Logan & Jill - Nox (menő klub a belvárosban)

+18

Általában nem szereti, ha parancsolgatnak neki, de most már ő maga is türelmetlen, úgyhogy amikor a kis boszorka ráparancsol, eszméletlen sebességgel vetkőzik meztelenre. Ez után már rá is veti magát a lányra, kezei a kebleire tévednek, aztán ott csókolja, és simogatja őt, ahol csak éri. Az kissé meglepi, amit ez után művel a csaj. Nem egészen biztos benne, hogy ezzel a birkózási számmal aranyérmet szeretne nyerni, vagy ez is csak előjáték, de végül inkább segít neki, mielőtt még megszakadna a 130 kilója alatt. Kezei a lány fenekére markolnak,a míg az tovább ingerli őt, és már fel tudna robbanni amikor...
-Ez ugye csak valami rossz vicc??? - Kérdi indulatosan, de aztán hátra dől, és vár türelmesen. Egy darabig még nem fog gyanút, de amikor már egy perce folyik a víz, felkel, és bekopog az ajtón.
-Jill? Mi van veled, le is zuhanyzol előtte? - Kérdi, aztán gondol egyet, és benyit, sok értelme úgy sincs most szégyenlősködni.
-Ha igen, beszállok én is...mi a???
Azonnal megérti, mit jelent az a nyitott ablak, az utcán felbőgő motor hangja pedig csak még rosszabb. Csupán a feje fér ki a résen, de ez elég ahhoz, hogy egy gyilkos pillantást is kapjon a lány útravalónak, mielőtt visszaballagna a szobába, hogy felöltözzön.
-Minden nőt mégsem láncolhatok az ágyhoz, már így is kezdem azt hinni, hogy nagyon beteges hobbim volt... - Morogja magának, amíg a recepcióhoz ér, majd elővesz egy bankót, és leteszi a pultra. A férfi nem veszi el, csak vár tovább türelmesen.
-Mi van?
-Ez kevés lesz.
-He? A tábla szerint 10 dolcsi...
-Egy éjszakára, egy órára viszont 40, és ön...khmmm...
Látja, hogy majd megfullad a férfi, amíg próbálja visszafogni a röhögést.
-Nos, hajlandó vagyok felkerekíteni egy órára, elvégre régi barátok között az az 50 perc semmiség, nemde?
Idegesen csapja le a maradék pénzt, aztán távozik, hogy az ajtó majd kiszakad a helyéről. Hosszú séta vár rá hazáig. Órákba telik, ahogy elhalad a mezők, a festékgyár, a krematórium, és a nagyáruház mellett, mire végre megtalálja a motorját. Nem lopta el senki...ezt a mázlit. Kissé nehezen egyensúlyozva robog haza.

-Logan! Jill hazaért amíg...
-Remek.
-Akarod, h...
-Nem. Azt hiszem tanult a leckéből. A hét maradék részét elengedem. Menj, biztos van más dolgod.
Ez után a férfi Jill kocsikulcsával a kezében fütyörészve indul tovább. A garázsban a lány Kocsija mellett áll meg, kinyitja az ajtót, és az ülésre dobja a kulcsot, aztán egyik karmával kinyitja a festékes bödönt, ecsetet ragad, és munkához lát. Kissé maszatos lesz a végeredmény, de sosem volt, egy nagy művész. Festékes arccal indul meg, hogy elzuhanyozzon végre, hátrahagyva a rikító rózsaszínre mázolt autót.

+18

Logan & Jill

Lehetőség, na igen, az rengeteg van. Valahogy mindig sokkal könnyebb a csábítás, ha nő vagy és nem fordítva. Ritka az a pasi, aki azt mondja, hogy nem, ha te kínálod fel neki a lehetőséget, de vannak ilyen balgák. Ő is... megtette először, de persze nem ment neki másodszor is. A szavaira csak elmosolyodom, igen gyönyörű barátság kezdte. Meglátjuk... Egyelőre az az, ami biztos, hogy nehéz eltüntetnem a ködöt az agyamról, pedig muszáj lesz. Már a klub mosdójában tökéletesen tisztában voltam vele, hogy mit akarok és ezt nem írhatja felül a vágy, azt nem lehet, ennél nekem több akaraterőm van. Még akkor is, ha túlságosan bele tudok feledkezni egy újabb vad csókba, és ha tényleg kívánom, elviselhetetlenül éhezem már rá, de...
Nem foglalkozom most mással, csak kiélvezem még kicsit az adandó lehetőséget, hogy falhassam az ajkait. Érzem, hogy mennyire be van indulva és én is hasonlóképpen vagyok ezzel, kár lenne tagadni, de a tervtől nem tántoríthat el a mámor nem igaz? Ennyi jár nekem! Elvigyorodom, amikor lazán ledob az ágyra és egy mozdulattal dobom le a felsőmet az ágy mellé, aztán kicsit hátrébb tornászom magam, miközben kibújok a bugyimból, ami valahol a felsőm mellett talál helyet a földön és kihívóan szétteszem a lábaimat. - Le a ruhát! - felkönyökölve várom meg, amíg megteszi, amit kell, ha pedig nem, hát annyi baj legyen, így is úgyis egy pillanat múlva már rántom az ágyra, ha nem jött magától, de annyi biztos, hogy én nem leszek alul a kiszolgáltatott helyzetben. Igyekszem felülre kerülni, és úgy venni birtokba újra az ajkait, hogy közben könnyed csípőmozgással ingerlem tovább, ha van még rajta ruha, akkor azon keresztül. Aztán mégis elszakadok tőle és sajnálkozó tekintettel pillantok rá. - Ki kell mennem... pisilni kell, de el ne moccanj! - ha nem tart vissza túl erősen, akkor lekászálódom róla. Ha nem engedi... hát el fogom érni, mert muszáj. Nagyon jól tudok rábeszélni pasikat arra, amit én akarok, csak kell pár hamis ígéret, abban pedig jó vagyok, bár már így is sejtheti, hogy ha tud várni egy kicsit, akkor nagyon jó éjszakája lesz... Amúgy nem. Miután behúztam magam mögött az ajtót, megnyitom szépen a csapot, aztán felmérem a terepet. Kicsi az ablak, de szerencsére nem vagyok túlságosan nagydarab, és a zárral sem kell megküzdenem, nyitva van. Szépen feltolom és ügyesen csusszanok ki rajta. Széles mosollyal lépdelek végig az úton. Hidegen hagy, hogy bárki is megnéz csak azért, mert nincs rajtam felső, az meg nem látszik, hogy a bugyim is bent maradt. Pár pillanat múlva már a kocsiban vagyok, és ha netán tényleg ledobta a ruháit, és a kocsikulcsot nem tudtam megszerezni még odabent, akkor marad a régi drótos technika. Mutatták már, menni fog. Hamarosan berren is a motor... kvittek vagyunk haver! Az viszont tuti, hogy amikor visszatér majd a suliba, amikor belép majd a szobájába, akkor talál majd ott egy kis meglepit becsomagolva. Egy festményt, amit Josh készített, amin én vagyok, művészien és persze meztelenül.

