Bevásárló negyed

Na tehát megindulunk vásárolni és szerencsére gyorsan végzünk. Ugyan én mondtam, de szerencsére Angi nem nagyon húzza az időt, egyből kiválasztja a megfelelő darabot, ami nekem is tetszik, de biztos vagyok benne, hogy a barátjának is fog, félbolond vagy vak, ha nem. Magához próbálja és még jobban néz ki, mint elképzeltem és még hosszra is jó. Király, ez is letudva. Örülök, hogy örül, így meg is vagyunk. Kifizetem és megyünk is. A kocsihoz visszaérünk, kinyitom a kocsit, majd Angi előtt az ajtót és miután beszállt én is követem a példáját. Kuplung lenyom, rükverc, a kulcsot elfordítom és lassan felengedve a pedált megindulunk hátra. Sikeresen kitolatok a parkolóhelyről, majd a parkolóból is. Lendületesen, de nem gyorsan, a sebesség határt nem lépve át hajtok a birtokra, ahol leparkolom a kocsit, majd Angit útjára engedve a szobámba pakoljam a vásárolt holmit.

//Köszönöm a játékot, ügyes vagy //

Hát ha már nincs választási lehetőségem belemegyek a ruha keresgélésbe. Semmi kedvem időt húzni és próbálok tényleg gyorsan és körültekintően körbe nézni. Valami szépet szeretnék, nem túl drágát és lehetőleg gyorsan még mielőtt a nagylelkű tanárom elalszik unalmában.
Csak pár ruhát nézek végig mikor ráakadok arra a halványkékre ami egyből elnyeri a tetszésem. Magamhoz próbálom és hosszra jó, de még a méret is stimmel, le se lehetne vakarni a mosolyt az arcomról. Azok után meg pláne nem, hogy Titus szerint is jól néznék ki benne.
-Akkor ezt szeretném. - Mondom mosolyogva. Alig várom már, hogy ebben lásson Blaise, kíváncsi vagyok a reakciójára.
Ha megtörtént a vásárlás akkor én készen is állok, hogy visszatérhessünk a birtokra. Van még ma tanulnivalóm és azért azt se szabad elhanyagolnom a képességem fejlesztése mellett. Fizikálisan ugyan fitt vagyok, de szellemileg teljesen leharcolt. Jó lesz kicsit elvonatkoztatni a telekinetikus erőmtől. A hétköznapok olykor nem is olyan unalmasak, mint gondoltam.
-Szerintem mehetünk is hacsak nem kell neked még valami. - Fárasztó egy nap volt a mai az egyszer biztos.

// Részemről ez volt a záró, köszönöm a játékot! A folytatást meg majd megejtjük akkor később! //

Hasonló gondolatok forogtak a fejembe, mint Anginak. Nem akartam visszalépni, ha már megígértem, de nem azért, mert féltem volna, hogy Angi megsebesít, ugyanakkor nem is volt gond, hogy mennyibe kerül a gyümölcs, ha eleget gyakorol, akkor talán nem lesz probléma az éles "bevetésnél". Játékosan fenyegetem meg, hogy nem viszem haza, ha nem keres valami ruhát magának. Mint egy közlegény a felettesének, úgy válaszol, majd indul el. Szerencsére nem sok ruhát néz meg, nem sok üzletbe megyünk be, mert időm van, de én sem gondoltam végig, hogy a ruhavásárlás mennyi szenvedést hordoz, talán még a fül levágásnál is rosszabb. A memóriám jó, de a képességem nem hat ki a képzelőerőmre, bár nem kell panaszkodnom miatta, könnyen el tudom képzelni a lányt a ruhában.
- Szerintem nagyon. Illik a szemedhez.
Szerintem tökéletes választás és nem csak azért mondom, hogy túl legyünk ezen is, tényleg tetszik a ruha és illik Angihoz, a barátja vak vagy bolond, ha ebben nem fog tetszeni neki.

//Szerintem vásárlás után vissza a birtokra és zárjuk le a játékot, majd a kövi játékban megejtjük a "borotválkozást". 22- e után rá fogok érni, Januárba meg főleg, remélhetőleg valamikor az elején, 10-e körül végzek a vizsgáimmal.//

