gondolja, hogy bárhova elvihet? Okkal jutott oda, ahova és semmi esélye nincs változtatni azon, hogy én itt vagyok. A magabiztosságom csak napról napra nő és lehet, hogy megpróbál itt most nagyon emberkedni, de nem igazán hat meg. Számára nem volt olyan nagy bűn, amit tett, de az én szememben... megbocsáthatatlan, mert én nem nyílok meg csak úgy, soha nem tettem és ezt eljátszani... Már tudja mekkora felelőtlenség volt.
- Hát akkor kapj fel szívem és vigyél csak magaddal, ha tudsz. - nem fogok én börtönbe menni, nem én öltem meg azt a lányt, ő volt, akkor is, ha én ösztökéltem rá. De attól még bűnös, attól még ölt... azt a kevés emberséget is kiölte belőlem, amit ő hozott a felszínre. Szerettem, talán valahol még most is, de gyűlölöm is annyira, hogy képes lennék végezni vele, ha jó okot adna rá, ha nem lenne választásom. Nem érdekelnek a szavai, főleg nem a fenyegetés, csak szépen kimászom a medencéből, mert nem működik az, hogy engem csak úgy faképnél hagyjon. Engem nem lehet faképnél hagyni, ha én nem akarom!
- Felkészülni... rád? Gyenge voltál mindig is Shane, csak egy balfék, aki még az alkoholban sem képes mértéket tartani, aki képtelen a saját farkát irányítani... - nehezemre megy, hogy nyugodt maradjak, mint ahogy ő teszi, pedig igazán igyekszem, de idegesít, hogy ilyen rohadtul magabiztosan beszél. Mintha... én lennék a gonosz és én hibáztam volna. Ő tette, ő kényszerített rá! Az viszont határozottan meglep, amikor lépni akarok felé, de képtelen vagyok megmoccanni. Megzavar, ami történik, ezt kár lenne tagadni, még ha aztán össze is szűkítem a szemeimet és csak lazán végigmérem őt.
- Szóval fejlődtél... akkor érdekesebb lesz a játék, mint hittem volna, de attól még te... nem állíthatsz meg engem. - nem tudom, hogy pontosan mi történt, de elvileg az, amit akartam, csak épp mindez rám hatott, hát akkor megpróbálom szépen feloldani, ugyanúgy rá irányítva a képességemet.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szomb. 21 Jún. - 20:05

Felvonom az egyik szemöldököm, érzéketlen tekintettel nézek rá. Féljen tőle a gleccser az Egyenlítőn.
-Onnan jöttem. Te juttattál oda. És azért jöttem, hogy magammal vigyelek.
Megérdemli. Az is előttem van, ahogy a kezem a telefon után nyúlt, tárcsázta a rendőrséget és bemondtam, hogy hol és mit tettem. Az én hangom volt, de nem én mondtam. Őrjöngtem belülről, sokkolt, amit csinált velem. Mert furcsa lehet, de tudtam, hogy az ő keze van a dologban. De nem tudtam, hogy megmagyarázni, minden bizonyíték ellenem szólt. A legszebb, a különös kegyetlenséggel rész volt a jelentésekben. Háromszoros életfogytig. Hurrá! Bontsunk pezsgőt!
-Ó, ugyan, egy francot nem. Már ott vagy rég. A saját kis hülyeségedben. – hideg a hangom, de nem kemény.
Tetszik a reakció! Nagyon is. Ezt akartam, ezekre vágytam. Szépen haladunk. Rohadtul nem érdekel már, hogy szeretsz-e. Tudom, hogy nem. Érdekel is. Éppen ezért állok fel és veszem távozóra.
Hallom a víz csobbanását és utána a hangot. Ha nem törlődött volna le örökre a mosoly a repertoáromból, most lenne. Kárörvendő üzemmódban. Ezekre a szavakra muszáj megállnom és visszafordulnom, talán éppen akkor, amikor int felém, hogy álljak meg.
-Te aztán meg nem mondod, mit csináljak. Soha többé. – csóválom meg a fejem. – Én? Fenyegetni? – adom a meglepettet. – Csupán csak a tényeket mondom el, hogy fel tudj készülni. Ilyen rendes vagyok.
Azt viszont, hogy a képessége saját magára hatott, csak akkor lesz számára észrevehető, ha lépni akar. A képessége visszairányult rá. Készültem én ám a rosszasságára. Ismét karba fonom a kezeim.
-Tudod, sok minden történt azóta az éjjel óta. Nem gondolod? És van egy kis elszámolni valónk.
Közelebb megyek hozzá és kartávon kívül megállok előtte a szemeibe tekintek. A tekintetem az ürességen kívül a bosszú lángjával fűtött és a hideg önuraloméval.
-Már nem tudnak meghatni a kisded játékaid. És nem sokára már másra sem lesznek hatással.
Úgy mondom, mintha éppen hírt mondana be valaki. Nem fenyegetek. Közlök.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szomb. 21 Jún. - 10:49

