Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Az útra induló kis csapatot egy busz viszi el a kikötőig, ahol szépen felkászálódhatnak a hajóra, ami külön az ő kedvükért van most itt. Elég szép kis tengerjáróról van szó, medencével, meg minden, tehát biztosan igazán kellemes lesz majd az előre láthatóan egy hetes kis utazás a nagy vizeken át. Az idő lassan elüti a delet, amikor megszólal a hajókürt, aztán ki is futnak. Az első pár óra teljes mértékben eseménytelenül telik. Akad bár, csini matrózok, és minden, ami szem-szájnak ingere, főként azoknak, akik nem tengeri betegek, de hát nekik csak volt annyi eszük, hogy ne jöjjenek el. Órák telnek el tehát, amikor is az események cseppet felgyorsulnak. Az már látható, hogy az idő kicsit borultabbra vált, de ez még önmagában nem feltűnő, vagy furcsa, az azonban jóval kellemetlenebb, amikor aztán szinte pillanatok alatt kerekedik olyan vihar, hogy ihaj. A hullámok egyre nagyobb erővel bombázzák a hajótestet, a matrózok a fiatalokat igyekeznek a hajótestbe lehessegetni, ám már ekkor is észreveheti mindenki, hogy a képességeik egyáltalán nem működnek. Aztán, mintha a semmiből jött volna az esemény a hajótest egyszerűen ketté roppan széltében, és két felé válik. Jó eséllyel így túl sokáig a két rész nem marad majd a vízen, de egyelőre még csak a süllyedés indult be, nem merül a víz alá azonnal minden.
A két csapat pedig, tehát akik külön hajórészre kerültek (kérünk titeket, hogy majd a hsz elejére írjátok is be kapcsos zárójelbe, hogy pl. [Eric csapata], [Charles csapata]:
Charles csapata: Scott Leah Liam Gabriel David Angela Sylvie Joanne Henry Leroy Beryl Jason Lindsay
Eric csapata: Josie Carrie-Ann Tati Amy Nique Dorothy Chad Emily Bryce Jacob Cynthia Felicity
Ami kimaradt. ^^ Természetesen minden külső elváltozás eltűnik, tehát aki alakváltó, az eredeti alakja lesz meg, akinek szárnya van, az eltűnik stb. //
Szerző
Üzenet
Joanne Shadows
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Claire Holt
Hozzászólások száma : 115
Kor : 33
Tárgy: Re: A hajóút Kedd 3 Jún. - 8:25
What the hell is going on?
Charles Csapata
Eszemben sem volt eljönni erre a hajóútra. Sőt! Diák sem akartam lenni, és legkevésbé sem akartam beismerni azt, hogy segítségre szorulok az erőmmel. Milyen jogon döntik ezt el helyettem? Eléggé felnőtt vagyok. De a professzor csak nyaggatott - mert annak éreztem -, és megígértette velem, hogy eljövök és jól érzem magam. Ugyan? Hiszen senkit sem ismerek. Én alkalmazkodjak egy rakás tinihez, akik tényleg egyáltalán nem tudják uralni az erejüket? Én azért jobb vagyok, mert nekem azért megy, csak most éppen rendetlenkedik. Szitkozódtam magamban, hogy Charles telepata, így a fejébe beférkőznöm lehetetlenség volt. Mind az utolsó percig reméltem, hogy meg tudok lógni de tévednem kellett. Innen nem lehet. Nem sok ruhát hoztam, de én sosem viszek sehová sok cuccot, itt a vállamon a nagy női táskám, abba van pár napi váltás ruha egy zacsiba tettem, ne legyen akkora kupi. Pénzre nincs sokra szükségem. Mindig csak annyi van nálam, amennyi épp kell. Meg persze a cigaretta, amit a hajó végében szívok el. Mit nem adnék most Gabriel teleportáló erejéért. Amint elindul a hajó, kezdem úgy érezni magam, mint egy ketrecbe zárt van. Feszültté válok, ezért a bárba megyek, és valami erősebb koktélt kevertetek magamnak, amibe bele is kortyolok. A táskám a vállamon, és talán én vagyok az egyetlen, aki csak ennyi cuccal jött el erre az útra. Ha megérkezünk, akárhová is menjünk, én nem térek vissza az intézetbe. Vagyis... Nem, biztos, hogy nem. Magam mögött akarok hagyni mindent. Aztán történik valami, ami a gondolataimat félbe szakítja. Vihar, és dörgés, és már csak ez hiányzott. - Remek... Még ez is - morgok magamban, mert bármilyen hihetetlen, én nem akarok itt lenni. Elindulok valamerre, majd hatalmas dörrenés üti meg a fülem a hátam mögött. Nagy