Láng&Magneto

Tárgy: Re: Láng&Magneto Szer. 16 Júl. - 15:28

Úgy érzem, hogy én mindenre fel vagyok készülve, de vajon Eric is így van ezzel? Én nem mindig érzem ám ezt így, mert bár normálisan beszélgetünk arról, hogy mi lesz akkor, ha… mégse érzem úgy, hogy teljesen érezné még a súlyát, de nem is akarom, hogy megérezze. Mindenesetre most azért találkoztunk, mert már régóta akartam beszélni vele, de ő nem siette el igazán a dolgot. Rátérek tehát Will-re, a szívességre, amelyet kérni szeretnék tőle, főleg, ha már felajánlotta nekem, de amikor meghallom azt, hogy nincs ingyen semmi se, valahogy felmegy bennem a pumpa és képtelen leszek uralkodni magamon. Nem szabadna így viselkednem, ez gyerekes, nem pedig egy felnőtt nőhöz passzoló, mégis, ez vagyok én… nem árulok zsákbamacskát. A pofont viszont megtörténik, ő pedig a helyett, hogy visszakézből válaszolna rá vagy mást tenne, nyugodtan tűri el azt, amit teszek vele és mondok. Egy igazi felnőtt módjára reagálja le ezt az egészet, én pedig hirtelen hűlök le, tehát a hőmérsékletem ismét normálissá válik, miközben kissé elkerekedett szemekkel nézek rá, majd hallgatom, ahogy úgy dönt, magamra hagy. Ennyi lett volna, Ilyen rövid ideig élvezhettem csak a társaságát.
- Eric… - szólalok is meg halkan, de további szavak már nem jönnek ki a torkomon. Nem akarom, hogy elmenjen, azt akarom, hogy velem maradjon, többet akarok kapni belőle, mint amennyit enged, de ezek szerint most már mindegy. Hirtelen már az se érdekel, hogy mi lesz Will-el, csak halkan sóhajtok, miközben távolodó alakja után nézek és amikor becsukódik mögötte az ajtó, csak lerogyok abba a fotelbe, amelyben nemrég még ő ült.
- Én olyan hülye vagyok! – markolom meg kissé a karfát, majd ez után döntök egy újabb ital mellett. Ennyit erről… ezek szerint bennem mindig, mindenki csak a hibát látja.

//Köszönöm a játékot! *-* //

Tárgy: Re: Láng&Magneto Szer. 16 Júl. - 9:47

Lisa & Eric

Valahogy bárkivel is beszélgetek, mindig elkanyarodunk az egész világot átívelő összeesküvés-elméleteimre, mert szentül hiszem, hogy igazam van. Lisa mégis a hozzám legközelebb állók között van, akinek nem csak úgy mondom, az ő véleményét is meghallgatom, és ha látok benne tanulságot, be tudom építeni a saját elképzeléseimbe. Sosem tartottam úgy, hogy a kor mindent elárul rólunk, vannak, akik idősen is csak kötekednek, valójában nem tudnak semmit, és persze ott vannak a fiatalok, akik sokszor jobban átlátják a dolgokat, hogy rámutassanak arra, hogy milyen is manapság a világ állása. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki a feltétlen bizalmát, ám jó tudni, hogy van olyan, aki tényleg mellettem áll, még ha időnként fel is kapja a vizet.
- A jóra nem építünk Vasilisa. Az olyan, mintha egy házat vennénk, és arra spekulálnánk, hogy felmegy az ára. Fel kell készülni az elkerülhetetlenre, amely mindig bekövetkezik. – Az őt csábítgatóan fenyegető mutánsra gondom lesz majd. Nem hiszem, hogy meg fogom ölni, bár még az is megtörténhet, ám még inkább valószinűnek tartom, hogy móresre tanítom, hogy egy életre bevésse az agyába, a lány a kegyeltem. Mondhatnám kedvencemnek is, csak a kedvencekkel elég rútul szokás bánni, ha már nem hozzák a kívánt hatást gazdájuk jókedvét illetően. A kegyenc teljesen jó megfogalmazás, hiszen a kegyencért tesz is az ember, ha úgy látja. Ellenben a lány igen sértettnek tűnt. Azt hitte tán, hogy igazi fizetséget várok tőle? Sosem lennék olyan önző, hogy egy hozzám gyermeknek tűnő lényt érzelmeit, vagy testét kihasználom. Felfedeztem már, hogy bizonyos mértékben felnőtt nő, de ekkora szörnyeteg még én sem vagyok. Nem húzódok el a pofontól, pedig a szobában duzzadó mágneses erőkkel akár még a karját is eltörhetném. Megtehetném, mégsem teszem. Hideg mosollyal biccentek, tombolja csak ki magát. Rám is józanítóul hat a dolog, legalább nem kell a varázsa alatt lennem.
- Ahogy gondolod kedvesem. – Nem fogom számára kifejteni, hogy mennyire téved, és éppen ezért hívtam fel rá a figyelmét, hogy nem tartom helyesnek, ha ilyen gondolatokat ültet el bennem. Ez még csak nem is egy telepata mutatványa, viszont nem vagyok fából, nyáron is lehet szolidabban öltözködni. Abban pedig elég komolyan téved, hogy nem miattam öltözött fel. Ha megyünk valakihez, akkor neki mutatjuk magunkat, megtehette volna, hogy még a meleg ellenére is más tipusú zártabb ruházatban érkezik, az épületben nincsen komoly hőség, én sem halásznadrágban fogadtam őt.
- Ezzel a te kis barátoddal elbeszélgetek majd, viszont ha megbocsátasz, most van még némi elintéznivalóm. – Bocsátom el a lányt, és tökéletesen nem érdekel, hogy milyen gondolatok kavarognak bennem. Én ilyen vagyok, barátok, jó ismerősök lehetünk, de nem ártottam tisztázni azt, hogy mit várok el tőle. Bármilyen dühös is, ma itt végeztem, így bólintok, és visszavonulok a saját lakosztályomba.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Hétf. 14 Júl. - 20:22