Hát nem kevés gyümölcsöt szedtünk össze. Az árak se voltak alacsonyak, most vagy meggondolta magát és félti a fejének az épségét vagy tényleg teljesen mindegy neki mit mennyiért veszünk meg. Valójában picit félek ettől a hajborotválós dologtól, féltem Titus fejét. Nem akarom bántani, de szerintem túlságosan elbizakodott a képességemmel kapcsolatban, akkor mikor megígérte még nem tudta mennyire alap szinten vagyok, most pedig nem akar visszalépni és megszegni az ígéretét.
Az enyhe játékos fenyegetésre el kell mosolyognom és tudom, hogy nem akadékoskodhatok tovább, hát jól van, ha más választásom nincs.
-Rendben, értettem Főnök! - Mosolyogva elindulok körülnézni, azt mondja ideje is van, de gondolom kedve már nem annyi így próbálok gyors lenni. Megnézek pár ruhát és elképzelem magam, bennük, hogy tetszene-e...Blaise-nek. Mert ez a fontos.
Megnézek egy halványkék ruhát, nekem tetszik, de férfi véleménye is kellene.
Titus...szerinted ebben..csinos lennék? - Mutatom magam előtt a hosszított halványkék ruhát.

Nem nézem a növények és terméseik árát, csak szeretném, hogy mikor élesbe kerülünk, akkor a fejem és egyéb részek arrafelé egybe legyenek, ez egy kis pénznél, bár nem kevésnél, is többet ér. Tudom, hogy én ajánlottam fel a fejemet, de kezdem úg érezni, hogy hülye ötlet volt, nem a kopaszság miatt, hanem a fejem épsége miatt, de nem léphettem vissza, nem akartam.
- Pedig én ragaszkodom hozzá, ahogy látom nálam van a kulcs és kocsi nélkül nem fogsz ma már hazaérni, úgyhogy nincs választásod.
"Fenyegetem" meg, igaz nem hagynám itt, de addig nem indul el a kocsi, amíg nem keres magának valami ruhát.
- Nyugi, ma már nincs órám és ha lenne is, csak egy telefon és egyből lenne póttanár, aki beugrana helyettem.
Mondom, hogy megnyugtassam és végre neki ugorjunk a ruha vásárlásnak, mert időm van, de az ilyen bevásárlásokat annyira nem szeretem.

Beültünk a kocsiba ami igazán elegáns volt és gondolom méreg drága. Ilyen autóban soha nem utaztam még és nagyon tetszett, általában a tömegközlekedést választottam, mert hát több lehetőség számomra nem nagyon adatott meg.
Elérünk Peekskill-be a a bevásárló negyedbe. itt mindig nagy a nyüzsi, tudom, jártam már itt párszor és az emberek elég sokan járnak ide vásárolgatni.
Kipattanunk a járgányból és én már el is indulok, hogy valami szőrös dolog után nézzek ami megfelel Titus fejének. Találok pár gyümölcsöt amit még soha nem is láttam, de szőrösek és borotválható állapotban vannak, előre is sajnálom szegényeket, hogy ilyen sors vár rájuk.
Találok még pár kisebb nagyobb gyümölcsöt zöldséget és olyan növényt is amiről nem tudom eldönteni, hogy most ez vagy az, végül megveszem és ezt is Titus-ra bízom.
Végül minden megvásárolt Titus fej hasonmás a kocsiban köt ki, már indulnék is, hogy beszálljak mikor megállít.
-De erre tényleg nincs szükség. - Mondom. persze megfordul a fejemben, hogy milyen jó is volna ha meglephetném Blaise-t valami szép ruhában, de hát na, én tartozom köszönettel azért, mert segít nekem és még Ő ad jutalmat? Valahogy ezzel nem férek össze. Inkább nekem kellene meglepnem a tanáromat valami kis ajándékkal, tartozom neki, segített, hogy bár nem tökéletesen, de valamennyire elsajátítsam a képességem.
-Van időnk egyáltalán széjjel nézni? - Kérdem, mert hát nem akarom az idejét rabolni.

Nem volt kivel találkoznom és mivel fél óra rengeteg idő, így csak a tó körül lézengtem és csak 5 perces késéssel érkeztem a kapuhoz, de belefért, hiszen a buszig még van időnk, ha meg megkérem az egyik kocsi tulajdonost, hogy adja oda a verdáját, akkor abból nem lesz gond, még ha nekem nincs is járművem. Végül az utóbbi mellett döntöttem, így elnézést kértem és felmutattam a kulcsot. A vizsga letétele nem volt nehéz, hiszen ismertem már a képességemet és ki is tudtam használni, a vezetésemmel amúgy sincs baj. Tudtam, hogy mit kell keresni, mert az illető elmondta, egy ezüst jaguárt, amit lehet kabriónak is használni. A leírásnak köszönhetően könnyen megtaláltam, majd kinyitottam és miután Angit beültettem én is beültem, majd elhajtottam egyenesen Peeksil bevásárló negyedébe. Megérkeztünk, majd kiszállva egyből Angihoz fordultam, hogy megbeszéljem vele, hogy nem számít, ha olyan valamit lát, ami szerinte megfelelő a gyakorlásra, akkor vehet belőle többet is, majd megindultam a piac fele jelezve tanítványomnak, hogy jöjjön. Ha feltankoltunk szőrös, növényekből, gyümölcsökből és még ki tudja miből, akkor bepakolok a kocsiba és le is zárom.
- Ugyan nem beszéltük meg, de jutalmul, ha szeretnél, akkor a piac túlvégén a ruhaboltokban választhatsz magadnak valamit, amiben a barátodat lenyűgözheted a következő randitokon. Mit szólsz hozzá?
Nem vagyok az apja, nem vagyok senkije, csak egy tanár, de szeretném megjutalmazni a haj vágásomon kívül is valamivel, aminek tényleg hasznát veszi, mert jó, kiröhöghetnek, ő is megteheti, de azért egy ruha az ruha.

