Richard Layton

"Olykor egyetlen őrült tett dönti el az egész életedet. Csak zuhansz lefelé, de már arra sem emlékszel, hogy honnan esel és hogy miért."

Userinfó: Főkarakter

Név: Richard Layton
Mutáns név: Mennykő
Születési dátum: 1966. 07. 02
Besorolás:  Független  (majd X-men- kijátszva)
Képességek:

Elsődleges képesség: Ektromosságmanipuláció
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: 5 évesen
Képesség jelenlegi szintje:
A teste körül létre jön egy elektromos aura, burok, ami körülötte szikrázik, aki hozzáér az megsérül, égési sérülések lesznek testén.
Akaratával képes irányítani a villámokat, nincs olyan hogy az érzelmei befolyásolnák ezt.
- Test körüli sűrű szikrák, a test közvetlen közelében és a testtől 1,5 méterre ( védelmi, tárgyak, ellenséget megégeti ha közel merészkedik )
- Villámgömb 5 cm átmérőjű tenyerek között ( támadó )
- a Villám a mutáns öklét veszi körbe ( bokszkesztyűt formál, támadó )
- Villámnyalábok : két erős, egymás fölött spirálisan mozgó villámnyalábot lő ki karjaiból, 10 méteres távolságig
- Földalatti villámok, addig sokkolják az ellenfelet, míg el nem ájul, 10 méteres távolság, Lábaiból a földbe vezeti a villámokat és elirányítja az adott célpontig,
- Kiterjeszti maga körül az elektromos mezőt és ezzel megsebezni az ellenfelet, vagy épp tönkretenni berendezéseket ( 5 méter, támadó )

Képesség távlatai:
 - égből hívni  a Villámokat, viharfelhőket képezni
 - testét lebontani, Villámlásként repülni


Jellem: Nem vagyok tökéletes, sosem voltam nem is leszek. Olyan igazi rémes, kiállhatatlan alak sem vagyok. Nem tudom milyen vagyok, utálom magamat jellemezni. Határozott és céltudatos az igen, nagyon nehezen hajlok meg más akarata előtt, és szeretem azt gondolni hogy ez így van jól. Nem tartom magam a legbecsületesebb embernek, mondhatni becstelen vagyok, a cél érdekében mindent, a nem megengedett eszközöket is, mert győznöm kell. A cél szentesíti az eszközt szóval... másfelől meg ami nem öl meg az erősebbé tesz. Igazából magamat jellemezni ritka pocsék, mert valamit tuti kifelejtek. Gondolom már rájöttél hogy nagy pofám van, de van mire, még ha néha nem is látszik. Amikor éppen nem nagyra törő terveim szövögetem, tudok normális társaság is lenni, értelmesen beszélni is lehet velem. Alapvetően kicsit talán nagyképű vagyok, de lássuk be helytálló, de ha jobban megismernek, akkor morbid humorom is napvilágra kerül. Szóval a látszat nem minden, de.... dorombolni nem fogok.

Külső:  
Kezdjük az elején. Olyan 170cm magas vagyok, ehhez kisportolt testalkat jár. Hajam inkább fekete, mint barna, bár, ha rásüt a fény, akkor azért észre lehet venni, hogy nem az a totálisan csak fekete. A szemeimről viszont ez már nem mondható el. Azok teljesen feketék. Az íriszemet és a szembogaramat nem lehet elhatárolni egymástól. Általános viseletem a farmernadrág, bár van néha látni rajtam bőrnadrágot és katonai nadrágot is, de inkább a farmert éltetem. A felső időjárástól függetlenül lehet semmi, izomtrikó, póló, pulcsi és kabát. Többnyire a sötétebb anyagúakat szeretem, mint például a fekete vagy a sötétkék, de tény, hogy nyáron gyakrabban látni világosabb farmerban és fehér izomtrikóban. Mindehhez egy fekete bakancs jár, pláne, ha ismeretlen helyen vagyok, ahol bárki megtámadhat, mert a bakancsomba rejtem általában a dobókésemet. De gyakran, főleg a tavasztól őszig terjedő időintervallumban látni szimpla sportcsukában is, ilyenkor nincs kés, marad a közelharc.