A kezdeti kellemes társalgást hamar felváltják közöttünk a fontos dolgok, mint például az a bizonyos béke, amely még fennáll Charles és Eric között, de véleményem szerint nem fog az örökkévalóságig így lenni és mint hallom, Magneto is egyetért velem ebben. Nem akarom azt, hogy szétszéledjenek, háborúra se vágyom, de abban biztos vagyok, hogy idővel mindenkinek döntenie kell majd. Én mondjuk már megtettem ezt és ezt a férfi is tudja, szerintem teljesen biztos benne, hogyha megkérne valamire, én azt azonnal teljesíteném, legyen az akármi, akár gyilkosság is. De ilyesmire nem fog sor kerülni, próbál megjavulni vagy legalábbis ezt a látszatot kelteni, pedig sok mindenről csiripelnek ám azok a bizonyos madarak, tudom, hogy tett dolgokat, amelyeket bárki nem bocsátaná meg…
- Én csak remélni merem, hogy nem lesz probléma, de sajnos nem tudok optimista maradni. – biccentek végül felé, majd ez után jöhet a kérésem is, amely Williamet érinti. Tudom, hogy nagy dolog az, amit akarok, de mégis, nagyon vágyom rá, örülnék, ha kiállna mellettem, ha az a férfi megtanulná, hogy hol a helye… ez viszont nincs ingyen. Amikor Eric ismét tölt, elveszem a poharat és le is húzom annak tartalmát, mit sem törődve vele, hogy esetleg meg fog ártani. Hát ártson… Végül pedig közelebb sétálok hozzá, majd rákérdezek arra, hogy mit várna tőlem, hogy mi lenne az a bizonyos ár. Igazából sok minden megfordul a fejemben, szívességek, testiség, rengeteg minden, de amit hallok… az egész valómat sérti. Nem öltöztem pőrén, mivel nyár van, egy blúzt húztam és egy rövidnadrágot, fekete-fehér szín, semmi kirívó nincs ebben, ahogy a sminkemben sem, arról nem tehetek, hogy jó az alakom és hogy remekül áll ez a szerelés. Szemeim hirtelen lobbannak fel és bár tudom, hogy nem szabadna, nem is értem, hogy jut eszembe ez a dolog, de jobb kezem lendül és hangosan csattan Eric arcán. Tüzes lány vagyok, nem tudok mindig viszafogni magam és úgy tűnik, hogy ez most se sikerült.
- Nem tűröm el, hogy ilyen bunkón szólj hozzám! Kedvellek Eric, de bármit nem nézek el! Nem vagyok pőre, nem mutogatom magam neked! Nem miattad öltöztem fel, mert te még akkor se látnál meg engem, ha meztelenül állnék előtted. – hangom kissé morgóssá válik, ahogy testem hőmérséklete is automatikusan melegedni kezd. Nem vagyok még forró, nem égetek, de simán rám foghatnák, hogy lázas vagyok. Sejtem, hogy baj lesz ebből, de mégis, ne kezeljen már le, engem ne! Mással azt csinál, amit csak akar, de nálam tudja, hogy hol a határ és inkább örüljön nekem, ne pedig eltaszítson.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Vas. 6 Júl. - 15:54

