Armanaugh-ház

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Szer. 12 Nov. - 16:50

Hármas találkozó

Kátya, David & Holly

-Igen, régebben, de kevesebbet voltunk együtt, mint szerettük volna.
*A ragozás nem véletlen, nem csak én szerettem volna együtt lenni David-el többet, az érzés kölcsönös volt minden téren. Ennek ellenére azért jól kiismertem, tudom mit szeret és mit nem, mi az amit előnyben részesít és mi az amit kifejezetten utál. Ám a szerelmi életéről kevesebbet tudok, és az egészen más mint egy szimpla, hétköznapi vágyott érzelem. David-et szeretni kell, feltétel nélkül, de ez még nem elég. Elég volna ha egyszerű ember lenne, vagy másfajta képességekkel bíró mutáns, de mivel pont az érzelmek az ő hajtóerői vagy épp ellenkezőleg, életének akadályai, Kátyának nehéz dolga lesz ha el akar vergődni az útvesztőiben. Nem mondom azt amit gondolok, de szerintem úgyis érzi, az eddig David-el eltöltött idő csak az első lépés. *
-Nem azt felejtettem el, hogy szeret, csak azt, hogy ő is szerethet.
*David mindig is az én bástyám volt, egy erőd ami megvédett mindentől minden pillanatban. Az a fél év nélküle nem múlt el nyomtalanul. A sors keze van a dologban, épp amikor a legnagyobb szükségem volt rá, nem kerestem és ő sem keresett engem, dolga volt ami miatt nem értem el, és én is féltem, leginkább önmagamtól. Az, hogy ő mást is szerethet és mást is kitüntethet a figyelmével és érzelmeivel, nekem új és nehezen fogadom el, épp ezért nézem kritikus szemmel Kártyát. David minden bizonnyal ettől tartott és ezt is számításba vette, csak épp a félelmeimet nem, vagy ha mégis, nem olyan mértékben mint amennyire bennem megnyilvánul.
Ha eddig féltem, az azért volt, hogy a plafonig érő érzelmeim ne változtassanak át, ez már megvolt így okkal remélhettem, hogy már nem érhet meglepetés, de aztán a konyhában lévő rádió irtózatos hangerővel megszólalt, aminek okát először fel sem fogtam, de aztán mertem sejteni egy merészet, hogy mindez Kátya miatt történt és sikerült lenyugtatni magamat a kritikus szint alá. Ám tudtam azt is, vagy csak éreztem tapasztalatból, hogy nem lehet véletlen, magam okoztam a bajt azzal, hogy megemlítettem valamit amit nem kellett volna. nem volt lelkiismeret furdalásom, most nem. Kátya boldogsága egyelőre nem érdekelt, csak David-é, miatta reméltem, hogy az ezernyi ellentétük ellenére sikerül közös életet kialakítaniuk. Nem gondoltam, hogy első találkozásra kedvelnem kellene Kátyát és azt sem, hogy minden jót kívánjak neki David-el, főleg azért nem mert száz százalékosan különbözött tőle, és a régi mondás ami szerint az ellentétek vonzzák egymást nem igazán győzött meg eddig. Anyám és az ő kultúrájának nevelése, túl azon, hogy a képességemen nem tudtam uralkodni, megtanított arra, hogy legyek türelmes. A kettő együtt sosem működött, nem voltak egymással szimbiózisban. Kátya robbanása először megijesztett, de csak David-re tudtam gondolni, aztán elöntött jeges hűvösével.*
-A cseresznyevirág nem dudva….és a rózsa sem. Azt hiszem nem értetted. Tudom, hogy a bátyám kicsoda és épp ezért féltem. Nagy dolog vagy az életében, mert más vagy. Túl sok, túl attraktív. Nem baj ha szeret, szeressen. Én csak örülök annak, hogy van valaki aki kirángatta a lagymatag lápból. De…azt nem szeretném ha emiatt később gyötrődne. Márpedig fog. Ha nem is akarattal de bántani fogod, azért mert annyira más vagy. Te nem szereted ha alkalmazkodnod kell valakihez, David azonban minden erejével megpróbál majd hozzád alkalmazkodni, mert ő ilyen. Ez viszont idővel fájni fog neki.
*Nem érdekel miként alakult a dolog és, hogy Kátya hogyan fogta fel az egészet, ő csak a mostani Davidet ismeri, azt aki szerelmes belé és önzetlenül bármit megtenne neki. Azt viszont nem akit én ismerek születésem óta.*
-Igen, azok vagytok. Felnőttek. Ezért nem mondom, hogy _ne!_ Hidd el, szeretnék tévedni, nagyon szeretnék tévedni és ha beigazolódik, megkövetlek. Nem utállak, és nem is foglak, de mind David, mind én nagyon távol állunk tőled, más dolgok fontosak a számunkra és másban hiszünk. Szeretem a bátyámat és a legjobbat kívánom neki. Ha te vagy a legjobb, akkor téged ás semmi más nem fog érdekelni, ha boldoggá teszed, melletted állok, de ne haragudj rám kérlek, nem tudok hinni abban, hogy mi bármikor közeli barátok lehetünk.
*Őszinte voltam. Nem tudom mennyire volt érthető és kifejezetten nem bántó az amit mondtam, de így gondoltam. Bérmennyire is szerettem volna Kátyát megkedvelni, nem ment. Ennek ellenére nem fogom kikergetni a világból, örülni fogok annak ha Davidet boldoggá teszi, de valószínűleg nem leszek a nyoszolyólánya.
A helyzetem és a képességem iránti félelmeim ismertek Kátya számára, mint ahogy az korábban kiderült, szinte mindent tud rólam, ezért joggal hihetem azt, hogy amit mond, kérdez az csupán gonoszkodás, vagy legalábbis visszavágás a részéről. Természetesen zavarba jövök, de nem azért mert a petrezselymet árulók közé tartozom, hanem mert szándékosan és okkal tartottam távol magam a férfiaktól. Ha Kátya nem Kátya lenne, biztosan átérezné a helyzetemet és nem állítana személyes pellengérre, de tudom, hogy szándékosan csinálta.*
-Egyelőre semmi….
*Fáj, persze, hogy fáj, mert én sem így képzeltem el az életemet, és nem is én választottam. Kényszerű rossz, elfogadtam. Legalábbis egy időre. Míg nem tudom uralni a képességemet annyira, hogy ne kelljen félnem attól, hogy épp a kritikus pillanatban változom át. Kátya azonban direkt belekérdez a közepébe. Már csak ezért sem szerethetem.*
-És nem is akarok felelősséggel belemenni egy kapcsolatba amíg nem vagyok biztos magamban….és a másikban.
*Ezzel azt is szeretném tudatni mielőtt még rákérdez, hogy én mindenképpen tartós kapcsolatban gondolkodom. Talán megoldás lenne az egyéjszakás kaland, nincs kérdés, nincs számonkérés. De az nem az én stílusom és nem az én világom.*

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Hétf. 10 Nov. - 22:54

Maybe this time..

- Gondolom mindig ilyen volt. De te biztos jobban tudod, elvégre a te bátyád, régebben ismered, mint én. – hagyom ennyiben. Nem sok témát feszegetünk és azt sem túl bő lére eresztve, de ha Hollynak jó ez így, én aztán pláne elvagyok vele. Nem azt mondom, hogy néha nincs olyan pont, amikor homloklebenyemben villódzik a „haladjunk már!”, de alapvetően egész nyugodtnak vagyok képes tettetni magam.
- Nem gondolom, hogy valaha, valakinek rosszat akarna. – jegyzem meg. Ezzel nem azt akarom Holly orra alá dörgölni, hogy nagy balgaság volt tőle nem hinni a bátyja jóakaratában, de esélyesen sikerül ilyen felhangot adnom a megjegyzésnek. Mindegy, nem hazugság, szóval innentől kezdve nem fogom elszégyellni magam.
- Igazából megesik, hogy elfelejtünk dolgokat, de nem foglak most felmenteni az önostorzás alól. A te dolgod, mindenkinek a magánügye. David jó ember, sokkal jobb, mint bárki, akit ismerek és biztos lehetsz benne, hogy nagyon szeret téged. Ha ezt elfelejted, az régen rossz. – vállat vonok. Nyers vagyok, tudom én, de nem fogom csak azért rózsaszínre festeni az eget, mert az lenne szebb az éjszakában. A szavaimból világosan kitűnik, hogy mit érzek Dave iránt, ha nem ömlengek az érzéseimről folyamatosan, akkor is bennem élnek, elősorjáznak minden sóhajomból, körülölelve lelkemet. Már nem vagyok hajlandó ezt titkolni, rájöttem, hogy ő éppen annyira az erősségem is, mint a gyengeségem, s az iránta érzett szerelmem is én vagyok. A szavaim viszont ettől nem lesznek habosabbak, Holly azt kapja, ami színtisztán én vagyok.
Már éppen elmosolyodnék a kedvességen felbuzdulva, amikor Holly befejezi a mondatot. Elfog a pulykaméreg, s ez nem másban mint abban nyilvánul meg, hogy a házban valahol elkezd üvölteni egy rádió. Talán olasz adó, nem tudom, nem érdekel a nyelv, mint ahogyan azt sem értem, hogy miről énekel a fickó, akinek a hangja szól. Eszemben sincs zavartan krákogni, nem tagadom le, hogy a képességem szabadult el ekképp. Eleresztem csak a szálat, újra olasztalanságot hozva a házra.
David miatt reméli. Hát persze basszus, nem is miattam, de mégis milyen mondat volt már ez? Esküszöm, hogyha tőrt forgatott volna meg bennem, azzal sem sért meg jobban. Lehet, hogy felfújom, de ha így is teszek, akkor sem változtat a helyzeten.
- Hogy hogy hozzuk össze? Nyilván úgy, ahogy cseresznyevirág a cseresznyevirággal hozná. Egyik is dudva meg a másik is dudva, szóval pont nincs különbség. – húzom el a számat. - A bátyád nem egy világ elől menekült aggszűz az isten szerelmére! Miért olyan nagy dolog, hogyha egy olyan nőt szeret, amilyen én vagyok? – kérdezek rá. Nem kiabálok, annyira nem vagyok paprikás, az olasz dallal együtt kiment a mérgem is. Viszont hideg vagyok, mint a hó.
- Nem volt ráerőszakolva semmi. Rohadtul keményen próbálkoztam, hogy az legyek neki, aminek szeretne: barát. A kutya nem erőszakolta rá, hogy mondja ki: szeret engem. Megtette, szóval szerintem a hogyan kérdésre itt van a válasz. Természetesen. Talán nem egyszerűen, de magától értetődőn. Elvégre felnőttek vagyunk, nem? – mosolyodom el. Lám, még lenyugodnom is sikerült tökéletesen.
- És nálad mi a helyzet az emlegetett fronton? – kérdezek vissza. Igen, zavarba akarom hozni. A hóhért is szokták akasztani, nem igaz? S különben is eleget szerepeltem ma már. Így, hogy a lelkemről van szó, már az egész nem is olyan kellemes.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Vas. 9 Nov. - 12:58

Hármas találkozó

Kátya, David & Holly

*Nem gondolkodtam el azon mi lehet a válasz a feltett kérdésemre, Davidet ismerem, tudom mi az ami nagyon szerethető benne, ami elsőre megfogja az embert. Kátyát viszont nem ismerem és az amit eddig megtudtam róla, kevés ahhoz, hogy akár körvonalakban is kitaláljam, épp ezért érdekel, mert úgy vélem és remélem, hogy a válaszból többet megtudok róla. Többet és/vagy mást mint amit ki lehet mutatni, pár szóban össze lehetne foglalni. Nem lep meg a választ, de bármit is mondott volna pont így éreznék először, mert nem számítottam konkrét meghatározásra, amit mond nem botránkoztat meg, inkább elgondolkodtat. Látom az arcán és a szemeiben, ahogy felidézi az emléket, hogy akkor is és most is ugyanúgy boldog tőle. A sikerélménytől talán egy kicsit büszke is, de nem rossz értelemben. Úgy gondolom, ha nem érdekelné David, nem harcolt volna érte s talán megbecsüli a szerelmüket, jobban mint bármi mást.*
-Értem. David már csak ilyen.
*A bátyám elég zárkózott ilyen téren, el tudom képzelni mennyire össze volt zavarodva amikor Kátya megpróbálta az ujja köré csavarni. A tény, hogy mégis „beadta a derekát” jelzi azt, hogy az egész nem úgy alakult ahogy elindult, talán mindketten meglepődtek amikor végül beteljesedett.
Ez a beszélgetés is pont ilyen, kissé feszülten kezdődött, de nem csak Kátyát sikerült kellemesebb vizekre terelni hanem magamat is. Lassan de biztosan képes vagyok tisztán és hűvös fejjel gondolkodni, teljes nem lesz a kép, mert még mindig elég nagy érzelmi zűrzavar kavarog bennem, de míg Kátya válaszára várok és merengek el rajta, sok minden más is helyre rázódik bennem.*
-Igen, David mindig azt tartotta szem előtt ami nekem jó. Ezt pedig elfelejtettem egy kis időre.
*Lassan bólintok, de nem tudok a szemeibe nézni. Igaza van, noha nem mondott sokat, az a kevés is épp elég volt. Ostoba voltam és most a saját levemben főhetek, mindez megint csak visszavezet ahhoz a tényhez, hogy amíg a képességemen nem tudok uralkodni, addig tisztán gondolkodni sem leszek képes. Gyűlölöm a helyzetemet és gyűlölöm, hogy olyasmire kényszerít amit más, normális embernek nem kell megtennie. Amit végül mond, kérdez az már inkább meglep, de megint csak egy újabb dolog derül ki róla. Kátya eddig sem volt szívbajos, ami a szívén az a száján de öniróniában sem utolsó. Most először sikerül őszintén és felhőtlenül mosolyognom.*
-Nem, nem erre számítottam. Te olyan….olyan vagy mint a vörös rózsa a cseresznyevirág mellett. Te szép vagy, okos és erős, élvezed az életet, David szeret inkább elbújni a világ elől. Nem tudom hogyan hozzátok ezt össze, de….David miatt remélem sikerül.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Pént. 7 Nov. - 17:49

