Börtön

Még idejük sincs alaposabban megszemlélni azt a bizonyos számlapot, aminek segítségével talán nyitható volna az ajtó, az acél különös hangokat és látványt produkálva darabokra kezd esti. Egészen pontosan szétnyílni, főként függőleges vágások mentén. Valamilyen penge az, ami ezt műveli vele, de a kicsiny csapat egyik tagja sem lehet biztos benne, kíváncsi-e a penge valódi mivoltára.
Néhány pillanat csupán, és láthatóvá válik egy vélhetően női sziluett, illetve egy vörös vészfényekkel kivilágított, csarnoknak tűnő helyiség. Sok-sok gépezettel, és egyéb, csak részben látható berendezéssel.
A túloldalt generátor zúg a távolban, ám így is jól hallhatóan.

Helyszínváltás: Katt!

/A sok nyaraló miatt körváltás ismételten vasárnap lesz, egészen pontosan augusztus 10. 18:00 órakor. Addig mindenki bátran írhat annyit, amennyi csak jólesik. Különös tekintettel arra, hogy itt bizony karakterek közötti interakciók várhatók. /

A számlap tulajdonképpen mindkét vasajtónál egy-egy számokat tartalmazó billentyűzet, illetve a felettük világító piros lámpa. Vélhetően a piros melletti lámpa zöldre vált, amennyiben a helyes kódot üti be valaki. Egyszerűen kézzel nyomkodható, ránézésre legalábbis úgy tűnik.
Most, hogy közelebb jött, Joshua hallhatja a szemben lévő ajtó mögül az onnan kiszűrődő zajt. Mintha tán valamiféle gyár vagy üzem lenne, de mindenképpen nagy méretű gépek robaja ez.
A két ajtón kulcslyuk is van, amit az Adamnél lévő kulcsok nyitnak, ám ettől még zárva maradnak az ajtók.

Adam felderítő körútja során sikerrel bejárja a nyitott ajtókon keresztül elérhető helyiségeket saroktól sarokig. A zuhanyzó nem mutat sok érdekességet, leszámítva, hogy akad néhány régebb óta bent rohadó patkánytetem. Minden bizonnyal a helyiek sem kedvelték ezeket az errefelé gyakran felbukkanó állatokat. Az étkezőben viszont több evőeszköz, fémtálca hever szétszórva az asztalokon, illetve az egyik asztal alatt meglepő dolgot talál apró hősünk. Pontosabban az egyik asztal aljára ragasztva valami gusztustalan ragaccsal, ami már oda száradt.
Széthajtogatva egy kézzel készített, ám ahhoz képest egészen szabályos rajzot tart kezében.


/Mivel a találkozó is ezen a héten lesz, a körváltás ezúttal augusztus 3. vasárnap 14:00. Így azoknak is lesz egy kis ráadás idejük, akik egész szombatjukat szocializálódással töltik./

A helyiség ajtaja, ahol jelenleg tartózkodnak, a hosszú folyosó oldalában található. Kicsiny csapatuk kicsiny termetű előőrse gond nélkül végigrohan a folyosón, és vissza. Bár tény, ekkora termettel ez igencsak kimerítő. Mire végez, erőteljes lihegés hatja át légzésmintáját.

Az ajtótól valamelyest balra, majdnem szemben egy rövid folyosó található. A rövid kifejezés a hosszú folyosóhoz képest értendő. Mindösszesen tíz-tizenöt méter hosszú lehet az apró felderítő becslése szerint. A kis folyosón balra ajtó, jobbra fal, szembe ajtó. A baloldali ajtó anyaga fém, rajta kulcslyuk, mellette a falon számtábla. A szemben lévő ajtóra szintén passzol ez a leírás.

Rögtön balra egy kétszárnyú lengőajtó, mely ketté választja a hosszú folyosót, mely balra és jobbra is vagy negyven-ötven méternyit megy előre. Szembe falának jobb oldali szakaszán több ajtó is található. Közelebbik falának pedig bal oldali szakaszán akad egy kisebb és két nagy kétszárnyú ajtó.

Ahogy kilép a társaság másik két tagja is a folyosóra, elmegy a világítás. Vélhetően nem szabályszerű lekapcsolása történt a lámpáknak, lévén ha gyorsan is, de halványulással kapcsolnak le.

Zseblámpáik működnek, így képesek folytatni a felderítést. A baloldali folyosószakasz közelebbik falán egy vélhetően étkezdéül szolgáló, nagyobbacska helyiségbe juthatnak. Megtalálják a konyhát is, ahol szintén találkoznak néhány kedves rágcsálófélével.

