Trafalgar tér

Tárgy: Re: Trafalgar tér Szer. 30 Júl. - 17:42

Harry és Beth

- Ezidáig a Melange a kedvencem, de még olyan keveset ismerek, szívesen próbálok ki mindig újat. – Mosolyogva csóválja meg fejét. – És ilyenkor kerülök dilemmába, próbáljak-e ki valami újat vagy a jól bejáratott kedvencet válasszam. Talán az új jobb is lenne, mint az addig kedvencnek gondolt, de talán sokkal rosszabb és akkor elszalasztottam egy kiváló alkalmat, hogy igyak egy jó kávét. – Most ismét megcsóválja fejét, de mosoly nélkül. – Ha Mrs. Bates nem tiltotta volna ki a konyhájából a kávét, akkor nem lenne gond, de így.
Sóhajtja, de hamar visszakúszik arcára a mosoly, mert a közeli kávézás lehetősége egyszerűen örömmel tölti el.
- Milyen konferenciára megy, ha szabad megkérdeznem?
Kérdi a meghívóról értesülve. Mint egyetemi professzor, Elisabeth tudja, hogy Harry szokott tudományos konferenciákra járni, mesélt is már egyik-másikról, ha épp akkortájt találkoztak, ezért gondolja most is, hogy a meghívó valamilyen konferenciára szól. Ráadásul nincs is báli szezon, hogy báli meghívó legyen, habár vacsora-meghívó még mindig lehet, de afelől nem illene érdeklődnie.
- Igazán nagyvonalúan alkot véleményt rólam, köszönöm.
Nem gondolná magát figyelmesnek, de ezen nem fog elkezdeni vitatkozni.
- Köszönöm, mindenféleképp meglátogatom édesapjáékat.
A visszautasított eljegyzési ajánlat óta nem járt Swamptonéknál, ha jól számolja, márpedig biztosan jól számolja, tehát valóban ideje tiszteletét tenni náluk. Harry másik megjegyzésére csak egy mosollyal felel, máshogyan nem is tudna. Ő nem hívhatná el, ha akarná se, azt nehéz megmondani, hogy mit akarna… talán könnyebben lépne túl, ha többet találkoznának és nem ilyen váratlanul botlana bele, felkészületlenül.
Az egyik ablak melletti asztalt választja, s mivel útközben nem sikerült döntenie, ezért ő is a választékot kezdi böngészni. Alaposan tanulmányozza, végül marad a kedvencénél, ki tudja, mikor jöhet ide legközelebb.
Kíváncsian pillant Harryre, elképzelni se tudja, mi olyat akarhat mondani, amire nem megfelelő az alkalom. A folytatás hallatán elpirul, már tudja, miről akar beszélni a férfi. Tekintete lesiklik ölében tartott összekulcsolt kezeire, így hallgatja végig Harryt és még utána se néz fel egy kis ideig még. Fel kell dolgoznia a hallottakat, habár megfordul az is a fejében egy ponton, hogy fel kéne állnia és kisétálnia. Végül, amikor a lehető legösszeszedettebbnek érzi magát, újra Harryre pillant.
- Értem. Nos, valóban nem ez a megfelelő alkalom, de feltételezem erre egyik másik alkalom se lett volna sokkal jobb, legalább túl vagyunk rajta.
Kénytelen a gyakorlatias gondolatokba kapaszkodni, csak így tud ülve maradni. Harry utolsó szavait nem tudja megfejteni, nem arról van szó, hogy nem szereti, ráadásul épp ellenkezőleg, de a házasság szóba se jöhet? Ezzel mit akar mondani? Elisabeth nem érti ezt, de talán jobb is. Még mélyebben elpirul, ahogy egyik lehetőség után a másik átfut a fején.
- De arra megkérem, hogy játszadozzon velem. Legyünk régi jóbarátok, mint idáig és felejtsük ezt el.
Nincs az a pénz, hogy most elmondja, pontosan miként is érez a férfi iránt, azért viszont a nyelvére kell harapnia, hogy ne kérdezzen rá, hogy akkor mégis miért történt mindez. Pillantása az utca forgalmára vándorol és tartósan ott is marad, nem tudja, mit mondhatna.