Igen, a közös életünk folyamán – legyen az bármilyen időtartamú - Davidet minden bizonnyal bántani fogom, ebben Hollynak igaza van, de nem úgy, ahogyan gondolja. A képessége miatt vagyok sok neki és nem azért, mert kapcsolati szinten megnyomorítanám. Soha az életben nem volt még férfi - sem ember - akit úgy szerettem volna, ahogy Davidet szeretem, éppen ebből kifolyólag ha bántom is, nem akarattal teszem majd, s magamat éppúgy megsebzem vele.Sértene a feltételezés, ha kimutatnám, ha nem. Éppen ezért oltári szerencse, hogy nem vagyok gondolatolvasó, mert ha az lennék, akkor ebben a szent minutában állnék fel és sétálnék ki ebből a házból azelőtt, hogy olyat mondjak Hollynak, ami nem tűri a nyomdafestéket sem.
Elmosolyodom a kérdését hallva. Tudom, hogy meg fog botránkozni, amit mondok majd neki, de nem vagyok hajlandó hazudni. A tények azok tények, s ha Holly nem is fogadja el, hogy ez ő, én elfogadom, hogy én én vagyok, s ez az én milyen.
- Az, hogy ő volt az első, akit nem tudtam az ujjam köré csavarni, s nagyon nem szoktam hozzá ehhez az érzéshez. – vigyorodom el. Akármilyen rosszul is hangozzon ez, számomra üdítő az élmény és igazság kellett Hollynak, hát kapott. Bővebb lére nem eresztem, van itt nagyon sok olyan dolog, amire lehet, hogy kérdések mellett sem tudnék válaszolni. Egyetlen egy a biztos, hogy akárkit megkaphattam az életben és meg is kaptam, de mégis David az első férfi, akibe beleszerettem, s akinek a lelke is kellett nekem és teljes egészében megkapta volna az enyémet akkor is, ha nem ez lenne a képessége. Nem várom el a családjától, hogy kedveljen, de ne is törjön pálcát felettem, mert nem ismer engem. S olyan mélységekben, ahogyan a párom – te jó ég, hát képes voltam magamnak bevallani, hogy miként is tekintek erre a kapcsolatra – ismer, nem is fog senki, soha. Legfeljebb Davenek tartozom elszámolással a jellememet illetőn, mindenki más pedig tehet egy szívességet.
A kimondatlan kérdésekre nem tudok válaszolni. Szívesen elmondanám, hogy David képessége önmagában édes kevés lett volna ahhoz, hogy megtaláljam, legalábbis én így gondolom. A saját képességem által ért el, ez is közrejátszott abban, hogy engem keresett meg valamint minél több időt töltsek el Hollyval, le kell vonjam azt a következtetést is, hogy a világ leghülyébb és legostobább dolga lett volna, hogyha maroknyi erejét felhasználva a húgát szerette volna segítségül riasztani. Holly labilis, s ez nem vezethetett volna semerre az én olvasatomban. Jó a hideg picsa a háznál, azt gondolom. S én az vagyok, nyers, határozott, kőkemény. A burok mögé pedig nem engedek mást, csakis Davidet. Kiérdemelte, ennyi az egész.
- Nyilván beavatott abba, amiről úgy gondolta, hogy meg tudsz birkózni vele. – vonom meg a vállamat. Ez az ő ügyük, igazán nem érdekel, nem fogok belefolyni a miértjeikbe. Abban viszont biztos vagyok, hogy Dave okkal nem avatta be mindenbe a húgát, így ennyit könnyedén és teljes bizonyossággal ki is mondtam az imént.
- Valld be őszintén, nem erre.. – célzok itt magamra. Ajkaimon őszinte a mosoly, nincs bennem sértettség, semmi egyéb. - ..számítottál.
Igen, itt a lehetősége arra, hogy a képembe tolja, mennyire nem illek a bátyjához, hogy mennyire meg fogom bántani és milyen egy szörnyetegnek lát. Még tisztelném is azért, ha megtenné mindezt. Vállaljuk fel, ne kerülgessük a forró kását, mert annak nem vagyok a híve. Kérdezzen, magyarázzon, sértegessen akár, de ne üljünk, mint két sült hal, mert ha ezt kellene csinálni, akkor hamarosan felállok és távozom. A felesleges és tartalmatlan időtöltéseknek eddig sem voltam híve és eztán sem leszek.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Pént. 7 Nov. - 7:35

Hármas találkozó

Kátya, David & Holly

*Nem mondom, hogy nem kavarognak már bennem a korábbi érzések, de hála Davidnek elcsitultak. Bármi is történjen kettőnk között Kátyával az elkövetkezendő mittudomén mennyi időben, nem szeretnék utána gyedül maradni. Ezért nyomorítja össze a szívemet az amikor átadja a kulcsát Davidnek, tudom mit jelent és mit kíván ezzel mondani a bátyámnak. Persze Kátyának sem lehet könnyű feldolgozni a mai estét és minden bizonnyal szeretne David-el lenni amint elmegy innen, de ő erős és nem hiszem, hogy egy ilyen érzelmekkel teletűzdelt este a padlóra küldené. Tévedés ne essék, nem sajnálom tőle David törődését, de főleg azóta, hogy a bátyámon kívül másra nem számíthatok, bennem is van annyi önző vágy, hogy az egyik legpocsékabb estém után kibeszélhessem vele a történteket. Amikor átölel úgy kapaszkodom belé mint a fuldokló az utolsó szalmaszálba és úgy is érzem magam.
Odabent a nappaliban sem jobb, de legalább félre tudom tenni, hogy beszélgethessünk Kátyával, David kedvéért. A válasza meglep, ha normális emberi kapcsolatokban nem túl jó, akkor mégis miért van David-el, vagy az ő kapcsolatukat minek nevezi? Egy röpke pillanatra fellobban bennem a féltés. David nem csak a képessége miatt olyan érzékeny hanem alapvetően is, és Kátya bántani fogja. Nem akarattal, hanem mert ahogy David fogalmazott vele kapcsolatban, mert ő Kátya. Mindez azonban megmarad a féltés kategóriában és nem ítélkezem előre, én örülnék a legjobban, ha nem lenne igazam.*
-Köszönöm…..
*Mondanám még tovább, de csak egy sóhaj szakad ki belőlem. Kátya is ugyanazt mondja amit David, amit én nem vagyok képes elfogadni. Hogy ez vagyok én és törődjek bele. NEM! Épp ezt magyaráztam, hogy ez nem én vagyok és nem is akarok ilyen lenni. Nem a képességemről beszéltem, vagy nem csak arról, hanem amivé lettem miatta. A képességemen nem tudok változtatni, nem tudom semmissé tenni, legfeljebb csak kezelni, uralni, de az még hosszú idő, viszont az érzelmeimen és a miattuk bennem fellángoló, csapongó személyiségen igen. Mert azt ami most uralkodik bennem soha nem fogom elfogadni. Lehetek még olyan amilyen fél évvel ezelőtt voltam és akkor Kátyával sem lesznek összezördüléseink. Ezt kívánom, mert ez jó Davidnek is és nekem is…és persze Kátyának is.
David tényleg nem sok mindent mesélt Kátyáról, nem akarok minden részletet ismerni, csak szeretném ha lenne valami körvonala a dolognak. Másrészt azt gondolom, ha egy kellemesebb emlékkel foglalkozik, akkor benne is csitulnak az érzelmek, mert ahogy észrevettem, elég lobbanékony. A találkozásról tőle sem hallok többet egy mondatnál, de épp ezért kíváncsivá tett.*
-Talán nem rám tartozik és nem is szeretnék részleteket megtudni, az magánügy, de kíváncsi vagyok, hogy mi az ami először megfogott benne.
*Ez talán nem annyira személyes jellegű és megosztható. Nem voltam jelen David életének minden percében és soha nem is laktunk együtt, hiába egy az apánk, két külön családban nőttünk fel, ennek ellenére szoros testvéri kapcsolat alakult ki közöttünk. Mégsem tudok néhány olyan dologról, amiről szerintem tudnom kellene, és a baleset körülményei is egy ilyen dolog. Az, hogy Kátya mellette volt-e vagy sem, csak annyiban érdekel, hogy egyáltalán volt-e vele valaki aki közel áll hozzá, mert nekem nem adatott meg. Csak egyetlen részlettel többet tudok meg, ami némi magyarázatot ad arra, hogy David miért nincs már az iskolában. Bár azt nem értem miért szabályszegés az ha valaki vagy valakik életének a megmentéséről van szó. Van azonban más is ami szöget üt a fejembe. David a képessége által megtalálta Kátyát, akkor engem miért nem talált meg? A kérdésére a fejemet rázom.*
-Ennyit nem. Csak azt tudom, hogy a hajó viharba került és elsüllyedt ő pedig a kórházban tért magához. Az egészről azonban nem tudtam semmit, azt sem, hogy hol van. Erről is csak tőle értesültem mikor hazajött.
*Nos erről ennyit, mindezek után joggal merül fel bennem a kérdés, hogy „miért?” miért nem tudtam róla több héten keresztül, miért nem keresték meg egyetlen hozzátartozóját sem, hiszen az anyukája sem tudott a dologról, sem az apánk, és miért kellett egy frászban élnem hetekig? S ezek után csak annyit tudok, hogy nem az iskola tanára többé és van valaki aki fontos lett a számára.*

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Szer. 5 Nov. - 20:24

Maybe this time..

Erre nem mondok semmit. Jogos a kérdése és nem is nekem tette fel, szóval reagálnom se kell rá, de azért legbelül kelletlenül elhúzom a szám. Nem, nem akarom, hogy Dave ide visszajöjjön még ma. Azt szeretném, hogyha tényleg elmenne a motelba és éjszakára is maradna, velem. Nem, nem úgy, bár tény, hogy az se lenne ellenemre, de mellette egész korrektül megtanultam értékelni azt, ami van és ilyen cölibata sem voltam még tizennégy éves korom óta. Magamat is elég rendesen meglepem azzal, hogy képes vagyok jóllakni már csak a szenvedélyszikrákkal is, amik pattognak közöttünk – és jórészt én generálom őket azzal, amit nem tudok kitörölni magamból, a bujasággal. Így, hogy Hawaiin együtt lakunk pláne lehetetlen lenne elnyomnom magamban, mondjuk tény, hogy nem is akarom. Sose tettem, a naplementekor sem. Ebből alakult az, ami, hát pláne szórakoztató nekem így. Talán én is normális emberi lény leszek? Aligha. A lényeg, hogy szeretném, ha most Dave ki is lép innen, de utána kettesben lehetnénk. Nem mondok erről semmit viszont. Maradok a pillanatban sodródva, megforgatom a szemem a fejrázásra. Ennek is reszeltek. Mindegy. Lassan kezdek rájönni, hogy cseszhetem a dominanciám, akkor is, ha jót akarok.
- Ühümm. – reagálok csak ennyit, némi sértődöttséggel a beleegyezésem hangügyi kivetülésében. Tukmálni nem fogom, azért abból nem eszünk. Elfogadja, elfogadja, nem, nem.
Dacból nem hajolok oda és nem adok puszit David arcára, de amikor megfogja a kezem, azért közelebb lépek hozzá. A szeretete átjár, kitölt bennem minden lényeget, s akármennyire is forrongjak amiatt, hogy ez a helyzet olyan, amilyen, egyszerűen nem tudok haragudni rá. Szeretem. Sosem gondoltam volna, hogy ez a szó ennyi mindent jelent.
Kettesben maradunk Hollyval a nappaliban. Leülök én magam is, s figyelmesen nézek a nőre. Némi önostorzó kis kuncogást hallatok. - Úgy általában a normális emberi kapcsolatokban. – adok választ a kérdésére. Ismerkedésben kifejezetten jónak tartom magam, de az nem a mostani alkalom lapjára tartozik, hogy milyen tárgykörben ismerkedtem az elmúlt évtizedben főképpen. Fedje inkább homály, bár igazából nem szégyellem. Mindenkinek van múltja, ez a véleményem, semmi több.
- Sose kérj elnézést! – közlöm komolyan, majd még mielőtt undoknak tűnhetnék hozzáteszem: - Ez vagy te, így kell megmutatkozz. Nem számít, hogy milyen voltál régen, azt kell vállald, ami most vagy. Én nem haragszom és pont nincs jogom pálcát törni feletted. – igen, ezzel burkoltan azt is közöltem, hogy én sem vagyok makulátlan, viszont azt nem mondom, hogy nézze el nekem. Ne nézze! Akkor is ez vagyok, ha nem jött be neki az, amit láthatott.
Ne tudok erre mit mondani. Nekem sose volt testvérem, így nem érzem át a problémáját a kirekesztettséget illetőn. Túlzónak gondolom, de van bennem annyi jóérzés, hogy ezt ne vágjam a képébe. Fél évvel ezelőtt én is gond nélkül megtettem volna, de azóta sok minden változott, s ezekkel a dolgokkal együtt én is formálódtam. Nem zavar, már nem zavar. Tudom, hogy ki, hogy mi az oka, s innen nézve maximálisan el tudom fogadni – az esetek 51 százalékában – ezeket a dolgokat. Ettől nem lettem királylány, még mindig büdös banya vagyok, de jó ez így nekem.
Felnevetek. Na ez egy jó kérdés. Hogyan jöttünk össze? Hagyjuk inkább, mert nagyon bő leve lenne annak, hogyha kifejteném. - Egy napfelkelte alkalmával találkoztunk először. – válaszolok ennyit, azt gondolom, hogy elég lesz. Ha nem, akkor majd kérdez én meg eldöntöm mit válaszolok. Nem akarok balladai homályt tartani, de kicsit nehezen fogalmaznám meg, hogy részemről ez az egész kapcsolat és a felépülése hogy is van, merre hány méter. Azt sem tudom, őszintén, hogy együtt vagyunk-e. Mármint persze, együtt élünk, de nem azért, mert szerelmesen összeköltöztünk volna. A másik meg az, hogy gőzöm sincs a kapcsolatokról. Nekem eddig összejönni valakivel csak annyit jelentett, hogy szó szerint összeraktuk, amink van, hogy póriasan fogalmazzam meg a dolgokat. Életemben nem „jártam” - de óvodás kifejezés – senkivel. Davidről is csak azt tudom, hogy szeretem, s azt érzem felőle, amit ki is mondott, hogy ő is szeret engem. Ez határozottan egy kapcsolat, de ettől még nehéz lenne magyarázkodnom az ügyet illetőn.
Instant szívrohamot kapnék, hogyha látnám Dave mutatványát az út közepén előadott balettozás kapcsán, de nem látom, így a pumpa egész máshogy megy fel bennem. Utálom ezt a témát! Miért kell folyamatosan kórházról, balesetről, sérülésről és arról a bizonyos mentésről beszélni? A faszom is tele lenne vele, ha ugyan lenne olyanom. Mindegy, azt fogadtam meg, hogy válaszolok, hát meg is teszem igen velősen.
- Nem.
Őszintén? Kínban vagyok, hogy mi mást mondjak még. Holly nem empata, ennek eszeveszettül örülök, mert így nem érezheti meg a bennem feléledő bánatot és bűntudattal vegyülő haragot sem. Egyszerűbb lesz, hogyha elmondok mindent, ami ki akar jönni belőlem. Franc az egészbe! Úgyis tudja, hogy mit érzek a bátyja iránt, ennyi erővel fojtogathat az aggodalom is vele kapcsolatosan, nem igaz? Reszeltek a renomémnak, de ez nem az a helyzet, amiben bánnom kellene. Hangom ennek fényében egész lággyá, már-már elgyötörtté változik. Undorító, de nem fogom adni a színésznőt, ma nem.
- Iskolai hajóút volt és én nem mentem el. Csak akkor indultam utána, amikor értesültem arról, hogy elsüllyedt a hajó. Őszintén megmondom neked, hogy nem voltam benne biztos, hogy megtalálom és senkiért nem szegtem volna szabályt soha ebben a büdös életben, de érte megtettem. A képessége által elért, s így megtudtam hol is tartózkodik. Hazahoztuk, életben.. – basszameg! Le kell simítsam a szoknyámon ott sem levő ráncokat és a nyelvembe harapni, hogy ne remegjen meg a hangom. Tudom, hogy meghalt, de ezt nem vagyok hajlandó tudomásul venni és nem is vagyok hajlandó beszélni róla. - van. Körülbelül ennyi a történet, amit gondolom ő is elmesélt. – zanzásítva, de tényleg ennyi. Részemről állati boldog lennék, ha nem kéne feszegetni ezt a témát, mert iszonyat szar érzés üvegcserepeken járni folyamatosan. Biztos Hollynak se sétagalopp az egész, de én még mindig önző vagyok, s csak magammal és a saját nyomorommal törődök – ha van – maradjunk ennyiben.
- Mennyit mondott el neked? – úgy mindenről. Ez praktikus kérdés, szerintem, s talán elsepri a témakört. Ebben reménykedem.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Szer. 5 Nov. - 19:19