+18

-Lehetőség mi? - Kérdi kaján vigyorral az arcán, majd miután megcsókolta, forró leheletével suttogja a lány ajkaira:
-Azt hiszem ez egy gyönyörű barátság kezdete.
Mivel a lány türelmetlen, rálép a gázra, és bár csak fél kézzel vezet, azért elég biztosan haladnak előre az üres úton, amíg meg nem látják végre a motelt a távolban. Az épület maga eléggé...az túlzás, hogy lepukkant, de tipikusan az a hely, ahol többet kérnek egy óráért, mint egy éjszakáért. Nem probléma, a férfi regenerálódó képessége úgyis elősegíti a spórolást ebben az esetben. A parkolást követően elereszti Jill-t egy pillanatra, de csak amíg megragadja a lány fenekét, hogy áthúzza magához az első ülésre. Persze ebben a kényelmetlen helyzetben az ő segítsége is kell ehhez, de ha minden jól megy, magával szemben ülteti az ölébe, hogy aztán őt csókolva, és ölelve szálljanak ki a kocsiból. Ha így haladnak be, a recepciós csak odadobja a kulcsot a férfinek, aki a levegőben kapja el azt, és mint valami erotikus flipperben, úgy pattognak faltól falig, mire végre megtalálják az ajtót, ami a szobájukhoz vezet. Odabent aztán lefejti magáról a lányt, és nyomban az ágyra dobja, ami halk rugózásba kezd könnyű testétől.
-Ó és igen, más diákom nem szokott ilyen fajta szobafogságot kapni, erre mérget vehetsz.

+18

Logan & Jill

Nem sértődök meg én egy könnyen és végképp nem szoktam hagyni magam, ha valaki piszkál, ám azt is mindig könnyen észreveszem, hogy mikor van szó csak szimpla játékos csipkelődésről és esetünkben most erről van szó.
- Dehogy! Az örökre szóló kapcsolatoknak nem vagyok a híve. Fiatal vagyok még, hogy elkötelezzem magam, olyan sok még a... lehetőség. - szórakozottan megrántom a vállam, és persze az arcomon most is kihívó mosoly játszik. Mondhattam volna azt is, hogy sok hal van még a tengerben és amúgy sem bizonyított még, hogy érdemes lenne vele számolnom. Attól, hogy valakinek nagy a szája még egyáltalán nem biztos, hogy olyan nagyon el is tud kápráztatni. Bár az tény, hogy nem végzi rosszul a dolgát egyelőre, ebben minden bizonnyal van tapasztalat, és ha ebben van, akkor talán másban is lehet. Sokáig voltam úgy vele, hogy az idősebb pasik... annyira nem érdekesek, de azért mégis csak akadnak ilyen lelkes kivételek és akárhogy is nézzük a fickó szúrós jelleme mögött mégis csak megbújik egy határozottan lehengerlő sárm. Kár lenne tagadni, hogy vágytam már az ajkaira is, és soha sem voltam szívbajos, hogy féljek tőle mi van, ha nem az utat nézi. Kétlem, hogy ki akarna nyírni, azzal mégis csak el kell számolni a suliban.
- Akkor csak én érdemlek különleges figyelmet, vagy... én vagyok ilyen... kemény dió, bár az most inkább te vagy. - mosolyodom el szélesen, hiszen persze, hogy érzem, hogy túl sokat nem kell dolgoznom rajta, úgy feszül a nadrág, ahogy kell. A mosoly viszont hamarosan eltűnik, bár nem rossz értelemben, csak hát beljebb hatol és ezt persze, hogy megérzem. Kissé rámarkolok az ülésre és az elhaló sóhajokból tökéletesen tisztában lehet vele, hogy igazán jó úton jár.
- Remek, igazán odaérhetnénk már... - azt hiszem ez már majdhogynem elfojtott nyögésnek is beillik, legalábbis az utolsó szó valami olyasmibe fullad, miközben kicsit erősebben szorítom meg őt is. Nagyon szeretnék már kikászálódni a kocsiból és még inkább bekászálódni egy szobába.

+18

-Ja, ezt mondja minden rossz kislány - vág vissza gondolkodás nélkül, bár részéről ez inkább csak csipkelődés, mint a szokásos tömör rosszindulat. Mondjuk Jill-t sem kell félteni. Fel is szalad a férfi szemöldöke párszor.
-Feleségül ne vegyelek mindjárt?
A további szemtelenkedésére csak még intenzívebb ujjtorna a válasz, és nem kicsit dobja fel,a mikor hallja a lány hangján, hogy bizony hatással van rá az, amit csinál. Élvezettel figyeli kidomborodó mellkasát, és amikor végre egyenesebb útra érnek, már felé hajol, hogy ne csak a visszapillantó tükörben láthassa őt, vet még egy utolsó pillantást a széles, kihalt útra előttük, aztán hosszú, forró csókot vált a lánnyal.
-Nem, a többi kedvencemnek még nem volt szüksége ennyi korrepetálásra...eddig...
Jill közben érezheti, hogy a férfinak sok ingerlésre nincs már szüksége odalent. A farmer börtönében igazi szörnyeteg rejtőzik, akire nagyon nagy hatással volt már eddig is. Addig is Logan ujjai még beljebb csúsznak, hogy megtalálják az utat mélyen a nő kéjbarlangjába.
-Nemsokára tündibündi. Van egy motel pár percnyire az a autópálya mentén. Ott fogunk éjszakázni...biztos ami biztos.

+18

Logan & Jill

- Az, hogy mi a rossz mindig csak nézőpont kérdése. - finoman megrántom a vállam és szépen bepattanok a helyemre. Tényleg érdemes lelépni minél előbb, ha nem akarjunk megvárni a zsarukat, mert velük aztán tényleg tuti, hogy nem leszek majd kifejezetten kedves, de megússzák, mert egész hamar sikerül kigördülni innen és még csak fel sem tűnik senkinek, hogy amíg bent minket keresnek, addig már rég leléptünk.
- Nem szeretek csak az egyik lenni, a végén még féltékeny leszek, hogy másoknak is ilyen sok figyelmet szentelsz. - szélesen elmosolyodom, amikor rámarkol a combomra. Oh hát ennyitől még nem fogok megijedni, sőt, épp az a célom, hogy így viselkedjen. Nagyon nem tetszett, hogy legutóbb csak úgy kitett az erdőben, mint akire semmilyen hatással sem vagyok. Nem veszem jó néven, ha semmibe vesznek, túl sokáig vettek semmibe, már teszek érte, hogy ez ne történhessen meg.
- Hű, de félek! - nevetem el magam, és csak akkor csendesedem el legalább egy kicsit, amíg végre önálló életre kel a keze. Lehet, hogy idővel magától is meglépte volna ezt, de én nem szeretem húzni az időt. Kicsit szétnyitom a lábaimat, hogy rendesen elférjen, a kezem pedig hamarosan már az ülésem oldalát szorongatja. - Mintha érdekelne, hogy kapok-e felmentést... - bököm még ki, de talán már egy fokkal kevésbé magabiztos hangon. Na nem azért, mert kicsit is meg lennék szeppenve, szó sincs róla, csak hát egyáltalán nem végzi ügyetlenül a dolgát, ezt az is jól mutatja, hogy az ujjai ügyes mozgásának hála egyre szaporábban veszem a levegőt és egyre nagyobbakat emelkedik a mellkasom is. Azt azért érzékelem, hogy a kocsi lassul, és jelen helyzetemben nem is tudom, hogy ezt most értékelnem kéne vagy sem. - Szóval a többi kedvencedet is így szoktad korrepetálni? - lassú mozdulattal nyalom meg a számat, ahogy oldalra pillantok, annak ellenére, hogy ő még most is a visszapillantó tükörrel szemezget, a kezem pedig szépen csúszik oldalra. Nem szórakozom én a combjával, eszem ágában sincs, sokkal inkább a lényegre térek, és egyelőre csak így a nadrágon keresztül játszom egy kicsit. - Mikor érünk oda... ahova megyünk? - mert hogy a végcél nem a birtok, ez természetesen már teljesen egyértelművé vált számomra is.