A jobboldali folyosó szemben lévő falán az ajtók mosdókhoz vezetnek. Hangulatát tekintve olyan, mint egy drámaibb horrorfilm helyszíne. Néhol egy-egy cső le- vagy ki van törve, helyenként szivárog a víz. A fémeken több helyütt rozsdafoltok.

/Körváltás: július 28. hétfő 19:00
Kérdés esetén szokásos módon a megfelelő topicban vagy pmben nyugodtan lehet kérdezni.
A következő hozzászóláshoz már vázlatos térképet is mellékelek majd./

Nem tudom megállni, nevetni kezdek, ahogy a nő pukkan egyet. Lökött ez a csaj, annyi szent, de azt hiszem, lehetne rosszabb is. Mondjuk, ha választhatnék, kivel zárjanak egy cellába, nem rá gondolnék rögvest, de...örülök, hogy ő nincs itt. Valahogy nem vagyok az elememben, ha egy dohos cellában kell udvarolni, miközben egy hatszor jobb pasi áll mellettem, és mellesleg nem ártana a túlélésre koncentrálni. A dobozok helyett viszont egyenlőre a semmibe meredek hunyorogva, ahogy a szobát elárasztja a fény, aztán megint a csaj fél fordulok, és a mellette lévő kapcsolóból arra gyanakszom, hogy ez az ő műve volt. Végül megvonom a vállam.
-Hát...így is jó... - mondom, még mindig orrolva rá a csipikéért, de amikor szó szerint pukkan egyet...na akkor végem van. Elfordulok, hogy legalább ne lássa, ezen a hülyeségen nevetek, és végre átnézem, mim van. Az egyik puskát Josh teszi magáévá, és fájdalmasan menő mozdulatokkal kezdi megtölteni azt. A másikat én nagyjából úgy ragadom meg, mintha seprűnyél lenne, és már dobom is oda hosszabb hajú társamnak. Kell a francnak gyilkolóeszköz, ha használom a képességem úgyis legfeljebb idegesítem vele a támadómat, az meg megy szavakkal is. Helyette inkább a rendőrségi, bucira verős zseblámpát kaparintom meg.
-Mindig ilyet szerettem volna.
Felkattintom, hogy működik-e, aztán a folyosóra vezető ajtóhoz lépek, és résnyire kinyitom azt.
-Na jó...akar valaki előre menni? Ó, mehetek én? Igazán? - Kezem a szívemre teszem meghatottságomban, aztán össze is megyek, hogy úgy slisszoljak ki.
-Oké, ha nem hallotok halálsikolyt, vagy puskalövést fél percen belül, tiszta a levegő.
A hangom persze most is cérnavékony, mint amikor Mickey egér héliumot szív. Istenem, hogy miért teszem ezt mindig magammal...na mindegy, szóval előre megyek, és ha tiszta a telep, akkor kicsit megnövök, olyan egér méretre, hogy azért lássanak, de nagyobbra nem. Nevezzenek paranoiásnak, de valamiért rossz érzésem van ezzel a föld alatti levegőtlen kazamatával kapcsolatban.

Lévén Adam immár a kulcsok őrzőjévé avanzsált, gond nélkül kinyitja a szekrényt. Mindeközben észreveszi, hogy valójában még egy a cellákat elzáróval szinte identikusan megegyező vasajtó van a teremben a szomszéd-, valamint egy jobb minőségű, valamivel nagyobb a szemben lévő falon.
Nem okoz csalódást a szerkény, már amennyiben a lelkes fosztogató nem ragaszkodik az aranyhoz. Két shotgun, darabonként tíz töltényt tartalmazó töltényövvel kísérve. Ha ismeri a fegyvert, vagy kipróbálja, egybe maximum nyolc darabot tud beletölteni.
Ezek mellett kevlar mellényből szintén kettő, illetve három szett fekete öltözék. Hosszú nadrág, hosszú felső, bakancs, simlis sapka. Leginkább biztonsági személyzeté lehet. Nem kifejezetten nagy méretek, de rugalmas az anyaga, és enyhén bélelt. Hűvös van, még akár kellemes is lehet ezek viselete idelenn. A bakancsok szintén rugalmas anyagúnak tűnnek, kivéve az orruk. Az minden bizonnyal acélbetétes.
Ezen kívül három zseblámpa - amolyan rendőri, verekedésre és alkalmas, hosszúkás -, valamint három gumibot is található mellettük.
Az íróasztal fiókjai zárva, és egyik kulcs sem nyitja őket a kulcscsomóról. Az íróasztal fémből van. Összesen négy szék szétszórva a teremben, hasonlóképp fémből.