Lisa & Eric

Amióta ismerem Lisát, nem úgy tekint rám, mint holmi vénemberre, egy kötelezően utánandó tanárra, hanem szövetségesre, mentorra, és talán egy kicsit barátra is. Vegyük le azt, hogy dominánsan pulzál egész lényéből a nőiesség, mert az jelenleg inkább zavaró, mint felemelő, mert lássuk be, ő diák, akiért felelősséggel tartozunk. Felnőttként kezelem, és nem csupán, ha ketten vagyunk, de nem akarom azt, hogy pletykálkodások céltáblája legyen, csak mert kiemelem a tömegből, a bizalmasomnak tekintem.
- Csak az egóm dolgozik, ne is törődj vele. – Intem őt le, nem akarok tőle olyan vallomásokat, amiket nem gondolna tovább, csak némi szarkasztikus viccre szántam el magam. Különben pedig nem is értem, hogy miért van annyit egyedül, a bálon is hozzám jött oda, a társaságban is alig szoktam látni. A vele egy korúakkal kéne találkoznia, beszélgetnie, ilyen markáns jellemmel még egy csoport élére is állhatna, kétlem, hogy bárki rossz néven venné. Jelenleg azon munkálkodom, hogy Felicia visszakapja a családját, és erősen kétlem, hogy a nő jó szemmel nézné, ha az oldalamon egy fiatal vörös szépséggel szembesülne. Annak ellenére, hogy Feliciával nincsen köztünk semmi, de talán bizalmát alapjaiban rengetném meg. Kisöpröm elmémből a maró vágyat, hogy magamhoz rántva belenyaljak a fülébe, meztelen bőre ilyen képzeteket vált ki belőlem, de jegesre váltom minden érzékszervemet, mintha holmi gép lennék.
- Kár ezen már most örlődni Lisa. Negyedik éve élek itt, s habár fogy a türelmem, eddig még meg tudtuk beszélni a köztünk feszülő ellentéteket. Máshogyan látjuk a világot, alapjaiban, s ki is egészítjük egymást. Nem mondom, hogy sok itt a nagy tehetség, de azt a maroknyit vinném magammal, ha úgy alakulna. Azt is el tudom képzelni, hogy visszautasítanának. Logan mondjuk biztosan nem az én világom. – Kiürült az én poharam is, odalebegtetem hát ismét a tálcát, s mindkettőnknek töltök. Én alig érzem meg, a lánynak meg nem árt afféle szíverősítő. Mély gondolatai vannak, az ital olykor tisztítja az elmét, nem csak ködösíti. A különös támadóról beszélünk, fel sem merül, hogy ellentmondjak a kedvencemnek. Természetes, hiszen szövetségesek vagyunk. Állom a tekintetét, de még véletlenül sem mosolyodom el. Közelebb lép, és megfordulok teljes testtel, ahogyan lenézek rá, ahogyan elmerülök a pillantásában.
- Legközelebb...nem, inkább bármikor, ha hozzám jössz, öltözz fel rendesen. Nem szívlelem a pőreségedet. Nem vágyom almára. – Teszem hozzá, remélve, hogy minimális műveltsége még van ahhoz, hogy összekapcsolja, a kisértésre gondolok. Ezzel kissé akár egyértelművé is tehetem, hogy megnéztem magamnak, s ha a keveset takaró ruháiban riszál előttem, nehéz másra koncentrálni. Nem lenne helyes. Mindentől függetlenül azért még utoljára jól megnézem magamnak, mert ha teljesíti a kérést, többször nem lesz alkalmam erre. Mindent most kell megörökítenem lélekben.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Szer. 2 Júl. - 12:40

Jól esik, hogy Eric ilyen normálisan kezel, hogy nem próbál meg korlátok közé szorítani, hogy az itallal is úgy kínál meg, mint egy korosztályához méltó nőt. Viszont a beszélgetésben nem hagyom, hogy sarokba szorítson, tényleg nem vagyok már kislány és bár ő nem tudja, de én nagyon is észrevettem már őt, mégse érzem úgy, hogy ő lenne az egyetlen férfi, akin megakad a tekintetem. De azért az epekedés kicsit túlzás, ahhoz még le kéne tennie néhány dolgot az asztalra, úgy érzem.
- Minek vallanám be? – kérdezek is vissza kíváncsian, ugyanis nem értem, hogy miért kéne ilyen témában őszintének lennem. Nem mindenki ismeri be a másiknak, hogyha az bejön neki, én miért lennék hát kivétel? Főleg, hogy tudnám a válaszát, a „nem”-et, arra pedig köszönöm, de nincs szükségem, hogy kerülni kezdjen. Pofátlannak tűnhetek, amiért oly közel csüccsenek le hozzá, de mégis, jól esik fantáziálgatni arról, hogyan szakad át a gát és érinti meg formás combjaimat férfias kezével, hogy ujjai lassan felfedezőútra indulnak testemen… De nem! Mindketten tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni, mert én csak a diákja vagyok, egy diák, aki valahogy mégis mintha közelebb férkőzött volna Erichez, de hogy mennyire, azt még én se tudhatom. Ideje viszont rátérni arra, amiért beszélni akartam vele, elmondani azt, hogy mit tervez Will és hogy mit tett velem.
- Kíváncsi leszek, hogy mikor jön el ez az idő, mert szerintem te is tudod, hogy el fog. Soha, semmi se marad örökre békés. – sóhajtok fel cseppet, majd egy korty whisky és ez után már magamra is terelem a témát. Ha már a férfi kérdezi, elárulom hát neki, hogy mit szeretnék, mit tegyen vele, de mégse érzem úgy, hogy a kérésemet teljesítené. Miért tenné? Amikor viszont magamra hagy, csak lassan leteszem az üres poharat az asztalra, majd utána fordulok és ez után kelek fel én magam is, de még nem közelítem meg, egyelőre szavait hallgatom, amelyek felvillanyoznak, legalábbis eleinte. Ezek szerint mégis megtenné azt, amit én oly nagyon szeretnék? De igen… ára van, de mi lehet az az ár? Amikor felém fordul, zöld szemeimet az övébe fúrom, mégis, ez a ridegség, ahogy végignéz rajtam… valahogy nem tüzel fel, inkább még kíváncsibbá tesz, így végül felé indulok és közvetlenül előtte állok meg, nem törődve azzal, hogy így cseppet belemászom az intim szférájába.
- Mi lenne az az ár? Mit kérnél érte cserébe? – nekem nem egyértelmű, hogy mit akar. Mondja ki, akkor azzá válik, de addig csakis őt figyelem, miközben előző tekintetén jár a fejem. Ahogy végignézett rajtam… nem szokása, vajon mi járhat abban az okos fejében? Mert ha engem akarna, akkor bizonyára lenne valami melegség is a tekintetében, de nem találtam ilyet, mégse zavar, Eric furcsa jelleme vonz, mint a mágnes, pont az, ami másokat oly messzire repítene.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Kedd 1 Júl. - 17:45