meglepetésemre a hajó pont ott tört el, ahol az imént álltam. Egyáltalán hogy tud egy hajó pont így elrepedni, ráadásul ketté és középen? Egy férfi hangját hallom ki a sikolyok és az ijedezések között. Igen a mentőmellény sem egy rossz ötlet, mert ahogy látom az van rajta. Én is kapok egyet, majd elkezdek araszolni arra, ahol a csónak van. Hallottam nagyjából, hogy erről volt szó, én pedig nem akarok itt ragadni. A táskám a mentőmellényem alatt van, mégis valahogy össze tudom húzni magam előtt az említett ruhadarabot. Az ijedtségemet átveszi a harag, és csak egy célpontot akarok, akin kitölthetem. Legközelebb nem hagyom magam rávenni egy ilyen útra. Tudtam, hogy a nyílt vízen nem jó ötlet. Az erőm elvesztését fel sem foghatom, hiszen nincs akin használjam, de ha akarnám sem működne tökéletesen, szóval nem is bánom... Vagyis nem fogom bánni, ha feltűnik, hogy már nincs erőm... Csak el akarok erről az átkozott hajóról kerülni. Nem is figyelem az embereket, ki kivel, csak magammal akarok törődni.
† music: music † note: - † words: XXX
◌
David Armanaugh
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Daniel Henney
Hozzászólások száma : 242
Kor : 38
Tárgy: Re: A hajóút Kedd 3 Jún. - 7:52
[Charles csapata]
Vonz a hajóút lehetősége. Szeretem a vizet, bár az nekem még mindig furcsa, hogy nem az óceán vizében mártózunk meg. A fürdőruhás rohangálás nem az én műfajom, és azért még van némi forradás a lábamon, amit igyekszek rejtegetni. Nem a látványt szégyellem, hanem a felelőtlenségemet, annak ellenére, hogy nem titkoltam, már az elejétől fogva. A kocogás is hiányzik, már alig várom, hogy újra a rendes táv és sprint menjen minden nap. A póló mégis lekívánkozik fél óra múlva. Nagyon melegem van. Egy vázlatba merülök megint bele, teljesen ki tud kapcsolni, de ha valaki csatlakozik hozzám, a beszélgetésnek sem vagyok ellene, elvégre ezért vagyunk itt. A nap azonban elbújik, muszáj vagyok visszavenni a pólót. Majd, ha jó idő lesz, ismét leveszem. Aztán ösztönösen a tengerre tekintek. Nem értem, miért, de ismét körbenézek. Az ég hirtelen szakad le, olyan gyorsan történik minden, hogy már csak azon kapom magam, hogy terelik be a matrózok a fiatalabbakat. Hirtelen minden érzet megszakad bennem. Csak egy pillanatra állok döbbenten, főleg, mert a fedélzet is elég erősen billeg. Talpamban érzem, ahogy a hajótest megrázkódik és megadja magát a viharnak, miközben erősen kapaszkodok, nem is tudom, mibe. Tekintetemmel keresem a többieket. Nem éppen egy tettek embere vagyok és érzelmek nélkül némileg meglőve érzem magam. Az pedig nagyon gyanús, hogy ez csak így eltűnt. A ~Bermudáknál járnánk? ~ úgy emlékszem, arra nem megyünk. Vagy mégis? Mindenesetre körbenézek és keresem a kapitány fülkéjét. Nem hinném, hogy működne a rádió, mint ahogy abban sem hiszek túlzottan, hogy a gondolatainkat meg fogja hallani Xavier, mindenesetre, míg a többieket keresem, addig elküldök egy mondatot a számára gondolatban, rákoncentrálva. Elkapok egy matrózt, aki eléggé nem akar velem foglalkozni, csak a kezembe nyom egy mentőmellényt, látom, mások is kapnak. -A csónakokat le kéne engedni. - szinte ordítom, de nem azért, mert félnék, vagy dühös vagyok. Semmit sem hallani normális hangerőn. A matróz tovább megy, hogy ellássa a többi teendőket. Magamra szenvedem a mellényt. Nehezen tartom magam, a lábam sem segít ebben. Akár leengedik a csónakokat, akár nem, mindenesetre az egyik felé megyek és elkezdem … mit is kell vele csinálni? Az egyik hullámnál erősen meg kell kapaszkodnom. Meg kell keresni a többieket is, hogy el tudjuk hagyni a hajót. Ahogy elnézem, a hajó menthetetlen. De mitől tűntek el a képességeink? Vagy… kitől? Mindez most teljesen érdektelen számomra, át kell vészelnünk ezt az időt. Mivel, ahogy látom, nem csak nekem tűnt el. Ha észreveszek valakit, integetni kezdek felé és a csónakokra mutatok. -Szólni kell a többieknek is!