+18

-Nagyon rossz felé haladsz kislány - mondja morcosan, bár tagadni sem tudná, hogy azért ha csak kicsit is, de tettszett neki ez a megnyilvánulás, még ha egyértelműen csak piszkálni akarta vele a csaj. A balfékekről inkább nem mond semmit, helyette csak beül a kocsiba, és vezet, egy idő után csak fél kézzel.
-Az egyik kedvencem. Ne forgasd ki a szavaimat - mondja szigorúan, keze pedig erőteljesen rámarkol a lány combjára, és szép lassan elkezd haladni fölfelé. A következő kérdésre aztán megvillantja ragadozó mosolyát a visszapillantó tükörnek, és hagyja a kezét felfelé vezetni, bár magától is oda tévedt volna, még ha nem is ilyen gyorsan.
-Kislány, hajnalra meg sem tudsz majd mozdulni.
Ekkor ujjai megtalálják a bugyi finom anyagát, és egyetlen gyakorlott mozdulattal tolják az félre, hogy először csak finoman kutakodva fedezzék fel, mit rejtett eddig, de ahogy megérzi a forró, nedves virágot, egyre lelkesebben kezdi ujjaival izgatni annak szirmait.
-Szóval legyél jó kislány, vagy nem kapsz holnapra felmentést.
Folyamatosan figyeli Jill arcát, hogy lássa, hogyan reagál érintésére, közben pedig a sebességből is visszavesz jócskán, már ami az autót illeti. Az autópályára kanyarodik ugyan, de teljesen rossz felé. Ha a birtok lenne a végcél, nem is mehetnének rosszabb irányba.

Logan & Jill

Komolyan mostanában mindenkinek az a legfőbb elfoglaltsága, hogy megpróbálja nekem elmagyarázni, mennyivel jobb életem lehetne, mennyivel vagyok többre hivatott, meg ilyenek? Lassan sorszámot lehet tépni nálam, csak hogy tudjam mikor jön majd a következő, aki ugyanígy áll hozzám.
- Jobbat... mint mondjuk te? - döntöm kissé oldalra a fejem fürkészőn mérve végig a pasast. Tudom én, hogy nem erre célzott, de magas labda volt, nem tehetek róla. - Amúgy meg van, amikor nincs kedvem húzni az időt a válogatással, és a balfékekkel sokkal könnyebb játszani. - rántom meg aztán a vállam egy apró mosollyal, mert amúgy mi ez, ha nem szimpla játék? Vele is egész jól megy, pedig úgy fest nagyon is többre tartja magát, mint a benti srácok, mégis minden heves ellenállása ellenére is a falnak kent a mosdóban. Tuuudom, csak az elterelés miatt. A sapkás ötletem elvetésére azért kissé lebiggyed a szám, persze enyhén szólva is túljátszva a dolgot, de nem én lennék, ha nem így tennék, aztán bevágom magam mögött az ajtót. Amikor a keze a combomra csúszik rezzenéstelen arccal pillantok rá oldalra, mintha mi se történt volna.
- Oh szóval én vagyok a kedvenced, és bírod a vöröseket és... ne menjünk vissza azonnal a suliba... - úgy teszek, mint aki erősen gondolkodik, még akkor is, amikor szép lassan végighúzza a kezét a lábamon. Ha már a célegyenesben vagy és mindenki más baromira le van maradva mögötted, akkor igazán szórakozhatsz egy kicsit. - Szeretnél máshogy is fárasztani, nem csak a piszkálódásoddal? - szép lassan fogom meg a kezét, miközben tartom a tekintetét a visszapillantó tükörben. Nem voltam soha sem szívbajos, majd ő figyeli az utat gondolom én. Aztán csak szépen lassan vezetem őt felfelé. Elég rövid a szoknyám, nem kell sokat felcsúsztatni rajta, hogy elérhessen a bugyimig. Ha nem ellenkezik, akkor gondolkodás nélkül tolom félre a vékony kis anyagot, hogy ha netán magától nem lenne számára egyértelmű, hogy mit akarok, akkor én vezessem az ujját a megfelelő helyre.

Újra megforgatja a szemeit Jill önbizalommal teli szavaira, de most arcszőrzete rejtekében egy röpke pillanatra mosolyra húzódik a szája széle. Arra viszont, hogy a lánynak jó az élete így, megvolna a vállát.
-Nem mondtam, hogy menj férjhez már holnap...vagy valaha. Csak, hogy jobbat is kaphatnál, mint az ilyen balfékek, mint azok ott bent.
Viszont az engedelmes Jill újabb bemutatóját látva már majdnem elneveti magát. Komolyan kezd gyanakodni benne, hogy az a szűz koktél most ribancosabbra sikerült a szokásosnál, és ezért ilyen fura a csaj. Ha így van, és tényleg az alkohol teszi ezt, dögöljön meg, ha mostantól nem itatni fogja ezt a lányt, reggeltől estig!
-Nem... - jelenti ki a sapkára, és beszáll a kocsiba. Kivételesen ellen tud állni a kísértésnek, hogy egy F16-os vadászgép indulósebességével rajtoljon, bár ebben sokat segítenek a közeli szirénák. Aztán amikor mér az úton haladnak, felvont szemöldökkel sandít a nevető Jill-re.
-Még gondolkodom a dolgon. Ha csak úgy megúsznád, az olyan lenne, mintha én is feladnám, és lemondanék rólad. Mindig te voltál ez egyik kedvencem, úgyhogy azt lesheted. Ugyanakkor...
Ezen a ponton elengedi a kormányt jobbjával, és kezét Jill fedetlen combjára teszi.
-Nem lenne jó egyenesen a suliba menni. A végén még bajba kevernénk ott mindenkit.
Kezét végighúzza a nő lábán, és bár előre néz, az út helyett csak az anyósülésen ülőt figyeli a visszapillantó tükörből.