Lisa & Eric

Azt hiszem, hogy ha nem is teljesen úgy, mint Charles-szal, de valami barátságféle van Lisa, és köztem. Egy barátságba nem férnek bele az olyan dolgok, hogy korlátozzuk a másikat, így nem is úgy tekintek rá, mint holmi nebulóra, akit ki kell oktatnom. A nagy korkülönbség ellenére nem úgy kezelem, mint egy kislányt, aki a sajátom is lehetne. Megtanultam fiatalon tartani az elmémet, a mágnesességnek köszönhetően sokkal lassabban öregszem, mint bárki más, ezért fiatalkori vágyaim, motivációim ugyanúgy élnek még ma is. Pont ezért felismerem ha valaki érettebb a koránál, abban az esetben pedig jól el tudok vele italozni. Elmélyülök a macskaszerű szempárban, ő egy kacsintással tér ki a visszadobott labdám elől.
- Ha pedig így lenne, bizonyára be is vallanád. – Felelem talányosan, nem tudom elképzelni, hogy ténylegesen az esete lennék, a többség a saját korosztályához vonzódik, és még abban az esetben is, amelyben Lisa a kivétel, nem dörgölné az orrom alá. Időnként azon kapom magam, hogy a mozdulatain ragadt a tekintetem, nagyon is tisztában van a saját nőiességével, azt ellenben nem tudom megitélni, hogy más felé is sugározza ezt, vagy ha nem is szándékosan, csak nálam csapódik le mindez. Lecsüccsent mellém a karfára, mintha nem ismerné a férfiak észjárását, a centikre lévő ujjaim és az ő meztelen combja különös fantáziát szül. Ezek szerint mégsincsen tisztában a dolgokkkal, vagy direkt provokál. Az, aminek születtem, egy dolog, ettől még tudatosan vagyok hideg, az ösztöneimet ellenben nem tudom kikapcsolni, inkább folytatom az iszogatást.
- Az az idő lehet, hogy korábban eljön, mint gondolnád. Megmondtam Charles-nak, hogy egyetlen apró hiba a békés együttélésben, és elmegyek. Véghez viszem az eredeti elképzelésemet, és tudatosan fogom össze azokat, akik aktívan akarnak tenni a minket elpusztítani akarókkal. – Rántom meg a vállamat, még sosem tettem fel a kérdést Lisának, hogy kit is választana, azt hiszem ez nem kérdés. Ha úgy adódna, hogy szövetségünk felbomlana, kevesekre számíthatnék biztosan, ő köztük lenne. Vasilisa páratlan erejű mutáns, hasznos segítőm lenne, továbbá beszélgetni sem árt olykor, és ezt azzal teszi az ember, akit egyébként is kedvel.
Kimérten biccentek, és felállok. Nem mondom, hogy nincsen kedvemre a látvány, viszont a kisértés nagyon is. Az ablakhoz sétálok, hátul összekulcsolom a kezemet, és úgy szólalok meg.
- Jogod van, és fenntartás nélkül megteszem érted. Azt fogja kívánni, hogy bárcsak megadnám neki a kegyet a halálhoz. Élni fog, és tudni azt, hogy neked soha többé nem árthat. Még csak rád sem gondolhat. De mindennek ára van, ezt te is tudod... – Fordulok hozzá ismét a vállam felett, pillantásom immár rideg, nyoma sincsen benne az érzelmeknek, ahogyan végigmérem a lányt, úgy tetől talpig. Mintha egyértelmű lenne, hogy mi is az a bizonyos ár.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Szomb. 28 Jún. - 12:10