Dominique R. Beaulieu
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26
Tárgy: Re: A hajóút Hétf. 2 Jún. - 22:26
Itt a vihar..
..hol a vihar? [Eric csapata]
Storm
Szeretem az olyan dolgokat, amik újdonság erejével hatnak rám. Napok óta erre a kirándulásra készülök, s amíg ezzel foglalom le magam nappal, legalább nem sikoltozok álmomban. Mondjuk attól kissé aggódom, hogy mi lesz velem és a rémálmaimmal a hajón, de nagy eséllyel megint Sylvievel fogok lakni, aki megszokta már a kitöréseimet. Szegényt komolyan sajnálom miattuk, de nem tudok mit csinálni magammal. Már altatót is próbáltam bevenni, de nem segített semmi sem. Kíváncsi vagyok mikor múlik végre el ez a gyötrelem. Nem vagyok szégyenlős, gond nélkül elkaristolok bikiniben bárki előtt, bár legtöbbször azért van rajtam egy fehér ingruha, hogy le ne égjek. Ugyanis a naptej sem segít egy bizonyos szint után rajtam, a bőröm olyan, mint a hó. Dögletesen fehér. Azért néha kidobom egy nyugágyra hab testemet, hátha lesz valami színem, s közben amikor éppen nem olasok, akkor Jethrot szórakoztatom a marhaságaimmal, vagy Sylvien kívül Davet kapom el egy kis csevegésre. Új ismeretségeket még nem kötöttem, de tökéletesen jól elvagyok így is. Lementem a kabinunkba valamiért, s mire visszatérek, már javában borul befelé az ég. Némiképp szájhúzogatva veszem tudomásul, hogy ez a mi formánk, itt még a nap sem szeret minket. A képességem eltűnése nem nagyon tűnik fel, főképpen mivel senkit nem akarok előrángatni az időből. Az viszont már inkább megragadja a figyelmemet, hogy a vihar nem hogy fokozatosan jön a nyakunkra, hanem szinte azonnal, elemi erővel kapjuk meg az égi áldást. Sikoltás üti meg a fülemet és éktelen robaj. Ilyet még sosem hallottam, fogalmam sem lenne róla, ha nem látnám, hogy mi ez az egész. A hajú úgy viselkedik, mint egy papírból hajtogatott csónak, amit rossz gyerekek tépnek ketté. Moccanni sem bírok, s szerencse, hogy a korlátnál álltam, mert legalább annyi lelkierőm van, hogy megkapaszkodjak valamiben. - Sylvie! Jethro! Dave! – kiabálom - majd fokozatosan halkulok, a végén hangom már csak némaságba fúl - szinte azonnal, tekintetemmel az emlegetetteket keresem, de nem látok semmi mást, csak ide-oda rohangászó, pánikoló személyeket. A torkomban dobog a szívem, s nem nagyon tudok mit kezdeni magammal azon kívül, hogy görcsösen markolom a korlátot, s olyat cselekszem, amilyet az elsőáldozásom óta nem. Félhangosan, franciául mormolom a Miatyánk-ot az orrom alatt. - El fogunk süllyedni.. – fehérednek el ajkaim is, kimondva a valóságot. Nincs mit szépíteni a helyzeten: tökéletesen elhagyott a hideg vérem, lefagytam, mint egy riadt gyerek. Ha valaki nem rángat el valamerre, talán a víz fenekén is a korlátot fogom szorongatni, miközben esélyesen megfulladok.