Logan & Jill

Oh, hát tudok én egészen kezes bárány funkciót is felvenni, csak ritkán és nem viszem túlzásba, mert akkor még esetleg mások megszoknák és azt hinnék, hogy könnyű eset vagyok. Senki sem akarok hamis illúziókban ringatni, ennél azért rendesebb kislány vagyok. Azt még azért elismerően nézem végig, hogy torlaszolja el az ajtót, de persze csak a hátának szól a pillantásom, hogy még véletlenül se lássa, mert hát na... ne hogy már úgy gondolja, hogy nem vagyunk még mindig fasírtban, miután elvont a remek bulitól. Csak azért, mert megpróbálta lenyomni a nyelvét a torkomon, nem leszek hirtelen kedves és megbocsátó, inkább csak mondjuk, hogy közös érdekből egy kis tűzszünetet kötöttünk.
- Akkor már értem... nem is csak az a meccs az oka, hogy úgy rám szálltál, tudom én. - vigyorodom el. Szóval a pasasnak a vörösek a zsánerei, én meg nem bírom a szőkéket, hát nem egymásnak teremtett minket a sors? Nem... de attól még igazán lehetne egy kicsit lazább. Nem is értem, hogy mostanában miért vesz mindenki mindent olyan rohadtul komolyan. A pasiknak nem így kéne viselkedni nem?
- Hát ez nagyon költőien hangzott még ezzel a megfogalmazással is. És, ha engem nem érdekelnek a normális pasik? Majd ha... többet akarok, de még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy jó legyen így. - rántom meg lazán a vállam. Azt hiszem ezt már ő is észrevette, nem nagyon érdekelnek a normális/unalmas pasik. Nem is viselném jól, ha valaki túlságosan rám akaszkodna, az egyszerűen fárasztó. Már az is rém zavaró, hogy ez a pasas nem hagyja, hogy normálisan éljem az életem, ahogy nekem jól esik.
- Hát jó, nem bántunk zsarukat... tanár úr! - még kicsit ki is húzom magam, de persze látszik, hogy csak azért vagyok most ilyen engedelmes jó kislány, mert épp ehhez van kedvem. Nem az ő érdeme azért ez most. Akkor hát irány a kocsi. Arra persze már látványosabban elhúzom a számat, hogy ő kéri a kulcsot. Ez az én kocsim! Jó, nem így van, Erwan kocsija, de... én vettem kölcsön! - Végül is még sose volt személyes sofőröm, nem szerezhetünk neked olyan pofás kis sapkát is? - ejtem bele végül a kezébe a kulcsot. Milyen szép is lenne, és persze azért ez a megjegyzés kell, ne hogy úgy gondolja azért vezet ő, mert ő akar vezetni. Azért vezet ő, mert én hagyom. Bevágódom szépen végül a kocsiba, és csak akkor pillantok oldalra, amikor megint megszólal.
- Még több szobafogságot kapok? Vagy... elfenekelsz? - ártatlan tekintettel pislogok párat, de aztán egyszerűen csak elnevetem magam. Olyan kis vicces, tényleg úgy gondolja, hogy van értelme annak, hogy megpróbál itt befenyíteni, eddig ért el vele valamit?

-A komédia az életem - jelenti ki morogva, aztán meglehetősen erőszakosan rántja ki az ajtót, kis híján letépve azt a helyéről. Mondjuk, az meglepi, milyen engedelmesen szól hozzá Jill...már önmagához képest persze. Ennek köszönhetően gyorsan kijutnak az épületből, a hátsó ajtó kilincsét pedig letöri menet közben még belül, hogy a biztonságinak esélye se legyen követni őket, legfeljebb nagy kerülővel. Aztán egy nagy konténert, ami szemre is megvan egy mázsa még az ajtó elé húz, biztos ami biztos.
-Tudod...én sem... - jegyzi meg kissé lihegve - Nekem inkább a vörösek jönnek be.
Ekkor fordul vissza a lány felé, és csak fáradtan nevet egyet, amikor szembesül vele, hogy most épp Jill is ezt a hajszínt viseli. Nem mintha nem tűnt volna fel neki eddig, ó, nagyon is. Megrázza a fejét, és mosolyogva tesz pár lépést, hogy körbenézzen a sikátorban.
-Egy normális pasi olyan, akit annyira érdekled, hogy minden áron meg akarja ismerni az igazi éned, és miután ez megtörtént, ennek ellenére is veled akar maradni. Hogy emellett rózsaszín szivárványt fingó nyálgép, vagy testépítő alkoholista, az már csak ízlés kérdése.
Sóhajt egyet. A zsaruk már itt rajzanak. A sikátorba egyenlőre még nem jutottak be, hisz szerencsére azért nem hívták ki a fél rendőrőrsöt egyetlen részeg bunkó miatt, de azért nem kéne megvárni, amíg erősítést kérnek.
-Nem bántunk Zsarukat! - Mondja szigorú, tanárbácsis hangon - Általában megérdemlik, ha addig fajul a dolog, de hosszú távon úgyis te jársz rosszabbul. Gyere inkább.
Megragadja a lány kezét újra, és magával húzza annak kocsijához. Szerencsére még emlékszik, hogyan kell odajutni, ahol Jill parkolt, és még nagyobb szerencse, hogy ellen tudott állni a kísértésnek, hogy kiszúrja a kerekeit. Annak már kevésbé örül, hogy a motorjáért majd vissza kell buszoznia, mint valami idiótának, de ne legyünk telhetetlenek.
-Én vezetek - jelenti ki, és már nyújtja is a kezét a kulcsokért.
-Szállj be. Biztos ami biztos, nem a suliba megyünk. Ó, és ha bárkinek elárulsz bármit abból, ami ma este történt...

Logan & Jill

- Olyan vicces, ahogy így próbálsz szembemenni saját magaddal. - vigyorodom el. Nagyon tartózkodik tőlem, mégis ő volt az, aki végül cseppet sem finoman nekinyomott a falnak, de persze csak figyelemelterelés végett, bár baromira kár lenn tagadni, hogy hatással vagyok rá. Nagyon igyekszik úgy tenni, mintha nem így lenne, de azért fel lehet ismerni a reakciókat. Nem csak egy olyan csók volt ez, amit azért tett, mert nem volt más választás. Nem-nem, nagyon is élvezte, mint ahogy én is, csak én nem tagadom még magam előtt is. És persze, hogy azt is élvezné, ha leverhetné a zsarukat, csak megint csak könnyebb azt mondani, hogy nem így van. Az ő baja... ámítsa csak magát, nyomja el a vágyakat, ha neki úgy jó.
- Jó-jó, szökjünk csak, nehogy bajba kerülj. - mondhatnánk, hogy bajba kerüljünk, de ahogy arra már rávilágított én nem tettem semmit, még csak alkoholt sem ittam. Kivételesen olyan jó kislány vagyok, mint egy igazi kis angyal. Azt nem bünteti a törvény, hogy egy idősebb pasassal smárolok a mosdóban, maximum ő jöhetne ki belőle rosszul, hiszen még nem vagyok nagykorú, de nem szándékoztam senkinek se azt mondani, hogy olyat tett, ami nekem ellenemre volt.
Gyorsan vágunk át a tömegen, sőt akkor csak még gyorsabban, amikor meghallom a biztonsági őr hangját. Nem úgy fest, mint aki csak üdvözölni szeretne minket, netán kedvesen kezet rázni, hogy itt vagyunk, szóval tényleg jobb teperni, pedig milyen jó bulinak indult! A szavai hallatán tényleg sejtelmes mosoly csúszik az arcomra, aztán a kérdésre kénytelen vagyok elnevetni magam, akkor is, ha ez netán nem jó ötlet most, de annak az őrnek még eltart egy ideig, míg átvergődi magát a tömegen.
- Igazából... nem bírom a szőkéket. - rántom meg egészen ártatlan pillantással a vállamat. Nem tehetek róla no, tényleg így van. Nem vagyok oda a szőkékért igazából kicsit sem, na nem mintha kifejezetten a hajszín befolyásolna kivel kezdek, meg kivel nem. - Egyébként is te kezdted, én csak... próbálok szórakozást csiholni ebből az egészből. - ha már állandóan a nyomomban lohol. Ő izélgetett a szobor miatt, ő akart megfuttatni és ő hagyott ott az erdőben, végül pedig ő jött ide utánam. Küldhetett volna mást is nem?
- De abban mégis mi az érdekel? A normális pasik rémesen unalmasak. Azt hiszik, hogy ha már láttak valakit meztelenül, az már hülye ígéretet is jelent egyből. Marhaság! - én csak szeretek szórakozni, de vannak, akik mindent halálosan komolyan vesznek, bár úgy látom ő is így van ezzel. Meg van a kémia, vonzódik hozzám nem? Akkor meg minek kell túlbonyolítani? Nem akarom, hogy azonnal vegyen feleségül. - Menjünk, mert a végén tényleg kénytelen leszek megropogtatni a zsaruk csontjait. - bájosan elmosolyodom, amikor én is meghallom a szirénákat, amiket gondolom ő eddig is hallott. Ha jól sejtem az én kocsim parkol közelebb, szóval a magam részéről azt céloznám be, bár tény, hogy nem messze van a bejárattól, lehet hogy mégis a motor jobb, vagy csak gyalog keressünk valami szobát a közelben?