Shane & Lorelai

♪ Did you hear the rain? ♪

Naná, hogy dühös vagyok, még hozzá nem is kicsit. Nem kéne itt lennie és végképp nem kéne tönkre tennie az itteni lehetőségeimet, mert tuti, hogy nem állok majd jót magamért, ha elkezd belezavarni az életembe. Lehet, hogy átment itt kemény csávóba, mert úgy fest, hogy az arca nem épp jó kedvről árulkodik, de őszintén nem érdekel. Volt már dolgom rosszabbakkal is, maximum az érdekel, hogy mire lehet képes, hiszen erről egyelőre még nem sokat tudok, de biztos valami gyatra képessége van, az illene hozzá.
- Bocs, én jól meg vagyok itt, neked kéne elhúzni a francba. - morranok oda. Még hogy nekem kéne máshol lennem. Nekem jó itt, egy kis nyugi van és bátran kiélhetem magam. Nagyon is megérdemelte azt, amit kapott, mert velem aztán nem lehet csak így szórakozni, remélem, hogy most már ő is rájött erre, bár a kis fenyegető hangneme nem épp azt mutatja, hogy tisztában van a helyzetével.
- Oh, én nem fogok olyan helyre kerülni, mint te soha az életben... drágám. - úgy ejtem ki az utolsó szót, mintha minimum attól kéne tartani közben, hogy hamarosan visszaköszön a reggelim. Komolyan úgy is érzem magam, rosszul vagyok már csak a látványától is, mert csak újra felidézi bennem, azt amit képes volt megtenni... épp velem! Felszökik a szemöldököm a szavaira, és nem sokon múlik, hogy nem rántom be ezzel a mozdulattal a vízbe. Talán csak azért nem teszem meg, mert a sebhelyekre siklik egy pillanatra a tekintetem. Meg persze nem különösebben hat a dolog, megérdemelte. Az viszont már nem elviselhető számomra, hogy csak úgy távozni akar. Engem nem lehet faképnél hagyni! És főleg ő nem teheti meg!
- Mondtam, hogy elmehetsz? Marha kemény lettél mi? Fenyegetőzöl itt... de túl nagy lett a szád Shane! - most már tényleg kitornászom magam a medencéből, és szépen megállok a szélén. Intek csak egy aprót, az a cél, hogy álljon meg, mert én azt akarom, hogy forduljon meg, hogy a szemébe nézhessek, hogy jöjjön szépen közelebb hozzám. Tudni akarom, hogy mi a francért van itt! Még a sitten kéne rohadnia, lehetőleg élete végéig!