Nem gondoltam volna, hogy pont Eric lesz az, aki majd alkoholt ad a kezembe, főleg egy egyszerű beszélgetés közben, de tagadhatatlanul tetszik a helyzet, így pillanatok alatt kiszolgálom magam, miközben azért elmosolyodom a kedves jelzőn. Hozzá bírnék szokni, de most mégse ragadok le itt, inkább csak felveszem a kezembe a poharat és hagyom, hogy Magneto az asztalra irányítsa a tálcát. Ez után jöhet a poharak kellemes, csilingelő hangja, ahogy az üvegek összekoccannak egy rövidke időre, majd lassan iszogatni kezdek. Tudom, hogy miért vagyok itt, mert beszélni szerettem volna vele, de nem csak Will-ről, hanem egyébként is, mert mint ember, úgy is kedvelem ezt a férfit. Ezért is engedek most meg magamnak némi játékot, melyre nagyon is érdekel, hogy miként is reagál, de amikor kiböki azt, hogy epekedek érte, halk nevetésbe török ki. Ez nem gúnyos, sokkal inkább kellemes, felszabadult, majd ez után zöld szemeim találkoznak a férfiéval.
- Meglehet, hogy tudat alatt tényleg így érzek, de egyelőre nem tudok róla, hogy epekednék bármelyik férfi után is. – kacsintok felé, tovább folytatva a játékot. Ez tényleg így van, nem vagyok én belezúgva, se pedig másba, ahhoz több kellene, de ettől függetlenül nagyon is kedvemre van a társaságba. Ő viszont más, mint én vagyok, nem egy diák, sőt… ezért hát tudom, hogy hol a helyem vele szemben és azt a határt igyekszem nem átlépni, maximum csak megközelíteni. Nem ringatom magamat illúziókba, csak magamat szívatnám vele, jó ez így, ahogy van, bár ez a hosszabb kimaradás azért nem esett túl jól, szívesen ütköznék vele gyakrabban is, de ez rajta is áll. Na de térjünk most már rá a lényegre; odasétálok hozzá, majd mindenféle problémázás nélkül telepszem le fotelje karfáján és tekintek le a mellettem ülő férfire, miközben belekezdek a történetbe. Nem fejtek ki mindent aprólékosan, a lényeget mondom és még biccentek is Eric-nek, amikor kiböki, hogy azonosulni tud Will felfogásával.
- Meglehet, de ő felkészülés nélkül tenné ezt, uszítva a mutánsokat. Meg kell várni a megfelelő időt, ahogy azt te is csinálod, de ha ezt valaki előtted lépi meg, akkor abból baj lehet és a későbbiekben nekünk is kellemetlenséget okozna. – igen, nekünk, mivel Eric valószínűleg tisztában van azzal, hogyha ő lépni fog, akkor én mellette fogok állni. Ha esetleg pedig ebben nem volt biztos, akkor most már nem lehet kétsége és a tűz ereje hatalmas, aminek nagy hasznát venné, főleg a mágneses erejével egyszerre… iszonyú pusztítást tudnánk véghezvinni, én mégse gondolhatok erre, nem azért vagyok itt. Nem is értem, hogyha Eric ilyesmiket gondol, hogy tud ennyire jóban lenni Charles-al, ő annyival nyugodtabb és pozitívabb gondolkodású… na meg unalmasabb, legalábbis az én számomra.
- Hogy mit akarok? Azt, hogy hagyd életben, de mutasd meg neki, hogy ki a főnök. Hogy szenvedjen és tapasztalja meg, hogy mi az igazi fájdalom. – villannak meg szemeim, mivel igen, erre vágyom, mégis, ezt megadná nekem Eric? Én is talán elintézhettem volna, de mi van akkor, ha nem sikerül? Nem vállaltam a kockázatot arra, hogy én veszítsek, egyszerűen féltem az életemet, de ez a férfi már sok mindenen keresztülment, talán neki nem kell aggódnia.
- De persze nincs jogom ilyet kérni tőled. – ismét kortyolok néhányat az italból és csak most tűnik fel, hogy el is fogyott. Az utolsó csepp is végigcsúszik a torkomon, majd a poharat lassan az előttünk elterülő asztalra csúsztatom, hogy ez után ismét a férfi felé fordulhassak. Azt viszont nagyon is jól esik látnom, hogy nem hagyja hidegen mindaz, ami velem történt.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Hétf. 23 Jún. - 18:57

Lisa & Eric

Lisa felé fordulva már el is feledkezem a kintiekről. Vannak érettebb, korosabb diákjaink, végső soron pedig a felnőttek is tudják kezelni azt, ha valaki romokba dönti a birtokot, nem igazán fog meghatni, ha így lesz, már sokszor megtörtént, és mindig volt visszaút. Megindítom a tálcát, s miközben tölt magának, még kacsintást is kapok tőle.
- Abszolút. Itt mások a szabályok szépségem. Nem korban mérjük az érettséget. – Egyébként pedig nincsenek illuzióim, a legtöbb fiatal ebben a korban már bőven inni szokott, vagy ami még rosszabb, drogozni, akkor legalább tegye azt velem, felügyelet alatt. A vöröskét nem gyerekként kezelem, sokkal inkább fiatal nőként. Mondatai arról árulkodnak, már leszűrte a maga következtetéseit. Itt a saját törvényünk az úr, mintha egy belső kis autnóm pápai közösségünk lenne, ahova nincsen bejárása a külsős törvénykezésnek. Ha át is lépné a birtok határát valaki, aki nem kívánatos, az emléktörléstől kezdve az időmegállításig rengeteg módszerünk van. A kicsi Lisa ne ezért aggódjon, amúgy sem szánta komolynak a szurkálást. Odakoccintom az övéhez a saját poharamat, miután közelebb léptem. Az alján alig egy centinyi vöröslő folyadék lebeg, ez is dupla, tisztán.
- Nem szokásom. – Meg rezzen a tekintetem, rajta kívül nem kértek még konzultációt. Nem mintha megtagadnám, de erre vannak az órák, még az X-Menek is alkalmasabbak arra, hogy erre időt szánjanak, de Lisa az más. Különleges. Ő végül az ablakhoz indul, míg én a fotelben helyezkedem el. A témaja nagyon is érdekel, korántsem úgy beszél, mint egy gyerek, akinek féltékenységi rohama van egy másik képességgel kapcsolatban. Ez valami lelki dilemma, mégis hozzám fordult vele, nem Charles-hoz. Mintha ez feltételezne némi bizalmi kapcsolatot. Igen, azt hiszem ki tudom mondani, barátként kezelem a lányt, és ha szükséges, mögötte állok a kényes kérdésekben. Nem követem most figyelemmel, ami tesz, holott nem a türelmemről vagyok híres, nehezebben tér a tárgyra, mint hittem, de ennyit nekem sem árt megtanulnom, a sakkjátszma lassan épül fel. Tegye meg ő a kezdő lépést, reagálni mindig könnyebb, ha a másik fél már megmutatta a valódik szándékait.
- Elepedsz értem, ha nem láthatsz. – Felelem nagy komolyan, a vidám szikrák a szememben táncolva mégis azt sugalják, hogy ő is hiányzott. Nem hinném hogy egy kapcsolatnak a mennyiség a fontos, hogy mennyit legyünk, sokkal inkább a minősége. Amikor ott van a másik, mihez tudunk kezdeni azzal, amit egymásra fordíthatunk. Meg kell élni minden percet, amit adhatunk a másiknak. Továbbra sem mondom ki, nem várhatja el tőlem, én vagyok az idősebb, ráadásul a tanára, nem tartozom számadással a gondolataimról. Ha nagyon feszegeti a témát, akkor szépen kiteszem a formás fenekét a folyosóra. Nem tudom, hogy mikor lett ennyire túlfűtött, talán már legutóbb is az volt, most éppenséggel odacsüccsen a karfámra, nem messze az ujjaimtól.
- Ezzel abszolút tudok azonosulni. Charles az, aki mindig azon van, hogy ez mindent megváltoztatna. A békére törekszik, míg én a háborúra készülök. Már csak az a kérdés, hogy ki lép hamarabb. Mi felkészülten, vagy az emberek lepnek meg minket. – Fűzöm össze pókszerűen az ujjaimat, mégis gyengéden intek neki, hogy folytassa csak. Immár közvetlenül rá fókuszolok, minden mást kikapcsolok. Észlelem a riadtságát, nem könnyű dolog, ha azt embert közvetlenül a halálával fenyegetnek. Az arcom megrándul, amikor kiderül, a támadó gyötrelmet hozott a kedvencemre. Nem is tudom, hogy fejtsem ki, hogy ne értse félre, amit ténylegesen is érzek. Meg akarom védeni, ám közben megadni neki azt a szabadságot, hogy nem teszek hurkot a nyaka köré. Pillantásom azonban némi aggodalmat tükröz, ellenben nem sok jó igér azok számára, akik egy újjal is hozzáérnek a lányhoz.
- Mit akarsz tenni Lisa? Helyesbítek. Mit akarsz, mit tegyek vele...? – Sugalom azt, hogy bármit kérhet. Számomra nincsenek erkölcsi aggályok, ha úgy kívánja, a magnetikus energiák segítségével végtelen számú különböző energiamezőt kreálok az illető testében, hogy atomjaira huljon.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Szomb. 21 Jún. - 21:54