-Nálam sem - morogja válaszként, és a hangsúlyból érezheti a lány, hogy eddig nem csinálja jól. Más kérdés, hogy mostanra már Logan is megtanulta, hogy ezzel maximum még jobban feldobja majd őt, ha lesz rá valami hatása egyáltalán. Hosszú út vezet innen még a csókig, ami kicsit viszont még a férfit is meglepi. Általában összeszorított ajkak, és pofon a reakció erre a mozdulatra, ebben a helyzetben, bár ez még csak egy dolog. Jill kíváncsi ujjai elég egyértelmű jelét adták annak, hogy nem sok minden lenne ellenére ma este, az viszont őszintén meglepi a férfit, hogy ő maga mennyire élvezte ezt a rövid közjátékot.
-Hát, megérdemelnék... - jegyzi meg a rendőrökkel kapcsolatban, de aztán észbe kap, és valamivel szigorúbban néz a lány szemeibe.
-Másfelől, nem verhetem hülyére a város összes fakabátját...megint. És te sem, szóval inkább tiplizzünk!
A hátsó kijárat neki is teljesen megfelel. Ujjait Jill ujjai közé fonja, és kéz a kézben indulnak meg, mint valami friss párocska, akiket szíven találtak Ámor alkoholba mártott nyilai.
-HÉ! - Kiált utánuk a biztonsági őr, Logan pedig erre jobban rákapcsol, és húzza maga után Jill-t is. A hátsó ajtót egy rúgással nyitja ki, pár lépéssel később pedig már a szabad levegőn vannak, végre valahára.
-Na jó, és most keressünk valami helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat éjszakára.
Itt Jill felé néz, ha valami sokat sejttető vigyor látna a lány arcán, megrázza a fejét.
-Nem úgy értem! De most komolyan, mi bajod van neked, tele a suli nyálas, szőke herceg tanárokkal, meg X-menekkel, és te pont engem szúrsz ki magadnak?
Nagyon is tisztában van vele, hogy ez így nem egészen igaz, hisz ő szállt rá a lányra, de akkor is, nem szokott hozzá, hogy valaki ilyen kitartóan próbálja megrontani őt.
-Simán fel tudnál szedni valami normális pasit is.

Logan & Jill

Határozottan nem viselem jól, ha valaki csak úgy meggondolatlanul visszautasít és ő egyszer már megtette. Ott hagyott az erdőben és most is tönkre akarja nekem vágni itt a bulit, és persze, hogy felettébb pipa vagyok már e miatt. Most se hat rá láthatóan semmi, legalábbis kívülről nem nagyon látszik, maximum az, hogy kissé már paprikás a hangulata. Legalább valamit el tudok érni nála, ha mást nem, hát azt, hogy kellőképp felidegesítsem.
- Szó se róla, nem egyszerű bevágódni nálam. - rántom meg flegmán a vállam, és persze azért az se sok ember, aki jól viseli a stílusomat, bár attól függ épp milyen napom van. Tudom én kedves lenni a magam módján, csak nem viselem jól se a tuskókat, se a kis nyomikat. Az élet azért van, hogy éljük, aki meg ezt nem képes felfogni, az csináljon szépen, amit akar, az illetőnek rossz, ha csak unja magát és nem csinál soha semmit nem igaz? Én jól el vagyok a magam kis játékaival, mint ahogy most is. Ha már berángatott a mosdóba, talán megpuhul kicsit. Igazán szeretném kitombolni magam és ha elrángatott a pasiktól, akkor... nincs más. De legalább annyi kiderül, hogy igenis hatással vagyok rá, csak próbál szegénykém még ellenállni. Nem tehetek róla, de igenis mindig feldob a tény, ha el tudom érni, amit akarok. Lehet, hogy csak egy gyenge nő vagyok, aki amúgy csontokat tör, de simán lenyomok egy erős, láthatóan konok pasit is, csak kellő kitartás kell hozzá. Persze megint elkapja a csuklómat, amire már épp húznám el a számat, amikor valaki lehúzza a WC-t és előkerül onnan egy pasas. Széles mosollyal mérem végig, ahogy gyorsan felhúzza a sliccét, de sokáig nem időzhet rajta a tekintetem, mert szinte már nyekkenek, ahogy az idegesítő tanárbácsi a falnak présel. Végre valami történik is, már igazán kezdtem unatkozni! Nem nagyon foglalkozom már a másik fickóval, csak a nem túl rövid csókra koncentrálok, amit naná, hogy viszonozok, heves harcra kelve a nyelvéve a dominanciáért, bár persze most az egyszer nem számít, hogy ki nyer, csak maga a harc. Tudtam én, hogy ez az alig ruci, ami rajtam van ér valamit, és ahhoz sem fért sok kétség, hogy erős kezei vannak, ezt hamar megtudom, ahogy a combomat markolja. Önkéntelen sóhaj hagyja el az ajkaimat, amikor az egész véget ér.
- Hát majd... ellátjuk a bajukat nem? - jó-jó tudom én, hogy ő a jó fiú és nem hiszem, hogy hátba veregetést kapnánk érte a birtokon, ha kiderülne, hogy rendőröket sikerült aprítani. De olyan rohadt szemét dolog, hogy ezt most abba kell hagyni. Képtelen vagyok visszafogni a vigyort, ami az arcomra költözik, amikor megsimogatja az arcomat, aztán úgy kapja el a kezét, mintha minimum tűzbe nyúlt volna. Még az is csoda, hogy nem nevetem el magam, pedig nagyon közel vagyok hozzá. Persze az a csók, csak álcaként szolgált, bár ahhoz képest elég sokat adott bele, erre megijed egy simogatástól, amit csinál? Képtelen vagyok letörölni a vigyort az arcomról, akkor sem, ha ő megint átmegy komolyba.
- Vészkijárat... azt hiszem. Azt tudom hol van a hátsókijárat, ami végül is lehet, hogy ugyanaz. - léptem már le ott, előfordult, hogy arra volt szükség, no meg elég kihalt hátsó sikátorba vezet az az ajtó és hát volt rá példa, hogy az nagyon hasznos volt, amikor az aktuális pasassal nem volt már idő keresni valami kósza motelt. - Na gyere szépen. - fogom meg a kezét egészen finoman és húzom magam után. Nem hallok még szirénákat, bár az nem zárja ki, hogy ő igen, főleg hogy kint baromi hangos a zene. Csak át kell vágni a tömegen, és ha nyílik az ajtó, akkor majd... ügyesen eltereljük a figyelmüket. Végülis a benti taktikája beválhat idekint is. A távolban észreveszem a kissé támolygó biztonsági őrt, ahogy a tömeget pásztázza, de hát arról egyelőre nincs fogalmam, hogy a nem tökéletes tartásának oka épp az, akit én a hátsó kijárat felé terelgetek.