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Szomb. 21 Jún. - 9:16

Forfeit the Game

Bingo! Megyek és holnap veszek lottót. Nem is, ma megyek! No lám, nekem is lehet szerencsém. Nagyon is látom azt a tátott szájat, majd becsukást. Faarccal nézem végig, továbbra is karbafont kézzel. Ó, és dühös a kicsike!! Kaján káröröm terül szét bennem. ~Már nem menekülsz tőlem. Megfogtalak, már el nem eresztlek… a végzeted én vagyok, kiscsibe…~
-Ez rád is érvényes. – semmi feltételes mód.
– Pedig neked van egy sokkal megfelelőbb hely. Ott dilizhetsz kedvedre, úgyse fog senki se rád hederíteni. És legalább eléggé leszedálnak, hogy megkímélj másokat a saját hülyeségedtől. – nem leszek kedves vele. Miért tenném? Az a szerelem, az a mosoly, amit csak felé mutattam és éreztem is, mélyen, belülről, egy pillanat alatt kiégett belőlem, amikor láttam, hogy mit művel..tet velem. Nem csak az én életemet tette tönkre, de el is vett egyet. Őt okolom, amivé lettem.
Fapofával nézem végig a műsort is, ahogy próbálkozik. Szánalmas. Mint egy kiskutya, aki bánatos szemekkel néz fel, megsértődve, holott éppen az előbb tépett szét a szemed láttára egy macskát. Higgyen neki a kánya, bukórepülésben.
Nem mozdulok neki segíteni. Soha többé nem fogsz hozzám érni. Semmilyen módon.
-Nem sokára te is élvezni fogod, ha ennyire vágysz oda. Kérned sem kell.
Közelebb jött hozzám, és talán ilyen távolságról az alkaromon és a nyakamon már látszanak a mély, begyógyult sebhelyek, amelyek vágásokat, szúrásokat, tépéseket sejtetnek.
Leguggolok és a térdemre könyökölök, úgy tekintek rá.
-Vége az aranyéletnek, kisanyám.
Felállok és elindulok kifelé. Hadd tojjon csak be és egyben ingerelni is akarom. Látni akarom a félelmet a szemeiben. Ahogy a gőg lassan hisztériás bizonytalansággá változik és reménytelenséggé. És… csak kis adagokban. Én vagyok a végzeted szivi, én mondom meg, mikor fog elérni. És nem… nem kell azonnal, egyszerre véget érnie. Apránként fog mögéd settenkedni.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai Csüt. 19 Jún. - 14:25

Shane & Lorelai

♪ Demons ♪

Kár lenne tagadni, hogy végeredményében jól szórakoztam. Oké-oké, megzavarták az úszásomat, de az azért mégis csak pótolható, viszont aztán a csaj arckifejezése, meg a srác csúnya pillantása mégis csak kárpótolt. Újult erővel vethetem bele magam az úszásba. Még mindig van pár hossz, amit le akarok nyomni, mielőtt kikászálódom, és visszatérek a szobámba, vagy esetleg kereshetnék valami izgalmas elfoglaltságot is. Nem tudom még mi lesz az, netán a városban játszhatnék... az emberek olyan egyszerűek és úgy imádom, amikor értetlenül nézik, hogy mi miért történt. Az itteniek általában próbálnak tippelni, hiszen tudják, hogy léteznek érdekes dolgok, de az embereknek fogalmuk sincs. Ők mindenre azt hiszik, nem látták jól, mert egyszerűbb így magyarázni, mint megpróbálni rájönni a valódi okokra. Annyira kis szánalmasak, hogy az már szinte édes.
Meg sem hallom az újabb érkezőt, túlságosan elmerülök a gondolataimban, no meg a vízben. Elrúgom magam a faltól a túlvégen, hogy aztán újabb karcsapásokkal szeljem át a medencét, amíg aztán meg nem érkezem megint valahova Shane közelébe. Félszemmel látom, hogy áll valaki a medence szélétől nem messze, és mindig is baromira idegesített, ha valaki csak úgy otromba módon figyelt. Nem adtam rá engedélyt, és most már igazán jó lenne a maradék távot nyugodtan megtenni, hogy ne zargasson közben senki sem. Ezért állok meg egy sóhajjal és aztán angyali mosolyt varázsolok az arcomra, hogy valami kellően szúrós megjegyzéssel küldjem el a francba a bámészkodót. A látványtól viszont nagyjából úgy tátva marad a szám, ahogy indult az első szó, és pár pillanat bele is telik, hogy végül szó nélkül csukjam be. Beletelik pár pillanatba mire az a mélyről születő düh újra előfurakszik a lelkemben, amit akkor este éreztem, de nem sokára már jól látszik, hogy mennyire igyekszem uralkodni magamon.
- Ide már minden jöttmentet beengednek? Vagy eltévedtél? - szökik fel a szemöldököm és cseppet sem nézek már barátságosan, hiába indult úgy a dolog, amikor még azt hittem egy idegen áll a padlón. Persze legszívesebben valami hasonló csúszott volna ki a számon, de sikerült visszafogni magam. "Mégis mi a jó francot keresel itt, és miért nem rohadsz még mindig a börtönben?" Gyilkosság, az azért jó pár év és olyan sok idő még nem telt el, még ha valami miatt enyhítést is kapott volna. Persze nem lep meg, hogy fest, morcosan, mint valami marcona medve, aki ha csúnyán nézel rá, akkor neked esik és széttép. Megállapodom végül a medence szélénél, és a két alkaromra támaszkodva nyomom ki magam kicsit, onnan nézek fel rá. Valamelyest direkt úgy, hogy kellő belátást nyújtsak neki a fürdőrucimba, mert... mert egy idióta az, aki simán eldobja ezt valami kis ribiért.
- Kellemes volt a... nyaralás, vagy túlságosan hűvös volt az idő? - eddigre sikerül annyira eltüntetni a döbbenetet és elnyomni a dühöt, hogy képes vagyok egy mosolyt is az arcorma varázsolni a szavaim végére. Nem töltött túl sok időt a hűvösön, de nagyon remélem, hogy keményen szenvedett!