Bár valahol mélyen szándékomban áll kicsikét megváratni, ez mégse nagyon sikerül, tudat alatt is jobban sietek azért, hogy összefuthassak vele. Egy ideje csak futólag látom, beszélgetni nem igazán tudtunk egymással, de talán most jött el ennek is az ideje, így jelenek meg a társalgóba, ő pedig elég hamar fordul felém, fejét ingatva. Hmm, talán valami érdekeset látott odakint? Meglesném szívesen, de nem, most nem teszem, inkább Eric-et köszöntöm, aki meglepő mozdulatot tesz, így kíváncsian vonom feljebb szépen ívelt szemöldökömet, miközben a tálca hozzám ér.
- Te alkoholt itatsz egy kiskorúval? Úgy tudtam, hogy az ilyesmit komolyan veszik az államban, de… engem nem zavar. – kacsintok rá játékosan, majd már töltök is magamnak és bizony most a whisky fog győzni. Az italhoz még kerül néhány jégkocka is – igen, most fordított sorrendben teszem mindezt -, majd ez után veszem magamhoz a poharat.
- Köszönöm! – úgyis rég ittam már, végülis, egy pohár amúgy se árthat meg, azt a férfi se szeretné, kissé kifordulnék önmagamból… vagy inkább utat engednék az igazi Lisának, akin próbálok mostanság javítani? Mondjuk jó úton haladok afelé, hogy ne égessek fel mindent.
- A legkedvesebb? Nem gondoltam volna, de ne félj, nem vagyok féltékeny azért, mert mással foglalkozol, viszont a dolog, amiről beszélni akarok veled, komoly, és itt nem rólam van szó. – bár rólam is, hiszen én voltam akkor William célpontja, de mégis inkábba társadalomra veszélyes az, amit tenni akar. Kicsit én is elgondolkodtam ugyan azon, amit mondott, hogy elfogadhatnának minket, de mégse árulnám el az alapítókat, és igen, Magneto miatt. Ha ő is úgy döntene viszont, mint az a férfi a gyártelepen, akkor bizonyára vele tartanék, de nem érzem úgy, hogy ez megtörténhetne. Kényelmesen elhelyezkedem a párkánynál és éppen hogy csak egy pillanatra sandítok ki az ablakon – így én is elmosolyodom azon, amit látok, főleg, hogy tűz van a dologban -, de aztán már vissza is fordulok a férfi felé, egy furcsa kérdést intézve felé. Szeretek játszadozni, Eric pedig tökéletesen elérhetetlen a számomra, hiszen idősebb is nálam, nem is kicsivel és elég komoly szerepe van itt, tehát jó ez így, ahogy van, legalábbis egyelőre.
- És hogy akarod érteni? – ez most már érdekelne, tehát nem hagyom csak úgy, hogy tova szálljon ez a téma, válaszoljon csak. Miután megteszi, akkor vagyok hajlandó arra, hogy végül megkezdjük komolyan a beszélgetésünket, így iszom egy kortyot a hűvös, finom italból, mely kellemesen végig is marja belsőmet, majd indulok meg Eric felé és ülök fel arra a karfára, amelyikre éppen nem könyököl a férfi.
- Nemrég találkoztam egy férfivel, akinek olyan világmegváltó tervei voltak, hogy fedjük fel magunkat és mutassuk meg az embereknek, hogy ők sokkal kevesebbek mi nálunk. – nem kertelek, azonnal belevágok a dolgok közepébe, majd néhány másodperc után hozzáteszem azért azt a részét is, ami engem érint, ugyanis érdekelne, hogy a férfi mit szól majd ahhoz, ha megtudja, hogy bántottak.
- Szerintem el akart tenni láb alól, de csak fájdalmat tudott okozni, szerintem azért, mert félt a képességemtől. Szerencsére csak fantom fájdalmat tudott okozni, de az agyam elhitte, hogy igaz, eléggé… khm, fájdalmas volt. – nincs kedvem most részletezni, talán nem is fontos, viszont a dolog komoly, nem szabad őt figyelmen kívül hagyni, mert ha tényleg felfedi magát, nehéz lesz utána eltakarítani a szart. Bár nem bánnám, hogyha nem kéne titkolóznom és tényleg többnek tartom magam sokaknál, de nem óhajtom rabszolgasorsra küldeni az egyszerű embereket, mivel nem egy barátom van, akinek nincs képessége és ki tudja, hogy még hány lesz. Egyszerűen csak a titkolózást nem szeretem.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Szomb. 21 Jún. - 21:30