Egyre inkább kezdi tisztelni azokat a tanárokat,akik képesek bírni magukkal ebben a suliban, és sosem döntöttek meg egyetlen diákot sem. Mondjuk, amilyen pletykákat hallott, nagyon sok pedagógust azért nem kell piedesztálra emelnie, hála az égnek.
-Tudod mim van fából, a Ffff.... - kezd felelni mérgesen, és mutató ujjával is a lány mellkasára bök, de aztán az ujjat visszahajtja, mondandója végét pedig alaposan elharapja,a mikor felfogja mit mondott majdnem, és még dühösebben törtet előre, hogy aztán bevágja maga mögött az ajtót. Per pillanat ő sem bánná, ha kidobnák innen, a hideg levegő kicsit legalább segítene a fortyogó fejének, más testrészeiről nem is beszélve. A mosdóba érve válaszra sem méltatja a kérdést, bár nem, tényleg nincs fából. A kis csaj nagyon is hatással volt rá, és egy része legszívesebben gondoskodna róla, hogy ne félreértés legyen abból, hogy miért jöttek ide.
-Fogadok egy szivarban, hogy akik nem idegesítenek, kisebbségben vannak. - Mondja morcosan, de aztán ledermed. A lány immár érezheti a kezében, mennyire nincs fából, ő pedig csak pár másodperccel később észleli újra, miféle helyzetben is vannak. A keze máris nyúl a lány csuklója után, ekkor viszont meghallja, hogy valaki lehúzza a WC-t. Egy férfi lép ki a fülkéből, és csodálkozva tekint a párosra, majd miközben kicsit zavart arccal húzza fel a sliccét, Logan mint a villám ragadja meg a lányt, fordítja meg őt, és passzírozza egész testével a falhoz, hogy aztán ajkaival az ő ajkaira tapadjon, és addig csókolja Jill-t vadul, amíg a férfi elhagyja végre ezt a helyet. eltart vagy fél percig, amíg rájön, hogy rá itt semmi szükség,a z az idő alatt pedig bőven bejárja nyelvével a lány száját, kezei pedig megindulnak testén, és a szinte már ott sem lévő nadrág által alig takart lábakon is végigsimítanak. Lehet elég szakállas trükk, de valamiért hirtelen csak ez jutott eszébe.
-A zsaruk mindjárt itt lesznek - suttogja a nő ajkaira, miután elválnak egy nagy cuppanással, teste azonban nem húzódik hátrébb. Miután elhallgat, még nyom valamiért egy gyors puszit Jill szájára, aztán a fal felé fordul. Az ablak meglepően kicsi, nem férne ki rajta a széles vállaival, legfeljebb a lány, ő is csak ha nagyon összehúzza magát.
-El kell tűnnünk innen.
Most ő simogatja meg a lány arcát. Aztán pislog, és elrántja a kezét. Tényleg nagyon jó illata van annak a parfümnek. Egy pillanatra még azon is elgondolkodott, hogy vajon vannak-e kiadó szobák ez a klub felett.
-Itt nem jutunk ki - mondja aztán komoly hangon, és végre eszébe jut ellépni tanítványa közvetlen közeléből.
-Tudod merre van a vészkijárat?

Logan & Jill

Oh, hát naná, hogy nem érdekel, hogy mennyire tetszik neki a válaszom, vagy mennyire nem. Én jól el vagyok és épp elég jó a kedvem ahhoz, hogy gond nélkül szórakozzam egy kicsit, mert most ahhoz van kedvem és mert kijár nekem három nap szobafogság után. Nem holmi börtön az a suli és így is elég kiborító, hogy ilyen hamar utolért a végzet az irritáló pasas formájában, pedig még szinte bele sem jöttem igazán. Még szerettem volna jó pár táncot elropni, amíg ki nem fulladok, aztán pedig... hát talán valami mástól is szívesen kifulladtam volna. Akár hogy is, de egy nőnek is vannak szükségletei.
- Még annál is jobb az illata, nekem akarod közelebbről is megszagolni? - oldalra döntöm a fejem, hogy az amúgy is szabadon lévő nyakam csak még kecsesebben táruljon a szeme elé. Jó hát nem a nyakam a legérdekesebb részem most tudom, de ha már oda lenéz, akkor máshova is elkalandozik majd a tekintete és végülis azt hiszem ez a cél, ezért lépek közelebb hozzá, ha már a távolodásnak amúgy se látom semmi esélyét sem, és nyúlok az arcához. Elhúzom a szám, amikor elkapja a kezem.
- Komolyan fából vagy te basszus? - nem reagál semmire se normálisan. Kitesz a nyomorult erdőben, pedig sokkal kellemesebb lehetőséget ajánlottam neki, most meg megint csak morcoskodik, mintha állandóan citromba lenne harapva, kb. olyan a képe. - Nem mondom, hogy sajnálnám, ha kidobnának. - most komolyan miért kell elvenni a kedvem, amikor olyan jól szórakoztam? Totál kiábrándító a pasas. Jól van tanár, meg minden, de akkor is lehetne legalább egy kicsit oldottabb. Már majdnem könyörgőre fogom, hogy legalább még egy kicsit maradjunk, amikor láthatóan nagyon fülelni kezd, aztán még válaszolni se sok időm van, de már von is magával. Az a mázli, hogy nem megint a karomnál fogva rángat végig a klubon is, azt baromira zokon venném, habár... lehet hogy legalább segítenének a drága kis udvarlóim.
- Még se vagy annyira... fából? - jó naná, hogy félreértem a dolgot. Hát a franc tudja, hogy most akkor az a baja, hogy szirénákat hall, miért ne jutna egyből az az eszembe, hogy csupán azért nincs más idő távozni, mert túlságosan nagy a szükség. - Annak megyek az idegeire csak, aki... engem is idegesít. - rántom meg a vállam, miközben már csukódik is mögöttünk az ajtó, én pedig újfent támadok. Na nem csonttöréssel, hanem sokat mondó mosollyal és határozott közeledéssel. Idegesít a pasas, de volt már rá példa, hogy olyannal kezdtem ki, akit legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben. Ennek is meg van a pikantériája. Egy pillanat múlva már azt veheti észre, ha nem kezd el itt fel alá rohangálni, hogy a kacsóm már nem az arcát simogatja, hanem egész máshol állapodik meg, jóval lejjebb, olyan helyen, amit biztos nem venne jó néven, ha erősen szorítanék meg.