Tárgy: Re: Trafalgar tér Vas. 27 Júl. - 11:05

Beth és Harry

Az a szemöldökfelemelkedés nagyon ismerős számomra. Csak éppen nem tudom, mit is takar. Ezért a kedves mosolyom zavartba vált át. Nem kérdezek rá.
A válaszból már tudom, hogy elrontottam. Ez a Beth már nem az a Beth, akit gyerekkoromban ismertem.
Aztán megértem, hogy miért ez a válasz. Egy pillanatra behunyom a szemem, és jól leszidom magam. Igen, talán ezért is jó, hogy összefutottunk. A véletlenekben sosem hittem.
-Ezt örömmel hallom.
Ez már az a mosoly, amire emlékszem! Elnézem Beth mosolyát és vágyom vissza a gondtalan gyerekkorba, ahol a társadalmi kötöttségek még nem akadályoztak meg bennünket sok mindenben. Szórakozott feltalálóként ugyan aligha várhatnák el tőlem, hogy adjak erre, családfőként már annál inkább. Felsóhajtok magamban. Nem akarok felnőni.
-Ismerem. A bécsi kávéjuk mennyei. – használom fel Beth kifejezését. – Ez csak természetes.
Kiérzem a felháborodását, és ettől még bájosabb lesz számomra. Mindig is lázadozott ez ellen, vagyis pontosabban ez sosem lázadozásként vettem le. Sokkal inkább annak, hogy számára az lenne természetes, ha bárhová szabadon mehetne. Nem tudom, milyen élet lehet ez így neki, mindenesetre mindig is támogattam ezt a törekvéseit.
-Melyik kávét kedveli ott a legjobban? – megfordulunk, s elindulunk visszafelé a kávézóhoz.
-Ó, nagyon vigyázok rá. – emelem fel a pórul járt könyvet.
-Meg is tették. De pórul járt. Hála a könyvnek. – még hogy a könyvek nem hasznosak. – Ha nincs a könyv, oda a meghívóm. – igen, valóban bolond vagyok, a kutatás számomra a mindent jelenti.
-Köszönöm az aggodalmát, kedves Beth. – nem, nem Ms. Semmi Ms. Beth.
-Ó értem. Egyáltalán nem tartom szeretettelennek a nagyszülei irányába, figyelmesnek sokkal inkább. Bevallom örömmel tölt el, hogy többet tartózkodik majd itt. Sajnálom, hogy édesapját ennyi ideig kénytelen nélkülözni. De szüleim is szeretettel várnák, ha esetleg úgy fordulna ideje. Szívesen időzök én is a társaságában. – tekintek rá, miközben már a kilincs felé nyúlok, hogy belépjünk a kávézóba. Ráhagyom az asztal választását, majd segítek helyet foglalni.
Amiért egy pillanatra csöndben maradok még, az az, hogy megérzem, ez mennyire magányos lehet Bethnek. Engem lefoglalnak a találmányaim, ám Bethnek kevés lehetősége van.
Ez az alkalom kitűnő, mivel éppen az italkínálatot böngésszük. Rendelés után jelentőségteljesen arcot vágok.
-Beth… tudom, hogy nem éppen a megfelelő alkalom, de… nagyon sajnálom, hogy kényelmetlen helyzetbe hoztam. Nem éppen itt kéne ezt megbeszélnünk, mégis. – nem tudom, hogyan folytassam. Atyám dörgedelmei elég hangosak, mégsem ez az, ami miatt egyszer megházasodnék.
-Nem tudom, miként érez irántam, mindenesetre annyit mondhatok, nem azért történt, ami történt, mert nem szeretném. Éppen ellenkezőleg.