Lisa & Eric

Amíg mások nyaralni mennek, nekünk továbbra is marad a munka. Áh, ez nem is munka, hivatás, életcél, hogy másoknak is segítsünk talpra állni, befogadjuk a családba, a testvériségbe, hiába nem szereti Charles így használni. Talán sakkjátszmával kéne eldönteni hogy ki is dönthet a megnevezés tekintetében, csak félrenéz, és a bábuk úgy mozognak, ahogy akarom, ártatlan kis trükk lenne. Ez az év is hihetetlenül gyorsan elreppent, az első három év csak a berendezkedésről, alapozásról szólt, Charles sokszor tartott attól, hogy szétszéled a brigád, mert nem tudjuk elég erős kézzel fogni őket. Az egykori jó barátok, akikkel együtt vívtuk meg kezdeti harcunkat, nem maradtak, Raven igen, Bestia pedig nagyon dolgozik valamin, így főleg hármasban vezetjük a birtokot. Logan nem alkalmas tanárnak, hiába istenítik oly sokan, akkor már inkább Gabriel, ha valaki engem kérdez. Egy kis szünetet nekem sem árt tartanom, mert ha túl sok mindent tartunk a kezünkben, nem leszünk képesek odafigyelni arra, ami tényleg fontos. Mint Vasilisa. Nem állt szándékomban megbántani őt, ha mégis így történt volna, nem fog mélyen érinteni. Nem azért vagyok, hogy mindenkinek megfeleljek, a barátkozás komoly luxus még azok számára is, akik ráérnek. Mindamellett azon kevesek egyike, akikkel foglalkozni akarok. Közvetve szóltam neki, és most várakozom. A birtokon most is sokan vannak, ki sétálgat, van, aki sportol, egy idióta klikk az egyik bokrot akarja felgyújtani, már füstöl. Ej... A fejemet ingatva fordulok hátra, amint a lány megérkezik. Régen láttam, megnyúlt az elmúlt hónapok alatt. Nem volt már legutóbb sem kislány, tény, hogy most sokkal nőiesebb. Tudatosan odafigyel a külsejére, a kisugárzása magabiztosságról árulkodik. Nincs szükség rá, hogy torokköszörüljön, azonnal felé nézek, ennyivel megtisztelem. Apró ujjmozdulatomra megindul felé a levegőben az ezüsttálca, amelyen az italok vannak, türelmesen várok, míg kiszolgálja magát, reményeim szerint alkohollal. Bourbon, vagy whiskey, ezeket nézem ki belőle. Ha kész, a tálca ismét helyet foglal az asztalon én pedig a saját poharammal a karosszékek egyikéhez ereszkedem le.
- A legkedvesebb diákom vagy, de sajnos nem az egyetlen. – Most, hogy közelebb lép, szemügyre vehetem az említett dekoltázst, és rövidnacit. Túl hirtelen szóltam neki, biztosan fiúzni indult, hozzám miért is venne fel ilyesmit? Gyerek még. Nem ül le, az ablakhoz indul, tekintetemmel nem követem, beleiszom az italba, és felteszem a lábam, elmélázva könyökölök a karfára, csak miután megszólít, akkor sandítok felé acélkék pillantásommal.
- Magas labdákat adsz Vasilisa. Pontosan úgy értem, ahogy akarom. – Felelem cinkos hunyorgással, a bókját ellenben nem viszonzom, nyílt titok, hogy kivételeznék vele, ha hagyná. Hidegen hagy rendszerint, hogy mások mit gondolnak rólam, csak az az eszetlen büszkesége, amelllyel hárítani szokott. Nos talán pont ezt becsülöm benne. Nem kér alamizsnát. Mutáns, légy büszke! Ahogy Ravennek is mindig mondtam. És íme még valaki, aki hallgat rám. Ha valaha elhagynám a birtokot, Lisa az első között lenne, akiket semmilyen szín alatt nem hagynék itt. Várakozóan tekintetek rá, ő akart velem beszélni, nem tartom vissza. Kurtán biccentek.