Ahogy végeztünk is, futottam vissza a szobámba, volt fél órám, hogy találkozzam Blaise-zel és váltsunk legalább pár szót ha már ma alig találkoztunk. Kicsit rendbe tettem magam, átöltöztem majd ahogy a fél óra elszállt már vártam is a tanáromra a kapunál.
Valami gyümölcsöt vagy mit kell vennünk, én picit tartok ettől a hajnyírós dologtól, az egy dolog, hogy egy tárgyat felemelek, meg, hogy jobbra vagy balra mozgatom egy kicsit, de, hogy irányítsam is könnyedén, hát nem tudom, vannak kételyeim, de kinek ne lenne?
Persze az ággal kapcsolatban is voltak félelmeim és mégis sikerült megemelnem két méterig ami szerintem nagy előrelépés tekintve eddigi teljesítményeimet.
Egyszer a gyakorló teremben egy vasbuzogányt próbáltam a levegőben mozgatni és egy próbabábút szétverni vele, de az eredménye az lett, hogy elszabadult a buzogány és nagy ütemben indult meg felém, ha nincs ott akkor Scott, most azt hiszem nem lehetnék itt.
Így hát féltem egy picit magát Titus-t is meg hát magamat is, mert vagyok olyan szerencsétlen, hogy a végén még magamnak csinálok valami új frizurát, hmm, az vicces volna, de tényleg.
De ha Titus így bízik bennem akkor az nem lehet véletlen, valami alapjának lennie kell. És végül is már most fejlődtem, pedig egyetlen egy óráról volt szó, talán évek múlva már teljes képes leszek uralni a képességem.

- Ő keresett meg engem. Az első találkozások számomra véletlennek tűntek, a biztonság kedvéért, nem lehetett tudni, hogy apám mit akarna csinálni megtalált fiával, szóval amíg gondolom nem bizonyosodott meg róla, hogy nem fecsegek, addig nem világított rá a testvéri kapcsolatra.
Most bezzeg elfecsegi, de biztonsági szempontból már nincs kockáztat, az apja megtalálta őket és szerződéssel tudatta, mit is akar tenni a fiával.
- Legközelebb nálunk találkozunk és majd meglátod magad, milyen az én kedves bátyám. – Hangján is hallatszik, ahogy mosolyog. – Amúgy ő is a viking ősökre ütött, mint én. – Elneveti magát. – Nálam ez persze a tenger-imádatban ki is merül. – Majdnem a homlokára csap. – Ja meg a szőke hajamban, hű, de szőke vagyok tényleg.
Kuncog tovább, míg végül meg nem komolyodik. Hát hogyne, mikor ilyen fontos témához érnek. Komoly önfegyelmet tanúsít azzal, hogy nem vigyorodik el, csak akkor engedélyez magának egy kis mosolyt, mikor látja megrándulni Jaime szája sarkát is. Még mindig nem az az elvarázsolt, elfogódott mosoly, ami a rózsaszín ködben járók sajátja, de végülis lehet nem véletlenül fogalmazott úgy Jaime, hogy tetszik neki a titokzatos new york-i.
- És hogy hívják?
Kicsúszik a kérdés, pedig nem akar nagyon faggatózni, ezért aztán a mikor és hol ismerkedtek kérdés felmerülésekor már képes a nyelvére harapni.
- Nyugi, tudok disztingvált lenni – most viszont kajánul elvigyorodik – de nem ígérem, hogy tőle nem kérdezem meg, hogy komolyak-e a szándékai.
Levesz egy szintén kisvirágos sálat, csak ennek az alapszíne nem lila, és vadul elkezdi próbálni, mielőtt Jaime mondjuk megbüntethetné bármilyen módon a kis heccelés miatt.
- Izé, nem, Theo-t még mindig nem hívtam fel, hogy itt vagyok.
Most rajta van a sor, hogy kicsit zavartan feszengjen, nincs rá semmilyen racionális magyarázat, hogy miért nem hívta fel még gyermeke apját.
- Nem, nem is Nate-re gondoltam. Joshuát hívom el. – Tart egy pillanatnyi hatásszünetet, miután egy új nevet dob be, azután a legnagyobb nyugalommal folytatja. – Azt hiszem én meg ezt veszem meg.
El is indul a kasszák felé, ha fizettek, kilép az utcára és újra Jaimehez fordul mosolyogva, miközben folytathatják útjukat a a bevásárló központ felé.
- Örülök, hogy segíthettem.

