Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Tudom kicsit húztam a dolgot, egyrészt Travis miatt, hogy tényleg akarja-e a dolgot, másrészt nem tudtam hogyan döntsek. Attól is paráztam esetleg nem-e túl használt már vagy valami,úgy értem nem-e szedett össze valami betegséget, hiszen fűvel-fával együtt volt már. -Mivel még nem vagyok gyakorlott a dologban!-súgtam ezúttal is a fülébe. Ezúttal körbefogtam hátul a nyakát a kezeimmel. Hogy ez mit váltott ki belőle nem láttam, mert akkor inkább a beszélgetéssel foglalkoztam. Örültem a dolognak részben, hogy Travis nem úgy kezelte mint ha ezzel megváltoznának a dolgok köztünk. Lehet ne barátság extrákkal is. Nem tűnik rossz ötletnek. Nem is baj az sem, hogy türelmetlenkedett, mert végül is az sem len ne izgalmas ha egyből a barátom lenne. Ez a szerelem téma közöttünk még nem működött, de hittem benne egy idő után fog vagy pedig nem. Ha hiszünk valamiben akkor az teljesülhet ha nagyon szeretnénk. Mindegy, majd meglátom mit hoz az idő. Ez is fantasztikusnak bizonyult, hogy belement az edzés dologba meg a szobás dologba. Végül is ezzel nem követünk el hibát, ugyan úgy barátok maradunk mint eddig voltunk. Ilyen botlások beleférnek az ember életébe. Nem vagyunk tökéletes, így ha hibázunk az teljesen természetes dolog. -Nem kell nyugi! Ez is része a dolognak!- mondtam és rákacsintottam. Nem akartam egyből neki vágni a dolognak. Kicsit a nappaliban akartam még élvezni a dolgokat. Nem bírom ha siettetnek. -Rendben!-mosolyodtam el. Aranyos volt tőle. hogy ezt mondta nekem. Ő aztán tudja,hogy kell levenni egy lányt a lábáról. Nem mintha nem ezt tette volna eddig, de jól esett tőle, hogy így nyugtatott meg.-Jó menjünk!-feleltem és mosolyogtam. Travis enyhén ellökött magától, úgy hogy fel tudjunk állni a kanapéról. Összeszedtem a cuccaimat, majd megfogtam a kezét és kivezettem a helyiségből.
Köszönöm a játékot!
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Travis&Zoey Csüt. 7 Aug. - 19:28
Zoey & Travis
The minute you start compromising for the sake of massaging somebody's ego, that's it, game over.
Mondtam volna, hogy egy menetre szinte majdnem bárki megfelel -a velem azonos neműek kivételével-, de azzal azt hiszem eléggé összetörtem volna Zoey „pici kis” szívét. Már ha eddig abban bízott, hogy esetleg lehet komolyabb dolog köztünk. Legalábbis úgy éreztem abban a pillanatban, hogy ez elég tabu. Persze gyakran a jó ügy érdekében képes vagyok velük elhitetni, hogy megváltoztam és tényleg nem csak kanos vagyok megint. Ha nem vetettem be volna már ezt a taktikát akkor sokkal kevesebb áldozatom lett volna. A régebbi diákok mondjuk nem minden esetben veszik ezt be, de az újak között akad pár naiv kislány, akiket pár szép szóval már meg is lehet fűzni. -Miből gondolod, hogy nem vagy elég jó? -pillantottam rá kérdő tekintettel. Nekem egyáltalán nem baj, ha egy csaj tapasztalatlan szexualitás terén. Sőt, sok esetben jobb az olyan, mint akit naponta más húz meg. A kedvenceim a szüzek, mert az tök megtisztelő, ha neked adja magát először. Persze, ha valaki idegesítően bénázik, akkor az már gáz. De azért a minimumot mindenki tudja nyújtani ösztönből, legalábbis úgy átlagban. -Miért kell ennyit várni rá? -sóhajtottam fel, a mondat végét már jelentősen halkabban mondva mint az elejét. Ezt nem értem, hogy miért kell ennyit hezitálni egy ilyen miatt. Nagyon egyszerű, eldönti kell-e neki egy felejthetetlen kora este vagy nem. Jó, mondjuk én is néha nehezebben tudok dönteni, mert hát mindenkivel megesett már gondolom, hogy akart valamit meg nem is. Viszont szerintem ezt nem kéne túlbonyolítani. Csak egy igen vagy nem. Nem egy nyakatekert dolog, azt csak tudja, hogy szeretné-e a testemet. Zoey csókja viszont egy rövid időre megint kizökkentett. Megint meglepetésként ért a dolog, mert úgy őszintén nem számítottam rá. Amikor a fülembe suttogott ösztönösen oldalabbra döntöttem a fejem, hogy közelebb legyen a nyakamhoz. Kellemes érzéssel töltött el, ahogy a kilélegzett levegő csiklandozta az említett testrészemet. Egyébként imádom, ha ott csókolgatnak, tökre be tudok indulni rá. -Hidd el, hogy elég jó vagy nekem -mosolyogtam. -Menjünk -toltam el magamtól, hogy álljon fel Zoey. Aztán megvártam míg összeszedi néhány cuccát és elindultam a szobámba vele együtt...