Tárgy: Re: Trafalgar tér Hétf. 21 Júl. - 21:00

Elisabeth szemöldökei megemelkednek a válasz hallatán. Egyéb esetben egy mosolyt is elfojtana, inkább kevesebb sem mint több sikerrel, most azonban teljesen szíven üti a válasz. Ezek szerint olyannyira közömbös Harry számára, hogy atyjáék tervének keresztül húzása a legkevésbé sem volt hatással mindennapjaira.
Most hálát ad nemének vajmi kevés beleszólási jogáért az előre elrendezett házasságokba. Könnyen leányi engedelmességnek tudható be, hogy nem ellenkezett, amikor apja bejelentette idősebb Mr. Swamptonnal kidolgozott méltányos ajánlatot.
- Ó, valóban?
Az udvariasság nevében azért nem fog tapsikolni, de ennyi még belefér, csak ne hangzana motyogásnak választ nem váró kérdése. Felszegi fejét, szégyellne tükörbe pillantani, ha egy férfi közvetett-közvetlen visszautasítása miatt önbizalma és fellépése porba hullna.
- Hasonlóképp, mint az Öné.
Udvariasságból újra elmosolyodik, de a szokatlan válasz apró öröme végül igazivá varázsolja mosolyát. Talán visszatérhetnek ahhoz a megszokott kedélyes barátsághoz, amit idáig ápoltak, láthatóan ez csakis rajta, Elisabeth-en múlik, vagyis hogy milyen hamar tud továbblépni. Látszólag már most sem zavarhatja semmi, hogy a nagyjából háttérbe szorított csalódás mikor fog elmúlni, majd elválik.
- Csak ide a Helphoi Teaszalonba. – Pillantása Harry arcára siklik, mérlegel, végül maga sem tudja, mi győzi meg. – Ismeri esetleg a Leicester téren a magyar kávéházat? Apám vitt el oda, mennyei a kávéjuk, de egyedül nem mehetek oda. – Nehezen fogja vissza ezen igazságtalanság okán érzett felháborodását. – Ha valóban elkísérne és ráér, akkor visszasétálhatnánk oda.
Hacsak Harry nem menti ki magát a megváltozott terv hallatán, akkor belekarol, vagyis bal kezét pille könnyen a férfi jobbjára helyezi, míg ő maga átveszi a csomag könyvet másik kezébe. Most veszi csak észre a professzor úr pórul járt könyvét.
- Jobban kéne a könyvére vigyáznia. – Jegyzi meg mosolyogva, ez a hangnem régen megszokott volt köztük. Nem is emiatt fagy meg egy pillanatra. – Ó, magasságos! Magát akarták kirabolni? – Még jobban elhűl. – És képes volt a könyvét utána dobni? – Megcsóválja fejét. – És egy ilyen szörnyűség után még azt tudja mondani, hogy úgy van, mint mindig.
Nem tudná pontosan megmondani, hogy melyik a nagyobb szörnyűség, majdnem rablás áldozatává válni vagy ilyen prózai módon használni egy könyvet fegyverként.
- Apámtól tudja? – Választ nem várva folytatja. – Nos, valóban úgy volt, hogy amíg az új telephely beindításán dolgozik Fokföldön, addig beköltözök a városba a nagyszüleimhez. De ez majdnem egy teljes évet jelentene, ami -és most kérem ne tartson tiszteletlennek vagy szeretettelennek nagyszüleim irányába- úgy vélem mindhármunk idegzetét túlságosan igénybe venné. Mivel az ünnepekre se fog hazahajózni, azokban hetekben a városban fogok tartózkodni.

Tárgy: Re: Trafalgar tér Vas. 20 Júl. - 21:58

Beth és Harry

Ha tehetném, duzzogó képet vágnék. De az illem az illem és még mindig nem tudom megszokni, hogy az, aki gyerekkoromban simán le-Harryzett, annak Mr. Swampton lettem. z minden egyes alkalommal rosszul esik, de egyikünk sem tehet róla.
A kezemben még ott a némileg láthatóan piszkos könyv, nem rejtegetem.
-Úgy, mint mindig. – na, ez a nem szokványos válasz. – Az ön hogyléte hogy szolgál?
Kötelez körök letudva. Az időjárást hanyagolom. Annyi viszont bizonyos, hogy muszáj lesz beszélgetnünk. Talán most lenne a legjobb alkalom, nem vagyok benne annyira bizonyos.
-Ha nem zavarom, elkísérhetem? Merre tart?
Nem kérem számon, de ha nem zavarom, akkor elkísérem. A karomat nyújtom, amennyiben beleegyezik és a megadott irány felé veszem utam. Ha nem kér belőlem, akkor már csak egy kérdést teszek fel, amit amúgy is feltennék.
-Úgy tudom, hosszabb ideig tartózkodik a városban.