Tárgy: L&S Szer. 18 Jún. - 22:02

The Game Has Changed

Ahogy közeledek a birtokhoz, egyre jobban szívom a fogam. Franc esne bele ebbe az úri ficsúrokba. Ilyen kéglire nem számítottam. Francot vagyok én ide való.
Ha úgy veszem a megérkezésemet nem csak látni fogják, hanem hallani is, mivel szélsebesen repesztek a vasparipával, egészen a bejáratig, szinte abba parkolok le. Nagy ívben tojok én rá, hogy mi illik és mi nem. Ráfér a kartonra még pár vonás. Egy nagy durranás még úgy utolsó végszónak, majd leállítom a motort.
Nem bírom ki, egyből rágyújtok, közben körbenézek. Egy valaki álldogál csak a bejáratnál.
-Mivan, nem láttál még ősembert? – vakkantom oda.
A szokásos megszeppenés és csík behúzás. Helyes. Nagy slukk, öngyújtó vissza a zsebbe. Az évek alatt megszokta a szemem a kevés fényt és minden nappali világosság elemi erővel zsiletpengézi a szemem, nem is fogom levenni, legfeljebb bent. Mi a fenének jöttem én ide?
Sóhajtva kapom kezembe a táskát, amibe a kevés cuccom, mindenem benne van. Nincs sok mindenem. Munkát nem adnak egy magamfajtának, a csőlakók hamarabb befogadtak. A családom hallani sem akar rólam. Én is így gondoltam. Egyszer sem látogattak meg, míg a dutyiban voltam. A másik helyről pedig nem is tudtak. Sokan mások sem. Nekem volt alkalmam élvezni mindkettő vendégszeretetét.
Egy utolsót szívok még a cigiből és elpöccintem az egyik bokorba. Oltogassa a hóhér. Vállamra lendítem a táskát és vehemenciával lépek be, majd egy cifra káromkodás hagyja el a számat. Tényleg kőgazdagok vannak itt vagymi.
Vállon ragadom az egyik tátiszájit.
-Mondtak szállást. Mutasd. – lódítom előre. Számít is, mit fognak rólam mondani, szokjanak hozzá, hogy ilyen vagyok. Tudok bántani, védelemből. Ölni… soha, semmikor.
Egy félig elpusztított rágóscsomag a jutalom a fiúnak, majd a szoba közepére dobom a táskám. Két ágy. Megint káromkodok, hangosan és rondábbat. Van kedve a rohadásnak bájologni egy tüncifiúval. De majd úgyis elhúzza innen a csíkot, arra én adok neki mérget.
Jó ideje keringek már az épületben, hogy felfedezzem. És egyre nagyobb kedvem van eltűnni innen. Semmi nem tart vissza, hacsak az nem, hogy ide meghívót kaptam. Amit egy rovott múltú kincsnek tart. Ilyen kérót!
Az edzőtermi rész döfi, ki is próbálok pár gépet. Ahogy haladok tovább, az illat és a hang arra enged következtetni, hogy medence vagy tó van lent. Utálom a vizet és nem is.
Egy pár halad felém, amit nem tudok igazán eldönteni, hogy azok-e, majd felröhögök, mosoly nélkül, amikor meglátom az egyiken a piros foltot, a másikon meg a dühöt. De nem mernek belém kötni, egy tank is csincsilla most hozzám képest.
De ha már itt vagyok, akkor tovább is megyek, a medence felé, megsasolom, aztán húzok tovább. Ahogy belépek, látom, egyedül nem vagyok, de a hely akkora, hogy egy óceánjáró is beférne.
-Flancos puccos hely.
Már fordulnék el, amikor az a szín szinte visszaránt. Megvárom, amíg felbukik rendesen, addig várakozom, karba font kézzel. Mert nem hiszem el, hogy ekkora mázlim van.