Travis annyira meglepetten nézett rám, mint ha azt mondtam volna neki, hogy terhes vagyok vagy valami. Egyből ,,leszűrtem” belőle, hogy ő nem erre a válaszra várt. Kicsit nagyra tartja magát, így ezzel a válasszal kicsit húztam az agyát. - Nem is tudom. – mondtam töprengve és az egyik ujjammal Travis arcát simogattam. Nem akartam már tovább játszani vele csak tényleg, így voltam ezzel az egész dologgal.-Végülis nem rossz ötlet csak én nem biztos, hogy elég jó vagyok neked.-feleltem, mert tényleg nem éreztem magam olyan tapasztaltnak a dologban. Nem voltam még együtt fiúkkal annyit, mint Travis lányokkal, ezért féltem, hogy lehet kinevet vagy ilyesmi. Sőt az is aggasztott, hogy ő valami betegséget is összeszedett már. Mondjuk csak nem olyan hülye, hogy nem védekezik, ha nem is más érdekében akkor a sajátjában. Azon, hogy lesmároltam nagyon meglepődött, de utána teljes erőbedobással viszonozta. Nem rossz ez a srác csak szerintem vagy valami szerelmi csalódás az oka, hogy ilyen vagy pedig szeretet hiányos. Persze lehet más okai is Travis viselkedési formájának. Amiről előbb beszéltem sose került szóba közöttünk, de majd sort fogok rá keríteni. Most már nagyon kíváncsi vagyok Travis múltjára, nem úgy mondom ezt, hogy el fogom mondani bárkinek is csak úgy gondolom itt az ideje komolyabban megismerni egymást. Baráti szempontból értem. Ki tudja még akármit hozhat a sors, hogy összejöjjünk vagy valami..... Á nem ábrándozok tovább. -Jó hasonlat! Hamarosan megtudod a választ!-válaszoltan s közben felröhögtem. Remek szinonimát talált erre a témára amin törtem a fejem. Ezt nagyon értékeltem. Új poén Travistől. Komolyan elhatároztam, hogy ezután felírom minden vicces beszólását és azt fogom neki adni ajándékba. Nincs olyan nap amikor ne mondana bármi vicceset. Az a legjobb benne, hogy eredetiek is és ráadásul nem ízléstelenek se. Mielőtt újra megszólalhatott volna megcsókoltam. Leírhatatlan érzés volt érinteni az ajkát ismét. Özben azon filóztam,hogyan döntsek. Nem is voltam a dolog ellen, de teljesen se támogattam az ötletet. -Értem én csak nem tudom, hogy jó ötlet-e! Nem vagyok annyira tapasztalt....-súgtam a fülébe és utána a szemébe néztem. Hosszan nézett amitől zavarba jöttem. Sejtettem, hogy ez volt a célja. -Rendben! Ezzel a nézéseddel megfogtál, mehetünk, de ígérd meg itt és most Travis Russel, hogy nem beszélsz róla senkinek, ha megmered tenni akkor gondok lesznek!-feleltem és közben komolyan a szemébe néztem ami talán láttam a komolyság jelét talán nem az attól függ, hogy reagált rá. Hogy egy pár vagyunk remekül sikerült eljátszanunk, de olyan fordulat jött amire nem számítottam. Amióta ismerem Travist soha sem gondoltam volna, hogy egy ilyenben benne lenne velem sőt egy légyotton is. Jó az utóbbit sejtettem.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Travis&Zoey Szer. 6 Aug. - 21:44
Zoey & Travis
The minute you start compromising for the sake of massaging somebody's ego, that's it, game over.
Zoey válaszára először a szokottnál nagyobb szemekkel néztem rá. Mi az, hogy visszautasít? Engem. Nem a szomszéd srácot. Engem. Travis Russellt. Hogy volt mersze? A szavai visszhangzottak a fejemben. „Majd ha itt lesz az ideje!” Miért, ő azt hiszi, hogy valaha is „itt lesz az ideje”? Lehet szólnom kéne neki, hogy én ebben nem vagyok olyan biztos. Jelenleg kimondottan a csajozós korszakomat élem és kétlem, hogy bele tudnék menni egy hosszú távú kapcsolatba. Az, hogy sokszor teljesen magamba bolondítom még a lány barátaimat is, azért van, hogy legalább tudjak miből válogatni. Eleve imádok flörtölni az ellenkező nem tagjaival. Amióta tapadnak rám, mint a pióca, azóta kihasználom. Hiszen fiatal vagyok, később nem lesz alkalmam így hajtani őket. Persze mint mondtam, néha már tényleg erősen gondolkozok rajta, hogy kicsit vissza kéne venni a tempóból, de egyelőre erre nem vagyok képes. -Valld be, hogy szeretnéd. Csak mondd ki -tettem le kisebb csattanással a kezemet a combjára. Már nem azért, mert annyira felhúzott ezzel, egyszerűen meglepődtem rajta. Milyen kis mazochista. Mindegy, hát én sem fogok neki térden állva könyörögni, azt a korszakomat már kinőttem. Első és legfontosabb alapszabály: Nőért sosem küzdünk (kivéve ha elég nyomós okunk van rá). -Mi? -csodálkoztam a kérdése miatt, azonban nem sok időm volt rá, mert lesmárolt. Eleinte a meglepettségtől hátrébb húztam a fejem, aztán egész jól belejöttem a végére. Utána automatikusan mosolyogtam. Mert hát kivel nem jó csókolózni? Jó, mondjuk egy ocsmány csajjal vagy egy sráccal kétlem, hogy egyáltalán megtenném... De aki legalább a minimum elvárásaimat megüti, azzal már simán tudom élvezni. A második menetnél már egyáltalán nem lepődtem meg, hanem résnyire nyitott szájjal, azonnal viszonoztam. De valamiért volt egy olyan érzésem, hogy kezd fordulni a kocka és nem én húzom őt, hanem ő engem. Ilyen amikor a fagyi visszanyal. -Szóval biztos nincs kedved egy kis „tündérpor” szippantáshoz a holdfényben? -nos, ez a humánosabb formája annak a kérdésnek, hogy biztos nem-e szeretne esetleg kielégíteni. -Értékelem, hogy nem vagy egy használt lány de érted. Senkinek sem kell megtudnia. Kettőnk közt maradna -próbáltam most az aranyos „kiskutyás” nézéssel kérni, hátha az hat rá, mert eddig a nőcsábász stílusom nem sokat ért. Direkt Zoey szemébe néztem, elég hosszan, azt akartam elérni, hogy zavarba jöjjön és akkor talán meg is adja magát. -De jó, nem akarok erőszakoskodni. Megértelek -bólogattam határozottan olyan arcot vágva, mint aki tényleg komolyan is gondolja ezt. Egyáltalán nem volt így. Persze megígértem magamnak, hogy nem könyörgök. De azért még egy kérdést megért az ügy.