A benti ostromduó elnyeri szabadságát, hála harmadik társuknak. Már mikor kinyitja az ajtót, hamar kellemesebben érzik magukat. Valamelyest javult a szoba egyébként pocsék szellőzése.
Kiérve az előtérbe ugyanúgy láthatják az íróasztalt, és a szekrényt, melyet Adam éppen kifoszt. A shotgunokat, a ruhákat.
Kayla különös, bizsergető érzést tapasztalhat, mikor kiér a cellából. Nem biztos, hogy csak a hideg miatt. Joshua szintén érez némi bizsergést, de vélhetően inkább bosszúságában. Egy kellemes kis kupac patkányürülékben csúszik meg a cipője, amit fordultában sikerült bele is masszíroznia lábbelije talpának redői közé.

A két másik ajtó gond nélkül nyitható az Adamnél lévő kulcsokkal. A kisebbikkel egy a korábbihoz hasonló cellákat tartalmazó helyiségbe juthat a kis társaság, míg a másikon át - melyhez némi próbálgatás után rájöhetnek, hogy a mellette lévő villanykapcsoló valójában ajtónyitó, fedél felpattint, kulcsot be, elfordít, nyílik - egy igen hosszú folyosóra érkeznek meg. Szintén kivilágítva.

/Körváltás csütörtök, azaz 2014.07.24. 19:00/

Kicsit talán furcsán nézek, ahogy ezek ketten elkezdtek itt építő kockázni, vagy mi a búbánatot művelni, amíg távol voltam, minden estre a rácsos ajtóhoz lépek, és óvatosan kinyitom a zárat a kulccsal, hogy időben el tudjak ugrani, mielőtt pofán vágna az ajtó, vagy rám esne a faltörő kosuk.
-Srácok, értékelem a rombolás élvezetét úgy, mint bárki, de mi lenne, ha inkább lelépnénk? Ha kint vagyunk, tőlem széttörhettek amit csak akartok, becsszó.
Aztán hátam a falnak támasztva várok, hogy kijöjjenek onnan, és még odavetem Kayla-nak:
-Nos, ha jól emlékszem már csak te nem szöktél ki eddig cellából. Üdv a klubban. A tagságit postázzuk, a sört te fizeted az első gyűléseden. Most pedig, ha megbocsájtotok.
Sarkon fordulok, hogy végre kifoszthassam azt a vasládát, már persze, ha ki tudom nyitni valamelyik kulccsal. Olyan boldog lennék, ha fegyvert tartanának benne, vagy esetleg aranyrudakat...nem, a fegyver jobb. Netán egy arany Shotgun, gyémánt skulókkal töltve? Na jó, elég az álmodozásból, lássuk végre, mit nyertem!
-Egyébként a csipikéért pukkadj meg! - szólok hátra a vállam felett. - Jó, hogy nem akarsz mindjárt babaházba költöztetni, az eszem megáll. Ha mindenáron nevezni szeretnél valaminek, az Adam jó lesz.

~Oké, azt hiszem ilyet többet nem csinálok...bakker, de rohadt szűk volt ez, lehet tényleg mást is kéne otthon tartanom a sörön, és a chipsen kívül?~
A vak sötét nem valami biztató, ezért fülelek pár percig, és csak ez után növekszem vissza, egy kevésbé hangyasztikus méretre, miután szinte biztos vagyok benne, hogy nincs itt rajtam kívül senki. Hunyorogva nézek körül a villany felkapcsolása után, aztán a kulcsokra úgy vetem rá magam, mintha legalábbis kincset találtam volna. Ó igen, édes szabadság, jövök!
~Hmmm...nem felejtettem el valamit?~
Hátrasandítok a vállam felett, abba az irányba, ahol a cellák vannak, aztán legyintek, és elindulok kifelé. Érdekel is engem, ha itt makkannak meg, ha velem zárták őket össze, biztos nagy gazemberek ők is, ráadásul az egyik lebrókerezett! Elég ebből, ideje elhúzni innen. Aztán megtorpanok, és felsóhajtok.
~Az a fene nagy szívem fog egyszer a sírba vinni.~
Visszafordulok, és ha a kulcsok közül valamelyik nyitja, akkor kinyitom az ajtót, és a rácsokat is, hogy végre kijuthassanak, aztán engedek a kíváncsiságomnak, és megpróbálom a fémszekrényt is kinyitni, ki tudja.
-Ó, egyébként, nem vagyok bróker! - Jelentek ki diadalittasan dübörgő hangon, kihúzva magam. - Én....író vagyok...és mellesleg, kiengedtelek. Szívesen.