Sylvie Soleil
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Jessica Alba
Hozzászólások száma : 167
Kor : 28
Tárgy: Re: A hajóút Hétf. 2 Jún. - 21:44
A hajóút
[Charles csapata]
Alig vártam már az utat, egyszerűen imádom a kiruccanásokat, talán mert életem tetemes hányadában eddig nem volt rájuk lehetőségem. Amikor meglátom a hajót, majd kiugrok a bőrömből, szinte biztos vagyok benne, hogy ilyen közegben még én is képes leszek fantasztikusan érezni magam. Egyszerűen imádom az egészet. A medencét, a matrózokat, a hajót magát, a hatalmas, végeláthatatlan vizet. Fantasztikus. Természetesen elég sokat vagyok kedves szobatársam közelében, vagy éppen fülön csípem Chadet, hogy szívjam a vérét azzal, hogy milyen jól nézek ki bikiniben. Tudom, tudom, nem szép tőlem heccelni valakit, aki elméletileg a barátom, de na, olyan jól esik. Kicsit talán többet időzök a bár környékén is, bár csak gyenge koktélokkal butítom magam, illetve próbálom tompítani a képességemet. Ezzel nincs is gond, egy idő után már nem érzek semmit, így sikeresnek tulajdonítom a műveletet. Hála az égnek. Az elboruló ég láttán rögtön elindulok, hogy megkeressem a Niquét vagy Chadet, mert valahogy mellettük nagyobb biztonságban érezném magam, mint egyedül, ám nagy hirtelen egyikőjüket sem lelem, és nincs is időm túl sokat keresgélni, mert a vihar szinte azonnal kitör, és hagyom, hogy az egyik matróz betereljen a hajótestbe. Most már szöget üt a fejemben, hogy valami határozottan fura, ugyanis egész egyszerűen nem érzek semmit, pedig a hirtelen kitörő vihar alapján elég intenzív pánikot kellene tapasztalnom. Megvakarom a fejem, és már épp megkérdeznék valakit, hogy mi a frászkarika folyik itt, mikor meghallom a robajt. Természetesen kivágódom a hajótestből, és látom, hogy két hajó lett az egyből, ami marhára nem vicces, sőőőt… Hogy a frászba történt ez? Egyszerűen nem értem, elvégre, semmire nem akadtunk fenn, vagy csapott a villám a hajóba, bár marha nagy villámnak kellene lennie ahhoz, hogy így szétkapja a hajót. - Lát valaki a közelben szárazföldet? Mert szerintem nem sokáig maradunk a felszínen… Kérdezek körbe úgy kollektívan azok közt, akik ezen a felén ragadtak. Basszus… mennyire kell pechesnek lenni, hogy egy ilyen jó kis út ennyire hamar katasztrófába torkolljon? Öröm az ürömben, hogy legalább a képességem nem működik, így amiatt nem kell fájnia a fejemnek. Igencsak nagy megkönnyebbülés, nem biztos, hogy jelen helyzetben tudnám kezelni.