Travis-szel a játékot nagyon élveztem. Eleinte kicsit bűntudatom is volt, bár rájöttem teljesen felesleges, hiszen tetszik és az érzéseimet nem játszottam meg. Különösen azt élveztem amikor visszacsókolt, mert úgy éreztem teljesen őszintén tette, sőt még többet is akart mint én. Ezen nem csodálkoztam, mert Travis nagy csajozós szóval tőle ez normális. -Igen!-válaszoltam határozottan és belenéztem zöldeskék szemébe amitől még nagyobb vágyat éreztem iránta. Talán ez volt a célja és ezért húzta tovább a szenvedélyeimet azzal, hogy finom csókokat lehelt a nyakamra és a combomat simogatta. Totál kirázott a hideg tőle, persze jó értelemben. Lehet Travis már ha így flörtöltünk meg smaciztunk akkor az ágyba is akart volna menni velem,de én nem. Teljesen meg voltam elégedve ezzel. Nem akartam egy lenni a sok közül így ezt válaszoltam: - Majd ha itt lesz az ideje!-feleltem és megsimogattam az arcát,majd a hajába is beletúrtam aztán egy csábos mosollyal is megajándékoztam. Simán felmehettem volna vele szobára, annak pedig semmi értelme nem lett volna. Nem mintha nem vágytam volna rá, de akkor lehet nem szépen váltunk volna egymástól, ráadásul, mivel Travis drága is húzta az agyam, ezt én is meg akartam vele tenni. Szerintem sikerült is.-Mit szólnál inkább egy kis smacizáshoz? Hogy szeretnéd? Így.....-kérdeztem és megmutattam a lassú változatát.-vagy így....?-ekkor pedig a gyorsabb, de szenvedélyesebb fajtát gyakoroltam rajta. Nekem mind a kettő bejött. Ha már nem mentem fel vele, ott így neki hagytam a választás jogát. Közben láttam a szobában a lányok irigy tekintetét, a fiúknak meg a ,,le a kalappal” nézését. Nem bántam már cseppet sem a dolgot, hiszen nem csak mi ketten ,,estünk neki egymásnak”. Nyilván nem a szó szoros értelmében. A nappali másik végében egy szőke srác vadul smárolt egy barna hajú lánnyal akit már a héten a 6-odik pasival láttam. Elég durva. Hová fejlődik ez a világ? Jó néha nem árt ha bevállalósak vagyunk például egy egy éjszakás kalandban, de nem hiszem, hogy mindennap más sráccal kell együtt lenni. Az már több a soknál. Lehet mindenkinek van ilyen korszaka, bár nekem mondjuk nem volt. Lehet még lesz ilyen korszakom, de nem ennyire durván akarom kiélni.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Travis&Zoey Kedd 5 Aug. - 0:42
Zoey & Travis
The minute you start compromising for the sake of massaging somebody's ego, that's it, game over.
Hát ha alakformálásról van szó, azt Travis Russell támogatja. Főleg, ha még lesheti is közben a lányokat. Tudjátok, mikor a dögös bigék az edzőteremben tolják és közben hátulról nézhetem a formás popsijukat. Az élményért még egy focimeccs jegyet is visszautasítanék, pedig tényleg el szeretnék menni egyszer egy stadionosra. Szóval igen, imádom a dögös bigéket, ha tényleg minden részük szinte tökéletes. Csak van, akiből tényleg nem lehet kinézni, hogy edzőteremben tolja, mert a külsején sem látszik még úgy igazán meg alapjában nem olyan, aki odavaló. De nem baj ha Zoey ilyen sportos, mert mint mondtam, szeretem az ilyen lányokat. Egyszerűen arról van szó, hogy meglepett ezzel a kéréssel. Azt főleg nem gondoltam volna még álmomban sem, hogy edzőnek kér. Belegondolva egyébként fantasztikus ötlet egy lány trénerének lenni. Vinnék magammal finom pálinkát és azt iszogatnám miközben élvezném a „kilátást”. Nincs ennél jobb délutáni program. -Akkor gondolom szeretnél még belőle, igaz? –húztam Zoey agyát vigyorogva. Hát őszintén belőlem nem váltott ez még ki olyan nagy hatást, hogy az ölembe ült. Ha tudná hányan csinálták még ugyanezt, akkor szerintem már sírva menekülne előlem. Rengeteg partnerem volt már körülbelül 4-5 év leforgása alatt. Erre egyébként részben büszke vagyok, részben nem. Ugye sok nagyon szexi csajt sikerült már becsempésznek a szobámba, amiről a legtöbb srác csak álmodik. Ugyanakkor szexuálisan már túlhasznált vagyok 21 évesen és ez nem feltétlen jelent jót. Mindig odafigyeltem arra, hogy tényleg ne legyen ennek az életmódnak semmiféle nem kívánatos hatása, de már úgy érzem érdemes lenne elmennem egy vérvételre. A fertőzésektől jobban parázok mint egy gyerektől. Mert az utóbbit még ki lehet kapartatni vagy egyszerűen csak nem vállalom fel, viszont ha elkapok valamit egészen véletlen, mondjuk egy HIV-vírust, akkor végem van. Zoey csókját viszonoztam, egész hosszan és szenvedélyesen, hogy ha eddig még nem borsózott a háta, akkor most váltsam ki belőle ezt az érzést. Közben a combján is finoman végigfuttattam a kezemet. Majd pedig újra a nyakára tértem rá. Apró csókokat „leheltem” rá, aztán mivel már láttam, hogy így is elég verő tekintettel néznek ránk, abbahagytam. Közelebb hajoltam hozzá, hogy lehetőleg senki más ne hallja a következő kérdésemet.–Nincs kedved még máshol is eljátszani, hogy a csajom vagy? –vetettem be egy szemöldökhúzogatást. Szerintem értette ő, hogy mire célzok. De hogy ne boruljon ki annyira, megfogtam a kezét és a hüvelykujjammal simogattam.