Tárgy: Shane & Lorelai Szer. 18 Jún. - 20:06

Shane & Lorelai

Song of ice and fire

Végül is jól szórakozom, nem volt annyira rossz ötlet ide jönni. Vannak mások olyanok, mint én és lehet rajtuk... gyakorolni gond nélkül. Bár most csak azért jöttem, hogy ússzam egyet, és tényleg - de tényleg! - nem volt semmi kezdeti aljas szándékom, de aztán bejött a képbe ez a rettentő nyálas párocska és nem kicsit elkezdtek kiakasztani. Pedig én tényleg igyekszem, először csak kicsit megköszörültem a torkom, miután a második hossznál is azt kellett látnom, hogy a medence szélénél enyelegnek. De most komolyan, francért nem lehet eleve szobára menni? Nem hiszem, hogy nem tűnt fel nekik, hogy én épp úsznék, és baromi idegesítő minden egyes levegővételnél nézni a rohadt cuppogást, meg hogy ki kit taperol olyan rohadt vehemensen. Szóval torokköszörüléssel indítottam, aztán az egyik pihenőnél csak szolidan odaszóltok végül.
- Bocs, az enyelgést lehetne máshol folytatni? Felfordul tőle a gyomrom, pedig még ebéd előtt vagyok. - jó, ez nálam a szolid és kedves hangnem. Ha nem vagyok kedves az hamar feltűnővé válik. Csak egy vállrántást kapok a pasastól és valami mormogást az orra alatt, hogy ez egy nyilvános medence, aztán pedig hallom, ahogy a csaj arról sutyorog, hogy biztos féltékeny vagyok. Azért mert úsztam pár hosszt még nem vagyok süket, hogy ott rohadna meg, ahol... Jó, nagy levegő, nem kell egyből nekiesni mindkettőnek, akkor már csináljuk fokozatosan, csináljuk úgy, hogy vicces legyen. Újra elrugaszkodom, de most már határozottan szemmel tartom őket, és időnként egy kicsit belejátszom a dologba. A pasas jóval erősebben szorít rá a csaj mellére, mint ahogy az számított rá, én pedig csak a morcos rászólást hallom meg. Úszás közben is jóleső mosolyra húzódik a szám, aztán amikor a fickó keze valami csoda folytán, amit bizonyára maga sem ért, jóval lejjebb vándorolva csúszik fel a lány combján egészen érzéki kis simogatással és végül állapodik meg odalent, amire biztosan igazából vágyott már a fickó, csak... nem biztos, hogy így akarta megtenni és főleg nem ilyen erősen. Újabb levegővételnél veszem észre, hogy még csak fel van háborodva a kicsike... ez nem elég. Nekem nem. Erősebben szorítom össze az ujjaimat, amire a pasas is hasonlóképp cselekszik és erre már hallom, ahogy elcsattan a pofon és a csaj füstölögve mászik ki a vízből. Széles vigyorral az arcomon állok meg az újabb hossz letudása végeztével. Kicsit megigazítom a lófarkamat, mert össze van fogva a hajam és egyébként egy bronz piros egybe részes fürdőruha feszül rajtam, nem fogok bikiniben úszkálni, marhaság lenne.
- Mégis mentek? Milyen kár! - túljátszott sajnálkozással nyújtom el az utolsó szót, de az arcomon játszó mosolyból a visszapillantó srác jól láthatja, hogy nagyon is élvezem a helyzetet. Én szóltam, megkértem őket... tök korrekt voltam! Újra ellököm magam a vízben.

Tárgy: Re: Shane & Lorelai

» Shane & Lorelai
» Lorelai és Shane - Ahogy lesz úgy lesz
» Lorelai Waters
» Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel
» Shane és Amy