Hármas találkozó

Egy hosszabbat hunyorítok, ahogy Kátya és Holly reagál minderre. Tudom, sehogy sem jó, de talán ez lesz a megoldás. Ami a legjobban fáj, hogy mindkettőjük önutálata széttép. Minek vagyok, ha mégsem tudom ezt megoldani? Megoldhatnám, egy kis odafigyelés és már nincs feszültség. De azzal őket fosztanám meg önmaguktól.
- Tudom. – mosolyodok el. – De azt is, hogy mit beszéltünk akkor. És … - ~nem mondod el a teljes igazat. ~ elhallgatok.
- Igen? – kabáttal a kezemben fordulok meg
Jól esik a figyelmessége. A kulcsra tekintek, majd megrázom a fejem.
- Kedves tőled.
Holly szavaira átölelem a szabad kezemmel, a másikkal Kátya kezét fogom meg. Amennyi szeretet csak van bennem, átadom feléjük. Szeretjük egymást és már biztos vagyok abban is, hogy meg fogjuk tudni oldani.
- Köszönöm nektek. Szeretlek.
Nem fordulok hátra, az utcán lődörgés tökéletesen kimossa a fejemet. De végül egy pad talál meg a parkban, egy forró kapucsínóval.
A változásban az egyik legjobb és egyben leggyötredelmesebb, hogy a tér és idő már nem számít annyira. Ha nem vagyok mellettük, akkor is átérzem, min mennek keresztül. Az aszfalt néha előtűnik a pohár mögül, ahogy belenézek. De legalább nem kell figyelemmel lenniük felém, mert ezt semmi kincsért nem mondom el, senkinek.
Hirtelen fékezés töri meg gondolataimat. Döbbenten nézek le, majd a hang irányába. Végül hátra a padra, ahonnan még látom a saját hátamat, ahogy az ottani papírpohárba bámulok. Majd vissza a kocsira, ahonnan most száll ki tátott szájjal egy alak. Az út kellős közepén állok.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Kedd 4 Nov. - 21:41

Hármas találkozó

Kátya, David & Holly

*Elég kínosra sikeredett a vacsora, és persze mindenért én vagyok a hibás és az átkozott képességem. Közvetve. Ha nem lenne, akkor nem idegeskedtem volna magam halálra, csak Kátyára tudnék koncentrálni, és minden bizonnyal sokkal kedvesebben fogadtam volna. Az utóbbi fél évben megváltoztam, másképp tolerálok mindent mint régen, de erre nem jöttem rá azonnal. Apától elmenekültem és David mellett végre egy kis békére leltem, abban lubickoltam önző módon. Most pedig mindent rázúdítottam, holott fogalmam sincs mennyire teljesedett ki az ő képessége, hol vannak a határai és hogyan hat rá az amit tapasztal, ami beleissza magát az elméjébe. Mire önmagamként leülök a nappaliban, hirtelen mindenki menni akar, már David is. Pocsékul érzem magam, egyre pocsékabbul és ezen már az sem segít, hogy párduc énem eltűnt. Érzem és tudatosul is bennem, hogy mindez azért van, mert képtelen vagyok irányítani, elfogadni és kordában tartani az átkomat. Mert eddig úgy tekintettem rá, és ezekben a pillanatokban, hogy látom a bátyám szenvedő arcát, tekintetében a fájdalmat amit én okoztam, döntöm el, hogy ennek véget fogok vetni. Bármit megteszek, bárhova elmegyek, csak legyek végre megint teljes ember, addig ameddig és amikor én akarom.
Tudom, hogy nem tarthatom vissza, pedig ordítani tudnék attól amit most érzek, de talán pont ez az amit nem kellene tennem. kivételesen Kátyával értek egyet, ha szeretném is, hogy David maradjon, a helyzetet már úgy rontottuk el ahogy van. csak az bánt – és ezt is magamnak köszönhetem – hogy Kátya többet tud David-ről mint én, legalábbis ami a képességét érinti. az utóbbi időben többet volt vele, megismerte egy olyan oldalát amit én sosem fogok, és most is….előbb ugrik utána mint én. Azért maradok az ajtó közelében és azután, hogy Kátya kikerül a képből, s azelőtt, hogy David eltűnne a szemeim elől, még halkan megszólalok.*
-Ne haragudj rám, kérlek. Nem…így akartam....ugye visszajössz? Még ma?
*Persze elképzeltem ahogy kedélyesen vacsorázunk és csevegünk, de volt egy pont amire már nem emlékszem melyik átokverte percben lobbant fel, amikor elindultunk a lejtőn. Átölelem magam a karjaimmal, úgy megyek vissza a nappaliba és huppanok le a kanapéra. Magamban próbálom összerakni a gondolataimat szavakká, értelmes mondatokká.*
-Az ismerkedésben? *Komolyan nem tudom, hogy Kátya mitől ugrik, próbálok óvatosan fogalmazni. Én viszont tudom, hol kezdjem.*-Szeretnék tőled bocsánatot kérni…mindezért.*hosszú lenne konkretizálni a dolgot ezért csak a karommal mutatok magunk kör a helyzetre célozva.*-Én nem ilyen vagyok és nem tudom mikor lettem ilyen. Az elmúlt fél év pokol volt a számomra és érzékenyebb vagyok mindenre. Tényleg szerettelek volna megismerni, készültem erre az estére, de…túlizgultam és megdöbbentett a tény, hogy mennyi mindent tudsz rólam, és ez nem tetszett. Tudom! Tudom miért mesélt rólam ennyid David, de akkor is rosszul esett. Kirekesztettnek éreztem magam.
*Néhány egymásra vetett pillantásból, félszavakból az derült ki számomra, hogy Kátya olyan dolgokról tud amit David nekem nem akart elmondani. Persze lehet, hogy nem rám tartozik, de mi soha nem titkolóztunk egymás előtt, ezért nem is értettem a dolgot. Többet azonban nem akarok magyarázkodni, inkább belevágok abba amiért Kátya itt van.*
-Ne érts félre, nem akarok olyan lenni mintha David anyja lennék, de alig tudok rólad valamit azon kívül, hogy fontos vagy a számára, már csak azért is mert mindenáron be akart mutatni. Azt tudom, hogy az iskolában találkoztatok, de azt nem, hogyan….jöttetek össze. És azt sem tudom mióta vagytok együtt.
*David nem mesélt a balesetéről de gyanítom, hogy Kátya mindent tud róla.*
-Együtt voltatok amikor Davidet baleset érte?
*Csak szeretném valahogy bevezetni a dolgot, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Talán ha Kátya visszagondol a megismerkedésükre, akkor jobb kedve lesz és ha nem is felejti el az elmúlt perceket, de félreteszi azokat.*

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Hétf. 3 Nov. - 21:29

Holly, Dave, Kátya

Kátya nem empatikus, ez valóban helyes meglátás a személyemet illetőn. Legalábbis helyes lenne, hogyha nem itt és most lennénk, ha nem igyekeznék ennyire. Az hogy nem az én szám a legszebb a földkerekén még nem jelenti azt, hogy nem foglalkozom a dolgokkal. A „cseszd meg” is azért szalad ki, mert kalitkába zártnak éreztem magam, mert nem akartam, hogy Holly rosszul érezze magát és érzékeltetni kívántam, hogy engem aztán tényleg nem bántott senki. A felütés nem volt nyerő, de ahogy látszik a folytatás sem.
Borsódzik a hátam ettől az érzelmi hullámvasúttól, pedig még nem is vagyok érzékeny rá. El sem tudom képzelni, hogy mit élhet át Dave.
Az a pont viszont, amikor már belenyugodnék a helyzetbe és próbálnám elfogadni, hogy ártunk neki nem várt változást hoz. Konkrétan robbanok belül, bár ebből külső kivetülésre csak annyi marad, hogy ökölbe szorulnak ujjaim, erősebben markolok rá a retikülömre, amit egészen eddig nem tudtam, hogy miért nem hagytam a blézerem mellett a széken. Már tudom. Vagy nem. Mindegy,a lényeg, hogy félre vagyok értve, ez dühít, de mégis megoldáson kattog az agyam. Mikor lettem ilyen istenverte praktikus?
- Ha nem vetted volna észre, azért nem akarom, hogy itt legyél, hogy ne érezd sokkolódva magad miattunk. – kezdem így. Nem mindegy, hogy mit miért, ebben a helyzetben különösen nem. Mert ha egy másik aspektusból nézzük, egy tipikusan önző, Kátyás oldalról, akkor nagyon is szeretném, hogy itt legyen, sőt. Most is majdnem kiszaladt a számon a „ne menj sehová”, de még időben visszanyeltem. Nem vagyunk összenőve, le kell állítsam magam. De azért a lelkemben ott lebeg a valóság, mely azt tükrözi, hogy igazán nem szeretném, ha menne. Ez a francos tapintat ne lenne! Ott dögölne meg mind, aki kitalálta! Elhagyom tőle az agyamat..
- Mivel úgy véltem, hogy nektek van mit megbeszélni, hagytam egy kiskaput, de ha nem kell, nem kell. – vonom meg a vállamat. Felnőtt emberek, majd eldöntik. De miért érzem úgy magam, mint a megszidott gyerek? A. Pofám. Leszakad!
- Várnál egy pillanatot? – állítom meg. Csak azért is. Egy kulcsot vakarok elő a táskámból, a szoba kulcsa, amit kivettem. Rajta van a bilétán a motel neve is, megtalálja. És még mielőtt kegyeskedne félreérteni, magyarázom is. Hogy használja-e az az ő dolga. - Nem gondolom, hogy alkalmas az idő egy kis könnyed esti sétára. Ha már sikeresen kiűztelek a saját házadból, akkor legalább.. De ha maradnál, nyilván tárgytalan.- nem megy. Semmi értelmes magyarázat nem kúszik elő a fejemből. Szinte segélykérőn csillan tekintetem. De csak szinte. A lényeg, hogy arra akarok célozni – amiről még én is értem, hogy hülyén hangzik és érthetetlenül – hogy a lába miatt úgyse tud sétálni, egy padon meg mégse üldögéljen már. Nyilván mehet, amerre akar, de szeretném megadni neki a kényelmet, legalább így. Bármilyen eszelős ötlet is ez.
A kulcsot a kezébe nyomom, tesz belátása szerint. Eszemben nem volt a portán leadni, soha nem teszem. S most amennyire hasznosnak érzem, annyira nem is az.
Ha nem tudom megállítani Davet azzal sem, amit nem mondok ki, de amit hozzáérzek a dologhoz s a maradása mellett szól, hát hagyom. Hollyra siklik a tekintetem.
- Mint észrevetted, nagyon rossz vagyok ebben.. – vonom meg a vállamat. - ..szóval gőzöm sincs arról, hol is kéne kezdenünk. Mit szeretnél tudni? – kérdezem. Egyszeri alkalom, ma mindenre hajlandó leszek válaszolni neki. Őszintén. Bár haragszom rá, mert ő sem tudta fegyelmezni magát és mégis úgy tűnik, mintha Davenek csak miattam „kellett” volna elmennie, pedig ez a meglátás azért nem egészen így helyes..