Tárgy: Re: Láng&Magneto Szomb. 21 Jún. - 18:56

Oh igen, a hajóút. Nem tagadom, hogy megfordult a fejemben, hogy esetleg el kellene rá menni, de nem is tudom, valahogy mostanában nincs kedvem az ilyesmikhez, de még van időm eldönteni, hogy részt veszek-e rajta vagy sem. Mondjuk ahogy néztem eddig a jelentkezők listáját, senki se fogott meg igazán úgy, hogy én is ott akarjak lenni az illetővel, de persze ha mondjuk Mike is menne, az már mindjárt más. Most viszont fontosabb dolgom van, mint azon agyalni, mert Eric végre rám ér. Egy ideje várok már arra, hogy beszélhessek végre vele a Will-el történtekről és annyira nem esik jól, hogy nem tudott rám öt percet se szakítani, főleg azok után, hogy a bálon úgy éreztem, szívesen van a társaságomban, de hát lehet, hogy tévedtem, fene se tudja. Most viszont nem sietem el a dolgot, várjon csak bátran rám, mivel bár rögtön oda is mehetnék hozzá, egyenesen a társalgóba, mégse azt teszem, inkább elviszem a szobámba a cuccaimat, ahogy azt eredetileg is terveztem, majd ez után fogom csak indulóra, de néhány lépés után, még az ajtó előtt megtorpanok, majd egy apró sóhaj után végül megcsóválom a fejemet és a tükörhöz lépek. Megigazítom picit sminkemet, majd pedig dús, vörös tincseimet, majd egy kis parfüm és végül megindulok a találkozóra. Szeretném azért megadni a módját ennek az egésznek, hátha legközelebb majd normálisan is tud időt szakítani rám, valahogy nem hiszem, hogy ennyi dolga lenne. Persze nem ismerem, simán lehet, hogy előítéletes vagyok, de túl hamar képes vagyok ítélkezni, mindig is ilyen voltam.
Ahogy megérkezem, rögtön be is nyitok, majd be is csukom magam mögött az ajtót, mivel nem szeretném, ha mindenki azt hallgatná, hogy miről is beszélgetünk mi ketten idebent. Mák, hogy nincs bent senki, így picit megköszörülöm a torkomat, miközben Magneto hátát fixírozom, és picit fel is mérem akkor már magamnak, úgyse látja, miért ne tehetném?
- Örülök, hogy végre rámértél. – jegyzem is meg, így adva a tudtára most már szavakkal is, hogy itt vagyok ám, ha pedig megfordul, akkor csinos alakom is észreveheti. Egy hófehér blúz van most rajtam, melynek felső néhány gombja ki van gombolva, így kellemes belátást enged a dekoltázshoz és mivel rövid ujjú, selymes anyagról van szó, így igazán jól is áll rajtam. Alul egy fekete kis rövidnaci van most, melyből hosszú, formás lábaim természetesen kilátszódnak és mivel szeretek elegáns is lenni, ezért most tappancsaimat egy fekete, csinos magassarkúba bújtattam. Na nem túl magas a sarka, csak kicsikét, de mégis ez teszi tökéletessé az összképet. Lazán megindulok felé, majd megkerülöm a férfit és végül az ablakpárkánynál állok meg, ahol formás hátsómat annak döntöm és ez után emelem csak zöld íriszeimet az alapítóra.
- Ha azt mondom, hogy hiányoztál, félreérted? – nem kerülöm tekintetét, úgy fürkészem, mintha teljesen átlagos dologról beszélgetnék most vele, de igazából csak játszom. Na jó, talán picit őszinte is vagyok, mivel bírtam a különórákat, amiket kaptam tőle és szívesen ismételnék is, de amíg ennyire nincs ideje, addig felesleges rágnom a fülét, inkább örülök annak, hogy most látom.

Tárgy: Láng&Magneto Pént. 20 Jún. - 15:38

♫ Eye of the tiger♫

Kivételesen a birtokon vagyok, muszáj beiktatni egy kis pihenőt, mert Charles oly lelkesen űzi az új tehetségeket világszerte, de nem dobhatjuk félre a saját életünket, különben pedig a már befogadott árvákkal is foglalkoznunk kell. Árvák, onnantól, hogy a szüleik lemondtak róluk, mi vagyunk a testvéreik, még ha kedvenc professzorom ezt olyan furcsának érzi a számból kimondva. A hadsereg szó erős lenne, pedig készül a háború, most még csak a családunk megerősödése számít. Berzenkedve engedtem útnak diákjainkat a hajókirándulásra, volt valami rossz érzésem, és nem tudom, hogy Charles miért nem érezte. Hamarosan elindulnak, pár hetem van csupán, hogy meggondoljam magam, és vétózzak, de hogyan is tehetném, ha mindenki lelkesen pakol, csomagol, strandpapucsot vesz. A végén még én lennék, akit mindenki utál. Na nem mintha én sokakakat kedvelnék, az X-Menek közül Raven és Gabriel, a diákok közül Vasilisán kívül pedig szinte senki. Nem hiszem, hogy a testvériség a jópofizásról szólnak, tesszük a dolgunkat, barátkozás nélkül, arra ott van nekem Charles, akinek a fejét tépem le, ha a srácokkal történik valami. Na de ne legyek már ilyen gyanakvó, ugye? A vöröshajú tűzmágus lányka még tavassszal szólt, hogy valamikor beszélnünk kéne, azóta sem volt rá időm, főleg, hogy Felicia felkészítését is magamra vállaltam, ami még kicsiny szabadidőmet is tökéletesen lefoglalta, ám ha a nő legalább a családjának egy részét visszakapja, akkor már tudtam segíteni. Megkértem az egyik lányt a folyosón, aki úgy emlékszem Lisával vesz részt közös órákon, hogy szóljon már a vöröskének, hogy várom. Itt mindig van ital, üditő is, még nem került rá sor, hogy bárki is elvesse a súlykot. Tudja, hogy ha innen kikerül, haza nem mehet, és az utca vadabb, mint a zárt közösségünk. Hátul összekulcsolva a kezeimet az ablaknál állva fürkészem a birtokot. Ha megérkezne, hátrafordulok.

Tárgy: Re: Láng&Magneto