Logan & Sylvie

A további szemtelenségre csak egy olyan mélyről jövő halk morgással válaszol, ami nagyjából arra hasonlít, amikor valaki hozzáér egy éhes pitbul etetőtáljához, és ezt még csendben teszi, mert egyenlőre megvan mindkét keze. Jill nevére amúgy is harap, még így is, hogy valójában ő maga hozta fel a lányt. Aztán megforgatja a szemeit a reakcióra az ostor hallatán, és csak amikor már elfordult a lánytól, és már nem láthatja, akkor enged meg magának egsy nagyon apró mosolyt a szája szélén.
~Miből lesz a cserebogár...hehh...~
Méltatlankodására nem reagál, legalábbis az elején még nem, had panaszkodja ki magát szegény lány, most amíg még van ereje hozzá. Később már lesznek problémái e téren, abban biztos lehet. Azonban, amikor megkérdi, mi elsz, ha nem csinálja meg, Megtorpan, szembe fordul vezel, és összevont szemöldökkel hajol egész közel Sylvie arcához, hogy levegőt dermesztő hangon tegye fel a kérdést:
-Tényleg szeretnéd megtapasztalni?
Aztán tovább ráncigálja maga után a hercegnőt, akinek hagy időt ráű, hogy észrevegye, abban az országban él, ahol csak franciahonban rühellik jobbana nemességet, és van kevesebb befolyásuk, szóval bármilyen szép is a bőre, ezt ma nem fogja megúszni, ha tiarát húz sem. A kertbe érvetényleg a kezébe nyomja a két kancsót.
-Járjon a kezed, vagy én fogom feltölteni őket.
Aztán szivarra gyújt, és csak figyeli, ahogy a lány dolgozik...már ha dolgozni kezd. Nagyon ajánlja neki, hogy így legyen.

-Te bizony - feleli, a szemeit forgatva. Valahogy nem nyűgözi le a lány replikája, de elsőre betudja annak, hogy biztos zavarában felelt így, meg a helyében ő sem tudott volna mást mondani, ezért ezt még nem hánytorgatná fel neki, úgyis csak egyszer lehet megnyúzni valakit élve. Hanem amikor még meg is köszöni Sylvie a "dicséretet", na arra már összeráncolja a homlokát, két szemöldöke nem sok jót sejttető alakzatot vesz fel, a nyakán pedig kidagad két ér is, ami csak akkor szokott, ha valami botor diák felidegesíti azzal, hogy a bordája felsérti a tenyerét, amikor kitépi a szerencsétlen szívét a mellkasából.
-Mostanában minden diák helyből ilyen pimasz, vagy csak Jill tart fakultatív továbbképzést abból, hogyan lehet ingyen szállást kapni a fogdánkban az ezredfordulóig?
Aztán oldalra dönti a fejét, alkarjával megtörli ázott szakállát, és elgondolkodva fürkészi tovább a lány szépséges arcát, amit nemsokára egy sárból, és izzadtságól álló maszk fog eltakarni, a teste többi részével együtt, néhol gazdagítva pár művészi vízhólyaggal,a változatosság kedvéért.
-Valóban ideális lennék a munkára, meg sem kottyanna, az egyetlen bökkenő, hogy az én kezem foglalt lesz. Abban tartom majd az ostort. Na gyere szépen - és ezzel meg is indul, a lányt magával húzva. Nem nagyon hatja meg, hogy esetleg nem kerti munkához van öltözve.
-Mivel a locsolás úgyis nagyon megy, kerítek neked pár 10 literes kancsót, hogy meglocsolhasd vele az összes növényt a parkban. Mint említetted, az én karom remek állapotban van, majdnem olyan vastag, mint a te derekad, ami viszont téged illet, rád fér egy kis erőnléti edzés. Nos, ebben ma nem lesz hiány!
Nem, nem azért beszél ilyen hangosan, mert attól tart, hogy süket a lány, hanem mert kicsit élvezi hallani, ahogy a folyosón mindenki nyel egyet, akik mellett elmennek. Az, hogy egy másik, a hasát törölgető lány kárörvendően vigyorog rájuk annyira nem hatja meg.
-No, itt is volnánk. Tessék, töltsd fel vízzel mindkettőt, nem akarom, hogy állandóan vissza kelljen jönnöd a csaphoz. És nem, nem hat meg, hogy van öntözőrendszerünk, meg fél tucat tanulónk, aki esőt tudna csinálni. Ma mind takarékon lesz, direkt a te kedvedért hercegnő!

Logan furcsa tapasztalattal gazdagodik a mai nap: unatkozik. Amióta csak az eszét tudja, minden nap akadt valami, ami miatt morgolódhatna, ha más nem, olyasmi, amit ő maga okozott, de ez van, ha ő unatkozik, annak általában rossz vége lesz. Ebben az iskolában viszont ez a mai nap valahogy olyan békés, hogy már szinte felfordul tőle a gyomra, ahhoz viszont túl meleg van, hogy reálist esélyt lásson rá, hogy 3 méternél többet tegyen meg a szabadban. Ez, és az, hogy a TV-ben sem talált semmi izgalmasat végül arra ösztönzi, hogy egy pipával a kezében kimenjen a kertbe mégis egy kicsit. Charles roppant tanulságos monológot adott elő a dohányzásról, ám akkor szivarokról volt szó, nem erről, így nincs semmi baj, igaz? Az ajtón kilépve dohányt tölt a pipába, aztán kezébe kerül az öngyújtója.

Már a szabadban van, amikor egy furcsa nesz üti meg a fülét. Azonnal, késlekedés nélkül reagál, egyetlen fölösleges mozdulat nélkül, szinte sugározva a magabiztosságot, és a felkészültséget, amit egy évszázadnyi gyakorlás árán tudhat magáénak, és talán épp ezért olyan fájdalmas, hogy amikor kivont karmokkal hárítja a támadást, nem ér el vele semmit, csupán azt, hogy a lufi a pengéken szeletelődik fel, a víz viszont az arcába csap, eláztatva a szakállát, a haját, és persze a dohányt is, amit ezek után már nem tud meggyújtani még egy darabig. Először annyira letaglózza ez a fejlemény, hogy csak mered az irányba, ahonnan az orv támadója érkezett, pislog párat, de végül visszahúzza a karmait, és két ujja közé fogva húzza le a homlokáról az egyik gumidarabkát, ami oda tapadt, és az orrához tartva szagol bele. Összeráncolja a homlokát, és felnéz az első emeletre.
Összeszorított fogakkal vicsorít, morgását pedig Sylvie még odafent is hallhatja, ahogy azt is,a hogy egyre gyorsuló léptekkel indul meg Logan befelé az épületbe. Azonnal a lépcsőház felé veszi az irányt, és a folyosóra érve elkapja a szép arcú lány karját, és maga felé fordítja.
-Megvagy - jelenti ki csendesen, és nem sok jót ígérő tekintettel méri végig a leányzót. A karját nem fogja egyébként durván, csak határozottan. Annyira azért nem erőszakos, mint sokan hiszik róla. Sokkal rosszabb, de tudja, hol a határ.
-Szép dobás volt. - teszi hozzá, továbbra is halk, fenyegető hangon, miközben még lecsöpög néhány csepp a szakálláról.
-Mond csak, ha már így összefutottunk, szeretnéd kitalálni, ki lesz a szerencsés, aki a napszúrással dacolva feláshatja az egész hátsó kertet egyes egyedül?