Előtörténet:
Ugye tudod, hogyha most elmesélem neked a történetem, utána meg kell hogy öljelek? Ki nem állhatom, amikor rajtam kívül mások is tudják min mentem keresztül, így értelemszerűen alig van valaki aki ismeri az egész sztorit egyben. Nem is tudom hol kell az ilyesmit egyáltalán elkezdeni....
Gyereknek talán aranyos lehettem, most minden vagyok, csak az nem. Na mindegy, vissza a sztorihoz.
Teljes nevem:  Richard Trevor Layton


Illoinisban születtem, Amerika 21. Tagállamában, bátyám csak 10 perccel idősebb nálam, Ő Rain Layton. Kétpetéjű ikerpárként jöttünk a világra.
Anyánk: Sarah Thorne 30 évesen szült minket, foglalkozása takarító és táncos
Apánk: Gregory Trevor Layton 36 év  
Bátyám: Rain Layton
Nagybátyánk: Apám fiatalabb testvére: David Layton,  farmer, állattenyésztő, fegyver szakértő


Boldog család voltunk mi négyen, anyánk mindig foglalkozott velünk, míg apánk el volt foglalva a munkájával. Vagy épp fordítva. 5 évesen mutatkozott rajtam a mutáció első jele, tenyereimbe szikrák jelentek meg, testvérem ezt látta, de eltitkoltuk mindenki elől. Rengeteget tanultunk, nem volt olyan, hogy nincs leckénk, mindig volt és pluszban még tanultunk hozzá.
Anyánk betegen halt meg, akkor voltunk 8 évesek,  természetesen a temetés után apánk alkoholba fojtotta bánatát. Nagybátyánk vett minket magához David, apánk öccse. Ő lett a kirendelt gyámunk., hatalmas birtok, rengeteg állattal, na meg persze munka is volt bőven, Sőt. 2 órányira volt egy iskola ahova járnunk kellett, kocsival vitt be bennünket David és el is jött értünk mindig.
9 éves koromban bemutattam Davidnek a villámokat, ő csak mosolygott, pedig ő nem volt mutáns, mégsem akart megölni, inkább segített a  " képzésben "  . Elmagyarázott mindent a statikus és elektromos dolgokról, mindent amit tudni kell a villámokról és elektromos dolgokról. David 4 nyelven tudott és nekem is tanítani kezdte a különböző nyelveket. Elkezdett főzni és sütni tanítani. A legegyszerűbb dolgokkal kezdte, a rántottával, majd az egyre nehezebbekkel.
Egyik éjszaka hatalmas vihar volt, nem tudtunk aludni, de talán jobb is, hogy akkor nem aludtunk, villám csapott az istállóba, kigyulladt és ló meghalt. Kiszaladtunk a házból, hogy eloltsuk a kigyulladt helyet, ekkor egy újabb villám csapott le, célpontja David volt, láttam és felé tartottam a kezem, tenyerem felé fordítottam, a villám megállt a férfi feje felett 1 méterre és felém kanyarodott, a közelembe érve pedig eltűnt.
Rainnal volt egy kedvenc lovunk, vele mindig kilovagoltunk a tisztásokra. Corneliusnak neveztük el, pedig már volt neve, de úgy gondoltuk, hogy ez jobban illik rá, mint a Child. 2 - 3 km- re volt egy szomszédunk, egy család, egykorú fiúk volt mint mi. Fhillippe-nek hívták, mi ketten nagyon jóban voltunk, ő sem volt mutáns, de neki is bemutattam a  hatalmamat, amire ő csak egy dolgot tett. Tapsolt. Tetszett neki. 5 hónappal voltam idősebb nála.
Az egyik nap a suliban nekem jött egy nagyobb gyerek és megakart verni, mert hogy egyáltalán hozzá értem. A többi gyerek persze ösztönözte a harcot, a nagydarab gyerek ököllel nekem jött, de én nem akartam bántani.
Otthon persze Dav elmagyarázott néhány dolgot, majd harci technikákat, ütéseket rúgásokat tanított, hogy megtudjam magam védeni ha kell. Másnap a testvéremet vette célba ez a dagadt srác, megütötte, én pedig kiütöttem őt, egy kis elektromossággal. Szerencsére a WC- ben történt a szitu, ahol csak mi hárman voltunk jelen. Nem hagytuk magára, nem voltunk szemetek, kitaláltuk hogy a villanykapcsolóhoz nyúlt vizes kézzel, az meg megcsapta kicsit. A tanárok elhitték, a fiú pedig egy hétig kórházban volt.