Leah Carmichael
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 28
Tárgy: Re: A hajóút Hétf. 2 Jún. - 21:21
Back to the blondie
[Charles csapata] Alig töltöttem be Leah testében a tizennyolcat, eredetileg már pár hónapja túl vagyok rajta. És milyen mázli, hogy pont egy ilyen rögtönzött nyaraláson avathatom fel magam, mint nagykorú! Magam sem tudom miért, Aaron már az elején hiányzik, pedig még alig történt valami, de talán egy kis elszakadás nem árt, legalább magamban is eldöntöm, akarok-e valamit egyátalán. Azt mondták, hogy többségében nyári ruhák kellenek, mert dög meleg lesz, és amit tudtam, bepakoltam, de még mindig nem vagyok túlzottan megelégedve az aprócska termetemmel, viszont legalább nem bámulnak meg annyian. Régen jól esett, de az még a régi énem volt, a változások előtt. Legtöbbször ha fürdőruhára öltözöm, akkor is farmernadrágot húzok rá, felülről a bikinre pedig egy rövidujjú inget. Az első pár óra nem olyan lényeges, elkerülöm a tengeri betegséget, az új alakom igazán szerencsés, semmi rosszra nem fogékony. Tatival vagyok többségében, bár mikor nem, amikor egyre jobban borul be az ég, és valami kiabálás hallatszik fentről, én persze vagyok olyan makacs, hogy a minket leterelgető matrózok mellett felhágok a grádicson, hogy megnézzem, mi a jó élet van. A vihar csak úgy tépkedik a hajamat, és nagyjából a saját hangomat sem hallom, csak azt látom, hogy rajtam kívül vannak még páran fent, a matrózok vélhetően kevesek voltak ahhoz, hogy mindenkit letereljenek. Éppen azt akarnám megkérdezni, hogy most mi van, amikor valami furcsa változást érzek a testemen, combomnál például megreped a farmer, a karom pedig egy pillanat alatt máris hosszabb, mint volt. Lepillantok a vállamra, ahol szőke tincsek honolnak. Mi az... Hogy sikerült Niqué-vé változnom? Neem, neki nincsenek ekkora... Neeee!!! Csak ezt neee! Bammm! Roppan szét a hajó, és azonnal másra figyelek a másik rész már távolodik is, Tati biztosan ott van! A korlátot markolom, hogy most mi a fene legyen? Gabriel! Megpillantom Gabrielt! Ő mégiscsak felnőtt! Odaszaladok, és elkezdem rángatni a karját. - Csinálj valamit, most! – Eszembe se jut, hogy biztosan fogalma sincsen róla, hogy ki vagyok. Bár a ruhám a régi, abból talán megismerhet, de míg Leah egy visszafogott félig ázsiai leányzó volt, aki most vele szembeáll, egy magas nyulánk szőke bombázó. Eredeti énem.
Mesélő
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 520
Tárgy: A hajóút Hétf. 2 Jún. - 20:25
Indul a mandula!
Az útra induló kis csapatot egy busz viszi el a kikötőig, ahol szépen felkászálódhatnak a hajóra, ami külön az ő kedvükért van most itt. Elég szép kis tengerjáróról van szó, medencével, meg minden, tehát biztosan igazán kellemes lesz majd az előre láthatóan egy hetes kis utazás a nagy vizeken át. Az idő lassan elüti a delet, amikor megszólal a hajókürt, aztán ki is futnak. Az első pár óra teljes mértékben eseménytelenül telik. Akad bár, csini matrózok, és minden, ami szem-szájnak ingere, főként azoknak, akik nem tengeri betegek, de hát nekik csak volt annyi eszük, hogy ne jöjjenek el. Órák telnek el tehát, amikor is az események cseppet felgyorsulnak. Az már látható, hogy az idő kicsit borultabbra vált, de ez még önmagában nem feltűnő, vagy furcsa, az azonban jóval kellemetlenebb, amikor aztán szinte pillanatok alatt kerekedik olyan vihar, hogy ihaj. A hullámok egyre nagyobb erővel bombázzák a hajótestet, a matrózok a fiatalokat igyekeznek a hajótestbe lehessegetni, ám már ekkor is észreveheti mindenki, hogy a képességeik egyáltalán nem működnek. Aztán, mintha a semmiből jött volna az esemény a hajótest egyszerűen ketté roppan széltében, és két felé válik. Jó eséllyel így túl sokáig a két rész nem marad majd a vízen, de egyelőre még csak a süllyedés indult be, nem merül a víz alá azonnal minden.
A két csapat pedig, tehát akik külön hajórészre kerültek (kérünk titeket, hogy majd a hsz elejére írjátok is be kapcsos zárójelbe, hogy pl. [Eric csapata], [Charles csapata]:
Charles csapata: Scott Leah Liam Gabriel David Angela Sylvie Joanne Henry Leroy Beryl Jason Lindsay
Eric csapata: Josie Carrie-Ann Tati Amy Nique Dorothy Chad Emily Bryce Jacob Cynthia Felicity
Ami kimaradt. ^^ Természetesen minden külső elváltozás eltűnik, tehát aki alakváltó, az eredeti alakja lesz meg, akinek szárnya van, az eltűnik stb. //
Kezdőlap 
by 
//