- Az lehet,de én nem az izmosságra törekszem,hanem az alakformálásra. Inkább fenékre meg combra akarok edzeni! - feleltem. Tényleg igaz,hogy nem vagyok valami sportos alkat,de azért formásnak formás vagyok. Seggre meg combra szoktam edzeni,mert hasra teljesen felesleges nekem,mert lapos és kemény is. Combra azért edzek,hogy izmosabb legyen úgy szintén seggre,de az is fontos,hogy formás legyen. Sokkal kívánatosabb egy fit nő,mint egy nem fit. Legalábbis szerintem. -Igen!-válaszoltam nevetve,mert Travis is nevetett és hihetetlen néha mit vagyok képes összehordani.-Kösz nem!-feleltem és a kezemet is magam elé tettem jelezve,hogy nem akarom és utána megint kacagtam. Travis mellet lehetetlen unatkozni. Az is jó benne,hogy nem mindig azokat a megszokott poénokat süti el. Az ötletem hallatán Travis magához húzott és leültetett az ölébe. Kicsit ki is borsoztam tőle erre pedig rásegített,hogy a nyakamat harapdálta. A szívem hevesebben kezdett el verni. Nem erősen,hanem lágyan ,kicsit olyan volt mint ha apró kis csókokat lehelt volna a nyakamra. Nem tudom,hogy csak a játékunk miatt volt-e ez vagy pedig Travis tetszett és ez még jobban fokozta a vágyat bennem. Én az utóbbi mellet vagyok.-Tetszik!-válaszoltam és én is elkezdtem játszani vele még pedig megpusziltam a homlokát majd a kérdése hallatán egyből megcsókoltam. Isteni érzés volt érinteni a forró ajkát. Közben a hajába is beletúrtam és a nyakán is végig simítottam a kezeim. Nem kellett megjátszanom az iránta érzett vágyamat,sőt szerintem neki is nagyon bejött. Csókolóztam életemben már egy-két emberrel,kétségtelenül Travist volt a legeslegjobb megcsókolni mindegyik fiú közül. A kis játszadozásunk közben kicsi bűntudatot is éreztem,hogy engedtem neki,hogy harapdálja a nyakam,mert simán beszólhatott volna valaki,hogy ne itt csináljuk,de szerencsére nem így történt.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Travis&Zoey Hétf. 4 Aug. - 18:06
Zoey & Travis
The minute you start compromising for the sake of massaging somebody's ego, that's it, game over.
-Igen? Pedig nem tűnsz valami sportosnak –jegyeztem meg, de nem bántásból egyszerűen tényleg nem lehet belőle kinézni, hogy olyan hű de nagy sportoló lenne. Láttam már csajokat, akik egészen fiús természetűek, gyúrnak meg minden és teljesen különböznek tőle. A viselkedésük is, a hozzáállásuk a dolgokhoz. Mondjuk ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehetnek másmilyenek és aki mondjuk művész annak tilos a hiperaktív, mozgós típusba tartoznia, csak ez a kettő már eleve pöppet üti egymást. Szóval érdekes. Vannak akik tökéletesen megfelelnek a sablonoknak és elvárt tulajdonságokkal rendelkeznek, a kivétel kevés… vagy csak én nem láttam eleget. -Appalache-hegység? –kérdeztem vissza és elkezdtem röhögni megint. Már lassan ott tartottam, hogy folytak a könnyeim. Főleg, amikor Zoeyra néztem. Ugye ő is nevetett, ha meg van rajtam kívül még egy valaki, akkor sokkal nehezebben tudom abbahagyni. Szerintem elég sokan vannak még ezzel így. Ezért jobb több ember társaságában poénkodni, mert azzal egy röhögési-lavinát indítasz el. Mikor ez egyik már abbahagyná, ránéz a másikra és képtelenség. -Mást is szeretnél még rajtam elnevezni? –húzogattam a szemöldököm egy pajzán vigyor kíséretében. Ezt bírom Zoeyban, hogy vele lehet poénkodni, meg már flörtöltem is vele párszor csak úgy lightosan, nem tudom mennyire vette észre, hogy az már annak számít. Mindenesetre jól kezelte. Szeretem a csajokat így húzni, főleg azokat, akiken látszik, hogy bejön nekik a külsőm. Azért is szeretnék még izmosabb lenni, hogy tényleg a tekintetükkel vetkőztessenek le, mikor megyek az utcán. Hogy mindegyik engem akarjon és bárkit megkaphassak. Nem mintha eddig sosem tudtam volna megszerezni, akit kinéztem, mert úgy 80%-ban összejöttek. Csak hát jó lenne ez az arányt úgy 95%-ra felvinni. Zoey ötletére teljesen felvillanyozódtam és megint bevetettem azt a mosolyt, amivel a lányokat szoktam ledönteni a lábukról. Szerintem még az is látszódott, hogy felcsillant a szemem. –Aha, benne vagyok. De tudod én egy kicsit többre gondoltam, minthogy egyszerűen az ölembe ülsz –súgtam neki vissza és immár rendesen a fotel közepébe tettem le magam. Utána megragadtam a lány kezét és (amennyiben engedte) magamhoz húztam. Amikor végre az ölemben ült, mindkét kezemmel fogtam a törzsét és a nyakát kezdtem el játékosan harapdálni. –Hogy tetszik? –kérdeztem tőle a tekintetét keresve. Még nem döntöttem el mennyire használjam ki a helyzetet. Ha nagyon akarnám biztos rá tudnám venni, hogy jöjjön be velem a szobámba, vagy menjünk az övébe. Csak el kell érni, hogy minden porcikájával akarjon. -Meg mersz csókolni?