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Vas. 2 Nov. - 13:08

Állok eléggé leforrázva, de tartom magam. Számítottam erre. Mégis…
Egy újabb késforgatás, igyekszem nem lereagálni, nehogy újabb lavinát indítsak el. Menni akar és ha maradna Kátya, se beszélne előttem. Őszinte, és éppen ezért nem vághatok vissza. Mert éppen ez a lényeg. Én meg egy hazug vagyok, mert nem mondok semmit. Megfogom Kátya kezét, már nincs sok erőm beszélni, ezért csak erre tartogatom, amit az után közlök, hogy mindenki a nappaliban lett.
- Nem akarod, hogy itt legyek, és a helyzet miatt mennél, ha mégis megbeszélnétek. Az semmit nem old meg, ha most elmész. Ha így hagyjuk a dolgokat, akkor csak rosszabb lesz. Én távozom. – szomorú a hangom, tartani akarom magam.
Megfordulok és a kabátomat véve kimegyek a házból. Nem hagyom, hogy visszatartsanak. Nem akarok menni, mert félek. Félek, hogy nagy baj lesz, de amíg itt vagyok, semmi nem lesz, sőt biztosan romlik. Minek vagyok, ha csak ilyen gondot okozok mindenhol?
Vajon… a képességem, a tudásom azzal is jár, hogy olyat tegyek, amit nem akarok, de másoknak ez a hasznukra válik? Én közben tönkremegyek, hiszen az a tett, amit ott kellett tennem, az annyira ellenem és jellemem ellen való.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Vas. 2 Nov. - 10:20

Hármas találkozó

Káyta, David & Holly

*Nem tudom Kátya mit szeretne elérni azzal, hogy a képességemről kérdez. Csupán kíváncsi vagy rá akar vezetni valamire? Nem, ingatom meg a fejem tagadólag a kérdésére. Eddig szerencsére bajom nem származott, legalábbis visszafordíthatatlan nem, és másnak sem. Apát egyszer megkaptam a fogaimmal, de azt is magának köszönheti. Ő nem tudta, én meg csak éreztem, hogy átváltozáskor elöntenek az ösztönök és bármilyen cicussá is alakultam, a veszély érzete mindegyikben ugyanaz és ugyanakkora. De nem csak az átváltozások idejét és helyét nem tudom irányítani, jelenleg azt sem, hogy melyik gyönyörű macska képében tetszelegjek. Azt már észrevettem, hogy a fekete párduc elég gyakori, de nem hoztam megmagyarázható összefüggésbe azzal, hogy az a kedvencem. Kerültem az embereket, mert tudtam jól milyen az ha más előtt változom át, épp elég volt az apámmal átélni.
Nem ismerem Kátyát és talán én vagyok túl érzékeny, de szerintem nem igazán empatikus. Nem tudom, hogy csak most és csak velem szemben, vagy máskor, másokkal sem. Mindegy is, már átléptem egy ponton ahhoz, hogy vitába szálljak vele. Minden máshoz már nincs is időm, más szemmel látom a világot. Megmaradt csekély emberi érzéseim tobzódnak bennem, leginkább a szégyen és a megbánás, minden más csak ösztön. Veszélyérzetem nincs, inkább olyan mintha elszalasztottam volna vadászatom prédáját. Megadóan huppanok le a padlóra és kinyújtom a nyakam, torkomból mély morgással adom David tudtára, hogy mennyire elegem van ebből. Nem tudok neki válaszolni, még bólogatni sem, és nem tudom, hogy ebben az alakban mennyire érezhetően maradtak meg a lángoló érzelmeim, de talán tud olvasni a jelekből. Farkam ütemes padlócsapkodása ellentéte a látszólagos nyugalmamnak. Az biztos, hogy nem megyek velük addig míg nem vagyok képes emberi szavakkal beszélgetni, ergo meg kell várniuk, hogy lecsituljanak bennem az elmúlt percek történései, kiváltképp az átváltozásom. Nem sokkal később azonban érzem ahogy David értem nyúl. Na ja, persze így is lehet. Egészen fura, mert párducként másképp érzek és más dolgok kerülnek előtérbe, de valahol ott van mindaz a tömény érzelmi csomag is amit emberként éreztem és ami végül a fejemre borult. Ezért hát az is fura amit David ér el bennem. Minden idegszálam felforrósodik, melegséggel tölt el és a bőrömet a vastag bunda alatt csiklandozza. Felülök és már emelem az egyik hátsó lábamat, hogy alaposan megvakarjam magam, de a mozdulat félúton megáll. Davidre tekintek, aztán Kátyára majd egy szitok gondolata olvad fel egy újabb morgásban. Minden más eltűnik, érzem ahogy ellazulok és biztos vagyok benne, hogy David tette ezt velem. megindulok utána és Kátyát is magam elé engedem, én viszont még maradok a rossz érzésekkel átitatódott szobában míg újra önmagam nem leszek. David mindent megtett amit csak tudott, így pár perc és megint két lábon állhatok, járhatok. Leülök a szabadon maradt helyre és felváltva nézem kettejüket. Már nem érzem úgy magam mintha egy kihallgató szobában ülnék, az átváltozás miatti feszültségem elmúlt, mert már mindegy, hogy van-e vagy nincs és Kátyát sem akarom „megharapni”.*

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Pént. 31 Okt. - 23:59

Holly, Dave, Kátya

Nem most érzem itt az idejét annak, hogy firtassam, mik is azok az emléktakarók. Az irányítási hiányosságain nem döbbenek meg, de azért elhúzom a számat.
- Voltunk ezzel így mind az elején. Vagy van, aki nem csak az elején. De azon felül volt már bajod belőle, hogy váltottál? – alakot, úgy értem. Ez önmagában számomra nem olyan kellemetlen, bár jah, nyilván én nem vagyok a helyében és amilyen közegben éltem az elmúlt 3-4 évet ott nem volt nagy szám egy-egy elhagyott emberi test, de nyilván szar lehet mondjuk emberek közt ezt produkálni. Mutáns-apáca-kompatibilis képesség. És én magam vagyok a tapintat mintapéldánya, hogy ezen gondolatmenetet nem fejtem ki hangosan.
- Ezt a maszlagot.. – szalad ki a számon. Nem bántó éllel, de ettől még nem lehet kellemes hallani. - Érezni mind szoktunk, akkor is, ha nem ismerünk valamit vagy valakit. Félelem az ismeretlentől, mondják, van ilyen. A félelem is érzés, nem? – nem, mintha lenne bármi fingom az érzésekről. Az utóbbi időben tapasztalom csak a mély formájukat, s még nem tanultam meg úszni bennük. Eddig csak a nyers ösztön volt, most van valami más is. - Amúgy, ha te mondod! – vonok vállat. Mondjuk, hogy elhiszem, hogy nincs velem baja. Nem érdekelne az se, ha lenne, csak a baját ne David társaságában érezze, mert ha túlcsordítjuk Davet és a képessége által valami történik vele, akkor nem állok jót magamért, az baromira biztos.
- Ó cseszd meg! – forgatom meg a szemeimet. Ez kivételesen szeretetteljes megnyilvánulás a részemről, de nem sok bújuk ki mindebből a szövegezést hallva, sejtem én. - Nem bántottál engem és lépjünk már tovább, oké? Nem lehetne, hogy ezt egy másik alkalommal vitassuk meg? Amikor nem.. – bökök a fejemmel David felé. Ez még az érintés előtti fázis. - ..radarozik valaki? Aki mellesleg nem tévedett. Mi lenne, ha hagynátok a vérbe az önostorozást? – rájövök, hogy mit mondtam. Ez megint olyan, mint a kukkolós téma, ami után pofont kellett osszak. Kissé visszaveszek, elszégyellve magam. Ekkor fogom meg David kezét. - Nem úgy értettem. – lehelem ajkaira. A ne haragudj ezúttal is elmarad, de nem baj, legalább csókba fúl.
A pillantást elkapva a viszonzásban is benne van, hogy én sem szeretném, ha arra vetemedne, amire ott a fogadószobában, de hogyha ezzel segített volna a saját belső világán, akkor megengedtem volna neki. Nem mondom, hogy soha vissza nem térő alkalom, mert azt sem gondoltam volna, hogy az élet ilyen helyzetbe sodor, szóval bármi mást el tudok lassan képzelni. Kérdés, hogy akarok-e. Egyelőre jobbnak látom maradni a jelen fura ködében.
- Egészen biztos vagy benne, hogy pont itt és pont most van erre szükség? – nézek hol Davere, hol a macskára. Gyönyörű, nem félek tőle. Lenyűgöz inkább, ilyet még nem láttam. Mármint annyira nem illik Holly megismert jelleméhez ez az állat, hogy az ellentétessége a dolognak egészen felvillanyoz. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy híve vagyok az itt és mostnak.
Borsódzik a hátam attól, ahogy hangzik ez a „Ha te is szeretnéd, Holly.”. Ha nem lennék tökéletesen ellenére az ilyesminek, s ha hülyébb lennék egy árnyalattal, akkor ezt betudnám poszttraumás stressznek magamban, amit az okoz, hogy úgy sejtem az következik, ami a fogadószobában is. Tudom én, hogy megengedtem, de azért na. Emlékeim szerint akkor is hatott mindenhová az a képesség, s most is azt hiszem, hogy én is kapok a nyakamba belőle. Be is húznám említett testrészemet a vállaim közé, hogyha nem jönnék rá időben, hogy egy nagy barom vagyok az ilyen gondolatok miatt. Azért finoman és érzékletesen hagyom, hogy David eleressze a kezemet. Nem fogom kikapkodni az ujjai közül, de nem is kapok utána, ha elhúzódna. Ösztönös a reakció, időm sincs arra, hogy észrevegyem magam.
Feltartom kezeimet megadón, a blézert az egyik székre dobom. - Ha azt mondod.. – helyezem ezzel Dave kezébe ha nem is a fele királyságom, de a dolgok irányításának a jogát. - Még most szólj, ha lépjek le. – teszek egy utolsó próbát, aztán aszerint cselekszem, amit mond. Ha nappali, akkor nappali. Ha meg eddig is tévedésben éltem és úgy értette, hogy csak Hollyval akarja megbeszélni, akkor ahogy ajánlottam, távozom. Nem mondom, hogy érzelmi óceánom simatükrű, de nem is hullámzom annyira. Voltak már ennél durvább periódusaim is. Most csak szimplán alap mértékben érzem komfortmentesnek magam.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Pént. 31 Okt. - 22:58

Hármas találkozó

Ismét bakot lövök, ezt úgy érzem is, elég rendesen. Miért van az, hogy Kátyát mindig sikerül a szívéig sértenem? És most Hollyt is megbánthattam. Sosem éreztem még ennyire feleslegesnek magam, hogy egyáltalán miért is vagyok, ha ennyire képes vagyok kiborítani mindenkit? Pont ezért kaphattam a képességem, hogy éppen ez ne legyen. És tessék. Elég egyértelműen hallgatok el az utolsó mondatom után. Kinyitom a szám, csak még jobban elrontottam mindent.
~Nem. Én megyek…~
Teljesen leblokkolok, csak nézek kettejükre. Nem merek megszólalni. Láttam, mit tettem. De érzem, hogy Hollynak bátorításra van szüksége.
-Tudom, hogy nem akarattal tetted. Így alakult. Én gondoltam rosszul, hogy ez jó lesz. Tévedtem.
Amikor Kátya odalép hozzám, kezem a kezét keresi és a csókot is viszonzom. Az érintése kiránt a kábulatból és az érzelmi viharokból.
Segíteni? Úgy tekintek Kátyára, mint aki megfulladni készül. Szinte sugallom, hogy pont azt ne kérje, a múltkor is félre nyúltam benne.
A felpattanásra Holly felé tekintek, de már „késő”. Nem érzem annak. Ő akkor is a húgom, és a képessége csodálatos.
Veszek egy mély levegőt. A helyzetet pedig már csak így lehet megoldani, viszont ezt így csalásnak érzem. Nekik lenne maguktól szükséges lehiggadniuk. Holly szemeime tekintek, a borostyánszín szépségekbe. Majd Kátyára.
-Szeretném, ha meg tudnánk beszélni a dolgokat. Itt és most szükséges. Ezt csak nyugodtan tudjuk megtenni. Ha te is szeretnéd, Holly, akkor.
Hagyom, hogy a képességem kiáramoljon az ujjaim közül. Ha Holly a közelbe jön, akkor hozzáérek, szeretném megérinteni, de ez érintés nélkül is megy. Az érzelmeket úgy is ki tudom olvasni, hogy elveszem. Így nem megnyugtatást küldök, hanem az érzelmek kiolvasásával magamhoz veszem a feszültségüket, kiszívom belőlük ezzel. Van következménye, de remélem, hogy nem azonnal fog megjelenni. Segíteni szeretnék nekik.
-Menjünk a nappaliba. – itt beivódtak a rossz érzések, nem jó hely.
Átbicegek, jelezve, hogy valóban jó lenne odamenni, majd leülök az egyik kanapéra.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Csüt. 30 Okt. - 22:09

