Van, aki szerint ez sem másabb, mint egy barbár hajtóvadászat. Van, aki szerint erőfölény növelés. Van, aki szerint egy rászoruló megsegítése. Lehet a három egybegyúrva. Fogalma sincs, nem is szeretné pontosan meghatározni, valószínűleg nem tetszene neki sem a válasz, sem a feladata. Ő segít. Nem végrehajt. Kérésre jött, nem parancsra. Öltözéke nem az a kifejezetten elegáns. Sötét színű farmeréhez és fehér pólójához fekete cipő és vékony anyagú, bézs szövetkabát társul. Nagyobb lelkesedéssel szolgálják kényelmét, mint sem növelik üzletasszonyi tekintélyét a nőnek. Féloldalasan pihen vállán a barna bőrből készült táska csali gyanánt, melyet az idő vasfoga rágcsál szabadidejében. Pár jelentéktelen, hamis papír és némi pénz, többnyire apró a pénztárcájában. Közvetlen mellette kulcs csörög, térkép hever, mint a tévelygő turistáknál és egy feleslegesen elhozott szemüvegtok, amiben napszemüveg pihen. A nap elbújt a felhők árnyékában, aligha lesz rá szüksége, legfeljebb haját foghatja fentebb pánt híján a fején.
Az egyik ütött-kopott, vörös festékétől megválni készülő padon foglal helyet épp. Ott várja a kellemes társaságnak ítélt partnerét, akit ha minden igaz nemsokára meg kell pillantson valamelyik irányból. Kezében egy bontott tábla csokoládé, sajnos nem egy Willy Wonka-féle csoda meglepetésekkel teli, de nem panaszkodik a kellően tömör tejből készült kockaseregre, amiből mindig letör egy-egy darabot és mindegyik falatnál megfogadja: ez lesz az utolsó. Bahh, na persze! Mindenki ismeri ezt a módit, olyan, mint a fogyókúrások szállóigéje – ígérem, holnap elkezdem. Komolyan. Tényleg. Cserkészbecsszó. Anyám lelkére. Sajátomra sose. Elmélázva nézegeti az ujjbegyein lévő olvadt masszát, látszólag azt fontolgatja érdemes-e lenyalni a következő kocka megkaparintása előtt, de ez a kérdés már rég eldöntetett. Csak a legvégén, a legutolsó falatnál, hisz mindegyik az édességgel történő bűnözés végét jelenti… Tekintetével a környéket söpri, miközben megtisztítja mancsát. Kíváncsian, türelmesen kamillázik Kayla után, helyzethez mért lelkesedéssel, hogy találkozhat vele. Nem tegnap látta, se nem előtte, régebben, hirtelen meg sem tudná mondani a pontos mikorját. Rég. Hátrébb dönti a fejét, figyelmét a felhőtakaró irányítja pár másodperc erejéig, hisz a láthatatlant nem láthatja most még s a láthatóról nem mondhatja meg egykönnyen mikor válik szem számára érzékelhetetlenné. Persze megeshet már most beleolvadt a környezetébe, képessége fejlettebb, mint elsőre azt gondolták és uralni is tudja. Vagy csak a szerencse..? Felidézi magában az összes lehetőséget, jobban aligha üthetné el idejét.