Visszamosolyogtam Travisre egyrészt a megjegyzése miatt másrészt a mosolya miatt. A vigyora kicsit olyan gonoszan kicsit olyan kedvesen virított. Travist ismerve legközelebb tényleg valami durvábbal fog előállni. Előre félek,hogy mivel fog. Lehet kár volt mondanom,de néha nem bánom az ilyen csínytevéseit,mert szórakoztató egyben idegesítő is. Travis természetét nem tudja elviselni mindenki én pedig nagyjából igen és talán,ezért is barátkozik velem. Ezen már sokszor elgondolkoztam. Talán majd egyszer megkérdezem tőle,de ez a beszélgetés nem volt ideális hozzá. - Eddig is edzettem,de amióta itt vagyok nem sokat,így úgy gondoltam ideje lenne elkezdeni rendszeresen meg mondom csinálhatnánk valami izgalmasabbat együtt. - az utolsó mondatnál oldalba böktem. Jól esett,hogy megtisztelésnek vette,hogy megkértem eddzen velem. Kicsit melegséggel töltötte el a szívemet. Izgalmas lehet vele edzeni,mert ha szimplán beszélgetünk vagy hülyéskedünk az is érdekes,szórakoztató,de az edzés az akkor még nagyobb móka lehet. Remek érzés volt megfogni Travis bicepszét,sőt még a nappaliban lévő lányok közül is soknak megakadt ezen a tekintete és még a nyáluk csöpögését is meghallottam. Mindig ez van ha Travis-szel vagyok. Nagyon oda vannak érte a lányok és ő ezt különösen élvezi. Mi már egy ideje barátok vagyunk. Már az elején többet éreztem,de tudom,hogy nincs esélyem nála,bár néha-néha reménykedem hátha..... Szerintem létezik fiú-lány barátság csak gy idő után valaki mindig többet érez a másik iránt,így van ez nálam és Travisnél. Lehetséges,hogy tetszek neki,de sajnos egy menetre kellenék neki csak ha úgy kedvel engem. -Én elnevezném! Valami hegyről el lehetne nevezni a bicepszedet! Mit szólnál az Appalache-hegységhez?-kérdeztem és kérdőn ránéztem majd én is elnevettem magam. A megjegyzése után a mosolyától elkezdetem olvadozni ahogy a mögöttünk lévő lány is. Travis-ne vannak ilyen trükkjei,nézései amitől a lányok egyszerűen megbolondulnak.-Figyelj van egy ötletem! Mi lenne ha eljátszanánk,hogy együtt vagyunk? Ezzel totál féltékennyé tennénk a helységben lévő lányokat. Úgy lehetne kezdeni,hogy beleülök az öledbe. Mit szólsz hozzá?-súgtam Travis fülébe. Nem vagyok ám ilyen gonosz csak kíváncsi lennék a lányok reakciójára. A csínytevésnek van pozitív oldala is ,mint például megóvom őket a Travis okozta csalódástól. Nem mindegyik lány érdemli meg,bár akad egy pár akik igen. Tudom kicsit gonosz vagyok,de egyszer élünk meg addig kell kipróbálni a dolgokat amíg nem késő.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Travis&Zoey Szer. 30 Júl. - 21:27
Zoey & Travis
The minute you start compromising for the sake of massaging somebody's ego, that's it, game over.
-Rajta vagyok az ügyön -villantottam Zoey felé egy Joker vigyort, a mondatára, miszerint más kell kitalálnom legközelebb. Igen, tudom, hogy ez a zacskós trükk nem volt elég Travisos, mert sokkal jobb szívatásokat is kitaláltam már. Példának okáért, egyszer bementem a férfi wc-be nutellával, konkrétan a bezárhatósok egyikébe, majd átkopogtam a szomszédba, hogy tud-e nekem kölcsönadni egy kis papírt, mert nekem elfogyott. Miközben alul átadta a csomagot összekentem a kezét nutellával, ő meg azt hitte, hogy hát szaros lett. Elkezdett ordibálni és majdnem szétverte a válaszfalat. Én meg próbáltam visszafojtani a röhögést, de nehezen ment. Majdnem a bordáim épségébe került. Egyébként a csávót nem ismertem szerencsére és többet fel sem tűnt. Legalábbis eddig és remélem nem is fog, mert elég kínos lenne, ha felismerne a hangom alapján. Fogadni mernék rá, hogy megpróbálna megalázni. Úgyhogy annyira nem volt eredeti ez a belépőm a nappaliba. De azért azt értékeltem, hogy Zoey nem háborodott fel a megjegyzésemen sem. Jól tűri a vérszívást, az látszik rajta. Amit én személy szerint értékelek, mert legalább nem kezd el hisztizni minden mondatomon. Találkoztam már olyan csajjal, aki elhordott mindennek, csak azért mert vele is eljátszottam párszor ugyanezt mint Zoeyval. Túlreagálta, összevesztünk és azóta sem beszélünk. De múltkor találkoztam vele az ebédlőben és megemlítettem neki, hogy amúgy nem haragszok rá... már úgy is járt az ágyamban. Erre leborított egy pohár vízzel. -Igen, az látom -bólintottam. -De ez most honnan jött? -kérdeztem tök normálisan. Azért én sem mindig poénkodok vagy bunkózok másokkal. Ez inkább amolyan hangulatfüggő dolog. A lány teljesen átlagos társalgásba kezdett velem, amire nem fogok tőrrel támadni. A következő mondatára vigyorogtam. -Igazán megtisztelő -egyébként még egyáltalán nem edzősködtem más mellett, magamon szoktam segíteni, úgyhogy fogalmam sincs, hogy jó lennék-e trénernek. Lányokon meg főleg nem próbáltam mert a többségüket lenézem. Főleg a lotyókat. Azok csak az ágyamba kellenek, máshova nem. Zoeyval kapcsolatban nincsenek különösebb ellenszenveim, talán a művészet iránti rajongása idegesít csak. Mikor idejött hozzám megfogni a bicepszemet, a lehető legjobban befeszítettem. Láttam az arcán az elégedettséget, ami még inkább nyaldosta az egomat. A kérdésére viszont elnevettem magam és a kezemet magam mellé engedtem. -Micsoda? -kérdeztem röhögve. -Én semmit sem szoktam elnevezni magamon. Azt ráhagyom a lányokra -kacsintottam rá, bevetve a nőcsábász mosolyom. Látszott rajta, hogy már olvadozik, ahogy a mögöttünk ülő lány. Tudom, hogy a többségnek bejön a külsőm, úgyhogy ezen már meg sem lepődtem. Hát még ha jobban elkezdenék gyúrni... a lábam előtt heverne mindegyik és könyörögnének érte, hogy hadd kényeztessenek. Egyébként meg ez a testrészek elnevezgetése egyáltalán nem a műfajom. De tényleg. A humor kedvéért persze megengedem, ha elcsípek egy libát egy légyottra.