Tárgy: Re: Trafalgar tér Vas. 20 Júl. - 17:38

~Jaj, ne!~
Rémül meg, ahogy apró táskájában nem tapint rá pisztolyára. Pont most kellett otthon hagynia, mikor belefut egy rablásba. Fényes nappal!
Még ha meglehetős távolságban is van az eseményektől, felmerül Elisabeth gondolataiban, hogy szerencsés volna átkelnie az út túloldalára, de a forgalom miatt inkább kétszer is meggondolja. Hisz kétszer kéne átkelnie a forgalmon, egyszer oda, majd vissza a teaszalonhoz. Szerencsére megjelennek a rendőrök és elrendeződik az incidens, mielőtt döntésre kényszerülne.
Lassan folytatja útját, hogy a tömeg is szétoszoljon. Erősebben fogja csomagját és táskáját is, jobb a biztonság, nem tudni, nincsenek-e bűntársai az elvezetett tolvajnak.
- Mr. Swampton!
Nevének hallatán meglepetten pillant fel, s feledi is tolvajokat. Tévedés ne essék, már a megszólítás pillanatában tudta, hogy Harryre fog felpillantani, kevesen szólítják így és a hangot felismeri, bár ez a tény rosszul érinti. Meglepettsége annak szól, hogy nem számított Harryre a város ezen felében, ilyen messzire az egyetemtől.
- Hogy van mindig?
Visszafogott mosolya a társasági kötelező mosoly. Szinte rosszul van ettől a fajta távolságtartó udvariaskodástól, de a közelmúltbeli események következtében nem tudja, hogyan illene viselkednie. Vagy hogy hogyan képes viselkedni, anélkül, hogy kiborulna. Enyhe zavartságában nem sikerül összeraknia a történet darabkáit, vagyis, hogy Harry volt a majdnem pórul járt, aki végül segített elcsípni egy csirkefogót.

Tárgy: Re: Trafalgar tér Vas. 20 Júl. - 14:50

Beth és Harry

Nem bírtam ki és már akkor kinyitottam és olvasni kezdtem a tanulmányt, ahogy kiléptem a boltból. Nem akármilyen tanulmány! Még szép, hogy elsőként jegyeztem fel magam a vásárlók között.
Hogy miként úszom meg ép bőrrel a hazafelé utat, vajmi kevéssé érdekel. Van tehetségem, hogy kikerüljem a bajt, vagy pedig letarolom az érintett kérdést. Seperc alatt megunom a bőrkesztyűt és a fogammal megtartva az ujjánál, húzom le. Nem éppen ildomos, de én a sorokat falom közben a szemeimmel.
Ám mégsem tarolok le senkit, ellenben engem meglöknek. Érzem a kotorászást a derekamnál, majd azt, hogy könnyebb lesz a zsebem.
-Héj, te kis … - nem fogom utolérni. A kiskölyök futna, de mérgemben máris utána vágom a kemény kötésű könyvet, ami sajnos pont fejen találja. El is húzom a szám, ahogy a kölyök megbotlik és eltaknyol.
-Í, nem így akartam, de így is jó. – máris lépek utána, de az utcai rendőrök is megiramodnak felé, miután látják, mi is a helyzet. Egyszerre érünk oda.
-Kérem vissza a tárcámat. – nyújtom a kezem felé.
Eléggé villámokat szór, hiszen abba tettem a csütörtöki előadás belépőjét. Érdekel a pénz. A meghívó!
A kölyköt addigra már vállon ragadták és felpenderítették a földről. Fél perc alatt rendezzük a helyzetet és nekem nem marad más, mint a tárca a kezemben … és a könyv a sárban. Hogy pont a szenes-csatornavízbe kellett buknia! Leguggolok és felcsippentem, majd lerázom róla a fekete maszatot. Nem hiszem el, vehetek másikat! Talán mégsem. Csak a borító lett olyan. És két oldalon lett cseppes. De ezt így nem vihetem a kezemben. Végül előveszem a vászonkendőmet és letörlöm a külsejét. A kendőnek annyi, de nem érdekel. A könyv megmenekült.
A kendőt belegyömöszölöm a zsebembe, ekkor pillantom meg Betht, ahogy megigazítja a haját. Azonnal elmosolyodom és megemelem a kalapom.
-Beth kisasszony! – milyen kár, hogy felnőttünk. És egy pillanatra el is feledkezem, hogy mi is történt, annyira talán nem is rég. Kedvelem Betht és a gyerekkori együttlét, játékok élednek fel bennem, ha találkozunk.