Gregory később, mikor 12 évesek lettünk, megjelent hogy visszavegyen minket testvérétől, de részeg volt. David nem engedte. Dulakodni kezdtek, míg mi a suli padban ültünk, David nyert, elküldte apánkat melegebb éghajlatra. Gregory öngyilkos lett 3 nappal később, a temetésen David elmondott mindent, ami előtte történt, miközben dulakodtak. Nem haragudtam Davidre, ő csak minket védett, de Rain ezt nem fogadta el, ő úgy fogta fel az egészet, hogy Dav ölte meg. Este vihar volt, beszélgettünk, összevesztünk. Azt mondta, hogy nem tudom megmenteni se őt, mivel apánkat se mentettem meg. Rain pedig dühében kiszaladt az erdőbe, én utána, David pedig utánunk, de ő nem jutott messzire.
Bátyám sírva rohant a feje után, össze volt zavarodva, egy sziklapárkányhoz érve megállt, de a sár miatt megcsúszott és lezuhant a 7 méter mélybe. Én egy fába kapaszkodva álltam meg és ijedten néztem ahogy belecsapódik a talajba. Lemásztam hozzá, szólongattam, de nem válaszolt. Mikor leértem hozzá, szörnyű látvány fogadott. Letérdeltem és kicsit megráztam, de nem mozdult. A mellkasához tettem a fülem, nem vert a szíve és nem is lélegzett.
Egy pillanatra még a szívem is kihagyott egy ütést, nem tudtam, mit kellene tennem. Esett, dörgött, villámlott. Sár volt. Felemelkedtem, kezeim a mellkasára helyeztem és egy kis elektromosságot küldtem át neki, hogy meginduljon a szívverése. Ez működött. Már csak egy probléma volt. Visszajutni Davhez és kórházba vinni ezt a marhát. A tenyerem az ég felé emeltem és villámokat lőttem ki, így David meg is talált minket, ő segített minket kivinni onnan és kocsival a kórházba mentünk.
Zúzódások, agyrázkódás. Rehabilitáció, mivel nem tudta mozgatni a lábait, nem érezte őket. Ennyivel megúszta.
A kórházi ágyánál állva, megkértem Davidet, hogy hadd maradhassak vele kettesben. Megtörtént. Leültem mellé a székre, kezeimet, ujjaimat figyeltem, majd ökölbe szorítottam kezem. Nem néztem testvéremre csak mondtam a magamét.
- Bocsánatot fogsz kérni. Meg foglak...gyógyítani. - ezt motyogtam neki, majd egy kiabálás is elhagyta a számat.
- És akkor bocsánatot kérhetsz!!!
Ő kórházban maradt a rehabilitáció idejére, a történtek után nem volt hajlandó beszélni, sem velem, sem Daviddel. Senkivel sem beszélt.
Én pedig a képességemet gyakoroltam, képes voltam az önkontrollra, irányítottam és éreztem.
Egy héttel a történtek után David egy telefonhívást kapott, pont ebédeltünk. Fontos volt, így bementünk Rainhoz. Az orvos volt. Elmagyarázta, hogy jobb helyet talált Rain rehabilitációjának, de az mérföldekre van innen, a költséget és az oda vitelt állja a doki, csak a papírokat kell aláírni beleegyezésképpen. David 2 órát gondolkodott, majd aláírta, Raint pedig elvették tőlem. De az ő érdekében, hogy felépüljön.
14 évesen többféle formában használtam a villámokat.