-Tudom,azért sem lepődtem meg! Legközelebb valami mást kell kitalálnod! - feleltem és rákacsintottam. Szeretem Travisben,hogy el lehet vele hülyéskedni meg sokszor olyan mint egy csíntalan kölyök. Ezen tulajdonságain kívül nagyon bírom,hogy azért tud kedves lenni nem olyan bunkó,mint egyes srácok,annyira nem elviselhetetlen mint az én volt barátaim. Ő valahogy másabb,talán a nevetése is ami megfogott meg a szép mosolya. Kicsit bele vagyok esve,de erről nem kell tudnia,mert nincs nála esélyem talán csak egy esti légyottra. Travisről már hallottam egy-két pletykát a lányok szájából. Neki egy lány csak egy éjszakás kalandra kellene nem pedig kapcsolatot szeretne vele. Bevallom én is kipróbálnám egyszer-kétszer az egy éjszakás kalandot,de nem lenne belőle rendszer,mert az sem egészséges meg fűnek-fának elhordanának. Szerintem mindenkinek van az életében olyan időszak vagy cselekvés amire nem büszke,de nem vagyunk tökéletesek,hibázni mindenki hibázhat. Travisnek valószínűleg most ez egy ilyen korszak,de majd később biztos komolyabb dolgot is szeretne,de az is elképzelhető,hogy ő örökre ilyen marad. Nem tudhatom. Travis megjegyzését már meg sem hallottam,így a dicséretet csak szimplán megköszöntem. A viccelődés után mindig kicsit elkomolyodik,szóval nem viszi túlzásba,ami szintén pozitívum tőle. Most,hogy jobban gondolkodtam róla nem is olyan rossz srác. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai. Nekem rossz tulajdonságom,hogy valamikor könnyen felhúzom magam ha nem sikerül valami......stb. Még sorolhatnám. -Igen!-válaszoltam lazán. Eközben kételkedtem,hogy lehet ki fog röhögni vagy épp az ellenkezője lesz.-Remek! Néha csak úgy kipattannak az ötletek a fejemből!-nevettem fel. Ne nézzetek hülyének,de én szinte mindig vigyorgok ha van rá lehetőségem. Mondjuk inkább mosolygok,mint szomorkodok nap hosszat. Nehogy azt higgyétek,hogy egy hülye vihogós kis liba vagyok. Nem,tévedés,csak szimplán ilyen a személyiségem. -Azért gondoltam rád,Travis drága!-feleltem vidáman,egy kis humorral a hangomban. Mindig szoktam ehhez hasonlókat mondani. Ő egy ilyen srác,aki nem sértődik meg rajta,sőt inkább élvezi is ha poénkodsz vele. Ha vele vagyok mindig feldobja a napom,mint ahogy az elmúlt beszélgetést is. Odasétáltam hozzá és leültem a kanapé karfájára és megfogtam azt az izommal teli karját. Nagyon jó érzés volt megtapintani. Ahogyan megmutatta kicsit motivált is az edzésre. Amióta itt vagyok egyszer-kétszer edzettem még csak ezért gondoltam,hogy ő majd segít nekem. Nem árt ha az ember fitten tartja magát,főleg egy edző segítségével aki még helyes is. Az izma tapintásától elolvadtam,mint a vaj. Remélem nem ült ki az arcomra az izgatottság jele. -Az!-mondtam és tátott szájjal felé néztem ami után el mosolyodtam.-Elnevezted már?-nem mintha el kellene neveznie a bicepszét,de vannak olyanok akik mondjuk a melleit is elnevezi meg a bicpszét is mondjuk egy hegyről vagy ilyesmi. Na jó,nem megyek bele ilyen intim dolgokba.
A hozzászólást Zoey Cabral összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 4 Aug. - 0:18-kor.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Travis&Zoey Kedd 29 Júl. - 21:39
Zoey & Travis
The minute you start compromising for the sake of massaging somebody's ego, that's it, game over.