Jill színjátékára egy halk morgással reagál, bár ezt minden bizonnyal elnyomja a teremben szóló hangos zene, szóval a lány csak az arcán láthatja, hogy nincs lenyűgözve a feleletet által. Más kérdés, hogy őt ismerve ez valószínűleg csak még jobban feldobja őt.
-Valójában, nincs rossz illata - ismeri el, a tűsarok csiklandozására pedig sehogy sem reagál. Van olyan pont a testén, ahol egy vékony tárgy szúrása még heves reakciót váltana ki belőle, de a lábfeje pont nem az.
-De, a parfümöd miatt nem kellene a detoxba vinnem téged.
Mondjuk, az, hogy a csaj nem taj részeg valójában javít a helyzetén. Ennek köszönhetően letesz arról a tervéről, hogy a hajánál fogva húzza vissza a birtokra...egyenlőre. A múlttal kapcsolatos megjegyzésre sem reagál inkább, hisz egy rövid káromkodásnak, vagy egy hosszú sirámnak, hogy nem emlékszik a múltjára, nem sok értelmét látná, ám amikor a csaj elkezd hozzá nagyon közel vonaglani, a pupillái alaposan kitágulnak néhány röpke pillanatra, arca finom érintésére pedig finoman reagál, ahogy óriási tenyerével elkapja Jill kezét, és határozottan megfogja azt.
-Ó, nagyon buli lenne kislány, a baj csak az, hogy engem két percen belül kidobnak innen, te meg ha így folytatod, reggelig marasztalnak a rajongóid.
Fejével oldalra biccent, az őket néző sértett udvarló, és bajtársai irányába, akik arról tesznek tanúbizonyságot, hogy nem csupán Logan tetszését nyerte el tanítványa dekoltázsa, és fedetlen lábai.
-Szóval, szép lassan elindulunk és...
A távolban, túl a buli zaján meghallja egy rendőrsziréna cérnavékony hangját. A nagyvárosban persze nem feltétlenül kéne aggódnia miatta, hisz annyi szemétláda él még itt, miért pont miatta jönnének? Nos, sajnos közelednek, és van is rá okok, szóval itt van ez is kapásból.
-Helyesbítek, gyorsan kell lelépnünk. És a bejárati ajtó már nem lesz jó. Tudod merre vannak a mosdók?
Válaszra sem várva karolja át a lány derekát szorosan, és húzza magával, mire a nőzőközönség sokatmondóan figyeli őket, ahogy néhány perccel később mind a ketten eltűnnek a férfi mosdók ajtaja mögött.
-Kérlek, mond, hogy a többieknek is ennyire az idegeire mész. Utálnám, ha cska én lennék megáldva veled...

Logan & Jill

Végre valami! Végre egy olyan buli, ahogy tényleg jól érzem magam. Nem kell feltétlenül mindehhez még alkohol is, miért kéne? Nem, jól meg vagyok én egy mentes koktéllal is, simán, mert most eléggé ki vagyok bukva ahhoz, hogy e nélkül is gond nélkül tomboljam ki magam. Még az se nagyon számít, hogy épp kit rángatok magammal, de a kis gazdag ficsúr, akit karon ragadtam annyira nem is rossz darab. Nem feltétlenül akarok tőle többet, mint pár forró tánc, bár ha jól sejtem ő már egész mászol jár agyban, de az legyen csak az ő baja. Én majd eldöntöm, hogy mennyit engedek, aztán meglátjuk, hogy mennyire fogja értékelni, ha netán nem az történik, amit szeretne. Egyelőre viszont ilyen gond nincs. A zene hangos, a levegő fülledt, én pedig karolom át a fickó nyakát, hogy a zene ütemére hozzásimulva élvezzem a ritmust, meg őt... meg az egész helyzetet, hogy végre kijutottam és azt a mamlaszt sikerült jól felültetni, mert most minden bizonnyal ki van bukva, hogy szegény kis beosztottját úgy át vertem a palánkon, mint annak a rendje. Ettől csak még jobban érzem magam, de komolyan!
Nem is hallom meg az ajtóban történő csetepatét, csak az tűnik fel, hogy a velem szemben lévő vállára két kéz kerül. Ez még nem lenne nagy gond, hiszen partnert váltani nem nagy cucc, ha az illető is tud táncolni és azért nem néz ki rosszul, csak épp... erre nagyon nem számítottam. Mert aki magához von az pont ez a bunkó, aki elől sikerült meglépnem a birtokról. Majdhogynem nyekkenek is egyet, amilyen erősen húz magához, érezni azért, hogy nem egy gyenge alkat.
- Oh, hogy ez nem a szobám? Pedig azt hittem csak egy jó nagy házibuliról van szó! - enyhén szólva is túljátszom a meglepettséget, ami így nem hiteles, de hát amúgy se lenne az, szóval felesleges lenne úgy tenni mintha. Hát persze, hogy tudom, hogy nem a szobám, már csak azért is, mert én jöttem ide azzal a tetves kocsival, aminek remélem semmi baja, mert akkor nem leszünk jóban, na nem mintha most jóban lennénk. Kipörget és azt hiszem tudja jól, hogy itt most még csak darabolni se nagyon kezdhetek el, nem lenne okos lépés, túl sok a szemtanú, bár őszintén szólva ez akkor se hatott meg túlságosan, amikor Simont ropogtattam meg kissé a pizzériában, pedig ott akadtak páran akik végignézték az esetet.
- Oké jó a szaglásod, a parfümöm nem jön be, csak azt nézed, hogy ittam-e valami töményet? És bocs, de józanul is nagyon jól tudok bulizni. - a kipörgetés tán épp abban a pillanatban, amikor megint közelebb kerülök hozzá egy jó erős lépéssel nyomom bele lehetőség szerint a tűsarkamat a lábfejébe, és mintha mi se történt volna simulok hozzá. - Kicsit a múltban ragadtál ugye tudod? - tangó... egy ilyen klubban? Nevetséges, nem is kicsit! Nem tudom hogy mennyire szorít erősen, de nem moccanok, ha tovább próbál vezetni, inkább a háttérben zúgó zene ritmusát veszem fel újra, hogy normálisan megmutassam neki, hogy is kell táncolni. Az egyik kezem tuti szabad, az eddig a derekán pihent, amikor ezzel a kipörgetős számmal szórakozott, de most helyette inkább az arcélén simítok végig a mutatóujjammal, egy leheletnyit érintve az alsó ajkát is, majd kicsit lejjebb csúszok még mindig szorosan hozzásimulva, aztán újra fel. Elég hathatós csípőmozgást produkálva közben. - Mi lenne, ha még maradhatnék mondjuk pár órát? - ártatlan pislogással nézek fel rá. Legutóbb nem jött be, de ha most lenéz, akkor azért elég szép belátást biztosít a felsőm. Dögöljek meg, ha nem lehet sehogy se hatni rá, akkor a pasas fából van, vagy minimum meleg, ami ezzel a külsővel röhejes lenne.