- Igen, van, ráadásul ő az elsőszülött fiú, csak hát házasságon kívül született gyerek, szóval féltestvérem, de igazán a bátyámnak érzem.
Nem igazán érzi kiteregetésnek a családi szennyest, egyszerűen csak bizalmasan beszélget a barátnőjével.
- Volt másik két fivérem is, de ők még azelőtt meghaltak, hogy én megszülettem volna.
Szívesen megismerte volna őket, most már örök talány, hogyan jöttek volna ki egymással az apai házban. Igaz, ha a két fiú életben marad, akkor nincs szükség a kései gyerekvállalásra, hátha mégiscsak sikerül a törvényes örökös fiú, így lehet meg se született volna. Ezen az úton nem akar tovább merengeni, mert még a végén olyan borongós gondolatokig jut, hogy a bátyjái halála árán született meg, inkább hálásan mosolyodik el.
- Biztosan. – Tele van még reménnyel, ez hallatszik a hangján, elrévedő tekintetéből talán kikövetkeztethető, hogy talán már meg is találta azt a valakit. – Ahogyan te is.
Tér vissza mosolyogva a sálak és kalapok közé.
- Apáink úgy érzem a szülők mintagyöngyei. – Jegyzi meg fejcsóválva. – Köszönöm.
Nem szabadkozik, elég ködös még a jövője, nem tudja, mikor lehet szüksége egy barát segítségére. Jaime jól sejti, a kihasználás eszébe sem jut.
- Ahha, jók azok is!
Még egy pillantást vet a szórólapra, azután szépen összehajtja, de már Jaimet figyeli az új sállal.
- Pedig jól áll, tényleg, olyan vidám.
Természetesen elfogadja, ha Jaime nem szereti a virágosat, nem fogja erőszakkal rábeszélni, de nem is fogja azt hazudni, hogy nem áll jól. Mindenesetre nekiáll valami geometriásat keresni. Egy kockásat talál elsőre, neonszínekben játszva, meglengeti Jaime előtt, mielőtt visszaakasztaná és tovább keresne. Egy hasonló lilás alapszínű, de vidám színű körös mintásat vesz le.
- Nem háromszög, de ezt is lehet lazán kötni, ha csak kétszer tekered a nyakad köré.
Nyújtja át a vékony anyagú csősálat. Az érdekes felvezetés után pedig ugyan tartja a sálat, ameddig csak kell, de már az igazi kérdés érdekli, de nagyon. Természetesen bólintott, megadva az engedélyt a hülye kérdésre, amire mérget venne, hogy nem is hülye, egyáltalán nem.
- Nem hiszem, inkább személyesen.. – Tűnődik el. – Személyesen egyszerűbb úgy becsomagolni a beszélgetésbe, hogy olyan mellékesnek tűnjön, kivéve ha mondjuk egyébként órákat csevegtek telefonon, akkor végülis mindegy. Ha egyébként rövidek a telefonhívások, akkor macerább, de nem lehetetlen. A lényeg, hogy lazának kell lenni, mintha egy barátot hívnál el. Mondjuk engem, képzeld, hogy velem beszélsz… izé vagyis azt gondolnám, hogy veled beszélgetek.
Mielőtt azonban folytatná a szakmai tanácsadást, tart egy kis szünetet, hogy most ő kérdezzen.
- De biztosan nem akarom, hogy többet gondoljon az a valaki?
Az abszolút semlegesnek szánt kérdésből rögtön leszűrte, hogy ez igenis személyesebb, elég az aranyos feszengésre gondolni, vagy magára a felvezetésre, de megadja tapintatosan Jaimenek a lehetőséget, hogy továbbra is arról beszélgessenek, hogy Haley hogyan hívna el valakit, akinek nem lenne szabad többet gondolnia. Csapongó gondolataira most szigorúan ráparancsol, majd este kitalálja, hogy hogyan dobja be a kérdést, hogy Joshua igenis többet gondoljon.