Hát azt azért tisztázzuk, hogy nem a külseje miatt nem szedném fel Zoeyt. Hanem azért, mert szerintem mi ketten teljesen más gondolkodásmódot képviselünk. Meg hát amúgy is kiráz a hideg a monogám élettől. A lány testével abszolút nincs bajom. A korához képest meglepően nőies, mondjuk van nála szebb, az biztos. De nem rossz, egy éjszakára mondjuk biztos, hogy elfogadnám. Csak ő túl okosnak tűnik és szerintem hamar rájönne, hogy honnan fúj a szél. Ilyen célokra általában buta, dögös „libákat” szoktam felszedni, akik bosszantóan naivak. Vagy éppen a simán bevállalós kategóriából válogatok. Zoey ezek közül egyikbe sem illik. Inkább könyvmoly, művész, mint olcsó sarkonálló. -Ó, hát tudod, én már csak ilyen vagyok -varázsoltam Joker vigyort az arcomra. Látom már aránylag hozzászokott a troll természetemhez. Szerintem számított is arra, hogy hasonlóan fogom köszönteni, nem pedig átlagosan. Mintha egyáltalán meg sem lepődött volna a zacskódurrantáson. Legközelebb valami ütősebbet kell bevetnem, hogy elérjem vele a kívánt hatást. Mondjuk kipróbálnám, hogy elkérem a szobatársam tarantuláját és rátenném a fejére. Én már hozzászoktam ahhoz a döghöz, név szerint Joe-hoz. Mászott is rajtam párszor és egyszer sem csípett meg. Szerintem Zoeyt sem bántaná, bár ezt azért meg kéne kérdeznem a gazdájától, hogy mennyire veszélyes a pókot játékszernek használni. Joe ugye nagyon szelíd, eleve kiskorától emberek nevelték és eddig senkinek sem ártott. Csak fél egy picit, úgyhogy vigyázni kéne nehogy meglépjen, ha a lány lerázná a fejéről. Viszont elég jó móka lenne, ha nem történne baleset miatta. Képzelem, Zoey ugrálna mint egy vadló, én meg a földön fetrengenék a röhögéstől. Mondjuk nem is kell ehhez feltétlen egy tarantula. Egy kaszás is simán megteszi. Kiskoromban úgy is mindegyiket befogtam és egyenként téptem le a lábukat. Szóval a terv, hogy utánajárok mennyire pókfóbiás. Ha semennyire, az bukta. Ha egy kicsit fél, akkor már sikerülhet a szívatás. -Bocsánat, nekem nagyon hasonlóak -szívtam tovább a lány vérét nevetve. Utána a fotel karfájáról azért még nézegettem a rajzát. Jó rálátásom nyílt rá, ugyanis már félretette az asztalra és sikerült meglesnem a részleteket is. -Amúgy szép lett -ami igaz az igaz, tényleg nagyon ügyes a csaj, élethűen megcsinálta. A Flashdance főszereplőjét meg dögösnek tartom, úgyhogy nem volt a testével összeköthető alapja annak, hogy Jeti feleségének neveztem a rajzon. De mivel láttam már a filmet, ezért egyáltalán nem izgatott, hogy a tévében ment. Nekem olyan egyszer nézhető kategória, túl elcsépelt. -Edzeni? -kérdeztem a csajra pillantva, kerek szemekkel. Egy nőnemű sem kérte még tőlem, hogy menjek el vele edzeni, sőt még a haverokkal sem igazán járok kondiba, inkább egyedül. Zoeyból meg ki sem néztem volna, hogy szeretne velem sportolni. -Egyébként benne vagyok -bólintottam. -De ezzel most eléggé megleptél -valamennyire ismerem már és előbb látnám a lelki szemeim előtt egy srác alatt, mint edzeni. -És igazad van, elég jártas vagyok, ha azt nézzük, hogy egy héten minimum kétszer lemegyek gyúrni. Plusz a harci órák -húztam ki magam, majd a jobb kezemet oldalra emeltem és befeszítettem a bicepszemet. -Fogd csak meg, milyen kemény! -álltam fel a helyemről és odamentem Zoeyhoz. A mögöttem lévő bige tekintetét viszont mardosóan éreztem magamon. Lassan már lyukat égetett belém, amit mondjuk értek is valamilyen szinten. Tudom, hogy elég jól nézek ki. De azért van hova fejlődnöm.
A másik rajzom amit rajzolok az egy motívum. Sokszor találok ki jeleket,szimbólumokat. Miközben rajzolok egy nagy pukkanást hallok a fülem mellet. Nem kell találgatnom,hisz az illető aki megtette nem más mint Travis. Ő mindig ilyen. Nagyon furcsa,hogy kicsit bunkó és ennek ellenére is bírom a srácot. Kicsit tetszik is,de tudom,hogy én nem tetszek neki meg amúgy is ő nem a kapcsolatok híve..... Néha,azért tud kedves is lenni,de ő mindig marad az a kicsit nagyképű srác. Nem is tudom miért barátkozik velem. - Szia Travis! - köszönök neki és kedvesen rámosolyogok.-Nagyon vicces volt a belépőd! Te valahogy mindig megtudod lepni az embert!-mondom és elnevetem magam. A nevetését és a mosolyát nagyon szeretem,mert kicsit olyan titokzatos meg rossz fiús is. Bevallom bejönnek kicsit a rossz fiús srácok. Nem a börtöntöltelékekre gondolok,hanem egy-két balhé még belefér,más semmi több. -Nem! Nem Jeti felesége,hanem ő Jennifer Beals a Flashdanceből!-felelem és kinyújtom a nyelvem. Travis igazából nem nagyon tudja értékelni a művészetet. Nem is baj,mert nem mindenkit érdekelhet. Engem érdekel. Én se vagyok megszállot művész,bár lehet annak tűnhetek pedig nem. Az olyan képeket ami csak össze vissza vannak a színek én sem értem miért adnak érte annyit. Jó azt is meg kellet alkotni,de lehet csak unalmában csinált ilyen összevisszaságot a művész. A művészeten belül vannak olyan képek aminek üzenete van. Nem mindenki ugyanazt értelmezi belőle,de nem is baj,mert ez a lényege ennek. Az életben sem egyezik a véleményünk minden téren. -Velem nem történt semmi érdekes. Gondolom veled igen,de azért hívtalak ide,hogy nem lenne kedves eljönni velem valamelyik nap edzeni?-kérdezem,mert Travis elég izmos és ő jártas az edzésben. Ha nem is lenne jó edző legalább egy próbát megér meg talán jó móka is. Ketten edzeni sokkal jobb,mint egyedül.-Azért gondoltam,mert te jártasnak tűnsz benne meg én is szoktam edzeni,de egyedül nem olyan jó. Kérlek,gyere el!-nézek rá és a szemeimmel könyörgök neki. Lehet ellenállhatatlan,de lehet nem. Egy párszor már használtam nála és működött is.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Travis&Zoey Szomb. 26 Júl. - 22:32
Zoey & Travis
The minute you start compromising for the sake of massaging somebody's ego, that's it, game over.