Hármas találkozó

Kátya, David & Holly

*Alaposan összekuszálódott bennem minden. Rengeteg „talán” és „ha” merül fel bennem, de egyikre sem vesztegetem az időmet, úgy is felesleges lenne, hiszen már nem lehet létjogosultságuk. Utálom magam azért ami bennem zajlik és szeretném elmondani Kátyának, hogy nem ő a hibás, mert érzem, tudom, hogy így látszik, de lefoglal az önmagammal tartó küzdelem. Most muszáj lenne tiszta fejjel gondolkodnom, de mindig is az érzelmek vezettek, ami nem jó, nagyon nem jó, főleg azóta érzem ennek a hátrányát, mióta a képességem fellobbant bennem és szétzilálta az életemet. David kezének érintése jólesik, de csak akkor érzem ennek a jelentőségét mikor finoman megszorítja. Próbálom elképzelni mit érezhet ő abból ami kettőnk között zajlik és ha nem is vagyok pontosan tisztában a képességének határaival, elszégyellem magam. Neki sem lehet könnyű, sőt talán ő őrlődik a présben a legjobban, hiszen mindkettőnket szeret és fontos a számára, hogy mi jól kijöjjünk egymással. Azt hiszem valamikor fellobbant bennem egy kis féltékenység, hogy Kátya azt a kevés időt is elveszi tőlem ami David-el megadatott, de ez önző gondolat. Mégis mikor lettem ilyen? Nem ő a hibás mindezért hanem a képességem és annak eltitkolására tett rengeteg lépés ami a találkozásunk első perceiben hullott darabjaira. David ott lesz velem mindig, amikor szükségem lesz rá. *
-Igen, emléktakarókat.- *Én így hívom a kezeim közül kikerült színes takarókat, de most nem ez a lényeg, nem magyarázom el mit jelent.*- Akkor baj történik…nem tudom….irányítani.
*Tud már a képességemről, David mesélt róla, nem részletezem a „bajt” és nehéz róla beszélnem. Bár mindazok után amit Kátyától kapok, nem is akarok. Ahogy felcsattan, összerezzenek a széken és érzem ahogy a forróság elönti az egész testem. El kell ismernem egy valamiben igaza van. David valóban szeret engem és a legjobbat akarja nekem, de annyit titkolóztunk már mindketten a képességeink miatt, hogy már belémivódott. David-ről sosem beszélnék senkinek, legalábbis a képességéről nem, meghagyom neki a döntés jogát, hogy kivel osztja meg. Persze az iskolával más a helyzet, segítséget kértem tőle és ő azon van, hogy segítsen, ehhez pedig óhatatlan, hogy beszéljen rólam. De én is rosszul fogalmaztam, félreérthetően.*
-Tényleg nincs veled bajom Kátya, hogyan érezhetnék bármit is ha még nem ismerlek.
*Próbálom menteni a menthetőt. Rosszul indítottam ez már biztos, de nem tudom visszacsinálni. David belép és bennem megint minden borul. Látom rajta mennyire bántja az egész és mégis ő mentegetőzik. *
-Nem, én sajnálom David, azt hiszem mindent elrontottam. Nem akartalak bántani és Kátyát sem.
*Most már nem csak attól félek, hogy a hirtelen rámtörő érzelmek áradata miatt átváltozom, hanem attól is, hogy elveszítem David szeretetét és bizalmát. Én nem ilyen vagyok, nem ilyen voltam, de az elmúlt fél év maga volt a pokol a számomra, teljesen kifordított önmagamból. Amikor Davidhez menekültem egyfajta békés nyugalom szállt meg, de csak azért mert szinte ki sem mozdultam a házból és nem érintkeztem senkivel. A Kátyával való találkozásnak fél évvel ezelőtt nagyon örültem volna, nem lett volna bennem félelem, csak egészséges kíváncsiság aziránt a nő iránt aki boldogságot tud csempészni David életébe. Nem akarom, hogy utáljon, pedig most biztosan így érez irántam, és igaza van, ezzel csak Davidet bántjuk. Amikor kijelenti, hogy elmegy és láthatóan készülődik is, felugrom a székről. Vissza kell tartanom, nem mehet el amíg nem tisztáztuk a dolgokat, bár az is lehet, hogy tényleg kettesben kellene beszélnünk. Ezt azonban már nem tudom elmondani neki. Eddig valami visszatartott attól, hogy megforduljon velem a világ, valami amiről egyelőre nincs tudomásom, mert megfoghatatlan. Ezt kellene megtalálnom magamban de még nem jöttem rá hol találom és hogyan kapaszkodjak belé. Az utolsó csepp a pohárban Kátya távozási szándéka, és az a valami elenged. Amitől igazán féltem, az bekövetkezik. A szék felborul én meg négylábra huppanok, négy fekete mancsra. Sárgán világító szemekkel meredek Davidra, az illatok belerobbannak az orromba, a korábbi érzelmi zűrzavarom pedig egyetlen gócpontba tömörül.*

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Kedd 28 Okt. - 22:49

Holly, Dave, Kátya

Nem gondolom, hogy mindenért én lennék a hibás. Erőteljesen nem fair Hollytól, hogy úgy tekint rám, mintha közellenség lennék, s olyasmiket gondol rólam, mint úthenger, alkoholista és társai. Nem mondja ki ezeket így nem is pontosan vagyok tisztában velük, de amennyire kinevetném őt értük, annyira dühít az, hogy amikor rám néz, úgy érzem, mintha én lennék a büdös genya, hogy itt merek lenni és rombolom az ő hangulatát. Sebezhető, nyámnyila, kicsi, cuki, szép, egyszerű. Amilyen én sosem voltam, s amilyen talán szerettem volna lenni valamikor. A szelíd kislány szerepe megvan, én is ezt érzem felőle, de ellentétben vele, engem nem azért zavar, mert rosszabbnak tartanám magamnál, hanem mert jobbnak gondolom. Ezt elnyomandó inkább azzal foglalkozom, amit mond.
- Nem baj az, találkozva ismerszik meg az egyén! – kacsintok rá. Semmi bajom azzal, hogy Dave nem mesélt sokkal több mindent, nincsenek önértékelési problémáim és ettől nem kezdek el azon kattogni, hogy vajon miért is nem.
- Takarókat? – kérdezek vissza. Nem mondom, hogy kinézem belőle, de nem is nézem le miatta. Felőlem mindenki olyan hobbit választ magának, amilyet csak akar. - És mégis mi történik akkor, hogyha nem vagy nyugodt? – ez jobban érdekel.
Az események látszólag könnyed mederben peregnek tovább, s egészen addig nincs is semmi bajom – még a mosolyom is őszinte, akárminek is nézi Holly – amíg először az iskola, aztán a hajóút, végül David jogai elő nem kerülnek.
- Baromi nagy tévedésben vagy! – kezdem ezzel, felcsattanva, majd elszámolok magamban tízig, mielőtt folytatnám. Nem csak Holly miatt. Azért is, mert nem vagyunk elég messze a konyhától ahhoz, hogy David ne érezze meg az érzelmeimet, legalábbis ezt gondolom, s nem szeretném, hogyha megint sok lennék neki. Tapintatból.
- Az, hogy elmondta, nem az irántam érzett szeretetének a fokmérője, hanem az irántad érzetté. Tisztel téged, szeret és elfogad olyannak, amilyen vagy. Ha szégyellne, akkor nem mondta volna el. Amúgy meg neki is ugyanannyi joga van rólad beszélni, mint neked róla. Egy család vagytok. – haragszom Hollyra, ezt nem is tudnám titkolni. Bár nyugodtan beszélek, ettől még meg-megcsillan hangomban a düh szikrája. Nem tetszik, ahogyan Davidről nyilatkozott és az sem szimpatikus, hogy a bátyjára vetített negatívmot azzal kötötte össze, hogy engem mennyire szerethet. Mintha engem szeretni egyet jelentene azzal, hogy minden családi szabályt megszeg. Meg egy nagy büdös francokat!
- Nem a fenét! – forgatom meg a szemeimet. - Nem kedvelsz engem, ezt leszűrtem, s tudtam is, hogy így lesz.. – mondanék még valamit, de ekkor lép be David és attól, amit mond egyszerre üvöltenék és szaladnék ki a világból. Rá kell fogjak a szék támlájára, belemarkolok, ezzel szegezve oda a blézeremet.
- Nos, úgy érzem, hogy ebből most volt elég! – koppan hangom szomorúan. Nem nézek Davere, Hollyt figyelem. A „Kátya pedig Kátya” szórakoztat és bánt is, de most nem ez a lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy életemben egyetlen személy van, akivel törődöm, s most úgy tűnik számomra, hogy összezúzzuk, ha ez így halad. Nem akarom. Semmi értelme sincs.
- Szívesen megismernélek, de nem itt és nem most. Ahhoz, hogy mi el tudjuk rendezni egymás között a dolgainkat, négyszemközt kell találkozzunk, mert amit most csinálunk, azzal mindketten annak ártunk, akit szeretünk. – jegyzem meg komolyan. Ilyen éretten szerintem sosem gondolkodtam még emberi kapcsolatokról, s bár lehet, hogy a képességét és a mi érzelmeink lecsapódását megint rosszul ítélem meg, ám ez mit sem változtat a lényegen.
- Akkor foglak utálni, s haragszom meg rád.. – fordulok David felé. Közelebb lépek, de nem érintem meg. Mintha csak engedélyre várnék. Nem akarom, hogy érzelmeim még jobban átszaladjanak belé. Az egy dolog, hogy ez a találkozás egyelőre meredek lejtőn ment lefelé, de nem akarom, hogy konkrétan katasztrófa legyen a vége. Szeretném megfogni a kezét, megsimítani az arcát.. bármit, csak tudassam vele, hogy borzasztóan sajnálom. Ha kimondom, ha nem. - ..hogyha ezt itt és most folytatod. Én én vagyok.. – tárom szét megadón karjaimat. - ..de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretném megismerni a húgodat. Ha ő is készen lesz rám. Csak rám. Neked ezt nem kell végighallgatnod és szerintem nem is egészséges ez így.
Mennem kellene, s akarok is, de nem tudom hová legyek a jelen helyzetben. Tombolok belül, de közben egyik pillanatról a másikra képes vagyok elcsendesedni is. Tényleg azt akartam, hogy ez működjön, de nem tudom lenyelni a békát akkor, ha nem osztozhatom meg rajta.
- Ha úgy gondoljátok.. – nézek hol egyikükre, hol másikukra - ..akkor beszéljétek meg most a dolgaitokat én pedig elmegyek. Nem azért, mert haragszom, hanem azért, mert.. – nem várok tovább engedélyre, ha eddig nem lépett közelebb, akkor most én lépek oda Davehez. Nem érdekel, hogy látja-e a húga vagy sem, így is úgy is puszit helyetzek Dave ajkaira, hogyha nem húzódik el. S csak aztán fejezem be a mondatot. - ..szeretlek. Tudod. – a vége legalább annyira kérdés, mint kijelentés. Visszalépek a székhez és magamhoz veszem a blézerem. Ha úgy döntenek, hogy beszélni akarnak, tényleg nagyon szívesen elmegyek. Nem azért, mert menekülni akarnék, engem nem olyan fából faragtak. Egyszerűen csak meg akarom adni nekik ezt a lehetőséget. Ha maradok, akkor több csodát nem ígérhetek. A bőrömből kibújni nemcsak nem szeretnék, de nem is fogok. Hollynak ajánlottam egy négyszemközti találkozást, ha van olyan felnőtt, hogy megértse az indokaimat, akkor elfogadja. A bátyjáért, magáért, nem érdekel, hogy miért. Értem nyilván nem fogja tenni, s nem is várom el. Azt gondolom, hogy maximálisan beletettem a lelkemet ebbe a találkozásba, s innentől akármi történik, nem vethet rám senki követ. Akármi a döntés – menjek-e vagy maradjak – addig fogom elfogadni felülbírálás nélkül, amíg azt érzem, hogy ez Davidnek jó. Itt van az a pont, amikor érte lenyelem a magam szükségleteit is. Ennél jobban nem szerethetem. - Dave! Tudom, hogy képes vagy bizonyos variálásokra az érzelmek terén. Ha azt szeretnéd, hogy maradjak, lecsendesítheted a lángolásomat.. – szalad még ki a számon az utolsó felajánlás. Innentől rajtuk áll. Minden csakis rajtuk áll, ha tisztában vannak vele, hogy egy olyantól, mint én ez mekkora dolog, ha nem.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Kedd 28 Okt. - 19:19

