Holly Armanaugh

"A játék a legnagyobb mulatság a világon!"

Főkarakter
Név: Holly Armanaugh
Mutáns név: Cicus
Születési dátum: 1965.09.06
Besorolás: Független
Képességek: Alakváltás; állatias átalakulás, csak macskafélék.

Elsődleges képesség: Állatias átalakulás
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: Fél évvel ezelőtt, 20 és fél évesen
Képesség jelenlegi szintje: :  Minden mélyebb vagy hirtelen feltörő érzelem aktiválhatja. Az átalakulás bármelyik nagymacska testét lemintázza melyet akár csak képen is látott. Ebben a formában a karakter jelenleg csupán az általa önkéntelenül megformált állat erejét, képességeit birtokolja kissé sután és ösztönösen használva. Minden, az érzékeit érő heves intenzitás zavarba ejti, nem tudja szétválogatni biztosan a különböző szagmintákat. Látása és hallása azonban kitűnő, az aktiválódás óta emberi formában is. Testének megváltozását viszont még nem mindig képes kontrollálni és megfelelően használni.
Képesség távlatai: Képessége a megfelelő irányítás és tanítás mellett a legfelsőbb szintre juthat, nehéz és kitartó munkával. Képes lesz majd uralni az átalakulás idejét, helyét, a faját és az azokhoz tartozó képességeket.

Jellem: Noha képessége csak nem rég aktiválódott, ott volt benne már születése óta. Igazi macska. Játékos, harcos szellem de nagyon tud hízelegni is. Kissé szeszélyes és gyakran durcás ha valami nem úgy sikerül ahogy azt ő eltervezte ám az egyik jó tulajdonsága az, hogy bármikor, bármiben lehet rá számítani. Kitartóan küzd minden akadály ellenére azért, hogy amit egyszer elkezdett azt maradéktalanul be is fejezze. Remek humora van, néha gyilkos de az is csupa szeretetből.

Külső: de nem egészségtelenül. Hajlékony mint a macskák általában, ruganyos, gyors mozgása kecses, akár egy táncosé. Jobbára anyja génjeit örökölte, enyhén mandulavágású szemei és arcának formája ázsiai származásra utal, ahogy hosszú, fekete, egyenesszálú haja is. A mosoly gyakori vendég arcán, láthatóan imád nevetni. Ruházata a hangulatától függ, de általában a kényelmes, praktikus viseletet részesíti előnyben.