Tárgy: Re: Trafalgar tér Szomb. 19 Júl. - 18:16

Harry és Beth

Átveszi a barna papírba csomagolt könyveit baljába. Nem ennyire gyenge, csupán arról van szó, hogy a kötözőzsineg már erősen vágta jobb kezének ujjait. A vékony nyári kesztyű feltehetően egy minutummal sem védte tovább ujjait, mintha kesztyű nélkül lenne. Így aztán a haszontalan holmi felkerül a fűző mellé képzeletbeli listájára, amelyen azon holmik sorakoznak, amiket szívesen égetne el. Tagadhatatlan azonban, hogy romantikusan fest a hölgyek kezén a kesztyű, jobban szólva, a hölgyek –különösen a túlsúllyal küzdők – kezei mutatnak jobban a kesztyűben. Legalábbis a kesztyűkészítők szerint.
Elisabeth elismeréssel adózik a kereskedelmi véna eme leleményes szlogenjének, de ettől nem szívleli jobban saját kesztyűjét. Talán mert kezei kecsesek, esztétikailag nem szorulnak rá a homokszín kesztyűkre. De feltehetően, ha virsli ujjai lennének, akkor se kedvelné jobban eme ruhadarabokat, de hát a társadalmi elvárásoknak meg kell felelnie, no és Mrs. Bates sokkalta szigorúbb követelményeinek.
Finoman megmunkált aranyzsebórájára pillant és rögtön lassít léptein. Még temérdek ideje van a vonat indulásáig. Felsétál a bronzoroszlánok mellett és a St. Martin-in-the-Fields templom felé indul. Pontosan tudja, hogy ezzel felesleges kitérőt tesz, rövidebb lett volna, ha végig a Strand-en haladna, de mivel bőven van ideje, ezért inkább elkerüli a nagy forgalmat.
Félresöpör homlokából egy kósza tincset, ami valahogy kiszabadult kontyából. Ritkán fordul elő, Ellie ügyesen fésüli haját kislány kora óta, de ezzel a szokatlanul meleg széllel a tisztes szobalány sem számolt. Elisabeth elgondolkodik, hogy talán el kéne érnie a korai vonatot, akkor otthon kibontott hajjal élvezhetné a meleg fuvallatokat. A londoni kávé azonban túlságosan csábító, otthon mindig csak tea van, így almazöld ruháját kissé felcsippentve folytatja útját kedvenc teaszalonja felé.

Tárgy: Trafalgar tér Szomb. 19 Júl. - 7:47

London egyik neves köztere, mely nevét a Napóleon elleni 1805-ös trafalgári csata helyszínéről kapta. A tér közepéből kiemelkedik a csaknem 52 méter magas Nelson-emlékoszlop, mely Nelson admirálisnak állít emléket.
Edward Hodges Baily angol szobrász 1843-ban készült el a kardjára támaszkodó Nelson admirálist ábrázoló szoborral, amelyet az emlékmű tetejére illesztettek. Majd sokkal később, 1868-ban helyezték az obeliszk talapzatának lépcsőfokai alá Sir Edwin Henry Landseer híres állatfestő és állatszobrász négy bronzoroszlánját, melyek mintegy ellensúlyozzák a karcsú obeliszket. Az obeliszk talapzatát minden év október 21-én, a trafalgári csata évfordulóján virágokkal és koszorúkkal borítják a brit hazafiak.
Jellegzetesek a tér szökőkútjai, szobrai, s a teret körülvevő épületegyüttesek. A tér teljes északi oldalát a korinthoszi oszlopokkal díszített zöld kupolás, klasszicista stílusú National Gallery (Nemzeti Galéria) foglalja el.
A tér délnyugati oldalán a kanadai kormány londoni nagykövetségének egyik épülete következik, a Canada House (Kanada-ház), s vele egy tömbben helyezkedik el a Norway House (Norvég-ház), a norvég állami érdekek félhivatalos központja.
A James Gibbs tervezte St. Martin-in-the-Fields templom korinthoszi oszlopokkal díszített görögös bejáratához magas lépcsősor vezet. Tornya 56 méter magas barokkosan hullámzó stílusban. Minden év karácsonyán a Trafalgar téren állítják fel a mindenki karácsonyfáját a templom közelében.
A Trafalgar tér déli oldala lényegében a Charing Cross nevű háromszögű kis tér, amelyen a hasonló nevű vasútállomás áll.

írta Haley Larsen

Tárgy: Re: Trafalgar tér