Érdeklődve vonom fel a szemöldököm. A sistergő érzelmi világ, az eléggé nekikezdett mocorogni. Nem szólok, örülök, hogy beszédbe elegyedtek egymással.
Az első csapás meg is érkezik, Kátya felől. Megrándul a jobb kezemen a hüvelykujjam, de nyugton maradok. Kezdtem utálni a képességemet. Most kivételesen szeretnék a nélkül lenni.
Aztán meg jön Holly felől. Teniszlabdának érzem magam, boxzsáknak. És kezd a realitás kicsúszni a lábam alól. Éppen be akarom hunyni a szemem, amikor érzem, valaki a lapockám közé teszi a kezét. Mély levegőt veszek és talán még időben nyújtom ki a kezem Holly keze felé, hogy érzelmi zavarát megnyugtassam. Ha megvan, megfogom és bátorítón megszorítom, finoman.
Elfogadom, ha ebből nekem szárazik bajom, de ne egymást utálják ezért. Egyre jobban érzem, hogy a gyakorlati élet kezd egyre jobban távolodni tőlem. Nem nagyon tudok már figyelni a környezetre, az érzelmek áradata teljesen körbefon, ha nem érezném azt a támaszt a hátamon, már rég csak egy helyben állnék.
Az inspirálásra mosolygok, sokat sejtetően. értem, mire gondol.
A konyhában jó ideig támasztom a pultot. A szívem majd kiugrik a helyéről, az érzelmi viharok, csalódások, nem őszinte elfogadás … tornádójában. A mellkasomra szorítom a kezem. Nem fogom bírni. Alig kapok levegőt, remeg a kezem. De így nem mehetek be. Nem erőltethetem rájuk a művi boldogságot és elfogadást, csak azért, hogy nekem jó legyen. Mert nem az. A tálca végül a pulton marad, nem tudnám felemelni se. Összeszedem magam, kell, hogy a kezem remegése is abbamaradjon. Már majdnem az ebédlőhöz lépnék, amikor meghallom a húgom válaszát. A falnak támasztom a kezem. ~Nem volt jogom…~ éteri sikoly szakad ki belőlem. Ki kell adnom a fájdalmat, amit ők éreznek, amit én érzek, és a helyzetet. Könnyebb lesz, a támasz eltűnik a hátamról. Nem tűnődöm el sokáig rajta, mégis, talán kicsit soká is lépek az ajtóhoz. Hollyra tekintek.
- Sajnálom, ha úgy érzed, elárultalak. Tudod jól, mennyit jelentesz nekem. – a testvéri büszkeség és szeretet beszéltette velem. Tudom. Éreztem.
– Kátya pedig Kátya. – mondanám, hogy kivágni szándékszom magam, ám ez nem így van. Ahányszor csak arra akartam volna terelni a szót, hogy mesélek róla, nem találtam hozzá szavakat.
- Engem utáljatok és haragudjatok rám, hogy ilyen helyzetbe hoztalak benneteket. Nincs mentségem. Sajnálom. Mindkettőtöket szeretlek és szeretni foglak, és miattam nem kell, hogy kedveljétek egymást. Egymásért és magatokért tegyétek. Elfogadom a döntéseteket.
Kimondtam.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Kedd 28 Okt. - 9:32

Hármas találkozó

Kátya, David & Holly

*Valamikor David bejelentése, kérése és a vacsora szervezése között elhatároztam, hogy kedvelni fogom Kátyát és kedvesen fogadom, még ha nem is ugrom azonnal örömmámorban úszva a nyakába. De amikor megjelent, mindez az elhatározás gombostűfejnyi nagyságúra zsugorodott. Nem akarattal, egyszerűen csak úgy éreztem magam mint akin átmegy az úthenger. Ezen pedig sokat lökött az érzelmi állapotom, ami jelenleg a béka feneke alatt volt. Régen sem voltam túlzottan magabiztos és hiányzott belőlem a női körmönfontság, de amióta a képességemmel küzdök még az a kevés is elfogyott. Kátya mellett hirtelen egy szelíd kislány szerepében tetszelegtem ami nem tett jót az önbecsülésemnek. *
-Nem sokkal többet.
*Tény és való, hogy David nem áradozott Kátyáról úgy ahogy azt más szerelmes férfi megtette volna, de az is igaz, hogy mindketten fontosak vagyunk neki és talán ezért hagyta meg a megismerés lehetőségét nekem. Azt viszont nem gondoltam, hogy Kátya többet tud rólam mint én róla, de a következő percekben mindez felszínre kerül és úgy érzem én kerültem két tűz közé. Először David közli velem a maga diszkrét, virágnyelvű módján, hogy mennyit mesélt rólam, azután Kátya robbantja bombaként az ismereteit. Nem tudom, hogy mi történt az iskolában és azon kívül, David nem beszélt arról miért jött el onnan és a baleset körülményeiről sem, Kátya haragos és egyben furcsán könyörgő pillantása azonban komoly dolgot sejtet. Ezen nem gondolkodom el mert azzal vagyok elfoglalva, hogy a szoba levegőjét kapkodjam. Kátya még mindig kedvesen mosolyog, de bennem felmerül a kérdés, hogy szándékosan akart letaglózni az első percben vagy csupán ez is a lénye egy része. Elszakítom a tekintetemet az övétől és Davidre nézek kérdőn. Miért mondott el ennyi mindent, miért nem hagyta, hogy én döntsem el azt, hogy elmondom-e és azt, hogy mikor? A csontomig lecsupaszítva érzem magam. Megfordul a fejemben a gondolat, hogy talán itt az ideje annak, hogy az ajtó felé hátráljak. Nem azért mert hirtelen kedvet kaptam ahhoz, hogy otthagyjam őket a fenébe – nem hagynám cserben Davidet – hanem mert félek attól, hogy Kátya előtt vedlek át valamilyen nagymacskává és akkor csak az isten tudja mit teszek. Az a kevés magabiztosságom ami volt, szinte a nullára csökkent mert nem voltam képes irányítani a velem történteket, elég volt egy rossz szó vagy egy meggondolatlanul fogalmazott mondat és az érzelmi hullám magával ragadott. Próbáltam magam nyugtatgatni, homokos fövenyre, pálmafákra gondolni.*
-A szüleinkről is?
*Az enyémről is, apáról is. Főleg az apa téma volt nálam kényes. Szégyelltem magam azért, hogy nem lázadtam fel előbb, hanem hagytam, hogy csináljon velem amit akar. Éreztem, hogy az arcom forróvá válik és biztos voltam benne, hogy mostanra már a főtt rák színéhez hasonló.*
-Teát kérek, köszönöm.
*Elmarom a csészét és mindkét kezem ujjait ráfonom, szinte kapaszkodom belé. Már azon sem lepődöm meg, hogy Kátya vodkát iszik és láthatóan nagyon jólesik neki. Kedvem lenne megkérdezni, hogy alkoholista-e, de nem teszem mert ezzel is Davidet bántanám, ráadásul felesleges lenne. Mégis mit akarok elérni? Láthatóan jól megvannak egymással és sokat tudnak a másikról, elég egy pillantás vagy egyetlen, számomra jelentéktelen szó, hogy tudják mit szeretne, mire gondol a másik.*
-A….találkozásra.
*Felhajtom a teámat, ahogy Kátya a vodkáját, utána a csésze helyett a kapott tálcába kapaszkodom, körülbelül úgy fogom mint egy sas a prédáját és azután sem engedem el, hogy leültem az asztalhoz. Megsemmisülten nézek fel Kátyára mikor kettesben maradunk, tudom, hogy szándékosan történt így. már nem is róla van szó hanem rólam, mintha én lennék David barátnője és Kátya a húga.*
-Takarót varrok és próbálok nyugodt maradni.
*Kész csoda, hogy eddig nem történt velem semmi. Sajnálom, de most nem tudok mosolyogni, Daviden gondolkodom, azon, hogy mennyire fontos neki, hogy mi kedveljük egymást, mert ha nem így lenne az éket verne közénk vagy közéjük és egyik megoldás sem lenne jó senkinek sem. Azt hiszem rajtam áll vagy bukik ennek az egésznek a sikere és én szeretem annyira a bátyámat, hogy mindent megtegyek a boldogságáért.*
-Nem volt joga elmondani….nagyon szerethet ha ezt a szabályt is átlépte.
*Durcásan nézem ahogy megszabadul a blézerétől és ismét csak meg kell jegyezzem magamban, milyen szép nő. A mosolya pedig…..talán csak kicsit mesterkélt, de az is azért van, mert ő is igyekszik, akárcsak én.*
-Nem veled van bajom, hanem a helyzettel.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Hétf. 27 Okt. - 22:10

Holly, Dave, Kátya

A bolhás kutya semmi hozzám képest, hogyha nem kapom meg azt, amit akarok. Az, hogy viszonozza a csókot egy kacsintást csal elő belőlem és egy szemtelen mondatot, melyet füléhez hajolva suttogok el.
- Tudod te! – sóhajtós kuncogás, majd hagyom békén, el is hajolok a fülétől, bár így is tudom, hogy leheletemmel megcsiklandoztam azt. Nem mondom, hogy nem direkt. Moszkva óta új értelmet nyert számomra a társaságban nem illik sugdolózni.
Belépünk a házba és rögvest a nyakamba kapok egy olyan mondatot, amitől leesne az állam, ha nem tudnám fegyelmezni magamat. Csak azért se nézek Davidre, inkább csak Hollyé a mosolyom, s tudom, hogy hála áldásos – és átkos – jellememnek a magabiztosságom még mindig tökéletes lábakon áll.
- Nocsak! És mit emleget még? – kérdezek vissza. Nem nagyon zavartatom magam, hogy olyan valakiről nyilatkozom így, aki a társaságunkban van. Tudja ő, hogy milyen vagyok.
Az iskolát nem kellett volna szóba hozni. Villámokat szór a tekintetem, ahogyan Davere pillantok. Rettegés üli meg lelkemet, nem akarok beszélni róla, nem szeretném, hogy ennél bővebben szóba kerüljenek az ottani dolgok, így a haragos szikrákon túl kérlelő fények is gyúlnak lélektükreim mélyén.
- A forró kása kerülgetésének elkerülése végett játsszunk nyílt lapokkal. Mutáns vagyok, ahogy a bátyád is és te is. – nem gondolom, hogy titkot emlegetek. Nem viseltetek ellenérzésekkel ezen szó iránt, minket jellemez és számomra nincsen negatív jelentéstartalma semmi sem. Ezzel nagyjából válaszolok arra is, hogy mit mesélt róla, de nem akarom ennyivel lerendezni. Még mindig mosolygok, nincs bennem semmi ártó szándék, bár jellememnek ez a határozott áramlása talán sok lehetett Hollynak. Davidnek is az volt, mindenkoron. Valószínűleg még így is az, nem áltatom magam, hogy elmúlhat ez az érzés belőle valaha. De szeret engem, s még mindig ez volt életem legszebb mondata. Sosem fogom elfelejteni a hangját, ahogy kimondta. Csoda volt, maga volt a csoda.
Nem értem miért rántja el a kezét, de nem fogok erőszakoskodni vele. Vállat vonok, s részemről el van intézve a dolog ennyivel. Én nem nézek Davere, tekintetemmel ragadozóként kapaszkodom Hollyba, elvégre vele beszélek, ahogyan ő velem.
- Elmondta, hogy hozzáköltöztél nem sokkal a.. - megakadok. Nagyot nyelek és inkább lapozok. Ahogy az iskoláról, úgy a hajóútról sem vagyok hajlandó beszélni. Az egy dolog, hogy azért vagyok itt, mert nyilvánvalóan gyengéd érzelmekkel viseltetem a bátyja iránt, de nem akarok gyengének is tűnni. A hajóút és az azt követő akció viszont még mindig megvisel, hacsak rá gondolok. - ..szóval nem olyan rég. És a szüleitekről is mesélt. – annyira tapintatlan én sem vagyok, hogy itt menjek bele abba, hogy mekkora kanál vízben fojtogatnám meg az apjukat. Azt sem említem, hogy tudok Holly képességéről. Azt elég egyértelművé tettem az előbb, amikor mutánsnak neveztem.
Azt hiszem, hogy magamhoz képest így is kielégítő választ adtam. Részemről Holly túlzott félénksége és elesettsége sem sarkall arra, hogy moderáljam magam, csőstül kapja azt, ami vagyok én, s eddig egészen jól viseli, ahogy látom. Persze az arcáról sem tudok érzelmeket olvasni, én mindig túl önző voltam ahhoz, hogy mások lelkivilága érdekeljen egy cseppet is.
- Az tökéletes lesz! – mosolygok Davere. A vodka is felvidít, de a figyelmessége is, melyet ez jelent irányomba. Ismer már, s ez nem is zavar. Túlléptem azon a ponton, ahol frusztrált, hogy milyen szinten lát belém. Lásson. Az övé vagyok legalább annyira, amennyire a magamé is, s ez így nem tudom, hogy természetes-e, mindenesetre én a maga furcsaságával is annak élem meg.
- Egészségetekre! – emelem fel a kupicát. Teával csak nem fogok koccintani, így csak a biccentés marad, meg a pohár megemelése, mielőtt felhajtanám az áttetsző nedűt.
Ah, kellett ez, mint egy falat kenyér! Ahogy a szesz átjárja a szervezetemet, klasszisokkal nyugodtabbnak érzem magam, bár meg kell hagyni, hogy amióta beléptem a házba, egész lecsendesült a lelkem. Van abban valami otthonos, hogy megismerhetem David húgát. Így egy fokkal inkább válok az élete részévé, s bár számomra az otthon egy misztikus és eddig nem ismert fogalom, mellette, de csakis Dave mellett kezdek rájönni, hogy mi is az.
- Hogy is mondtad legutóbb? Most sem irányítsz, csak inspirálsz? – nevetek rá Davidre. Pontosan emlékezhet rá, hogy milyen apropóból mondom ezt, s bár a hangom pimasz és szemtelen – ezt hallhatja ki Holly – Dave érezheti, hogy hálás vagyok neki ezért az irányításért, inspirációért, akármiért. Nem vagyok egy nagy mágus, ha valakinek segíteni kell valamiben, de neki szívesen teszem, ha a számba rágja mire van szüksége. Pont így, ahogy az előbb.
Amit a kezembe ad, azt beviszem és leteszem az asztalra. Érzem én, hogy egy „hagyd csak”-nak kéne elhagyni az ajkamat, de azért itt még nem tartunk. Csak bólintással jelzem, hogy értettem, menjen csak. Hollyra siklik pillantásom. Nekivetem csípőmet az egyik szék támlájának, le nem ülök, így kényelmesebb. Talán kicsit távolságtartóbb is, de ennek semmi direktségből születő szándéka nincs. Egyszerűen csak így kényelmes.
Kigombolom a blézert, levetem, s a széktámlára terítem, ami mellett állok.
- És mivel töltöd a napjaid? – eresztek meg egy kérdést kíváncsiskodón. Ez mégis csak egy fokkal ildomosabb, mintha azt kérdeztem volna, hogy zavarja-e hogy beléptem a bátyja életébe. Nem érdekelne ugyanis, ha zavarná, így nem is kérdezem. Szépívű ajkaimon mosollyal tekintek Holyra, s miközben a válaszára várok, kedvtelve fedezem fel benne, s a gesztusaiban itt-ott David vonásait, megnyilvánulásait. Hiába, számít az azonos vér, hacsak félig az, akkor is.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Hétf. 27 Okt. - 13:05