Nincs jó hangulatban, nagyon nincs. Most, hogy ruhát váltott, immár sehol sem látszanak rajta a golyó ütötte nyomok, de évek óta most először átélt valamit, amit szeretne elfelejteni. Konkrétan meg tudna fojtani most valakit puszta kézzel, úgyhogy egy fülkéből haza is telefonál.
-Üdv.
Hallja a vonal másik végén, hogy dadog az ifjú X-men, szóval ebből nem nehéz levonnia következtetést:
-Már meg is szökött, nem igaz? Jól van, semmi baj, úgyis szükségem volt egy önként jelentkezőre, aki felügyeli a kerti munkát holnap hajnalban. Ajánlom, feküdj le korán, vagy nagyon álmos leszel.
Lecsapja a kagylót, és ördögi vigyor ül ki az arcára. Jill nagyon rosszkor kezdett el játszadozni vele. Itt az ideje megint móresre tanítani őt.

A motorját jó pár sarokra parkolja le a kocsitól, ahol a lányt megtalálta. Ez most a saját bringája, és nincs kedve kockáztatni. Több órába került a nyomára akadni, és kicsit frusztrált már, de érzi, hogy most már nagyon közel van, ahogy azt is, hogy Jill nem rég érkezett csak. A nyomok valami puccus klubhoz vezetnek, amiről még életében nem hallott, valószínűleg, mert egy pohár víz árából be tudna rúgni máshol még ő is, de most úgysem inni megy be, nem igaz? Nos, a jelek szerint semmiért sem megy, legalábbis, ha a kidobón múlik.
-Ez most valami vicc Pubi? Nem akarsz beengedni, mert nincs nálam a személyim.
A tagbaszakadt, fekete fickó végigméri Logan-t, az olcsó sportcipőjétől, a kopott farmerján át a fekete bőrdzsekijéig, és bólint.
-Mondjuk...
-Na ide figyelj, eszem ágában sincs inni bent, az egyik diákom viszont odabent van, és megesküszöm rá, hogy nincs még 21, szóval miatta kéne inkább aggódnod...
-Megkérem, távozzon. Ez egy úri klub, és ön zavarja a vendégeket.
Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy megismerteti ezt a fickót az urak sportjával, de meggondolja magát. Mérgesen kifújja a levegőt, aztán hátradönt a fejét, és hagyja, hogy a harag távozzon a testéből, újra mély levegőt vesz, aztán akkora gyomrost ad a fickónak, hogy az összegörnyed, aztán elkapja, és húzni kezdi őt magával befelé.
-Hátrébb, ez az ember rosszul van, orvos kell neki!
Valóban nincs jó színben a fickó, épp ezért gyorsan ráncigálja be az ajtón, mielőtt valaki rájönne, hogy ennek lehet valami köze ahhoz, hogy a torkát szorongatja. A fogás végül működik, és manus eszméletét veszti. Dolga végeztével tovább halad, miután behúzta a manust egy félreeső helyre. A ruhatáros kissé furcsán néz rá, de nem érdekli. Végre bejut a klub belső terébe, ahol azonnal ki is szúrja áldozatát a táncparketten. Vasmarka megragadja Jill partnerének vállát, és úgy fordítja őt szembe magával, mintha csak egy rongybaba lenne a srác.
-Cső, elrabolhatnám a tündérkédet egy táncra? Kösz!
Ez után Jill-hez lép, átkarolja, és elkezdi vele ropni a tangót.
-Mond, feltűnt ugye, hogy ez nem a szobád?
Pörget egy nagyot a lányon, aztán megint szorosan magához vonja.
~Hmm, de kis dögös ma este...mázli, hogy nem most próbált megvesztegetni.~
-Ráadásul alkoholmenteset ittál...annak mégis mi értelme? Legalább rendesen kibuliztad volna magad azért az egy hónap gályáért, amit kapni fogsz.

Logan & Jill

Tényleg, komolyan azt hitte az a marha, hogy bezárhat a suliba egy hétre, vagy ki tudja, hogy meddig? Simán el tudom képzelni, hogy a végén még kitalálja, hogy nem volt elég neki az az egy hét, és mivel csúnyán néztem, ezért még kapok plusz kettőt. De persze nem ilyen egyszerű ez őszintén szólva. Próbálkozott pár napig, talán három napig ment ez a hülye játék, hogy akárhogy mentem a pasas folyamatosan felbukkant, csak hogy mutassa mennyire nagyon rajtam tartja a szemét. Más helyzetben ez még imponáló is lenne, de ez most nagyon nem olyan helyzet, amire ez igaz lenne. Aztán... délelőtt már nem botlottam belé, pedig leúsztam a magam húsz hosszát az uszodában odalent és nem láttam őt közben egyszer sem. Se a folyosón, se a sehol, csak azt a kis alamuszi fickót, akit ha jól sejtem rám állított. Béna... simán le lehet rázni, egyáltalán nem gondolom, hogy nehéz lenne. Ezért vagyok már a tükör előtt percek óta, hogy rendbe szedjem magam. Rohadtul elegem van ebből az egészből és a bezártsággal csak azt érte el, hogy nagyon-nagyon ki akarjak jutni innen és bulizni egy oltári nagyot! Szóval szépen rendbe szedem magam, felkapom a legtutibb vörös ujjatlan felsőmet, hatalmas fehér szívvel az elején, és persze elég ütős dekoltázzsal, hozzá egy kellően mini farmerszoknyát, ami már annyira rövid, hogy okos döntés előre hajolni benne, csak ha direkt akarsz valamit. A cipőmet szépen bedobom a táskámba, aztán az egészet a törölköző mögé rejtem, amikor kilépdelek a szobából. A fickó persze milyen meglepő, de pont erre mászkál és azt hiszem kissé zavartan néz el másfelé, miután azt hiszi, hogy csak egy törölköző van rajtam és az is elég kicsi. A kis naiv! Szóval irány a fürdőszoba. Az már nem kunszt, hogy jutok le a másodikról, csak le kell mászni, aztán odalent már belebújhatok a tűzpiros magassarkúba legalább amíg elérek a garázsig, mert Erwan kocsijába beszállva már le is rúgom. A táskám az anyósülésre kerül, megnézem magamat a visszapillantóban, a feltűzött haj még rendesen áll, csak pár kisebb loknit húzok ki belőle a hatás kedvéért, aztán tövig nyomom a gázt. Milyen jó, hogy anno még kaptam tőle egy kulcsot!
Pár óra kellemes - és szabad! - kocsikázás után érkezem meg végül az egyik kedvenc nagyvárosomba, ahol aztán be is veszem magam a szintén egyik kedvenc szórakozóhelyemre. Egy dolgot tartok legalábbis egyelőre, egy alkoholmentes koktéllal kezdek, azaz arra hívatom meg magam az első szembe jövő elég tehetősnek tűnő sráccal. Új hajtom fel mintha csak víz lenne, aztán már húzom is magam után, mert táncolnom kell! Muszáj végre kitombolnom magam!

Tárgy: Re: Logan & Jill - Nox (menő klub a belvárosban)

» Jill & Davy - Új problémák
» Jill&Scott
» Sebastian & Jill
» Jill & Simon - Beköltözés
» Davy & Jill - Darabokban