Előtörténet: Anyja kísértetiesen hasonlít apja első feleségéhez, ami sokak szerint tudatos döntés és választás volt, de erről a kicsi Holly mit sem tud mikor megszületik. Arról sem, hogy apja árgus szemekkel figyeli egy ideig, mielőtt feladja a reményt, hogy lányának is különleges képességei vannak. Holly három éves, amikor először találkozik a bátyjával úgy, hogy tudatában van ki vigyorog rá olyan idétlenül. Korábban is látták már egymást, de egyrészt kevés volt ez az alkalom, másrészt a lány kicsi volt még ahhoz, hogy igazán emlékezzen. Csak a mosoly ragadta meg ami a fiú arcán mindig megjelent ha meglátta a húgát. Holly odavolt Davidért, egy percre nem tágított mellőle mikor ritkán összetalálkoztak. Eleinte a lábait ölelte át, édes koloncként húzatva magát és kérte, hogy játsszon vele, később a nyakán lógott. Aztán bekövetkeztek a kamasz évek. David kissé háttérbe szorult de nem egészen és nem végleg. holly néhány titkát vele osztotta meg, néhányat az anyjával, de egyet sem az apjával. Bár szerette őt és sokáig a határozott, néha mosolygós, jó kedélyű de David-el mindig veszekedő férfi maradt meg benne. Élete mondhatni a rendes, megszokott és kívánt kerékvágásban telt el, mindaddig míg körülbelül fél évvel ezelőtt közbe nem jött valami….. ……Holly a mai napig nem tudta eldönteni mihez kezdjen az életével. Apja makacsul egy irányba nyüstölte, anyja hajlamos volt szabad teret engedni neki. Ebbe a kettősségbe a lány belezavarodott. Már volt annyi idős, hogy felfogja és megeméssze a nyilvánvalót; apja természetellenesen kíváncsi volt rá, anyja azonban a saját felfogásában is hasonlított David anyjára, aki mindig kedvesen és szeretetteljese tekintett rá. Saját anyja csak szelíden és minden hátsó szándék nélkül terelgette Holly-t egy olyan világ felé, ami apjáéba már nem fért bele. A makacs, szeszélyes és teljes erőbedobással élő lány fittyet hányt a továbbtanulásra. Ujjai magabiztosan szántottak végig az életén, ügyesen és gyorsan, bármit amit kitalált, azt megalkották. Leginkább a vásznak és más anyagok terén alkotott maradandót ami azonban apjának nem szolgált megelégedésére. Holly takarókat varrt. Bármiből, tarkákat vagy egyszínűeket, felismerhetetlen mintájúakat vagy épp emlékekkel teliket. volt aki megvásárolta, volt aki csupán az ötletet lopta el,de a lényeg az volt, hogy Holly varrás közben egészen magába zárkózott. megnyugtató volt számára a varrás, amint a tű a belé fűzött fonallal mintákat varázsolt az anyagba, vagy épp seszínűségével egyszerűen csak összefogta a darabokat egy egésszé. Mindez talán sok évig kitöltötte volna az életét, de egy napon megváltozott minden.
Holly egy fárasztó, de annál kellemesebb nap után a ruháit ledobálva feküdt a korábban illatos fürdősóval meghintett, teli kádvízbe. A kád peremére fehér gyertyákat állított, az egyetlen ablakot besötétítette egy darab vörös anyaggal. A fürdő egy merő halvány vörös homály volt. Talán tíz perce ejtőzött az illatos vízben mikor a fürdő ajtaja kinyílt. Korábbi előrejelzésével ellentétben előbb érkezett haza, így senki nem gondolta volna, hogy a lány épp a kádban lazul. Apja nyitott rá majd a küszöbön ragadva csak bámult Holly-ra egy teljes percig. A perc második fele azonban már csodálkozással vegyült, tudós megfigyelése volt. Holly ahogy megpillantotta apját az ajtóban, két kezével megkapaszkodott a kád peremében és nemes egyszerűséggel rá akart kiáltani az apjára, hogy azonnal „takarodjon ki” a fürdőből és még azelőtt fordítson neki hátat. Ám mindezen kiáltása egy hangos, kéjes, meglepődött és karcos morgásban tört elő a torkából. Mindeközben a szíve hevesen vert egy ritmust, teste pedig néhány merész fordulattal a levegőben….illetve a kád vizében, több maréknyi vizet a makulátlan tisztaságú kövekre fröcskölve változott át. A kádban egy megilletődött, pamacsos fülvégekkel rendelkező hiúz tapicskolt a marjáig érő, habos vízben és ijedt szemekkel nézte hol az ajtóban megkövült apját, hol saját magát, keresve az emberi testet. Helyette azonban locsogósan és koppanósan kapargatta karmaival a kád fajanszát, a kád vizének majd` a felét kifröcskölve és prüszkölve próbált szabadulni az undorító és nagyon nedves, áztató folyadékból. Mikor végre rájött mi történhetett, alig akart hinni teste kézzel fogható bizonyítékának. Fájdalmas, kétségbeesett, nyávogásra kísértetiesen hasonlító morgást hallatott apja felé, majd kiugrott a kádból és előtte a víztől és habtól csillogó padlóra feküdt.
~Remek, más már nem is hiányzott! Hol vannak a lábaim? A lábaimat akarom és a kezeimet. Te jóóóég! Farkam is van?~
*Mellső mancsait keresztbe fektette s fejét rájuk hajtotta. Bosszús lehelete néhány habos buborékot arrébb fújt vagy kipukkasztott…….így kezdődött. Hollynak azóta sem magától és hirtelen rátörő képességeitől, sem apjától nem volt nyugalma. Próbált szabadulni, megmásítani a tényeket, de aztán egy idő után kénytelen volt elfogadni helyzetét és más megoldást találni arra, hogy elfelejthesse a gondjait….nem különben, hogy messze kerüljön kísérletező és fürkész szemekkel őt vizsgáló apjától………Egyetlen megoldás kínálkozott csak. David.*