-Biztos. – határozottan válaszolok. Elfogult vagyok Hollyval szemben, de férfiszemmel is gyönyörűnek találom.
Nem tudom, sejtem, hogy az lehet a gondja, nem mondtam, Kátya tudja, milyen képessége van.
-Minden rendben lesz. – simítom meg a karját, ahogy érzem, ismét idegesebb lesz.
A morranást csak addig nem értem, míg csókot nem lop. Mosolyogni kezdek és visszalopom. Holly idegessége azonban teljesen átragad rám.
Ahogy meglátják egymást, nagyjából úgy érzem magam, mintha az össztűz rám borulna. Szerencse, hogy megtanultam ezt kezelni, az viszont eléggé nehezíti a jelen helyzetet, hogy mindketten fontosak nekem és nem szeretném, ha bántódásuk esne.
A megnyugodásra én is lenyugszom. Talán nincs is annyira nagy baj. Az örömöm csak rövid ideig tart.
-Kátyával az iskolában futottam össze. – tekintek Kátyára. Remélem, érteni fogja Holly, hogy Kátya a másik oldalunkról is tud. – Ezért mondtam, hogy nem lesz semmi gond. – fűzöm mégis hozzá. Némileg zavarban vagyok ezzel, mert nem szeretném, hogy ezzel kioktatásnak venné, amit mondok. Csak megnyugtatni szeretném.
Érzem mindkettejük folytonos pillantásait. Zavarban vagyok, elsüllyednék és egyben nagyon szeretem őket. Mert itt vannak és hogy értem, miattam, mert szeretnek, megismerkednek egymással. Ez még nem jelenti azt, hogy kedvelni is fogják egymást. A hajlandóság az, ami miatt még jobban a szívembe zárom őket.
-Orosz vodkával sajnos nem szolgálhatok, csak onnan hozottal. – nyitom meg az üveget és töltök Kátyának. Nekem nagyjából már az illata is, ahogy elér, billen a dolog. Nem tudom, Holly mit kér, neki is töltök, majd magamnak a teából. Ha iszom, onnantól számolva nagyjából félórát bírok ki, legfeljebb. Így marad a tea.
-A találkozásra. – emelem koccintásra a poharam, majd felhajtok belőle. – Az étel is kész van, ha gondoljátok, bemehetünk az étkezőbe.
Európaivá varázsoltam az étkezőt, abból a szempontból, hogy rendes asztal és rendes szék van. Egy kivétellel, az asztal középen forgós. Nem igazán szeretnék rohangálni.
-Arra gondoltam, hogy mindenki fog két-két tálcát a konyhából és bevisszük az étkezőbe. – mire minddel megfordulnék, addigra minden ki is hűlne, amit melegen kéne fogyasztani.
Ha velem tartanak, még egy körre egyedül visszamegyek.
-Még egy van, hozom. – nem véletlenül. Akármennyire is kínos, az egyik nagy csúcspont az, ha ők kettesben maradnak. Dobogó szívvel támaszkodok a pultra és számolom az időt, aztán az utolsó tálat fogva, visszabicegek az ebédlőbe, majd pedig ha letettem, leülök.
-Van nyugati étel is, van otthoni és van… - mutatok egy tálcára. – amit ott ettünk. Nem biztos, hogy olyan, mint Moszkvában.
Rendes kés, villa, kanál is van, és evőpálca is. És közben nagyon radarozok, hogy történt-e valami, míg kint voltam. És szégyellem magam ezért.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Hétf. 27 Okt. - 7:14

Hármas találkozó

Kátya, David & Holly

-Biztos?
*Önkéntelenül is végignézek magamon. David mindig szépnek lát, ez nem igazán nyugtat meg, de legalább ő nem öltözött túl engem. Főleg a pecsétes köténnyel. El tudom képzelni mennyire nehéz lehetett neki egyedül összedobni a vacsorát, de a jelenlegi lelkiállapotomban nagyobb káoszt csináltunk volna a konyhában ha én is segítek neki. A csengő megszólal és a szívem nagyot ugrik odabent. David puszija nem enyhíti a megjegyzése okozta újabb izgatottságomat. Vagy nem értette mire kérdeztem a túlizgulást vagy Kátya mindenről tud. Ezzel a gondolattal viszont egyedül maradok mert a bátyám már kint is van, hogy beengedje Kátyát. Az utóbbi időben lassan megszoktam, hogy ne segítsek neki, elég volt akkor amikor hazajött, éreztem, hogy nem igazán tetszik neki az elesett és tehetetlen báty szerepe, ha szomorúan is de hagytam, hogy boldoguljon egyedül. Míg vissza nem ér Kátyával, próbálom magam nyugtatni és idegességemet a minimumra csökkenteni, ami a szobában való fel-le járkálásban merül ki, mint egy ketrecbe zárt tigris, és pont úgy is fordulok meg mikor belépnek. Az első ami eszembe jut Kátya láttán, hogy mennyire szép. Nem csoda, hogy david szeme megakadt rajta. A második, hogy neki senki nem tudna ellenállni, annyira lehengerlő. Nem tudom mit érez legbelül, én nem birtoklom David képességét, így csupán a határtalan magabiztossága tűnik fel, tudja, hogy szép és azt is hogyan fordítsa az előnyére. Mindezt pedig úgy teszi, hogy még haragudni sem lehet rá. Egész egyszerűen tökéletes, én meg ott állok egy fekete kis házipapucsban, mert csak a bakancsom van ami nem igazán illik a fekete „ünneplős” nadrághoz. David nem tudja, de azt a pénzt amit nekem ad, nem ruhákra költöm hanem befektetem….a saját munkámba. Már van egy félkész takaróm amit ha sikerül eladnom vissza tudom adni a pénzt Davidnek. Tudom, hogy nem fogadná el, de neki nagyobb szüksége van rá a kezelések miatt, nekem pedig nincsenek nagy igényeim, másrészt úgysem teszem ki a lábam itthonról amíg nem tudom irányítani a képességemet. ahova meg mégis elmegyek, oda tökéletesen megfelelnek a ruhatáram jelenlegi darabjai. Most viszont jól jönne egy csinosabb darab.*
-Szia. Tudom, David mindig így emleget.
*Amikor megszólal egy kicsit megnyugszom, kellemes hangja van. A szem a lélek tükre de utána a hang jön. Nem remeg és nem tétovázik, ugyanazt érzem amit korábban, hogy őt sosem lehet legyűrni. Nem mintha akarnám…..persze még akarhatom, de csak ha bántja Davidet. A felém nyújtott kézre pillantok és én is nyújtom az enyémet miközben elmosolyodom. Kedves nő és szép, bár szerintem túl attraktív Davidnek, de persze nem ismerhetem az ízlését a nők terén. Könnyedén megszorítom Kátya kezét, semmi erőfitogtatás, eddig a pillanatig még hajlok arra, hogy kedvelem, a megjegyzése után viszont riadót fúj minden érzékem. Nem Kátya miatt. Ijedten húzom el a kezem és nézek Davidre.*
-Tényleg? És mit mesélt rólam?
*Enyhén mandulavágású szemeim most kerekre tágulnak. Eddig eszembe sem jutott, hogy David mesélhetett rólam Kátyának, mert végül is biztos voltam abban, hogy mesélt. Elvégre el kellett, hogy mondja, van egy húga és nem rég berobbant az életébe, de most hirtelen érdekelni kezd _mit_ mesélt rólam. Reménykedem abban, hogy nem mindent. Nem szeretnék most önmagam lenni – ahogy David pár perccel ezelőtt megjegyezte - Kátya előtt.*

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Vas. 26 Okt. - 22:33

Holly, Dave, Kátya

Az a véleményem, hogy egy nőt nem a ruhatára tesz azzá, aki, hanem az, ahogyan viseli a ruháit. Éppen emiatt hagyom abba az aggódást azt illetőn, hogy talán túlzásba vittem az öltözködést. A magam módján akkor is bujaságdémon lennék, hogyha farmerban és pulóverben jelentem volna meg, így az egészet úgy fogom fel inkább, hogy megtiszteltem az eseményt. Hollyt is és Davet is.
Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam Davidnek, hogy szeretném megismerni a húgát, s még most is kíváncsi vagyok rá, de kifejezetten felbosszant ez a megfelelni akarás. Amint elérek a taxitól a kapuig, letolom saját torkomon, amennyire csak képes vagyok rá. Nem azért, mert nem akarom, hogy Dave megérezze, hanem azért, mert ez nem én vagyok, márpedig azt szeretném, hogyha azt ismerné meg a húga, aki igazából vagyok. Ha a torkán akadok, akkor akadjak úgy, hogy nem alakoskodtam. Amúgy sem szokásom, nem most fogom hát elkezdeni.
Mosoly szalad ajkaimra, amint a kapu megmozdul előttem. Nekem nincsen beleérzőképességem, így csak feltételezésekbe bocsátkozom, de mintha megnyugtatna, hogy azt látom Dave arcán, hogy ő sem mozog éppen összkomfortosan ebben az egész játékban. A puszit egy morranással jutalmazom, majd illik vagy nem illik, csókot lopok ajkairól. Valószínűleg akkor is megtenném ugyanezt, hogyha látnám megjelenni mögötte a húgát, de most kifejezetten azért mertem megcselekedni, mert nincsen ez így. Ha Holly mégis megjelenne, mielőtt a csókot kivitelezném, inkább nem cselekszem meg az egészet. Az a nő vagyok, aki bárkire szívbaj nélkül mászott rá nyílt színen, de ez a helyzet azért sokkal bonyolultabb és mélyebb a múltnál, így nem alakoskodásból, hanem szívből vagyok másmilyen. Ettől még nagyon is erős az érzelmi jelenlétem, pikáns, ahogyan szokott.
- Szia! – köszönök is, majd hagyom, hogy bevezessen. Valóban jártam már itt, de most kicsit olyan nekem a hely, mintha először látnám. Egészen más. Nyilván a helyzet miatt, nem keresek rá magyarázatot. Csak haladok, kecses csípőringással lejtve el a célig, hogy aztán a házba lépve és Hollyt meglátva rúzsozatlan ajkaimra mosoly, csokoládészín tekintetembe kíváncsi méregetés költözik.
Minden nő megnézi a másikat, akkor is, hogyha nem ellenfelek, mert egészen más poszton játszanak ugyanazon a pályán. Pillantásommal ekképpen falom hát fel a mádik nőt, nem piamszul, de annak, aki nem szokott hozzá a jellememhez, talán zavarón is intenzíven nyelve magamba vonásait, megjelenését és mindent, amit első látásra le lehet szűrni a másik félről.
- Elég lesz a Kátya! – eresztek meg egy barátságos mosolyt. Feléled bennem a zavar. Ezzel a név-dologgal nagy bajban leszek, igyekszem hát úgy kavarni a dolgokat, hogy ne kelljen semmilyen megszólítást sem eszközölnöm. Bólintva nyugtázom a nevet, holly felé nyújtom a kezemet.
- David sokat mesélt rólad.. – a sokat az túlzás, de mesélt elehet ahhoz, hogy jó értelemben soknak, megtsztelőnek érezzem, hogy beavatott a családja történetébe legalább ennyire, ezért is fogalmazok így. - Örülök, hogy megismerhetlek végre!
És ez igaz is, bár van bennem némi kellemetlen érzés. Nevezzük női megérzésnek, vagy akárminek. Mondtam én, hogy ebből lehet nagy baj is, Dave mégis a találkozás mellett döntött, hát igyekszem magamévá tenni azt a megjegyzését, ami ellen lázadtam a teraszon ülve. Holly szíve joga, hogy ne kedveljen. Hja, És az enyém is, hogy olyan legyek, amilyen csak jólesik. Elengedni igyekszem hát a negatív érzéseket. Elvégre ez egy jó dolog, semmi extra nincs benne, mindig éltem társasági életet, ez sem más. Hja, és a sárkánytól kérek tüzet! Ugyan kit ámítok? Mindegy, mosolygok, fesztelennek mutatom magam és remélem, hogy a húga semmilyen szinten nem képes érzelemolvasásra, mert ha igen, akkor lehet, hogy világból való kiszaladás lesz a vége részemről.
- Szerinted? – nevetem el magam amolyan „ismersz, mondd meg te” felhanggal. Bizalmaskodó kacsintást engedek meg magamnak David irányába, s ebben a kacsintásban meg egyáltalán abban, ahogy Davere pillantok időnként érintések nélkül is benne van, hogy igenis fontos számomra.
Megkérdezném, hogy segítsek-e neki valamit, de ez részemről még mindig csak akkor megy, ha kettesben vagyunk. Társaságban nem „égetem” magam azzal, hogy kedves is tudok lenni. Sodródom hát az árral, s közben lázasan kutatok valami téma után, amit feldobhatok, ha Holly esetleg még nálam is kevésbé kezdeményezőnek bizonyul. Eddig csont nélkül csúszunk, mint egy szardínia, egész büszke vagyok magamra. Persze nem tudhatom, hogy mit gondolnak a többiek, de én szívesen maradnék ezen a nyomvonalon, s akkor véleményem szerint annyira nem csesszük el. Vagy tévedek, s akkor esélyesen rohadék nagyot.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Vas. 26 Okt. - 21:25