Később a szomszédos telkekről érkeztek emberek, döglött felnyársalt állatokat hozva. Valami mészárolta őket. Valami, aminek hatalmas karmai voltak.
Három héttel később éjszaka az állatok ricsajoztak, dübörögtek, amire David meg én is felkeltünk, kirohantunk. Davidnél puska volt, a teli Hold miatt a pajtát is láttuk,hiszen rávilágított. Pont akkor csapódott ki mellénk egy ló, vérben ázva, vér fröccsent ránk, David becélzott valamit, vagy inkább valakit, aki épp akkor sétált ki az istállóból.   Egy nagy darab idegen mutáns volt, aki semmi jót nem akart, de rosszat, azt rengeteget. Ránk támadt, David pedig kilőtt rá 2 golyót, de az nem állította meg, így futásnak eredtünk. Először nagybátyámat terítette le a földre, én néhány méterrel előrébb jártam, de megálltam és visszanéztem. Megakarta ölni. Én pedig lesújtottam rá, egy nagy villámgömböt hívtam tenyereim közé, amit nekidobtam, őt az el is találtam, de elmenekült. Vagy félelemből vagy heccből.
10 disznó, 3 ló, 5 tehén, 2 bika, 6 bárány, 2 kecske lett az áldozata és majdnem David is.
15 évesen már 4 különböző nyelven tudtam: orosz, angol, spanyol, német és ennél többet akartam, így jött is egy következő nyelv. Kínai. 7 hónapba telt megtanulnom, így most már 5 különböző nyelven értek és finoman főzök.
16 évesen egyetemi hallgató voltam, 4 órás volt az odút és a vissza, megkaptam David kocsiját. Elég nehéz, rágós anyagokat adtak le nap mint nap, de elbántam ezzel a feladattal is. Aztán kaptam egy telefonhívást az éjszaka közepén, Rain volt, nagyon örültem hogy hallhatom a hangját, hiányoztam neki, ez fordítva is így volt. Kiderült, hogy sikeres volt a rehabilitációja, még sántít ugyan, de jár. De még maradni akar, megtetszett neki az egyik ápolónő és felakarta szedni.
19 évesen mikor hazaértem az egyetemről, délután 4 óra volt. Mikor kiszálltam az autóból, már akkor furcsálltam a helyzetet, mivel eddig David kiszokott jönni elém üdvözölni, de most nem tette. A házba beérve az egész előtér, konyha és minden fel volt túrva, volt néhány vércsepp is, aggódtam, védelemként kibocsátottam magam köré az elektromos " aurám " , akár emberrel, akár mutánssal van dolga az embernek, felkel készülni. Ismét Ő volt az, David menekült előle, az emeleten voltak, megmentetem ugyan Davidet, de a jobb karját az ellenség letépte.
Megfogadtam David előtt, hogy leszámolok ezekkel a törvénytelenekkel, David karját ugyan nem tudtam visszarendezni, de mással ezt nem fogják művelni. David elengedett a hosszas magyarázatom után, így útnak indultam a kocsimmal, hogy olyanokkal találkozzak, akik a jó ügy érdekében használják az erejüket...

Élni tudni kell, a többi meg senkit nem érdekel, nem igaz?
Na de aztán elég legyen, így is többet mondtam a kelleténél, szóval, mit mondasz pajtás, jöhet a headshot?