-Ez volt a első és az utolsó. Szia Amber! -tessékeltem ki a szobából türelmetlenül az immár felöltözött lányt. Szegény azt hitte, hogy szeretnék vele komolyabb kapcsolatot a rövid légyott után. Néha elég nehéz velük megértetni, hogy nincs tovább, mert nem vagyok kíváncsi rájuk... hosszútávon. Persze van, aki veszi a lapot és lelép az életemből, van aki mindennek elhord csak azért, mert már majdnem elhitte, hogy lehet köztünk komolyabb dolog. Sajnos az utóbbi a gyakoribb, mert általában „ilyen” célra a fiatalabb, naiv lányokat keresem, akik ez mellett bevállalósak. Tudom, hogy nem fair dolog, amit csinálok, meg amúgy az egész életmódom, de belefáradtam abba, hogy engem tesznek tönkre. Már nem engedem meg senkinek sem, hogy a padlóra küldjön. Ugyan volt hosszabb kapcsolatom az első barátnőm után, de az sem tartott tovább egy hónapnál és én dobtam a lányokat. Nálam egyáltalán nem az érzelmekről szólt a dolog, csak elég jól színészkedtem. Sokkal inkább a biológiai része érdekel, mert abban legalább van élvezet még a borús napokon is. Pont azért hoztam fel a szobámba Ambert, kellett egy személy, akin tulajdonképpen levezethettem a feszültséget és a kangörcsömet. Mivel ez sikerült, ezért elkezdtem készülődni, ugyanis rajtam még mindig csak egy boxer volt. Zoeynak megígértem, hogy délután beugrok a nappaliba, aztán ott beszélhetünk kicsit. Ha úgy alakul az sem lenne ellenemre, hogy lelépjünk a városba. Magát a csajt, egyébként bírom, de kizárólag barátként, mert nem tudnám elképzelni magam mellett partnerként. Egyrészt elég fiatal, másrészt ő egy megszállott művész, ami már néha rettentő idegesítő benne. Eleve képtelen vagyok értékelni a rajzokat vagy a festményeket. Főleg az olyanokat, amin egy kivehetetlen alakzat, minta van. Mert olyant én is tudok csinálni, nem is kell ahhoz a tehetség, beleülök a festékbe, aztán meg rá a vászonra és híres leszek. Ezek után pedig jogosan felmerülhet benned a kérdés, hogy akkor mégis miért barátkozok azzal a csajjal? Hát, hogy őszinte legyek én sem tudom. Csak úgy összejött. Segítséget kért tőlem, amikor először találkoztunk és én meg éppen valami miatt pont jó kedvemben voltam, úgyhogy megtettem amit kért. Utána pedig rám ragadt, szó szerint. Nincs kedvem ahhoz, hogy lekoptassam, mert abból utálkozás lenne. Egyébként meg bírom benne, hogy elviseli a néha kicsit bosszantó természetemet. Úgyhogy annyira nem is rossz társ. Bár ő az egyetlen ilyen típusú személy a baráti körömben. Mármint, aki ilyen arany-lelkű. Miután sikeresen magamra rángattam egy laza felszerelést, a nappali felé vettem az irányt. A fél épületen átgázoltam, viszonylag nyugodt tempóban, majd mikor az említett helyiség ajtajához értem eszembe jutott, hogy a zsebemben van egy régi zacskó. Talán valami pékárú lehetett benne, a lényeg, hogy beindította a troll-fantáziám, ezért mielőtt beléptem volna, felfújtam, majd nagyon óvatosan, hangtalanul mentem be. Zoey szokása szerint rajzolt és szerencsémre pont háttal az ajtónak. Lábujjhegyen lépve közelítettem hozzá, majd amikor odaértem, szétdurrantottam a zacskót a feje mellett. -Meglepetés! -nevettem elégedetten. Már elég régen bosszantottam bárkit is, ezért szükségem volt valami ilyen akcióra. Ettől egy fokkal megint nyugodtabb lettem, mert ha borsot törhetek mások orra alá, azzal együtt a feszültség is párolog belőlem. -Az ott Jeti felesége, miközben táncol? -mutattam rá a rajzlapra, azután a Zoey-val szembe lévő fotel karfájára ültem le, a lábamat pedig rápakoltam. -Mi a helyzet kislány? -pillantottam érdeklődő tekintettel a lányra. Erősen reméltem, hogy nem valami halálosan unalmas dolgot fog majd elmesélni.
Éppen a nappaliban vagyok. Délután 5 óra van. Éppen kávét kortyolgatok és igyekszem leülni az egyik puffra. Először csak simán lök rá majd ha végeztem a kávéval kényelmesebb pózt veszek fel. Megfordulok és látom valaki nézi a tv-t. A Flashdance című film megy. Az egy klasszikus film amit még 3 éve láttam a moziban. Nagyon tetszett. A barátnőimmel mentünk el rá. Nem csak a film volt jó,hanem a benne lévő zenék is. 5 perc elteltével már megittam a kávét és a filmet sem néztem tovább. Elhatároztam rajzolni fogok. Még jó,hogy magammal hoztam a tolltartómat és a füzetemet. A film adott nekem egy ötletet,így úgy határozok,hogy a Flashdance főszereplőjét fogom lerajzolni,miközben éppen táncol. Neki is látok a munkának. Kizárok mindent a világból kivéve a filmzenéjét,mert az nagyon motivál. Először az arcával kezdem. Több próbálkozás után sikerül az arcát lerajzolni,majd a haját is. A feje kész van. Most jön a teste ami kicsit nagyobb kihívás. Az egyik kezét lent tartja a másikat fenn úgy rajzolom. Aztán jön a törzse és a ruhája. Csodás alakja van,így könnyen lerajzoltam. A ruha felső résznél akadnak problémák a mellénél. Azzal kicsit kínlódom,de nagy nehezen sikerül. Aztán kicsit félre rakom a füzetemet és az órámra pillantok ami 6 óra 5 percet mutat. Elkerekedik a szemem. Gyorsan múlik az idő főleg ha az ember olyat csinál amire nagyon koncentrál vagy élvezi. Visszatérek a rajzoláshoz. A felével már nagyjából kész vagyok,de még a lábai hiányoznak. Újabb 5 perc után kész lettem a műalkotással. remekül sikerült. Egy tánc mozdulatát örökítettem meg. Nagyon elégedett vagyok az alkotásommal,ezért elmosolyodok. Majd megint rajzolni kezdek.