A hármas találkozó

A tojás nagyot ugrik, ahogy eljut hozzám Holly idegeskedése. Egészen jól leképezem a hangulat ingadozását és egyre növekvő idegességét. Most nagyon a minimumon van a kizárási képességem, elvégre két olyasvalakiról van szó, akik a legfontosabbak az életemben. Ettől fogva a konyhai munka ideje nem (csak) azért nő duplájára, mert lassan mozgok és bénázok a lábammal, hanem mert minden egyes kiugró pont rám is hat. Így minden ilyen után vagy takaríthatok, vagy kezdhetem újra.
A konyhában sustorgó hangoktól nem hallom, ám annál jobban érzékelem, hogy a húgom leérkezett. És közeledik Kátya is. Megfordulok felé.
-Nagyon jól nézel ki.
Nem tudok arról, hogy hiányt szenvedne ruházkodásban, elvégre igyekszem mindennel ellátni, köztük költő pénzzel is. Kevés anyagi fedezetem lett a leállással, de amim van, azt rá költöm és neki adom, mert ő a húgom, ő élvez elsőbbséget. Kezelések ide vagy oda.
Kötényt kötöttem a ruha elé, a szokásos világoskék inget és fekete sötét vászonnadrágot vettem fel.
-Nemsokára itt lesz. Én pedig elkészültem. – minden melegen fog maradni, míg eszünk.
A csengő beleszól a válaszomba én pedig leveszem a kötényt. Jó szokásom szerint elfeledkezem a lábamról, pedig már elég régóta nem tudok csak úgy rohangálni.
-Majd kinyitom én. Tökéletes vagy. – megpuszilom a haját. – Akkor túlizgulod. Ez vagy te. És akkor is szeretni foglak. – tudom, hogy nem egészen megnyugtató, mégis tudom, hogy mennyire fontos az, hogy elfogadjanak engem is olyannak és úgy, amilyen vagyok.
A kijutás viszont időbe telik. Nem engedem, hogy segítsen Holly. Feszültség jár át és azután kintről is ugyanezt érzem. Számítottam rá, de most úgy érzem magam, mintha egyik, majd másik oldalról is folyamatosan paszíroznának össze. Mély levegőt veszek. Akárhogy is alakuljon, mindkettőjüket szeretem és szeretni fogom.
-Szia! - a kapu halkan nyílik, miközben félrehúzom, nem kinyitom. Volt már itt Kátya, ez a helyzet azonban egészen más lesz.
-Örülök, hogy eljöttél. – megpuszilom, de idegességem, ahogy hozzáérek, ugrik egyet a belső mérőfokon. Muszáj leszek lehiggadni. És így igazából észre sem veszem, hogy a megjelenése kicsit más, mint szokott lenni.
-Gyere. – folytatom halkabban, majd előre megyek pár lépéssel, hogy mutassam az utat. Tudom, hogy tudja, mégis így jön ki a lépés.
A házba lépve továbbra is előre megyek, majd végül megállok és utat adok Kátyának is.
-Szeretnélek bemutatni benneteket egymásnak. Jekatyenka Mikhailova, Holly Armanaugh.
Nagyon vissza kell, fogjam magam. A képességemmel képes vagyok érzelmeket lehűteni, de nem akarok. Azzal megfosztanám őket attól, akik és amilyenek. Így csak nyelek egyet magamban és felkészülök mindenre.
A nappali felé veszem az irányt a bemutatkozás után, az italokat oda készítettem.
-Mit szeretnétek inni? – sejtem, hogy Kátyát nem is szükséges kérdeznem és eléggé láthatóan ott is van az ital, és egy nagy adag gyömbéres jeges teát készítettem.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Vas. 26 Okt. - 8:05

A hármas találkozó

Kátya, David & Holly

*Vegyes érzéseim voltak ezzel a találkozóval kapcsolatban, szám szerint pontosan négy. Egyrészt szerettem volna megismerni Kátyát, aki csak úgy – David elmondása szerint – berobbant a bátyám életébe. Ezen belül örültem, hogy rajtam kívül van más is aki talán boldoggá teszi, viszont kicsit féltem is attól, hogy van valaki aki elveszi tőlem, őt is és az eddig rám fordított csekély idejét is. Másrészt nem akartam vele találkozni, mert féltem attól, hogy milyen hatással lesz rám és nálam a hirtelen érzelmi megnyilvánulások nem sok jót ígértek. Ha előtte változnék át az katasztrofális lenne. A tükör előtt állva próbáltam nem előre felidegesíteni magamat, de nem nagyon sikerült. Már csak azért sem, mert hiába kérdeztem David-et Kátyáról, abból amit mesélt róla, szinte mindent megtudtam, csak azt nem ami egy nő számára fontos lehet. Nem volt sok ruhám amit felvehetnék, amikor elindultam otthonról haza David-hez, nem számítottam arra, hogy bárhova is kimozdulok majd, ezért csupán kényelmes és praktikus ruhákat pakoltam be és minimálisra csökkentettem a számukat. Abból kellett kihoznom a legtöbbet ami volt, az pedig, be kellett vallanom magamnak, hogy igen kevés. Minden rosszban van valami jó. Ezt a mondást most a saját bőrömön tapasztalhattam meg, mert átnézve a ruhatáramat, Kátyát biztosan nem fogom túlöltözni. Viszont alul minden bizonnyal. David miatt fontos volt, hogy mit gondol rólam Kátya, nem szerettem volna éretlen bakfisnak tűnni, vagy fanatikus katonának, ám a ruháim nagy része erre hajazott.
Sértődötten néztem a szekrény tartalmát, nem mentem le segíteni David-nek az étel elkészítésében, ha már ilyen helyzetbe hozott, és nem szólt időben, egye meg a mit főzött. Végül, nagyon kreatívan egy fekete nadrágot vettem fel, az egyetlen „ünneplős” nadrágomat, egy fehér spagetti pántos topot és rá egy fehér blúzt, amit elől egymásra hajtva össze kellett kötni. Kicsit olyan volt mint a japán kimonók, csak rövid. Nagy sóhajjal fordítottam hátat a tükörképemnek és elindultam a konyhába. Lesz ami lesz, bennem megvolt az elhatározás, hogy kedveljem Kátyát, de csak azért, mert boldoggá teszi a bátyámat. Amikor beléptem, már több volt bennem a félsz mint az elhatározás, főleg mert megláttam Piroskát az ablakban ülve és mindjárt magamra gondoltam. Odamentem hozzá, míg David nem volt itthon, egymást vigasztaltuk, egész jól összejöttünk. Talán a macskalelkünk miatt. Megsimogattam a nyakát ő meg azonnal dorombolni kezdett. *
-Mikor jön már? Így jó leszek? Mi lesz ha…tudod, túlizgulom a dolgot?
*Szerettem volna már pár órával idősebb lenni. de a csengő csak ebben a pillanatban szólalt meg.*

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Szomb. 25 Okt. - 23:42

Holly, Dave, Kátya

Egy nőnek legyen mindig a ruhatárában egy klasszikus „kis fekete”, ezt mondják. Nos, nekem van nem is egy, de ahogy álltam a régi szobámban a kiürítésre vágyó szekrényem előtt, hirtelen mindet ocsmányak éreztem. Dühösen vágtam be a szekrény ajtaját, hogy aztán feltépjem megint és számolatlanul szórjam ki a földre a ruhákat, némelyiket megszaggatva így. Nem érdekelt, hirtelen elöntött a düh, mely azóta fojtogatott, hogy visszaléptem az iskola kapuján.
Tudtam, hogy sugdolóznak a hátam mögött, de nem érdekelt. Túl akartam lenni rajta, meg akartam szabadulni és boldogan élni, amíg csak lehet. De mégis elvesztettem az otthonomat, a másodikat is, s ez annak ellenére padlóhoz passzírozta a kedvemet, hogy soha nem éreztem magamhoz közel az otthon fogalmát Hawaii előtt.
Végül a holmik nagy nehezen dobozokba kerültek, s a dobozok pedig egy raktárba, amit kibéreltem a minap. Úgy döntöttem, hogy nem az iskolában öltözöm át, s a raktár mégsem volt megfelelő az ilyesmire, fogtam hát a kiválasztott gönceimet és kivettem egy motelszobát. Hülyeség, tudom, egyszerűen megkérhettem volna Davet is, hogy hadd készüljek el náluk, de.. nem akartam. Megérkezni szeretnék, belesétálni a bemutatkozásba tökéletes külsővel és nem csak úgy. Sosem volt bajom a csak úgy-okkal, de szeretem megadni a dolgoknak a módját. Munkám ugyan nincsen már, de vannak kintlévőségeim, ami biztosít még egy ideig megfelelő jövedelmet, így megtehettem, hogy most ezt a moteles dolgot lépem.
Tudom, talán a piros merész választás volt, így a megadott cím felé közeledve a taxival már nem tartom olyan jó ötletnem, hogy a csipkerátétes, féloldalasan hosszú ujjú mini mellett döntöttem. De várjunk csak? Mióta szokott engem érdekelni az, hogy egy öltözék megfelelő-e? Te jó isten, soha! Elhessegetem hát a gondolatot, kifizetem a taxist, kiszállok. Lesimítom combjaimon a szűk ruhát, megigazítom blézeremet, szórakozottan megforgatom csuklómon a karkötőt, majd zöldszín magassarkakon ellejtek a bejáratig. Időben vagyok, nem kell hozzá órát hordjak, hogy tudjam. Elég megpöccintenem egy rádióadást, melyben a pontos időt szajkózza egy hang. Jó is ez, könnyebbség. No és persze le is kötöm vele magam.
Veszek egy nagy levegőt, ezzel akarván elűzni ezt a hülye érzést, ami megfeküdte a gyomromat. Sosem ismertem a lámpaláz fogalmát és most is ugyanolyan megingathatatlannak és szemtelenül magabiztosnak tűnök, amilyen mindig lenni szoktam, mégis a lelkem mélyén bennem van a félsz. Nem azért, mert feltétlenül várom, hogy David húga kedveljen engem. Szíve joga lesz, ha nem teszi. Épp csak.. még sose kellett bemutatkozzam egy férfi családjának sem. Ami valahol röhej így közelebb a harminchoz, mint a húszhoz. Szerelem. Basszus, hogy mennyi balfaszságra rávesz, te szent ég! Itt állok a küszöbön és kopogok/csengetek/ami van, s közben úgy érzem magam, mint egy színésznőcske az első fellépése előtt. Kár, hogy a laposüveg a motelszoba asztalán maradt. Most egy korty vodkáért ölni tudnék, azt hiszem..

Tárgy: Re: Armanaugh-ház Szomb. 25 Okt. - 22:04

A hármas találkozó

Feszült is vagyok és egyben várakozással teli. Anyám nem győzött nyugtatni, míg ügyintézés címén nem voltam otthon Hawaiin és vele beszéltem, egyeztetve, hogy bemutatom Kátyát. Anyám persze besértődött, hogy ő tudja meg utoljára és durcásan közölte, hogy csakazért sem hajlandó ráérni. És egyben figyelmeztetett, hogy cicaharcra készüljek fel. Igazat adtam neki, ismerem Kátyát és ismerem Hollyt is. És ismerem magamat is. A két szék között a földön leszek, ismét, mint ahogy a fogadószobában, ahogy a Chris és Kátya marakodásban is és hiszem azt, hogy itt is ez lesz. Nem akarom. Sosem értettem, mi ebben a jó. Talán egyedül itt értem meg igazán. Belegondolok abba, hogy miként érezném magam, ha Holly bemutatná a barátját.
A North Salem-i házamba terveztem az összejövetelt, felülvizsgálatra kellett visszautaznom és egyben összekötöttem egy galéria megnyitávásal is, ahová tetemes csúszással, de elkészültem a rendelt művekkel. Ráfizetés volt, egészen addig, míg a rendelések meg nem érkeztek, az érdeklődökkel együtt.
A két baleset hosszú hónapokra kivett a munkámból és a rendelések egy részét is visszamondták. Tulajdonképpen tönkrementem, mivel a kezelések költségei pedig tetemes összegre nyúltak, a műtétekkel együtt. Pontosabban csak egy műtéttel. Jobban bízok a képességekben ezen a téren és nagyon szépen halad a gyógyulásom is. Már nem támaszkodom annyira a botra és már a térdem is hajlik, tudom emelni a lábam, még ha nem is annyira jól. Megtart és a vázt is elhagyhattam.
Otthon vagyok, készítem az ételeket. Meg sem próbálkozom orosz ételekkel, bár amiket ott kóstoltam, mégis készítettem belőlük el egy-két fogást, amire ízre és összetételre is emlékeztem. Piroska szemtelenül az ablakban ül és nézi, ahogy ügyködöm. Egyenesen besértődött, hogy itt hagytam, egy napomba tellett, mire odajött hozzám. Tudom, hogy el fogok készülni, mire Kátya jön. Így beszéltük meg, bár furcsa érzés, hiszen már együtt vagyunk.

Tárgy: Re: Armanaugh-ház

» David Armanaugh
» Holly Armanaugh