Kezdeti titkolózásom ellenére valamiért az a furcsa érzés tör rám, hogy ennek a kellemes, bár korai hangú nőnek mégsem ártana megmutatni mennyire ügyes, és különleges mutáns vagyok én, csak, hogy lássa, milyen szuper alakkal került egy cellába. Furcsa, hisz ezt annak ellenére érzem, hogy fél másodperce még gyanakodva méregettem, ahogy hozzám közelített, de most már meg sem fordul a fejemben, hogy a hüvelykujjával a szemem akarja kinyomni, és csak az számít, hogy összemenjek, de gyorsan. Mire egyet pislant, már egy 15 centis Adam akciófigura áll előtte az ágyon, és néz rá fel.
-Izé, itt vagyok lent - jelentem ki, cérnavékony hangon, majd még hozzáteszem: - ne ülj rám légyszi.
Ez után a rácsok felé fordulok, mert valamiért nagyon kárt akarok tenni bennük...bár lövésem sincs, hogyan. Minden esetre lehuppanok az ágyról, és ha senkinek sincs ellenére, hupikék törpike méretemnek hála kiszaladok két rács között, és ott nézek körbe. Hát itt sincs semmi, amivel ezt szét lehetne törni.
-Én igen - jelentem ki, a kérdésre, hogy szökött-e meg már valaki a sittről. Az igent még mindig lufi akcentussal ejtem ki, de közben azért elkezdek visszanőni, mielőtt még a röhögőgörcs lesz a vesztük szegényeknek.
-De kétlem, hogy ez börtön lenne. Ott nem olyan jó fejek, hogy ilyen szobatársakat kapjak.
Aztán elgondolkodva mérem végig Kayla-t.
-A te szemszögedből persze már más a helyzet. Na jó...megnézem van-e valami a környéken, amivel ki tudlak titeket engedni. Addig ti váratok itt.
Nem, nem várom el, hogy nevessenek ezen, helyette összezsugorodom, hogy ki tudjak férfi az ajtó alatti résen a folyosóra, ha van, és felmérjem a terepet. Valahogy csak ki lehet jutni innen. A következő pár percben felkutatom a környezetünket, amennyire lehet, és igyekszem kerülni a feltűnést.

Kelletlenül mordulok fel, amikor meghallom, hogy egy lágy női hang élesen vágja ketté kényelmes, lidérces álmomat, melyet el is felejtek abban a pillanatban, hogy kinyitom a szemeim.
-Ne már... - Nyögök fel, aztán csodálkozva pislogok, majd megvonom a vállaim, és visszadőlök arra a kemény kényelmetlen ágyra. Aztán megint úgy ülök fel, mintha rugón feküdnék. Ez nem ágy, ez meg nem a hálószobám. Mi a....
-Huhh....
Lábra állok, végigmérem a két kollégát, aztán messzebb húzódom a szép arcú nőtől. Arról vitatkozhatnánk, hogy a másik fickó külsőre veszélyesebbnek tűnik e, de valami oka csak van annak, hogy a börtön olimpián ez a lány a férfi kategóriában hajt az aranyéremre, szóval én inkább miatta aggódom. Mellesleg hangosabb is. Nagyjából itt kezdek el gondolkodni azon, mi a fenét keresek itt. Úgy értem, abszolút el tudom képzelni, hogy sokak szerint ilyen helyen érdemelném meg, hogy eltöltsem a maradék életem, de amennyire emlékszem, nem buktam le, és....nem is csináltam semmit, csak otthon ültem és...
-Bakker!!!
Na itt nagyra nyílnak a szemeim, és rémülten nézek körül, de továbbra is csak hárman vagyunk itt. Helyes...de mégis...mi a fene? Az utolsó emlékem, hogy olvastam, aztán...aztán semmi. Olyankor nem olyan vicces, ha velem csinálják ezt, ezek szerint.
-Oké...semmi baj, elnézést, kicsit elragadtattam magam. Khmmm...Tudja valaki, mikor jön a szobapincér?
Van egy sanda gyanúm, hogy nem fogják értékelni a humorom, ezért a rácsokhoz sétálok, és megragadom őket. Egy 10-es hatékonysági skálán nagyjából a 0-t súrolná alulról ez a cucc, ha összezsugorodnék, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne felfedni magam két idegen előtt. A fogva tartómról nem is beszélve...
-Oké, ti mit követtetek el?

Egy vélhetően rég nem használt börtönhelyiség több cellával.
A cellák rácsai helyenként rozsdafoltosak, de még erősen tartanak. Patkány a sarokban, penészfolt a falon. Neoncsövek világítanak.

/Első kör vége: július 9. szerda éjfél, addig annyit írtok és olyan sorrendben, ahogy nektek tetszik. Ha mesélői hozzászólás kell, kérlek szóljatok, hogy biztosan észrevegyem!/